Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

1977. júfius 6., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Formatervezés az iparban

Borsod közismerten az ország második legjobban iparosodott megyéje, csupán a íőváros, illetve Fest megye előzi meg. Gyáraink termékei úgyszólván a világ minden részébe eljutnak öregbítve iparunk, vállalataim« jó hírét. Megyénk ipari fejlettsége, a nepgazdasagi célkitűzések elérésében betöltött fontos szerepe a magyarázata annak, hogy a Kereskedelmi Kamara, Budapest után elsőként Miskolcon mutatta be Formatervezés az iparban című kiállítását. Azzal a szándékkal, hogy tájékoztassák a szakembereket, gazdasági vezetőinket a formatervezésben rejlő gazdasági előnyökről, s akár konkrét segítséget is adjanak üzemeinknek ahhoz, hogy termékeik még kelendőbbekké váljanak a hazai piacon es külföldön.

A rendező szervek törekvéséről, az ipari formatervezés fontosságáról a kiállítás kapcsán már több ízben is írtunk. Kiegészítésül talán nem érdektelen idézni a bemutató két jelmondatát: ,,a formatervez« a technológiában rejlő lehetőségek feltárásával javítja a termetes gazdaságosságát” .,. „az ipari formatervezés értékteremtő. munka” — olvasható a tablókon. S hogy mennyire helytálló a két jelmondat, azt nemcsak fotók, hanem jó néhány kiállított termék is bizonyítja. így vélekedtek a megnyitón részt vett megyei üzemek képviselői, gazdasági vezetői is. Tudva, tapasztalva azt: nem elég új termékkel megjelenni a piacon, — eladhatóvá, versenyképessé kell tenni! Más szóval, a sokat tudó gép, bármiféle termék is csak akkor hódítja meg a vevőt, ha jó megjelenítés párosul a műszaki értékkel. Ebben van egyre nélkülözhetetlenebb szerepe az ipari formatervezőnek. Nem elsősorban azzal, hogy az új terméket vevőt csábító ruhába öltözteti. Bár ez is fontos, — szerepe, munkájúnak értéke lényegesen nagyobb ennél. Azáltal, hogy összhangban dolgozva, egymás munkájú}; segítve a műszaki tervezővel, á technológussal, a gyakorlati kivitelezőkkel alkot olyan terméket, amely a célnak leginkább megfelel mind a berendezés, a termék „tudását”, mind pedig külső értékeit, esztétikáját tekintve.

Szűkebb pátriánkhoz ■ visz- szatérve sajnos ugyanazt mondhatjuk el, ami országos viszonylatban is tény. Nevezetesen: néhány' jó példát, dicséretes kezdeményezést leszámítva, az üzemek, vállalatok többségében még nem ismerték fel a vezetők, keres ked elmi szakemberek: mekkora termékértékesítési tartalékot rejt a formatervezők bevonása egv-egy új gyártmány kifejlesztésében. Van ahol felesleges beleszólásnak, okvetétlenkedésnek tartják a formatervező ötletét, javaslatait, máshol költségesnek, kidobott pénznek tekintik az erre fordítandó szerény összeget. Pedig —, s ezt a borsodi példák is tanúsítják — jócskán megtérül a ráfordítás. Igaz, nem azonnal, hanem egy-egy termék piacának tartós megszerzésében, vagyis hosszú tavon.

Jó néhány olyan vállalatunk van, anol neiKülözneieu len a torma tervező munkája. Hogy csak mulatóba említsünk néhány üzemet: aligha mondhat le az ilyen szakember közreműködéséről a Hollóházi Porcelángyár, a Szerencsi Csokoládégyár. Bútoripari és ruházatipari vál-» lalatainkroi nem is szólva. Valamennyiük termekénél igen fontos „kellék”, a „külcsin- belbees” összhangja. A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri üzeme az utóbbi 6—8 évben ilyen téren is erőteljes fejlődést mutat. Gyártmányaik a minőseget, a „felöltöztetést'’ tekintve ma már versenyre kelnek a legfejlettebb országok termékeivel is. Ugyanez mondható el a Hegyköz világhírű üzeméről, a Hollóházi Porcelángyárról, vagy a MEDICOR Művek új, miskolci gyáráról. Utóbbi azért is külön figyelmet érdemel, mert az említett kiállításon mint formatervezési nívódíjas terméket, a gyár táska-diagnosztikai készülékét is bemutatták (kár, hogy megyénket csak ez az egy termék képviselte. nem díszítőelemként, hanem kiiejezet- ten elismerést, érdemlő, formatervezett gyártmányként.) A MEDICOR itteni üzemében egyébként — amint azt Lukács Tibor, a nívódíjas

termék egyik megalkotója elmondta — hasonló törekvésekkel a közeljövőben további új termékekkel jelentkeznek, s azok gyártása hamarosan megkezdődik.

A „Formatervezés az iparban,” kiállítás megnyitóján ott volt az egyik legérintet- tebb, a termékeket forgalmazó VASVIDL Vállalat miskolci igazgatója, Csűri Ferenc is. .Számukra nem közömbös milyenek a megyében születő termékek, hiszen ők továbbítják, árusítják azokat. Nyilvánvaló, ameny- nyire lehet igyekeznek rávenni az üzemeket korszerű, nagy keresletre számottartó cikkek előállítására. Sok esetben oly módon is', hogy egy- egy import áru megküldésével „mondják” a hazai üzemnek: „ilyent gyártsatok, s akkor tőletek rendelünk!” Tanácsukat újabban egyre többen megfogadják ...

Mit hasznosíthat Borsod a sikeres, számunkra is hasznos, tanulságos kiállításból ? Azok az üzemek és gazdasági vezetők, akik nem sajnálták az időt, hogy megnézzék: sokat profitálhatnak. Jó lett volna persze, ha a bemutató, a szakmai tanácsadás — éppen a megye iparának fontossága miatt — nem ilyen rövid ideig fari. Ám. így is sok lehetőség van rá. hogv vállalataink a gazdaságtalannak minősített termékek listáját újólag átnézve módosítsák úgynevezett termék-leéoítési elképzeléseiket. gazdaságossá tegyék olyanok gyártását is, amelyekről korábban lemondtak. Senki nem fogja szemükre vetni, hogy ennek érdekében hasznosították az említett kiállítás tapasztalatait, — netán formatervezőt is alkalmaztak ...

Nagy István

Megyénkben 3400 lakásban

Felülvizsgálják a lermoíorlíéigényeket

Július elseje és szeptember 30-a között Borsod megyében is felülvizsgálják a ler- moforkéményeket, eleget téve ezzel az. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendeletének. A munkálatokat. a Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat 30 szakembere végzi, összesen

3400 lakásban. A vizsgálatok Miskolc, Kazincbarcika, Özd és Sajószentpéter azon lakótelepeit érintik, ahol már előfordultak tüzeléstechnikai panaszok. A műszeres vizsgálatok azt a célt szolgálják, hogy megszüntessék a gáz és olaj égéstermékeinek elvezetésére szolgáló termoforké- mények balesetveszéiyességét.

A PVC—III. ÉPÍTKEZÉSEIN KAZINCBARCIKÁN

i

Kombájn, mint alkatrészraktár

I s

üzenik kivezik 19011-ban

Korszerű központi telepet építenek az Észak-magyarországi Építőipari Vállalatnál, Miskolcon, a Holt-Sajó területén. A 260 milliós beruházás megvalósításához az elmúlt évben kezdtek hozzá, s az üzembe helyezést 1980-ra tervezik. A munkálatok a program szerint haladnak; napjainkban már az építők dolgoznak a beruházáson.

A 25 hold nagyságú telepet az igényeknek megfelelően alakítják ki. Lesz itt betongyár, forgalmi, előregyártó és anyagtelep, s beindítanak egy korszerű csőgyártási segédüzemet. Ebben a részlegben öntapadós műanyaggal szigetelik majd a csöveket, nem lesz szükség a hagyományosan alkalmazott bitumenmázas eljárásra.

ÍÉl a négpr literen

Az állattenyésztés valamennyi ágazatában egyre jobb eredményeket ér el a Szerencsi Állami Gazdaság. Ez alól a tejtermelés sem kivétel. Amíg 1971—75. között az egy tehénre eső évi tejhozam 3446 liter volt, addig tavaly már 3974 litert fejtek tehenenként. Idén tovább növekedett az átlag, s mint azt Bárány István igazgató- helyettes Glmondta, tavalyhoz képest 14 százalékkal magasabb a termelés, ami azt jelenti, ez évben túljutnak a bűvös 4000 literes határon.

HOGY a hét gép üzemképes legyen, vedd elú a legrosszabbnak Játszót, szedd szét darabokra és alkatrészeivel a többit újítsd fel. Sajnos még ebben az évben is használni lehet alkatrész- ellátásunk eme „receptjét”, mert különben a betakarításnál alig találnánk használható kombájnt. Mondani sem kel], gépek hiányában megoldhatatlan feladatot jelentene az aratás, főleg olyan méretű gazdaságban, m'inl a mezőkövesdi Matyó Termelő- szövetkezet, ahol idén 3200 hektáron termesztenek gabonát.

— Igyekeztünk mindenre úgy felkészülni — említette Lázár Péter elnök —, hogy a jövő bét; elején rendben megkezdődjön, és zökkenőmentesen folyjon a betakarítás. Tizenkilenc kombájnunk. köztük a két nagy teljesítményű John Deer munkára készen áll. Persze itt a teljesítmény viszonylagos, hiszen a többi típus, az NDK gyártmányú E—512-esek. vagy a Szovjetunióban készült CM —6-osöic is alig maradnak el az amerikai típus mögött. A John Deer legnagyobb előnye, hogy a megdőlt búzát is kitűnően aratja.

Ha eső lesz, és a gabonatáblákon ismét belvízfoltok keletkeznek — volt már példa rá —, akkor áll munkába a két lánctalpas rizskombájn. Azok minden területtel, még a süppedő talajjal is megbirkóznak. Eredetileg is azzal a szándékkal vették, hogy esős betakarítás esetén a termés biztosan a magtárakba kerüljön. Túlbiztosításnak, amolyan ..biztonsági szelepnek” tűnik a két gép. de előnyük vitathatatlan: egyetlen négyzetméter nem marad betakarítatlan.

— A tizenöt nap érdekében szerveztünk meg mindent — érvelt Gáspár Gáspár általános elnökhelyettes —, ennyi idő, vagyis két hét alatt végeznünk kell az aratással. De hiába van 40 teherautónk, sajnos a közelmúlt tapasztalatai óva intenek attól, hogy a terményt a tábláról röglön az átvételi helyre vigyük. Nagy a várakozási idő, órákat is tölthetnek ott a gépkocsik, s nyugodtan hozzá- tehetem: különben sem menne ez a dolog, hiszen a gabonaforgalmi vállalat magtárát a mi terményünk félig megtöltené.

Ezerkétszáz vagon búza és árpa. A becslések alapján ennyi terem az idén. Tizenkétmillió kilogram terményt kell fedett helyen elhelyezni, az időjárás viszontagságaitól megóvni.

— Kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk — vette ál a szót-az elnök.! —* Saját termésünket el tudjuk raktározni. Ezért vállaltunk bértárolást, 400 vagon búzát egész tavaszig mi őrizzük. Megpróbáltuk a szövetkezet és a gabonaforgalmi vállalat érdekeit egyeztetni, hiszen szeptember közepén indul nálunk az őszi betakarítás — a napraforgóé és a kukoricáé —. amikor a magtártérre ismét, szükségünk lesz.

Így született a megállapodás egy keverőüzem létesítésére. Eddig Mezőkövesd környékén a háztáji gazdaságokat a vámosújfalui üzemből látták el táppal, s oda az, itt megtermett termények száz és száz vagonjait szállították alapanyagnak. Mivel a tsz- nek van szabad keverőüzemi kapacitása, a jövőben az itt vetett kukoricát és egyéb abrakot a saját keverőüzemben dolgozzák fel, s innen kerül a környék falvainak portáira.

— VISSZATÉRYE a betakarításra: ha az idő nem változik. a tervezett 40 mázsás hektáronkénti termésátlag meglesz. Idén nálunk még ismeretlen búzafajtáfckal is próbálkoztunk, a Jugoszláviában kinemesített Parti- zánkával és Zlátna Dolinával. Úgy néz ki, beváltak...

— ki—

A világ országútjain

— Szamosi Árpádnak hívnak. Harminchét éves vagyok. Tizennyolc évvel ezelőtt kezdtem a munkáséletet a Volán 3. sz. Vállalatánál. Megszerettem a szakmát, hozzánőttem a vállalathoz, ittragadtam. Először •Csepel pótkocsis szerelvénynyel jártam, mint segédvezető. Jánosi Ferenc volt a lö- nökörn. Ároktőről és környékéről szállítottunk be tejet Miskolcra. Aztán később önálló vezető lettem.

— 1970-től járom a világ országútjait. Skodával kezdtem. A Miskolci Építőipari Vállalattól szállítottam anyagot Becsbe, a TÜKI-ből be-, rendezést az NDK-ba. Három év múlva kerültem a

23,5 tonnás Rába pótkocsis szerelvényre. Első fuvarom úticélja Kijev volt. A miskolci Chinoinból szállítottam oda rovarölő szert, mérget. Azóta jártam Lengyelországban, Csehszlovákiúban, az NDK-ban, Finnországban, Olaszországban, s vezettem a járművet Albánia hegyes, szerpentines útvonalán. Volt eset, amikor újam Budapesten kezdődött, s Leningrádon át Helsinkibe vezetett. Öt- ezer-hétszáz kilométert mentem „lábon” és kétezer kilométert tengeren. Jártam Ri- jekában. Az Újpesti Cérnagyárból vittem oda árut, és Rijekából pedig Szolnokra hoztam terméket. Szállítottam pvc-port Kazincbarcikáról Romániába.

— A műit hónapban új kocsit kaptam. A feltöltéses motor 256 lóerős. Nagy erő ez, bírja a „futást” a világ országútjain. Vigyázva járatom be, hiszen a jármű 2,5 millió í'orint értéket képvisel, és hát mind e hazában, mind külföldön „ő” az én munkatársam, barátom, segítőm, kenyérkeresőm.

— Nagyon szeretem a szakmámat, szeretek nagy utakra indulni és sikeresen teljesíteni a feladatot. Az ember sokat lát, sok mindent megtanul, beleértve a vám- és az okmáhykezelést is. Hogy fárasztó-e áz út? Sokszor az. Amikor útnak indulok, az első 24 óraban nincs megállás. Alig alszom éjjel

3—4 órát. A munkatársammal, akivel együtt jártuk a világot, jól összehangolódtunk. Nálam a hajnali 3 és 5 közölt van a „kritikus pont”, ilyenkor kínoz az álmosság, nem működnek jói a rel- lexeim. A kollégámnak pedig este 9 és hajnal 3 között van a vezetésben a nehéz időszak.

— Voltak-e nehéz napjaim? Akadnak. Különösen akkor nehéz vezetni, amikor jeges, csúszós az út, gyakran kell láncolni a kereket, ilyenkor egyikünk sem tud aludni. Emlékszem, az egyii« év januárjának közepén Ki- jevbe indultunk. Olyan csúszós volt az út, hogy este

9-től reggel ü-ig mindössze 180 kilométert tudtunk „korcsolyázni”. Előfordul, hogy amikor Miskolcról indulunk, plusz 18 fok a hőmérséklet, és célunknál mínusz 22 fok hideg van. A múlt év januárjában nagy próbára tett a leningrádi út. Gyógyszert vittünk oda. A hőmérséklet míhusz 42—44 fok volt. Alig bírtuk elviselni a hideget. Nyáron meg a hőség kínoz. Ha künn 30' fokot mérnek, akkor a kocsiban legalább 60 fok meleg van. fé!merte1 enre öltözve, verejtékben fürödve vezetünk.

— A legszebb emlékeim? Gyönyörű vidékeken, szebbnél szebb hegyek között, völgyekben utazunk. Minden út mutat, ad valami szépet, emlékezetest. Most is emlékemben cl Helsinki képe. A sirálvok és a vadkacsák nagy bátorsággal sétálnak a gépkocsik között, s alig várják, hogy vége legyen a halpiacnak, s hozzákezdenek a takarításhoz.

A távolságizás, a számomra idegen országok útjain való haladás, vezetés kezdetben nehéz volt. Megszoktam, j megszerettem. Ila sokáig vagyok itthon, már hiányzik a hosszú utazás, szinte sóvár- gom a világjárás után. Pedig az első 24 órában nincs pihenés, megállás, csak h motor zúg, a kocsikerekek falják a kilométereket, s mellettünk völgyek és hegyek, ház- és fasorok futnak el. Az országutakon sok a jó barát. Bármilyen országbeli kamionos jön szembe, j villogtatunk, így köszöntjük egymást, s ha baj van, mindenki segítőkész.

— Szenvedélyes tv-néző vagyok. Bármilyen fáradt is vagyok, ha hazaérkezem, megnézem a tv-műsort. Ér- , dekes, amikor az ember távol van, akkor érzi, hogy mit jelent a haza, az otthon. Emlékszem, tavaly Milánóban bejött rádión a magyar adás. Csodálatosan jó érzést adott. Jó volt hallani a hazától távól a magyar hangot.

— Otthon? Van két gyermekünk, az egyik 13, a másik 10 éves. A nagyobbik követni akarja a példámat.

Az autószerelést akarja megtanulni, aztán vezetni szeretne, járni az ország, a világ országútjait, ugyanúgy, ahogyan én azt felelősséggel és hivatásérzettel csinálom.

Feljegyezte: Csorba Barnaba*

/