Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
W7. juRös 8., pénte&r ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Időnként nem haszontalan egy-egy régebbi, közhasználatú tógáimat, fogalomkört átértékelni, újra végiggondolni: nem változott-e tartalma, jelentésköre, mennyi- re kapcsolódik mindennapjainkhoz. KQlühösen a gazdálkodáshoz kapcsolódó fogalmakat ajánlatos időről időre megvizsgálni, hiszen ennek* elmulasztása súlyos, milliárdos veszteséget okozhat a népgazdaságnak. Itt van például a munka- fegyelem fogalmának széles körben tapasztalható régies értelmezése. A munkafegyelem a mindennapos gyári használatban többnyire ma is •mennyiségi követelmény: időpontok, időtartamok betartására vonatkoztatják. E szemlélet szerint jó a munkafegyelem akkor, ha nincs késés, ha a t! órát mindenki kidolgozza; ha az ebédidő nem több 30 percnél, ha az ember a munkadarabot haláridőre átadja, vagy megadott időközönként átad egyet. E szemlélet „kívülről” nézi a munkát. Eszerint csak az a fontos, hogy az ember ott legyen a gépe mellett, vagy az íróasztalnál és szorgalmasan tevékenykedjen. Az elrohanó idő megragadása és a rend szempontjából persze ez sem közömbös. Van is tennivaló még bőven e téren is, A valódi és hasznos munkafegyelem szempontjából viszont az a lényeges, hogy a munkás serényen, kitöltve a munkaidőt, és pontosan megjelenve müszakkezdésre, min dolgozik; mennyit ér az, amit csinál, milyen minőségben, milyen színvonalon látja el a munkáját. A vevőket a világpiacon a termékek tudománya, minősége, ára, élettartama érdekli, azt fizetik meg, szemükben az a gyár „magánügye”, hogy emberei lógósak-e vagy sem. (Nálunk egy kicsit fordítóit a helyzet: az vált közüggyé, hogy milyen a „meny- nyiségi” munkafegyelem, a késés, a lógás mértéke stb. Ezt. ítéljük el — társadalmilag. A brigádmozgalmak értékelésekor ez nyom sokat a latba. A termék színvonala nálunk inkább a gyár magánügye, vagy legalábbis erről, mind ez idáig társadalmilag kevés 'szó eseti.) Tény, hogy napjainkban a legtöbb veszteséget a gyárnak és a népgazdaságnak egyaránt nem a lógósok okozzák, hanem a rossz nii- nőségű munka. Tudniillik, ha valahol nem végzik el a munkát, sokat lógnak, akkor a drága — többnyire külföldön vásárolt nyersanyag megmarad. Feldolgozzák másnap, harmadnap. Nem fogy az energia, nem kopik a gép, a szerszám — csak az idő szalad el haszontalanul. Az a legnagyobb kár, ha valahol selejt, vagy céljának nem megfelelő termék készül. Alig kisebb baj akkor, ha ugyanabból a gyárból, ugyanazt a terméket egyszer kiváló, másszor csapnivaló minőségben bocsátják ki. Ha mindig gyenge a minőség, mindig harmad- vagy másodosztályú, de stabilan az, arra a felhasználók a konstrukcióikban, a karbantartó kapacitásukban felkészülhetnek, arra lehet számítani, tervezni. (Kár persze, hogy a lehetségesnél alacsonyabb használati értékeket állítanak elő.) Az ingadozó minőség viszont kivédhetetlen veszedelem. Az ingadozó minőségű termékeknek a legrosz- szabb a hírük a világpiacon. Előbb vesznek meg olyan árut, amely közismerten harmadosztályú, mint olyat, ami közismerten megbízhatatlan minőségű. Az ingadozó minőség oka (általában a gyenge minőség oka) a szakemberek gyakorlati tapasztalatai szerint, * rr r ágazatonként változóan, 50— 1)0 százalékban a rossz minőségű munkafegyelem. A korszerű, a teljesebb értelemben vett munkafegyelem lazasága; hogy nem tartják be a technológiai- előírásokat, az edzési, préselési, kezelési időket, nem az előírt anyagot, méretet, gépet, szerszámot használják, nem az előírt módon vizsgálják a minőséget: stb. Az előírásoktól való eltéréseknek újból sok oka van: pl. az előirt anyagot nem lehetett beszerezni, vagy késön jött, s a munkás a lemaradás behozásáért kénytelen „spórolni” a megmunkálási idővel, a normával. Olykor persze a munkavállaló műszaki kultúrája is olyan, hogy nem érti meg, miért kell betartani a gyártási előírásokat. A felelősség persze ez esetben is a vezetőségé. Hiszen ilyenkor olyan ellenőrzési rendszert kell bevezetni, ami kompenzálja az effajta „értetlenséget”. Lám; a munkafegyelem, az értékalkotó, igazi munka- fegyelem ma körülbelül mindezt jelenti. Ezt a fegyelmet kellene mindenütt megteremteni a vezetéstől a végrehajtásig, az ipar valódi versenyképességéért, s ebben a pontosan vezetett bélyegzőkártyáknak nincs meghatározó szerepük. Azt, hogy soha, senki ne késsen el. könnyű elérni, ezt egyszerű felajánlani, ellenőrizni. Sokkal nehezebb elérni azt, hogy mindenki, a gyártás- előkészítőtől, anyagbeszerző- zőtől a munkásig pontos, korszerű munkát végezzen, eszével és szívével arra összpontosítson, amit csinál, s nem pusztán arra, hogy ott legyen a munkahelyén. Ebben van ma sokfelé az igazi tartalék, számottevő mennyiségben. Kombájnon Kölcsön Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kérésére több megyei állami építőipari vállalat „kölcsön adott” munkásokat a fővárosi lakásépítkezések meggyorsítására. A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat csaknem 100 szakmunkással kapcsolódott be az akcióba. Degeneratio pigmentosa retinae (1.) A degeneratio pigmentosa retinae 1 nem más, mint a csőlátás nevű betegség latin neve. Ilyenkor a látótér öttíz fokra beszűkül, ami azt jelenti, hogy a beteg szem tulajdonképpen csak azt látja, ami ebben a centrális látótérben helyezkedik el, szélesebb körben nem észlel semmit, tehát térbeli tájékozódása rendkívül korlátozott. Durva hasonlattal, valami olyasmi ez, mint a lovak szemellenzője, de ezt mégsem illene használni, hiszen emberekről, emberi szemléletmódról kívánunk szólni. Még az ideghártya festéke» elfajulásával kapcsolatos hasonlatot is kifogásolhatják egyesek, de mégis ezt használjuk, mert — különös átvitt értelemben — leginkább ez teheti szemléletessé, .érthetővé azt a szemléletmódot, amely önző módon, a lehetőségeket kihasználva. csak ít saját maga asztalával- törődik, és képtelen a csoport-; üzemi, vállalati, brigádérdekeken túl a népgazdasági, a társadalmi célokat, érdekeket meglátni, s ennek megfelelően tevékenykedni. ' Egyik országos intézményünkben dolgozó ismerősöm mesélte, hogy majd leesett a székről, amikor egv reggel elfoglalta hivatali szobájában a helyét. Az íróasztalán ugyanis egy sokszorosítással készült körlevél feküdt, amely a takarékosságra hivatkozva, a következőkre hívta fel az intézmény dolgozóit: ..Ne beszéljünk telefonon hosszan, vagy ha lehet, hivassuk mással magunkat!” Vagyis, ha az illető intézménynek csak telefonon van lehetősége elintézni, vagv eiintézfetni valamit más intézményekkel, vállalatokkal, akkor, intézzék óév ® dolgot, hogy a szívességet számláiéra ?... tevő „cégek” számláját terheljék a telefonbeszélgetések. A körlevelet egyébként az intézmény főkönyvelője írta alá, utasítás jelleggel. Egy főkönyvelő, méghozzá egy országos intézmény főkönyvelője, aki nyilvánvalóan tisztában van a csoport- érdele. és a népgazdasági érdek közötti összefüggésekkel, ezek esetleges súrlódásaival, de ezek szükségszerű egybeesésével is. Mégis elkövette ezt a baklövést, mert a csőlátás betegsége különösen a pénzügyi szakembereket fenyegeti, akik mindenféle rendeletre hivatkozva újabb házirendeket szülnek, arra gondolva, hogy jól szolgálják a vállalati, tehát a csoportérdeket, de egyáltalán nem gondolnak a néosazda- sági, a társadalmi érdekekre. A ..Tedd, de a mások számlájára!” szemléletmód sajnos sok helyen előfordul. Az esvik városban nemegyszer látni azokat a speciális gépkocsikat, amelyek felemelt tisztító-seprő berendezéssel róják az utakat, miközben a pilótafülke fölött villog a sárga, megkülönböztető jelzőlámpa. Az egVik ilyen seprőgépkocsi vezetője mondotta el. hogy ezt időnként megismétlik, bar a szemét az utcán marad, de ők; mármint a vállalat, benyújthatják az illetékesekhez a számlát. A rosszul értelmezett, és csak a szűk csoportérdekeket szolgáló és egyáltalán nem racionális takarékosság következményeit mindig az egész társadalom kárára követik el, hiszen a különbözeiét a népgazdaság bukszáiéból kall kiegvenifteni. Ismerek olyan nagyvállalatot, amely — a kollektív szerződés értelmében — mosdöszappannal látja el dolgozóit. Senki sem várná el, hogy importból származó Lux szappant adjanak erre a célra. De az sem megoldás, hogy babaszappant vásárolnak nagy tételben a boltokban, mert ez olcsóbb, hiszen az állam dotálja, és ezt osztják ki a dolgozók között. Részben tehát az állam terhére vásárolnak vállalati célból, másrészt néhány boltot szinte kifosztanak, ahonnan a kisgyerekes szülők babaszappan nélkül térhetnek haza, ugyanakkor ez a szap- paníajla nem is felel meg arra a célra — éppen ösz- szetételénél és hatásánál fogva —, amelyre a dolgozóknak adják. A „Tedd, de a mások számlájára!” példákat hosz- szan lehetne sorolni. Talán említsünk meg még egy példát, amelyben kissé bonyolult: lenne végigkövetni, hogy végső soron a népgazdaság kárára „léptették elő” a vállalati. tehát a csoportérdeket. Bizonyos munkát bizonyos határidőre kellett volna elvégezni. A vállalkozó a szűk kapacitásra hivatkozva felárat kért a megrendelőtől azzal az indoklással, hogy csak túlórában tudják a feladatot megvalósítani. A megrendelő — szorult helyzetében — a felárat megígérte. Igen ám, de a tényleges ár és a felár közötti különbséget a megrendelő ..továbbiátszotta” valamilyen indokkal a tröszt felé, amely ezt elfogadta. Hogy a tröszt miképpen számolta el ezt a felárat, azt már nem volt módunkban kideríteni. Minden bizonnyal ez is a népgazdaság pénztárcáiéból egyenlítődött ki, valamiféleképpen. A ..Tedd. de a mások számlájára!” —- mint szűk látókörű csoportérdek — azonban nemcsak a népgazdaságot, hanem a fogyasztókat, a vásárlókat, mindannyiunkat, tehát a társadalmat is sokszor megkárosítja. Nemcsak a gyártó vállalatoknál fordul ilyen elő, hapern sok esetben a szállításban, a forgalmazásban, a kereskedelemben is. Sokszor panaszkodunk, hogy a tömegigényeket szolgáló olcsóbb áruk nagy része általában hiánycikk. Ki gondolná például, hogy a magyar húsipar nyolcvanféle készítményt képes gyártani, amelyből állandóan legalább ötvenfajta készül, a vásárló azonban mégis csak öt-hatfélével találkozik a boltokban, áruházakban. A kereskedők ettől többféle húskészítményt általában nem rendelnek, óvatosak, „inkább kevesebbet, mint többet” elv szerint dolgoznak, és ilyenkor rendszerint a tömegélelmezést szolgáló, olcsóbb töltelékáru hiányzik az üzletek pultjairól. Túlzott óvatosságukat tulajdonképpen a vásárló, a fogyasztó, tehát a társadalom fizeti meg. És még mindig van egy biztosíték, mert ha a drágább készítményekből is megmaradna és fogyasztásra alkalmatlanná válna némely drágább élelmiszerféleség, ezt a boltosok mint visszárut, a vállalati kockázati alap terhére számolják el ... Hazánkban ma egyetlen felelős vezető sem engedheti meg magának, hogy a csőlátás betegségében szenvedjen. Nem teheti meg azt, hogy csak a saját asztalát figyelje, hogy kizárólag csak a vállalati, tehát a csoport- érdekeket szolgálja, különösen mások, a népgazdaság, a társadalom számlájára. öravcc János (Fulylatjuk) Ami kimaradt a Fórumból... si;* Hl? A Magyar ..ruiaio Miskolc körzeti síuuiójunax a Kuzei- rnuUoan megtartóit fórum műsora az íuegeinorga.om- mai, s a venaegracassai rog- ialKozou. rdo niaiiyuQaii nem műiden Kérdésre tuu- laK vaiaszo.ni az ilieteke- seK. 'roooek Közüli arra a kérdésre sem, atnelyoen egy haligulo azon medilall; miért van az, nogy egyes ven- déglatoipari t letesumenyeK- ben az arait, 'a kiszolgálás, a környezel nem egyezik az osziaiyba sorolassui. A hitelrontás szándéka nélkül: tényieg nincs nulláén rendoen egyes vendéglátóipart létesítményeknél az osztalyoa sorolással. Legalábbis a vendég így látja. A Borsod megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Lelik Janó»:-— Bár általánosítani nem lehet, tény, hogy jogos a kérdés. A vendéglátóipari létesítmények osztályba sorolását miniszteri rendelet szabályozza, amit minden vendeglátóipari vállalat köteles betartani és betartatni. Ezt évenként saját ellenőrzésükön kívül a kereskedelmi felügyelőség is ellenőrzi. Elmondhatjuk, többnyire be is tartják az előirt követelményeket, amelyek az osztályba soroláshoz szükségesek. A rendszeres ellenőrzések azonban — legalábbis a kereskedelmi felügyelőség részéről — évente egységenként csak egy alkalommal oldhatók meg, hiszen e folyamatos ellenőrzésekhez a vendéglátóipari hálózat nagysága miatt nem tudnak elég embert biztosítani Meg azután nemcsak ezt a feladatot kell ellátnia a kereskedelmi felügyelőségnek. Igen ám, csakhogy elég-e évente egy ellenőrzés? — Elsősorban a vendéglátóipar feladata és érdeke, hogy létesítményeiket rendszeresen, folyamatosan szinten tartsák. A belső ellenőrzéseknek kellene jelezni a hibákat. Volt már olyan, hogy egy-egy ilyen belső ellenőrzés után a Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál magaNEHÉZ, sőt lehetetlen pontosan, százalékban kifejezni, a jó termésben milyen szerepet játszik az ember, s minőt az időjárás. Égy gondolom, ez az arány nincs még 50—50 százalékos sem, mert hát az időjárás csak erősebb az emberfiánál. Ezzel korántsem azt bizonygatom, hogy a földművesnek semmi beleszólása nincs a növény fejlődésébe, alakulásába. Hol van már az a világ! Ha más nem, a megháromszorozódott termésátlagok fényesen igazolják az ember természetalakító szerepét. De az igazsághoz az is hozzá tartozik — túl minden fejlődésen —. hogy még mindig az időjárás a nagyobb úr. Rakacán, az Üj Dolgozó Tsz-ben június 4-én éjszaka virágzásban megfagyott 40 hektárnyi kenyérgabona. Gass Ferenc, a főagronó- mus mintát mulatott ezekről a területekről. Látszólag épek, egészségesek a kalászok, de belül egyetlen egy szem sincs. 50 éve nem volt júniusi fagy ezen a vidéken. A fagy többé-kevésbé a többi kalászost is érle, és ha ehhez a „csapáshoz” hozzászámítjuk a tavasziakat: a rengeteg csapadékot, hideget, akkor e fontos kultúráktól nem sok jót várhatunk. Mégis csapás ide. csapás oda. jelen pillanatban (néliánv nappal a búza aratása elöli), többet ígér a kalászos, mint a tavalyi suob osztályból alacsonyabb osztalyoa surouatv vissza egy egysegei, — mondja Lome uunos. — Az igazi házigazda ugyanis u vanaial. Persze ez visszaélésekre is adnai alkalmai. Az elmúlt évek ellenőrzéseinek statisztikait nézegetjük. Pár eve a Leninvárosi Altalanos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeinél a kereskedelmi felügyelőség megállapította, hogy negyea- osztályú feltételek mellett harmadosztályon üzemeltettek egységüket. A jogtalan bevétel 31 ezer 701) forint volt. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalat hét üzletében peejig 13!) ezer forint jogtalan bevételre tettek szeri hosszú időn keresztül — szintén az osztályba sorolás körülményeinek be nem tartása folytán, A ge- leji Halászati Termelőszövetkezet is sokáig üzemeltette harmadosztályú körülmények között levő üzletét másodosztályú besorolással. Mit von ez maga után? Mindenekelőtt gazdasági intézkedésekre kerül sör. amikor a vállalat büntetést fizet. A személyi felelősségre vonás sem marad el. Fegyelmik, pénzbírságok, s nem egyszer büntető eljárások döbbentik rá az üzletvezetőket ezekre a visz- szaéléselcre. Ha az ellenőrzéseknél a kereskedelmi felügyelőség hiányosságokat talál, felszólítja az egységeket ezek pótlására, illetve a vállalatot az egység alacsonyabb osztályba való sorolására. Ügy látszik azonban, legalábbis ezt bizonyítja az írás elején említett kérdés — mégis csak a legfőbb „ellenőrző szerv” a vendég. Igaz, ő nem ismeri azokat a pontokat, amelyek alapján harmad-, másod-, vagy éppen első osztályba sorolnak egy- egy vendéglátó helyet; egyszerű ráérzése, benyomásai, s nem utolsósorban a fogyasztása után kifizetett összeg után azonban — ő isbesorol ... Pusztafalvi Tivadar termés volt. Sőt a már le- i aratóit 56 hektár őszi árpa J 27 mázsás átlagtermése is i — itt s különösen most J —, nem szégyellnivaló i Akárcsak a 300 hektár pil- 1 langós első kaszálásából ! származó. 46 vagon széna > sem az. Persze a lucerna ] második kaszálása — ami i jelen pillanatban még tart [ —, már jóval gyengébb tér- i mést ígér. Itt már a szá- j íttóság szólt közbe, ugyan- , úgy, mint a kapásoknál. A 1 kukorica itt-ott már „furu- , lyásodik”, s ez pedig nem i biztató. Eső kellene, jó kél | bele nem volt errefelé égi áldás. Rakacán szeretnének gyors és eredményes ara- ■ tást elkönyvelni. A gabo- ' na hozza a tsz-nek az első > jelentős fizetést és egy ált a- j Ián nem mindegy, mennyi i kerül be a közös kassza- j ba. A tavalyi 21 nap helyeit idén 18 napban határozták meg az aratási idő maximumát. RAKACAI PÉLDA alapján azzal kezdtem, hogy az , időjárás erősebb az ember- - nél. Hatalmát idén gyak- 1 ran állt módunkban fa- i pasztáink De éppen raka- 1 cai példa alapján mégis i meggyőződésem, ahol és i akik felvették a küzdelmet | a természet csapásaival, on i és azoknak — függetlenül J a mázsákban mért ered- i menyektől —. nincs sem- 1 mi szégyenkezni valójuk , (hajdú) \
