Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. augusztus 30., kedd A képernyő előtt % Fantasztikum, meg Ruttkai-óra Az azóta megboldogult Maigret felügyelőnek viszonylag könnyű volt a dolga. Mindig akadt egy hulla, meg körülötte némi homály, de a felügyelő két pipagyújtás között, miköz­ben zsörtölődő féleségének is jutott néhány villanásnyi sze­rep, hűséges, állandó segítőivel végére járt a dolognak. Szépen, komótosan dolgozott, ö is, munkatársai is, mindig azonnal kaplak telefonvonalat, senki sem ütötte az orrát a dolgukba, és pontosan, ötven perc alatt befejezték a nyomo­zást. Persze sikerrel. Üj ismerősünk, Daibret felügyelő már több nehézséggel küzd. Legelőször azzal, hogy neki pontosan száz percnyi időt adtak, s nem könnyű dolog egyenletesen feszülő, sodró izgalommal megtölteni a képernyőt. Márpedig ha akár néhány percnyi unalom is betör a krimiszerű játék közben a képernyőre, az 'nem jó. De itt nemcsak a feszültség meg-megtörése jelentkezik, hanem a fantasztikum is betör, mint az az Hja Varsavszkij írta és Mamcserov Frigyes ren­dezte minapi tévéfilmből kitűnt. Már a címe sem egyszerű: A fantasztikum betör■ a detektivregénybe, avagy Daibret fel­ügyelő utolsó nyomozása. (Hogy miért utolsó, nem derült ki.) Már az fantasztikus, hogy ilyen gyilkosságsorozat történ­jék, mint amilyet ebben a filmben láttunk. Az sem kutya, hogy a nyomozást vezető detektívfelügyelő nyakára ültesse­nek egy más állambeli hölgyet, hogy az disszertációjához anyagot gyűjthessen, s úgy vizsgálja a szerencsétlen nyomozó minden mozdulatát, mint a negyedszázad előtti normások tették a munkásokkal, normarendezés előtt,. De a legfantasz­tikusabb mégiscsak maga a detektivregénybe betörő fantasz­tikum: a sarlatán rendőrorvos, akihez a kimerült Daibret kezelésre jár. éppen a nyomozóba táplálja bele a gyilkosság- sorozat tervét és készteti gyilkolásra, hogy a felesége — tá­voli rokon lévén — hatalmas örökséghez juthasson. Valóban fantasztikus! A bűnügyi történet és ■ a fantasztikus elemek egymásba fonódása. a történeti szál többszörös megcsavárása valóban izgalmas, különösen jó volt az utolsó tíz perc, de a pszicho­lógusnő sokszor túltengett, oktalan volt bizonyos halvány világnézeti ütközés beszövése. Az ismert Maigret-történelekre való hivatkozás nem volt haszontalan, a parodizáló szándék jól érvényesült, de minden erénye ellenére sem ért meg ez a film száz percet. A rendező nem élt eléggé a tömörítés eszközével, nem hagyta ki az üresjáratokat, így szórakozá­sunk nem• volt zavartalan. Több tömörítéssel feszültebb, izgalmasabb lehetett volna ez a fordulatos történet.. * Vitray riportfűzését — Csak ülök és mesélek — már jó barátként, várja a tévénézők többsége. E sorozat erényeit elismételni most szükségtelen. Mindig akad benne valóban érdekes, ritkaság számba menő témát kínáló riport. Általá­ban ezek a riportok jók. sokszínű soruk vonzóvá teszi az ösz_ szeállítást. (Most is igen tetszett például a futballbírónő bemutatása, vagy a terézvárosi maszek sportegyesület.) Oly­kor azonban nem mentes önmutogató jellegű részlettől sem A Riportalany kerestetik felhívásra bizonyára igen nagy számban érkeznek szerepelni vágyó riportalany-önjelöltek, s a szerkesztői szűrés ellenére is több ilyet ismerhettünk már meg, mint amennyi a televízió nyilvánosságát megérte. Most újra láttunk egy embert, a.Villont szavaló és átköltő hévízi pacalfőző hentest, akinek „produkciója” maximum egy ki­rándulócsoport érdeklődésére tarthat számot, és nem össz­népi igény kielégítésére. Kár lenne ezt a jó műsort ismét megnyitni szereplési viszketegségtöl indított mutatványoknak. Vitray másik műsora, a Humor-morzsák merőben más volt. A „rímhányó” Romhányi Józsefet szívesen fogadtuk. Nem­csak ismeri munkáinak részleteit néztük örömmel, hanem az önmaga előadta verseket, nem utolsósorban a Vitray által igen jó érzékkel irányított beszélgetést is jó volt hallgatni. * Egy órát töltött velünk vasárnap este, a heti műsor zárá­saként Ruttkai Éva. Előadóestje a Korona cukrászdában Korábban megtartott (és Miskolcon is meghirdetett!) önálló műsorának röiúditett stúdiófelvétele volt. Az Ascher Gab­riella szerkesztette és Fehér György rendezte műsorban sok­színűén mutatkozott meg a kiváló színművész ezernyi arcu­lata; emlékezetes színházi szerepek részleteinek sorából, mint mozaikcserepekből rakódott össze Ruttkai Éva színpadi színészi pályaképe. Benedek Miklós Kitüntetések műemlékvédelmi munkáért A közelmúltban tartották meg Sopronban ^z Országos Műemléki Felügvelöség mű­emléki albizottságainak or­szágos értekezletéi. Az érte­kezleten megyénk is képvi­seltette magát. A három na­pig tartó tanácskozásoknak egyik legfontosabb témája volt műemlékeink védelmé­nek fejlesztése, az elért ered­mények értékelése és az ezen a területen még megoldásra váró feladatok meghatáro­zása. Az értekezleten megjutal­mazták azokat a tagokat, akik műemlékvédelmi mun­kájukat kiemelkedően végez­ték. Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter kitünte­tését megyénkből Véghseő Bertalan, a Borsod megyei Műemléki Albizottság elnöke kapta meg. Az OMF juta-' lomban részesítette még dr. Joó Tibort, a Box-sod megyei Műemléki Albizottság titká­rát. Olajos Csabát, a megyei tanács dolgozóját, Kiss Jó­zsefet.. Sárospatak város Ta­nácsának műszaki osztályve­zetőjét és Kükemezey .Józse­fet, a Sárospataki Városszé­pítő Egyesület elnökét Krakkó (WAWEJL) Boros Zsolt György munkája Koncertkrónika Liszt-oratórium hallgatóság érdeklődésének függvényében. Meggyőződésem, hogy az együttes sokkal élőbb, han­gulatosabb előadásra is ké­pes, mint amit hétfőn hall­hattunk: mégis mindenkép­pen elismerésre méltó a szegedi és miskolci művé­szek munkája, mely szüksé­ges volt ahhoz, hogy Liszt nagyméretű oratóriuma meg­szólalhasson. Bár a zenekar hangzásán érezhető volt a nyári szünet, mégis fegyel­mezetten játszottak, s lé­nyegében jól látták el fel­adatukat. A mű kétségkívül legszebb, leghatásosabb rész­letei a kórustételek. A Sze­gedi Zenebarátok Kórusa jól énekelt, legfeljebb a férfi­kart keveselltük időnként. A szólisták közül elsősorban Karikó Teréz teljesítményét emelném ki, szépen énekel­te szólamát. Mellette főleg Gregor József tetszett, de a többiek is: Várhelyi Gábor, Lengyel Ildikó és dr. Szűcs István is mindent megtet­tek a mű sikeréért. Vaszy Viktor rutinnal tartotta kéz­ben az előadást, melyet vé­gül is a kisszámú közönség lelkes tapssal iutalmazott. Finta Gábor Háziasszonyok szíves figyelmébe ajánljuk: Bodrogközi edényvásár! Az áfész 44. sz. sárospataki vasboltjában, 1977. szeptember 1—15-ig 20—60 százalékos ÁRENGEDMÉNNYEL vásárolhatnak kisebb zománcsérült hazai és import edényeket! Lábasok, fazekak, fedők, üstök, záírosbödönök, zománcozott konyhaeszközök. Bár jónéhányunkat meg­tréfált a szombat esti elő­adás színhelyének megvál­toztatása (a rendezőség a szokatlanul hűvös időjárás­sal indokolta az intézkedést), mégsem állíthatjuk, sajnos, hogy ez lett volna az oka a közönség részéről az érdek­lődés feltűnő hiányának. Bár tudom, hogy az időpont nem a legmegszokottabb hasonló nagyszabású oratóriumok előadására, mégis nehezen tudom elfogadni, hogy az or­szág második városának két­százezer lakosából csak ennyi embert érdekel Liszt ma­gyar vonatkozású műve, me­lyet Vaszy Viktor irányítá­sával' a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar és a Szegedi Zenebarátok Kórusa mutatott be. Egy előadás ásító székso­rok, üres páholyok előtt le­hangoló a jelenlevők szá­mára. A zenekarnak, éneke­seknek ugyanúgy szükségük van a közönség jelenlétére, figyelmére, mint a sporto­lóknak a buzdításra. Ugyan­az az előadógárda azonos felkészülés mellett igen kü­lönböző színvonalú előadá­sokat képes produkálni a MHSZ-kiállitás Repülés, ejtőernyőzés Pataki János grafikus- és Angyal László fotóművész kiállításának megnyitására került ■ sor szombaton dél­után Kazincbarcikán a vá­rosi kiállítóteremben. Az ünnepélyes megnyitón dr. Lovas Lajos, az MSZMP megyei bizottságának osz­tályvezetője, Takács István, Kazincbarcika városi Taná­csának elnöke, Géczi István, az MSZMP Kazincbarcikai városi Bizottságának mun­katársa, valamint a barcikai MHSZ klub tagjai is meg­jelentek. Bokor József alezredes, a Magyar Honvédelmi Szövet­ség megyei titkára megnyi­tó beszédében többek között a következőket mondotta: — Az MHSZ ..legyei ve­zetősége első alkalommal rendez olyan kiállítást, ame­lyen a repülés történetét, valamint annak egyes moz­zanatait művészi fénykép- felvételek, olajfestmények mutatják . be. Ennek a tár­latnak az a célja, hogy az érdeklődők betekinthessenek a repülés és az ejtőernyőzés rejtelmeibe, illetve a repü­lés „szerelmesei” még job­ban megismerkedhessenek a művészet titkaival. Példák sora bizonyítja — elég ha a mitológiai Ikaroszra, a re­neszánsz kori Leonardo da Vinci munkásságára, vagy kortársunk, Leonov űrhajós festményeire gondolunk —, hogy a művészet és a repü­lés összeegyeztethető, és hogy egészen friss bizonyítékot mutassunk: íme Pataki Já­nos és Angyal László közös kiállítása! A honvédelmi szövetség titkára ezután Angyal Lász­ló pilótamúltjáról — közel 200 órán keresztül gyakorolt motoros és vitorlázógépeket vezetve —, valamint Pataki János ejtőernyős ugrásairól — 1977. július 25-én hajtot­ta végre 100. ugrását — be­szélt. A kiállítás képei előtt el­haladva, illetve meg-megáll- va valóban éreztük, hogy ezeket a műveket olyan hiú- vészek alkották, akik jól is­merik a „levegőben élés” csodáit, mert főleg azokat az érzéseket igyekszenek át­vinni a nézők szívébe, iz­maiba és idegeibe, amelye­ket ők éltek át repülés, il­lette ugrás közben. Elsősor­ban a Magas feszültség, a Zizegő, a Lebegés, a Berob- banás a tájba című képekre gondolok. De más szándék is vezette az alkotókat: tisz­telegni az elődök emléke előtt, illetve bemutatni nap­jaink bátor embereit (Érke­zések, Repülő portrék), és, hogy megmutassák azt az utat, amelyet az emberiség a repülés gondolatának meg­jelenésétől napjainkig meg­tett. (A Repülés története sorozat.) Pataki János két év óta foglalkozik ezzel a témával. Angyal László pedig idén kísérelte meg először a re­pülés és a fotográfia szin­tézisének megvalósítását. Örülünk vállalkozásuknak, kéneik segítségével egy-egy pillanatig mi földönjárók is átélhetjük a föld felett re­pülők, felhők aíatt lebegök csodás pillanatait. Bagi Aranka Tanszersegély a kohászgyerekeknek A Lenin Kohászati Mű­vekben már hagyomány, hogy az iskolai év kezdete előtt anyagilag segítik a nagycsaládos —, és a gyer­meküket egyedül nevelő szü­lők tanszerellátását. Az idén 500 ezer forintot fordítanak erre, s összesen 1104 kohász részesült segélyben. A nagy- családosok gyerekenként 150, a gyermeküket egyedül ne­velő szülők 250 forintot kap­tak. A gyár vezetősége az anyagi támogatás mellett ez­zel az intézkedéssel is kii'e- jezi nagycsaládos dolgozói iránt érzett elismerését. Ezért lanszersegélyben csak azok a több gyermekes dol­gozók és gyermekeiket egye­dül nevelő szülök részesül­nek, akik iól dolgoznak, és legalább egyéves folyama­tos munkaviszonyuk van, s az utóbbi év alatt nem ma­radtak igazolatlanul távol a munkahelyükről. Csak egy napig nyitva! 1977. szeptember 2-án 10—16 óráig a Lenin Kohászati Müvek vendégháza előtti parkolóban. Hill érdeklőit szeretettel várunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom