Észak-Magyarország, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
1977. augusztus 31., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Összehangoltan, tervszerűen a nany eania A Minisztertanács ez év januári döntése szerint 1982. végéig új, kombinált technológiájú acélmű épül a Lenin Kohászati Müvekben. A 10 milliárdos fejlesztést az tette szükségessé, hogy a jelenlegi SM-acélmű már csak nagy nehézségek árán tudta kielégíteni a feldolgozó gépipar jó minőségű acél iránti igényét. Az ríj mű az elkövetkező 80— 40 évre biztosítja majd az LKM számára az acél gazdaságos gyártását. Egyben lehetővé teszi, hogy a kiváló minőségen belül is széles választékban állíthassa elő termékeit. Az LKM és a népgazdaság számára egyaránt fontos, hogy a beruházás mielőbb megvalósuljon. Az építés ideje ezért meglehetősen szűkre szabott — ezzel kell úgy gazdálkodni, hogy a tervezett időre megkezdődjék a termelés az új acélműben. Az építkezési területen megtartott. legutóbbi, június 24-i miniszterhelyettesi szemle is ezt a célt szolgálta. Eszerint, a szükséges előkészületi munkák befejezésével, szeptember végén meg kell kezdeni az acélmű csarnokrénd- szerének az alapozását, pontosabban a D—E, a legfontosabb csarnokrész, a konverter alépítményi munkáit. Ez a feltétele annak, hogy az építés tervszerűen haladjon, hogy még a nagyberuházásoknál is gyakori csúszás elkerülhető legyen. Az előírás végrehajtása érdekében mindent megtettek az érintett vállalatok; az LKM — mint beruházó —, a gyár hazai és külföldi partnerei, az ő instrukcióik alapján dolgozó KOGÉPTERV, s az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, amelyre a beruházás indításakor a legnagyobb munka hárul. Hosszú lenne felsorolni, melyik vállalat- mit tett, milyen nehézségek leküzdésével igyekezett segíteni a kezdési határidő lerövidítését. Tény azonban, hogy sok más, nem kevésbé nehéz és fontos munka mellett a tervező vállalat' határidőre készen adta a terveket, az ÉAÉV pedig ennek birtokában azonnal munkához látott. Tegnap, augusztus 30-án az ÉÁEV — minden különösebb ünnepélyességet mellőzve — megkezdte a nagyberuházás építését. Ez a nap úgy szerepel majd az LKM történelmében, mint a diósgyőri acélgyártás újjászületésének a dátuma. Aki erről ír majd, bizonyáré azt is hozzáteszi: a tervezett határidő előtt egy hónappal... Mert erről van szó! A jól összehangolt munka eredményeként, az építés első lépcsőiéként, az ÉÁÉV hozzálátott az acélműi főcsarnok tartóoszlopainak alapozásához. A munka során 85 darab, nagy teherbírású betonoszlopot építenek, „szegeinek” a földbe, ezeken ül majd a konvertercsarnok, ezekhez kapcsolt '.ilc majd a csarnokrendszer másik öt, később megvalósítandó egysége. Ami a konvertercsarnok méreteit illeti, elég megemlíteni: ez lesz az új acélmű legnagyobb építménye, (>0 méterével kimagaslik a többi részcsarnok közül. Joósz Gábor, az acélmű beruházási főmérnöke nem titkolt örömmel újságolta a tervezettnél egy hónappal korábbi kezdést, s azt sem: szeretnék úgy irányítani, szervezni a munkát, hogy ez a harminc nap megtakarítás a befejezéskor is „hamarab- bat” jelentsen. Ami pedig a most kezdődött munka nagyságát illeti, elmondta: az alapozást megelőzően mintegy 120 ezer köbméter földet mozgattak meg, hogy a 34 ezer négyzetméternyi területen munkához láthasson az építőipari vállalat. A tartóoszlopok alapozása az egyik legkorszerűbb módszerrel történik, ez lehetővé teszi, hogy a hasonló eljárásokhoz mérten kevesebb betont, vasanyagot használjanak fel, meggyorsítsák a kivitelezést, s ezzel jelentős összegű költség-megtakarítást érjenek el. Ottjártunkkor, az építkezés színhelyén már az utolsó terepelőkészítési simításokat végezték, többek között a területen eddig áthaladó vasúti síneket bontották, szedték fel, hogy a tegnap kezdődött alapozási munkát, a talajba 10—líl méter mélységbe nyúló tartóoszlopok helyét kifúrják, s azok betonozását egy hét múlva megkezdhessék. A tegnapi nap krónikájához tartozik az is, hogy az ÉÁÉV építésvezetősége, szakemberei és munkásai, valamint gépei mintha nem kezdéskor, hanem finisben lennének, akkora lendülettel láttak hozzá az acélmű építéséhez. Ma még keveset tudunk erről a most indult nagyberuházásról — még a szakemberek is nagy érdeklődéssel szemlélik az új acélmű most készülő élethű makettjét, amelyen a létesítmény minden fontos épülete, részlete, belső felszerelése, berendezése kicsiben látható. Ám a tegnap megkezdett kivitelezői munkával néhány hónap, esetleg hét múlva már sok minden „kipipálható” rajta, ilyen felirattal: „elkészült”, „folyamatban van”, „jól halad”. N. I. Látva a szemnek szép termést., csak azt mondhatjuk, jó munkát végeztek a tisza- ladányi Magyar Róna Tsz kertészetének dolgozói. A 19 hektáros kertészetben ezekben a hetekben takarítják be a termést, amelyet — szerüref ződés alapján — a megyei ZÖLDÉRT vásárol fel. Csi- kai Mihály termelésirányító elmondta: különösen a hagyma sikerült nagyon jól (képünkön balra), s körülbelül 10 vagonnyi termésre számítanak. A magról vetett Bolero fajta rendkívül bő termést, gyönyörű fejeket hozott. amit képünk is elárul. A másik képen a Zrínyi Ilona brigád tagjai, Czakó Sándor fogatos vezetésével szekérre rakják a paprikával teli zsákokat. Fotó: Szabados György VjvvvV v: J V : ; AZ EURÓPAI szocialista országok közül hazánk a Szovjetunióval bonyolítja le a legnagyobb árucsereforgalmat. A magvar— szovjet külkereskedelmi szállítások értéke 1977-ben megközelíti a 4 milliárd rubelt, ez 10 százalékkal haladja meg a múlt évi forgalmat. Partnereink sorában a Német Demokratikus Köztársaság áll a második helyen. Az összesített forgalom az NDK-val az idén több mint 1,1 milliárd rubel lesz, amely tizenegy százalékos emelkedést jelent. A kölcsönös gépszállítások értéke megközelíti a 700 millió rubelt. Igen magas a szakosított termékek aránya: az exportban 30, az importban pedig 20 százalék. Kiemelkedő országaink járműipari kapcsolatai: csupán az Ikarus exportja 130 millió rubel, míg a mezőgazdasági gépek szállítási egyezménye keretében az NDK-lól vásároljuk az E— 512-es kombájnokat, s egyéb mezőgazdasági gépeket, berendezéseket. 1 Az utóbbi két évben tovább bővültek kapcsolataink Csehszlovákiával is. Az ez évi külkereskedelmi jegyzőkönyv megközelítőleg 850 millió rubeles forgalmat ír elő. Szüntelenül erősödik a két ország ipari együttműködése: a különféle gépek és berendezések aránya mindkét ország részéről 55 százalék. A közúti járművek és részegységeik szállításának értéke 40—40 millió rubel. Mind jelentősebb szerepe van a forgalomban a mezőgazdasági gépek, a gyengeáramú termékek, a félvezetők, lóvé- csövek. a szórakoztatási célokat szolgáló elektronikai egységek, készülékek szakosított exportjának. Ami Lengyelországot illeti: az 582 millió rubeles idei magyar—lengyel külkereskedelmi megállapodás — a tavalyihoz képest *— tizenhat százalékos összforgalom növekedést tartalmaz. Ezen belül a magyar behozatal 20 százalékkal emelkedik. Különösen gyorsan nő a gépek exportja és importja. A közúti járműgyártási kooperáció bővülését bizonyítja, hogy - fi kölcsönös szállítások értéke az év végéig eléri a 35 millió rubelt. Ide kívánkozik még. hogy jó ütemben halad a kubai cukorgyár építése, ahol 1200 lengyel szakmunkás dolgozik. A szczeczini dokkokban az idén három tengerjáró hajó készül magyar megrendelésre. Megjelentek a gabonaföldeken a BizonGigant nevű lengyel univerzális — a kukorica betakarítására is alkalmas — kombájnok, amelyekből' az év végéig negyven érkezik mezőgazdasági üzemeinkbe. A magyar—román áruforgalom mintegy 30 százalékkal emelkedik az idén. A legutóbbi tárgyalások eredményeként 1978—1980 között további 230 millió rubellel nő a hosszú lejáratú megállapodás kontingense. Bulgáriával megkötött egyezmény alapján az idei kétoldalú forgalom 166 millió rubelt jelent. Jelentős a forgalomban a számítógépek cseréje. A magyar— bolgár kohászati termékcsere ugyancsak a szakosodás térhódítását példázza. VÉGEZETÜL: a szocialista országokkal aláírt 1977. évi árucsere-forgalmi szerződések szilárd alapot és megfelelő keretet nyújtanak a külkereskedelmi terv és a hosszú lejáratú megállapodásokban rögzített kölcsönös kötelezettségek teljesítéséhez. I BHV-re Irak.. A szeptemberben nyíló őszi BNV-n kilenc szovjet külkereskedelmi vállalat több mint másfélezer négyzetméter területen állít ki. Az „A” pavilonban kap helyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára vonatkozó információs stand és a magyar—szovjet együttműködésre vonatkozó anyag. Ezenkívül itt mutatják be a szovjet prémeket, a különböző köztársaságokból származó bútorgarnitúrákat. Most először ‘ kerül kiállításra a VÁZ 2106-os személygépkocsi. Ehhez az autóhoz gyártási kooperáció keretében Magyarország, az NDK, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia 68 féle alkatrészt szállít. A 16- os pavilonban mutatják be a különböző szovjet elektromos háztartási berendezéseket és hangszereket. A Raz- noexport és a Novoexport a D pavilonban — a nemzetközi játékkiállítás keretében — mechanikai és elektromos játékokat, valamint modellezési eszközöket állít ki. Szentislvánon a tavasz alakította az őszt. Pontosabban nehezítette, hiszen a belvíz — a kisebb-nagyobb tócsatengerek — nyomát még most is őrzi a táj. Van olyan tábla, amelyet napjainkban is víz borít, de már közvetlen mellette a jövő év nyarát készíti elő az eke. Tóth Márton, a VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet íőagronómusa említette: — A vadvíz teljesen „felrúgta” vetéstervünket. Eredetileg 60 hektáron akartunk termeszteni silót, de most kétszáz hektáron kell betakarítanunk. Olyan későn száradtak fel talajaink, hogy számos táblába csak ezt a takarmánynövényt tudtuk vetni. Ezért foglalkozunk a szudániíű termesztésével, mert parlag területet' nem akartunk hagyni, de mondanom se kell, az őszi feladatok így annyira összetorlódtak, hogy feszítettebb, keményebb munkával számolunk, mint a nyári betakarításnál. Még felsorolni is sok azokat a műveleteket, amelyek Szesitistváii isz a most elkövetkező három hónapban a termelőszövet kezet előtt állnak. Befejezni az évet, de egyben újat nyitni, hiszen a kombájnok termésbetakarító munkájával párhuzamosan „zajlik” a vetés. — Tavasszal nem tudtuk a lucernánkat eltelepíteni, most augusztusban vetettük el 240 hektáron, s hála az esőknek, már kikelt, így, abban reménykedünk, hogy még ebben az évben egyszer kaszálhatjuk. Közben készítjük elő a talajt az őszi búza alá. A K—70Ó-as traktorok 1100 hektáron már megszántották a talajt. Azt a talajt, amelyre százezer mázsa szerves- és négy millió forint értékű műtrágya kerül, hogy a mélybe forgatva, biztos alapjává váljon a jövő év termésének. Mert itt nagy átlagokkal számolnak, hiszen a termésbecslések szerint (óvatos megfogalmazásban) 19 mázsás napraforgó- és 300 mázsa feletti hektáronkénti silókukorica- termést várnak. — Számolás kérdése — vonta meg a vállát Hajdú Benjámin főkönyvelő. — Mondhatnánk azt is, hogy 46 mázsa búzánk termett, mert hektáronként ennyit takarítottunk be. De nem áltatjuk magunkat, hiszen a kipusztult területeket, is beleszámítjuk. És úgy csak 30 múzsa. Azért; hangsúlyozom, mert: a kukoricánknál hasonló a helyzet... A 40 mázsás hektáronkénti termés, amit az abraknövénytől — a kipusztulások ellenére — várhatnak, 380 hektár átlagában még így sem rossz eredmény. De a küszöbönálló betakarításra, az esetleges kedvezőtlen időjárást figyelembe véve, kell felkészülni, mert az átlagok könnyen rosszabbak lehetnek. — A munkaszervezés még jobban előtérbe került nálunk — mondta szinte, folytatásként a főagronómus. — A késői vetésnek sajnos nagy hátránya, hogy a különböző kultúrák — kedvező idő esetén eltérő — tenyészideje egybeesik. .Ezért a silót egy- időben takarítják be a napraforgóval, és esős napok esetén „hozzájuk csatlakozik” a kukorica is. Így a kombájnok. a szállítóeszközök, a szárító berendezések kapacitását. nagyon pontosan kell összehangolnunk. Bizonyos fokig szerencse, hogy a termelőszövetkezet a növénytermesztésen kívül a gépesítést is szakosította. A szudánifíivet, lucernát, hasonlóan a kombájnokhoz, NDK gyártmányú gépeli kaszálják, szecskázzák, egyforma típusú tehergépkocsik hordják a szárítóhoz, s ez a napi feladatok kitűzését megkönnyíti. És az ősz munkáinak sikeres elvégzéséhez garancia: a már elmúlt nyár jó munkaszervezésének sikere... — kármán — Beruházások és határidők G i azdasági életünkben változatlanul fontos helyet foglal el a beruházási tevékenység. Bármerre járunk, egész sor új létesítmény építését figyelhetjük meg. Az ipari nagyberuházások mellett szép számmal vannak saját erőből, illetve bankhitelből finanszírozott fejlesztések, rekonstrukciók, üzembővítések, amelyek jelentős építő- és szerelőipari kapacitást kötnek le. Országosan 26 százalékkal növekedett az év első felében a beruházások volumene. Az átlagosnál jóval nagyobb a növekedés a megyénkben megvalósuló nagyberuházásoknál, hiszen a múlt év hasonló időszakához képest, mintegy 45 százalékkal emelkedett a beruházott javak értéke. A vállalati döntésű hatáskörbe tartozó beruházásokat ugyancsak erőteljes növekedés jellemezte. A beruházási célokra fordított felhasználás csaknem 30 százalékkal haladta még a tavalyi szintet. Ezen belül a vállalatok és gazdaságok beruházási kifizetése 37,2 százalékkal emelkedett. A konvertálható export; árualap bővítő beruházások céljaira a Magyar Nemzeti Bank megyénkben mintegy félmilliárd forint összegű hitelt engedélyezett. De újabb hiteligénylés várható a vegyipar, a "kohászat és a mezőgazdasági üzemek részéről. A korábban engedélyezett beruházások egy részénél a megvalósítás üteme azonban nem kielégítő. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy egyik-másik beruházás esetleg nem készül el határidőre, s növekedni fognak a költségek. A beruházási feladatok teljesítését az érintett pártszervek központi feladatnak tekintették. Munkájuk eredményeképpen, különösen az ipari nagyberuházásoknál számottevő teljesit- ménynövekedés volt tapasztalható. Jó hatást váltottak ki a beruházásokon végrehajtott gyakori ellenőrzések is." gondolunk itt a különböző miniszteri, miniszterhelyettesi szemlékre, amelyeket Ózdon, Kazincbarcikán és Leninvárosban tartottak. Az is tény viszont, hogy az évek során bekövetkezett határidő-csúszásokat a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehetett felszámolni. A beruházások tervszerű megvalósítását még ma is számos negatív tényező hátráltatja. Elegendő utalni az építőiparban meglevő kapacitáshiányra, a késedelmes gépszállításokra, az anyagbeszerzés során felmerülő nehézségekre, tervezési hiányosságokra, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A beruházási munka hatékonyságának növelése nagyrészt az előzőekben említett hiányosságok megszüntetésével érhető el. Egy-egy új létesítmény határidőre történő megvalósítása fontos népgazdasági érdek. Ahhoz, hogy maradéktalanul teljesítsük a népgazdasági tervet, elengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközüket a folyamatban levő nagy ipari beruházások (PVC—111.. Tiszai Erőmű, ÖKÜ acélgyártási program stb.) gyorsabb megvalósítására és befejezésére összpontosítsuk.
