Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977, július 31,; vasárnap Agria ’77 .A harmadik egri nyár Mint a napokban a toka.ii művészeti táborokról szólva említettük, a korábbi könyv­tár épületében a Népműve­lési Intézet fenntartásában, népin ü vészel i a 1 kotótábor működik. A táborban 50 nép­művész dolgozott az elmúlt hetekben, akik a „Népművé­szet Ifjú Mestere” cím elnye­résére kiírt pályázat leg­eredményesebb alkotói. A KISZ Központi Bizottsága, a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet az ö alkotómunkájuk segítésére, szakmai és művészeti isme­reteik gyarapítására rendez­te meg ismét ezt az országos alkotótábort. A tábor programjában né­gyes tagozódást találunk. Az első a kerámiaprogram, a második a textiles; a har­madik az arány a művészet­ben témakörével foglalkozik, és itt az előző kettővel szem­ben talán szükséges megma­gyarázni e tagozat célját: a képzőművész tábor munká­jához kapcsolódva egy terve­zési, szerkesztési probléma több oldalról való megköze­lítése, amelyet mindenki ön­állóan, saját szakága szerint választ meg, s amelyen a kéthetes elemzést elvégzi. \ ágül a negyedik szekció a játéktárgy-rekonstrukció, amelynek célja a kelet-euró­pai népi gyermekjáték kul­túrából kiválogatni azokat a leghasznosabb tárgyakat, amelyeknek újraalkotása technológiai és elméleti is­meretek gyakorlati elsajátí­tásához vezet, s a közben létrejövő tárgya a mai gyer­mekjáték kultúrának is pél­da értékű darabjává válhat. Az alkotóház és a Tisza közötti keskenyedő partsza­kaszon a tavalyiak mellé újabb térplasztikák. nagy méretű fajátékok, hinták so­rakoznak. Itt készült a már korábban említett óvodai já­tékpark modellje, művészi kovácsmunkák, kerámiatár­gyak, fonások, a népművé­szet legkülönbözőbb ágaza­tainak kisebb-nagyobb re­mekei születnek ebben a tá­borban a lószőrből készített ékszertől a gondosan meg­munkált ülőkékig, vagy sző­nyegekig. A Népművelési Intézet igen nagy anyagi áldozattal hozta létre ezt az alkotóhá­zat, amely — a nyári tábo­rozáson túl — egész évben otthont nyújt az alkotás szándékával ide visszavonuló művészek számára. Műhe­lyeinek felszereltsége, gép­parkja, az épület kialakítá­sa igen célszerű, és a Tisza partja ideális környezetet je­lentett az itt dolgozó művé­szeknek. Sajnos, a múlt idő használata nem indokolat­lan, holott gyakorlatilag alig egy esztendeje működik a lelep, amely felszereltségé­ben már meghaladja a két­millió forint értékel, az esz­mei értéke pedig — mint a Népművelési Intézet orszá­gos táboráé — felmérhetet­len. Az a veszély fenyegeti most a még fiatal alkotóhá­zat, hogy a mellé tervezett szálloda, amely az áíész be­ruházásában készül, nagy mértékben korlátozza majd az itteni tevékenységet. A halászcsárda épületéhez kap­csolódó több emeletes szál­lodaépület a tervek szerint ugyanis az alkotóház és a Tisza közötti területre kerül, arra a keskenyedő és sehova nem vezető földdarabra, partszakaszra, amely a nyári alkotótáborok munkahelyéül szolgált. A hírek szerint a napok­ban már megérkezik oda egy földmunkagép, amely meg­kezdi az alapozó munkákat. A Népművelési Intézet mun­katársai és a telep résztve­vői joggal sérelmezik ezt, hiszen — a már említett költségen és használható te­rületüknek elvesztésén túl — az alkotóházra szinte rá­épülő szálloda megkérdője­lezi a jövőbeni táborok lehe­tőségét. Laikus vélemény szerint az épületet néhány méterrel odébb, a szélesedő partszakaszon is fel lehelne építeni. Ebben, persze, mi nem foglalhatunk állást, de roppant sajnálnánk, ha ez az építkezés a nagy hírű tokaji művészlelep, illetve a tokaji alkotóház további életét olyan irányba befolyásolná, hogy annak munkájáról a későbbiekben már csak úgy írhatunk, mint volt-ról, és nem a további fejlődésről. Szálloda kell Tokajnak. De az országos művésztelep fel­adása nem lehet ennek az ára, valami jobb egyeztetés kellene. Hiszen a szálloda a vendégforgalom kedvéért kell. A vendégforgalomnak egyik vonzereje pedig To­kajnak az a művészeti éle­te, amelyben alapvető ténye­ző a művésztelep. Talán kevesebbet szóltunk most magáról a telep életé­ről, de ez a gond, a közeledő éoítkezés fenyegető árnya, szintén nem választható el az alkolóház jelenétől és jö­vőjétől. (benedek) Fotó: Laczó József Harmadszor rendezték meg Egerben a nyári Agria ren­dezvénysorozatot. A város 1 -lánelmi emlékei, környeze­te, évszázados, pezsgő kullu- i’ális élete mindenkor sok embert vonzott, és az egriek immár harmadszor, a nyári időszakra jól szervezett és szerkesztett kulturális prog­rammal tetézik még a koráb­bi vonzó hatást. Ebben az év­ben eddig szerencsések is vol­tak, hiszen a várudvaron tar­tott Agriai Játékszín előadá­sokból csütörtök estig — amikor láttuk — egyet sem zavart meg az eső; az elke­rülhetetlen mozdonyíütly meg már szinte éppúgy „hozzá tar­tozik” a produkciókhoz, mint néhány más. évről évre visz- szalérő és visszaköszönő szán­dékos, vagy véletlen jellegze­tesség. Az előző két hét Az egri nyári rendezvények voltaképpen már május vé­gén megkezdődtek színházi vendégszereplésekkel, sza­badtéri fotóláriatlal, színhá­zi díszletkiállítással, de a szo­rosában vett Agria ’77 július 15-én nyílt. Azóta több folk­lór-bemutató volt a Dobó-té­ren, megtartották az Agria Játékszín már enilített és a későbbiekben részletesebben mállalutt előadásainak szép sorát, néhány sportversenyt, elhangzott több orgona ver­seny. megnyílt Feledy Gyula miskolci grafikusművész ki­állítása. valamint a II. bél- apátfalvai cserépkiállítás, amely a XIX. század köze­pén fellendült hazai kemény- cserép-művészet egyik is­mert alkotóműhelyének, á bélapátfalvi manufaktúrá­nak virágzási korszakából mutat be értékes darabokat. A Dózsa György című mo­nodráma előadását — a hírek szerint — megzavarta az eső. Agriai Játékszín Az Agria-napok, az egész nyári rendezvénysorozat ge­rince minden évben az Ag­riai Játékszín bemutatója. Az egri várban rendezett szín­házi előadások sora igen ha­mar felzárkózott a már ha­gyományosabb, nagy vonz­erejű. országos hírű nyári szabadtéri színházi rendez­vények közé. és igencsak ko­moly teljesítménynek számít, ha napjainkban valaki még jegyet tud szerezni valame­lyik előadásra. Az idén nem egyetlen, egész estét betöltő darabbal jeíetkezett az egri várszínház, hanem két egyíelvonásossal. Balassi Bálint Szép magyar komédiá-ja (1578-ból) és Ba­log — Fazekas Ludas Malyija (1888-t>ól) szerepel egymást követően a várudvari gótikus palota előtt felállított nagy­méretű színpadon. A szoká­soknak megfelelően délutá­nonként a Dobó téren afféle csalogató „ingyenes (nézni­való) játék” invitálja az eg­rieket és az igen nagy szám­ban idelátogató vendégeket az esti várszínházi előadásra. Most a Borka asszony és György deák című, 1773-ból való, mintegy félórás komé­dia — rendezte Galamb Sán­dor, játsszák Pécsi Ildikó, Bánffv György. Maros Gá­bor, Bencze Ilona, Voilh Ági, Szacsvay László, Kovács Krisztina és a Színművé­szeti Főiskola hallgatói — kelt jó hangulatot a nagyszá­mú néző, ilíetve járókelő kö­zött, s, idézi a főtérre a régi vásári komédiák ízeit vaskos humorral, helyeiivaló har- sánysággal. Tagadhatatlan azonban, hogy harmadszorra már az effajta közönségcsalo­gató játéknak bizonyos sab­lonjai is kezdenek mutatkoz­ni. Legalábbis az előtt, aki viüszaemlékszi/c a tavalyi, ta­valyelőtti Agria-napokra. Az új látogatónak azonban min­den új, cs ez a kifogás is in­kább csak a mindig újabbal kívánó, visszatérő látogató „kötekedése”. Szép magyar komédia A várszínházban egymás mellé állított kél darao kö­zöli nehezen fedezhető fel a gondolati vagy hangulati ösz- szefüggés. Időrendben elsőként Balassi Bálint Szép magyar komédiáját láthatjuk, Rom- hányi László rendezésében. Az Amarilli című pásztorjá­tékra alapuló Balassi-komé- úia szerelemről, életörömről szól, igen szépen, s feltehe­tően éppen egri katonásko­dása éveiben írta Balassi ezt az egyetlen drámai játékát a reneszánsz szerelmi komédia hazai kísérletét. Más kérdés, hogyan jelentkezett ez a színpadon. A hatalmas játék­teret különböző hid-szerü já­rások, oszlopok, stilizált er­dei fák tagolták, a gótikus palotának a háttérben semmi szerepe nem volt. legfeljebb az árkádjai alatt láthattunk oktalan jövés-menést. A sze­replők — Koncz Gábor, Bání- fy György, Bencze Ilona, Pé­csi Ildikó, Szacsvay László, Voith Ági, s a nagyszámú statisztéria igen szépen tol­mácsolta Balassi szövegét, Tolcsvayék zenéje hangula­tosan illeszkedett az értékes szöveghez. A nagyon megka­pó szövegmondás és énekszá­mok közben sem tudtunk szabadulni a gondolattól: ta­lán nem véletlen, hogy ez a mű, meg a színpad eddig el­vétette a találkozást. Az Ag­ria Játékszínnek és Romhá- nyi Lászlónak (szaktanácsadó Nemeskürty István) elévülhe­tetlen érdeme irodalmunk e gyöngyszemének felélesztési kísérlete, mégis nem egy részletében csikorgónak mu­tatkozott a játék, A karlán­cokat, dalokat, tehát a lát­ványosabb tömegjeleneteket váltó kettősöknél, hármasok­nál szembetűnően üres volt a színpad, sokszor hosszú pil­lanatokig teljesen üres, a sze­replők behozatala, illetve a színpadról való kimenetele olykor laposnak kínosan ok­talannak érződött, az egész játék roppant töredezett volt. Ha mindezektől eltekintünk, a szép szövegmondás, néhány szép énekszám és egyáltalán Balassi megidézése viszont kárpótol. Ezzel szemben igen feltűnő volt, hogy áz egyik szeréplöpáros számára a já­ték egészétől elütő hangvéte­lű dalbetéteket, kettősöket komponáltak, mintha sokkal inkább az ő adottságaikat vették volna figyelembe, mintsem a mű egészét. Ludas Matyi Merőben más jellegű él­ményt adott a Ludas Matyi. Ekörül már országosan is nagy vita bontakozott ki. A több ezer esztendős történet, amely nálunk elsősorban Fa­zekas Mihály 1804-ben irt munkájából ismert, most Ba­log István 1838-bó! való fel­dolgozását alapul véve került az egri várszínpadra, fekete Sándor dramaturgi közremű­ködésével, Romhányi László rendezésében, Tolcsvayék ze­néjével, Bródy János dalszö­vegeivel igen sajátosan, mai értelmezésű musical . formá­ban átkomponált Ludas Ma- tyival találkoztunk. Elég sok vita folyik nap­jainkban a klasszikusok újabb adaptációinak lehető­ségeiről,'a különböző alaptör­ténetek újabb és újabb ér­telmezéséről, a felhasználás szabadságáról, vagy annak korlátáiról. Szükségtelen len­ne itt most. ehhez a vitához érdemben kapcsolódni de a látott Ludas Matyi óhatatla­nul eszünkbe juttatja, hogy talán ezek a felhasználási korlátok nem is léteznek. Ha mindvégig következetesebb lett volna ez a feldolgozás, s nem lett volna a játék vége ennyire elnagyolt, összecsa­pott, például a harmadik megverelés ennyire áttekint­hetetlenül leegyszerűsített, úgy egészében el is fogadhat­nánk, mint egy, az eddig is­mertektől merőben eltérő, de érdekes, szórakoztató formá­jú új variánst. Vidám, har­sány, a jó muzsikát jól fel­használó játékot láttunk, ta­hin kicsit sok volt benne a direkt utalás napjainkra és közeim ült un kra. egészé ben azonban jól szórakoztatott. (Más kérdés, hogy rendkívül kemény kontraszt jelentkezik e felszabadult, harsány ko­média és a műsor első részé­ben látott Balassi-mű kö­zött.) Bodrogi Gyula. Agárdi Gábor. Maros Gábor, Széles Anna, Pataki Erzsébet. Ka­nalas László játszották a leg­főbb szerepeket, többségben felszabadultan, vidáman ko- médiázva. A harmadik nyárra nem­csak gyakorlottabban, gördü' lékenyebben működik az Ag­riai Játékszín, de már sajná­latos módon a sablonok is jelentkeznek, szervezésben és a produkciók rendezésében is. Az egyazon játéktéren, évről évre egyazon rendező színpadra állításában, a kü­lönböző darabokban köveiké" zelesen jelentkeznek azonos motívumok, és a nagyrészt visszatérő szereplők is na­gyon sokszor a különböző szerepekben sokkal inkább önmagukat adják, mintsem darabbéli figurájukat. Jövőre már valamit újítani kellene! Ami még hátra van Az Agriai Játékszín ma tartja utolsó előadását. Au­gusztus 4-én és 5-cn a vár romkertjében Agriai histó­riák címmel hang- és lény­játék lesz. amely a hős egri vitézeknek állít emléket, hő­siességük színhelyén. Várhaló még panlomim-est, folklór- műsor. egy japán kórus hangversenye Kobayashi Ken- ichiro vezényletével és több más zenei rendezvény, vala­mint az egri nyári egyelem műemlékvédelmi. illetve filmművészeti tagozatának eseménysorozata. Feltétlenül külön kell meg­említenünk a már korábban megnyitott. de augusztus 3()-ig megtekinthető kiállí­tást a Heves megyei Könyv­tárban. amelyen a Miskolcon élő Feledy Gyula grafikus­művész mintegy harminc grafikája — színes rézkarc, litográfia, lino slb. — látható. E művek, tekintettel arra, hogy a kiállítás könyvtárban van, mind irodalmi ihleté­snek, több közöltük konkrét műhöz kapcsolódó illusztrá­ció. A grafikák mellett lát­ható néhány Feledy-illuszt- rálla kötet, vagy az ihletet adó mű, továbbá a Napjaink egy korábbi. Feledy Gyulát bemutató száma. Ha Egerben járunk, érdemes e kiállítást is felkeresni. Benedek Miklós A Tokajba tervezett játszótér makettje

Next

/
Oldalképek
Tartalom