Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

7C \ \ x r* l n i w i w i cvssai p* r a> t ^ ^ v r » v ■u » ?x p 1 977. október 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az 1977—78-as pártoktvtá- jsi év 'kezdetén az MSiAlP 'Borsod megyei Tanácsi tJi- v|zottsága is megtette a sztk- í séges intézkedéseket a sie- Jfes „tanévkezdés'’ érdekéin, s A végrehajtó bizottság mg- í: jelölte a legfontosabb tar{l_ -Imi, szervezési, módszertlii tennivalókat, ezen béli «'konkrétan az agitúciós is propagandabizottság és z »I oktatási bizottság, valamit- az alapszervezetek és a pr- i: Pagandisták feladatait. f Az oktatási év kezdet« megnövekszik a párt ok ta ti » Propagandistáinak és szervi t zőinek a dolga. Gulyás Is; í ván, a megyei tanács pár -i bizottsága végrehajtó bízott ó ságának tagja — a pártok- tatással foglalkozó egyi munkabizottság — az agitá eiós és propagandabizott iság titkára. A miskolci Pe *' dagógus Továbbképzési Intéí ■ zet igazgatója, a pártoktatás. tatás szervezetten folyt, a lá­togatottság — néhány cso­portot kivéve — jónak mondható és a fop’alkozások színvonala is kielégítő volt. Az idén nem növekszik je. lentősen az oktatásban részt- vevők száma, viszont igyek­szünk körültekintőbben ki­választani a hallgatókat, az egyes tanfolyami formákra tudatosabban irányítani a résztvevőket., Jól képzett propagandistáink vannak, többségük évek óta vezet va_ lamilyen tanfolyamot. Az oktatásban alkalmazott piód_ szerek összességében válto­zatosak voltak, de a jövőben jobban kell törekednünk a korszerűségre (például: szem. léltetés. diafilmek alkalma­zása) és az oktatás haté­konyságának a növelésére. A tömegoktatás rendszere a jövőben sem változik, az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően alapozó, és tovább- a sál kapcsolatos munkájá képző tanfolyamokra épül. A 1 társadalmi munkában végzi káderképzés és továbbképzés ez a pártmegbízatása. Hosz- az öthónapos pártiskolán és szú éveken keresztül volt az esti középiskolán történik, f népművelő és a megyei la- kiegészülve több hetes vagv 9 nács dolgozója, s kenyérke- egyéves tanfolyamrendszerű • resö munkája, valamint képzéssel. A közép- és felső- | 9 Pártmunkája,. valamilyen fokú politikai képzés az egy- "■ formában kapcsolódott a nép-éves pártiskolán és az esti f műveléshez, és a politikai egyetem hároméves , álta- •' tpmegpropaganda-munkához. János és szakosító tagozatán ^ 8 Jelenlegi pártmunkája in-történik. A tanfolyamrend-' kább átfogó, szervező jelle- szerű oktatáson kívül Jelle­gű, de hosszú éveken ke- tőség lesz arra — egyelőre resztül propagandistaként korlátozott számban —• hogy szerzett tapasztalatait na- megfelelő elméleti, politikai gyón jól tudja most haszno- lelkészültségű elvtársak mar. sítani a tanácsi pártbizottság :ista ismereteiket’ — iránvf- Vezető testületében. Arra ottan és szervezetten — ön­kértük, hogy beszéljen párt- Hó tanulás formáiéban fej­oktatást szervező tevékeny- üsszék tovább. Végrehajtó ségóről: izottságunk a személvz-eti és — Nemrégiben tartottunk itatási osztállyal közösen az alapszervezetek agitációs mdoskodik a szakigazeatá­szervek. valamint bivata- k. intézmények