Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-06 / 209. szám

1977. szeptember 6., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hiánycikk a kötőelem, még sincs megrendelés Okok és tennivalók Aligha van szakember, aki megnyugtató választ-tudna ad­ni a kérdésre: mekkora az igény manapság kötőelemből ha­zánkban? ligy tavaly megtartott KNEB-vizsgálal jelentős hiányt állapított meg, most meg ott tartunk, hogy sok a kö­tőelem. Legalábbis liornyos csavarból többlet mutatkozik. — Állnak a milliós értékű, L—404-es, kétnyomásos hi- dcgsujlolö gépeink, mert nincs megrendelés — pana­szolja Lukács László, a Csa­varipari Vállalat Ongai Gyá­rának igazgatója. — Holott a párt cselekvési programjá­ban az áll, hogy maximáli­san ki kell aknázni a nagy teljesítményű gépek kapaci­tását. Ezek után kérdezem: hogyan? Miért állnak a gépek? Az utóbbi időszakban 150 milliós rekonstrukciót haj­tottak végre a gyárban, hogy megfeleljenek a megnöveke­dett követelményeknek. Töb­bek között íiO millióért új munkacsarnokot építettek, korszerű gépeket helyezlek üzembe. Másfél hónapja csendes az épület, nem dol­goznak az emberek, a gépek. — Tizenhat gép esett ki a termelésből — mondja Bod­nár Imre, termelési osztály- vezető. — Egy gép műsza­konként 80 ezer hornyos csa­var gyártására képes, s itt, a csavar II. üzemben kétmü- szakos, délelőtti és délutáni munkarendet alkalmaztunk. Számítsa ki, darabonként hét filléres árral: ennyivel keve­sebb a termelési érték. Naponta ez 197 200 forint. Ha mondjuk negyven napja állnak a gépek, akkor ez már tetemes összeg, csaknem 7,2 millió. Sok ez a veszte­ség egy viszonylag kis gyár­nak. — Akkor pedig még nem is említettük az amortizációs költséget, amit mindenkor fi­zetnünk kell — folytatja az igazgató. — Feldolgozásra vár 135 tonna alapanyag, ami most elfekvő készlet, de le­hetne készáru is. Nem tud­juk teljesíteni darabszám tervünket, emiatt elmarad a remélt bérpreferencia. Ked­vezőtlenül alakul a bérszín­vonalunk is, mivel az áthe­lyezett dolgozóknak éjszakai pótlékot is kell fizetnünk. Jogos kérdések Érdemes részletezni az el­hangzottakat, mert csak így látható a szövevényes gond, amit a 30 millió darabos megrendeléshiány okoz. Mi­után leállították a sujtoló- gépeket, megfelelő munkát kellett biztosítani a tizennégy embernek. A munkások je­lenleg a melegüzemben dol­goznak, mivel azonban nincs kellő gyakorlatuk, nem telje­sítik. Csakhogy az eddigi bért ki kell nekik fizetni, el­végre ők igazán am tehet­nek a történtekről. Ebben az üzemben háromműszakos a termelés, tehát jár az embe­reknek a 40 százalék éjsza­kai bérpótlék. Ongán az egy munkásra jutó évi bér 6700 forinttal alacsonyabb, mint a budapesti gyárban, a tervtel­jesítés esetére ígért mintegy félmillió forintos bérpreferen­ciából tervezték a bérek eme­lését. — Az előállt helyzetnek óhatatlanul van egy bizonyos demoralizáló hatása a mun­kások között — jegyzi meg az osztályvezető. — Szocia­lista brigádjaink vállalásokat tettek a nagyobb feladatokra, ezeket azonban nem tudják teljesíteni. Jogosan kérdezik tőlünk: milyen alapon érté­keljük majd a munkájukat? Kiküldtünk tizenhét embert az NDK-ba tanulmányútra, egyelőre rejtély, hol dolgoz­nak majd, ha visszaérkeznek. Hamarosan meg kell rendel­nünk á jövő tv első negyed­évére az alapanyagot, nem tudjuk viszont, hogy a jelen­legi helyzetet, vagy a tervet vegyük figyelembe? Mi lesz akkor, ha a liornyos csava­rok terén mutatkozó kisebb igény után hirtelen megug­rik a kereslet? Mert volt már ilyen 1973-ban ... Az igények nyomában Pillanatnyilag képtelenség megbízhatóan felelni a kér­désekre, a gyáregység Veze­tői csak találgathatnak a jö­vőt illetően. — Mi lehet a megoldás, a kiút? — kérdezzük Tóth Zol­tán főmérnöktől. — A megoldást a raktárra való termelés jelentheti. Mi elküldtük a vállalathoz a tervet, hogy milyen formá­ban akarjuk hasznosítani a szabad kapacitást, s várjuk a döntést. A, készletre való ter­meléshez viszont hitelre vol­na szükség, mert a vállalat nem rendelkezik a kívánt anyagi fedezettel. Miért történhetett meg az. ongai gyárat súlyosan érintő eset, hogyan lehetne elejét venni az újabb csalódások­nak? — Rendkívül ingadozik a vállala.ok kötőelem-igénye, ráadásul, év vége előtt meg­szigorítják a készletezést — feleli Tóth Zoltán. — A Me­zőgazdasági Gépellátó Válla­lat például tavaly 400 ezer lánctalp-csavart rendelt, s amikor nem kapta meg idő­ben, a minisztériumhoz for­dult panasszal. Most rajtunk volna a panasztétel sora, mert az idén viszont egyet­len csavart sem rendelt. El­lenpélda: az elmúlt évben 250 ezer, az idén már 800 ezer állványcsavart rendelt az építőipar. Csak úgy lehet­ne tervszerűen, az igények ingadozását kiszűrve dolgoz­ni, ha nem 250, hanem egy helyen tárolnák a kötőele­meket. — A Csavaripari Vállalat mintegy 15 ezer féle kötő­elemet gyárt. Ennyi szab­ványt hazánknál jóval na­gyobb, fejlettebb országok­ban sem alkalmaznak. Ha csökkentenék a kötőelemféle­ségeket, nem kellene annyi­szor átállítani a gépeket, na­gyobb sorozatokat, hatéko­nyabban gyárthatnánk. Rá­adásul a magyar és a külföl­di szabványok eltérnek egy­mástól, tehát többletterme­lés esetén nem tudjuk ex­portálni a kötőelemeket — feleli Bodnár Imre. — Nincs minden rendjén a piackutatás területén sem, bár most már van a vállalat­nak ilyen szakembere — mondja Lukács László. — Szabályozni kellene a belke­reskedelmet is. Napjainkban ugyanis előadódott az a fura helyzet, hogy miközben áll­nak a gépeink, a vállalatok drága pénzen import kötő­elemeket vásárolnak. Gyártás és értékesítés Egy szó, mint száz: rendet kell végre teremteni a kötő- elemgyártás és -értékesítés területén! Mert hogyan te­gyenek eleget a terveknek az ongaiak, miként készüljenek fel arra, hogy a jövő évtől kezdve az egész országnak gyártják a hornyos csavart, ha egyelőre csak a homály­ban tapogatóznak az igé­nyeket illetően. Kolaj László Széli alsü szilvaszürei „Szal)9!cs”-!ádák Cigándról A cigándi Egyesült Terme­lőszövetkezet hasznos mel­léküzemágának bizonyul a mór évek óta működő fafel­dolgozó. A tsz saját- erdeiből kitermelt fát tűzifaként csak nagyon olcsón lehetne érté­kesíteni. A faüzem, amely elsősorban ládagyártásra ren­dezkedett be, megsokszoroz­za a rönkök értékét. A víz­ügyi igazgatóság hullámtéri erdeiből kitermelt haszonfa egy részét is a cigándi „lá­dagyár” dolgozza fel. A Bod­rogközzel szomszédos szabol­csi almáskertek részére gyár­tanak a szállításhoz, főleg az exporthoz nélkülözhetetlen gyümölcsös ládákat. ái A gondos osztályozás, csomagolás női dolgozókra váró szüreti teendő. a figyelmes fürge kezű A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát Dor- gó-völgyi teraszos szőlőültet­vényeinek aljában már szü­retelnek. Igaz, még nem a szőlőt, hanem az 59 hektáros szilváskert termését. — Tavaly 70 vagon ter­mett itt az ízes. besztercei szilvából, az idén 100 vagon a terv, de meglesz a 120 vagon is — tudjuk meg Mar­cinkó Ferenc kerületvezető­től. — Nagy részét válogat­va, hatkilós ládákban, úgy­nevezett neccelt áruként ex­portáljuk, de bőven jut a ha­zai konzerviparnak és a pia­coknak is. A szilvaszüret még nagyon kézimunka-igényes. A csak­nem 250 szüretelő napi 5—8 vagon szilvát szed, osztályoz és csomagol ládákba. De a szomszédban már segít a Kilby rázógép is. amelynek mintegy 4,5 vagon a napi teljesítménye. Sietni kell a szürettel, gyorsan érik a szilva. Gyor­sítja a munkát egy házilag barkácsolt osztályozó szalag is, amit fedél alatt, a közeli • raktárban üzemeltetnek. a csiszolást az Uj berendezést helyeztek üzembe A speciális acélfajtákat, amelyek a felhasználás során különleges i gény bevételnek vannak kitéve, gondos, pre­cíz eljárással kell kikészíteni. Ilyenek a különféle erősen ötvözött anyagok, rúgóacélok. Ez a munkafolyamat akkor jelent nehéz feladatot, ami­kor kis keresztmetszetű, liosz. szú „szálakról” van szó, Eze­ket a változó hosszúságú, clö_ hengerelt, húzott acélokat a Lenin Kohászati Művekben a legutóbbi időkig rendkívül megerőltető, kézi munkával csiszolták a kívánt méretre. Azon túl, hogy ez az eljárás nagy fizikai erőkifejtést igé­nyelt (egy 10 méteres darab súlya 44 kilogramm), nagy­fokú szilikózis ártalommal is járt. Ezért, a dolgozóik egész­ségére való tekintettel, olyan döntés született, hogy gépe­síteni kell a csiszolást. — Két éve előtea-vet kértek tőlünk olyan speciális csiszo. lógép megtervezésére, amely- lyel kiküszöbölhetők a meg­levő nehézségek — mondta Fodor Sándor és Molnár Fe­renc technológus, a gép_ és villamoskarbantartó gyáregy­ség dolgozói. Miután ezt el­fogadták, 1976-ban elkészí­tettük a végleges tervet. Nem­csak a technológiai folyama­tokat kellett meghatároznunk, hanem a szerkesztést is ne­künk kellett elvégezni. — Amikor hozzáfogtunk a tervezéshez, nagy meglepe­téssel tapasztaltuk, hogy a szakirodalom semmiféle ezzel kapcsolatos leírást, vagy el­igazítást nem tartalmaz. Nem jártak sikerrel a szocialista országokban tett tájékozódó jellegű látogatások sem. A csepeli tervezők pedig azt mondták, öt éven belül nem tudják vállalni ilyen célgép megszerkesztését. Így, telje­sen a magunk elképzelésére voltunk utalva. A legfőbb nehézséget: az jelentette, hogy a gépnek több irányú igényt kell kielé­gíteni. Például, a köszörülés­nél keletkező lebegő por mennyisége egészen minimá­lis lehet; a zaj nem lépheti túl a megengedett értéket. Továbbá: gondoskodni kel­lett az anyagok megfelelő hűtéséről, mivel ezek az acél­fajták erősen hőérzékenyekés a 'kis keresztmetszet miatt rossz a hőelvezetésük. Ugyan­akkor olyan hűtőfolyadékot kell használni, amely kizárja az egészségre ártalmas bakté­riumok megtelepedését. A műszaki átvételnél a szakemberek megállapították, hogy a konstrukció minden­ben megfelel a követelmé­nyeknek. Termelékenysége háromszorosa a korábbinak, a kezelése nem igényel kü­lönösebb erőkifejtést, így nő­ket is be lehet osztani a gép mellé. Az is bebizonyosodott, hogy az új berendezés telje­sen por- és zajmentesen dol­gozik. Az egyedüli problémát: az jelenti, hogy a jelenleg használt köszörűkő nem a leg­megfelelőbb, azonban ígére­tet kapott a gyár külföldi kö­vek beszerzésére. A berendezés készítői a fő célt mindenesetre elérték, mivel munkavégzési és egész., ségvédelmi szempontból a le­hető legkisebbre csökkentet­ték az emberi igénybevételt. Miséiét vállaltak A Lenin Kohászati Mű­vek KISZ-esei már országos hírnévre tettek szert. Több olyan beruházás, rekonstruk­ció volt ugyanis a gyárban, A minőségre alapozva BÁTRAN TERVEZNEK Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Sátoraljaújhelyen megalakították a Borsod me­gyei Finommechanikai Vál­lalatot, profilként a szolgál­tatást jelölték meg az alapító levélben. A szolgáltató tevé­kenységhez már jó néhány éve újabb profil társult: a vállalat kooperációban ter­melőmunkát is végez. A termelő tevékenységet nem a szolgáltatás rovására növelték; továbbra is üze­meltetik az autó- és motor­kerékpár-szervizt, a villany­motor tekercselő,' valamint a lakatos és építőipari részle­get.. Évente négymillió forint értékű szolgáll atást végeznek a lakosság igényeinek kielé­gítésére. Ennél azonban jóval nagyobb tételeket képvisel a termelőmunka: 68 millió fo­rint a vállalat éves termelési terve. Mindezt a vállalat, bét telepén, az újhelyi és a to­kaji üzemben állítják elő. Termékeik 95 százalékát koo­perációban készítik. Két bu­dapesti nagyvállalattal kötöt­tek szerződést; a telefongyár — Ipari kooperáció — Hálózatvédelmi relék — A legkorszerűbb elektrotechnika számára évente 43 millió fo­rint értékben készítenek át­viteltechnikái egységeket, az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárának pedig indító mágneseket gyártanak. Bcza Dániel, a vállalat igazgatója elmondotta: jólle­het, elégedettek partnereik­kel, mégis bővíteni akarják kooperációs kapcsolataikat. Nem bizalmatlanság ez. de egy ízben mar „ráfizettek” a jóhiszeműségre. Egyik jó hí­rű partnerük — ugyancsak budapesti vállalat — egyik napról a másikra lemondta a megrendelést. Gondolva a jövőre, intenzív piackutatást kezdtek. Üj partnerként je­lentkezett a Budapesti Elekt­rotechnikai Gyár. Részükre komplett erősítő egységeket szerelnek majd; szeptember 1-én kezdték meg a nullszé­ria gyártását. A mintadarab­ról kedvező véleményt mon­dott a megrendelő. A piackutatás során a vál­lalat vezetői azt is felismer­ték; kiaknázatlan lehetősége­ket rejt magában például a transzformátorgyártás. Ha­zánkban ez még korántsem megoldott; az üzemek több­sége importból szerzi be, jobbik esetben saját maguk készítik a transzformátoro­kat. A vállalat kooperáló társat keresett, amelyet vé­gül Nagymaroson, a Vas- és Műszeripari Szövetkezetben talált meg. Jövőre már 8 millió forint értékben gyár­tanak transzformátorokat a szövetkezetnek. A vállalat vezetősége tár­gyalásokat folytat a Villa­mosenergia-ipari Kutatóin­tézettel is, amely már min­tadarabokat is kért az úgy­nevezett hálózatvédelmi re­léből. Az eredményt izgatot­tan várják az újhelyiek. — Ha sikerül a bemutatkozás, a vállalat önálló terméke lesz a relé. 1980-ban már orszá­gos igényeket elégíthetnek ki, üzemeket, városokat pvhat- nák egy nagyobb áramkima­radástól. Munkájuk sikerében jog­gal bizakodnak: olyan mű­szaki szakemberek tevékeny­kednek itt, akik képesek a legkorszerűbb elektrotechni­kát is meghonosítani. Erre biztosíték, hogy partnereik elégedettek az új termékek­kel. A dolgozók gyorsan, ál­talában egy, másfél hónap alatt elsajátítják az újabb munkafogásokat. Nem tűrik a minőségi pontatlanságot, hi­szen egyetlen helytelenül sze­relt, parányi alkatrész is ko­moly hibát, okozhat. A válla­lat. igazgatója i<”' fogalma­zott: kisvállalat lévén, náluk csak a gyors és megbízható munka hozhat eredményt. Éppen ezért fordítanak nagy figyelmet a dolgozók tovább­képzésére. A minőségi mun­ka a feltétele annak, hogy az üzemben bátran terveznek A hetvenes évek végéig el akarták érni az évi 100 mil­lió forint termelési értéket. D. H. amely az ő védnökségükkel készült, épült. Most a legna­gyobb hazai, kohászati be­ruházás. az új, kombinált technológiájú acélmű felett vállaltak védnökséget egy tavalyi döntésük alapján. A fiatalok megyei vezetői egyetértettek a javaslattal, így az idei első fél évben ha­tározattá emelkedett a köte­lezettségvállalás. A vállalat párt- és gazdasági vezetősé­ge nagy jelentőséget tulaj­donít az akciónak, a fia­talok segítőkészségének. A munka szervezése, el­készítése jól halad. Létre­hozták az operatív bizottsá­got, Kiss Sándor személyé­ben védnökségi vezetőt bíz­tak meg a koordinálással, irányítással. Az operatív bi­zottság feladatává tették, hogy segítse az alapvető célkitű­zések teljesítését, vagyis a beruházás különböző szaka­szainak megvalósítása az elő­írt program szerint halad­jon. A fiatalok tevékenységé­hez részletes tervek szület­tek. Az LKM KISZ-esei ideje­korán keresik a kaocsolatot a beruházásban részt vevő v Halatok fiataljaival is, hogy közös munkával együtt dolgozhassanak. Mint a vállalati KISZ-bi- zoltságon megtudtuk, a gyár vezetői, a szakszervezeti bi­zottság és a fiatalok képvi­selői rövidesen együttműkö­dési szerződést írnak alá arról, hogyan segítik kölcsö­nösen egymást. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom