Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-28 / 228. szám

1977. szeptember 28., szerda GSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Van mit rakni az üvegekbe saz Amikor két évvel eielőtt a palackok, befőttes üvegek export­járól beszélgettünk az Üvegipari Müvek Sajószentpétcri Gyárá­ban, Juhász Elemér igazgató megjegyezte: tulajdonképpen örül­nünk kell az üvegexportnak, hiszen igen sokat jelent ez a gyár­nak. Ugyanakkor tudjuk, hogy a népgazdaság egészének hasz­nosabb volna, ha ezek az üvegek nem üresen, hanem borral, konzervkészitményekkel megtöltve kerülnének a külföldi megren­delők asztalára ... Az idén — az országos zöldség-gyümölcs program hatására — van mit rakni az üvegekbe. Sőt, az első fél év elteltével kiderült: a bőr­iparnak, s a konzervgyárak­nak jóval több üvegre van szükségük, mint amennyit a szerződésekben lekötöttek. A várható termésátlagok kiszá­mításába egy kis hiba csú­szott. A konzervgyárak au­gusztusban újabb másl'él millió darab ötliteres üveget kérlek az üveggyártól. Ugyancsak ebben a hónap­ban érkezett meg a boripar pótrendelése is, hárommillió darab palackra. Az üveggyári kollektíva el­fogadta az utólagos megren­deléseket, vállalták, hogy még a harmadik negyedév­ben legyártják a kért többle­tet. Jóllehet, ez a mennyi­ség 12 hónapra elosztva, nem jelentett volna különösebb megterhelést a gyár számá­ra. Most viszont igen nagy erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében', hogy' 3 hó­nap alatt elkészítsék a kért többletet. Az átállás egyben növeli az üzem költségeit is. Amikor a gyárban össze­állították az ez évi termelési tervet, a hazai igények ki­elégítésén túl, reálisnak lát­szott 1 millió 200 ezer dol­lár értékű export teljesítése is. Erre egyébként 0 millió forint exportösztönzőt is kap­tak. Az üzemben felmérték: a megnövekedett feladatok­nak csak akkor tudnak ele­get tenni, ha bővítik kapaci­tásukat. Ezért az idén meg­kezdték egy 138 millió fo­rint értékű beruházás kivi­telezését, amely mintegy 10 ezer tonnával növeli majd a termelést. A beruházás a technológia korszerűsítését célozza — új, modern be­rendezéseket állítanak a ter­melésbe. Az új külföldi gé­pek üzembe helyezése azon­ban korántsem zökkenőmen­tes. A gyárban már számí­tottak az egyik NSZK-beli berendezés termelésére, ami­kor kiderült, hogy a szere­lés hosszabb időt vesz igény­be a tervezettnél. A külföldi szerelők húrom hónapot kés­tek az üzembe helyezéssel. A termelés feltételeit rontotta az is, hogy az idei karban­tartási programban előírták két kemence átépítését, ame­lyek közül az egyik felújítá­sa negyven napot csúszott. A testvérgyáraktól nem kapták meg az üvegiparban szokásos segítséget — nem várt hibák miatt a társgyárakban is szükség volt a kőművesekre. A negyvennapos késés pedig 15 millió forint termeléski­esést eredményezett. Az amúgy sem könnyű helyze­tet tovább nehezítette, hogy Az összes szénbánya válla­lat 250 fiatal képviselője vett részt Tatabányán a ta­pasztalatcserén. Előadásokat hallottak a fejlesztési tervek­ről, Vázolták a találkozó résztvevőinek, hogy a kiala­kuló új arculatú bányászat­nak három fő jellemzője lesz: a korábbinál lényege­sebb, gazdagabb szénvagyon várja a bányász nemzedé­ket, magas fokon gépesített aknákban dolgozhatnak, és az új kutatások, technológi­ák eredményeként az eddi­ginél biztonságosabb körül­mények között termelhetnek a föld alatti munkahelyeken. a sajószentpéleri üzemben is le kellett állítani egy ke­mencét, üzemzavar miatt. Ilyen körülmények között kérték a konzervüzemek és a boripar az üveggyár segít­ségét. A kérést nem utasítot­ták vissza, jóllehet bizo­nyossá vált, hogy az üveg­gyár nem tud eleget tenni exportkötelezettségeinek. A tervezettel szemben csak 400 ezer dollár értékű exportot bonyolítanak le az év vé­géig. Esetleg visszautasíthat­ták volna a pótrendeléseket, valamit lefaraghattak volna az export-lemaradásból. Azok az üvegek viszont, amelyeket az említett üze­mek kértek, szintén exportra kerülnek, mégpedig megtölt­ve. A gyár az idén elesik a nyereségtől, s lehet hogy csorba esik hírnevén a kül­földi piacokon, ahol eddig megbízható partnerként is­merték. Most csak egyet te­hetnek: a konzervgyárak, s a boripar szakembpreivel karöltve, az igények pontos ismeretében alaposabban, kö­rültekintőbben készülnek fel a jövő évre. Az előzetes ter­vek egyébként már elkészül­tek; jövőre 48 millió forint­tal több termelési értéket akarnak előállítani. Biztosí­ték erre az a beruházás, amelynek hatása a jövő év­ben mutatkozik meg — tíz­ezer tonnával több üveg elő­állítását teszi lehetővé. Ily módon a hazai igények ki­elégítésén túl exportra is reális lehetőség nyílik. Az üveggyár szakemberei felmérték, hogy 1978-ban az igények még nagyőbb ará­nyú növekedésére számít­hatnak. Az ez évi kedvezőt­len tapasztalatok is arra ösz­tönöznek, hogy egy újabb, nagyarányú kapacitásbővítő beruházásra van szükség. A közeljövőben bírálják el an­nak a 470 millió forintos be­ruházásnak a szükségességét, amely 1982-re további 20 ezer tonnával növelhetné a termelést. A kapacitásbőví­tést a jelenleginél jóval ke­vesebb létszámmal akarják megoldani. Dcvald Hedvig ( ÍV már nem jl a s/.ci mogat> es összehúzza az arcbőrt, fáj san megborzongatja az ei bért. Dérrel köszöntött jó reggelt az ősz, zörgő-halott- ra csókolta itt-ott a kukori­ca leveleit. Esővel folytatta, hideg, a szántások rögeit porlasztó cseppekkel, re­ménytelen szürkeséggel. Majd egy hajnalon megint sütött a nap, feltámadt a szél, szik­kasztotta, pirította a földe­ket. Délelőtt már a nehéz, nagy gépeket is elbírta kér­ge. Az elmúlt héten Hernád- németiben is járt az ősz. Olyan volt, mint egy fel­kiáltójel, figyelmeztető: siess, mert jövök ...! Az ember értett a jelből: megbolydult a határ. Sisteregve ködük, birkózik a széllel a cseppfolyós am­mónia. A töltésen túl. az in­jektáló gép hosszú tűi juttat­ják a föld mélyébe. Jelen­leg ez a legkorszerűbb mű­trágyázás! eljárás, amelynek előnyeit oldalakon keresztül lehetne mesélni, de Huszár Miklós, a Hernúdvölgye Ter­melőszövetkezet növényvédő­je röviden így rögzítette: — A szilárd nitrogén tar­talmú műtrágyáknál jóval nagyobb a veszteség, s rá­adásul ennek az eljárásnak előnye, hogy egyenletesen oszlik meg a műtrágya, s Szemet vakító pillanat, amint a vashulladékot adagoló óriási kanál megjelenésére kinyíl­nak, felhúzódnak a martinkemencék ajtajai. A kiváló minőségű acél gyártásánál nélkü­lözhetetlen — semmi mással nem helyettesíthető — a gépmonstrum, amelynek „kanala” alig félpercnyi benttartózkodás után is izzó-vörösen tér vissza a kemencéből. A berakó­darunak is fontos szerepe van megyénk acélgyártásában, az évi 2,5 millió tonna termék előállításában. Előkészületek a próbaüzemre Tisztilják a vezetékeket Megkezdődött a kukorica betakarítása, egyelőre még a korai fajtákat szedik. A munkálatokat a csapadékos időjárás az elmúlt papokban sok helyen megzavarta, meg­állította. Most az idő ked­vezőbbre fordult, a követke­ző napokban nagy erővel in­dul meg a munka. A gazda­ságokkal együttműködve, a Gabonatröszt felkészült a termés fogadására. A terme­lőkkel kötött szerződéseknek megfelelő pontos ütemezés szerint 1500 átvevőhely fo­gad kukoricát, naponta akár 300 ezer tonnát is. Nem okoz gondot a termény szárítása sem. A Gabonatröszt vállala­tai ugyan napi két műszakot számítva is csak 50 ezer ton­na kapacitással rendelkez­nek, a berendezések többsége azonban a mezőgazdasági üzemeknél van, amelyek na­ponta több százezer tonna kukorica szárítására képesek. Kedvezőtlenebbek viszont a tárolási lehetőségek, hiszen a raktárakat egyelőre a kalá­szosok termése tölti meg. Egymillió tonna kukorica ré­szére van központi tároló- hely, ezért nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek se­gítsége. Érezhetően meggyorsult a munkatempó Kazincbarcikán, a PVC—III. nagyberuházá­son. A kivitelező vállalatok egyre több létesítményt, be­rendezést adnak át ezekben a hetekben. Köztudott, hogy a Sajó- parton épülő szennyvíztisztí­tó komplexumnál több hó­napra tehető a lemaradás. Elsősorban az építészeti mun­kákkal „csúsztak” a kivitele­zők. Most a Borsodi Vegyi­kombinát felkérésére a 31. számú Állami Építőipari Vállalat —, amely feladatai­nak már majdnem teljes egészében eleget tett — be­kapcsolódott a szennyvíz- tisztító építésébe. Vállalták», hogy december 10-ig elkészí­tik a vegyszerkezelő és a 28. számú szerves semlegesítő építészeti munkáit Az új pvc-gyár a Borsodi Hőerőmű Vállalattól kapja majd a gőzt és az ionmentes vizet. Az erőmű és a gyár közötti csővezetékrendszer egy része már elkészült, és a tisztítás is megtörtént. A kivitelezők — a hőerőmű, a Hőtechnika Vállalat és a CSŐSZER — ígéretet tették, hogy szeptember 25-re az új gyár turbinaházáig húzódó vezetékeket is elkészítik, s téli a csövek ikifúvatasát. A BVK PVC—III. gyára a Tiszai Vegyikombinát olefin­gyárából évente 80 ezer ton­na etilént kap majd. A Le- ninvúros—Kazincbarcika kö­zötti, mintegy 60 kilométer hosszúságú távvezeték már elkészült. Eddig 56 ..csőgö­rény” érkezett meg Kazinc­barcikára. Ezek a furcsa ne­vű szerkezetek tisztítják meg a vezetéket a szennyeződé­sektől. Leninvárosból még 20 „csögörényt” indítanak út­nak, majd a nitrogénes szá­rítás következik. November 7-re pedig megérkezik az új pvc-gyárba a TVK-ból az etilén is. A BVK beruházási igazga­tósága megtette a szükséges intézkedéseket az egyedi gép­próbákhoz, a komplex pró­bákhoz és a próbaüzeme­léshez szükséges villamos energia biztosítására. A két, egyenként 120 kV-os távve­zeték elkészültéig a Borsodi Hőerőmű Vállalat októbertől 6—7 kilovolt energiát bizto­sit az üzemi trafóháznak, majd a későbbiekben az Űzd —Nagybátony távvezetékről is kap energiát az új pvc- gyár. ■ (felföldi) N emrégiben léptek élet­be a módosított szö­vetkezeti jogszabá­lyok, amelyek sok tekintet­ben új feladatokat is jelen­tenek a szövetkezetek és szövetségeik számára. A módosított’jogszabályok Értelmében az eddigieknél nagyobb feladatot kapnak az intéző bizottságok és az ellenőrző bizottságok, s a szövetkezeti törvénnyel összhangban tovább korsze­rűsödnek a szakcsoportok működési feltételei is. Egye­bek mellett nagy előrelépés várható abban, hogy az egész mozgalomban egysé­gesnek tekintsék és a gya­korlatban is összehangolják az ágazat ok társadalmi- mozgalmi és gazdasági mun­káját. A végrehajtás jó alapok­ról indul: a fogyasztási szö­vetkezetek és vállalataik az év eddig eltelt időszakában egészében véve kiegyensú­lyozottabb, zavartalanabb ellátást nyújtottak,_ mint annak előtte. Csökkentek, egyes területeken meg is szűntek az elmúlt években tapasztalt ellátási problé­mák olyan alapvető cik­kekből is, mint a _tőkehús, a húskészítmények' a tej- és tejtermékek, valamint a burgonya, zöldség és gyü­mölcs. Már érezhető a zöld­ségtermelés növelésére, a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésének fejleszté­sére, valamint a zöldség- gyümölcskereskedelem át­szervezésére hozott kor­mányhatározatok kedvező hatása. A vendéglátásban — a kereskedelempolitikai célkitűzéseknek megfelelően — az áfész-eknek a közét­keztetést szolgáló előfizeté­ses ételforgalma az idén eddig több mint 30 száza­lékkal nőtt. Számottevően javult és egyenletessé vált az alko­holmentes italok kínálata, ezek forgalma kétszer olj'an gyorsan emelkedett, mint az alkoholtartalmúaké. Di­namikusan fejlődött a ve- gyesiparcikk-forgalom. Jobb az ellátás mezőgazdasági kisgépekből, villanyszere­lési cikkekből. Változatla­nul nagy figyelmet kell fordítani a napi közszük­ségleti cikkek választéká­nak növelésére. Az áfész- ek árbevétele az első fél évben nőtt, a takarékszö­vetkezetek betétállománya megközelítette a 12 ezer milliárd forintot. Pirufó földeken I szerrali iszi munka Imádnia tavasszal nem lesz „csíkos” a búza. Természetesen a társait, a káliumot és fosz­fort 2300 hektáron, az őszi vetésterületen már a földbe juttattuk. ICilencszáz hektá­ron (!) pedig szerves trágyát terítettünk, vagy robbantot­tunk szét. Így a ■■ talaj táp­anyag-utánpótlásával nálunk nem lehet baj. Baj? Ilyen mértékű táp­anyag talajba juttatásánál* inkább a túltelítettség lehet á veszély, az, hogy sokkal több műtrágyát szórnak szét, mint amennyit a föld terem­het. De itt, Iiernádnémcti- ben ilyenről szó sem lehet, mert gondos talajvizsgálatok után a megfelelő aranyban kerül a tápanyag a talajba. Erre a pontosságra szükség is van, hiszen idén először olyan bő termőképességű bú- zafajták kerültek a vetés- szerkezetbe, mint a hazai nemesítésű GK—3-as, vagy az MV—5-ös. — Sorolhatnám még hosz- szan azokat a búza- és árpa­fajtákat, amelyekkel felvál­tottuk a régieket. Ezek jó­val magasabb termésre képe­sek, ha termesztésük feltéte­leit biztosítani tudjuk. Gon­dolom, a „feltétel” meglehe­tősen elkoptatott szó. De itt keresve sem találnék job­bat, mert a technológiába^ elég egy teljesítetlen, vagy rosszul sikerült művelet, és az már elvesztegetett mázsá­kat jelent. Feltétel, vagy tényező. Ügy is mondhatnám, hogy Rába —Steiger és T—150-es. Ez a két nagy teljesítményű erő­gép, a már meglevő keltővel együtt — a termesztés alfája és ómegája. Vége és kezdete, hiszen a talajmunkák, amely a búza betakarítása után kezdődnek, és a vetésig tar­tanak, a nagy termések alapjai. — Ezért vásároltuk a két új gépet — magyarázta. Mert nem mindegy, hogy milyen magágyba vetem a búzát, vagy az árpát. És mi­vel az idő sürget, már ezen a csúszós talajon is tárcsá­zunk. A szántások „beton”-rögei- nek jól jött az eső. Omlasz- totta, feláztatta, hogy a tár­csa-leveleknek” könnyebb munkája legyen. Kezd ki­alakulni a- legjobbnak tar­tott, aprómorzsás talajszer­kezet, a magágy. Persze, a siettetett munka nehezebb is, néhol poroszkálva megy a 150 lóerős gép, meg-megáll, hogy a levelek közé lerako­dott sarat „pajszerral” kiver­je a traktoros. — Sok még a munka — mondta az irodában Dióssy Ferenc, a szövetkezet üzem­gazdásza. — Az ősz még csak időjárásban jelentkezett, a munkák java még hátra van. Közel 800 hektárról kell betakarítanunk a kukoricát, s ez rossz idő esetén nehéz feladat. Mivel a termésbecs­lések alapján hektáronként 78 mázsás, jó terméssel szá­molunk, a munkaszervezésre különösen nagy súlyt fekte­tünk. Annak ellenére, hogy az őszi munkacsúcs felada­tainak legnagyobb része tel­jesen gépesített, gondoltunk az esetleges rossz, kedve­zőtlen, esős időre is, mert az akkor szükséges kézi munka­erőt is számításba vettük. A szövetkezet a gépesítés magas fokán áll. Rendelke­zik az őszi betakarításhoz szükséges kombájnokkal, te­herautókkal, s a ma már nélkülözhetetlen szárítóbe­rendezéssel. De a napi 80 va­gon termény, ami a táblák­ról lekerül, hatalmas meny- nyiség már üzemen belüli szállításnál is. Ezt csak fo­kozza, hogy a 150 hektárnyi cukorrépát (350 mázsás át­laggal) a Szerencsi Cukor­gyárba kell szállítani. A be­takarítás és behordás egysé­gét csak magasfokú munka- szervezéssel párosítva való­síthatják meg. Mint például a silózást, hiszen a közeli napokban fejeződik be a be­takarítása, s rá pár ólára a „kazlazása” is. 11.» xviAxx lánctalpassal ta— Itict meg possák azt az emeletnyi kazlat, amelyhez bizony még szükséges kellék az ősi szerszám, a villa. De ahonnan behordták, ott már a legmodernebb traktor for­dítja mélybe a silókukorica tarlóját. — ki —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom