Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

1977. június 3., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Munkaerőhelyzet — munkaerő-gazdálkodás (Folytatás az 1. oldalról.) népi hatalom győzelméért vívott harc cselekvő részve­vőjét, a szocializmus ma­gyarországi vívmányainak rendíthetetlen védelmezőjét a belső és a nemzetközi re­akció kísérletei ellen, mint következetes Internacionalis­tát és az imperializmus el­len, a szocialista közösség összefogásáért, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egységének megszilár­dításáért folyó küzdelem tevékeny harcosát. — A pórt és az állam ve­zető posztjain Ön, Kádár János elvtárs, fáradhatatlan tevékenysé­get fejt ki a béke megszi­lárdítása és a világ vala­mennyi népe közötti ba­rátság érdekében; j következetesen fellép a kü — ! lönböző társadalmi rendsze- j fii és állami berendezkedésű országok közötti együttműkö­dés és baráti kapcsolatok fejlesztéséért. „Nincs magasztosabb és humánusabb cél — mondta Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára —, mint a bé­ke és a nemzetközi bizton­ság lehető legteljesebb meg­szilárdítása, a háború vég­leges kiiktatása az államok közötti kapcsolatokból.” — Kedves Kádár Elvtárs! Most, amikor átnyújtom Ön­nek, a Nemzetközi Lenin, békedíj kitüntetettjének az ér­demérmet és az oklevelet, is­mételten gratulálok a nagy Lenin nevét viselő, magas nemzetközi kitüntetéshez. Az önnek adományozott kitün­tetés személyes érdemeinek mél­tó megbecsülése, s egyben elismerése annak, hogy az egész magyar nép jelentő­sen hozzájárult a világbé­kéért vívott közös harc ügyéhez. — Jó egészséget, hosszú életet és nagy sikereket kí­vánok önnek, kedves Ká­dár elvtárs, munkásságához, amelyet a magyar nép javá­ra, a béke és a népek kö­zötti barátság további meg­szilárdítása érdekében fejt ki. — Éljen a világbéke! — fejezte be beszédét Nyikolaj Blohin akadémikus, majd át­nyújtotta Kádár Jánosnak a magas kitüntetést. Válaszbeszédében Kádár Jánosa következőket mondta: Tisztelt Blohin Elvtárs! Kedves Elvtársak! — Hatvan évvel ezelőtt, amikor Európa véráztatta mezőin még javában tombolt az első világháború, Orosz­ország munkásai, parasztjai, elnyomott nemzetiségei Le­ninnek, a bolsevikok pártjá­nak vezetésével harcba száll­tak. A felkelők, a forradal­márok, a dolgozók életbevá­gó követeléseiért harcoltak. Amikor győzött a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom, a szovjet hatalom első nyilvános fellépése a béke­dekrétum elfogadása volt. A forradalom győzelmével olyan állam született, amely a szocialista társadalom épí­tésére és a békéért vívott harcra esküdött föl. — A Szovjetunió azóta is a világbéke fő támasza és döntő ereje. Fennállása óta soha nem kezdett háborút, de az ellene támadókat visz- szaverte. A második világ­háborúban az antifasiszta ko­alíción belül magára vállal­ta a fő terhet, szétzúzta a Hitler-fasiszta támadókat és ezzel nagy veszedelemtől mentette meg az egész em­beriséget. A Szovjetunió ma is a békéért folytatott harc élén jár. Ezért nem véletlen, hanem tör. vén'y szerű, hogy a Szov. jcíunió Legfelsőbb Taná­csa Lcnin-békcdíjat alapí­tott. — A Lenín-békedíj az egész világos nagy erkölcsi tekintélyre tett szert. A nem­zetközi összetételű bizottság — amely dönt e díj odaíté­léséről — pártállásra, világ­nézetié, nemzetiségre, a bőr színére való tekintet nélkül ítéli oda a díjakat azoknak, akik megítélése szerint a bé­két. a népek közötti barát­ságot szolgálják. — Engem most az a meg. tiszteltelés ért, hogy egyike vagyok azoknak, akiknek az idén a Nemzetközi Lenin-bé- kedíj Bizottság a díjat oda­ítélte. Ön az imént azt mon­dotta, hogy a díjat szemé­lyes érdemekért és a magyar nép helytállásáért ítélték ne­kem. Ami a személyes tevé­kenységet illeti: saját maga­tartását és tevékenységét senki sem képes tárgyilago­san megítélni, arra mások hivatottak. De bizonyos, hogy aki társadalmi tévé. kenységet. folytat és olyan átfogó célért akar lenni va­lamit, mint a béke védelme és megszilárdítása', az soha nincs egyedül. S ha én vala­mit tehettem a béke ügyé­ért, csak azért tehettem, mert nem elszigetelten, » nem egyedül dolgozom, mert együtt dolgoznak velem elv­társaim, honfitársaim. — Hazánkban százezrek, milliók: munkások, parasztok, cr. lelmiséifick, egyházi sze­mélyiségek, férfiak és nők, idősek és fiatalok küzde­nek a békéért. Minderre gondolva őszintén köszönöm önnek, tisztelt Blohin elvtárs, s a bizottság tagjainak a számomra és népünk számára nagy meg­tiszteltetést jelentő döntést, hogy a Lenin-békedíjat ne­kem ítélték. — A magyar nép békés építőmunkát folytat, a fejlett szocialista társadalmat építi. Létérdekei, társadalmi céljai egyaránt azt igénylik, hogy békében folytathassa munká­ját. Ezért dolgozik pártunk, kormányzatunk, népünk tel­jes egységben. A békéért, a népek közötti barátságért vívott küzdelem­ben is mérhetetlen erőt ad számunkra, hogy legnagyobb barátunk és szövetségesünk, testvérünk, a Szovjetunió ol­dalán, vele teljes egyetértés­ben vívhatjuk ezt a harcot. — A nemzetközi Közvéle­mény jól ismeri azokat a ma különösen időszerű szovjet javaslatokat és lépéseket, amelyek a háborús veszély leküzdését, a béke megszi­lárdítását célozzák. Ezek a javaslatok nemcsak a Szov­jetunió érdekeit szolgálják, hanem messzemenően megfelel­nek a. szocializmust építő népek, a világ minden né­pe érdekeinek is. — Pártunk, kormányza­tunk és népünk jól ismeri, érti és teljes mértékben he­lyesli azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket napjainkban a Szovjetunió a stratégiai fegyverek korlátozásáért, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésért és az általános leszerelésért tesz. Sajátunknak tekintjük ezeket a törekvéseket, s a Szovjetunióval teljes egy­ségben küzdünk azért, hogy valósággá váljanak. — A Nemzetközi Lenin- békedíj Bizottság döntéséről a magyar közvélemény má­jus elsején reggel értesült. Ezen a napon és az azt kö­vető időszakban nagyon sok elvtársamtól, honfitársamtól kaptam üdvözletei. Amennyi­re érzékelni tudtam, nagyon sok gratulációból az csendült ki, hogy nálunk, Magyaror­szágon az emberek e magas és megtisztelő kitüntetést sajátjuknak tekintik. Va­lahogy úgy fogják fel — szerintem igen helyesen —. hogy ezt a kitüntetést a mi népünk kapta. Ez végtelenül jóleső érzés számomra. — Nagyon sok üdvözletét kaptam külföldről is. Az első üdvözletei közeli barátunk­tól, Lconyid Iljics Brezsnyev clvtárstól kaptam, akit na­gyon tisztelek, s akit az egész magyar nép nagyra, becsül és értékel. Nagyon sok más üdvözlet is érkezett címemre a Szovjet­unióból és más országokból, ismert vezetőktől, munká­soktól. parasztok1 ól, művé­szektől. barátaimtól. — Megragadom az alkal­mat, hogy forró köszönetét mondjak Leonyid iljics Brezsnyev elvtársnak, min­den szovjet barátomnak, s mindazoknak, akik megtisz­teltek üdvözletükkel. A jókí­vánságokat köszönöm és szívből viszonzom mindnyá­juknak. — A békéért hatvan éve szilárdan és következetesen harcoló nagy szovjet nép­nek teljes sikert kívánok a kommunizmus építésében 1 Szívemből kívánom, hogy vi­lágraszóló nagy művüket bé­kében folytathassák! — A Lenin-bélcedíj nagy erkölcsi megtiszteltetés, de ugyanakkor kötelezettség is. Igyekszem olyan szellemben dolgozni, hogy méltó legyek erre a nagy kitüntetésre. Szeretném biztosítani szov­jet barátainkat, a szocializ­must építő testvéri népeket, a békeszerető embereket és népeket arról, hogy a magyar nép a jövőben is eltökélten és következete­sen ott lesz, ahol a hala­dásért harcolnak és a bé­két védik. — Olyan korban élünk, amikor bonyolull, nagy és nehéz nemzetközi kérdések várnak még megoldásra. Tudjuk, hogy ez harc nélkül nem megy. Pártunk, kormá­nyunk, népünk minden tőle telhetőt megtesz, hogy elő­mozdítsa a haladás, a béke ügyét. Minden gondolkozó ember látja, érzékeli és tud­ja, hogy a béke erői növe­kednek. Optimisták vagyunk, bizakodunk: igazságos ügyünk győzni fog. Állhatatos har­cunk eredményeként eljön a szilárd, tartós béke korsza­ka! — fe.i'ezte be válaszbe­szédét Kádár János. A Központi Bizottság első Oj rendelkezések jelentek meg a tsz-ek kategorizálásá­ról, a dolgozók munkaidejé­ről és munkadíjazásáról. Az , alapelv az, hogy a tsz-ben dolgozók munkadíjazása vál­jék a lehető legnagyobb mér­tékben azonossá az állami vállalati dolgozók bérezésé­vel. A jogszabály egyúttal a tsz-tagok és alkalmazottak munkadíjazásában mutatkozó különbségeket a minimálisra csökkentik. Az új jogsza­bály alapján a besorolás alapját-képező fizikai és nem titkára a kitüntetéssel járó pénzösszeget a magyar szo­lidaritási alapnak és egy ma­gyar gyermekintézménynek ajánlotta fel. * Nyikolaj Blohin csütörtö­kön délben Kádár . János tiszteletére fogadást adott a szovjet nagykövetségen. Po- hárköszöntőjében üdvözölte Kádár Jánost a Nemzetközi Lenin-békedijjal történt ki­tüntetése alkalmából. Üd­vözlő szavaira Kádár János válaszolt. A fogadáson megjelent Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, s ott voltak az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és a Központi Bizottság titkárai. Reszt vett az Elnöki Tanács, a Minisztertanács több tag­ja, a Központi Bizottság osz­tályvezetői. Megjelentek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béke­tanács képviselői, az egyhá­zak vezető személyiségei. Ott voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére mun- kaversenyt kezdeményezett csepeli szocialista brigád tagjai, ipari és mezőgazda­sági üzemek szocialista bri­gádjainak képviselői, a ma­gyar politikai, társadalmi, tudományos, kulturális élet vezetői. Jelen volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió magyar­országi nagykövete, valamint a szovjet nagykövetség veze­tő beosztású diplomatái, a szocialista országok budapes­ti nagykövetségének vezetői. fizikai munkadíjléíelek az állami vállalati munkabér- tételekkel teljesen azonosak. Azonos lesz a vezetői mun­kakört betöltők részére kifi­zethető prémium is. A része­sedés is megfelel a vállalati nyereségrészesedésnek. A jog­szabály intézkedik a munka­időről is. Ez túlórával együtt legfeljebb 3000 óra lehet. Az új jogszabály szerint az álla­mi vállalatokra általánosan elrendelt munkabesorolási kö­telezettség a jövőben a tsz- ekre is kiterjed. S ok vállalatnál, üzemben okoz gondot az optimá­lis munkaerőigény kielé­gítése/ A külső tartalékok a legtöbb helyén kimerülőben vannak. Az iparfejlesztésben leginkább érintett területe­ken, mint például Leninváros. ban. szinte naponta jelent­keznek a problémák. Mint is­meretes, a Tiszai Vegvikombi- nát szomszédságában olyan ha­talmas létesítmények vannak születőben, mint a 860 mega­wattos Tiszai Erőmű, vala­mint a Tiszai Kőolajipari Vál­lalat. Ide is kell a munkás­kéz, kellő számú jól képzett szakembergárda. Nyolc-tíz évvel ezelőtt még azon főtt a fejük a helyi párt, tanácsi és gazdasági ve­zetőknek, hogyan biztosítsák a nagyszámú nődolgozók fog­lalkoztatását:. Ma viszont, amikor bőven van munka- alkalom, egyre kevesebb a jelentkező. Nem véletlen, hogy a TVK szakszervezet i bízott ságának legutóbbi ülésén éppen a munkaerő-gazdálkodás és a munkaerőhelyzet szerepelt' napirenden. Érdekes adatok hangzottak el a tájékoztató­ban. Tavaly a kombinátban foglalkoztatott dolgozók szá­ma 2.1 százalékkal növeke­dett, ezzel szemben az egv főre jutó társadalmi érték 24,3 százalékkal emelkedett. Ebből arra következtethetünk, hogy helyes tendencia érvé­nyesült a vállalat gazdálko­dósában. ugyanis a nagyobb eredményeket nem a létszám növelésével igyekeztek bizto­sítani. A termelés nagyará­nyú felfutását döntően a ter- I melékenység fokozásával, a f munka- és üzemszervezésben i rejlő lehetőségek kiaknázásá­éval érték el. A munkaerővel való éssze- £ rű gazdálkodás elengedhetet­len az ez évi megnövekedett feladatok teljesítéséhez. A TVK igazgatósága is ezt tar­totta szem előtt, amikor erre az évre mindössze 2,3 száza­lékos létszámnövelést irány­zott elő. Az új munkaerőt teljes egészében az új létesít­ményekhez irányítják, ugyan­is már most, a beruházás idő­szakában felkészül a vállalat a leendő polipropiléngyár 1978-ban történő üzembe he­lyezésére. A szakszervezeti bizottság alaposan megvizsgálta, ho­gyan alakult az utóbbi idő­ben a vállalattól kilépő dol­gozók aránya, milyen okok játszottak ebben közre. Jól­lehet, a fluktuáció évről évre mérséklődik, a csökkenés üte­me azonban még mindig nem kielégítő — állapították meg. Részletes kimutatást készí­tettek a kilépések okairól. A tények egész sora bizonyítot­ta. hogy a Leninvárosban fo­lyó ipari beruházásoknak nagy az elszívó hatásuk. El­mondták, hogy a most épülő üzemek lényegesen több la­kással rendelkeznek, mint a TVK, ezért igen sokan kény­telenek munkahelyet változ­tatni. Elég nagy a számuk azoknak a kilépőknek is, akik különböző családi okok miatt bontják fel a munka- viszonyt. mások azt mondják, azért számolnak le. mert. megunták az örökös ingázást, és a lakóhelyük közelében keresnek megfelelő munka­alkuimat.'' Ez év első három hónapjá­ban mintegy 230 dolgozo je­lentkezett a TVK-ban felvé­telre. Ebből mindössze 164 esetben történt megállapodás a munkáltató és a munka­vállaló között. Hatvanöt dol­gozó jelentkezését kénytele­nek voltak elutasítani, mivel egy részük írástudatlan voll, azután többszöri kilépett be­jegyzés szerepelt munkaköny­vükben. vagy éppen nem töl­tötték be 18. életévüket. A munkaerő-vándorlás csök­kenését nagymértékben elő­segítették a dolgozók anyagi helyzetének javítását célzó intézkedések, a vállalat bér- gazdálkodásának és az ösz­tönző rendszerek állandó korszerűsítése. Az elmúlt év- decemberében a TVK 5 mil­lió forint jutalmat fizetett ki a törzsgárdatagoknak; ez év tavaszán, a kombinát 1976. évi eredményei alapján, 31 napnak megfelelő nyereség illette meg a közel 6000 fős kollektívát, áprilisban pedig a kiváló vállalat kitüntetés átadása alkalmával, újabb kétmillió forinttal jutalmaz­ták a dolgozókat. M unkájuk megbecsülését jelenti a közelmúltban végrehajtott 6 százalé­kos bérfejlesztés is, amely jelentősen hozzájárul a kere­setek arányos, tervsze”ü nö­vekedéséhez. L. L. Utak mellett, szót váltva Kamilla, vagy orvosi székfü: a fészkesek csaladjába tartozó növényfaj. Utak mentén, legelő­kön, szikes pusztákon gyakori. Jelentős és értékes gyógynövé­nyünk. Belsőleg gyomorbántal- malc, hurutos megbetegedések ellen, görcsoldóként használják; külsőleg főleg gyulladásokra al­kalmazzák, borogatás és kenőcs alakjában. Ismert hajápolószer. — Gombát keresnek? — kérdezi, amikor a közelünkbe ér. — Azt — bólogatunk. Fejünket csak egy pillanatra emeli fel a kí­váncsiság. Törődött, vékonyka öregasszony a kérdező. Arcáról régen elszállt a fia­talság, a lélek majdhogynem hálni jár bele. Vállán zsák lóg. kezében egy furcsa, leginkább szeneskannára emlékeztető alkalmatosságot tart. Fe­jén a kendő fakuló, fekete; szoknyá­ja is megélt már jó néhány nagymo­sás 1. — Nincs még gomba. Meleg se volt. eső se. Bezzeg, ha lenne egy jó égi áldás! Azok után mindig tele van a rét harmatgombával. Mintha csak hangosan gondolkod­na. Nem is nekünk, magának beszél. — A néni nem gombát szed? — Én-e? — bökken meg. Aztán el­neveti magát. Furcsa, elvékonyult ne­vetése van. — Nem szedtem én gom­bát régen. Kamillát szedek, székfű- virágot. Ismerik? — Hogyne ismernénk! Minek sze­di, teának? — A fenét teának. Eladásra! — Ki veszi ezt meg? — Hát az ÁFÉSZ! Ároklön bent a faluban felvásárolják. — Érdemes ezzel töltenie a napot ? Megéri? Megvonja a vállát. A száját is el­húzza. — Miből csináljak pénzt, ha ebből sem? Hatvankilenc éves vagyok. Ma­holnap végleg elmegyek pihenni. — Mennyit fizetnek a kamillavirág kilójáért? — Sokat nem. Öt forintot. — Égj' nap mennyi jön össze? — Az attól függ, mennyi virágot találok. Ha sok van, 10—15 kilogram­mot. is leszedek. A Kislányánál ott sok volt. De hát mások is szedik, így hamar elfogy. Errefelé kevesebb van. Sokat kell menni azért a kis pénzért. Mintha csak erről jutott volna eszébe, hogy mennie kell. Elköszön. ■ Mi továbbra is kutatjuk az árok­lói rét zsombékjait. Egyre kevesebb sikerrel. Igaza volt a néninek. Eső sem volt, meleg se ... Ezért nincs itt gomba. Tekintetünket végighordozzuk a sí­kon. A búzatábla szélében áll meg. néhány száz méterrel odább. A törő­dött, vékonyka öregasszony. Gyűjti a kamillavirágot, mint méh a virág­port. Mit gyűjti! Kaszabolja! Azt a fura. szeneskannára emlékeztető szer- számot lóbálja. Odavisz a kíváncsiság. — Tessék már~mondani, mi a neve ennek a szerszámnak? —Ennek-e? Félbemarad a mozdulat. — Szókfűlapát. Ezzel szakítom le a virágot a száráról. Mert csak a vi­rágot kell gyűjteni. Azt veszik ál. — A néni tudja mire kell ez a sok virág? — Úgy hallottam, v gyógyszer lesz belőle, meg tea. — Maga szokott kamillateát főzni? Tagadóan rázza a fejét. — Soha. Én csak az illatát szere­tem. Ezt a kellemesen, kesernyés il­latot. — Mondja, nincs ettől jobb terü­let? Itt. a búza között nem könnyű gyűjteni. — Gyepen lenne jó. de hát mit csináljak? Ha itt nőtt meg, innen kell leszedni. Szaporátlan, az mái' szentigaz. — A nénit hogy hívják? Egyik pillanatról a másikra össze­ráncolja a homlokát. A szeme is sö­tétül. Fején a fakuló kendőt előbbre húzza. — Mondja, miért érdekli magát annyira ez, amit csinálok? Kicsoda maga? Elhiheti nekem, nincs ebben semmi szabálytalan. — Persze, hogy nincs. Próbálom megnyugtatni. Mondom neki, mit akarok. — Rólam akar írni? Aztán minek? — Nem magáról írok, hanem a ka- millagyűjtésről. — Arról is minek? Nincs ebben semmi olyan, amiről írni kellene. Le kell szedni, ez a lényeg, meg az, hogy pénzt kapjunk érte. Elhallgat. Fogja a székíűlapátot. lendíti a búzatábla felett. A virág- lejek beleakadnak. Szárukról szakad a virág, mintha jajdulna. A keze vá­logat a lapátra került virágok között Kiszedi a szemetet, majd a sok száz fehér szirmú nap a zsákba vándorol. ^Megemelem. Bizony könnyű. Sok kell még a 10—15 kilogrammhoz. Most én köszönök el. Maijára ha­gyom. az előhomoki búzatáblák mel­lett. Csak a kellemesen kesernyés il­lat kisér sokáig. Hajdú Imre Munkadíjazás a tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom