Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
1977. május 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 termelés alakulásáról mindenütt, mindig elkészülnek az időszakos, vagy végleges számvetéseik. Az ebben szereplő adatok, tények hű tükrei a végzett munkának, amihez ha nagy körültekintéssel kimunkált értékelés és következtetés is Párosul, a további teendők is egyértelműbbé, konkrétan kü_ rülbatárolhatóvá válnak. S tanulságok levonására ösztönöznek. A végkövetkeztetés — természetesen — lehet szívderítő, örömteli, de lehet lesújtó is. S ösztönző arra, hogy a már elért színvonaltól —. ami vagy magasba ívelő grafikon, Vagy mélypontot jelölő helyzet —, hogyan lehet tovább lépni. Ha megyénk iparának az elmúlt hónapokban végzett munkáját tesszük a mérlegre, nyugodt szívvel állíthatjuk: a gazdálkodás több vonatkozásban javult. Ebben az egyetlen — hivatalos fórumon elhangzott megállapításban — az is benne van, hogy a népgazdasági és helyi feladatok végrehajtásából Borsod derekasan igyekszik kivenni a részét. Országos mércével mérve is jogosan lehetünk büszkék az eredményeinkre, hiszen a különféle iparágak az első negyedévi adatok tanúsága szerint — általában — túlteljesítésekről adhatnak számot. Főként a Pénzügyi tervek teljesítésében, ami azt jelenti, hogy mind erőteljesebb a termék- szerkezet korszerűsítésére, a választék bővítésére irányuló törekvés, amit csak üdvözölni lehet. S biztatni, ösztönözni arra, hogy sehol ne elégedjenek meg az eddigi eredményekkel, mert a világpiacon csak versenyképes terméknek van kereslete, vevője, a. népgazdaság, a gyár, a vállalat és az egyén számára is kézzelfogható haszna. S hogy ez a haszon, ez a jövedelem még löbb legyen, még szigorúbb törvénnyé kell, hogy váljék a termékszerkezet korszerűsítése. Ahol a párt útmutatásainak szellemében már évekkel ezelőtt törődtek a gyártmányválasztéknak a piaci igényekhez való igazításával, ott nem is jelent meg nem várt módon. hívatlan vendégként a meglepetés. Ahol viszont erre kevesebb energiát és figyelmet fordítottak, ott most nyakig ülnek a „pácban”, s törhetik a fejüket a kiútkeresésben. Mint ahogy teszik ezt az Eszakmagyarországi V egy i_ művekben is, ahol ilyen okok miatt jóval száz százalék alatti tervteljesítésröl tudnak cf>ak számot adni. De hasonló a helyzet a bútorgyártásban is éppen azért, mert a vásárlói igények és a gyártás között eléggé mély a szakadék. A kereslet jócskán eltolódott az esztergált és stílbútorok, a gömbformák irányába, amit régi, hagyományos gyártástechnológiával kielégíteni már nem lehet. Igaz, hogy ehhez feltételek kellenek, s nem is akármilyenek. De a feltételeket, az új köve- télmények szabta szerszámokat, berendezéseket, s a szakembereket sem lehet egyik napról a másikra leakasztani a szögről. De belenyugodni sem illik a kialakult helyzetbe még akkor sem, ha le_ küzdhetetlennek tűnő akadályokkal kell szembenézni. U gyanez vonatkoztatható a Mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezetre is, amely — mi tagadás — csak a hagyományos termékekkel sem a hazai, sem a határainkon túli piacon „nem tarthatja úgy a frontot”, mint akárcsak egy-két évvel ezelőtt. Újítania kell, amihez a segítség is kézenfekvő. Méghozzá egyfajta kooperáció a Hollóházi Kerámia Gyárral, ahonnan ilyen jellegű ajánlat már érkezett is Kövesére. Hogy egy ilyen együttműködési „kézfogás” elmaradásának mi az oka. azt elemezni éppen úgy szükséges lenne, mint ahogy indokolt — éppen az említett példák okán — azt is szóvá tenni, hogy sok még a „parlagon” heverő tartalék is megyénk iparában. Az eddigieknél is lényegesen többet, minőségileg még jobbat tudunk produkálná, hiszen a feltételek ehhez a rendelkezésre állnak. Merthogy a munkaerő ésszerű álcsoportosításában, a felesleg felszámolásában, a műszakszám növelésében, a munka- időalap kihasználásában, s még sok egyébben van tartalék, az tagadhatatlan tény. Vitathatatlan adat az is. hogy az építőiparban a gépkihasználás mindössze 18 százalékra tehető országosan, (s ebben az országos adatban Borsod is benne van), vitatható viszont, hogy ebbe bele lehet, vagy bele szabad-e nyűgöd, ni?! Minden további nélkül tudomásul lehet-e venni ezt akkor, amikor — tudvalévőén — csak Borsodban (i—7 milliárd forintra tehető a nagyberuházásainkon hiányzó kapacitás. Ami persze létszám és egyéb gondokkal is összefügg, de nem lehet nyomós értékű magyarázat arra, hogy bárhol is elmulasszák „üstökön ragadni” a legparányibb lehetőséget is. Például azt, amiről az év elején megtartott megyei aktívaértekezleten az előadó beszélt, hogy az építőiparban az a bizonyos 3 napos munkahét már elavult, nem felel meg a kor igényeinek és követelményeinek. Az ugyanis, hogy hétfőn nekikészülődnek a munkának, kedden, szerdán csütörtökön dolgoznak, s a pénteki csonka műszak már a hazafelé való készülődéssel telik el túlnyomórészt. A többi napokon pedig állnak a di'ága gépek és berendezések, áll a munka, s ebből következően hol gyorsabb, hol mérsékeltebb tempóban gyűlik a pótolnivaló, csúszik a határidő. Igaz. hogy egy megszokott, évek. évtizedek során beidegződött munkarendet félretenni, s egy újjal, a távlatokat is tekintve hatékonyabbal felcserélni nem könv_ nyű feladat, tegyük hozzá: egyfajta kockázattal is jár. De itt újra csak azt kell mondani, hogy a belenyugvás nem megoldás, s azok érdekeit is sérti, akik „szentségtörésnek”, tabunak tekintik erről beszélni. Beszélni kell viszont róla, mert —, ahogy a közmondás is tartja: „Szóból ért az ember”. S ha ez a szó nem jut el az érintett munkahelyek közvéleményéhez, akkor eredmény. megoldás sem várható. S záz szónak is egv a vége: országot, építő terveink valóra váltósa mindenkitől — legyen bármilyen beosztásban — többet, jobbat, magasabb szintű munkát követel, aminek — természetesen — csak korszerű feltételek melleit lehet eleget tenni. Tóth Ferenc Kutatófúrás istenilegyen Az Országos Érc- cs Ásványbányák Kutató- és Termelőüzeme rudabányai üzemegységének dolgozója kutató fúrást végez Rátka és Mád között. Az úgynevezett Istenhegyen 30 métertől 100 méterig „vallatják” a hegy kérgét. Fotó: Szabados György Rajzik a csercíioyár A szakosított telepek „mérlege” Több a tej... A Megyei Növényvédő Állomás felhívja az üzemek és a kistermelők figyelmét, hogy erős cserebogárrajzás kezdődött meg. A májusi és az erdei cserebogarak legtömegesebben a megye észak- nyugati részén, föle" Bánréve környékén és a Bükk peremén pusztítanak. Erdőszéleken főleg a tölgyek leveleit rágják, de áthúzódnak a gyümölcsösökbe is. s ott leginkább a meggy, a cseresznye, a szilva és a dió leveleit károsítják. Erős rajzás esetén a fák teljes lombozatát előtisztíthatják. A pajorok szintén jelentős kártevők, meri minden növényünk gyökérzetét megrágják. Ha a cserebogarak csak egy-egv kisebb fát lepnek meg tömegesen, akkor elegendő. ha a hajnali órákban lerázzuk és elpusztítjuk a dermedt bogarakat. Nagyobb fertőzés esetén szükséges a jó kontakt hatású szerekkel (Ditrifon, Hungária L—2) vngv virágzás előtt a Nogos 50 EC-vel való védekezés. Virágzó gyümölcsfát egyik készítménnyel sem szabad kezelni! A talajban károsító cserebogárlárvák (najorok) ellen talaj fertőtlenítéssel (Din dános Szuoerfoszfüt. Hungária 1-—2 porozószer, Hungária E—7 porozószer). kell védekezni. Ügyelni kell az egészség- és környezetvédelmi előírások pontos betartására! A tejtermelés igazán kritikus időszaka mindig az év első negyede. Mind nagyüzemekben, mind a háztájiban erre az időszakra általában már fogytán van a jó minőségű takarmány, (ráadásul az elmúlt mostoha évben nem túl bőségesen készletezhettünk), s ilyenkor még a legelőre sem lehet kihajtani az állatokat. Annál örvendetesebb, hogy az első negyedévi megyei összesítések azt bizonyítják: javult a tejtermelés. Az elmúlt esztendő első negyedéhez viszonyítva ez év első három hónapjában 6,1 százalékkal nőtt megyénkben a tejfelvásárlás. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Állattenyésztési Felügyelőség részletes, elemző értékeléseiből kitűnik, hogy tejtermelő mezőgazdasági nagyüzemeinkben — legalábbis azok jelentős részében — javult az odafigyelés, a szakmai munka, s így javultak az eredmények is. A 28 termelőszövetkezeti szakosítóit tehenészeti telep munkájáról (ezek a tejtermelés legfontosabb bázisai) érdemes külön is szólni. A legjobb, követendő példát a tejtermelésben továbbra is állami gazdaságaink adják. S itt érdemes megemlíteni, hogy az országos tejtermelési versenyben a második helyezést elért Mező nagy mihályi Állami Gazdaság mellett az elsők között további két állami gazdaság: a különdíjat kapott Hcjö- menti Állami Gazdaság és az ugyancsak különdíjas Szerencsi Állami Gazdaság szerepelt. Az állattenyésztési felügyelőség szakembereinek értékelése szerint a tsz-ek legjobb szakosított tehenén szeli telepein jó úton járnak ahhoz, hogy a hasonló tejtermelési eredményeket elérjék, vagy legalábbis megközelítsék. A 28 szakosított telep átlagában — a rossz takarmányozási körülmények ellenére — a javuló munka, a nagyobb szakszerűség eredményeként a márciusi istálló- átlag például 1,2 literrel magasabb. mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az első negyedévben az egy tehénre jutó tejtermelés átlagosan 95 literrel javult. Néhány tsz. eredményei kiemelkedőéit. így például a bake- csi Hegyaija Tsz-beti ahol az elmúlt esztendőben a legnagyobb „ugrást” érték el a tejtermelésben, most is n legjobb javulással, tehenenként plusz 303 literrel dicsekedhetnek-. A múcsonyi 295, a szendröi 251, a boldogkőváraljai 214, a szalonnái 183, a halmaji 144 literes tehenenként! tejtermelési javulás is jó eredmény ebben a „nehéz” időszakban. Ha hasonló, vagy csak megközelítően ilyen gondot fordítottak volna erre az ágazatra valamennyi szakosított tehenészeti telepen (főleg abban a néhány gazdaságban, ahol csökkent a tejtermelés), akkor a már jónak ítélt „több” tejnél ..még több” tejet adhatott volna megyénk mezőgazdasága a jobb ellátáshoz. A tejtermelésben élen járó bekecsi, múcsonyi, mező- keresztesi. halmaji, emődi, hernádnémeti, boldogkőváraljai és még néhány termelőszövetkezetünk példája, módszerei sürgősen általánossá kell, hogy váljanak. Ahhoz pedig, hogy a legjobb tejtermelők „tartani” tudják eredményeiket. a többiek pedig javulást érjenek el — sok más mellett — rendkívül fontos, hogy az időszerű mezőgazdasági munkák egyikót a szálas takarmányok betakarítását a lelte. tö legnagyobb gonddal, gyorsan (nem az elmúlt évekre jellemző vontatottságga!) és jó minőségben végezzék cl. (p. s.) A hatalmas villamosgép 110—120 kilométeres seoes- séggel falja az aeélországut kilométereit. A mozdonyvezető ujja a jelzősíp gombjára tapad: villanykürt bődülése harsan végig a zöldülő határon. Egyre erősebb révülettel figyelem, hogy a veszély jelzése a félsorompók között átcikázó személy-, vagy tehergépkocsi vezetőjének szól, aki, miután sikeresen átjutott, felvigyorog a mozdonyvezetőre: látod, ügyes voltam, megelőztelek. Négyszer utaztam mozdonyon, és mind a négy esetben szemtanúja voltam ilyen öngyilkos vakmerőségnek. Hiba lenne ebből általánosítani, azonban a mozdonyvezetők elmondják, hogy sajnos, elég sűrűn előfordul, hogy a járművek vezetőinek, a gyalogosoknak, az utasoknak egy része nem , akarja tudomásul venni, hogy a vasút veszélyes üzem. Vannak, akik tudják, hogy öngyilkos merészség átvágni a síneken járművel a félelmetesen közelgő vonat előtt, veszélyes a már mozgó járműre felkapaszkodni, leugrani róla, de fatalista módon bíznak benne, hogy a baleset csak mással fordulhat elő, velük sohasem. Figyelmeztető adatok A vasútüzem biztonsági osztályának naplója figyelmeztető adatokat, tragikus eseményekről szóló feljegyzéseket tartalmaz. Jó dolog, hogy ez év négy hónapjában az út-átjárókon való elütések száma kettővel kevesebb a tavalyinál, de ez a négy eset is sok. Jó, hogy a személyi sérülések száma 32-ről 26-ra. a sorompórongálás — a múlt év első négy hónapjához viszonyítva — 17-ről tízre csökkent. A balesetek azonban sok emberi fájdalmat, anyagi kárt okoznak, családi életeket roppantalak össze, pedig ezt csak egy kicsivel nagyobb figyelemmel. nagyobb körültekintéssel el lehetne kerülni. Néhány kiragadott példa: február 24-én, reggel 6 órakor Kápolnán a lezárt fénysorompónak hajtott személy- kocsijával az ittas Kazal Nándor egri lakos. A gépkocsi és a sorompó megsérült. Április 25-én Vizsolynál Kádár József, a helybeli tsz vontatójával olyan erővel nekihajtott a fénysorompónak, hogy azt a gép tövestől kitépte. Mezőkövesden a már lezáruló félsorompónak hajtott munkagépével Kiss Pál. a mezőcsáti TÜVÁLL dolgozója. A félsorompó megrongálódott. A legtragikusabb eset — mint lapunkban is írtunk róla — február 10-én 13 óra 36 perckor a ludasi állomásnál történt. Budapestről Miskolc felé 100—110 kilométeres sebességgel közeledett a gyorsvonat. S bár a fénysorompó vörös fénnyel villogott, Csíkos Gábor, a CM 84-23 rendszámú jármüvével át akart hajtani a gyors előtt. A vonal a kocsit kettészakította, a gépkocsivezető és utasa. Csató Imre életét vesztette. Érthetetlen az egész, hiszen mind a ketten hivatásos gépjárművezetők voltak, akik nagyon jól ismerték a vasúton való áthaladás szabályait, előírásait. Veszélyes ugrálás A mozdonyon való utazáskor megfigyeltem, hogy a forgalmista az indítás jelzése után gyorsan elhátrál a vonattól. — Ügy látszik, féiős ember. — Ellenkezőleg —adta meg a mozdonyvezető a választ — nagyon jól ismeri, milyen veszélyes a felgyorsuló, a gyorsan haladó szerelvény közelében állni. Ez év négy hónapjában 9 ember sérült meg, mert tiltott helyen állt. járt, 12 azért, mert mozgó járműről szállt le. vagy arra lépett fel. Április 29-én. 9 óra 25 perckor Taktaharkányban a már lassuló, megálló vonat elütötte a hozzá túl közel álló S. László ipari tanulói, s az fejes lábsérüléseket szenvedett. Március 21-én Kazincbarcikán a már induló vonatról ugrott le H. Szilárd izsófal- vi lakos. Megcsúszott, s a kerekek bal lábfejét összeroncsolták. A Tiszai pályaudvaron a már elindult vonatra akart felugrani B. László szikszói lakos. A sikertelen ugrás következménye: fej- és lábsérülés. Nyókládházán a vonat beérkezése közben az ellenkező oldalon akart felszállni H. András szamosbe- esi lakos. Következménye: bordatörés. Tragédiák — a sínek között Szigorú előírás: az állomásról a vonat addig nem indulhat. el, míg valamelyik kocsi ajtaja nyitva van. Nem ok nélküli ez a szigor. Ám alig indul el a szerelvény, sorra nyitogatják az ajtókat — főleg a Nyékre. Zsolcára utazók, a nyírségiek —, hogy léghuzat legyen. Veszélyes játék ez. Következménye: kizuhanás a vonatból.1 súlyos sérülések. életvesztés. Január 8-án a Tiszai pályaudvarra beérkező vonat lépcsőjén állt S. Béla kuri- tyáni lakos. Lesodródott, aminek következtében koponyasérülést szenvedett. Április 16-án hajnal 3—5 óra között Sajószentpéter és Kazincbarcika között a vonat halálra gázolta T. Istvánt, az ÉÁEV dolgozóját. Az említett naplóban nincs utalás rá. a vasútiak nem tudják, hogyan, miként történt az esel, a szerencsétlen ember a sínek között, vagy mellette gyalogolt-e, vagy kizuhant a vonatból. Január 10-én a reggeli órákban Ernőd és Mezőkeresztes között — ugyanígy ismeretlen vonatból, ismeretlen körülmények között — kizuhant a kocsiból T. József petneházi lakos. Súlyos ko- ponyasérüléseket szenvedett. P. István ricsei lakos Mező- zombor és Bodrogkeresztúr között zuhant ki a kocsiból. Örvendetes, hogy csökkent az útátjárókon való áthaladásból. a mozgó járműre való fel-leugrásból. a tiltott helyen járásból, a kocsiajtók kinyitásából származó köny_ nyű, súlyos sérülések, halálos balesetek száma. A felelősség. nemtörődömség, a kivagyiság. a túlzott merészség azonban még sok baj és tragédia okozója. Most fel kellene hívni az utasok figyelmét rá: ember, a vasúti közlekedés felgyorsult, a gyors, az expressz másodpercenként 30—33 métert tesz meg. ti- zedmásodpercnyi tévedés és kész a baj. Fel kellene hívni a figyelmet arra. a vasút veszélyes üzem: vigyázz önmagád és embertársaid életére. Az esetek azonban önmagukban is intő példák, alkalmasak a tanulság levonására. Csorba Barnabás Indes, leraiszerkezel, Hielt veszélyes izem
