Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-12 / 240. szám
Hozzászólás ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A 1977. október 12., szerda Színházi bajok Színházi gondjainkról ír a Borsodi Szemle legújabb számában Novak István. írása a magyar egyetemes színházi ügy iránti elkötelezettségét tükrözi, annak a közéleti embernek hangján szól, aki környezetétől, mindennapi életétől elválaszthatatlannak érzi a színházkultúrát és feltétlenül jobbítani szerelné annak lehetőségeit, körülményeit, mind általánosságban, mind konkrétan saját lakhelye színházában. A cikk nem mondja ki sehol, hogy gondolatmenetéhez példaként a miskolci színházat használta fel, de nem kell különösebben bennfentesnek lenni a helyi színház gondjaiban, hogy az azonosság szembe ne tűnjön. A SZÍNHÁZ BAJJAL JÁR — adja bevezető gondolatainak alcíméül a szerző e baljós megállapítást. De azt is megállapítja, hogy a színház baja valamennyiünk gondja, a társadalom gondja, s azokkal szembe kell nézni. A bérletrendszer körüli anomáliákról írt megállapításaival csak egyet lehet érteni, hiszen a bérlet nemcsak gazdasági biztosítás, hanem közművelődési önbecsapás is lehet adott esetben, és mint arra igen sok példa adódik, nemcsak lehet, hanem az is. A bérletrendszerről a legkülönbözőbb fórumokon sok szó esik, lapunkban is foglalkoztunk vele, így azt most elismételni szükségtelen, hogy részleteiben milyen káros hatásokkal is járhat a .tagadhatatlan előnyök mellett. Több figyelmet kíván a szerzőnek például a kamaraszínházakkal kapcsolatos gondolatmenete. Mint megoldást kínálja a szerző a bérletes színház mellett „a kamaraszínházba átvitt párhuzamos előadások rendszerét”. Hozzáteszi, hogy ez nem jelentene mást, mint a nagyszínház mellett egy kisebb színház működte'tését, ahová az arra érdemes darabokat átvinnék. Rögtön hozzá is teszi, hogy kamara- színháznak alkalmas építmény kevés van, ugyanakkor a művelődési házak színháztermei alig-alig vannak kihasználva. Az itt adódó szcenikai gondok cáfolatára az Állami Déryné Színház előadásait említi. A jóindulatú ötlet nem egészen új. Ugyanis említhetnénk, hogy például Miskolcon volt korábban kamaraszínház, amit az ötvenes évek derekán hoztak létre, s amelyet a hatvanas évek derekán megbocsáthatatlan meggondolatlansággal számoltak fel, s ma, ha valamilyen tatarozásra kerül sor a Miskolci Nem-, /.éti Színházban, az ország második városában nincs megfelelő játékhely, ahol olyan színházi előadásokat lehet tartani, amelyek az intézmény rangjához méltóak. S nem lesz ilyen hely akkor sem, ha elkészül a Vasas Művelődési Központ. A KAMARASZÍNHÁZI színjátszás nem pusztán azt jelenti, hogy a nagyszínház mellett egy térfogatilag kisebb színház működik. A kamaraszínháznak nemcsak a nézőtere kisebb, hanem másfajta feladatokat kell, hogy ellásson, más jellegű darabokat kell, hogy bemutasson. Es ez nemcsak a szereplők kisebb létszámában mutatkozik meg, nemcsak abban, hogy az előadáshoz kevesebb díszlet, meg technikai segítség szükségeltetik, hanem az itt bemutatandó színművek szellemisége is eltérő kell hogy legyen a nagyszínházétól, más témákról, más kifejezési eszközökkel, általában más közönségrétegekhez is szál a kamaraszínházi előadás.- mint a nagyszínházé, tehát nem egyszerűen a darabok átviteléről van szó. És visszatérve Miskolc helyzetére, — de vonatkozik ez más helyekre is —, a művelődési házak szín- padocskái legfeljebb irodalmi színpadi előadásokra alkalmasak, hiszen Miskolcon még a Rónai Sándor Művelődési Központ is nehezen használható ilyen célokra, mert a színpadnak nincs háttere, nincsenek kiszolgáló helyiségei, öltözői, nem jó a hangszigetelése, meg egyébként is más célokra épült. Az új Vasas Művelődési Központ is csak nagyon is körülhatárolt produkciófajtáknak tud majd megfelelő keretet biztosítani, de általában a színháznak aligha. És a Déryné Színházra való hivatkozás nem a legjobb. Sajnos, az állandó vándorlásra berendezkedell színházi előadásokat aligha lehet példának tekinteni az állandó színházi helyeken, illetve más az elvárás egy állandó székhelyű színház előadásaival szemben, mint azt a vándortársulattól elvárják a kis települések lakói. Egyébként is az Állami Déryné Színház vendégszereplési rendszere, mint ismeretes, éppen most áll teljes átszervezés alatt. KÉNYSZERHÁZASSÁGOKRÓL ír Novak Istvárí írásának egyik fejezetében. Ne szégyelljük, mondjuk ki, hogy a miskolci és egri színház összevonása már akkor csődöt mondott, amikor kísérletként bevezették a két- székhelyű színház „fából vaskarika” rendszerét. Nemcsak Eger vesztette el önálló színházát, gyakorlatilag Miskolc is, hiszen a naponként átutazó együttes, amikor Mezőkövesd és Ostoros között átlépi a megyehatárt, Miskolci Nemzeti Színházból egri Gárdonyi Géza Színházzá változik. (Van, aki Egerben tréfásan-komolyan azt mondja1: „a Miskolcon is játszó egri szinház".) Hogy a színház bajjal jár, azt nemcsak a miskolci fenntartó szervek tudják, hanem a Heves megyeiek is, és ezért kényelmes nekik az állapot: teljes éven át színházi ellátást kapnak, a színházzal járó. baj meg a szomszéd megye székhelyének a gondja. Ennek a gondnak a megoldása viszont helyileg nem lehetséges, illetékes főhatóságok — tudomásunk szerint —■' elég régóta foglalkoznak vele. De ez nem csökkenti az immár tizenkét éve fennálló és egyre súlyosabb kényszerházasság! bajokat. A KITÁGULT NÉZŐTÉR alcím alatt a szerző azt fejtegeti: jó lenne, ha valamennyi színház, tehát országosan mintegy 35, háromnégy művel szerepelne évente a televízió közvetítési programjában. Ez nagyobb publicitást biztosítana a színháznak, csökkentené a televízió műsorgondjait. Alighanem kétfajta művészeti tevékenység összemosásáról van itt szó. Szerintünk a televízió művészeti főosztályainak elsődleges feladata önálló, a televízió nyelvén szóló és azon fogalmazott művek sugárzása, és nem elsősorban más művészeti ágazatok produktumainak — az egy időben történő sokszorosítás technikai eszközével történő — közvetítése. A színházat jobb élőben élvezni. A képernyőről jobb tévé- ! játékokat megismerni. Mindez' persze nem zárja ki a színházi közvetítések szükségességét a televízió műsorában, de semmiképpen sem ajánlható gyakorlat, hogy a saját műsorok helyett közvetítések töltsék meg a képernyőt, saját alkotó tevékenység helyett technikai közvetítővé devalválódjék a televízió. A MÜSORPOLITIKA alapvető szerepéről szól még a szerző, sajnos általánosságban, és megemlíti, hogy a nemzeti dráma ügye külön tanulmányt érdemelne. * A Borsodi Szemlében két egymást követő számban immár a második cikk, amely színházzal' foglalkozik és a színház élete iránt érdeklődő olvasót hozzászólásra sarkallja. Nem ellentmondani akarunk Novák István gondolatainak. Nem alapvetően a vita a célunk, hanem gondolatait továbbfolytatva azon szeretnénk meditálni, mi lenne a közös teendőnk, hogy a színház nemcsak bajjal járjon, hanem mind több örömmel is. Benedek Miklós A Miskolci Művészklub' ban az elmúlt hatvan esztendő kiemelkedő szovjet képzőművészeti alkotásairól tart előadást Szvetlána Vn- lentyinova Akszelrod, a Szovjet; Kultúra és Tudomány Házának munkatársa. Az október 13-án, este 5 órakor sorra kerülő előadás része annak a vetélkedőnek, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60, évfordulója tiszteletére hirdetett meg a HNF megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi' osztálya, Szabó Lőrinc Könyvtár és a művészklub. Az elmúlt 60 esztendő' irodalmi alkotásairól október 20-án hangzik majd el előadás, míg a vetélkedőt október 27-én rendezik meg. Asszonyok, tűvel és fonallal Igazán gazdag programot kínál a miskolci iskolásoknak a gyermekkönyvhét szerdai, október 12-i programja. Délelőtt a 6-os számú Általános Iskolában, délután 3 órakor pedig a József Attila Klubkönyvtár- ban tart vetítettképes előadást Papp Gábor művészet- történész Gyermekkönyvek illusztrációi címmel. Ez a program kapcsolódik a klub- könyvtári kiállításhoz is. Gyerekeket várnak délelőttre a Tompa Miháiy Fiók- könyvtárba is, ahol délelőtt fél ll-re tervez foglalkozást Dremmel Éva könyvtáros. Az Aranycipellő című népmesekötetet dolgozzák fel, s érdekes már a foglalkozás- címe is: Hogyan esett az oroszlán a kútba? A miskolci gyermekkönyvtári napok egyik ifjúsági író vendége, Kántor Zsuzsa is ma délelőtt találkozik olvasóival: a 9-es számú Általános Iskolában látják vendégül a gyerekek, s folytatnak vele minden bizonnyal érdekes és tanulságos beszélgetést. Kántor Zsuzsa egyébként délután 3 órakor az Avas-déli 3-as számú iskola tanulóival is találkozik. A görömbölyi klubkönyvtár kis olvasói részére is terveznek ma foglalkozást: Gyerek-egyveleg címmel Kovács Katalin könyvtáros tervezett kellemes órákat ,a könyvtárlátogató iskolásoknak. A nanuL múlásával egy- HdJJUK re belje.bb haladunk az őszbe, ami a köz- művelődés területén ez egyet jelent a szakköri tevékenység újrakezdésével vagy éppenséggel folytatásával. Talán nem túlzás állítani — noha pontos, számszerű adatok nincsenek birtokunkban —, hogy a szakköri mozgalmak közül a legnagyobb tömeget a díszítőművészet mozgatja meg. Idősebbeknek és fiatalabbaknak, háziasz- szonyoknak és mezőgazdasági munkásoknak, gyárban dolgozó kétkezi munkásnőknek és adminisztratív dolgozóknak — s újabban egyre gyakrabban iskolás tanulóknak is — jelent kellemes és hasznos időtöltést a hímzés, a díszítőművészet. S noha ma még szép számmal vannak olyanok, akik csak esténként, otthon, a maguk kedvéből alkotott mintákat „színezik" ki a piros, a kék, a fekete vagy a sárga fonallal, egyre gyarapszik, erősödik azok tábora is, akik avatott irányítással, az eredeti népi motívumkincs felhasználásával varrják a szebbnél szebb, a lakás díszéül szolgáló térítőkét, párnákat, falvédőket. Miskolcon például az elmúlt hét végén ünnepélyesen hezdték meg a városban működő díszítőművészeti szakkörök foglalkozásait. Hagyomány már ez az ünnepi, kollektív kezdés. S jelzi, hogy a díszítőművészeti szakköri mozgalom nemcsak amolyan hobbi, nemcsak hasznos elfoglaltság, hanem megvanII Miskolci Közlekedési Váfialai felvételre „D” vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tehcrgcpkocsi-vezctőket, 4 legalább 2 eves szakmai gyakorlattal, 8 általános iskolai végzettséggel, akik részére a KPM Autóközlekedési Tanintézetnél „D”-tanfolyamon való részvételt biztosítunk. Szirmabesenyő, Kistokaj községekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást. Felvételre keres továbbá a vállalat: autószerelőket és karosszéria-lakatosokat. Bővebb felvilágosítás: a vállalat munkaügyi osztályán. Miskolc, Szondi Gy. u. 1. sz. nak a "maga közművelődési célkitűzései is. Közművelődési fiinkciója van. Részint a hagyományápolásban, részint pedig — mert tömegméretű mozgalomról van szó — az esztétikai nevelésben,. Sőt! Még többről is szó van. Elég például csak arra gondolnunk, hogy a falun élő asszonyokat, lányo- hat leginkább a díszítőművészeti szakkörökön keresztül érhetjük el. S falvainkban is egyre gyakoribbak az ilyen közössegek. Nem véletlenül szervezték meg annak idején; például a mezőcsáti járásban a díszítőművészeti szakkörvezetők tanfolyamát, ahol két évig készültek az asszonyok; társaikat megtanítják majd arra, hogy a fényes tűvel és a színes fonállal miképpen varázsolhatnak maguk köré szép, egyszerű, hagyományokra támaszkodó környezetet. S ezekben a szakkörökben nemcsak arról van szó, hogy például milyen motívumokkal és milyen színekkel készülhet el egy sárközi terítő. S nemcsak arról, hogy hogyan alakultak ki a népi művészet formái és színei. Az ilyen kollektív foglalkozásokon sok olyan dologról is szó esik — a gyerekneveléstől kezdve a filmekig —, amelyeknek semmi kö?ük sincs magúhoz a díszítőművészethez. /De amelyek a közösségi beszélgetéseken óhatatlanul is szóba kerülnék. Ügy hisszük, nem járunk messze az igazságtól,, ha azt mondjuk, hogy a díszítőművészeti szakköri mozgalomnak csak a látványos, a „kézzel fogható” vetületei a különböző kiállítások, a helyi és a megyei díszítőművészeti bemutatók, az Északmagyarországi Kaláris nagyszabású tárlata vagy az országos rangú Kis Jankó Bori emlékpályázat. Noha kétség telenül szemet-lelket gyönyörködtetnek és mindig nagy közönséget vonzanak ezek a tárlatok — s ez sem elhanyagolható szempont! — a| díszítőművészeti szakköri mozgalomnak a kevésbé látványos, de kétségkívül meglevő erényeit és eredményeit is látnunk kell. Azt a lehetőséget, amit a kollektívában, az azonos érdeklődésű, vagy ha úgy tetszik azonos hobbinak hódoló emberek együttes tevékenysége jelent. S uv* lér♦ a közös tevéo 15 kenységért érdemes a lehetőségekhez mérten mindenütt támogatni a díszítőművészeti szakkörök munkáját. Mert e körökben nem csupán varrogat- nak, hímezgetnek az asszonyok ... Ezen már régen túlfutott az idő is, meg az immáron ezreket mozgósító díszítőművészeti szakköri mozgalom is, amely — nem kell szégyenkezni miatta — Borsod megyében országosan is az elsők között van., S ez pőrére fordítva a mondatot azt jelenti, hogy a közművelődésben, sajátos eszközökkel ugyan, de egyre több asz- szonyt, kétkezi munkást is sikerült bevonni. S ez bem lebecsülendő eredmény ... Cs. A. ■ Elkeli az Orient-expressz Szombaton Monte Carló- ban kalapács alá került a legendás Orient-expressz fénykorából származó néhány kocsija. A vonat kocsijai a 'híres Sotheby cég árverésén viszonylag „olcsón" találtak új gazdákra. Áz amerikai James D. Sherwood az általa megkaparintott/ kocsikon Londonból velencei szállodájába szállítja majd a fizetőképes utasokat. Ehhez csatolja majd a fényűző étkezőkocsit. Sherwood egyébként 100 ezer dolÉrtésítjülc t. megrendelőinket, hogy bélyegzőüzemünket A SZERENCSI TELEPÜNKRE HELYEZTÜK ÁT. Kérjük, hogy bélyegző-megrendelésüket a következő címre szíveskedjenek küldeni: Bm. Nyomdaipari Vállalat II. sz. telepe 3900 SZERENCS, Rákóczi u. 121. Telefon: 31. lárt fizetett a két hálókocsiért, míg Glatt az étkezőko- csit 58 ezer dollárért szerezte meg. ' i Az utolsó két kocsit — egy hálókocsit és egy szalonkocsit — 132 ezer dollár lefizetése ellenében „egy ideges, -vastag szemöldökű úr” vette meg, <jki nem volt hajlandó megnevezni magát, csupán annyit árult el, hogy a kocsik Franciaországban magadnak és szintén kereskedelmi célokat fognak szolgálni. I
