Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-02 / 206. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. szeptember 2., péntek Központi szénbányász­ünnepség Miskolcon Az államtitkár kitüntetést ad át az egyik borsodi bányásznak ! (Folytatás az 1. oldalról) ság tüzelőellátásának, vala­mint az erőművi szénellá­tásnak a biztosításában. A borsodi bányászok a múltban is bizonyították rátermettsé­güket a feladatok megoldásá- . ban. Az elmúlt évtizedben nagy fejlődést éltek át a kon­centráció. a korszerűsítés, a gépesítés fokozása következe iében. Fokozódott és kedve­zően alakult a bányabizton­ság, könnyebb lett a munka. A borsodi szénmedence jövőjével kapcsolatban az ál­lamtitkár ünnepi beszédében kitért arra, hogy a borsodi szénbányászat nagy széntar- lalékai révén jól szolgálhat­ja. a jövőben is a villamos- energia-ipar termelését és a lakosság tüzelőellátását. Ta­nulmány tárgyát képezi je­lenleg az, hogy miképpen lehetne Miskolc város táv- hőe,Hatásában is megszervez­ni a Borsodi Szénbányák Vállalat termelését. Ugyanis ez látszik jelenleg a leggaz- dáságosabbnak. A kérdés azonban még- nyitott. A lé­nyeg az, hogy a borsodi szén­medence dolgozóinak. a Borsodi Szénbányák Válla­latnak most és a jövőben is a jelenlegi termelési szint fenntartása a cél, de a mér­sékelt fejlesztés — a gaz­daságosság szem előtt tartá­sával — egy újabb perspek­tívát is jelenthet. Ünnepi be­szédének befejező részében az államtitkár a párt és a kormány nevében megkö­szönte a szénbányászat mun­káját és arra hivott fel. hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 00. évfordulójá­nak tiszteletére tett vállalá­sok szellemében teljesítsék, túlteljesítsék ez évi tervfel­adataikat. Az ünnepség következő ré­szében az államtitkár dr. Ju­hász Ádám kitüntetéseket adott át. Egyébként a Borso­di Szénbányák Vállalatnál a 30 év feletti szolgálat utáni plakettet és emléklapot száz- húszan, a Bányász Szolgálati „ Érdemérem arany fokozatát háromszázhetvenhárman, az ezüst fokozatot ezerhárom- százharmineketten. a bronz fokozatot háromszázharminc- négyen kapták meg. A Bá­nyászat Kiváló Dolgozója mi­niszteri kitüntetésben része­sült 27 fő, vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott 190 fő. Hűségjutalomként a vállalatnál több mint 133 millió forintot fizettek ki. Küldöttközgyűlést tartottak a KISZÖV-ben (Folytatás az 1. oldalról) koznak minden fizikai ás nem fizikai dolgozóra, veze­tőre és beosztottra. — Változatlanul fájó gon­dunk az egyes kiemelt szol­gáltatások nem kellő mérté­kű fejlesztése — hangzott a szóbeli tájékoztatás. — Glo­bálisan teljesítettük a lakos­sági szolgáltatási tervünk időarányos részét, de nem ki­elégítő a fejlődés elsősorban az építőipari karbantartás­ban, a híradástechnikai be­rendezések karbantartásában, de még a mosás-vegytisztí- tásban sem. — Exportunk szépen nö­vekszik. Ismerve a szállítási szerződéseket, minden remé­nyünk megvan arra. hogy az év végére mind a szocialista, mind a tőkés relációban ex­portterveinket teljesíteni fog­juk. Fel kell azonban hívni a figyelmet rá, hogy az ex­port növelése mellett egy­aránt fontos a belkereske­delmi árualapok tervezett növekedésének biztosítása is. A KISZÖV elnöke hangsú­lyozottan felhívta a figyel­met a társadalmi tulajdon, a szövetkezetek vagyonvédelmi tevékenységének fokozására. A bűnügyi statisztikai ada­tok azt mutatják, hogy az ipari szövetkezetekben évek óta emelkedik a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmények száma és az okozott kár. A vagyonvé­delem helyzete megyénkben hasonló az országos tapasz­talatokhoz. Tavaly az előző évi 64~ről 51-re csökkent ugyan a felderített bűncse­lekmények száma, de az oko­zott kár összege 297 ezer fo­rintról 544 ezer forintra emelkedett. — Gazdasági feladataink­nál semmivel sem kisebbek ez évben a szövetkezetpoli­tikai feladataink — mondotta az előadó. — A szövetkezeti jogszabályok módosítása foly­tán a belső szabályozási rendszer teljes felülvizsgála­tát az év végéig végre kell hajtanunk. Ez nem egysze­rűen adminisztratív, nem jo­gászi, hanem igen fontos szö­vetkezetpolitikai feladat. A szövetkezeti jogszabályok módosításának központi cél­kitűzése: a szövetkezeti de­mokrácia hatékonyságának fokozása. Ennek érdekében kapcsolják össze a jogszabá­lyok a demokrácia közvetett és közvetlen eszközeit. Az alapelvek érintetlen ha­gyása mellett a szövetkezeti jogszabályok módosítása bi­zonyos mértékig érinti a szö­vetség szerepét és jogállását. Többek között az alapszabály á szövetkezet fontos felada­tának teszi az együttműkö­dés szervezését az állami vállalatokkal. Nagyobb lesz a szövetség szerepe a szövetke­zetek kialakításában, s az- el­lenőrzésben. Üj vonás, hogy a szövetkezet küldötteit öt évre választják meg. Az elnökség jogköre nagy­jában változatlan, kiegészül azzal a fontos jogkörrel, hogy az eddigiektől eltérően ez irányítja és ellenőrzi a re­vizori iroda tevékenységét, fontos okból a tagszövetke­zeteknél ellenőrzést rendelhet el. (csb) Szovjet-amerikai tányaiás Magyar vezetők A Szovjetunió és az Egye­sült Államok képviselői augusztus 16—26 között Genfi­ben megbeszéléseket folytat­tak azokról az együttes kez­deményezésekről, amelyeket a két ország a vegyi fegyve­rek eltiltásával kapcsolatban terjeszt a leszerelési bizott­ság elé. A tárgyalásokon a felek a közös kezdeményezé­sek valamennyi pontjáról vé­leménycserét folytattak, meg­vitatták az egyezmény telje­sítésével, az ellenőrzéssel kapcsolatos kérdéseket is. A felek megállapodtak ab­ban, hogy a tárgyalásokat a közeljövőben folytatják. lan Smith „győzelme” A várakozásnak megfele­lően Ian Smith miniszter- elnök pártja, a Rhodesiái Front szerezte meg a győ­zelmet a szerdán megtartott „általános választásokon”. Az 52 342 érvényes szavazat­ból 44 228-at szereztek meg, vagyis a parlament 66 kép­viselői helyéből 37-et. Az eredmények még nem vég­legesek, az ország néhány távolabbi körzetében még nem fejeződött be a szava­zatok összeszámlálása. Mint ismeretes, a választásokon a felnőtt színes bőrű lakosság­nak mindössze 0,3 százaléka szavazhatott. Ian Smith szerda esti nyi­latkozatában kijelentette, a választások eredménye fel­jogosítja őt eddigi politiká­jának folytatására. Hozzátet­te, Dawid Owen brit kül­ügyminiszterrel és Andrew Young amex-ikai ENSZ-nagy- követtel csak „a fehér la­kosság biztonságának figye­lembevételével” hajlandó tárgyalni. Dawid Owen és Andrew Young csütörtökön délelőtt megérkezett Salisburyba,' hogy tárgyalásokat folytas­son Smith-szel a rhodesiai rendezésről. Csütörtökön, azzal egyidő- ben, hogy David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője több, mint háromórás meg­beszélést folytatott Ian Smith rhodesiai miniszterelnökkel — Londonban, Washington­ban és Salisburyban közzé­tették a rhodesiai „rende­zést” célzó angol—amerikai javaslatokat. A terv hét fő pontot tar­talmaz, amelyeknek lényege a következő: — A Smith-rezsim hata­lomról való lemondása és a brit kormányzat visszaállítá­sa; — „békés és rendben le­zajló átmenet” a független­ségig 1978-ban; — szabad és pártatlan vá­lasztások megtartása az ál­talános választójog alapján; — Nagy-Britannia úgyne­vezett átmeneti adminisztrá­ciót állít fel, amelyet a he­lyi biztos és helyettese ve-- zetne; — az átmeneti időszakban ENSZ-békefenntartó erők ál­lomásoznának Rhodesiában; — függetlenségi alkotmány kidolgozása; — 1—1,5 milliárd dolláros fejlesztési alap létrehozása Rhodesia gazdaságának újjá­élesztésére. A csomagterv nem tartal­maz pontos időrendet. Meg­egyezéstől teszi függővé azt, hogy Smith rezsimje mikor adja át a hatalmat az átme­neti adminisztrációnak. A brit külügyminisztérium a csomagterv közzétételével egyidőben bejelentette: Mi­chael Carver tábornagyot, volt brit vezérkari főnököt jelöli helyi biztosnak az át­meneti időszakra. lan Smith rhodesiai kor­mányfő csütörtökön Owen- nal és Younggal folytatott tárgyalása után kijelentette, hogy a javaslatokat „alapo­san tanulmányozni” fogja. Ugyanakkor egyértelműen le­szögezte, hogy nem hajlandó elállni saját elképzelésű „bel­ső rendezési tervétől”. A tárgyalással egyidőben érkeztek be az utolsó jelen­tések a szerdán tartott „ál­talános” választások eredmé­nyeiről: ezek szerint Smith és pártja, a Rhodesiai Front a parlamentben a fehérek­nek fenntartott összes 50 he­lyet megszerezte. üdvözlő távirata A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkal­mából Kádár Jártas, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke üdvözlő táviratot küldött Le Duannak, a VKP KB főtitkárának, Ton Duc Thangnak, a VSZK elnökének, Truong Cilinknek, a VSZK nemzetgyűlése elnökének és Pham Van Dongnak, a VSZK kormánya elnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése és egész népünk ne­vében forró elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek, és Önökön keresztül a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormá­nyának, nemzetgyűlésének és az egész vietnami népnek. Népünk nagy figyelemmel kíséri a vietnami nép ország­építő munkáját és vele együtt örül a Vietnami Kommunis­ta Párt VI. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határoza­tok végrehajtásában elért sikereknek. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a vietnami nép harcedzett marxista—leninista él­csapata, a Vietnami Kommunista Párt vezetésével — a tör­ténelmi jelentőségű győzelem kivívása, hazájának újraegye­sítése után — sikerrel fogja valóra váltani az egész társa­dalom szocialista átalakítását, a népgazdaság sokoldalú fej­lesztését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó nagyszabású programot. Pártunk és népünk nagyra értékeli és támogatja a Vietna­mi Kommunista Pártnak és a vietnami népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítésére, a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés sok­oldalú fejlesztésére, az imperializmus elleni harcban ki- kovácsolódolt testvéri szolidaritás elmélyítésére, a szocialis­ta Vietnam nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítésére irá­nyuló erőfeszítéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és kormánya­ink együttes, céltudatos tevékenysége nyomán továbbfejlő­dik cs mélyül az élet minden területén a fegyveres felsza­badító harc nehéz időszakában született és megerősödött ba­rátságunk és együttműködésünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy kapcsolataink sokoldalú fejlesztése jól szolgálja közös ügyünket, a szocializmus és a béke győzelmét az egész vi­lágon. Biztosíthatjuk Önöket, hogy békés építőmunkájukhoz a jövőben is minden tőlünk telhető támogatást megadunk. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük alkalmából további kiemelkedő sikere­ket kívánunk Önöknek és az egész vietnami népnek, a Vi­etnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében végzett tevékenységben. Morarizsi Ooszai sajtóértekezlete Morardzsi Deszai, India mi­niszterelnöke csütörtökön Üj- Delhiben sajtóértekezletét tar­tott. Bejelentette, hogy Indira Gandhi néhány nappal ez­előtt benyújtott útlevélkérel­mét elutasították. A volt mi­niszterelnök diplomata útle­velét választási veresége után automatikusan bevonták, je­lenlegi kérelmét az- moti­válta, hogy külföldi egyete­mekre kapott meghívásokat, előadóként. Morardzsi Deszai az útlevél megtagadását azzal indokolta, hogy Indira Gandhi nem hagyhatja el az országot addig, amíg az ellene és bu­kott kormánya néhány volt tagja, ellen indított vizsgála­tok le nem zárulnak. A Kongresszus Párt több ve­zető tisztségviselőjét —' köz­tük Szandzsai Gandhit, a volt miniszterelnök fiát — . több millió rupiás sikkasztással, és a rendkívüli állapot alatt el­követett más törvénytelensé­gekkel ■ vádolják. VIETNAMI 1945. szeptember 2-án Ha­noiban, a Ba Dinh téren, a mai elnöki palota szomszéd­ságában tömeggyűlés volt, Ho Si Minh beszélt, és kihirdet­te a Vietnami Függetlenségi Nyilatkozatot, s a tömeg ki­kiáltotta a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. 32 évvel ezelőtt tehát meg­született a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság. * Van valami jelképes ab­ban, hogyha vendég érkezik Hanoiba, először Ho Si Minh mauzóleumát mutatják meg a vendéglátók. Ho apó mauzóleuma a 36 ezer négyzetméter nagyságú Ba Dinh* téren áll. A szürke márványból épült mauzóle­um előtt mindig hosszú sor áll. Hazaiak és külföldiek róják le tiszteletüket az egy­kori pártvezér, a Vietnami Demokratikus Köztársaság első elnöke előtt. — Ho Si Minh él — ma­gyarázta nekünk egy viet­nami parasztember, amint piros-fehér-zöid szalagos ko­szorúnk mögött némán, tisz­telettel lépdeltünk a mauzó­leum felé. Igen, Ho Si Minh él — is­mételgettem a vietnami idős ember szavait. Él a több. mint 50 millió vietnami szí­vében, cselekedeteikkel, tet­teikkel pecsételve meg vezé­rük tanítását, célkitűzését. És él Ho Si Minh emléke a Fodor László: (!■) mi szívünkben, a kommunis­tákéban, a világon békét akarók gondolatában, akara­tában. A mauzóleum háta mögött Ho Si Minh egykori otthona ma múzeum. A szerény kis épület az elnöki palota kert­jében van, valamikor mel­léképületként hasznosították. Ho apó itt élt, az elnöki pa­lotába csak akkor ment be, ha magas rangú külföldi vendégeket .kellett fogadni. A szerény kis hajlékban értékes kézírásos jegyzetek. Megilletődve olvasom azt a felhívást, amelyet a tömeges éhség megszüntetésének le­küzdésére szövegezetl: „Ami­kor kezedbe veszed a rizses köcsögöt, nem szorul-e össze a szíved, ha az éhenhalókra gondolsz? Azt javaslom a népnek, hogy tíznaponként egyszer, tehát havonként há­rom ízben tartózkodjék az étkezéstől. Én leszek az első, aki ezt megteszi. Az így meg­takarított rizst az ínségesek­nek adjuk.” És itt látni azokat a kéz­írásos jegyzeteket, amelyek­ben kidolgozta Ho apó az új hatalom politikáját, gazdasá­gát, társadalmi és kulturális felemelkedését. Mély megha­tottsággal néztem a íejadót eltörlő rendelet kézzel írt szövegét, vagy azt a doku­mentumot, amely a 8 órás munkanapot vezette be. In­nen irányította a párt első embere a nép demokratikus forradalmát, a VDK három- és ötéves tervét, majd a franciákkal, az Egyesült Ál­lamokkal vívott harcot. Ho Si Minh neve egy lett Viet­nammal, Vietnam neve hosz- szú ideig egy lett a háború­val, Észak és Dél egyesíté­sével, a békéért vívott harc­cal. Ho Si Minh már nem ér­hette meg Dél-Vietnam fel­szabadítását, az utolsó jenki­katona kiűzését az országból. Ho apó eszméi azonban győ­zedelmeskedtek ... * A hanoi repülőtérről .jó két óra kell, amíg az i ember a város centrumába jut. Ennek két oka van. Az egyik: any- nyi a kerékpáros, mint talán sehol a világon; a másik: keresztül kell menni a Vörös folyó 3 kilométeres hídján, amelyen két sávon bonyoló­dik a forgalom. Az egyiken a városba igyekvők közle­kednek, a másikon pedig a Hanoit elhagyók. — Ez már a tökély. É^l a hidat ugyanis annyiszor le­bombázták és újjáépítették, hogy sose lehetett biztos az ember, mikor is lehet rajta közlekedni — magyarázza kísérőnk. Luu Qui Ky szavai napo­kig fülembe kalapáltak. S talán e mondatok hatására, no meg minden bizonnyal azért, mert évekig egyébről sem hallottunk, mint a Ha­noit ért bombatámadásokról, a varos sebhelyeit, a lerom­bolt épületeket, gyárakat kerestem. Hanoiban azonban ilyent már neiti láttam. A városban béke honol, a vé­kony dongájú férfiak teher­autót vezetnek, a Trang Hung Dao /* Gépgyárban modern gépsorokat kezelnek, az épü­lő új házaknál betonkeverő masinákat „etetnek”. Az egyenes tartású, vékonyka copfos asszonyok, a hosszú, fekete hajú lányok meg kes­keny vállukon földet tartal­mazó kosarakat cipeltek, de már nem a bombatölcsérek betemetéséhez, hanem a parkokba, a virágzó trópusi növények ültetéséhez. Hanoi éli békés napjait. Az idegent szívesen invitáljad

Next

/
Oldalképek
Tartalom