vezetőinek eolőgiai továbbképzéséről, mek feltételeit a Málvi To_ bbkén7Ő Intézettel közösen ■emtjük meg. \! n oszervezeteinkben az plógiai. eszmei nevelő nka egvre inkább a párt- nka szerves részévé vá- Az alapszervezetek szer- 5. patronáló, ellenőrző te­án vsége tovább erősödött ^tervszerű előkészítő niun_ 1 nyomán meeinduló úi Toktatási évnek is egyre ibb gazdáivá válnak — idotta befejezésül Gulyás ín. és propagandafelelősei, va­lamint az alapszervezetek propagandistái részére egy értekezletet, amelyen megbe­széltük az új párloktatási év feladatait és az MSZMP KB 1978. október 2G-i határoza­tából reánk háruló feladato­kat. Munkánk alapját a Köz­ponti Bizottság határozata nyomán módosított középtá­vú politikai továbbképzési tervünk alkotja. Az elmúlt oktatási évben a pártbizoltságünkhoz tarto­zó alapszervezetekben és tö­megszervezetekben több mint |négyszáz hallgató vett részt a politikai oktatásban. A ta- : pasztalatokat összegezve megállapítható, hogy az ok­Pctra József 7500 aufótez kihasználása A Minisztertanács módost' tóttá a közületi szervek gép járműiről szóló korábbi ren. deletét. Kedvező feltételeket teremtett a közületek tulaj­donában levő autóbuszok használatához. Régebben az autóbuszokat csak munkás- szállításra, egyéb üzemi cé­lokra használhatták. Ha pél­dául iskolásokat, fiatal spor­tolókat szállítottak kirándu­lásra. rendezvényre, akkor a befogadó képességtől függő­en kilométerenként 2—fi fo­rint térítést kellett fizetnie az üzemben tartónak. Miután ez a korlátozás növelte az üzemeltetők költségét, nem szívesen vállaltak ilyen fu­varozási feladatokat. A mos­tani rendelet ezt az üzemi költségeken felüli anyagi tér. hét érvénytelenítette azzal, hogy elengedi a térítés fize­tését. Jelenleg a közületek tulajdonában 7500 autóbusz van. Ennek a nagy szállítási kapacitásnak egy része a hét. végeken kihasználatlan volt vagy csak drágán lehetett igénybe venni. Időközben megjelent, az ifjúsági, a köz- művelődési törvény, a sza­badszombatos munkarend, amelyek nyomán megnőve, kedtek az utazási igények. A Volán-vállalatok ezt nem tudják kielégíteni. A mosta­ni rendelkezés megteremti a lehetőséget a közületi autó­buszok több célú isénvbevé- telére. A rendelet október 1 én lép hatályba. Miskolcon, a Szentpéteri kapui kórházban új orvos­nővérszállás alapozását kezd­ték meg. A nyolcmillió fo­rintos költséggel épülő in­tézményben 120 orvos és ápolónő részére biztosítanak kényelmes elhelyezést. Az univáz szerkezetből épülő, kétemeletes szállodában eme­letenként teakonyhát, vasaló­szobát is kialakítanak. A fia­tal orvosokon kívül itt he­lyezik majd el azokat az or­vostanhallgatókat is, akik egyéves szigorlati idejüket töltik a megyei kórházban. Az épület létrehozásához a debreceni egyetemen tanuló és Miskolcon, a megyei kór­házban gyakorló orvosok tár­sadalmi munkával is hozzá­járulnak. Az új orvos-nővér, szálló a tervek szerint jövőre készül el és lehetővé teszi újabb fiatal orvosok letele­pedését a városban. A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Központ­ban a magyar—csehszlovák együttműködéssel megvaló­suló Gabcikovó—Nagyma­ros vízlépcsőrendszer kis­minta kísérletei folynak. Az intézetben felépítették a két legjelentősebb hazai műlárgv. a dunakiliti duz­zasztómű és a nagymarosi vízlépcső kinyinyitett má­sát. A mérések adatait az intézet szakemberei folya­matosan továbbítják a ha­talmas beruházás tervezői­hez. Játékkiállítás és a játékhelyzet Valami nincs rendben már évek óta a gyermekjátékok körül. Játékboltjaink kiraka­ta. a belső polcok roskadoz­nak az árutól, s mégis. Mi hiányzik? Bennünk, szülők­ben van a hiba, vagy a mai gyerekekben, vagy talán a játékkereskedelemben ? Az őszi BNV első alkalom­mal rendezett játékkiállítást, amelyen 11 ország termékeit mutatták be. Nem véletlen, hogy a kiállítás leglátogatot­tabb pavilonja volt az. ahol a játékokat mutattál:: be. Az emberek ezreit hajtotta a kí­váncsiság, mi' újdonságot hoz a TRIÁL. s mit mutatnak más országok. A külföldi vállalatok szerepeltetésének részben az is célja volt. hogy ösztönzést adjanak a magyar játékiparnak. Erre az ösztön­zésre valóban nagy szükség van. Hosszan, tüzetesen meg­néztem az újdonságokat be­mutató vitrint. Még most, néhány nappal a kiállítás után sem oldódott bennem a meglepetés és a bosszúság. Mert vegyük csak sorjába ezeket az újdonságokat! Műanyag állat, aminek csípőben mozdíthatók . a lá­bai. Ezelőtt tíz évvel vet­tem hasonló nagy, kajla fülű kutyát a fiamnak. Akkor va­lóban újdonság volt. Kis alumínium edénykék. Mit mondjak erre? Évtize­dekkel ezelőtt ismert játék volt, egyszerű, ügyes. Most meséljem el, hogy harminc évvel ezelőtt ezekhez nekem volt egy kis csikótűzhelyem, sütővel, a tűztérben rost, alatta hamutartó, s az ud­varon. igazi tüzet lehetett benne rakni, s a kéménye füstölt? .Világért sem aka­rom javasolni, hogy a bér­házi 'gyerekéknek ilyet csi­náljanak, hiszen az ugye sok szempontból idejétmúlt do­log, s mondhatják rá, hogy veszélyes. Csak azt szeret­ném elhitetni, hogy az alu­mínium edények még akkor sem játékújdonságok, ha ilyen feliratú vitrinbe állí­tották ki. Ami ezután következett, az mindennek a teteje. Lehet, hogy sokan el sem hiszik ne­kem, hiszen magam is alig hitlem a szememnek. A kis doboz mellett, amiben a zse­niális újdonság volt, tábla hirdette: „Az Állami Ifjúsági Bizottság országos pályázatán II. dijat nyert városépítő já­ték. Megjelenik a IV. negyed­évben.” A dobqzban építőkockák voltak. Nyers színű, eszter­gált kockák és téglalapok, kis kúpok. Mit lehet erre mondani? Kérdezzem meg talán, hogy melyik mai fel­nőttnek nem volt gyermek­korában építőkockája? Mond­jam el, hogy vásároltam en­nél szebbeket, nagyobbakat., sőt, vagy húsz évvel ezelőtt olyanokat is, amelyek kü­lönböző szintiekre voltak festve? Ez az építőkocka országos pályázaton díjat nyert, mint újdonság! A TRIÁL reklámosztályá­nak vezetőjétől megtudtam, hogy a felnőttek elfelejtettek játszani, hogy a különböző pszichológiai és egyéb tudo­mányos vizsgálatok kimutat­ták, nem a gyermekekben, hanem a felnőttekben van a hiba, amiért nem találják meg a gyermekek korának megfelelő játékokat. Maga a Tudományos Akadémia is fog_ lalkozik már a játékkérdés- sel, annyira komolyan ve­szik nálunk a játék nevelő és ízlésformáló szerepét. Nem komplikáljuk túl ezt a kérdést? Egy ilyen elvont tudomá­nyokkal foglalkozó emberek­ből álló zsűrinek magam is be' tudnék nyújtani néhány újdonságot, s talán az első díjra is lehetne vele pályáz­ni: — Hajlítsanak meg — valahogy gőz lelett, vagy kí­sérletezzék ki a technikáját — egy vékony falemezt# hogy karika legyen belőle. Adja­nak hozzá egy pálcát, amivel a járdán hajtani lehet. Vagy azt a jelenlegi korcs kis ug­rálókötelet meg kellene vas- tagítani, hogy a lendítésnél súlya legyen, két végére fo­gantyút tenni, s új játék le­hetne a tizenévesek részére is. A zseniális építőkocka-új­donságot is tovább lehetne fejleszteni, például különbö­ző méretűekre, esetleg be le­hetne festeni. Mégsem volt haszontalan a játékkiállítás, mert megis­mertük az újdonságokat, s további ötletek is születhet­nek. Adaniovics Ilona Nehéz lenne pontosan meg­határozni, hogy ilyenkor, szeptemberben hány diák ke­res albérletet Miskolcon. Az pedig, hogy ki, milyen körtíl- j mények között lakik majd az elkövetkezendő tíz hónapban, sok mindentől fü- Elsősor­ban a szülők keresetétől, de legalább ugyanígy közreját­szik ebben a szerencse is. i ■ Albérlet­A szakközépiskola igaz­gatóhelyettese elégedett: — Jelenleg 246 kollégis­táik van. Még talán nálunk legjobb a helyzet. Igaz, ■an 170 bejáró tanulónk, ha lenne még kollégiumi férő­helyünk, valószínűleg mint­egy a felük azonnal jelent­kezne. K. J. most negyedik osz­r . Kollégista volt három Az utolsó évet. albérlet­ein töjti. Italozás miatt el­ölj sátották a kollégiumból.- Egy szobában hárman Ükünk — mondja. — Ha- ví la négyszáz forintot fi- ' ' ink fejenként. Igaz, a h* úgazdánk rendes, lehet használni a fürdőszobát, le­het televíziót nézni, mégis más ez. Azonkívül, hogy a szüleim ebben az évben két­szeresét fizetik ki értem an­nak a pénznek, mint tavaly, •host még a tanulás sem olyan, mint volt. Megszok­tam, hogy a kollégiumban Segítettünk egymásnak. Az ^bérletben ez nem megy, bú akikkel együtt Whom, míjolába járnak.-tért tetszett kiadni a szó iszony, mielőtt vála- szovégigvezet a lakáson. Háiszoba; régi, nyikorgó bút a falakon min­den képek. Szentképek, csat fotók. Sárgára fa- kul^ryaiok és beállított mos örökké fiatal fér­fiak;. Ügy néznek utá- nunjajakról, mintha fél- tenékis öregasszonyt. —ott, a férjem —mu­tat -ni az ágy melletti képi'. Tizenöt éve halt meg.k meg — mutat a másiftőre — a fiaim. A héber# maradtak ... Cshek. Az öregasz- szon\jpeg a széles ve­randa albérlő jött meg. Tizei: éves gimnazista f’ú, > kezében táska, a mási! bevásárlószatyor. Az ő'zonv szeretettel si­mogaemével. . jövőre is itt fog lakni londia. azután ki- csit l;en hozzáteszi: — csak baj, hogy utána megint kereshetek egy ren­des gyereket. Mert — teszi hozzá kis hallgatás után — nincs nekem senkim .. Az ablak előtt villamos csörömpöl. Az eső is eleredt. Az öregasszony kibontja a szatyrot. Főzéshez készül. A gimnázium tágas, igaz­gatói irodájában vagyunk. Márta putnoki, Erika és Edit tiszakesziek. Márta har­madikos. Három év alatt már a harmadik albérletben la­kik. Elsős korában egy Ki- lián-déli lakásban kapott szobát, de ketten laktak együtt. A második évben'hat­száz forintot fizettek a szülei egy olyan szobáért, ahol a lányt nem zavarta semmi a tanulásban. Most négyszáz forintot fizet, itt is egyedül van, de fürdőszoba nincs. — Nem bírták a szüleim anyagilag. Fizikai dolgozók. Igaz, hetente csak akkor tu­dok fürödni, amikor haza­megyek. Fizika-biológia sza­kos tanár szeretnék lenni. Lavórban mosakszom .. . Erika és Edit együtt lak­nak. Négyszáz forintot fizet­nek havonta. És fürdőszoba is van. Hiába, ilyen a sze­rencse ... Az igazgatónő az osztály­főnöki ellenőrzésekről be­szél. Azt mondja, utoljára négy éve fordult elő, hogy egyik diákjukat el kellett helyezni egy albérletből. Az­óta nem volt ilyen esetük. Persze, ez tatán annak kö­szönhető, hogy szeptember előtt sokan hoznak be albér­leti címeket; régi ismerőseik már ezek- a lakástulajdono­sok, megbíznak bennük, s végső soron mindenki jól jár. A főbérlő azért, mert biztos lehet a dolgában. A vi­dékről jött diák pedig — ha nem veszik fel kollégiumba — nem járja kereszlül-kasul a várost egy albérleti szo­báért. , — Menjen innen, mert le­vágom az emeletről! Az új lakótelep egyik, ne­gyedik emeleti lakásának gazdája biztat így. Állítólag (így mondták a másik lép­csőházban) négy albérlőt tart két és fél szobás laká­sában. — Rokonaim, és ha nem tetszik valami, tehet egy szívességet... Az ajtót; úgy bevágja, hogy visszhangzik a lépcsőház. Alig egy kilométerre, a bel­város közepén, valószínűleg borsos árú lakásban állunk. A falon szarvasagancsok. Az előszobából nyílik a kiseb­bik szoba. — Ezer — mondja termé­szetes tömörséggel az asz- szony. — A fűtésért nem kell külön fizetni, a telefont is használhatja. Itt, uram, mindig is voltak albérlők. Diákok. És jól érezték magu-t kát. Elhiszem. Ezerért, és egy telefonhasználati lehetőségért én is jó! erezném magamat. Csak fedezné valaki ezt a költséget... Későre jár. Többször is csengettünk a lakás ajtaján. Az asszonnyal a lépcsőházban találkoztam, s az emeleten derült ki, hogy egy helyre tartunk. A lakás tulajdonosa biztos a dolgá­ban. Kis cetlit tűzött ajtajá­ra: „Dolgozom, fél öt után jöjjenek, a szoba ára, fűtés­sel együtt nyolcszáz. Tavasz- szal hatszázötven. Nőt, vagy férfit felhozni nem lehet! Csak diákokat várok! Nem alkuszom!” — Talán még visszajövök — mondja az asszony. — fiam gimnáziumba jár. jó lenne, ha itt lakna, bent Mis­kolcon. Amikor tisztázzuk, hogy nem akarom kivenni a szo­bát, megnyugszik. — Megnézem addig a k - rakatokat — mondja, mi­közben lefelé megyünk. — Miért nem nézett hama­rább albérletet? , — Azt hittem, felveszik a gyereket kollégiumba. Nem nagykeresetű emberek va­gyunk, de hát ezután még összébb húzzuk magunkat... Vélemények: Egy szülő: „Csak az tanít­tassa a gyerekét, akinek van rá pénze. Miért nem marad­nak ezek a vidékiek otthon?” Egy tanár: „Sajnos, nincs annyi kollégiumi férőhely, amennyi kellene. Addig pe­dig nincs mit tenni.” Egy diák: „Irigvlem a vá­rosiakat. Sokszor gondolko­dom azon, hogy nekünk, al­bérleteseknek. jóval nehe-\ zebb körülmények közöttv' kell tartani a tanulmányi szintet. És ez is egyfajta vizsga, bár erre nem kapunk osztályzatot.. Pusztafalvi Tivadar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom