Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

1977. október 6., csütörtök „A szüreteinknek víg tábora örül .. .** A hajnali köd délelőttre el- oszlik, s a nyomában maradt nyirok, nedvesség is lassan felszárad a venyigékről, sző- ■i lölevelekröl, amelyek a •! „szoknyaföldek” aljában pi- [ ci fuvallatra is meg-rhegzör- j rennek. A szeptember végi , j fagy ugyanis valósággal „le­forrázta’’ a mélyebb fekvésű táblák ültetvényeit, míg fent, a dombok oldalában és lele- '; jen továbbra is fénylőn zöl- '! delinek a karajos levelek. A déli verőfényben ökör- . nyál úszik fölöttünk. A' sza- ' lagnyi parcellákon es a szé- j les sorközű kordonos táblá­■ i kon egyaránt mozgalmas az ■ | élet végig egész Hegyalján, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegytől | az abaújszántói Sátor-hegyig. J Eddig tart ugyanis, mintegy !| 70 kilométeres hosszúságban I hazánk leghíresebb történel- i j mi borvidéke. . í Ünnepi hangulatú „betaka- • rítási” munka Hegyalján a •j szüret. Azzá teszik a fel-fel- I hangzó dalok, a szalonnapi- t riló lángok, nemkülönben a ,\ táj fölött lengő mézédes ’ mustillat, s az itt-ott bele­él vegyülő hagyományos birka- paprikás fűszeres szaga. Az i egyéni parcellákon a család apraja-nagyja. rokonok, ba- j rátok, jó szomszédok hada ,: szorgoskodik kova reggeltől, hogy a. fürtök mielőbb a l présházba 'kerüljenek, s még aznap éjjel kádba csurran- ' jón a hegy leve. ‘ ______L A nagyüzemek közül a borkombinátnak ad legtöbb munkát a gazdag termés be­takarítása. Természetesen a vállala I sáto raljaujhe lyi, tolcsvai, tarcali, mádi kerüle­teiben ennek megfelelően va­lósággal megelevenednek a kordonos domboldalak; diák­lányok, diákfiúk százával állnak be a bodrogolaszi So­mos, Pajzos. a tolcsvai Kin­csem, Szentvér, lejjebb a Ki­rálytelep, Disznókő, Szemere- dülö soraiba, s szedik, hord­ják csillébe a szőlőt, mégpe­dig némi ,. formabontással”, mert a borkombinál a ha­gyományos nehéz puttonyo­kat már muzeális tárgyak­nak tekinti, s helyettük köny- vyü műanyag tálcákat hasz­nálnak. — A próbaszüreti mérések alapján várhatóan 17 ezer mázsa korai es muskotályos, és 107 ezer mázsa furmint es hárslevelű szőlőt kell leszü­retelnünk a borkombinát iáb- láiról — tájékoztat Takács l,ászló termelési osztályveze­tő. — Az előbbi fajtákkal már végeztünk, most folyik a Hegyalján a honos furmint és hárslevelű szedése, ami kö­rülbelül október végéig ad munkát, A termés túlnyomó többségéi, mintegy 113 ezer mázsát diákok szüretelik le. összesen 31 általános és kö­zépiskolával kötöttünk szer­ződést, s a szüret üteme meg­kívánja, hogy naponta 5300— 0000 mázsa szőlő kerüljön a présházakba, amihez 4500— 5000 szedőre és 44 ezer sze­dótalcára van szükségünk mindennap. — Kellő időben megtettük az előkészületeket a szüret zökkenőmentes lebonyolítá­sára, amelynek teljes idő­tartama alatt. Miskolcról 85, Sátoraljaújhelyről 10 külön- szerelvényt indít a MÁV, a távolabb eső táblákra pedig autóbusszal juttatjuk el a ta­nulókat. A saját dolgozóink szállítását, naponta 20 autó­busszal oldjuk meg. Ezenkí­vül. 62 erőgép. ,tehergépkocsi és pótkocsis szerelvény áll rendelkezésére sok száz csillé­vel, hogy a szőlő mielőbb a présházakba, s onnan a must a pincékbe kerüljön. Azt is elmondta Takács László, hogy az iskolák közt — az előző évi tapasztalatok felhasználásával — a koráb­binál ösztönzőbb rendszerű munkaversenyl hirdettek, s a legjobb teljesítményt elérő iskolák és osztályok verseny­zászlót és pénzjutalmat kap­nak. A versenytől, — amely­nek értékelése december 15- ig megtörténik —' az idén mintegy 10—15 százalékos teljesítményjavulást várnak. Vidám, hangulatos munka a szüret. Hegyalján ma is, akárcsak századokon át min­dig. Amilyennek 1795-ben, pataki diákkorában Csokonai is látta és megénekelte Ok­tóber című költeményében: „Itt van a víg szüret, s mus­tos kádja körül./ A szüret c- löknek víg tábora örül.. Hegyi József Több tízezer szerszámnyél Még az egykori Dobó Ist­- ván Tsz létesítette 1968-ban Szögligeten azt a faüzemet, _. amelyet ma a perkupái Egyesült Dózsa Termelőszö­vetkezet üzemeltet. A fafel­dolgozó két. műszakban 25 dolgozónak (betanított és szakmunkások) ad munkát, ’ akik különböző szerszámnye­leket és parkettfrízt készíte­- nek. Gál István brigádveze­tő és 'Burinda István az üzem egyik dolgozója el­mondták, hogy1 az alapanya­gok közül a bükköt, a gyer­tyánt az erdőgazdaságtól, a tölgyet pedig a tsz saját er­deiből kapják. Ezekből a jól gépesített műhelyben ásó-, lapát.-, csákány-, reszelő-, vé­ső- és kalapácsnyelet készí­tenek. Ezeket a termékeket az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Válla­latnak értékesítik. Az ugyan­csak itt készülő seprűnyelet Szegedre, Kovácsházára, a parkettfrízt pedig' Kecske­métre szállítják. Egy év alatt több tízezer szerszámnyél és több százezer parkettfriz kerül ki a szögligeti fafel­dolgozóból. Búcsú a falutól Dezső bácsi aznap is ko- ^ rán felkelt, amikor megláto- , gattam. Már az íróasztalánál ült és dolgozott. így kezdőd­nek a napok már hosszú év- 1 tizedek óta Nótás Nagy Dé­ri zső nyugalmazott igazgató­- tanító életében. Egész életé­ben végigkísérte a pálya sze­ti relete, és mindaz, ami még ./: ebbe beletartozhat, mert va- ,í lantikor á falusi tanítónak 5 nem csak a gyerekek, ha- , nem a felnőttek tanítójának , is kellett lennie. Végezte is a munkáját hittel, szeretettel, és mindig az foglalkoztatta, i hogyan is lehetne az embe- b reket közelebb hozni egyntás- o hoz. Ö a dal megszeretteté- í seben, a közös éneklésben f látta az eszközt ehhez az út- ** hoz. ■ri — 1921-ben végeztem Sá­- rospalakon, majd Mezőke­resztesre kerültem kántorta­, nítónak — mondotta. — Azon a vidéken-mindig sze­rettek énekelni és még abban K az évben átvettem a mai Rö­- pülj páva-kör elődjének, az ,i akkor 70 tagú IAszt Ferenc . énekkar vezetését, amelynek ■f i 1959-ig voltam a karnagya. •5 Akkoriban az együttes műso- K ra a népdaltól a mű dalig y terjedt. Tagjai parasztéinbe- 7 rele voltak és sokszor kiviv- * tűk a szakemberek elismeré- sét is, mert kottaolvasási is- e meretek nélkül, hallásból ta­nulták meg a műdalokat. Még a fővárosban is felfi- ' gyeitek ránk, ami nagy szó, y mert nem volt még akkor olyan A népdalkultusz, mint manap­ság. Becsbe vittek minket e 1936-ban, mint a legszínvo- ri nalasabb falusi énekegyüt­test, egy nemzetközi dalosta­lálkozóra. I Kedves epizódja volt an­nak a vendégszereplésnek. Pataki Kálmán, a világhírű tenorista akkor fedezte fel a mezőkeresztiesi származású Kiss Károlyt, aki később ne­ves tnagyamóta-énekessé vált. Az énekkar ilyen hosz- szú idő alatt több generáció- váltást élt át, és a későbbi Röpülj páva-kör alapítói kö­zülük kerültek ki. Harmincnyolc évet dolgo­zott Mezőkeresztesen. A köz­ség lakosságának több mint a felét tanította. Tanítványai voltak Fekete Gyula író és Kojj.cz Gábor színművész is. — Emlékszem, Fekete Gyu­la elemista korában megmu­tatta a verseit és én kifüg­gesztettem az osztályban. Azt hiszem1 az lehetett az első publikációja. Pedagógiai munkásságán kívül nagy' kedvvel végezte népművelői munkáját is. Mindig emberközelben akart maradni és úgy bánni az idő­vel, hogy minden órájával el tudjon számolni. A kórus ve­zetésén kívül a zenének egy másik népszerű területére esik tevékenysége. Mintegy négyszáz magyar nótát írt. Tagja a Művészeti Alap Ze­nei Szakosztályának. Kiter­jedt levelezést foly'tat. köz­tük Adóm Jenővel és Petro- vics Emillel. Több tanul­mányt írt a magyar nótáról, amelyre a két neves zene­szerző is felfig.velt. Az or­szágban talán 1 egyedülálló, 18 ezres nolagyűjleménye van. E tevékenység is már elegendő lenne egy életmű­höz, de á beszélgetés alatt olyan tevékenységeivel is megismerkedtem, ami mun­kásságának szerves része. „Valahol utat vesztettünk” címmel 1928-ban egv verses­kötete is megjelent, és sok cikket írt pedagógiai és más lapokba. Nemrég fejezte be egy' sok éve készült munká­ját, az anekdotagyűjteményt. A mű régi professzorokról, híressé vált diákokról és diákszokásokról szól. Az 1600-as évektől napjainkig feldolgozott történetek a hí­res sárospataki, nagy'enyedi és debreceni kollégiumoknak sajátos hangulatát idézik. Évekig történt az anyag­gyűjtés könyvtárakban, pad­lásokon, élőszóval. Vállalko­zásának célja: megőrizni, egy csokorba gyűjteni a „deák világ” tréfás történeteit. ötvenhat év után az idén elköltözött Miskolcra. Eljött onnan, ahol annyi sok min­dent tett. Azon key'esek közé tartozik, alti tanúja lehetett munkája beérésének. Oly nagy' időt töltött egy hel.ven, hogy némely diákjának még áz unokáját is alkalma volt megismerni. Már régóta nem tanít. A nyugalmasabb éy'ek mégsem változtattak az óra­rendjén. Az iskola udvarán lakott és a csengő számára mindig ugyanazt jelentette, mint aktív pedagógus korá­ban. Olyankor ő is kimenta volt kollégák közé ,.szünet­re”. Ezentúl ritkábban látják majd őt ott. ahol életének 74 évéből több mint fél évszá­zadot élt, de tisztelettel em­lékeznek iá a volt tanítvá­nyok. kollégák és mindazok, akik ismerik. Csanálosi Béla ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Beszámoltunk róla, hogy a Borsodi Szénbányák terüle­tén az ötödik ötéves tervben csaknem kétezer bányászla- kást építenek fel. Ez részét képezi annak az országos ak­megteremtése, valamint a fiatalok megtartása. A borsodi építőipari válla­latok kapacitás hiányában nem tudják felépíteni ezt a nagy mennyiségű .lakást, ezért hozta létre a Mákvöl­még ebben az évben szeret­nének átadni Alberttelepen. Naponta közel száz ember dolgozik az építkezésen, de több üzem és nagyon sok szo­cialista brigád ajánlotta fel segítségét. ciónak, amelyet a kormány 1974-ben határozott el. A tíz- ezer bányászlakás felépítésé­re elindított akció célja a gyi és Szuhavölgyi Bánya­üzem is a saját építőipari részlegét. A két üzem építő- brigádjai készítik el azt a 3 68 Egy-egy négyszintes ház­ban 24 bányászcsalád talál majd otthonra. bányászat utánpótlásának lakást, amelyből 48 darabot — Kozák — íz alapsztrvezeti tóárezaltó érvésyesBlése A pártban a politika tar­talmai es végrehajtását je­lentő konkrét feladatok a határozatokban nyernek meg­fogalmazást. Végrehajtásuk a par (szervek, pártszervezetek és az egyes párttagok szá­mára kötelezőek. Ez bizto­sítja a partban az egységes cselekvés alapját, mozgósít­ja a párttagságot a különbö­ző célok elérésére. Ezért is van nagy jelentősége az alap­szervezeti taggyűlések hatá­rozathozatali tevékenységé­nek. Ahhoz, hogy egy alapszer­vezet megfeleljen a szerve­zeti szabályzatban megfogal­mazott ' követelményeknek, rendkívül fontos, hogy az alapszervezet vezetősége ké­pes legyen a jelentkező prob­lémákat, feladatokat időben felismerni és megoldásukra megfelelő intézkedéseket ki­dolgozni. időben, a legfontosabbakat D Az alapszervezetá vezetősé­gek többségének ez irányú te­vékenységében céltudatos és körültekintő a döntési-e érett kérdések kiválasztása, napi­rendre tűzése. Egyre tudato­sabb a politikai mun Ica ter­vezése. A vezetőségek igé­nyesebbek a saját és az alap- szervezet tagságának munká­ja iránt. Jellemző az is. hogy a vezetőségek munkájában a kollektivitásnak nagyobb szerepe van a taggyűlések előkészítésében, a feladatok megoldásában. A kedvező tapasztalatok mellett azonban ma még elég gyakran előfordul, hogy nem mindig a legfontosabb, iga­zán döntésre érett kérdések kerülnek a taggyűlések napi­rendjére, ráadásul nem is akkor, amikor a kérdés fel­vetése időszerű lenne. A terv- szerűség ürügyén egyes he­lyeken csak azért tárgyalnak meg kérdéseket, mert már hosszabb ideje nem szerepel­tek napirenden. Az alapszervezeti taggyű­lés döntésre hivatott fórum. Ez más vonatkozásban is fel­veti az alapszervezeti vezető­ségek gondos előkészítő mim­ikájának fontosságát- Nekik kell ugyanis biztosítani, hogy a felsőbb szervek által ho­zott határozatok feldolgozá­sa úgy szerepeljen a napi­renden, hogy az megfeleljen az alapszervezet jellegének, működési területe sajátossá­gainak es tényleges feladat­körének. Elmondható, hogy e téren is javult a vezetőségek­et z aiapszervezetek munkája. A határozatok megvalósítását biztosító feladat- és intézke­dési tervek, cselekvési prog­ramok konkrétabbak, jobban tükrözik a helyi sajátosságo­kat. A reális, megalapozott dön­téseket segíti, hogy az alap­szervezeti vezetőségek egyes kérdések napirendre tűzése előtt információt kémek az adott terület állami, gazdasá­gi, társadalmi szerveinek ve­zetőijei, a pártcsoportbizal- miaktól. Beszámoltatáshoz, egy-egy határozat végrehaj­tásának ellenőrzéséhez előze­tesen összegyűjtik a párttag­ság véleményét, javaslatait. Figyelemmel kísérik azt is. hogy a taggyűlésnek az adott kérdésben korábban milyen határozata, állásfoglalása volt. Azokban az alapszerve­zetekben, melyekben a veze­tőség az előkészítő munka so­rán körültekintően jár el, az egyes napirendek tárgyalása, a vita érdemeivé válik, a ho­zandó döntés célravezető lesz. Általános igény az előter­jesztések, beszámolók tartal­mi színvonalának további ja­vítása. A taggyűlések elé ke­rülő előterjesztések egyik gyengesége, hogy nem min­dig veszik figyelembe a kü­lönböző döntési lehetőségek várható hatását, következ­ményeit. Tapasztalható, hogy esetenként az előterjesztések jó helyzetelemzés mellett nem fogalmazzák meg világosan, egyértelműen a' feladatokat. Ez rendszerint előidézője an­nak, hogy gyenge a konkrét, az alapszervezet tagságára vonatkozó feladat meghatáro­zás — néha el is marad. EnE-nti vita — i'oyséoiíS érlelmezÁs Az alapszervezeti taggyű­lések többségében a határo­zathozatalt megelőzően alko­tó. tartalmas vita folyik. Mindjobban érvényesül a taggyűlési viták alapvető kö­vetelménye, az érdemi viták kialakítása a döntésre kerü­lő kérdésekben, kerülve a szócséplést, a semmitmon­dóét. Ennek fontos feltétele — a jó előterjesztés mellett, — hogy a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag a téma jó ismerője legyen. Szükséges, hogy külön is ala­posan készüljön fel a kérdés tárgyalására és engedjen le­hetőséget az érdemi véle­ménynyilvánításra. Sok helyen azonban az ér­demi viták után sem megfe­lelő a vita összefoglalása, a feladatok megfogalmazása. Ilyen esetekben nem sikerül a párttagság egységes felfo­gását kialakítani az adott kérdésről és ez az alapja a határozathozatal utáni ese­tenkénti vitáknak és a cse­lekvési bizonytalanságoknak is. Ezért is fontos, hogy a ve­zetőség és a taggyűlést veze­tő titkár vagy vezetőségi tag nagy gondot fordítson arra, hogy az alapszervezet min­den tagja tisztán lássa, mi a konkrét teendője, mi függ tőle. és miért felelős. A beszámoló taggyűlések jelentősége Különös jelentősége van az év végi beszámoló taggyűlé­seknek, amelyeken rendsze­resen értékelik a vezetőség és a tagság munkáját. Ezek előkészítése még kiemeltebb figyelmet igényel. Fontos, hogy a beszámoló taggyűlé­sek előkészítésekor a vezető­ségek figyelme az aktuális politikai témákon túl. kiter­jedjen mindazon kérdések körére, amelyeket az előző beszámoló'taggyűlésen a tag­ság határozatként elfogadott, így' biztosítják a munka fo­lyamatos értékelését, a kör­vetkező évi feladatok konk­rét végrehajtására történő mozgósítást, . Czank János i

Next

/
Oldalképek
Tartalom