Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 3 r r •• UJIHSZULETIK i i Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor termelni kezdtek a Beton- | és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárának bodrogkeresz- i túri telepén, csupán egyetlen termékfajta, a falazóblokk | készült itt. Ebben majd’ tizenöt évig — eltekintve a kisebb i módosításoktól — nem történt változás. A TELEP PROFILJÁBAN Uapvető fordulat 1973-ban következett be. Az üzemet újabb, a kislakás-építkezést Segítő elemek gyártásával WzLák meg. A kollektíva a l'iegnövekedett feladatokat is 4 régi körülmények között oldotta meg. Beruházásra ak­kor nem volt lehetőség, az újabb munkafolyamatokat úleiglenesen kialakított üzcm- teszeltbe telepítették a hely *züke miatt. A vasvázak sterelését végző asszonyok­nak például már csak a ga­rázsban. jutott hely. Az ő helyzetük azonban még min­dig „irigylésre méltó” ahhoz 4 negyven munkáséhoz ké­test, akik — dacolva az idő­járással —, szabadtéri gyár­tósor mellett dolgoznak. Ám 4 telep 240 tagú munkásgár- úája a mostoha munkakörül­mények ellenére is becsület­tel állt helyt. Tavaly példá- úl 113 millió forint termelési értéket állítottak elő, ami harpiincmillióval több, mint 4 telep ftét évvel ezelőtti termelése volt. Az üzem 4gyébként évek óta az első helyen áll a miskolci beton- hyár három telepe között fő­vé munkaversenyben. Sőt, a hodrogkeresztúriak adják a “Vm Miskolci Gyára terme- ésének csaknem 40 százalé­kát. — Éveken át olcsó mun­kahelyeken termeltünk — jegyzi meg Rohály József telepvezető —, s a vége az lett, hogy éppen a legjobb dolgozóink közül bizony so­kan itthagyták az , üzemel, utóbbi két évben negyven tunkás számolt le... —. Milyen elképzeléseik tannak a jövőre? — Szeretnénk, ha ismét jáyan „rangja” lenne az úíemnek, mint régen, ha most is olyan szívesen jön­nének ide dolgozni, mint egykor — válaszolta a telep­vezető. — Ezért olyan be- faházási terveket készítet­tünk, amelyeknél döntően a 5tociálj>olitikai szempontokat Vettük figyelembe. ■— Már hozzákezdtünk a beruházás előkészítéséhez — mondja Korompai Iván, a ®Vm Miskolci Gyárának fő­mérnöke. — A földmunkákat már megkezdtük: mintegy 30 ezer köbméter földet kell megmozgatnunk az alapo­záshoz. Terveinkben egy kor- 5zerü gyártócsarnok és egy fhhez kapcsolódó olajtüzelé­sű kazántelep kialakítása ^terepei. Az új üzemcsarnok­ba kerül majd a szabadtéri gyártósor, s itt kap helyet a Vázszerelő műhcl” is. Újszerű, s figyelemre mél­tó a beruházásnál, hogy 'mind a tervezést, mind a ki­vitelezést saját erőből oldják meg. . . —■ .............. ............. — Ezt két szempont indo­kolja — mondja a főmérnök. — Egyrészt a költségmegta­karítás, másrészt a beruhá­zási munkálatok fontossága. Szocialista brigádvezetőink nemrég tanácskozást tartot­tak, amelyen vállalták, hogy részt vesznek a kivitelezés­ben — ha kell, akár szabad idejüket sem sajnálják. — Termelésfelfutással szá- molnak-e? — Természetesen — vészi át a szót a telepvezető. — A termelésnövekedés első­sorban abból adódik majd, hogy a jobb munkakörülmé­nyek lehetővé teszik a ter­melőerők és a termelési esz­közök jobb kihasználását, a termelékenység fokozását. A korszerűbb munkakörülmé­nyektől sokat várunk: az új szociális létesítmények, az új üzemorvosi rendelő is bizo­nyára sokat sfegít majd. töb­bek között a táppénzes be­tegnapok számának csökke­nésében. — Az üzemben azt beszé­lik: a beruházás megvalósí­tása előtt újabb intézkedése­ket hoznak a fizikai munka könnyítésére. — Gyárunk műszaki kol­lektívába terveket készített a szállítási és rakodási mun­kák gépesítésére, korszerűsí­tésére. Olyan terveket dol­goztunk ki, ametyek lehető­vé teszik mind a fizikai munka megkönnyítését, mind pedig a szállító-rakodó mun­kások létszámának csökken­tését. Ezzel egyidejűleg meg­old iúk termékeink európai szabványnak megfelelő rako­dólapon történő továbbítását is. — A bodrogkeresztúri te­lep dolgozói közül még min­dig sokan panaszkodnak a nagy por miatt. — Éppen a napokban kér­tük a sátoraljaújhelyi város­gazdálkodási vállalat segítsé­gét — újságolta Rohály Jó­zsef. — Megígérték: speciá­lis porszívóautókkal kísérle­teznek maid a telepen. Ha beválik, szerződést kötünk velük. A FEJLESZTÉSI TERVEK, a jó kezdeményezések min­denképpen reális alapot te­remtenek ahhoz, hogy a te­lep dolgozói az idén is ma­radéktalanul eleget tegyenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Nem ke­vesebb, mint négyezer csalá­di ház felépítéséhez szüksé­ges falazóblokkot, s ugyan­csak tetemes mennyiségű ipari csarnokszerkezetet vár a lakosság, és a népgazda­ság a BVM Miskolci Gyárá­nak bodrogkeresztúri telepé­től. —dévald— Uj bugatoló 14 milliós fejlesztés ai ÓKÜ-ben Az özdi Kohászati Üzemek durva-hengerművében közel 14 millió forintos költséggel két új bugaletolót építettek. Az új berendezések működ­tetésével lehetővé válik a kö­zelmúltban átadott rúd-drót- hengermű tervezett gyártási Programjához szükséges fo­lyamatosan öntött buga mel­lett, évi 10—15 ezer tonna hengerelt buga előállítása is. A nagy kapacitású rúd-drót- hengermű félkész termékkel valo ellátása ezáltal folyama­tosabbá válik, emellett új anyagfajták előállítását is se­gíti az új bugaletolók elké­szítése. A jó munkaszervezés ered­ménye, a szocialista brigádok tevékenységének a bizonyíté­ka, hogy a vállalat számára fontos beruházást a tervezett határidő előtt egy hónappal fejezték be. Az új berendezé­seket május 31-én, kedden., a délelőtti órákban állították az üzemszerű termelés szolgála­tába. r Sebe Gáspárné a mágneses kapcsolókba a vasmagot sze­reli az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárának mező­kövesdi üzemében. Fotó: Laczó József Karbantartás a kötélpályán Fotó: Kozák Péter Paripa viszi az anyagot — Közel van az otthonom. ■ma ártabánya nevét sokan ismertek egykoron, mert kitűnő tói és viszonylag jól keresek. f§ minőségű szenet bányásztak itt. A szénkincs' elfogyott ötforintos órabérrel kerültem és Márta bánya neve is megkopott egy kicsit. Kopottak ide, ma 9,60-at keresek órán- a régi bánya ma is álló épületei, magról nőtt akácok növik ként, pedig nemrég jöttem be a terepet, félvad sárgarózsa virít az aktra bejáratánál... vissza gyermekgondozási szá­jíz elhagyatoltság azonban csak látszólagos, a hasznosítható badságról... terület minden négyzetméterét kihasználják itt: Martabánija — Minket, kismamákat, ismét virágkorát éli. megkímélnek a délutáni mű. :;A y : MÚMNUUYÍN? A Miskolci Vasipari Szö­vetkezet — részint várospo­litikai érdekekből — 1969­ben bérbe vette Mártabányát Egy régi, mindössze harminc főt foglalkoztató üzemét szá­molta fel, hogy egy nagyobb^ mérvű vállalkozásba kezd­jen az elhagyott bánya he­lyén. A miskolci nők akkori­ban még elhelyezkedési gon­dokkal küszködtek; nem kel­lett nagy reklámot csinálni az üzemnek, hogy a létszám négyszeresére növekedjék. Most, amikor a munkaerő-tar­talékok kimerülőben vannak, a mártabányai üzem termelő létszáma is 85 főre csökkent A termelési eredmények gra­fikonja ennek ellenére felfe­lé ível. A kitűnő piackutató tevé­kenység, a rugalmas termék- váltás mindig előnye volt a szövetkezetnek. Ennek a lég­körnek köszönhető a mártabá- nyán produkált évi huszon- egynéhány millió forintos — és egyre növekvő — termelési érték is. Nyolc évvel ezelőtt, sőt még egy éve is a patkány- fogó volt a fő termék. A vi­lág sok-sok városában hasz. nálták a mártabányai pat­kányfogókat, több éven át nagyszerű exportcikknek bi­zonyult. Aztán '■omlott a „dol- lárkihozatal”, a szövetkezet­nek jobban megérte, ha épít Nigériában egy olyan gyárat, amely patkányfogókat gyárt. Természetesen jóelőre tudták, hogy a nigériai gyár rontja majd a cikk piacát Éppen ezért felkészültek a termék- váltásra. 