Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-03 / 207. szám

197Z szeptember 3,. szembet f ÉSZAKlMAvj AfiWJtiééS? S Ebédszünetet Azért, teszem idézőjelbe, mert igazában nem brigád­ról, szervezett együttesről van szó, hanem öl-hat fér­firól, aki véletlenszerűen sodródott össze a nyomári tsz-major árokpartján, ösz- , szeadtak egy-egy üveg sörre valót, azt iszogatják, lassú- dad, hogy sokáig tartson, s közben meghányják-vetik a világ dolgait. Például a raktárépület egyik sarkát, mely el akar „szaladni”, azaz, átlósan, re­pedés éktelenkedik a frissi­ben meszelt falon. Felvető­dik a kérdés, mit kellene tenni vele. Egyik is véle­ményt nyilvánít, másik is, végül abban állapodnak meg, hogy a legcélszerűbb egy be­ton támfallal elejét venni a nagyobb bajnak. Traktor vontat a mérleg- hidra egy takarmánnyal megrakott pótkocsit. A má- zsamester felírja az össz- ' súlyt, abból levonja a pót­kocsiét, no és az öregét, aki a , lóherén „trónol”, és kijön — fehéren fekete — a szál­lítmány súlya. Kíváncsiskodom, a bácsi mennyit nyom? A mázsa- mester nemcsak az emberek „önéletrajzában” járatos, még a súlyukat is tudja — hatvan kiló. Nagyon régtói kezeli a mérleget, jogos tehát a kér­dés: szerelné-e, ha az a sok termék, amit lemázsált, az övé lehetne? Határozott nemmel felel. Mit kezdene azzal a teméntelen takar­mánnyal, abrakkal, egyéb­bel? Mire megöregedett, ösz- szeszedett féltucat betegsé­get, ráadásul leesett a von­tatóról, egy megvadult bika is a falhoz nyomta — a te­henétől is meg kellett válnia. Elborul a tekintete, hang­ja merő egy bánat. — Fia hiszi, ha nem, az egész család megsiratta, jó­magam is, de hát ez a sok nyavalya elvette az erőm, már nem bírtam körülte a munkát. Áldott egy jószág volt. Egy idős férfi a maga gondját vegyíti el a másé­ban. — Maholnap én is így já­rok. — Hangja annyira ke­serű, a többiek is feléje for­dulnak. — Mi viszonylag könnyen jutunk takarmány­hoz, a tsz-vezetés komolyan veszi a háztáji jószágtartást. Nemcsak a szálast biztosít­ja, a tag jutányosán kaphat abraknak valót húsz mázsá­ig, ha kevés neki, vehet ren­des áron, amennyit akar. Mégis... — Tekintete elka­landozik a dombok felé. Só­hajt. — Már kertek alatt az ősz, nemesokára beköszönt a tél is, és leinek adjam to­vább a villát? A mai fiata­lok lealacsonyítónak, „pisz­kosnak” tartják ezt a mun­kát. — Pedig kifizetődő — így egy fiatalabb férfi. — De az szentigaz, hogy se a fiamnak, se a lányomnak nem fűlik hozzá a foga. Egyik cimbo­rám mondja nemrégiben, hogy kihallgatta a lánya, meg a városból jött barát­nője beszélgetését. A városi lány — az idén együtt érett­ségiztek — megkérdi: mondd, Zsuzsa, nektek hány tehene­tek van? Nosi a cimborám lánya megrántja a vállát és odaveti nyeglén: mit tudom én ... Hát tessék, egy telién nem olyan kicsi, hogy egy­szeri ránézésre ne lehetne megjegyezni, hány darab van belőle. Ez a ..kisasszony” aligha lépte át egyszer is az istálló küszöbét. — Ezt az érettségizett lánykát még csalt meg lehet valahogy érteni — vélekedik egy másik. ,— A középiskola nem gyerekjáték, kiveszi a tanulók zsírját. De ‘ mit mondjak én? A fiam eszter­gályos tanonc — no, neki is akad tanulnivalója, nem mondom —, de hogy meg­szégyenített a télen! Elme­gyünk a komámhoz disznó­torba, velünk ez a tizenhat éves siheder. Amikor a pe­csenyénél tartunk, átszól az asztalon: „Anyu! nekünk is van disznónk?!” Majd lefor­dultam a székről a szégye­nemben. Szerencséje, hogy „lőtávolon” kívül volt, mert úgy vágom szájon... Hát szóljatok hozzá?! Hát eszébe jutott neki egyszer is, hogy kihányja alóluk a trágyát?! Naponta átmegy a portán, nem vette volna észre, hogy az anyja néni is eggyel, há­rommal is küszködik ?! A raktáros megcsóválja a fejét, nevet pici't, aztán ki­fejti a saját idevágó véle­ményét : — Tudta a fiad. hogy van a portán sertés, már hogyne tudta volna. Hidd el nekem, fel akart vágni vele, hogy ő már annyira „modern” fia­tal, hogy csak hurkában, kolbászban, meg pecsenyé­ben tudja elképzelni a disz­nót. Megjött a társaság adomá- zó kedve. Így szól egyikük. — Tudjátok, egy ideig a fiam meg a menyem nálunk lakott. No, szóval, városban építkeztek. Egyszer a fiam itthon jár. látja a sok csir­két az udvaron. Mondja az anyjának, tessék már adni nekem hármat. Akár tízet is, fiam. mondja az anyja, de neki csak három kellett, hobbiból. Már tyúknyiak voltak, hiszen tojtak, egyszer kérdi a feleségét — óvónő az asszonyka — te, asszony, meg tudnád nekem monda­ni, hány tyúkunk van? Hát az én menyem ránt a vál­lán, és kiböki: „Mit tudom én” ... Pedig falusi lány. és tessék. — Emberünk menten levonja a konzekvenciát is. — Én amondó vagyok, ben­nünk is hiba van, meg az iskolában. intézményekben, amelyek nevelik a gyereket. Egyszer a fiam — hatodikos lehetett — megsajnálta az anyját, hogy cipekedik a két moslékos vödörrel, ki akarja venni a kezéből, majd ő vi­szi, elbírja. Menjél csak eb­ből a koszból — így az any­ja — inkább a leckén járjon az eszed ... Közbevágnak: — És te mit mondtál az asszonynak? Elbizonytalanodik, ránt a vállán. — Hát mit mondtam vol­na? Semmit. Ráhagytam.--' Mindnyájan egyetértettek abban, hogy nem kellett volttá „ráhagyni”, a munká­ra nevelődés egyik ritka pil­lanatát szalasztották el, és a gyereknek talán az esze is jobban fogott volna, hogy ha hasznos tevékenységgel ki­csit megfárasztja magát fi­zikailag. A beszélgetés kedélyes me­derben folydogált, mégis úgy tetszett, a háztájiból nemsokára kivesző, illetve meggyérülő jószágállomány gondját jo! érzékelik. Mi­képp általában a mezőgaz­daságban. a háztáji terüle­tén is a nemzedékváltás kü­szöbe előtt állunk. A hangá­csi Rákóczi Tsz érdemes ve­teránjai a hagyományos pa­raszti szorgoskodás, a látás­tól v átállásig tartó munka „megszállottái” voltak és maradnak, amíg a kezük emelni bírják. Fiaik, leánya­ik már nem tudják, de nem is akarják folytatni ezt az életmódot, ez túlontúl „stra­pás”, fárasztó. A cFiríín érkező trakto­rt MII ISII ro|. kormányke­rekétől izmos, jó vágású, napégette legények tekintet­tek ránk. Arcul' maszatos volt. a verítéktől. Tíz órán át rázza őket a gép a hepe­hupás terepen. Ezután csak leülni lehet rádió, tv. netán könyv elé. Megdolgoznak azért, hogy szabad idejüket magukra fordítsák. Gulyás Mihály Ebben az ötéves tervben megyénkben két új tűzoltó- laktanya építését tervezik. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága mintegy 39 millió forintot irányzott elő.e célra a fejlesztési tervében. , A tervek szerint Sátoralja­újhelyen és Özdon építenek' új tűzoltólaktanyát. A Bor­sod megyei Tanácsi Tervező Vállalat a sátoralajaúj helyi tűzoltósági épület végleges kiviteli tervét jövő év már­ciusára készíti el, az épület átadását 1930 decemberére tervezik. A jelenlegi időszak­ban az ózdi tűzoltólaktanya építésének előkészítésére nyí­lik lehetőség. • r i ■ t , • ­Menetrendkészítés szá m í Lóg éppel i A főváros tömegközleke- I dósét lebonyolító autóbu- [ szók, villamosok, trolibu- j szók menetrendjét a BKV i központjában számitógé- i pekkel készítik. Éröekes- [ ség, hogy egy járat teljes J menetrendje 30—50 má- 1 sodperc alatt készül el. i Képünkön: készül a me- | nelrend. i i i i i Emlékplakett és aranygyűrű A tojásról — dióhéjban Tojásbőség van az üzletek­Tizenhat. évvel ezelőtt nyi­totta meg kapuit Kazincbar­cikán a 105-ös számú Lékai János Ipari Szakmunkásképző Intézet. A város és a környé­ken levő ipari üzemek szak­munkásképzésének e fontos bázisa évenként 400 jól fel­készült, elsősorban vegyész szakmunkást bocsát az életbe. Az intézetben folyó szakmai munka és a szakmunkáskép­zés színvonalát bizonyítja, hogy ' az elmúlt esztendőben a szakmunkásképző intézetek országos tanulmányi verse­nyében harmadik helyen vég­zett a „Lékai”. Ebben az évben tizenegy szakmában négyszázhúsz. fia­tal kezdi meg tanulmányait a gyarapodó, még korsze­rűbbé váló intézetben. A kör­nyező üzemek, elsősorban a Borsodi Vegyikombinát segít­ségével 44 millió forint költ­séggel épül a 420 tanuló el­helyezésére alkalmas kollé­gium, amelyet rövidesen át­adnak rendeltetésének. Jóleső érzéssel beszélt mind­erről a tegnap megtartott ün- népélyes tantestületi ülésen Czaga György, az intézet igazgatója. Örömmel szólt ar­A szabálysértési tárgyalás 9 órakor kezdődött, az érde­keltek azonban már fél ki­lenckor ott álltak a Miskolc városi és járási Rendőrkapi­tányság első emeleti folyosó­ján. A tanúk, az elkövető, s a sértett valószínűleg azon gon­dolkodnak —, ki mit fog mondani. A sérteti most csen­desen cigarettázik. A fiatal­ember, aki ellen szabálysér­tési eljárást indítottak, moz­dulatlanul tartja ölében ke­zét. Bal kézfején tetoválás biztatja a ltart: „üss”. És a kar —, ha úgy adódik — üt is. Okkal, vagy ok nélkül — nem számít. Mint ahogy az sem, hogy hol, és ért. Igaz, ez már nem csalt a kar „ér­deme”, hanem a fejé is, amely most itt. a folyosón gyakran fordul a szabálysér­tési előadó sűrűn nyíló ajtaja felé. A tanúk néha-néha a most nyugodtan pihenő kézre néznek; ezért kellett ma ide jönniük. A kéz miatt,-amely ütött... * A miskolci Stadion étterem nem éppen jó hírnevét az ilyenfajta emberek rontják, mint Lakatos József. Azon a bizonyos májusi estén csak­nem százan tartózkodtak a szórakozóhelyen. Köztük La­katos is. aki már érkezése előtt jó párszor a pohár fé­rői is, hogy az intézet felsze­reltsége lehetővé teszi a mind színvonalasabb, igénye­sebb. a követelményekhez jobban igazodó oktató-nevelő munkát. Bizonyara ennek is köszönhető, hogy az ott dol­gozó nevelők, pedagógusok többsége ragaszkodik munka­helyéhez. A tantestület ve­zetői pedig megtalálják a módját annak, hogy erkölcsi­leg és anyagilag is elismer­jék az áldozatos munkát, a hűséget. Az elmúlt tanévben dolgozták ki például az inté­zet törzsgárda-szabályzatát, s ennek alapján tegnap az in­tézet tíz dolgozója . kapott a szakmunkásképzésben eltöl­tött 10, 15 és 25 éves szolgá­latért emléklapot, emlékpla­kettet és soron kívüli fizetés­emelést. A' törzsgárda sza­bályzat szerint a 25 éves szolgálatot ezentúl díszes aranygyűrűvel jutalmazzák, amelyet első alkalommal Vas László, a tanintézet gazdasági igazgató-helyettese vett át Czaga György igazgatótól. nekére nézett. A tizenkilenc éves fiatalember enyhén szól­va ittasan tért be a presszó­ba, ahol még tovább foly­tatta az ivászatot, mert itt is kiszolgálták... Az események ezután már gyorsan követték egymást. Lakatos kiment a folyosóra, ahol minden ok nélkül belekötött egy ott álló férfibe és verekedést provo­kált. A férfit egyébként is­merte és semmi oka nem volt, hogy belekössön. Mégis meg­tette, sőt, amikor a sértett rosszul lett és bement a presszóba, hátulról leütötte. Több asztal feldőlt, üvegek, poharak törtek össze, a he­lyiségben levő vendégek fel­háborodtok, sokan ijedten hú­zódtak arrébb. Egyébként, ahogy ez már lenni szokott, amikor a rendőrök elszállí­tották Lakatost, sokan álltak fel, és hagyták el a szóra­kozóhelyet, ahová —, ahogy később az egyik vendég mondta az ajtóban — „nem bokszmeccsel jöttek nézni.” * A szabálysértési előadónak ma ez az első tárgyalása. Az adatok egyeztetése után nincs könnyű dolga Lakatossal. A fiatalember többször kerül ellentmondásba előző vallo­másával, s ezeket az ellent­mondásokat ~gy próbálja fel­oldani, hogy az eltelt időre, ben; exportra is bőven jut. Neun kis szerepe van ebben a mezőgazdasági nagyüze­mekben és a kutatóközpon­tokban kitenyésztett hazai tojó-hibrideknek, köztük a híres bábolnai Tetra-baromfi- nak, amely már több világ- versenyeit szerepelt eredmé­nyesen. A mezőgazdasági nagyüzemekben ma már jó­szerével nem is emlékeznek azokra a régi kapirgáló tyú­kokra, „akik” évente 100— 120 tojást adtak. A tojástermelés fokozása rendkívül összetett feladat. Elektronikus gépektől a mo­dern laboratóriumi mérőbe­rendezésekig sokféle korszerű technikai eszköz segíti a kü­lönböző fajták, hibridek „elő­állítását”. A termelési ered­ményeket pontosan mérik és gondosan számon tartják. Erre szolgálnak a különféle nem­zetközi tesztvizsgálatok is. Ezeken a vetélkedőkön 15— 20 évvel ezelőtt még elkép­zelhetetlennek tartott ered­mények születnek. Az egyik bábolnai Tetra- típus évente 280—290 tojást ad, tehát olyan teljesítményt nyújt, ami már világszínvo­nalú. A világ öt legjobbja no meg akkori állapotára hi­vatkozik. Anyja, aki szintén eljött, már az első percben megzavarja a kihallgatást közbeszólásaival. Bár a rend­őrtiszt többször is figyelmez­teti, állandóan beleszól fia vallomásába. Természetesen kiküldik, s jóllehet a szem­besítés sem jár eredménnyel, a fiatalember később csalt visszaemlékezik mindenre. A „miért”-re természetesen nem' tud válaszolni. Csak vál. lát húzogatja. Amikor a sza­bálysértési előadó kihirdeti a határozatot, amely szerint harminc nap elzárásra ítélik Lakatos Józsefet, a fiatalem­ber először bólint, majd a kérdésre, hogy kíván-e fel­lebbezni, igennel válaszol. * A fellebbezést másodfokon elutasították. így hát Laka­tosnak le kell töltenie a ki­szabott büntetést. Befe’jezés helyett egy statisztika, adat: az elmúlt1 évben 5.3 száza­lékkal több erőszakos és ga­rázda bűncselekményt követ­tek el hazánkban, mint 1975- ben. Hogy e cselekmények „passzív résztvevőinek” — a sokszor tehetetlen és megfé­lemlített embereknek — szá. ma hány százalékkal emelke­dett. erről nem készülnek sta­tisztikák. — puszlafalvi ~ között van ez a fajta, amely­nek nemesítói egyébként a külföldi eredményeken kívül felhasználták saját szakmai elgondolásaikat is. Egy má­sik Tetra-tojó évente „csak” 260—270 barnahéjú tojást ad — hozzávetőleg annyit, mint a hasonló külföldi hibridek. A barnahéjú tojást termelő állatok valamivel általában elmaradnak teljesítményben a fehér tojást adóktól, s takar­mányhasznosításuk is vala­mivel rosszabb. Míg ugyanis a fehér tojás „előállításához” 15 deka takarmányra van szüksége egy-egy tyúknak, a barnahéjúhoz — biológiai okokból — 10 százalékkal több táp kell. Lehet-e tovább fokozni a teljesítményeket? A tenyész­tők szerint aligha. A tojás- termelés ideje kereken 26 óra. Naponta tehát mindig két órával később rakja le a tvúk. Délutánonként viszont csökken a megvilágítás ide­je. ezért elérkezik a tojáster­melésnek az a szakasza, ami­kor az állat — ismét csak biológiai kényszerből — pi­llén. A szakemberek úgy vé­lik. hogy talán ezt a pihenő­időt lehelne valamelyest le­rövidíteni. Másik lehetőségként a te­nyésztők megpróbálják csök­kenteni az állatok testsúlyát, hogy ílymódon olcsóbbá, gaz­daságosabbá tegyék a tojás- termelést, azaz spóroljanak az úgynevezett életfenntartó ta­karmánnyal. Világos, hogy egy 1.78—1.8 kilós állatnak több alapvető takarmányra van szüksége, mint mondjuk egy másfélkilósnak. Csakhogy a kis súlyú baromíik rendkívül érzékenyek például az idő­járás. és a takarmány-vál­tozásokra. s ezekre a hatások­ra a lojástemielés szünetel­tetésével reagálnak. Nagy kérdés tehát, hogy a követ­kező években melyik utat járva sikerül még jobb gaz­dasági eredményeket elérni­ük a nemesitőknek. Üj típusú villamos háztar­tási készülékekkel — villany­tűzhelyekkel. színes grillsü­tőkkel, hőtárolós kályhákkal — gazdagodik a belföldi vá­laszték. Két évvel ezelőtt már kapni lehetett a szabályoz­ható fűtésű bordás villany- kiskályhát. Ezek alkalmasak vtkendházak és kisebb laká­sok fűtésére. Azóta azonban hiánycikk lett, A pápai üzem­ből az idén 6 ezer ilyen kis- kályhát szállítanak a keres, kedelemnek. Okkal, vagy ok nélkül Feljegyzések egy tárgyalásról /

Next

/
Oldalképek
Tartalom