Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

É5ZAK-MAGYARQRSZAG 4 1977. június 10., péntek iádar János vezette hazaérkezett Közös közlemény a látogatásról (Folytatás a 3. oldalról) területeit szabályozó állam­közi egyezményeik gyakorla­ti alkalmazása eredményes. Kinyilvánították készség ü- . iket, hogy ahol kölcsönös az érdek, új egyezményeket kötnek a két ország együtt­működésének lejlesztésére. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték eltökéltségü­ket, hogy hozzájárulnak az enyhülési folyamat tovább­fejlesztéséhez, az országok együttműködésének kiszélesí­téséhez, függetlenül azok társadalmi és gazdasági rend­szerétől. Véleményünk szerint az európai biztonság és együtt­működés megszilárdításának fontos feltétele a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtása. Hangsúlyozták; az ez évi bélgárdi találkozó fontossá­gát. Elhatározott szándékuk, hogy tevékenyen hozzájárul­nak a záróokmányban a találkozó elé tűzött célok el­éréséhez. A felék nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelés­re irányuló erőfeszítések folytatásának, olyan intézke­dések réven, amelyek kiegé­szítik a politikai enyhülést, és megerősítik a biztonságot Európában és az egész vilá­gon. Remélik, hogy a straté­giai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalások mielőbb sikeresek lesznek. A két fél ismét aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről és a kapcsolódó intézkedésekről Becsben fo­lyó tárgyalások fontosságát és kifejezte/kívánságát, hogy azok pozitív eredményre ve­zessenek. , Kiemelték annak szüksé­gességét, hogy olyan konkrét és hatásos intézkedések tör­ténjenek, amelyek lehetővé teszik az előrehaladást az ál­talános és teljes leszerelés irányában, beleértve mind a hagyományos, mind a nuk­leáris leszerelést, hatékony nemzetközi ellenőrzés mel­lett. E célok elérését a genfi leszerelési bizottságban való részvételükkel is elő kíván­ják segíteni. A felek meg vannak győ­ződve arról, hogy az ENSZ- közgyűlés leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka és — megfelelő előkészítés után — a vala­mennyi nukleáris fegyverrel rendelkező ország részvételé­vel megrendezendő leszerelé­si világértekezlet elősegítené a leszerelés problémájának megoldását. Egyetértettek abban, hogy az enyhülés megszilárdítása nem korlátozódhat az euró­pai földrészre. Kifejezték -ag­godalmukat a világ különbö­ző térségeiben létező feszült­séggócok miatt. o „ Ismetelten megerősítették, hogy Magyarország és Olasz­ország álláspontja a közel- keleti helyzet békés rendezé­sét illetően közel áll egymás­hoz, ahogy azt az 1975. no­vember 12-én aláírt magyar —olasz közös nyilatkozat megállapította. Hangsúlyoztak a genfi ér­tekezlet fontosságát a közel- keleti helyzet átfogó rende­zésében és síkraszálltak az értekezlet munkájának fel­újítása mellett. A felek véleménycserét folytattak az Afrika déli ré­szén kialakult helyzetről, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének a gyarmati népek és országok függetlensége meg­adásáról szóló nyilatkozata és más vonatkozó határoza­tai alapján. A ciprusi helyzettel kap­csolatban a két fél megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy a görög és a török nép­közösség képviselői közvetlen tárgyalásokat kezdtek az ENSZ főtitkárának égisze alatt. Kifejezték reményüket, hogy e tárgyalások érdemiek és tartósak lesznek, s a Cip­rusi Köztársaság független­ségét, területi épségét és szu­verenitását szavatoló megol­dást eredményeznek. A két fél szándékában áll, hogy a nemzetközi gazdasági, kapcsolatok kiegyensúlyozot­tabb és méltányosabb szer­kezetének kialakításáért te­vékenykedjék, amelyen belül igazságosan megoldhatóak a fejlődő országok problémái is. Ismét kijelentették, hogy teljes mértékben támogatják az ENSZ céljait és elveit, valamint szerepének és ha­tékonyságának erősítését a béke, a nemzetközi bizton- s*ag és igazságosság megszi­lárdításában, továbbá a tár­sadalmi és gazdasági haladás előmozdításában, az embei'i jogok és az alapvető szabad­ságjogok védelmében. A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy nézetük számos kétoldalú és nemzet­közi kérdésben hasonló vagy közel áll egymáshoz. Kádár János olaszországi látogatása a két ország vi­szonyának fontos eseménye volt, jelentős mértékben hoz­zájárult Magyarország és Olaszország gyümölcsöző kap­csolatainak elmélyítéséhez, a kölcsönös bizalom erősítésé­hez. ' Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági elnök és Giulio Andreotti \ miniszterelnök magyarorszá­gi hivatalos látogatásra szóló meghívását. Az Olasz Köz­társaság . elnöke és az olasz minisztertanács elnöke meg­erősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. az Elnöki Tanács tag­ja, felesége és kísérete tár­saságában csütörtökön este hazaérkezett Olaszországból, ahol Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására tett hivatalos látogatást. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihe­gyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Benkei András bel­ügyminiszter, Pu'llai Árpád közlekedés és postaügyi mi­niszter. dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalui Béla külkereskedelmi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti'' nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelő­zően Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége tár­saságában Rómából Velencé­be utazott, ahol Valter Pálosi tartományi prefektus fogad­ta. A velencei látogatás prog­ramjában egy muranói üveg­gyár, a Szent Márk tér és a Doge-palolá megtekintése szerepelt. Gazdaság. Tóth Imre rézkarca Rajztábor Tiszafüreden Zökkenők nélkül odaítélésével, ami a tiszles­A mezőkövesdi iskolák legjobb rajzosai az elmúlt nyarakon kellemes-hasznos napokat töltöttek el a/váro­si rajztáborban, amelyet ed­dig a bogácsi úttörőtábor te­rületén rendeztek be. Az Ék Sándorról elnevezett tábor lakói szorgalmasan járták a környéket, s mappájukban örökítették meg a tájat, a táj virágait, házait, lakóit. A Magyar Üttörők Szövet­sége mezőkövesdi városi el- I nöksége idén is megszervezi az Ék Sándor rajztábort, de ezen a nyáron most új he­lyen, a Tiszafüredi Általános Iskolában rendezkednek be a gyerekek. Az eddig elért eredményeik, jó munkájuk elismeréseként egyébként a megyei úttörőelnökségtől is jelentős támogatást kapnak a Festőművész és keramikus, textilművész és szobrász munkáiból nyílt kiállítás az SZMT-székház földszinti klubtermében a Mezőkövesd bemutatkozik Miskolcon ren­dezvénysorozat keretében. A különböző művészeti ágak művelőit, az ország külön­böző részein élő alkotóművé­szeket, noha muhkásságuk igencsak különböző művészi jegyeket hordoz, a város, Me­zőkövesd kapcsolja össze, hi­szen valamiképpen innen in­dultak el, s sokszor ide tér­nek vissza önmagukat meg­újítani is. így hát a kiállítás amolyan számvetésnek is te­kinthető — bár bizonyára ko­rántsem teljes számvetésnek —, hogy mivel járultak hoz­zá az itt élő emberek a ma­gyar művészet, a jelenkori hétfőn, június 13-án nyitó .rajztábor megszervezéséhez, így pedig már negyvenöt úttörő hódolhat kedvenc fog­lalatosságának a tábor kilenc napján. Az anyagi támogatás teszi lehetővé azt is, hogy bővítették a tábor program­ját, zenei és irodalmi anyag­gal is gazdagították ,azt. A Tiszafüredem megnyíló mezőkövesdi úttörő rajztábor lakói’ — Fridél Lajos tábor­vezető irányításával — min­den bízónn.yal nemcsak kel­lemesen töltik majd el nap­jaikat, hanem sok szép rajz­zal, festménnyel is „gazda­godva” térnek haza. Egyéb­ként a tábor hagyománya az is, hogy később kiállításon mutatják be a táborban szü­letett alkotásokat. sához. Pethő János lapjai, Pap János játékosan groteszk, népi ihletésű kerámiái, Nagy György textiljei, Varga Ben- csik József munkái, Gáspár Irén batikjai vagy Szabó György kisméretű szobrai — említhetnénk persze Páz- mándi Antal, Tardi Kovács Sándor, Eper Sándor, Hajdú R. János vagy Borsódy Ágnes munkáit is — méltán repre­zentálják a városból elszár­mazott művészek munkáit. A kiállítás megnyitása után — június 14-ig tekinthetik meg az érdeklődök — baráti be­szélgetésre is sor került a város vezetői és a kiállító al­kotók között. A mezőkövesdi bemutatkozás krónikájához tartozik még, hogy tegnap­előtt, június 8-án a mezőkö­vesdi gyerekek rajzaiból is nyílt kiállítás a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőhazban. Három esztendővel ezelőtt az 1974—75-ös tan­évben kezdődött meg — az MSZMP KB 1972-es határo­zatának szellemében — az igazgatók meghatározott idő­re történő kinevezésének fo­lyamata. Folyamatról kell beszélnünk, hiszen megyénk­ben, ahol 274 alsó- és közép­fokú oktatási intézményben kellett „kiadni” a határozott időre történő igazgatój meg­bízatásokat, hároméves ütem­terv alapján folyamatosan hajtották végre a rendelelet. így az 1977—78-as tanév kezdetére már befeieződik a meghatározott időre szóló rnegipzalások kiadása és ez­zel jelentős lépést teszünk előre azért, hogy az iskolai élet, az oktató-nevelő munka színvonalának hatékonyságát fokozni tudjuk. Üj gyakorlat ez az oktatá­si intézményekben, s mint új gyakorlat, természetszerűleg különböző vélemények kísér­ték bevezetését. Sokan az igazgatói önállóságot féltet­ték, hiszen az igazgatói ki­nevezésekre — a felsőbb szakmai szervek véleményé­nek kikérésével — a helyi ta­nácsok voltak jogosultak, s úgy vélték, hogy ez leköte­lezetté teszi az igazgatókat. Más, de hasonló vélemény volt, hogy a tantestületek né­zetének figyelembe vétele is hasonló eredményre vezet­het, azaz az igazgató nem mer majd határozottan fel­lépni a tantestület esetleges hibáival szemben, félve at­tól, hogy akkor később majd nem javasolják kinevezését. Nos. három év elmúltával elégedetten állapíthatjuk meg, hogy nem az gggályos- kodóknak volt igazuk, és hogy a megbízatások kiadá­sára. egy-két nem kirívó esettől eltekintve, a rende­letnek megfelelően került sor. Az érintett iskolák mint­egy 20 százalékában , ugyan rövidebb. öt évnél rovidebb időtartamra adták ki a meg­bízatásokat, elsősorban a kö­zeli nyugdíjjogosultság mi­att, s néhány esetben a ter­vezett körzetesítés figyelem­bevételével. Ez pedig emberi szempontból nemcsak érthe­tő, 1 hanem méltányos is, no­ha nyilvánvalóan megoldás lehetett volna az is, hogy bátrabban élnek a tanácsok a címzetes igazgatói címek ségesen .végzett jo munká­nak megfelelő erkölcsi elis­merést biztosít. Az oktató-nevelő munka fokozatos javítása, színvona­lának növelése nem utolsó­sorban függ az igazgatói fel­adatok ellátásával megbízott pedagógus személyiségétől. Általános tapasztalatként fo­galmazhatjuk meg a három , év, távlatában, hogy a cikli­kus megbízatások ösztönző­leg hatottak az igazgatók munkájára, s ugyanakkor nem kérdőjelezték meg a pe­dagógiai tevékenységhez szükséges biztonságos, nyu­godt légkört sem. Noha fel­tétlenül megfontolást érde­mel épp a folyamatos munka biztosítása érdekében a ki­nevezés időpontjának jelen­legi gyakorlatán való vál­toztatás. Később ugyanis gon­dot. okozhat esetleg, hogy az új igazgató megbízását szep­tember elsejével adják ki. s így a tanév előkészítésében, tulajdonképpen még nem vesz részt. Persze, ha a tan­testületben megfelelő a ká­dernevelés. akkor ez kisebb zökkenőt okozhat. S ez egy- / ben azt is jelzi, hogy a ha- • tározóit időre szóló megbíza­tások nem kérdőjelezik meg azt az eddigi gyakorlatot, amely a vezetésre alkalmas pedagógusok folyamatos fel­készítésére épít. Egyébként U8™tata­tok között kell megemlíte­nünk, hogy jó gyakorlatnak látszik az iskolai komplex vizsgálatok rendszere, ami­kor is — közhasznú kifeje­zéssel élve — a „pincétől a padlásig” vizsgálják meg egy-egy iskola szerteágazó te­vékenységét, mert ezzel a tantestületi és az igazgatói munkához egyaránt igen konkrét segítséget tudnak ad­ni. Hasonlóképp követendő lenne az a régebbi gyakor­lat is, hogy az új igazgatók­nak a gazdasági munka el­végzéséhez nagyobb segítsé­get adjanak. ■ Elsősorban a pedagógus-továbbképző inté­zetre hárul az a feladat, hogy ilyen jellegű tanfolya­mokat szervezzen. Hiszen a ciklikus megbízatás — mint már mondottuk — az oktató- nevelő munka folytonos szín­vonalának növelését hivatbtt segíteni. (es. a.) Mezőkövesdi művészek tárlata magyar művészet gazdagítá­Kcpiinkön balra: Eper Sándor Mezőkövesd fába faragóit cí­mere. Jobbra: Pázmáhdl Antal kerámiája Fotó: Szabados György Miskolc testvérvárosában, a finnországi Tamperében járt a 6-os számú Fazekas utcai Általános Iskola ének­zene tagozatának énekkara. Reményi János karnagy ve­zetésével a 61 tagú kórus újabb szép sikerekkel gazda­gította a magyar, ezen belül a miskolci zeneoktatás finn­országi jó hírnevét. A nem­zetközi 'versenyen; amélyre meghívást kaptak, s amelyen rajtuk kívül finn, német és lengyel kórusok is részt vet­tek, az ifjúsági kategóriában a legmagasabb elismerést, a három aranyérmes diplomát nyerték el. A 6-os számú Ál­talános Iskola énekkarának tagjait valamennyi'fellépésü­kön vastaps kísérte és a finn vélemények szerint méltán nyerték el nemcsak az okle­velet, hanem az ezzel járó díjat is. A miskolci gyerekek 7-én éjszaka érkeztek haza, s ma már Miskolcon-köszönt­hetjük a tamperei zeneiskola énekkarát. Hatvan gyerek és a kíséretükben levő húsz felnőtt június 15-ig vendé­geskedik városunkban, s két hangversenyen lép fel. Va­sárnap a miskolci énekkarral' közösen Aggteleken adnak hangversenyt, hétfőn pedig a Diósgyőri Vasas Művelő­dési Központban mutatják be műsorukat az érdeklőd® nagyközöiiségnelc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom