Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
jjL 1977. május 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Vizet a sziklából A Királykút völgyében, a krip ton gyár mellett, fényes- zöld rétek mögött, kátyús utakon zötykölődünk előre egészen a papírgyári régi víztárolóig. A drótkerítést már megette az idő, jószerivel csak az oszlopsor jelzi, valamikor a forrást, a tárolót elzárták azok elől, akiknek ott semmi keresnivalójuk sem volt. Hetekkel a kiadós esőzések után még mindig bőséges a fentröl siető felső forrás vize, mos. sa, koptatja a kanyargós meder széleit. Hétköznapokon, amikor kirándulók csak igen ritkán tévednek erre, legfeljebb a kriptongyár zaja hallatszik el a lomboktól bezárt völgybe. A hajdani tárolót felverte a moha, a felszakadt, repedésekkel szabdalt betonmedencében megtelepedtek a legszűkösebb életfeltételekhez szokott erdei gyomok. Ennek a bőséges forrásvizet gyűjtő kis völgynek lassan feledésbe megy a múltja, a tározóval senki sem számol, mint ahogy a mellette levő kútból fel- bugyogó vizekkel sem. Kiss József, a miskolci vízművek osztályvezetője mutatja a tölcsérként leszűkülő völgy vizáldását. Amit itt látunk, az csak ízelítő abból a kincsből, ami még lejjebb, a felszínre bukkanó források alatt van. Egyelőre kihasználatlanul. — A felszíni források vize csak az a kevéske felesleg, amit a karszt nem visz, nem nyel el. Valahogy itt is érvényes a jéghegy-elmélet: ha a felszínen egy napi ezer , köbméter vizet adó forrás locsog, a mélyben kétszer, még lejjebb érve pedig háromszor, négyszer annyi víznek kell lennie. ; KÉTSÉGEK NÉLKÜL ÉLNEK \ A tároló mögötti sziklás területen egy kutatócsoport tagjai küszködnek a dolomittal, a rájuk zúduló vízzel éjjel, nappal, három műszakban, megfeszített munkában. Az akna, amit a Borsodi Szénbányák Vállalat kutatási és robbantástechnikai osztályának szakemberei j mélyítenek, most húsz mé_ j tér. Egy méter, két robbantás és közte két nap, amíg ; a követ a felszínre hozzák, így haladnak lefelé lépésről lépésre. —. Amíg berakjuk a robbanóanyagot, kihozzuk a szivatttyút, a vízszint két métert emelkedik — magyarázza Hegedűs Ferenc csoportvezető. — Víz alatt | történik a robbantás is. Az akná három méter ál- : méröjű gyomrába vasgrádicsokon ereszkedünk le ahová csaknem méterenként zúdul be egy-egy kisebb forrás vi- i ze, lent pedig , a szivattyú I torka nyeli, préseli a már- már tarthatatlanul sok vizet, ami a munkahelyet árasztja. Ez a víz tiszta, egy cseppet sem opálos, nyolc fokos télen, nyáron és egészséges, mint minden karsztvíz. Ezért a megfeszített, éjjel-nappal folytatódó munka. — Ha véletlenül eltalálnánk akár robbantással, akár fúrással valamelyik felszíni forrás igazi „aranytartalékát” itt lent — mutat körbe Kiss József —. a víz két atmoszférával törne be. Egyelőre még mélyítünk, aztán következik a környező víznyelők irányába a feltáró fúrás. Dudás László csaoatvezetö vájár közbej szól: — A mélyítés eredménye eddig nyolc és fél ezer köbméteres hozam naponta, fele annyi, amennyit a csúcsvízmű ad. de ez még csak a kezdet. Még sohasem kezdtünk olyan munkába, ahol kétséges lett volna az eredmény. Egyszerűen nem ...............- - ....... t udunk kétségekkel élni. Lent ketten dolgoznak egyszerre, ömlik rájuk a víz, de ez minket nem bosszant, hiszen éppen ezt kerestük. EMLÉKEZETES ZÁPOROK A „vizes” szakmában sokak számára emlékezetes egy régi dátum: 1958. június 3. Ezen a napon felhőszakadás volt a keleti Bükkben és 300 milliméter csapadék hullott a Szinva vízgyűjtő területére. A tízmillió köbméternyi víznek csupán a fele szaladt le a hegyekből néhány nap alatt, a többit a karszt tárolta, fogadta be. Ezt a tapasztalatot a szakemberek összevetették egy másikkal: ha két hónapon át, szinte alig hullik csapadék, a két tapolcai kút változatlanul 40 ezer köbméter vizet ad naponta, észre sem lehel venni az utánpótlás hiányát. A leghosszabb aszály idején a tapolcai források két és fél millió köbméter vizet adnak ki. A tárolást a mikrorepedések, járatok, üregek látják el . minden mesterséges tárolónál tökéletesebben ... A triász és eocén kori jól karsztosodott dolomitnak 3 —4 százalékát üregek, repedések, járatok teszik ki. Ezeknek a tökéletes tárolóknak a kincséhez keresik most az utat a Bükkben, a Királykút. völgyében. Ha a terv sikerül, a kiadós esőknek, bőséges nyári záporoknak nemcsak a csekély hányadát, de esetleg a negyed részét, vagy egyharmadát is vezetékekbe kényszeríthetik, miután a karszt szűrőjén ót a most készülő víznyerőig jutnak. A felszíni források hozama a száraz időszakokban egykettőre lecsökken. Ilyenkor kapcsolják majd be a sok ezer köbméteres teljesítményű természetes tároló berendezéseit. Ami már most biztos: a többi forrós hozamcsökkenését innen, a Királykáitól könnyedén lehet majd kiegyenlíteni. VISZONYLAG OLCSÓ A rövid cigarettaszünetben, amikor mindenki a „fedélzeten” van, a munkáról esik a legtöbb szó. Amikor az aknamélyítés kezdődött, könnyen birkóztak a dolomittal, elég volt a csákány, aztán a fejtőkalapács. Most a sok víz miatt egyre nehezebb. Csupán a közeli cél elérésének reménye teszi elviselhetőbbé a fúrók, a lapátolok munkáját a mélyben. Fekete Kálmán. Kőhalmi János és Kocsis János dolgozott már mostohább körülmények között is. Négyóránként száraz ruhát öltenek, leváltják a lent ózó társaikat és a csaknem teljesen vízhatlan ruhában, kucsmában rakják a követ szállító vödröket. Ahol most a zöldellő bokrok között szárazon zörög a haraszt. valahol a mélyben a környék karsztos járatainak. repedéseinek a találkozási pontját keresik. Ezt a kutatók szamára jelzik a felszíni, domborzati jegyek, a felszínen locsogó források is. Áz akna megcsapolja majd ezt a gazdag völgyet és ide gyűjti a másfél, kél kilométeres körzetben levő karsztjóratok vizét. Nem kell hozzá vízmű, tisztító berendezés sem, csak szivattyúk és a vezeték. A nagyvárosok közelében kincset érő ivóvizet viszonylag olcsón veszi el az ember u természettől. Az. emlékezetes felhőszakadások, záporok így nem a folyók szintjét, a gondokat növelik. hanem városrésznyi területek számára nyújtanak ■biztonságos • ivóvízellátást még' a legaszályosabb hónapokban is. Nagy József Indítómotor felújítása közben készült felvételünk a szikszói Béke Termelőszövetkezet gépműhelyében Bíró Istvánról. Fotó: Kozák I’étcr NépIVontbizoltság a tanyán Nagy kiterjedésű lanyav van Sárospataknak, amely csak \ egy-két bizottsági képviseltette magát a városi népfrontbizottságban. Amióta a borsodi városokhoz hasonlóan Sárospatakon is függetlenített nepíronttitkár tevékenykedik, a városi bizottság lehetőséget talált rá, hogy a külső területeken és a nagyobb tanyákon körzeti népfrontbizottságot hozzon létre. Az első körzeti bizottság megalakítására a központi fekvésű Dorkó-tanyán került sor. Grcga Sándor népfronttitkár tájékoztatta az alakuló gyűlésen a Kossuth Tsz klubhelyiségében egybegyűlteket az új körzeti bizottságra váró feladatokról, majd a tanya lakosai megválasztották a bizottság tagjait és vezetőségét. A dor- kói körzeti népfrontbizottság elnöke Koleszár Géza, titkára Várad! András lett. Családpoütika: Közelebb az emberekhez A fiatalasszony kéréssel kopogtat a községi tanácson: — Dolgozni szeretnék, jól jönne még egy keresel. A férjem naponta utazik a munkahelyére vonattal. Most volna is lehetőség, hogy itt helyben, munkába állhassak. De napkö- ben nem tudom kire bízni a gyereket. A vöröskeresztes aktíva megint más ügyben kérte a segítséget. Egy család érdekében járt: az apa iszákos, nem adja haza a fizetést. A gyerekek nem járnák iskolába, csavarognak. Tenni kell értük valamit. A tanácsok feladatai közölt nagy szerepet kap a családpolitikai célkitűzések megvalósítása. E tevékenység szerteágazó: a megoldásra váró problémákat a mindennapok szülik, odafigyelésre késztetnek az élet számos területén. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban hozott határozatot a tanácsok családpolitikai tevékenységéről, a további tennivalókról. A szociálpolitika szerves részét képező feladatok felölelik a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, a pályairányítási tevékenységet, az alkohol- ellenes küzdelmet éppúgy, ahogyan tennivalókat jelölnek a szociális otthoni ellátásban vagy a házi betegápolás - kiszélesítésében. Mit tesznek, mit tehetnek a tanácsok e célok megvalósításáért? Erre kerestük a választ az encsi járás községeiben. A családpolitikai feladatokat, a cél elérésének módjait a járás sajátos jellege, az itt élő emberek életmódja határozza meg. A Cserehát falvaiban például. így Gagyapáliban, Kányban, Perecsén is, az emberek átlagéletkora ötven év fölé emelkedik. Az idős emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás itt gyakoribb tennivalója hát, az arra hivatottaknak. Kovács Béláné, az encsi járási hivatal vezető szociális gondozónője szerint az öregek napközi otthonának létesítése mellett eredményes gyakorlat a házi betegápolás megoldása. Neni- csak itt, hanem a járás más részeiben is. Hogyan sikerült célt érniük a községi tanácsoknak? A vöröskeresztes aktívák segítségével felkutatták az egyedülálló, idős embereket, s társadalmi gondozónőket fogadtak segítségükre. — A járásban egyelőre hat gondozónő lát el ilyen feladatot — mondta Kovács Béláné. — Tavaly májusban kezdtünk a házi betegápolás megoldásához. Azóta nyolc községben törődnek rendszeresen a beteg öregekkel, van gondozónőnk, aki két faluban is végzi munkáját. Göncön, Szikszón, Krasznokvajdán, Boldogkőváralján vagy Vizsolyban már megszokták az emberek hogy időről időre bekopogtat az ápolónő az ajtón. Abaújkéren például Encsi Jánosné hat beteg gondozását végzi. De a gondozáson túl is, ami talán a legfontosabb: ezek az emberek már nem magukra hagyatottak. Az encsi járás községi tanácsainak intézkedési tervében fontos helyet kap a gyermek- és ifjúságvédelmi feladattok megoldása. Az ifjúságvédelmi albizottságok megelőző, óvó tevékenysége szorosan kapcsolódik a tanácsok szociális intézkedéseihez. A járási Vöröskereszt-szervezetek tevékenysége az utóbbi két évben sokat fejlődött: eredményeket értek el az alkohol elleni küzdelemben, amely közvetett módon a gyermekek, a fiatalkorúak védelmét is célozza. Ha az encsi járás gyermekvédelmi tevékenységéről esik szó, mindenképpen említést érdemel a nevelőszülők gondoskodása. Erre- I elé már hagyománynak számít, hogy a családok egy vagy túbb kisgyermeket fogadnak szányaik alá. Szemerén .vagy Szalaszen- den az sem ritka, hogy négyöt állami gondozott gyermeket is felnevel egy-egy család. A gyermekvédők, a gyámügyi előadók figyelnek rájuk, segítik őket. hogy ideális családi környezetben nőhessenek föl a gyerekek. A tanácsok családpolitikai tevékenysége mind céltudatosabban irányul a pályaválasztás, az iskolások pályairányításának segítésére. Simaházi Sándor, az encsi járási hivatal elnöke mondja erről: — Kedvező változás tapasztalható a községekben. Ma már mind kevesebb azoknak a száma, akik nem tanulnak tovább az általános iskola elvégzése után. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy a járásban élő gyerekek fele szakmunkás lesz. Még mindig gondunk azonban, hogy a mezőgazdaságban kevesen helyezkednek el. Több termelőszövetkezet, így a bakta- kéki, a göncruszkai is. úgy próbál segíteni a helyzeten, hogy időről időre helyben szervezi meg a szakmunkásképzést. Az újonnan települt. kis üzemek is, jórészt maguk nevelik ki szakképzett munkásaikat, így is közel ezer szakmunkás hiányzik a járásban. A tanácsok segítik az iskolákat, a pedagógusokat, a szülök szemléletének változtatásában. a szülői munka- közösségek tevékenységére is odafigyelnek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egyébként célravezetőnek tartja: a tanácsok a jövőben, úgynevezett család- politikai fórum keretében, időről időre egyeztessék a feladatokat, összegezzék az eredményeket. A cél: közelebb jutni az emberekhez. Mikes Márta Találkozások... Találkozunk. Egyszer, először és utoljára, vagy többször is. Hányszor érezzük úgy: ezt elmondani kellene, továbbadni. Megsokszorozni a kapottat másokkal. Megerősíteni magunkat mindabban, ami ember és munka viszonyában túlnő a kérdés-felelet „hivatalosságán”. És mégis. hány találkozás marad bennünk az évek során: vakító fehérségű papírlapok feszülnek még mindig várakozón, a szólni készülő akarat halasztást kér. A találkozások. kimondani akart örömök végül is hallgatásba burkolóznak, egyszerű és bonyolult törvényeikkel némaságba költöztetik a szólásra _mdült szándékol. * Portré egy épilőmunkás- ról — szép feladat, hálás téma. és még ki tudja hányféle biztatás az induláshoz. És apropó is van. magas kitüntetés ... Portrét kellene írni róla. A munkásszálláson keresőm, ahol él. csaknetyi egv ne- gvedszázada már. Éppen lebbencslevest főz. megkínál majd. ha készen lesz: de magáról mondani mii tudjon .. .. nem éri ö az ilyen ..adminisztrációs dolgokhoz". A munkával nőtt fel. szapora kéz kellett hozzá. kevés beszéd. Tizenhárom éves korában már a káptalani birtokon izzadt nyáron, télen meg nádat sarlózott. Aztán másik „úr” szólította el szükségében, a háború: bakancsolt hideg téléveken át. míg végre hazatalált. Elindult országot építeni. Felsorolni? — a helyeket, a szólító kötelességeket? Hogyan is tudna kiemelni, a többi elé helyezni egyet is a sok építi ményből. Egyaránt kedves valahány, mindegyik előtt jó megállni, évek múlva is. megpihentetni a tekintetet rajta: ezt én csináltam. Hallgatunk a munka, az alkotás elölt. , Hallgatózunk. s mennyi így is a megszólító üzenet! * A brigád elismerést kap. papírral, pecséttel igazoltan. Egy községben élvén, évtizedek óta ismerem a vezetőjükét. Ismerni ... tudni hogy hívják, hol él. talán még azt is. hogy mit csinál... Évtizedek során — mindez hiába — nem „találkoztunk”. Minap megszólít a vonaton. A brigádról beszél. a munkájukról, a sa- gyötrődéseiről, gondjairól. örömeiről, a munkahelyről. a községről, és viszontkérdez. Állunk, mái késő éjszaka a falu közepén. a járdán. Egyszer már leülhetnénk beszélgetni, azt mondja búcsúzóul. Rohanunk, sietünk —. de miért rajzol a szavakhoz egy kérdőmondatot, egy kézmozdulattal? * Az igazgatóság, a megye közútjainak gazdája a szakágazat kitüntetését kapja. Az ünnepségen az eredmény mögötti kollektív munkáról is szó esik. Mérnökök és fizikai dolgozók közös helytállásáról. Nemrégiben úgy adódott, együtt lehettem néhányukkal három napig. Munkahelytől, megyétől távol voltunk. Mégis, mintha itthon. Velünk jött munka, felelősség. Kilencen voltak: gépszerelő és mérnök, gépkezelő és előadó, technikus és gépkocsivezető . .. ültek egy asztalnál, együtt, az ország legiobbiainak vetélkedőjén, a megvét. munkahelyüket képviselve. A harmadik helyen végeztek. Na és. . . történt már ilyen. Igen. de nem is a „hely” az érdekes. Az érdemes az elismerésre. A vetélkedők egyébként is. kényszerűen mindig pontokba, helyezésekbe, számokba szürkülnek. Ki dolga, hogy Tibor minden szabad idejét hónapok óta könyvek között töli:, hogy elutazása előli észrevett felesége szemében egy könnycseppet ..hogy együtt és külön is miért sápadtak el, amikor fanfárok hangja és lámpák fénye pedig olyan melegséggel töltötte be a termet... és hogy az eredményhirdetés .után a kitörni akaró öröm miért né- mult meg... Szépet írjon rólunk, ha lehet, mondta a gépkocsi- vezető már itthon. És itt feszül napok óta vakító fehéren a papírlap, várakozón. És mégis: egy találkozás, egy kimondani akart öröm most ismét hallgatásba burkolózik, egyszerű törvényével némaságba költözteti a szólásra indult szándékot. # A találkozások, magunk egymással kicserélése nem egynapos ünneo.Nem is marad csak a magunké, szétviszik. megsokszorozzák az erre szomjazó hasonló szándékok. Névvel vám’ már név nélkül mégis megmaradnak az arcok, a helvek. ahol kezet fogtunk és megálltunk egv kicsit a szavak mögött elidőzni. Mozdulatokra emlékezünk az anyaggal — ki-ki a saját helyén — dolgozó tettekkel hitet mondó cselekvő emberre. Itt vagyunk mindannyian. És egvszer majd teleiriuk — egészen bizonyosan — a méö fehéren várakozó lapokat is. Tcnagy József
