Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

1977. június 5,s vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 * Cél: az acél Növekvő feladatok, magasabb szintű vezetés Az MSZMP XX. kongrcsz'- szusának határozata alapján az V. ötéves törvtörvény megszabja, hogy 1980-ra ha­zánk . nyersacéltermelését 4,3—4,5 millió tonnára, a hengereltacél termelését pe­dig 3,1—3,3 millió tonnára kell növelni. Ebből a szem­pontból is nagy feladatok hárulnak az Ózdi Kohászati Üzemekre, amely jelenleg hazánk acéltermelésének mintegy egyharmadát adja. Az ország közvéleményét kis­sé „elkényeztette” az elmúlt évtizedekben az Özdi Kohá­szati Üzemek azáltal, hogy termelési, illetve beruházási, ' fejlesztési feladatait határ­időben. jó minőségben és gazdaságosan oldotta meg. Ez Vonatkozik a vállalat acél­művére is. Az acélmű terme- 1 lése az utóbbi években igen dinamikusan fejlődött. Míg 1965-ben 779 ezer, addig 1976-ban már 1 millió 190 ezer 139 tonna acélt gyártott. Az idei feladat már 1 millió 230 ezer tonna. Láncreakció A sok próbát kiállt és sok nagy feladatot megvalósító acélműi kollektíva most azonban nem teljesíti a ter­melési tervét. Az idén ez ideig 12 600 tonna adóssága van a tervhez viszonyítva. Miután az acélműnek a vál­lalaton belül kulcsszerepe van, ez más gyárrészlegek termelésére is negatívan hat ki. A folyamatos acélmű ter­meléskiesése ez idáig 17 600 tonna. Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a két ter- melőobjektum összefüggése, tnagasabbrendü, hiszen köl-1 csönhatásról van szó. Vagyis a folyamatos acélmű elégte­len termeléskapacitás-kihasz- náltsága negatívan hat ma­gára az acélgyártásra. Az acélmű és a folyamatos acél­mű termeléskiesése viszont lehetetlenné teszi a két és félmilliárd forintért megépí­tett rúd-dróthengermű meg­felelő anyagellátását,. kapaci­tásának kihasználását, illetve fejlesztését. Az acélmű ter­meléskiesése, illetve termelé­sének nagyfokú ingadozása gondot okoz a különféle hen­gerművek termelésének prog­ramszerűségében is. Nagyjá­ból ez van a gyárkapun be­lül, már ami a mennyiséget illeti. Az acélróű termeléski­esése és az így kiváltott „láncreakció”, amely a többi gyárrészleget is érinti, szállí­tási késedelmeket okoz a gyáron kívül is. Az ÓKÜ-nek a kohászati társüzemek fél- termékellátásában több ezer tonnás adóssága van, amit az érdekelt vállalatok állandóan sürgetnek, hiszen itt szerző­désben vállalt kötelezettsé­gekről van szó. Az acélműben azonban nemcsak mennyiségi problé­mák vannak. Aggasztó je­lenség a minőségi mutatók romlása is, amely már a múlt esztendőben elkezdődött. M’g 1975-ben 0,86. addig 1976-ban már 1.27 volt a sele.it. Emiatt — mint a késedelmes, vagy az elmaradt szállítási kötele­zettségek miatt is — mind gyakrabban emelnek panaszt az ÓKÜ nagy megrendelői. Nyilvánvaló, hogy ilyen ér­telemben ez a jó hírnevű vállalat jelentős anyagi vesz­teségeket is elszenved. Említ­sük. itt' még meg, hogy rom­lottak a gazdaságossági mu­tatók is, hiszen tonnánként 130 forinttal nőtt az acél ön­költsége. A helyzet jellemzésére csak a legfontosabb vonásokat emeltük ki. De talán ebből is érzékelni lehet, hogy ez egyaránt hátrányosan érinti a népgazdasági, a vállalati és az egyéni-dolgozói érde­keket. Az acélmű több mint 1700 dolgozójának a keresete például az idén az első négy hónapban 1 millió 750 ezer forinttal volt kevesebb, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Objektív és szubjektív okok Nem véletlen, hogy a vál­lalat vezetése a termelés szinte minden területét kép­viselő szakemberekből bri­gádot állított össze, amely­nek az volt a feladata, hogy alaposan és sokoldalúan vizs­gálja í meg a helyzetet, tár­ja fel a hibák okait, gyöke­reit és tegyen javaslatot a problémák egyértelmű és hosszútávú megoldására. A már Említetteken kívül erre a brigádvizsgálatra azért is szükség volt, mivel most van folyamatban, sőt finisében egy olyan nagyberuházás ki­vitelezése, amelynek célja, hogy úgynevezett oxigénbe- fúvásos technológiával a kö­zeljövőben nagymértékben növelni lehessen az OKÜ v acélművének termelését. A vizsgálat megállapította, hogy az acélműben kialakult hely­zetnek számos objektív oka is van. A már említett nagy- beruházással kapcsolatos re­konstrukciós munkálatok za­varják a termelést. Nyilván­való. hogy a fejlesztéssel kapcsolatos tevékenység ne­gatív hatását teljes egészé­ben nem lehet kiküszöbölni, de csökkenteni lehet és kell is. A negatív tényezők kö­zött került szóba — többek között — az egyes javító­anyagok időszakos hiánya, vagy például a nyersvas in­gadozó minősége, az eseten- ' ként előforduló anyag-, il­letve tartalékalkatrósz-hiány, és nem kis mértékben a da­ruk átépítési, illetve szerelési munkálatai, stb. A brigád­vizsgálat azonban azt is fel­tárta, hogy a mérleg másik serpenyőjében súlyosabb okok szerepelnek, amelyek szubjektív emberi vezetői te­vékenységre vezethetők visz- sza. A veszteségidők. az ál­lásidők nagyrésze üzem-, munkaszervezési elégtelen­ségekből tevődnek ki. Az acélmű vezetése mindaddig megfelelt a követelmények­nek, ameddig a követelmé­nyek a jelenleginél kisebbek voltak. A megnövekedett és egyre növekvő feladalok, kö­vetelmények olyan „rejtett”, vagy legalábbis eddig „rej­tett” hibákra mutatnak, vilá­gítanak most rá, amelyek alapján megállapítható, hogy az acélmű vezetése, a veze­tés színvonala nem megfele­lő. A veszteségidőket, az ál­lásidőket és így a termelés- kiesést, a rekonstrukciós munkálatokkal járó zavaró tényezők mellett is csökken­teni lehetett és kellett volna jobb üzem- és munkaszerve­zéssel. És ez nemcsak a ter­melés mennyiségi, hanem minőségi és gazdaságossági oldalára is vonatkozik. A szubjektív okokat vizs­gálva azonban nemcsak az eddigi vezetést, vezetési módszert, stílust kell bírálat tárgyává tenni, hanem az acélmű munkásgárdáját is azzal a fontos megjegyzéssel, hogy akinek nem inge. ne vegye magára... A brigád - vizsgálat ugyanis megállapí­totta azt is. hogy bőven van tennivaló a munkafegyelem javítása, a munkaidő jobb ki­használása területén is. Meg­fogalmazódott: hogy nem ki­elégítő a technológiai fe­gyelem sem. És üt nemcsak az úgynevezett felfedezett fe­gyelemsértések magas szá­mára kell gondolni. Senkit, az acélmű egyetlen dolgozó­ját sem mentesíti a pontos és fegyelmezett munka alól a valóban sok, a rekonstruk­cióval járó zavaró tényező, vagy a keresetek számottevő csökkenése. Intézkedések A brigádvizsgálat jelenté­sét megtárgyalta a vezérigaz­gatói értekezlet, majd ezt kö­vetően az üzeipi párt-végre- hajtóbizottság is foglalkozott a témával. A jelentésről, il­letve a jelentés alapján ed­dig hozott intézkedésekről, döntésekről pedig a napok­ban aktívan tájékoztatták az acélmű kollektíváját. Miután az alapos és sokoldalú vizs­gálat, a vezérigazgatói érte­kezlet, a párt-végrehajtóbi- i zottság, az acélműben kiala­kult helyzet okai közül nem az objektív tényezőket ítél­te elsődlegesnek, így a dön­tések és az intézkedések el­sősorban a vezetés színvona­lának minőségi emelését, ezen keresztül az üzem- és mun­kaszervezés javítását, céloz­zák. Ott, helyben, a munkás­aktíván történt meg a gyár­részleg eddigi .vezetőjének és főmérnökének felmentése és az acélmű új első számú ve­zetőinek a kinevezése. Az intézkedések sorában ez ta­lán az első volt, hiszen ez csak egyik feltétele a vezetés színvonala emelésének. Ezt ugyanis minden szinten, a középvezetők szintjén is el kell érni. Egészségesebb munkamegosztásra van szük­ség a vezetés minden terüle­tén és el kell érni, hogy a magasabb szintű vezetés kö­vetkezetesebb legyen' az uta­sítások kiadásában, az ellen­őrzésben, a íclelősségrevo- násban. Még mindig a veze­téssel kapcsolatban támasz­tott követelményeknél ma­radván felhívják a figyelmet arra, hogy tovább kell javí­tani a vezetők és a vezetet­tek kapcsolatát, élővé kell tenni az üzemi demokráciát. Éppen az egyre növekvő és újszerű feladatok teszik kö­telezővé az új vezetés szá­mára, hogy nagyobb gondot fordítsanak a kádermunkára is. A folyamatban levő és a még várható intézkedések so­rából feltétlenül ki kell emel­ni a karbantartási tevékeny­ség megjavítását, éppen a veszteségidők, az állásidők csökkentése érdekében. Az intézkedések sorából itt most utolsóként kerül szóba, de mégis az első helyeken sze­repel az, hogy felül kell vizs­gálni a jelenleg fenálló bé­rezési rendszereket, olyan változtatásokat kell eszközöl­ni ezeken, amelyek t az eddi­gieknél sokkal jobban ösztö­nöznek a mennyiségi és a minőségi munkára. Megerő­sítették azt a vezérigazgatói utasítást, mely szerint a vál­lalat vezető szervei és az acélművel kapcsolatban levő többi gyárrészleg folyamato­san kötelesek munkájukban I az acéltermelés elsődlegessé­gét figyelembe venni. Kritikus és önkritikus, messzemenően demokratikus kollektív volt ez a vizsgálat, amiért becsülni kell az ilyen ’ légkört, az ilyen munkamód­szert., az ilyen munka- és ve- zetási stílust. Az Özdi Kohá­szati Üzemek acélművének kollektívája az elmúlt évii-, zedekben becsülettel helvt állt. Ez a záloga annak, hogy a hibák okainak ismeretében a munka minden területén való javításával, a vezetők és a vezetettek közös összefo­gásával ezen az akadályon is túljutnak és maradéktala­nul megvalósítják feladatai­kat. Oravcc János NŐNEK A FALAK... Fotó: Laczó József Fejlesztések Alsóvadászén Jelentős összegeket költ az idén a géppark korszerűsíté­sére és a korszerű gazdál­kodásban egyre inkább nél­külözhetetlen berendezések­re, tárolóhelyekre az alsó­vadászi Szabadság Termelő- szövetkezet. A kalászosok betakarítását például már egy újonnan vásárolt SZK- 5-ös kombájn segíti, a talaj- művelést, a jövő évi termés alapozását pedig a napokban érkező Rába-Steiger erőgép. A 40 hektáron termelt do­hány leveleinek szárítása az előző éveknél éokkal keve­sebb munkaerőt igényel majd az idén, mert törésig elkészül három TDO—100-as mesterséges dohányszáritó- juk. Nagy szükség van az épü­lő, új hídmérlegre, s ennél is jobban várják a növény- termesztés szakemberei, hogy megépüljön a 60 vagonos műtrágya raktár. Ezzel meg­szűnik az a „pazarlás”, amit az eddig szabadon tárolt, ömlesztett műtrágyáit ható­anyag vesztesége okozott. Az ősszel szükséges ömlesztett műtrágyát már „fedél alatt” fogják tárolni. Ezzel meg­szűnik a hatóanyag elillana- sa, s megszűnik az a gond is, amivel a rossz tárolás miatt összetömörült .műtrá­gya kiszórása járt. M a pihennek és ünnepelnek. Számba veszik munkájuk eredményeit, hogy uj erőt merítsenek a sikerekből a holnapi feladatok teljesítéséért. Ma virágos gallyak díszlenek a magasba nyúló darukon, az épülőben levő házak falain; ma társadalmunk gondoskodó figyelme feléjük fordul, őket ünnepli, mert ez a nap, június első vasárnapja az övé­ké: az építőké. Van mit számba vennünk, s az alkotó munka sikerei felett okunk van ünnepelni és örülni, örülni új gyá­rainknak, útjainknak, hídjanknak, nagyszerű lakótelepeink­nek. örülni minden téglának, betonelemnek, ami már a he­lyén van. Társadalmunk, egész országunk sokat, s egyre többet vár* az építőktől, e létfontosságú iparág minden rendű-rangú dol­gozójától. A tervezőasztaloknál születik a jövő: mérnökök, technikusok álmodják papírra terveinket, elképzeléseinket, vágyainkat. Melyeket aztán ők, az ünnepelt építők öntenek valóságos formába: házakat, lakótelepeket, városrészeket emelve, gyárakat telepítve, utakat, vasutakat építve, névtele­nül is tartós, évszázadokra szóló emléket állítva. Szerte az országban, de megyénkben különösen nagy szerepet játszanak mai és holnapi terveink megvalósításában. Ott találjuk őket a Sajó-völgyi ipari koncentráción, a vegyipar nagyberuházá­sain, a városok új arculatának kimunkálásán a legkisebb község vagy település bekötő útjának létrehozásáig. S miközben alkotómunkájuk sikereit ünnepeljük, tekinte­tünk, velük együtt már a holnapi tennivalók, holnapi felada­tok megvalósítása felé fordul. Hiszen jelenlegi ötéves terv­időszakunk mostani esztendejére is kimértek a feladatok: legnagyobb építőipari szervezeteinktől a legkisebb létszámú brigádig mindenkinek ismert a tennivalója. Megyénk építő­ipari vállalataink — különösen a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat — fejlődése a tervidőszakban a megnövekedett feladatokhoz mérten folytatódik, és dinamikusan fejlőd­nek tanácsi és szövetkezeti építőipari szervezeteink is. S ma, amikor a legmodernebb gépek, technológiák mellett fellelhető még a hagyományos építési mód, hogy terveinket maradék­talanul megvalósíthassuk, a megye egész építőiparában lét­fontossága van a további gépesítésnek, a termelékenyebb, ha­tékonyabb munkavégzésnek. A követelmények egyre nőnek, és mind magasabb a szakipari munkákkal szemben támasz­tott igény. Mint ahogy az egesz iparág területén döntő fon­tosságú a minőség, ami többek között az új házak, lakónegye­dek esztétikusabb kivitelezéseben is testet ölthet. A lakásépí­tés kulcsfontosságú szerepet tölt be a lakossági infrastruk­túrában. Az V. ötéves tervidőszakban is kiemelt feladat a la­kásellátás javítása, és ez már önmagában is körülhatárolja építőipari vállalataink programját. Tudjuk: a gépesítés nemcsak gyorsítja a termelést, altala nemcsak a termelékenység növekedik, de nehéz fizikai mun­kától is mentesít, s a további gépesítésnek ezekben a munka­erő-ínséges időkben igen nagy jelentősége van. Az építőipar­ban is. mint az élet minden területén, a gépeket emberek irányítják és kezelik. A gép nem tud gondolkodni, de a gon­dolkodó ember a gépet nagyobb, célszerűbb, nem utolsósor­ban gazdaságosabb munkára tudja fogni. Mindenütt arra van szükség, hogy' .értsük, lássuk feladatainkat, s az építőipar minden szervezetének dolgozója átérezze azt a nagy felelős­séget, amely céljaink valóra vallásában személy szerint is rá hárul. T ársadalmunk megbecsüli és nagyra értékeli az építőket. Ennek jele a sok-sok erkölcsi, anyagi elismerés, amit ezen a juniálison szerte az országban és a megyében az építők között kiosztanak. Ennek jele mindannyiunk őszin­te tisztelete, amelyet az építők iránt érzünk, amely abból is fakad, hogy tudjuk: a mai ünneplés után holnap újból ott lesznek az épülő falakon, és ott lesznek holnapután és azután is. hogy iskolákat, bölcsődéket, lakóházakat és gyárakat emel­jenek mindannyiunk jobb boldogulására és örömére. Onodvári Miklós Minden határozat végre­hajtása kétifontos tényező­től függ: az objektív lehe­tőségtől és a végrehajtók szubjektív hozzáállásától. A kettő összhangja elengedhe­tetlen ahhoz, hogy az adott határozatban megfogalma­zott célkitűzések érdemben megvalósuljanak. Különö­sen fontos ennek az össz­hangnak megteremtése a párt nőpolitikái határozatá­nak szempontjából. Ebben az esetben még azt is mondhatjuk, hogy a ked- vező szubjektív tényezők az objektív nehézségeket is előnyösen befolyásolják, el­lenkező esetben pedig ki­használatlanul maradnak a meglévő objektív' lehetősé­gek is. Gondolni is rossz arra, amikor a nem megfe­lelő körülmények között még a jószándék is hiány­zik. A tapasztalatok szerint a nagyvállalatoknál a legki­egyensúlyozottabb a hely­zet. A közéoüzerrtek meg­lehetősen változatos képet nyújtanak. Ahol zömmel nőket foglalkoztatnak, ott nyugodtan állíthatjuk: az általános in un káspoli ti ka szerves része a nőpolitikái határozat, s maradéktala- nui érvényesítik is. A nők kétségtelenül na­gyon sokat tehetnek egyen­jogúságuk érvény rej uttatá- sa, megszilárdítása érdeké­ben. Mivel azonban a poli­tikai és gazdasági felelős beosztások többségét férfi­ak töltik be, zömmel rájuk van bízva a nőpolitikái ha­tározat érvényrejuttatása is. Amikor az újságíró ilyen témában vizsgálódik, már egyre gyakoribb, hoT bi­zonyos büszkeséggel sora­koztatják fel azokat a he­lyi intézkedéseket, ame­lyekkel javítottak a mun­kakörülményeken, amelyek­kel bizonyítani tudják a szo­ciális állapotok változását. Ahol rögtön számokat, pél­dákat. eredményeket sora­koztatnak fel, ott nincs kü­lönösebb baj. Nem így ott, ahol a beszélgetést nehezen lehet eltéríteni a szólamok síkjáról. Ha ilyenkor az ál­talános gondol átok on túl mégis ragaszkodunk egy té­ma konkrétabb megfogal­mazásához, bizonyításához., akkor jön a „panasz”: Nem megfelelő az általános mű­veltség, nem „akarnak” fe­lelős beosztást vállalni, ép­pen a nők nem szeretik ma­guk közt a vezetést, nem lehet számítani rájuk, mert családjuk van, vagy egyszer csak bejelentik majd, hogy terhesek. Ahol felszakad a panaszkodás zsilipje, ott biztos, hogy visszafogottan, telve fenntartásokkal keze­lik a nődolgozókat. Tisztáznunk kell itt egy nagyon fontos kérdést. A nők helyzetével, munka­körülményeik javításával való foglalkozás nem csu­pán szociális, hanem .poli­tikai kérdés is. Ha pedig politikai kérdés, akkor an­nak kézbentartása elsősor­ban az üzemi pártbizottsá­gok, pártalapszervezetek feladata. A megyei pártbi­zottság legutóbbi ülésén fontos határozatot hozottá megyében dolgozó nők helyzetének, életkörülmé­nyeinek további javításá­val kapcsolatban. A témát a járási pártbizottságok is napirendre tűzik, a konk­rét végrehajtás azonban az alapszervezetekre var. Raj­tuk múlik —, hogy ha kell vitázva a gazdasági veze­téssel is — ennek az igen fontos párthatározatnak a megvalósulását szinte na­ponta figyelemmel kísérjék. A. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom