Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-06 / 235. szám
1977. október 6., csütörtök £SZAK-MAGYARORSZÁG 3 Pályakezdők — vidéken iGazos gondok a cukorgyárban Aki léről most szó van, Jenesről, a nagyközségről vajmi keveset hallottak azelőtt. Nem tudták, milyen emberek élnek ez.en a vidéken: zárkózottak, közlékenyek? Titkon remélték ugyan, hogy jó lakóhelyi közösségbe kerülnek, de nem ez volt számukra az elsődleges. Tudták, pályakezdésük sikerét, vagy sikertelenségét a gyár dönti el, a gyárról pedig tudtak már egyet és mást: fiatal üzem, de kinőtt már a csecsemőkorból, korszerű, de nagy fejlődés előtt áll, a dolgozók fiatalok. — Nem sokat gondolkodtam, amikor meghívást kap! tam ide. Sejtettem ugyanis, ! hogy azon nyomban bedobnak a mély vízbe, nagy feladatokat kapok. Számomra ez rendkívül fontos volt, borzasztóan sajnálom azokat a pályakezdőket, akik holmi kis pepecsmunkával töltik az első éveket.. — Erőben karikírozva, de az én helyzetem olyan volt, hogy vagy Gabit, a férjemet választom, vagy a kutatómérnöki állást Pozsonyban. Intézetben szerettem volna dolgozni, új anyagokkal, új folyamatokkal ismerkedni. Elképzelni sem tudtam, hogy egykor termelőüzembe kerülök. Gábor nem tudja eltitkolni örömét: Juci másoknak is bevallja, hogy miatta mondott le nagy terveiről. Persze, ma már könnyű beszélni erről, viccelődni is lehet, hiszen Juci azóta felfedezte a termelőmunka szépségeit, értékes, felelősségteljes munkával bízta meg a gyár. — Azon túl. hogy két jól képzett, faipari mérnököt , kaptunk, még szerencsénk is van — mondja Szabó Dénes, a Budapesti Bútoripari Vállalat Encsi Gyáregységének igazgatója. — Dévay Gábor tervezőszakos volt, Juci, a felesége vegyianyag szakon végzett- A gyáregység munkájához és fejlesztéséhez több faipari mérnökre lenne szükségünk. A soproni egyetemistákkal ez idáig hiába próbálkoztunk: távoli, vidéki helynek tartják Encset. A csehszlovákiai Zólyom egyetemével nagyobb szerencsénk volt. Ez a szerencse csupán addig szerencse, amíg a fiatalok elhatározzák, hogy eljönnek a gyárba. A fiatal mérnökök megtartása már nem lehet szerencse kérdése. Lévay Gábor a termelés- szervezési osztály vezetőjeként dolgozik a gyárban. — A folyamatos gyártási rendszer kidolgozásával bíztak meg hármunkat az év elején. Nehéz volt, de sikerült, most már a gépi feltételeket kell megteremteni hozzá. Jóérzés nap mint napv látni, hogy a rendszer növeli a gazdasági eredményeket. Lévay Gáborné technológus: — Most kaptunk egy kitűnő megrendelést Csehszlovákiából. Azon dolgozunk. A szovjet export is növekvőben van, termékeink „kiütöttek” néhány külföldi bútorgyárat a szovjet piacon. A magyar vegyipar gyorsan fejlődik, egyre korszerűbb anyagokat használunk a bútor- gyártásban is. Nem tudom, lett volna-e ennyi sikerélményem a kutatólaboratóriumban? Gábor sem mondott le a bútortervezésről, csupán partnerre vár. — Általános iskolás koromban készítettem egy ablakot a kamránkra, édesapám, aki asztalos, megdicsért érte. Később, a faipari technikumban egy két- szárnyú ablak volt az érettségi munkadarabom. Az egyetemein egy elemenként szállítható szekrénysort készi- tettem diplomamunkaként. Négyes osztályzatot kaptam érte, mert hiányoztak a gyártási tapasztalatok. Vonzódok a tervezéshez, de — sajnos — rájöttem, nincs elég tehetségem hozzá. Én szakember vagyok és nem művész, nem elég merész a fantáziám. De I ha egy formatervezővel dolgozhatnék, biztosan szép bú- | torokat terveznénk együtt. Az encsi gyárban egyelőre I nem terveznek új típusú bú- I torokat, bútorcsaládokat. De | olyan nagy a verseny a bútorpiacon, hogy előbb-utóbb I szüksége lesz a BUBlV-nakl a .gyáregységekben tervezett újdonságokra is. A lehetőségek nagyok, kevés üzem I büszkélkedhet az encsihez | hasonló felületkezelő gépsorral. olyan korszerű berendezéssel. Mindezt lelkes kol- I lektíva, jól képzett szakmunkások, mérnökök viszik si-1 keire. A gyári légkörről Juci be- I szél. Juciról tudni kell, hogy | a csehszlovákiai Szencen született, Gábortól tanulta a | magyar nyelvet, még ma is nehezen tudja kifejezni nyel- I vünkön a gondolatait. — I Féltem a pályakezdéstől, ide- | gén országban ez sokkal nehezebb. Nem tutjom, más I gyárban hogy van, itt észrevétlenül feloldódtak a gátlásaim. Talán az a jó, hogy sok a fiatal. Bár én az idősebbektől is sok segítséget | kaptam. A község lakói? Nem is I tudják talán, mennyire jólesik I ennek a két fiatalnak, amikor szót váltanak velük a boltban, a postán, az utcán. Juci szerint nincs a világon olyan kitűnő bölcsőde, mint az encsi, ahol a másfél éves | Norbi tölti a napokat. — Szépen fejlődik, napon- I ta okosodik, jókedvű kisfiú. | Látszik, hogy szeretettelbánnak vele. Dudásokkal a legszorosabb a kapcsolat. A szomszéd házaspárban új barátokra leltek. Esténként elbeszélgetnek a napi gondokról, örömökről. Dudásék már bizonyára tudják, hogy Lévayék távlatokat terveznek Encsen, mert tartalmas, szép életet ígér számukra ez a vidéki település, a község. L. Gy. Alig két hét telt el a 89. cukorrépa feldolgozási kampányból a Szerencsi Cukorgyárban. A feldolgozásra váró mintegy 40 ezer vagon répa első tizedrészén jutottak túl; az első 14 nap alatt 4094 vagon répából készült cukor. A kampány kezdete sajnos, nem zökkenőmentes. A leggondosabb felkészülés ellenére többféle problémával kell megküzdenie a cukorgyárnak. Hátráltatta, lassította kezdetben a feldolgozást a vasúti kocsihiány; nem elég édes, alig több, mint 12 százalékos digesztiójú a répa, s a legtöbb gondot a szennyezettség, a gazos, rosszul fejelt cukorrépa okozza. Már az is előfordult, hogy a sok gaz miatt eltört a répaszivattyú tengelye. Ennek ellenére a cukorgyári szocialista brigádok mindent elkövetnek, hogy sikeres legyen a kampány, minél több legyen a hazai cukor, s joggal várják, hogy ehhez jobb, tisztább répát kapjanak a mezőgazdasági üzemektől. A közúti rakodón áramlik a nyersanyag jelentős rés« a gyárba. Az elmúlt évhez viszonyítva kétszeresére növelték a gyártelepi rcpafogaüás kapacitását. Keleméri asszonyok a gépeknél Megduplázzák a termelést Szén-, bronz- és ezüstkefék 1. o >—* i, k z it K a >i r;t y A munkát 1975 áprilisában kezdték meg a Műszénlerme- lő Vállalat keleméri villa- moskefe gyáregységében. Jelenleg nyolcvannégyen dolgoznak a telepen, az asszonyok gyorsan elsajátították a munkát. A -szakmát — az elektromotorokhoz, generátorokhoz szükséges szén-- és bronzkeféik készítését — Budapesten tanulták meg. Az idén már 30 millió forint-'értékben állítják elő a villamos keféket. Az asszonyoktól minőségi munkát várnak, hiszen termékeik egy részét ■— közvetve — exportálják. A Bakony Művek ugyanis a Kelemérben készült villamos keféket építi be a Zsiguli és a Polski személygépkocsik ablaktörlő motorjába, illetve a gyújtáselosztókba. A szakmai színvonal emelkedése lehetővé tette az idén, hogy a hagyományos gyártás mellett újabb, korszerűbb technológiát is meghonosítsanak. Igaz, hogy a keféket még Budapesten préselik méretre, ám a kefegyártás modern technológiájának befejező munkálatait már a keleméri asz- szonyok végzik. Kapronczai Ödön, a gyáregység vezetője örömmel újságolta: az üzemet fejlődőképesnek ítélték, s mar hozzákezdtek egy termelésbővítő beruházás megvalósításához. Olyan korszerű üzemet ijkar- nak itL kialakítani, amelyben / megszűnik, a manuális munka, a hagyományos technológia helyett a nagy sorozatú gyártást vezetik be. A beruházás-létszámigénye reális; a megvalósítás után huszonöt új dolgozóra lesz szükség. A környékről jelentkeznek asz- szonyók, ha a vállalat segit a gyerekek óvodai, bölcsődei elhelyezésében. Ennek érdekében az idén sokat lettek a vállalat vezetői, hiszen 750 ezer forintot utaltak át a Keleméri községi Tanácsnak óvodaépítésre. Az tizemben nagy figyelmet fordítanak a szociális körülmények javítására is, olyan feltételeket akarnak teremteni, amelyek vonzóvá teszik az üzemet. Eppepn ezért már a beruházás első ütemében egy korszerű. minden igényt kielégítő szociális létesítmény kialakítását tervezik. Az épületben, amelyet december 15- „en adnak át rendeltetésének, helyet kap a női fürdő és öltöző, a kultúrterem, az üzemi étkezde, s egy orvosi rendelő is. A fejlesztés második ütemében a modern üzemcsarnok felépítését irányozták elő. A jövő évben átadásra kerülő munkacsarnokba Budapestről telepítenek gépeket. A kefegyártás' 1979-ben már teljes egészében a keleméri üzem profilja lesz. A pestiek átadják az új technológiát, a méretre préselést is. Korszerűsítik a termékszerkezetet; a tipizálás következtében szűkítik a rendkívül összetett termékválasztékot, növelik a tömeggyártást. Szolgáltató jellegű feladataiknak — természetesen —, továbbra is eleget tesznek, speciális igényeket is kielégítenek, azaz a még üzemelő, régi típusú berendezésekhez ugyanúgy biztosítják a szükséges keféket. Ám a szolgáltató feladat nemcsak a hagyományos technológia részbeni megtartását írja elő, hanem olyan modern berendezésekhez is kell keféket gyártaniuk, mint például a számítógépek. A magas fordulatszámú gépek motorjához ezüstkefék kelle nek, amelyeket hazánkban elsőként a keleméri üzemben állítanak majd elő. A tömegméretű gyártásra már készülnek a szakemberek. A későbbiekben, valószínűleg, közvetlenül is bonyolítanak majd exportot. Ajánlatukat a mintákkal már továbbították egy NSZK-beli cégnek. Jelenleg a vállalat termelési értékének negyedrészét állítják elő a keleméri gy alegységben. Az üzem részará nya tovább növekszik a vállalati össztermelésben: 1979- ben a kelemériek megduplázzák a termelést, mintegy 70 millió forint értékű terméket állítanak majd elő. D. H. A kampány egyik fontos, nagy figyelmet követelő munkahelye. a toronydiffúzió távirányítású kczelöasztala. illetve műszerfala, ahol Bata József gépkezelő tart szolgálatot. Szabados György felvételei Látogatás a KOKÖV-né! Hz újjászülető anyag A betonút és a KOKÖV- telep 11 kilométernyi vasúti sínhálózata mentén sötétlő kokszhegyek húzódnak. A kohók eledelének „vonulata” a nagy területhez viszonyítva kicsiny .raktárnál szakad meg. Az egyik vasúti kocsiból a markoló égetett magnezitet szed ki. A raktár egyik vége nyitott tetővel bámul az égre. Az emberi munka megkönnyítésére a markoló önti a raktárba a kohászati üzemek fontos anyagát, s ha a raktár teli, visszahelyezik a tetőfedő anyagot. Voltaképpen itt kezdődik a rozsdatemető. A hosszan elnyúlt testű acélhalmokban az ócska lavórtól. azi apró szerszámoktól a vasúti kerékpárokig, robusztus gépronesókig, egykor elegáns, s ma nyomorék személykocsikig minden megtalálható, amire csak az acélt a háztartásban, a közlekedésben, a termelésben felhasználjuk. — Soha nem láttam még ennyi ócskavasat. — Pedig csak kis része az egésznek — magyarázza Palkó Miklós, a Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat miskolci egységének a vezetője. — Évente hazánkban több mint 1 millió tonna gyűlik össze belőle az üzemekben és a lakosságtól a MÉH közvetítésével. Az ÓKÜ- től például évente 22 ezer tonna hulladék, közte jó tízezer tonna elhasznált kokilla érkezik. Az LKM saját maga készíti elő a hulladékot, sőt a DTGÉP-ből is közvetlenül átvesz 12 ezer tonna anyagot. A terv szerint, nekünk ebben az évben 328 ezer tonna ócskavasat kell előkészíteni a diósgyőri és az ózdi SM-kemencék, öntödék részére. Az acélnak — sok anyaggal szemben — az a nagy előnye, hogy bármennyire is megviseli a használat, szétroncsolja az idő vasfoga, a tűz újból felfrissíti. Az „újjászületést” nagy munka, az előkészítés teszi lehetővé. Mindenekelőtt itt van a két törőtorony. Itt az emberek jó kétezer éves technológiával dolgoznak. Annyi a különbség, hogy az óriás golyót gépi erő húzza a magasba. Fel- felbődül a sziréna, a munkások a védőhelyre húzódnak, s a golyó erős, dobbanó ütéssel roppanlja ketté, repeszti szét az acéltesteket. Az „acél-hegyvonulat” tövében hegesztők munkálkodnak. Lángvágással hosszú tartályokat vagdosnak fel. Most még, hogy olykor ősziesen süt a nap. száraz az idő, jól tudnak dolgozni, de hát közeleg az ellenségük, az esős. majd a havas' idő. a hó. a fagy. Ok — mint többek között, a Münnich Ferenc brigád tagjai is — becsülettel helytállnak a munkában. Az ócskavasat az országban több helyen tárolják, dolgozzák fel. Hazánk minden területéről viszont csak ide szállítják az elhasználódott. deformálódott acélsíneket. Korábban lángvágással darabolták fel. A hatékonyabb munka, az emberek kímélése érdekében 5,4 milliós költséggel ügyes gépet helyeztek üzembe. A KOKÖV dolgozói végezték el a szükséges építést, alapozást, oldották meg az elektromos vezérlést. Jelentős korszerűsítést is elvégeztek a gépen; a nyolc méteres görgősort 16 méteresre „nyújtották” meg, sintároló csúszdát készítették hozzá, s megoldották a gépi adagolást. Ugyancsak a fejlődést szolgálja. hogy a vasbeton lábakon nyugvó darupályán két új híddarut helyeztek üzembe. Kiss Benjámin, a Gábor Áron brigád vezetője így érlékeli a fejlesztést: — Itt minden gépesítve van. A munka fizikailag nem nehéz, viszont annál jobban igénybe vesz idegileg. A laza lemezeket mi készítjük elő az LKM, az ÓKÜ martinkemencéihez. Az idő hajt bennünket, hiszen óránként 22 tonna anyagot kell báláznunk. Két éve a folyamatos termelést honosítottuk meg. hogy eleget tudjunk tenni az igényeknek. Hosszú perceken at nézzük a darusok munkáját. Ragyogóan értik mesterségüket, jól tudnak bánni a markolóval, a vaskos elektromágnessel. Minden mozdulat pontos. kiszámított. A nyolctagú kollektívában dolgozik két nő, s mindkettő, — Balázs Béláné, Fiderák Balázsné — darus. A brigádvezető hangjában büszkeséggel azt mondja. hogy éppúgy megállják helyüket, mint bármely férfi társuk. A keresetre sincs panasz. hiszen, ha minden jól megj', 4—5 darab ezres kerül a borítékba. Egy baj van, amin nem tudnak segíteni. A ..műhely” teteje a csillagos eg. s az időjárás néha nagyon megkínozza az embereket. Az egység munkája a kohászati üzemek igényeihez igazodik. Evégett honosították meg a folyamatos munkarendet is, hiszen eg.yenle-, tesen kell a müvekbe szállítaniuk elsősorban feldolgozott vashulladékot, kokszot, égetett magnezitet. Emellett augusztusban 28 ezer tonna gubancos vashulladékot Olaszországba szállítottak. A félév, minden erőfeszítés ellenére. gyengébben sikerült, mint tervezték, a harmadik negyedév már sikeresebb volt. Az egj'ségvezető úg>r véli. hogj' ez évi teljesítményük várhatóan 9 százalékkal lesz nagj’obb a múlt évinél. S a nagyobb eredményt a tervezettől kisebb létszámmal, hatékonyabb teimeléw- sei produkálják, s ez egyben dokumentálja a 33 szocialista brigád áldozatkész munkáját is. (csorba)