Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977, május 7., szombat XVII. MISKOLCI FILMFESZTIVÁL Jó hangulat, sodró iram A második napon már erősen zsúfolódott a fesztivál programja. A közönség a nagy meleg ellenére kitartott, az első napon a késő esti órákban is zsúfolt széksorok előtt peregtek a filmek. Lapzártáig pénteken sem csökkent az érdeklődés. Pénteken két versenyfilm-összeállításon kívül már egy harmadik csokrot is láthatott a közönség éjszakai információs bemutató kelletében. E bemutató lapzárta után ér véget. Programjában a Mohácsi titok, az Édesanyák, katonafiúk, a Félsziget, a Variációk katonazenekarra című film szerepelt. Délután a szocialista országok Miskolcon tartózkodó stúdióvezetői tartották meg szokásos tanácskozásukat, ugyancsak délután indult útjára az első vidéki kihelyezett vetítés stábja Mezőkövesdre, ahol a Miskolcon már csütörtökön látott programból vetítettek filmeket. Tovább folyt a miskolci kihelyezett vetítések sora: hét helyen tekinthette meg a közönség a különböző tematikai csoportosításé műveket. Kiemelkedő esemény színhelye volt a Hevesy Iván Filmklub, ahol tegnap délután négy órától információs vetítés keretében mutatták be Vitézy László Mecénások, Dárday István Rongyos hercegnő és Wilt Pál Még és már című alkotását. Mint a szomszédos hasábokon beszámolunk róla, megtartották a fesztivál első vitáját, amely sajnos nem volt vita. Vitányi Iván kitűnő — és sajnálatos módon nem rögzített — előadását nem követte gondolatcsere, mindössze egy felszólalás hangzott el a kisíilmek forgalmazásának témaköréből, s ■a jelenvoltak — igen nagy számban jöttek el a szakma művelői, kritikusok, közművelődési irányítók — úgy értékelték, hogy a vitázó kedv a holnapi ágazatonkénti részletes vitákra tanaiékolfatott. Úgy legyen! A két versenyprogramban egy híradócsokor és hat. illetve hét film pergett. Minden rangsorolási szándék nélkül emeljük ki Csőké' József dokumentumfilmjét, a Visszatérést, amely Hegedűs Csabának, a súlyos balesetet szenvedett sportolónak gyógyulását, a küzdőtérre való visszatérésének mozzanatait mutatja be. S feltétlenül kiemelést érdemel Huszárík Zoltán müve, A piacere (Tetszés szerint) az emberi gyász megnyilatkozásairól, az elkerülhetetlen halál kiváltotta, sokszor inkább külsőségekben megnyilvánuló, mintsem igaz érzésekből fakadó gyászról, meg az oktalan halálról, az irtóz- tató tömegpusztitásokról. A pénteki vita csak félig sikerültsége ellenére is a fesztivál jó hangulatú, sodró iramú; pezsgése a korábbi fesztiválok legjobb időszakaira emlékeztet. (bm) Dók 77 Ez a címe annak a — külsőre is — tetszetős könyvecskének. mely a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiója kiadványaként jelent meg a XVII. miskolci filmfesztiválra. A szerkesztők — kö_ szöntve az olvasót — elmondják. hogy a könyvben tulajdonképpen szemelvényeket olvashatunk ..Egy művészeti tanács jegyzőkönyvéből”. Ez a művészeti tanács természetesen a dokumentumfilmek létrejötte körül bábáskodik, s születése után is figyelemmel kíséri — értékeli, elemzi — az alkotásokat. A stúdió évente 18 filmet készít, 450 méteres hosszban. Ez a 450 méter méretik fel (természetesen filmenként) neves kritikusaink, Szabó István, Pongrácz Zsuzsa, Nádasi László, Gantner Hona. Bernáth László, Erdélyi Tibor, Benedek Miklós, Gyertyán Ervin, Füleki József, Rényi Péter, Geszti Péter és Hegyi Gyula jóvoltából. (Az utóbbi két szerző a filmhíradókról közöl rövid tanulmányt.) A könyvnek már a fesztivál első napján rendkívül nagy volt a népszerűsége szakmai körökben. Talán kevés is az ötszáz példány, amelyhez hozzájuthatunk. Egyébként a közvetlen praktikus hasznon túl (filmesek, újságírók, kritikusok, a fesztivál valamennyi Dók versenyíilmjé- hez kitűnő kalauzt kapnak) maradandóbb értéket is képvisel ez a kiadvány. A viszonylag rövid ideig forgalmazott filmek ugyanis köny_ nyen merülnek feledésbe. Ez a kis könyv a raktárba kerülő celluloidszalagok mellett híven őrzi azokat az alkotói törekvéseket, melyek 1977- ben foglalkoztatták dokumentumfilmeseinket. ReméL jük, legalább kétévenként — vagyis minden miskolci fesztiválon — találkozhatunk egy újabb és újabb Dok-kH. Gy— A mai program Délelőtt, a népszerű-tudományos, illetve az animációs, kora délután pedig a dokumentum- film szakosztály vitájára került sor, s ugyancsak ma lesz — délután l órakor kezdődik — a Tv információs vetítése, amelyen többek között bemutatják a 20 éves Magyar Televízió Miskolcot köszöntő filmjét is. Vidéken, Szentistvánban ismerkedhetnek meg az érdeklődők a verseny- filmek egy részével, s újabb kihelyezett program is lesz; ezúttal a Kilián Gimnázium tanulói részére. A két fesztiválvetitéscn — a híradó-összeállításon kívül — az Egyszer volt, hol nem lesz, a Mézcstáncos, a Sün barátom, a Teljes kép, a Pedig . . a Ketyeg, dobog, a Századok sodrában. A cső, valamint az ön felszámolás című alkotásokat láthatják az érdeklődők. A rövidfilm A pénteki vita részvevőinek egy csoporija. A kép előterében Dcme László,, a megyei pártbizottság titkára, dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes és Szabó B. István film. főigazgató. (Fotó: Laczó József) Tegnap, május 6-án tartották meg a fesztivál árúiétj át, amelyen Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója elemezte a magyar rövicífiim szerepét a közművelődésben. (Ez az előadás szolgál egyébként alapul a mai napon megrendezésre kerülő szakosztály-vitákhoz.) Kiss József Kossuth-díjas filmrendező nyitotta meg a nagy szakmai érdeklődéstől kísért ankétol, amelyen részt vett Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, De me László, a Borsod megyei Pártbizottság titkára, Bujdos János, a , megyei tanács elnökhelyettese, valamint Tok Miklós, Miskolc város tanácsának elnökhelyettese, Szabó B. István t'ilmíő- igazgató is. Vitányi Iván — saját bevallása szerint — előadásában elsősorban azokat a különböző nézeteket és vitákat kísérelte meg összefogni, arae. lyek napjainkban zajlanak a „rövidfilmként” emlegetett filmes műfajok közül. Az mór nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a televízió nem szorítja háttérbe a — mert a rövidség azért mégis csak jelent valamit! — rövidfilmeket, sőt, az ismeretterjesztésben — következésképpen a közművelődésben!— lényegesen megnövekedtek a lehetőségei. Hiszen például a játékfilmmel szemben elsődleges szerepet tölt — tölthet be — mindaz, amit a dokumentum, vagy a népszerű-tudományos film fel tud mutatni. S jelentős szerepe' lehet a rövidfilmnek a filmre-nevelésben is. A klasszikus ismeretterjesztő munka „válsága’’ ösz- szeíügg a televízióval (középszerű előadások nem vonzóak többé, amikor a látvány, a láttatás „házhoz jön”), de ugyanilyen hangsúllyal „esik a latba” az a tény is, hogy a vélemény, a vélekedés, a hiedelem, valamint a tudás és a tudatos ismeret közötti különbség egy egész történelmi korszak különbözősége, s még nem hatotta át úgy a társa, dalmat, hogy a találkozás —, ha létrejön — ne maradjon- a felszínen. Kísérletekre hivatkozva igazolta az előadó azt a kitételét: elsősorban arra .van szükség, hogy az emberek meg tudják fogalmazni igényeiket, mert addig tulajdonképpen érthetetlen számukra az a kódrendszer, amely az értelmiségiek számára a művészet természetes eszköze. A tudományos ismeretterjesztő filmek — ebből a szempontból vizsgálva —igen jó kínálatot tudtak biztosítani; elsősorban a képzőművé. szeli és a természettudományos alkotások. A közművelődésben betöltött nagyobb szerepüket viszont akadályozza, hogy vetítésük még nem ejéggé általános, noha a tendencia azt erősíti, hogy a film — mint művészet — természetes közeggé válik. A dokumentum filmekkel kapcsolatban kifejtette az előadó, hogy a képlékeny műfajhalá- rokkal együtt igen fontos a szerepük, hiszen feladata ugyanaz, mint a művészeté: tükröt tartani a valóság elé. Anélkül, hogy Vitányi Iván előadásának teljes részletességgel való ismertetésére törekednénk, megemlítjük még előadásának azt a részét, amelyben . a forgalmazás ..zsákutcáit” vette számba. Kiemelte, hogy a társadalmi — tehát nem állami — for_ galmazás segíthet abban, hogy a film eljusson azokhoz, akikhez szól. s hogy egyáltalán közművelődési tényező legyen. (cs) Vetítés nyomdászoknak A fesztivál két regi, -visszatérő és már sok díjat nyert vendége: Szabó Árpád operatőr cs Magyar József rendező A filmfesztivál igazgatósága és a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület megyei Csoportja közös rendezésében tegnap délután filmvetítést tartottak a fle- vesy Iván Filmklubban. A műsoron szereplő kisfilmek mindegyike a nyomdaipar egy-egy szakágát ismertette illetve a magyar nyomdászok történetét dolgozta fel. tgy természetes, hogy a közönség is a Borsodi Nvom- da dolgozóiból állt. Részt vettek a vetítésen az ipari tanulók is. akiknek segítséget adott a műsor szakmai ismereteik bővítéséhez. Kár. hogy a túlzsúfolt programban időhiány miatt nem vetíthették le valamennyi filmet, de a szigorú menetrend csak egy órát engedélyezett a nyomdászoknak. A vetítés után kerek- asztal-beszélgetésen tettek fel szákinál kérdéseket a meghívott előadónak. Vass Sándornak, a műszaki egyesület nyomdaipari szakosztálya titkárának. A látott filmek közül a legnagyobb sikere a Bodros- sy Félix rendezte 500 esztendő című filmnek volt, amely szellemes kísérőszöveggel ismertette a tipográfus mesterség magyarországi történetét. Kelemen Ferenc: Egy könyv úiiászűletik és Kor- nis Gábor: Üj eljárások a klisékészítésben című filmic kifejezetten a szakmai közönség számára nyújtott szép élményt, s új ismereteket. Ficzere László emlékkiállításán Lakásom egyik legkedvesebb és nekem igen értékes dísze egy nagyméretű olajkép. Ficzere László festette nem sokkal váratlan halála előtt. Még címet sem adott neki. A „Müteremsarok virágcsokorral'’ elnevezést közösen találtuk ki. Ez a kép nap mint nap és a nap minden órájában, amit otthon töltök, emlékeztet Ficzere Lászlóra. Elém idézi alakját, kiméri, tempós mozdulatait, hangját, gondolatait, a festészetről vallott felfogását, s egyéb munkáit. Elnézést kell kérnem az olvasótól a fenti magánjellegű gondolatokért, de azt hiszem, most elmondhatók, mert ma déltől ismét láthatja a közönség Ficzere László jó néhány munkáját nyilvános kiállításon. Hagyatékából állt össze a kiállítás anyaga halálának 10.- évfordulójára, özvegye, aki ezt a hagyatéíkot gondozta, sajnos, már nem élhette meg a kiállítás megnyitását, két hete súlyos betegségben elhunyt. Halála előtt Ficzere egyik nagy értékű Anyám című képét a Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta, és felkérte a múzeumot, hogy a hagyatékból válassza ki azokat, amelyeket múzeumi gondozásba kíván venni. Így kerül a Herman Ottó Múzeum kezelésébe Ficzere László hagyatékából mintegy harmincöt kép. A ma nyíló emlékkiállítás nem ezt az anyagot mutatja be pusztán, illetve Ficzere más munkáiból is választékot kínál.-A Az emlékkiállítás a Herman Ottó Múzeum Képtárának földszintjét foglalja el. A bal oldali teremben tizenkét nagyméretű festmény, a jobb oldali kisebb termekben pedig mintegy harminc grafika és a festő életének sok-sok dokumentuma emlékeztet Ficzere Lászlóra, Itt lesznek a festményeken kívül kitüntetései, munkájának elismerését jelző plakettek, díjak és egyéb olyan dokumentumok, amelyek az embert és a festőt egyaránt megmutatják. Ficzere többségben nagyméretű táblaképeket alkotott. Ez most gátja a nagyobb szabású bemutatásnak, hely hiányában például kimarad a Dó- zsa-triptichonja és a Háború és béke sorozat sem latható, csak annak részlete. Mint Dobrik István művészettörténész, az emlékkiállítás rendezője mondta, úgy válogatják ki az emlékkiállítás anyagát, hogy az mindinkább teljességében mutathassa meg a sajnálatosán korán lezárult alkotópálya legtöbb korszakait. (Aki ismerte Flézeréi és most emlékkiállítását járja, szinte odaképzeli a szálfatcr- melü alkotót, barátságos mosolyával és alig hiszi cl, hogy immár tíz esztendő telt el halála óla.) * Művészi pályája nem mindennapi alkotó életút volt. De olyan, amely csak a mi társadalmunk körülményei között teljesedhetett ki, es hogy nem juthatott még tovább, nem érhette el önmaga .kifejezési lehetőségeinek meg magasabb, még értékesebb lépcsőfokait, abban csak a váratlan halál akadályozta meg. Az 57 évet élt művész viszonylag későn „érkezett” be. Autodidakta művész volt. Művészetbarát munkásember, mozdonyvezető, aki a nehéz fizikai munka mellett érdeklődött a képzőművészet iránt, s lett annak először tisztelője. értője, majd igén rangos művelője. Mint mozdonyvezető, gyakran járt a fővárosban, és pihenő idejét feláldozva járta a múzeumokat, tárlatokat, ismerkedett a klasszikus és élő művészet remekeivel, s közeledett a művészethez. Csaknem élete utolsó percéig dolgozott a vasútnál, az utolsó években igen felelős vasúti beosztásban : a vasútigazgatóság mozdony-menetirány ítója volt. Alig egy jó esztendő adatott meg csak számára, hogy pusztán művészi alkotómunkájának éljen. Hihetetlenül sokat dolgozott. Munkáját jó ideig körülhatárolta vasúti szolgálati kötöttsége, majd egyre inkább kitágult érdeklődési köre, kialakult egyéni stílusa, s megszülettek élete utolsó szakaszának nagyszabású alkotásai. Ezek között is a már említett és erről a tárlatról sajnos, hiányzó Dózsa-sorozat, valamint a Háború és béke sorozat. Rendszeresen reszt vett a helyi tárlatokon, országos és nemzetközi kiállításokon. Budapesten a Műcsarnokban volt önálló bemutatkozása. Több nemzetközi díj, itthon pedig SZOT-díj honorálta munkásságát. A Művészet című szakmai folyóiratban azt írta róla egyik fővárosi kritikusa, hogy festészete olyan szobrászhoz hasonlítható, aki baltával nagyolja ki a szobrait a robusztus faanyagból, ahol a „nagyolás” fogalma semmiképpen sem megbélyegző, hanem sokkal inkább erény. Népi erejű, iskolás tanultságtól, elfogultságtól mentes művészetnek minősítette ez a kritika a Műcsarnokban rendezett tárlata alapján Ficzere munkásságát. * Ahányszor lakásunkban a képre nézek, az élénk színű virágcsokorra, mindig felidé- ződik bennem a hajdani Csabai kapui műterem, meg a Szabadság téri lakásának hangulata, ahol mindig vázlatok, féligkész képek, meg befejezett munkák serege vette körül. Az emlékkiállítás csak egy .igen kis részletét tudja alkotói életének megmutatni. Szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A kiállítást ma délben 12 órakor Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese nyitja meg a Herman Ottó Múzeum Képtárában, a Kossuth utca 13. szám alatt. Benedek Miklós „Használtért — újat nyertet,” ha a lakásában értéktelenné vált ruhaneműkből a pamuttextil hulladékot átadja május—június hónapokban a MÉH-telcpcken, vagy átvevőhelyeken. Nyerési feltétel: 1 kg tiszta vagy 5 kg mosatlan ht. pamuttextil-hulladék átadása. — Havonkénti nyereménysorsolás — Az akció befejezését követően jutalomsorsolás. i (MESS)