1975-től kizárólag dobozoltat gyártanak Mártabányán. Egy. kilós, ötkilós, huszonöt kilós festéke« dobozokat és tizki_ lós sajtosakat. A vegyiparban és a tejiparban rangot vívott ki a mártabányai termék. Itt készül a Tiszai Vegyikombi­nát, a Budaiakk és számos vegyipari szövetkezet csoma­golóanyagának nagy hánya­da. Konkurrencia úgyszólván nincs, Győrben és Zalasaent- g'róton gyártanak még dobozo­kat, de más méretben. A Mát- ravidéki Fémművekben • is gyártottak, de a Miskolci Vas­ipari Szövetkezet ez év elején átvette a szögletes festékes. dobozok gyártását. A piaci helyzet kitűnő, a termék el­helyezése egész éven át biz­tosított ... A gond éppen az, hogy nem mindig sikerül a meglevő technológiával kielé­gíteni a megrendelők igénye­it. Hogyan kell dobozt gyárta­ni? Annyira periférikus ez a gyártmány, fiogy még gépe­ket sem készít hozzá a hazai ipar. Egyszer mar elhasznált gépekkel, félautomatákkal dolgozik az üzem. A „nagy­fokú gépesítés” - tavaly kez­dődött, amikor a siroki Lemezipari Müvektől megvá­sároltak minden olyan nullá­ra írt gépet, amely itt hasz­nosítható. A szövetkezet, mű­szaki gárdája, a szerszámké­szítők nagy energiát fektet­tek az elavult gépek felújí­tásába. átkonstruálásába, üzembeállításába. Sikerült ez a munka, és ma csaknem két­millió doboz kerül ki innen evente. Az üzem dolgozói elégedet­tek munkahelyükkel. — Nem éppen esztétikus a környezet, de a munkatársak jók, a légkör családias ... szaktól. . . — Itt dolgozik a lányom is, nem hoztam volna ide, ha rossz lenne a véleményem ... — Azelőtt kertészetben dol­goztam. nehezebb körülmé­nyek között. Most kétezemé- gyet viszek haza ... — Ügy hallottuk, új üze­met épít a szövetkezet... Ilyen a forrasztó üzem munkásainak: Béres István­nak. Malinak Sándoménak, Rapcsik Istvánnénak, Csizma­dia Andrásnénak a vélemé­nye. Abban is megegyeznek, hogy olykor szinte lehetet­lenné válik a munkájuk; gya­kori ugyanis az erős áramin­gadozás, és ha csökken a vil­lanyenergia. erősebben kell nyomni a pákát és a legna­gyobb igyekezettel sem lehet elérni az egyéni teljesítmény maximumát. A hibák gyors orvoslására nincs mód. mert ésszerűtlen lenne a régi üzem fejlesztése. Két éven belül felépül Márta- banyán az új dobozüzem. Űj csarnokot építenek a lejtős terület aljába, ennek az épí­tésére mintegy kétmillió fo­rintot irányzott elő a közös­ség. A gépek ennél jóval töb­be kerülnek majd, hiszen a dobozgyártáshoz szükséges berendezéseket csak nyugati piacokról udják beszerezni, A öobozmegrendelők támogat­ják a fejlesztési törekvéseket: a Tejipari TRÖSZT például hárommillió forintot ad a géppark kialakítására. * Az áru iránti kereslet, a gazdaságosság és a munkakö­rülmények indokolják a fej­lesztést. Tulajdonképpen min­den. Csak egyvalamit sajnál ez az összeforrott kis kollek­tíva: az új üzem felépülte után meg kell válniuk a kö­zös kedvenctől, a mindenho­gyan becézett lótól. Ez a jó­szág végzi most az üzem ösz_ szes belső anyagmozgatását, nagy része van a 27 millió forintos értek előállításában. Lévay Györgyi Akihez a számadó Jí:'< ; rí' /". j'í A Csereliálou^110«^^: kai Gazdász Tsz juhászaiknak. Szak­ember mesélte lelkendezve, hogy amikor kosvásárlás ügyében ott járt, mennyi mindent tapasztalt, ta­nult, amit majd idehaza is haszno­síthatnak. A most. épülő olcsó, s mégis nagyszerű hodályukat példá­ul a legszívesebben háton cipelte volna a saját gazdaságába. És ne­vetve azt is hozzátette, ha most kezdhetné a szakmát, akkor szíve­sen elmenne bojtárnak a liszkaiak számadójához, azaz bocsánat, főál- , lattenyésztőjéhez, Kovács Istvánhoz. 1 Kissé restellem, hogy bár sokszor megfordultam a Gazdász Tsz-ben, s fejből tudom, hogy 283 hektárnyi szőlőjük, melyük évben mennyivel haladta meg a 100 mázsán felüli, hegyaljai rekordokat döntögető át­lagtermést. de a „főprofil” mögé bújt juhászairól csak annyit tud­tam. hogy az is van. Pedig Kovács Istvánt, a tsz párttitkárát is isme­rem. Csakhogy ő még egyszer sem javasolta: nézzem meg Kovács Ist­ván főállattenyésztő büszkeségeit, a juhokat-is. — Nem olyan ember ő, hogy a saját eredményeit említse... De meglátja, ha megtaláljuk valamelyik tanyán, s a juhászaira tereljük a szót. mennyire érti ezt, s mennyire szívügye a jószág — mondja Spi- sák József elnökhelyettes, akivel együtt keressük a főállattenyésztőt. — Amikor 1971-ben ide került, vagy négy és félszáz anyajuhunk volt. most meg 1832 az állomány. Nem mi állítjuk, az állattenyészési fel­ügyelőség mondja, hogy a miénk a megyében az egyik legszebb, leg­jobb törzskönyvi ellenőrzés alatt álló juhászat. Az idén például 2329 birkát nyírtunk, s 4 kiló 68 deka lett a nyírási átlagsúly, a gyapjú kilójának átlagára pedig 103 forint. És ebben még nincs is benne a ko­sok kilónként 130 forintot érő gyap- ja ... ,A vámosújfalui tanyán megtalál­juk. Mégpedig a Csereháton emlí­tett, épülő hodály tetején. Másod­magával, Koscsó Pál telepvezetővel rakja a nádtetőt. Két juhász ado­gatja a kévéket, ők pedig úgy il­lesztik, fonják, kötözik a 30 centi vastag nádietöt, mitha ez lenne a szakmájuk. — Ezt is ellestük — magyarázza nevetve. — Kostyó elvlárs fiatal ko­rában megtanulta a zsúpfedést, ami hasonló, ón pedig megfigyeltem, ho­gyan kell csinálni. Pénzért nincs, aki vállalja, hát mi megcsináljuk társadalmi munkában. Apránként elkészül. Belerelésig szeretnénk még egy hasonló hodáíyt építeni. Az egész juhászati szocialista brigád besegít. Nagyon kell a férőhely, de csakis az olcsó. „Palotára” nincs pénzünk... Nem sok juhász szocialista bri­gádról hallottam eddig. Miközben körüljárjuk az építkezést, s a fő- állattenyésztő a korszerű juhászat e hagyományos, szerfás épületének elő­nyeit magyarázza, a párt titkár Ko­vács István a brigádélet. az újfajta ember formáló közösségi szellem eddigi gyümölcseiről is elmond egyet s mást. A 400—500 birka eljövendő szál­lásáról megtudom, hogy rendkívül olcsó lesz és jó, sőt talán jobb is, mint a „palota”. Mert például ez a nádfedél, amit itt a szomszédban maguk termeltek ki fillérekért, a legjobb hőszigetelő. Télen meleget tart, nyáron hűvöset ... A geren­dának valót is a saját erdőből ter­melték ki. A szőlőben használt lyuk- fúró segítségével „ültették” el a tartóoszlopokat, saját kőművesek készítették a betonalapot, a tsz há­rom bognárméstere ácsolta, illesztet­te az egész vázat. A „bekerülési” költséget le sem merem írni, 'mert valahol még be­lekötnének. De minden gazdaságnak ajánlom, hogy ahol a fejlesztésnek már csak a férőhelyhiány az aka­dálya, s rendelkeznek némi „helyi” építőanyaggal, látogassanak el mi­előbb Olaszliszkára... És aztán kérdezzenek rá részle­tesebben arra is. hogy mit ér az. amikor az azelőtt „magányos”, az­az inkább csali „maguknak élő” ju­hászok már négy esztendeje szocia­lista címet viselő, s azt ki is ér­demlő brigádban dolgoznak. Például: a már említett nyírási átlagot és gyapjúátlagárat. Azt is, hogy az évi többszáz-darabos fej­lesztéshez maguk, hogvan nevelik a tény észanyagot. És még eladásra is jut kosbárányból. jerketoklyóból. Idén. ha jól megy. altár négy-ötszáz darab is. A ió tenyésztői munka, a sikeres keresztezések itt már elkép­zelhetetlenek a brigád, a brigád- szellem nélkül. És talán az is mond valamit, hogy még minden juhászuk vállalja a fejest. Nekik is megéri forintban, de a tsz-nek is sokat ho­zott kilónként 60 forinttal számolva a 101 mázsa gomolya. Arról mór lekéstem, hogy el- menjek évi 60—80 ezer forintot kereső juhásznak, de örülök, hogy néhány órácskát boj- tároskodhattam Kovács Istvánnál... (pozsonyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom