Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGé4 paang 1977. október 14., péntek A NOSZF 60. évfordulójának jegyében II szovjet szlnlíázak m A szovjet színházi élet je­lentős rendező egyéniségeinek kibontakozása a századfor­duló korai éveire nyúlik vissza. Hiszen a legismertebb, leggigantikusabb nevek a moszkvai és a leningrádi színházak rendezőcsillagai, mint Sztanyiszlavszkij és Meyerhold, vagy mások ne­vei szorosan összefonódnak a modern orosz színművészet megszületésével. Ahogy a forradalmi erők erősödtek, úgy izmosodlak bizonyos művészi szándékok is, ame­lyek végül a szocialista szín­házművészethez vezettek el. A cári színházak monopo- lisztikus helyzetének megszű­nése után csökkent az udvari színházak száma, és szép számban kezdtek szaporodni a tőkés vállalkozású magán- színházak. Ezekben az új tí­pusú színházakban eresztet­tek gyökeret a forradalom előtti időben a haladó művé­szi törekvések. A forradalom győzelme a színházi világban lassú vál­tozást jelentett. Nem államo­sították azonnal a színháza­kat. csupán a tőkés érdekelt­séget számolták fel. Kö?ös szerződési rendszert vezettek be a vállalatok és a színhá­zak között, mivel a fiatal szovjet állam anyagilag nem tudta fedezni a színházak költségvetéseit. Ily módon in­gyenessé vált a színház, át­meneti időre, mintegy más­fél évre. A nézőterekre új nézőközönség tódult be, olya­nok, akik többnyire akkor ismerkedtek a színházművé­szettel. Mindez a színészek számára sem volt könnvű feladat. A forradalmi idő­szak megteremtette a látvá­nyos előadásokat, az úgyne­vezett agitációs színjátékot. A színészektől ez a kor sok­oldalúságot, univerzális tu­dást követelt. Nem ritkán látványos, nagy revüszerű előadásokra került sor, amelyben a tömegek is sze­repet kaptak. Ilyen volt pél­dául „A kommün bukása”, május elsején, amely óriási statisztériával zajlott le. Csak 1919 augusztusában került sor a színházak tényleges ál­lamosítására. Egyet értek az alkalmi színházi társulások, és állandó csoportosulások jöttek létre. Közülük azokat a legrangosabbakat emeljük ki, ahol nagy rendezői egyé­niségek dolgoztak. A forra­dalom utáni színházi élet megértéséhez azonban vissza Kell nyúlnunk a forradalom előtti évekhez. Mindenekelőtt szükséges megemlítenünk K. Sz. Szta­nyiszlavszkij nevét, akinek rangos színháza a forradalom utáni években Moszkvai. Akadémiai Művész Színház néven folytatta működését. Sztanyiszlavszkij az orosz és. szovjet színházak legimpo­zánsabb és legtöbbet vitatott, rendezői egyénisége volt. Mű­kedvelő színészként és ren­dezőként indult. Az ö nevé­hez, valamint V. I. Dancsen- ko drámaíró nevéhez fűző­dik az új típusú színház mű­vészi programjának és szer­vezetének kialakítása, köz­vetlenül a századforduló előtt. Űj színházuk a Nagy­nyilvánosság Moszkvai Mű­vész Színháza néven mutat­kozott be forradalmi prog­ramjával, félredobva a régi teátrális játékmodort, a ha­mis pátoszt, a ripacskodást, a konvenciókat. A természe­tes gesztusokat' keresték a színpadon. Első bemutató­jukkal, egy Tolsztoj-darab- bal átütő erejű sikert arat­tak. Klasszikusokat játszot­tak tovább, de az érdeklődés mégis csökkent. Űj ötlettől vezérelve mutatták be Cse­hov már korábban megbu­kott darabját, a Sirályt. Hal­latlan sikerük volt, amely őket is meglepte. Ettől kezd­ve sorra következtek a kü­lönböző Csehov-művek. A színház újfajta módszerrel vitte színpadra a nagy orosz szerző drámáit. S ezzel új fejezetet kezdett a színját­szás történetében. A Sirály szimbólumként ott látható színházi függönyükön. Így lett a Művész Színház Cse­hov Színháza. Sztanyisz­lavszkij együttese rövid idő alatt világhírű lett. Meghó­dították Prágát, Bécset, Ber­lint is — egy külföldi ven­dégkörül során. Sztanyiszlavszkij a natura­lista ábráaolásmódra, a pszichológiai módszerekre, majd fokozatosan a társadal­mi-politikai szituációk elem­zésére építi fel rendezéseit. Nem könnyen jutott el a for­radalom utáni években kiala­kított szocialista, realista színpadi ábrázolásig. Közben ugyanis még elkalandozott az irreális színpadi ábrázolás világába, a szecesszióhoz. (Ez az irányzat nem az életet akarta megmutatni a maga valóságában, hanem olyannak ábrázolta, ahogyan látomá­sainkban érezzük.) A szecessziós színház el­méletének me "fogalmazását Sztanyiszlavszkij egy másik nagy orosz rendezővel, V. E. Meyerholddal dolgozta ki. Sztanyiszlavszkij egy stúdiót is rendelkezésére bocsátott a Művész Színház volt színé­szének, hogy kísérletezhessen. Ez a stúdió — főként a gyen­ge színtársulat miatt — meg­bukott. A szecesszió ekkor azonban egész Európában lábra kapott, és Sztanyisz- lavszkijt továbbra is foglal­koztatta. Életrajzi könyvében is ír erről: „Szinte csak az irrealitás érdekelt a színház- művészetben.” Az ő nevéhez fűződik ezekben az években Maeterlinck A kék madará­nak ősbemutatója, 1908-ban. A darabot aztán az egész vi­lágon színpadra vitték. Ezzel a bemutatóval az újromanti­ka és a szimbolizmus iránti érdeklődését fejezte ki. Szta­nyiszlavszkij azonban hama­rosan visszatért a realizmus­hoz, hátat fordított a sze­cesszió ködös világának. Meyerhold viszont egész életét, pályáját ennek a mű­vészi irányzatnak szentelte. Színészei átélés nélkül, hide­gen mondták a drámaszöve­geket. Bábszerü, stilizált mozgással éltek a színpadon. A Pétervári Drámai Színház tulajdonosa meghívta rende­zőnek, de a kritika szüntelen támadta, és Meyerhold végül állás nélkül maradt. Ezután elszerződött drámai és operai rendezőnek, ahol csak komp­romisszumok révén valósít­hatta meg művészi elképzelé­seit. „A Színházról” írt köny­vében fejti ki elképzeléseit. Ebben elutasítja a Művész Színház naturalizmusát és pszichologizmusát és a íeát- rális színház mellett tör lándzsát. Szerinte az eszmé­nyi színész bohóc, akrobata és táncos ugyanúgy, mint egykoron a commedia- deli’ arte vásári mutatványosai. A forradalom előtti idő­szak harmadik nagy rendező- alakja, A. J. Tajrov mipd- két rendezővel, Sztanyisz- lavszkijjal és Meyerholddal is szembefordult. Eleinte Me­yerhold mellett dolgozott, ő is szecessziós darabokat ren­dezett, de hamarosan meg­nyitja a Moszkvai Kamara Színházat. Rendezéseibe be­tört a konstruktivizmus, az anyagok, a formák, a techni­ka esztétikumának keresése. Mindez nem több, mint rafi­nált formajáték. Olyan szí­nészt képzelt magának, aki független a szerzőtől, a dísz­lettől és egyedül uralkodik a színen. Szémann Béla (Folytatjuk) A7 ŐSZT NAP sugarai nyáriasan melegí­tenek. Még teljes pompájában tündöklik az ősz, az emberek vidáman jönnek-men- nek ebben az őszi verőfényben, intézik napi dolgaikat. Nagy a forgalom a Tanács­ház téren, mert sok a közintézmény* sok a hivatal, sok az ügyfél’, sók a tennivaló. Ebbe a nyugodt, mozgalmas jövés-menésbe egyszerre üde lányhangok csendülnek bele. A hang a Herman Ottó Gimnázium abla­kaiból szűrődik ki és egyszerre ünnepivé melegíti az utca zaját. „A béklyó a porba lehullott, az ember a napfénybe néz.” Mar két szólamban száll, emelkedik a dal és magára vonja az emberek figyelmét. Készülődnek ők is, mint annyi sokan &■/ országban középiskolások, hogy a nagy évforduló alkalmából Miskolcon rendezen­dő országos ifjúsági kórustalálkozón — no vember fi-án — 100-an. 200-an együtt éne keljenek Készülődnek ők is itt Miskolcon, min most szerte az orszáytan a többiek. Pécsett Egerben, Szegeden, Mezőhegyesen, Nagy- bátonyban, Salgótarjánban. Szombathelyen — és másutt, hogy majd a miskolci sport- csarnokban zúgva szállhasson a dal. A le­nini dal. amit most gyakorolnak, meg a többi: Az amúri partizánok, A párttal, a néppel, és a többi, korabeli és mai kórus­mű. ők már készülődnek, s nekünk mis­kolciaknak is készülni kell, hogy idejöve­telük emlékké szénüljön bennük. tisztelgés S ünneplésükben — a messziről jötték­kel — együtt ünnepeljünk, meghallgatva munkájuk szép eredményét. Csendes, békés hétköznap délután. A vá­rosi könyvtárban a szokásosnál is, nagyobb a forgalom. Szocialista brigádtagok jegy­zetelnek, könyveket lapoznak, lemezeket hallgatnak, búvárkodnak. A munkájuk melleit ők is készülnek a 80. évforduló tiszteletére rendezett zenei, irodalmi, kép­zőművészeti vetélkedőre. Sokszor kell még meghallgatni a lemezeket, hogy ismerősek legyenek a dallamok, amelyek a szépség­ről, az élet alkotó munkájáról, a háború borzalmairól, de az életbe vetett rendít- íetetlen hitről szólnak. SOKSZOR meg kell nézni a képeket, hogy ismerős legyen a munkás és kol­hozparasztnő szobra. A kommunisták kihall­gatása című kép, A partizán anya és Lenin a Szmolnijbap. Sokat, kell még forgatni a könyveket is. De megéri, mert kárpótlásul igaz művészetet, tiszta örömet és sok tu­dást ad. Feltárul Október másik arca is, amely a világnak csodálatos alkotásokat adott. Készülődnek ők is, drótgyáriak, pamut- fonodaiak, kórháziak együtt az emberek százmillióival. 'V. Zalán Irén 1 u 25 éves Huszonöt évvel ezelőtt, 1952. szeptemberében kezdte meg működését a Nehézipari Műszaki Egyetemen a Gép- üzemtani Tanszék, amely 1965-től Áramlás- és Hőtech­nikai Gépek Tanszéke révén él, tevékenykedik és neveli a leendő gépészmérnök-generá­ciókat. Ez alkalomból a Ne­hézipari Műszaki Egyetem Közleményei című sorozat­ban '— a Gépészet 23. köte­tének 4. füzeteként — jelent meg a „25 éves az NME Áramlás- és Hőtechnikai Gé­pek .Tanszéke” című kiad­vány. A jubiláns tanszéket dr. Lévai Imre, a Gépész- mérnöki Kar dékánja kö­szönti az előszóban, majd a további közleményekből meg­ismerhetjük a tanszék törté­netét, oktató-nevelő munká­ját, jelenlegi és volt. munka­társait, azok szakirodalmi munkásságát. g a o h A tanulás nem magánügy Októberi kezdés i iyí* 181 i'llItS*KI iskolákban UáUIRHllin, járva, ezek­ben a napokban szinte tör­vényszerűen esik szó a fel­nőttoktatásról. Érthetően, hi­szen az esti iskolákban, az üzemi iskolákban, egyszóval a dolgozók általános iskolá­jában október közepén kez­dődik meg a tanév, s a szer­vezésen, az agitáción, a győz- ködéseken túljutva, most mar azt vehetik számon az üzemi oktatási felelősök — mert egyre több helyen igencsak számbaveszik 1 —, hogy há­nyán vállalkoztak tanulmá­nyaik folytatására, az általá­nos iskola felnőtt fejjel való elvégzésére. Két dolog szembetűnő. Az egyik, hogy a mélypont után újra erőteljesen fellendülő felnőttoktatás üteme nem lassul érezhetően, azaz: üze­meinkben, a munkahelyeken sikerült kialakítani azt a szemléletet, amely nem egyé­ni érdekként, hanem közös­ségi érdekként támogatja a dolgozó tanulását. Pontosan tehát arról van szó — és ez igen nagy eredmény —, hogy a gazdasági vezetők ál­talában a nehéz munkaerő- helyzetben is megértették, a fejlődés gátjaivá válhatnak az alapműveltséggel nem ren­delkező dolgozók, olyan gá­takká, amelyek a technikai fejlődésnek — de persze nemcsak annak — hátráltatói is lesznek. A szakmaszerzés és következésképpen a szak­mai továbbképzés és a szak­mai átcsoportosítás is, meg­követeli az alapfokú iskolai végzettséget. így hát — noha a felnőttoktatás más formái­nak jelentőségét nem tagad­juk — a figyelem előteré­ben továbbra is az általános iskola áll. Az elmúlt évben a televí­zió, a rádió aktív közremű­ködésével gyarapodtak a fel­nőttoktatási formák. A Min­denki iskolája jól állta ki az első év erőpróbáját, noha ter­mészetesen az első felnőttok­tatási televíziós-rádiós tanév tanulságokkal is szolgált. Mert kétségtelen tény, hogy a Mindenki iskolájáról bebi­zonyosodott; elsősorban mint kisegítő, az állami felnőttok­tatást segítő forma, fejtheti ki leginkább hatását. Persze, már indításakor sem voltak olyan illúziók, hogy elég megnézni a televízió műso­rát, meghallgatni a rádiós órákat, s már minden rend­ben van, lehet vizsgázni, az­az „papírt” szerezni az álta­lános iskola valamelyik osz­tályáról. Segítségével viszont megyénkben is százak ért­hették meg jobban a mate­matika, a fizika összefüggé­seit, a történelem eseménye­it. A Mindenki iskolája mint az egyik forrás váltotta be a reményeket, s vállalta a fel­nőttoktatás gondjainak meg­oldásában a segítést. Nyilvánvalóan ebben a tan­évben már Elsősorban ilyen céllal hasznosítják majd, a televíziós és a rádiós órákat a tanulók, azok a tanulók, akik munka mellett, életkor­ban előbbre haladva ülnek be az iskolapadba. Sokan, akik most kezdik meg a tanulást, minden bi­zonnyal menet közben, a ta­nulás közben döbbennek rá, nem kis kötelezettséget, le­terhelést vállaltak. Azt hisz- szük, nekik több segítségre, nagyobb odafigyelésre lesz szükségük, mint" azoknak, akik már tavaly is, vagy ta­valyelőtt is az iskolapadban ültek esténként, vagy a mű- szakváltás után. Hiszen a ta­nulással járó terhek, köteles­ségek módosítják életritmu­sukat, s nemcsak a munka­helyen, a családban is okoz­hatnak gondokat. Nekünk vi­szont — társadalmi és mun­kahelyi szinten egyaránt — az az érdekünk, hogy meg­tartsunk az iskolában min­denkit, aki rászánta magát, hogy újra beül a padba, új­ra kézbe veszi a könyveket, a füzeteket. S ezt az érde­künket akkor szolgáljuk jól, Tízesztendős a Szerencsi Múzeum, és ebből az alka­lomból — a múzeumi hónap eseményeinek sorában — ma délelőtt tizenegy órakor nyit­ják meg a Művészetek a ké­pes levelezőlapokon című ki­állítást, amelyet múzeum im­már nemzetközi hírű gyűjte ményének anyagából válogat lak. Bevezetőt dr. Végvári Lajos egyetemi tanár, művé­szettörténész mond. Délután tudományos tanácskozást tar­ha nemcsak a szervezés idő­szakában éreztetjük, hogy az általános iskola elvégzése kö­zös érdekünk, hanem akkor is, amikor tart a tanév. Tudjuk jól, üzemeink több­ségében jelentős anyagi tá­mogatást kapnak a tanuló dolgozók. Tankönyvet, író­eszközt, füzeteket, s a bizo­nyítvány megszerzése után, annak eredményétől függően, jutalmat is kainak. Mindez szép és jó, s mi több, hasz­nos. De oda ken figyelni me­net közben is a tanuló dol­gozókba. Akkor is, amikor sürgős a munka, s hiányzik az iskolában levő dolgozó keze ... Akkor is, amikor a brigádban megsokasodik a munka, s noha vállalták a brigádnaplóban társuk tanu­lását, ezt szemére, vetik ... S akkor is, amikor valaki úgy érzi, neki túl magasak a kö­vetelmények, s abba akarja hagyni ... S ezen a téren még nem állunk olyan jól, mint akkor, ha a szervezés­ről, vagy az anyagi támoga­tásról van szó ... Pedig a fel­nőttoktatás októberben csak kezdődik ... ' Á napokban d^fdó‘s jő lenne, ha az a több száz munkás, aki beül az iskola­padba, hogy tudását gyara­pítsa, hogy többet tudjon mint annak előtte, végére is jutna az általános iskolá­nak ... Csutorás Annamária tanak a művelődési központ előadótermében. A Szerencsi Múzeum történeti és nép­rajzi gyűjtőmunkájáról dr. Petercsák Tivadar múzeum­igazgató tart előadást, a ké­peslapkiadás hazai helyzetét pedig dr. Csajka László, a Képzőművészeti Alap Kiadó- /állalatának osztályvezetője ismerteti. Végül Dobrik Ist­ván művészettörténész a mú­zeum ex-libris gyűjteményé­ről tart előadást ........< K iállítás és tanácskozás a Szerencsi Múzeum n s e z a g e a i< n ti a e l s i y í \ t > i 5 i i wweme t? 7! 3 fc* c W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom