Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

ivj'tt! v-'v-; ‘ VgaM/BW

*

i*ti li l ■■‘T1-S77. június t9tJ vasárnop-J^

ESZAK-MAGYARQRSZAG 7"

Mczey István rajza

A köszöntő

Sokan, amikor megkapták az értesítést, vagy a község párltilkára személyesen hívta meg őket, nem is hitték, hogy hosszú idő után újra eszébe jutottak valakinek uz öregek. Azok az embereik, akik évtizedeken keresztül küszködtek, erőlködtek a falu dolgainak előre viteléért.

Valamennyien hatvanöt éven felüliek voltak, akiket a tanács meghívott. Olyan emberek ma is, akikkel — a tanácselnök szavaival élve — ma is többre lehelne menni, mint sok magakorabelivel. Olyan emberek jöttek itt össze, akik aktív részesei voltak a Tanácsköztársaság harcainak, akik valamilyen módon szerepet játszottak a felszabadulás utáni nehéz időszak újrakezdésében. Ott volt az első tanácselnök is. s bizony könnyek között mesélte, hogy a kukoricabe,szolgáltatás miatt kellett megválnia tisztségétől. Mert azt szerette volna, ha marad magnak, vetőmagnak való a következő esztendőre is.

S ott voltak azok az öregek. akik a maguk módján segítették és segítik ma is a község munkáját. Belekapcsolódnak mindenbe, ami az újat, a fejlődést szolgálja. ök a szószólói a közművesítésnek, a járdaprogram és a tisztasági mozgalom végrehajtásának, és sorolhatnánk.

A '.is ünnepség délután négyre volt meghirdetve. Az első vendégek már kellő körül gy ülekezni kezdtek, s háromkor dugig volt a kultúrterem. Hosszú évek óla először köszöntöttek ilt öregeket. Hogy miért? Az is kiderült! Mert nem volt meg az anyagi alap hozzá. Most viszont a tanács, a helyi termelőszövetkezet. a népfront- bizottság, a KISZ és a tűzöl tóegylet összefogott. Meghívtak mindenkit, aiki betöltötte a hatvanötödik évét.

Kis, keresetlen szavakból álló beszéd volt a köszöntő. A tanácselnök maga is el érzékeny ülve szólt az ősz nénikhez, bácsikhoz. Voltak a kultúrházban úgy százötvenen. S a végén dalra, táncra keltek az öregek. A nehéz, közös, küzdelmes eleiről szoló beszélgetések közben jólesett egy kis vidámság.

Persze, voltak akik megsértődtök. Mert ők még nem érték el a korhatárt. Jövőre,, vagy azután már ök is ott lehetnek. S ott is lesznek. Mert szinte fórumot adott nekik ez az évek óta elmaradt köszöntő. A falu öregjei — kik csak éveikben öregegk — ma is fiatalos szívvel, tenmiaikarással szóltak elképzeléseikről, segítő- szándékukról. „ arról, hogy több tennivalót kérnek ...

Elhangzott a párás szemekkel mondott pár mondatos köszöntő. A kis úttörők műsora is. Szerény, de nagy boldogságot okozó ajándékok kerültek az idős emberek kezébe. Aztán estefelé, úgy alkonyaikor elszáll:.igóztak hazafelé. Végig a széles, tiszta geszle_ lyi utcákon. Újabb élménynyel, ten n iakarással meg- rakottan.

V. I.

1

ezónagymihály

A falu legszélső utcáját új házalt szegélyezik. Szép, nagyablakos családi házak, majd mindegyik az utóbbi másfél évben épült. Akik lakják, a környékbeli tanyákról költöztek be Mező- nagymihályba, hátuk mögött hagyva a több évtizedes tanyai életet. Kinek-kinek életmódja is változott: né- hányuk ipán munkássá vált — Leninvárosba, Miskolcra jár naponta dolgozni —, másoknak az állami gazdaság, a termelőszövetkezet ad munkát.

— Bárhol is helyezkedtek el a beköltözők, a község szívesen fogadta őket — szögezi le Kovács Károly, a Mezőnagymihályi községi Tanács elnöke. — Kedvezményes áron biztosítottunk házhelyet a letelepedő embereknek, akik új otthont teremtetlek maguknak. Tény, hogy többet tudunk . itt nekik nyújtani, mint amikor még a tanyán éllek. Nem mintha a községi tanács mostohán bánná azokkal, akik jó néhány kilométerre laknak Mezönugymi- halytól. Az a tizennyolc tanya, amelyik községünkhöz tartozik, sokat fejlődött az évek során. Kényelmes házakban élnek az emberek, Van televíziójuk, rádiójuk. A távoliakban jobbára már csalt juhászok laknak, de az innen hét kilométerre levő Nagyecséren például vegyesbolt is van.

— Ez a néhány kilométer azonban elzárja a tanyavilágot a községtől.

— Főképp télen és az esős időszakokban. Régi gondunk: ilyenkor járhatatlanak az utak. Az itt élőknek idejekorán be kell szerezniük az Olajat, téli tüzelőt. A postás kétszer-háromszor jár hetente — legtöbbször gyalog. A gyerekek a mezőkeresztesi kollégiumban laknak, a körzeti iskolában tanulnak évek óta. A tanyákon mintegy kétszáznegyven ember él. s mivel jövedelmező az állattartás, nem szívesen hagyják el lakóhelyüket. Legnagyobb feladatunk az lenne, hogy utat építsünk: több, mint tizenhat kilométer összesen a földutak hossza. Mindeddig azonban nem kaptunk pénzt ehhez.

— Orvos eljut-e a tanyavilágba?

— Bizony, nehéz megoldani az egészségügyi ellátást. A mentő legfeljebb nyáron tud elmenni; máskor traktorral hozzák be a betegeket. Évente nyolc-tiz gyerek születik errefelé: a körzeti orvos és a védőnő havonta kétszer jár ki — az állami gazdaság terepjáró kocsijával — védőoltásra, tanácsadásra.

Azok. akik szakítottak a tanyai élettel, s beköltöztek Mezőnagymihályba, már az ivóvíz bevezetésének tervét szövögetik. Jövőre ugyanis

ez a község is bekapcsolódik a közműhálózatba. A közel ezerhatszáz ember szívesen vállalta a hozzájárulást; modern gondolkodásúak, igénylik a fejlődést. Másutt is lemérhető ez; amikor tavasszal belvíz fenyegette a községet, összefogtak, s a maguk erejéből megoldót- - Iák a gondot. Dé végeztek társadalmi munkát az útépítésnél is.

— Annak örülünk legjobban, hogy ma már valamennyi gyereknek tudunk biztosítani óvodai férőhelyet — mondja a tanácselnök. — Idén januárban készült el az új egészségház és a posta, amelynek épületében kél szolgálati lakást is kialakítottunk. Tavaly mintegy kél kilométeres szakaszon építettünk utat; az állami gazdaságtól és a termelőszövetkezettől kaptunk segítséget. A mezőkeresztes! áfész tavai'’ felújította, korszerűsítette a községünk boltjait. Megújult a 2-es számú iskolánk is; a tanács- háza ko-szerűsítésére pedig két év múlva kerül sor.

— Még egy kérdés: mi a legfrissebb esemény a községben :

— A napokban OTP-fiók nyílt Mezonugymihályon.

Mikes Márta

több a fonó, mint a tüzes

Végy egy halom luzvesz- szöt, főzd meg, hántold le, fonj belőle kosarat, vagy kerti széket, aztán küldd el mondjuk Svédországba. Meglásd, sok pénzt adnak érte. A recept így szól. eszerint cselekszik u Tokaji Háziipari Szövetkezel.

— Tulajdonképpen egyszerű volna az egész — mondja Szabó Imre elnök. Hihetetlen mennyiségű kerti bútort és bolgárkosarat tudnánk eladni... Kosárfonóink nagyon ügyesek, exportképes terméket állítanak elő. Csakhogy kevesen vagyunk, túl kevesen. A fűz is kevés, több kosárfonó van az országban, mint amennyi füzes. Nekünk, a mai kapacitáshoz 15—20 ezer mázsa kell évente. Öt-hat helyről vesszük, most például a Dunántúlról érkezett egy szállítmány... Néhanapján főzött vesszőt vagyunk kénytelenek venni, esetenként 3300 forintért mázsánként. Óriási önköltség. Ha a tervünk sikerül. 1300—1400 forintos vesszőből dolgozhatunk.

— Talán még más kosárfonó üzemeknek is jut a Tokaji Háziipari Szövetkezet vesszejéből. A tokajiak nagy tervét anyagilag is támogatja a HISZÖV. Eddig már félmillió forint támogatást adott új füzesek telepítésére. A háziipari szövetkezet két helyütt, az ibrányi Béke Mezőgazdasági Terme- 1 őszövetkezet és a nyíregyházi Ságvári Mg. Tsz földjein szándékozik hatalmas füzeseket telepíteni. Ibrányban 5(1 katasztrális holdra kötöttek bérleti szerződést, a nyíregyházi 116 holdas telepítés szerződése folyamatban van.

A füzesek regen ..maguktól nőttek”, az árterek bokrai kielégítették a kosárfonók igényeit. Amióta divat lett a fűz és nemcsak mező- gazdasági zöldkosár készül belőle, megkezdődtek a telepítések. A telepítésre nincs recept, mindenki úgy csinálja, ahogy tudja. A tokajiak gépesítik ezt a nagy munkát. A szövetkezet ti- szaladányi üzemében két ügyes fiatalember konstruálja a gépeket. Másünnen kimustrált palán tűzőgépekből füzdugványozót készítettek, a kenderkombájnból tűzaralót... A kapálást is egy régi típusú gépi kapával végzik el. Egyelőre kevés még a gép, a nagy telepítési terv újabb gépvásárlásokra kényszeríti a szövetkezetei. A kapálásra nem is kell nagyon berendezkedni. mert a HISZÖV finanszíroz cg;- olyan kísérletet, amely a füzesek gyomirtó szerének előállítását célozza.

— A tüzesek néha kél év alatt termőre fordulnak — mondja a szövetkezet elnöke. — Addig újabb munkaerőről kell gondoskodnunk.

1 brányban és Nagyhalászban szeretnénk létrehozni egy-egv kisüzemet.

— Itt olyan finom és bonyolult munkát végeznek, amely túlhaladja már a kosárfonás fogalmát, a kosárfonó szakembereknek is új nevel kellene már kitalálni. Hogyan tanítják be az új üzem munkásait és kitől tanulták a szakmát a tokaji üzem fiataljai?

Márton Ferenc, a szövetkezel főkönyvelője tiszteli a régiségeket: íróasztalából

előadja néhai Újvári Antal szakmunkás végbizonyítványát. Újvári Antal 12 éves korában került be a tokaji kosárfonó szakmunkásképzőbe és — 1904-ben — 15 éves korában a közismereti és a szaktantárgyakból egyaránt jó eredménnyel vizsgázott.

'— Sok száz eves hagyományai vannak Tokajban is és a környéken is a kosárfonásnak. A múlt században már iskolája volt a szakmának, no és rangja volt a kosárfonásnak. A felszabadulás előtt szűnt meg ez az iskola, azóta tanár nélkül, apáról fiúra, pontosabban anyáról leányra száll a mesterség — magyarázza. — Így nem nehéz megtanítani a mai fiatalokat a finom vesszőfonásra sem, egy-két év alatt az utolsó fogást is megtanulja az üzemben. De azért mégis hiányoljuk az intézményes képzést. A fővárosban van ilyen, de oda

senki sem utazik ezért. Úgy érezzük, a szakma rangján esik csorba, ha csak így, bizonyítvány nélkül tanulnak a fiataljaink. Furcsa esetek is vannak, hiszen nem ritka az érettségizett betanított munkás. Gimnázium van, szakiskola nincs ... Ez a körülmény néha elveszi a kedvét a pályaválasztónak.

A kosárfonó üzem munkakörül ményei sem a leg- ideálisubbak, noha minden évben javít valamit a szövetkezet. Most éppen zuhanyozókat szerelnek. A helyszűke nehezíti a helyzetet. A keresetek jók. a tizenéves fiatal lány. ha ügyes, megkeres 2400 forintot is. Természetesen sokat kell dolgoznia ezért a pénzért. És hibátlanul. Az általuk gyártott gyönyörű kerti bútorokat. kosarakat kizárólag Svédországban, Franciaországban. az NSZK-ban, Olaszországban, Hollandiában. Dániában, Belgiumban, Norvégiában. Ausztriában és Görögországban árusítják. A bútorokat Tokajban vago- nirozzák, a táskákat Budapesten. Minőségi kifogása egyetlen tőkés megrendelőnek sincs. Ellenben: újabb és újabb tőkés rendeléseket kell fájó szívvel elutasítani.

Huszonöt éves a Tokaji Hazád pari Szövetkezet. Száz tagja és fele ennyi bedolgozója van. A tagok és bedolgozók többsége nem kosárfonással. hanem varrással foglalkozik: 1969-ben textil- ruházattal bővült a profil. Kezdettől exportálják az itt készülő termékeket. Hálóingeket varrnak szovjet exportra. köntösöket az NSZK- nate. Nagy volumenű bél- munkát végeznek a szintén exportra termelő Békéscsabai Kötöttárugyárnak. A szövetkezet termelési eredményei évről évre biztosan javulnak. Tavaly 7 millió 880 ezer forintot terveztek és 10 millió 250 ezer forintot érlek el. a nyereségük 914 ezer forint volt. Az idei termelési terv csaknem eléri a 11 millió forintot.

Lévai Györgyi

\ kaláka és a magyarkoris

Az analógiát elég nehéz lesz érzékeltetni, de elöbb- utóbb majdcsak sikerül. Kezdjük a magyarkörissel, mert azzal egyszerűbb a dolog.

A magyarkőrist pár hete fedezték fel az ormánsági Besence nevű falu határában. A ía harminc méter magas, ágainak, lombozatának kerülete százméternyi, a törzs kerülete majdnem hat méter, nem akármilyen tárói van tehát szó. Ekkora méretek kifejlődéséhez tisztes idő is kellett, ezt az időt 300 évre becsülik. Mindezek ellenére a magyarkőrist pár hete felfedezték. Természetvédelmi szakemberek fedezték fel, következésképp rögtön védelembe is vették. ..A rendkívüli ' iás fa, amíg hivatalosan nem védték, nem gondozták, szépen, ügyesen, önerőből és főleg titokban felcseperedett, s a világ legnagyobb magyarkőrisévé nőtte ki magát. További k a rrier j e k iszám i t h atatla n.” Az idézet az Élet és Irodalomból vak, és e jelenlegi jegyzet írója teljes ijedtségével csatlakozik az „és” glosszaírójának kétkedéséhez. Tudva persze, hogy természeti értékeink védelme napjaink egyik fontos feladata. mégis, a hír hallatán- olvastán az újabb természeti értékünk felfedezésének elsődleges örömén túl másodlagosan rögtön olt a kétkedés: vajon nü lesz most ezzel a fával? Nem lett volna jobb hagyni, úgy, ahogy van ?

Most pedig nézzük u kalákát. Azt a bizonyos ösz- szefogást, mely rokonok, ismerősök, jószomszédok segí- tőkészségéből szerveződik. Nem is akármilyen erővé. Így közösen, együttes erővel sokféle munkát végeznek el, több helyütt családi házakat is építenek. Mióta van meg ez az erő? Kik, hol, mikor találták ki a kaláka formát? Nem tudható, de nem 'is fontos. Valószínű, hogy az ősidőkben kellene keresni az eredetét, ha kellene. de minek? Az erő megvan, adott, és amikor szükséges, főként a községekben, valahogy megszerveződik, akcióba kezd mindenfajta különösebb biztatás nélkül. Éppen ez a szép, a jó benne.

Nemrégiben az egyik tanácskozáson többen is ijedten kaptáit fel a fejüket. Valaki ugyanis azt ajánlotta, hogy a kalákában meglevő nagy erőt is össze kellene valahogy fogni, megszervezni és az eddiginél jobban hasznosítani különböző feladatok elvégzésére. Tehát fel lett fedezve a kaláka is. Nem i.osszú időre egyébként, mert ezzel kapcsolatosan többen is kifejlettéit véleményüket, melynek lényege: jó az úgy, ahogy van.

Valóban léteznek ugyanis dolgok, melyek úgy vannak jól, ahogy vannak. Ahogyan, amilyenné kialakultak. A magyarkőris felfedezése talán mégsem jár majd súlyosabb következménnyel. Talán nem faragnak bele bicskákkal, vadásztőrökkel szíveket, neveket, talán nem visznek haza róla ágat, levelet szuvenírként, talán nem építenek alája bűiét a kirándulók ellátásának to. vábbi javítására. A kalákával sem lesz baj, hiszen felfedezése elodázódott. Ezután is mindenki saját lelkiismerete. belátása szerint segít majd barátjának, rokonának a különböző munkák elvégzésében. Abban a biztos tudatban, hogy adandó alkalommal neki ugyanígy segítenek. ö ugyanígy számíthat a többiek munkájára, bár ezt semmiféle okmány, szerződés nem hitelesíti.

Persze, csakis azoknál a feladatoknál számíthatnak rá is. ő is a többiekre, amelyek összeírást igényelnek. Kalákát.

l’riska Tibor

r