Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4; 1977. június 19., vasárnap Színházi visszatekintés A 154. évad végén A putnoki diákotthon Eredményes tanév áll Százötven-negyedik évadjai zárja néhány nap múlva a Miskolci Nemzeti Színház. A még hátralevő -néhány előadás lényegében nem változtathat a záruló évad összképén, nincs akadálya hát, hogy visszatekintve közel tíz hónap munkájára, néhány gondolatot feljegyezzünk az 1976/77-es miskolci színházi évadról. A színház meghirdetett műsorában 11 bérleti darab szerepelt, szó volt továbbá egy gyermekdarab bemutatásáról, valamint egy igen keveset játszott magyar komédiának stúdiókeretek közötti felújír tásáról. A műsorterv optimizmussal töltlietett el, különösen ha figyelembe vesszük a színház — többféle feladatot ellátni hivatott, egyetlen színház! — elkötelezettségeit, a rendkívül heterogén összetételű közönség részéről megmutatkozó kívánságokat. A színház vezetése évek óta bizonyos népszínházi programot hirdet, amelyben a közönség mind tömegesebb megnyerése és a rendkívül széles skálájú műsorkínálat is bennefoglal- tatik. Természetesen, nem elégítheti ki kizárólagosan egyetlen nézőréteg igényét sem a Miskolci Nemzeti Színház. Nem tehet eleget a csak bécsi operetteket kedvelő, nem lebecsülendő számú néző kívánalmainak, sem pedig a kvalifikáltabb, mindenkor csak magvas mondandójú darabokra vágyó, de nem ritkán bizonyos sznob kívánságokat is hangoztató, határozottan kisebb közönségrétegnek sem. Nem felejtheti a több tízezres létszámú ifjúságot, amely máris színházlátogató, és belőlük adódik majd a későbbi felnőtt színházlátogató közönség, az ezek részéről megmutatkozó nagyon sokféle kívánalmat, ugyanakkor számol — és elsősorban velük számol — a munkás színházlátogatókkal, akik az elmúlt évtizedekben -kezdtek csak a színházhoz közeledni. Ilyen alapállásból indulva, illetve a népszínházi feladatot megközelítően e gondoktól körülhatároltan állította össze a színház az elmúlt év műsortervét, ' amelyet kevés eltéréssel meg is valósított. Nem mu ta tta be a tervekben szereplő Bulgakov A bíborsziget című müvét, a Banditák című operett helyett egy másik került színpadra, ugyanakkor számszerűleg A bíborsziget pótlására stúdió- színpad helyett nagyszínpadon került a közönség elé Görgey Gábor Komámasz- szony, hol a stukker? című komédiája. A gyermekeknek Benedek András művét, A garabonciást mutatták be. Ha végigtekintünk az elmúlt éven, és nem feledkezünk meg a színház fentiekben vázolt feladatairól és elkötelezettségeiről, valójában elégedettek lehetünk, az évadot pozitívnak kell mindenképpen értékelni'. Mindössze egy meghökkentően rossz produkciót láttunk. Ez Fey- dau bohózata volt, amit Ki mint veti ágyát címmel mutatott be a színház. Kár is talán rá szót vesztegetni utó- leg, nemcsak az évad, hanem jó néhány esztendő mélypontjának tekinthetjük, és sajnáljuk több művész belefektetett erejét. Bizonyára a színház vezetésének is tanulságokkal szolgált ez az előadás, még akkor is, ha jellegénél fogva, bizonyos Icözön- ségrétegeket vonzott. Annál több emlékezetesen jó produkciót van szeren-' csénk a visszaemlékezésben feljegyezni. Mindjárt az évadot nyitó vásári komédiát, amely a nagyszínpadra csak később került, a Csiszár Imre rendezte, A mi Moliére-iink című komédiát, mint ennek a fajta színjátszásnak csodás bravúrját. Szívesen fogadjuk, ha a színház folytatja a hasonló bemutatók sorát, és minden évben legalább egy ilyen jellegű előadással lep meg. Kéte-ven át megmutatkozott: van ehhez a műfajhoz értő színész, a kitűnő vendégrendező, Csiszér Imre remekül érti (egyébként ő tervezte a díszleteket is), érdemes hát a sort folytatni. Feltétlenül kiemelkedő teljesítménye volt az évadnak a Vonó Ignác felelevenítése. A darab eredendő értékein túl kitűnő alkalom volt elsősorban Máthé Éva számára, aki özvegy Mák Lajosné alakjában olyan színészi teljesítményt nyújtott, hogy az már magában indokolttá tette volna a darab műsorra tűzését, de ugyanígy e visszapillantásban is kiemelt elismeréssel kell szólni Kulcsár Imre Vonó Ignácáról és az előadás több más közreműködőjéről. Nem utolsósorban a rendező, Jur- ka László kitűnő Fejes-értelmezéséről. Régi adósságot törlesztett a színház Euripidész két drámájának egy előadásban történő bemutatásával. A Szűcs Jánjos rendezte Hekabé és az Illés István rendezte Elektra a most záruló évad kiemelkedő értékei. Különösképpen a Hekabé, amely a színház sajnos keveset foglal- •koztatott kiváló művészének, Kovács Máriának adott lehetőséget egy nagy formátumú szerep kitűnő életre keltésére. A kiemelkedően emlékezetes produkciók között kell említenünk Maeterlinck Monna Vanna című színmüvének Beke Sándor rendezte, meg- kapóan jó előadását, és itt külön meg kell Gyöngyössy Katalin címszerep-alakítását és a díszleteket említeni. Más műfajban, de igen emlékezetes Offenbach Szép Heléna című nagyoperettjének bemutatása, amely egyben az operett kitűnően sikerült perszií- lázsa volt, nem kevés utalással a színház korábbi műsorainak néhány vonására is. Bor József úgy mentette át Offenbach muzsikáját, hogy Szép Heléna történetét még azoknak sem engedte meg komolyan venni egy pillanatra is, akik egyébként az operettek rajongói. Igen jó komédia volt Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker?-je, amelynek a miskolci színházi napok során kamarakerete között történő bemutatása még érdekesebbé tette ezt a játékot:. Hosz- szú évek után támasztotta fel a színház ezt a komédiát is, ezzel csaknem ősbemutatót produkált. Nem kevés fenntartással fogadtuk, de mindenképpen szívesen emlékezünk vissza a Jurka László rendezte Bukovcan-darabra, A struccok estélyére. Megoszlott a vélemény Scserba- csov A dohányon vett kapitány című daljátékáról, és ugyancsak sajnálatosan megoszlott Osztrovszkij Vihar című, de nálunk Zivatar címmel bemutatott drámájáról. Ez utóbbi — Illés István rendezése — a mindenáron való útkeresés, újszerűségre törekvés zsákutcájának veszélyére hívta fel a figyelmet. A gyermekdarabot szívesen fogadták a kis nézők. © A fenti vázlatos áttekintésből kitűnik, hogy optimizmusunk nem volt megalapozatlan, még akkor sem, ha akadnak nézőrétegek, amelyek az effajta népszerűségre törekvő színházvezetési koncepcióval nem értenek egyet, és akár operettkedveléstől indíttatva, akár fanyalgó sznobizmustól vezérelten, egészében marasztalják el a színház évadát. Ismételjük: jelen adottságok közölt a színház nem elégíthet ki mindenfajta nézői igényt, nem sajátíthatja ki egész évadra egyik ízlés sem a színpadot, s, az adott lehetőségek között, az évad egészét vizsgálva kell a színház munkáját pozitívnak tekinteni. Ez az évad is megmutatta, hogy nagyon hiányzik a színháznak egy kamaraszínház. Nemcsak a kísérletezéshez, hanem akad olyan produkció, amit ott kellett volna bemutatni. Például a miskolci színházi napokon a szakmai közönségnek bemutatott A für- döigazgaló is ott kezdhetné pályafutását, de ott lett volna helye a Komámasszony- nak is. Nem tudni, miért, a Játékszínben egyetlen egy produkciót sem mutattak be az elmúlt évadban, s ez feltétlenül rovására írandó a színháznak. Tudjuk, hogy az egri színházi kötelezettség végletesen lefoglalja az időt és erőt, de a nehézségeket ismerve is, mi csak miskolci, illetve borsodi szemmel nézhetjük a színház végzett munkáját. És ha már Borsodról esett szó, úgy megjegyzendő, hogy az egri kötelezettségek a borsodi városok ellátását is károsan befolyásolják, a két székváros eltérő igényei pedig az éves műsorterv kialakítását határolják be igen kedvezőtlenül. A közönségről többször szóltunk a fentiekben. Nem feledhető, hogy a nagy színházi hagyományokkal rendelkező Miskolcon e hagyományok között a polgári ízlés is tovább él, és az ízlésskála a gyenge zenésjátékoktól, és bécsi operettektől Dürrenmattig, Cocteau-ig és másokig terjed. Vannak, akik az egyéni ízlésükkel nem egyező műveket eleve oktalan ellenérzésekkel fogadják, és káros következtetéseket vonnak le belőlük a színház munkájának egészére. Káros dolog ez. © Az elkövetkező évadról még jóformán semmit sem tudunk. A most záruló viszont jó alap a továbblépéshez. Kár lenné megállni, vagy netán visszafelé lépni. Bizonyára felújítják a Csehov-ciklust. Hihetőleg klasszikusokkal is találkozunk, talán éppen antik drámával is. Folytatja a színház az új magyar drámákat színpadra segítő törekvéséi, vagy éppen a méltatlanul kevésszer játszott magyar drámák felújítását, újrafelfedezését. Talán több gonddal les? a gyerekek igényeinek kielégítésére. A napokban kezdődő várszínházi vendégszereplés után esetleg kialakítja saját várszínházi arculatát. Várjuk, hogy több gondot fordítson a stúdióelőadásokra, és a stúdióelőadásoktól elválaszthatatlanul »• a stúdiómunkára. Nem ennek a visszatekintésnek a feladata a színház bel- . só munkájának vizsgálata, de néhány produkció arról árulkodik, hogy e tekintetben is van javítanivaló. A színház ideológiai műhely, alkotóműhely. Párthatározat szabta műhely]viadalai is vannak. © Amikor elismeréssel tekintünk vissza a most záruló évadra, felfokozott várakozással nézünk az elkövetkező elé. Az lí)7G/77-es évet a továbblépés lépcsőjének tekintjük. Benedek Miklós Amikor a putnoki általános iskolai diákotthonban elkészítették az idei tanév mérlegét, nem kis örömmel állapíthatták meg: a beindulás után, ez a mostani teljes tanév már meghozta a maga eredményeit. Idén már 150 gyermek tanulásához tudtak megfelelő feltételeket teremteni a diákotthon létezésével, s nem kis büszkeséggel mondhatják el: a diákotthon lakói megállták a helyüket a tanulmányi és sportversenyeken, nagyközségi, járási és megyei szinten egyaránt. Lévén szó általános iskolai diákotthonról, az itt végzett munka értékelésének egyik alapvető kritériuma, hogy mennyire segítik a diákotthon lakóinak tanulmányi előremenetelét. Nos, az idei tanévben a helyi tanulmányi versenyeken a nyolc megszerezhető első helyezésből hetet a diákotthonban élő gyerekek értek el, s a járási versenyen ketten végeztek első helyen. Ami pedig a sportversenyeken elért eredményeiket illeti, még ennél is kedvezőbb a kép — s ha arra gondolunk, hogy a testi nevelés fontosságát mennyire kihangsúlyozzuk, akkor ugyancsak elismerést érdemelnek. Köztudomású, hogy a putnoki általános iskolai diákotthon létrejötte annak a három éven tartó nagy megyei akciónak köszönhető, amelyet a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádja indított útjára. Szocialista brigádok tagjai, üzemi kollektívák ajánlották fel a kommunista műszakokért kapott pénzt azért, hogy saját, társadalmi erőből is segítsék az oktatáspolitikai célok gyorsabb realizálását, s a munkáslakta vidékek tanulóinak teljesebb, jobb körülményeket teremtsünk tanulmányaik végzéséhez. A diákotthon a körzetesítés alapját jelenti itt, s azt, ami ezzel együtt jár, hogy a környékbeli, szakképzett pedagógusba ány- nyal küszködő iskolákból olyan oktatási intézménybe lehetett bevinni a gyerekeket, ahol az oktatás személyi és tárgyi feltételeit egyaránt megfelelőbben lehet biztosítani. A közelmúltban a bányászszakszervezet, és a Nehézipari Minisztérium megvizsgálta a bányász művelődési intézmények munkáját. A felmérés fejlődésről adott számot; a 97 művelődési házban az olvasók száma tavaly meghaladta a 45 ezret. Több mint egymillió könyvet kölcsönöztek. Legtöbb helyütt műszaki könyvtár is van. Nőtt ’a művelődési otthonokban megtartott rendezvények száma is. 150 ezren hallgattak végig különböző előadásokat. 300 ezren vettek részt egyéb rendezvényeken. A klubok fele ifjúsági, és egyre népszerűbbek a szocialista brigádklubok is. Az összesen 95 különféle klub foglalkozásait 120 ezren látogatták. A művelődési intézményekben folyó munkál azonban nehezítik a technikai feltételek fogyatékosságai. Az épületek többsége 20—00 éves, nagy részük más rendeltetéssel épüli. Időszerű a felújításuk, ami az V. ötéves tervben meg is kezdődik, a többi között a Borsodi Szénbányáknál is. Több helyen hiányoznak az oktatáshoz szükséges szemléltetőeszközök, helyenként az elavult mozigépek miatt élvezhetetlenek a filmek. Ma már elmondható, hogy a diákotthon a gyerekek otthonává vált. A beindulás óta is csinosodolt, gazdagodott az intézmény, feltételeiben is biztosítani tudja, hogy kényelmesen, otthonos környezetben éljenek, tanuljanak itt a gyerekek. S hogy ezt ők maguk és a szülők is érzik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint ; az, hogy ebben a tanévben már a szülők is végeztek — nem is csekély — társadalmi munkál a diákotthon szépítésén, s a gyerekek is jobban vigyáznak környezetükre. Ebben persze az itt dolgozó pedagógusoknak, nevelőtanároknak is igen nagy érdemük van. A diákotthon léte ugyanis egyben azt is jelentette, hogy az ide kerülő gyermekeknek nemcsak a tanulmányi eredményére fordíthattak nagy gondot, hanem fel kellett készíteni őket az alaposan megváltozott életkörülményekre is. Kezdve azon, hogy a higiéniai szokásokat ki kellett bennük alakítani, s, folytatva ott, hogy egy újfajta közösségi élet normáit kellett elfogadtatni velük. S ezek a nevelési erőfeszítések nem kevésbé fontosak, mint azok, amelyeket a tanulmányi munkában, a diákok tanulásának a segítésében mutattak fel eddig. Mindenesetre a tanév végi összegezéskor nyugodt lelkiismerettel állapíthatták meg; a diákotthon tartalmi munkája eredményes volt a hátrányos helyzetű 'tanulók felzárkóztatásában, a tehetséggondozásban és sikerült előbbrelépni a diákönkormányzat megvalósításában is. Ebben egyébként a rendszeresen, kéthetenként megtartott munkaértekezletek alapozó jelentőségűek voltak. Ugyancsak pozitívumként említhetjük meg a putnoki általános iskolai diákotthon, nal kapcsolatban, hogy egyre inkább jelen van a nagyközség életében is. S nemcsak az általános iskolával létesítettek szoros kapcsolatokat, bár kétségtelen, hogy első lépésként itt törekedtek eredményt elérni. Több közös VASS LEVENTE: mi az ami elválaszt a titkok lecsüngő üvegeitől szemed homorú tükrében esőcsepp gyűrűzik rendezvényük volt és a két tantestület pedagógusai -is egymással karöltve dolgod' tak. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen a téren még jócskán akad tennivaló, hiszen korántsem elégséges a gyerekek továbbtanulása szempontjából meghatározó je' lentőségű középfokú oktatási intézményekkel való kapcsolat. Ezen a téren azonban mindkét félnek lépnie szükséges. Feltétlenül pozitívnak kell viszont tekinteni azt a már emlegetett kapcsolatot ami a diákotthon és az általános iskola között létesült hiszen , az általános iskolai oktatás feltételei is jelentősen javultak a diákotthon létesítésével. A putnoki általános iskolai diáik otthont a megye társadalmi összefogásával sikerült megvalósítani, s így természetes, hogy működését eredményeit megkülönböztetett figyelemmel kíséri 3 társadalmi közvélemény- Egyébként a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága épp a napokban fogja májé tárgyalni a diákotthon tevékenységét, s minden bizon)" nyal szó lesz majd arról is hogy miként lehetne még j- .jobban bekapcsolni a nagj" község kulturális életébe 8 diákotthont. Elsősorban szocialista brigádokkal vaW kapcsolatok erősítését szeretnék szorgalmazni, hiszen a nevelési célkitűzések maradéktalan végrehajtásához az egy csoport, egy brigád mozgalom igen jelentős segítséget nyújthat. S ezen keresztül még jobban lehetne differenciálni a pályairányi tást is, noha az idén végzői1 30 gyerek közül 37-en továbbtanulásra jelentkeztek és felvételt is nyertek. Mind' ez persze nem jelenti azt hogy a kezdő lépéseket ne tették volna’már meg. A di ákotthon jó úton indult el,s az elkövetkező években mid' den bizonnyal még teljesebb eredményeket is mutathat fel. S ezt már csak azért >s örömmel állapíthatjuk meg, mert — s ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni — a put' noki általános iskolai diák' otthon a megye munkásainak összefogásával születhetett meg. Csutorás Annamária a vágy lóhozíorrl száguldás néma KÖmezőikbe: porcelánszi-lán-kok havazása forró csonto oa-n EcJcU.v Gyula rajza
