Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

1977. május 29., vasárnap ©siratok az akna bejáratánál I í’SlíR lorrása... Tervtárói beszélgetések ­Szerelés közben ... Fotó: Kozák Péter ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 VÁZ LAT . : . ív : yjéPri ’ f^égy „Kiváló AJkma” ki-' t Etetésről „árulkodik” ; a , Jvtá rói bánya udvarának • járata fölött a felirat. Az ij ydik elismerést dokumenlá- •oklevél ott látható az ak- i »Vezetői iroda falán. A ta­Í lyelötti munka alapján kap- a kollektíva. ~~ Jövőre meglesz-e a ha- 3ik? íandgráf János főmérnök irtóktartóan fogalmaz. " Eddig 11 és fél ezer ton- előnyt szereztünk. Ameny- iben májust és júniust is eredménnyel zárjuilc, re­pkedhetünk a sikerben, ízekben a hetekben a terv­ói bányászok mindent meg­érhetnek, ám elveszíthet­te is. A frontszerelésekről l szó. melyek során egy­él t két munkahelyről vált- t ki és építik be a gépj be- ideaóseket. Nem kevesebb, it 386 biztosítóegységet 1 megmozgatniuk, nem be­ivé a láncosvonszolókról, a iróhengerekről. •1 iközben latolgatjuk az lyaket, a lehetőségeket, be- t egy szakvezető vájár. Ro­len előadja a javaslatát, /ézetesen: a vasárnapokra / szerint rendeljék bg az bereket az átszereléshez, 'égre a mielőbbi frontin- iások valamennyiülk érde- Az aikmavézető szemmel hatóan örül az ötletnek, s ikor kettesben maradunk, g jegyzi:- Amit ilyen embereik irá- itjálk a .brigádokat, biza- 3hatunk 'a megtisztelő cím löli elnyelésében. * Délután háromnegyed ket- A felolvasó helyiségben a smadvezető aknász elosztja étszámot: kik kerülnek fej­ekre, elővájásolcra, a pzál- ishoz. „Kismillió” a teen- je, ő felelős a rnűszakhar- id teljes munkájáért. Tele- lál . ide-oda, intézkedik, thajd beöltözünk, s indulunk Jó néhány előző esztendő­ben, a tavaszi hónapokban hiánycikk volt megyénk leg­több vidékén a naposcsirke. Az elmúlt, évben aztán ör­vendetes változás következeit .be a „csirke-piacon”, s az idén — továbbra is növekvő naposcsibe-igényeket jól fel­mérve — még jobb ellátást ígértek a keltetőállomások. Így is történt. A látszólag jó ellátás, a kereslettel lépést tarló kíná­lat ellenére valamiféle „zűr­zavart” mégis jeleztek a „csirkepiacról”. •fr A szikszói Béke Tsz. kelle- tőállomásán, a „csibegyár­ban” még vagy húszezer csi­bét várnak u „műkotlósok- tól”, s ezzel be is fejeződik az idei keltelési Idény. A „mérleg” tehát már elkészít­hető. — Eddig 740 ezer napos­csibét „termeltünk’^ Nagyon jó, 84,8 százalékos volt a ke- lési "arány. Gondos, jó mun­kát végeztek a kéltetőállo- más dolgozói, s köszönettel tartozunk narlnergazdasá- gunknak, a kiváló tenyésztő- j ások at szállító prügvi Ti­számén te Tsz-nek — mondia Bp.nc Sándor, a Béke Tsz el­nöke. — A baromfiprograhi másik vonalán is jók az eredményeink. Eddig 45 ezer pecsen veosirkét értékesítet­tünk, további 85 ezer pecse­K ilom étereket gy alogol unk, tapossuk a sarat, a vizet. Eszembe jutnak az akna ve­zető szavai: — A legtávolabbi munka­helyekre másfél órába telik a ki- és beszállás. Hosszú a föld alatti szállítási útvonal, 32 óra alatt fordul meg ter­hével a csille. A jövő évkö­zepén üzembe helyezzük az új lejtősalcnapárt, s 15—20 százalékkal csökken a szán önköltsége. — Az év végétől már ott szállítjuk ki az elővájásokról kikerült szenet és meddőt. Addigra megoldódik a lét­számgondunk is — jegyzi meg Szabó Gábor. — Októberben befejezi ter­melését a berentei akna — emlékezem a Jány Gi/ula üzemvezetőtől hallottakra. — Természetesen gondoskodunk az emberek elhelyezéséről, s 100 bányász Tervtáron foly­tatja majd a munkát. — Mennyi a délutáni be­szálló? — Azonnal összeadom — feleli a 33 éves harmadveze- tő aknász és számol: — ösz- szesan 116-an dolgoznak az aknánál. •— A várható termelés? — Tegnap 620 tonnát ad­tunk. Ez a bánya napi ter­vének kétötöde. Ma előrelát­hatóan nem lesz ennyi... No, igen. mert „rossz nap­juk volt” a délelőtt dolgo­zóknak. Elszakadt a szállító­kőtél, elszaladt és felborult egy biztosítóberendezést szál­lító pályakocsi, elromlott a szivattyú. A hibákat a dél­után kell helyrehozni. Sajog a derekunk, mire üt­és visszaérünk a nyugati hár­mas fronton. A , magasság alig haladja meg a méter­nyit, sár van, a szenfal előtt búvárszivattyú szürcsöli a vi­zet. Ilyen körülmények kö­zött kell tonnányi súlyú bc_ nyének valónk szépen hízik. Ezen felül százezer gyön­gyöst, majd újabb százezer darab pecsenyecsirkét is fék hizlalunk. A számításainkat megtaláltuk, de mégsem le­hetünk elégedettek...-* — Vajon miért nem? — A naposcsibe és előne­velt csirke értékesítési gon­dok mialt.. . Sokkal többet kívántunk tenni annak érde­kében, hogy körzetünkben fellendüljön a „hátsó udva­rok” baromfitenyésztése, mi­nőségileg is jó állomány ke­rüljön minden portára. Nem rajtunk múlott, hogy ez csak részben sikerül. — Egész sor áíésszel ide­jében, pontosan megállaood- tunk abban, hogy mikor, mennyi napos-, illetve előne­velt csirkét szállítunk ki ré­szükre. Aztán amikor már keltettünk, jöttek a lemon­dások. az a k ad á 1 v k ö z! é sek. Előnevelt csirkéből a terve­zettnek (és egvben igénvelt- nek) alia felére volt szükség. A keltetőkapacitá»l: sem tud. luk kihasználni, több, mint — Hétfőn kezdtük a mun­kát, vasárnapra befejezzük. Jobb ezen minél előbb túl­lenni ... — így Virágh Sán­dor vájár. A harmadvezető aknász utasítja a bányászokat: épít­senek be pótbiztosítást. Első a biztonság, mondja, amire a többiek rábólintanak. Útban a nyugati négyes front felé, Venczel József brigádvezetővel találkozunk. Kétszeres aranykoszorús bri­gádja önmagának készíti elő a munkahelyet. — Az idén még nem adtuk alább 120 százalékos telje­sítménynél. Ebben bízunk ezután is. A 13—14 tonnával műszakonként: és fejenként az új fronton is kiegyezünk — mosolyog hamiskásan, az „öreg”. — Mennyi van még a nyug­díjig, Józsi bácsi? — Tizenöt hónap. Csaknem 38 év bányamunka után rám fér majd a pihenés. ■— A búcsúztatón mi is ott leszünk — ígérjük, s bené­zünk a fix>nt bal szárnyára. Szép sorban állnak egymás mellett-mögött a fehérre fes­tett Dobson-egvségek. Mind­össze négy napja termel a front. A simára mart szénfal elölt Vakherda Pál éis társai bajlódnak a niarólieugerrel. — Jó bánya ez. Hamaro­san 80 méter lesz a homlok- szélesség, s 600 méter hosz- szú pásztat hasítunk Iá a szónmezöböl. Visszafelé megszaporázzuik a lépteinket. Mire kiérünk a külszínre, estébe hajlik a délután. A meleg víz elűzi a fá­radtságot, felfrissít. Kilépve a kapun, ismét megnézem a bejárát fölött levő kitünteté­seket. Lehet, hogy mire is­mét erre járok, újra gyara­vesebbel raktunk be a kelte- tögépekbe. A tonyésztoj’ást termelő partnert nem hagy­hattuk cserben. , Átvettünk százezer 3 forintos tenyészto- jást, és eladtuk darabját 1,10-ért. Ugye, nem jó „üz­let”? * — Miért nem volt kelendő a szikszói naposcsibe? Kiderül, hogy több oka is volt. A legnagyobb az, hogy a jó üzletet megérezve meg-' jelent a konkurrencia. Tucat­jával érkeztek az ország kü­lönböző részeiből a gépkocsis csirkeárusok. Ezek egy része ellen nincs kifogás. Azok. akik engedéilvel, ellenőrzött tenyésztoiásból keltetnek csirkét, kisebb keltetőgéoeik- kel. bővítik a választékot. Rájuk szükséges van. A csir- keárusok ló része azonban úgynevezett „zúgkellelő” volt. (Az Állattenyésztési Fel­ügyelőség .szakemberi szerint az a „zúgkeltető”. aki „min­denféle”. azaz ellenőrizetlen, igen sokszor fertőzött, példá­Import helyett A petrolkémiai fejlesztési program megvalósítása nagy­mértékben segíti a szovjet— magyar timföld-alumínium egyezmény végrehajtását. A Borsodi Vegyikombinát jövő­re elkészülő új PVC—111. üzeme ugyanis nemcsak te­kintélyes mennyiségű mű­anyagot gyárt majd, hanem marónátront is. Ez utóbbiból évenként 126 000 tonnával nö­veli a termelést. Mint ismeretes, a marónát­ron nélkülözhetetlen vegyi­anyag a timföld-alumínium­iparban. De nemcsak itt van rá szükség, hanem a népgaz­daság más ágazatában sem tudnak nélküle dolgozni. A vegyipar, a gyógyszeripar, a papír-, gép- és élelmiszeripar számára létkérdés, hogyan le­gyen elegendő marónátron. A népgazdaságnak már most is elég nagy terhet jelent kül­földről való beszerzése. Így, a Borsodi Vegyikombinátban megvalósuló beruházás egy­ben azt is jelenti, hogy nagy összegű tőkés devizái tudnak megtakarítani az országnak. A marónátron-termelés nö­velésén kívül lehetőség nyí­lik a hypo és a cseppfolyós klór gyártásának fokozására is. Erre a két vegyianyagra ugyancsak nagy szüksége van az iparnak és a mezőgazda­ságnak. Jövedelmezi juhászat A bodrogolaszi Búzakalász Tsz egyik legjövedelmezőbb „ágazatának” bizonyult az elmúlt évben a juhászat. Az 1800 anyajuh es a bárány­hizlalás több, mint 600 ezer forint tiszta bevételt bizto­sított. Azért az idén tovább fejlesztik a juhászat létszá­mát és fokozzák árutermelé­sét. Az anyajuhok szamát kétezerre növelik, a Bodrog­közben levő Wilma-tanyán pedig az elmúlt évi ötezer helyett hétezer pecsenyebá­rányt hizlalnak fel. Nem­csak a saját szaporulat to- vábbtenyésztésre nem alkal­mas bárányait, hanem vásá­rolt bárányokat is hizlalnak. ul nem tífuszmentes tojásból keltet csirkét. Az ilyen „ol- cteó” Csirkére aztán rendsze­rűit ráfizet á vasárló. Ezért például a helyi tanácsoknak, t az állatorvosoknak nemcsak joguk, hanem kötelességük lenne ellenőrizni, hogy vajon rendelkeznek-e „engedéllyel”, állatorvosi igazolással a csir­keárusok.) & — Reméljük, jövőre nem marad el a csirkeárusoknak ez a szükséges ellenőrzése, és sikerül «„kiszűrni” a zúg- keltetőket — mondja a tsz- elnök. — És azért mi is ta­nultunk. Még jobban kell szervezni az értékesítést. Jö­vőre nemcsak az áfé'szek, liá­néin a tárá tsz-ek útján is eljutunk a kistermelőkhöz. És jobb „propaganda” is kell a mi Hampshire-csirkéink- nek. Sok háziasszony még nem tudja, hogy ez a leg­jobb, kettős hasznosítású faj. ta. (P. s.) — Azt hallottam, hogy a vállalatnál nagy a rokonság, sógorság. —• Igaz — ismeri el Ko­lozsvári István, az MKV fő­mérnöke. — Bár még nagyobb lenne! i E párbeszédet, zömök, élet­teli, 50 év körüli ember, me­leg mosolyú szemmel hall­gatja végig. Kiderül, hogy ö, Magyar József, a nagy rokon­ság, sógorság „feje” ... — Valaha Lichtenstein bir­tokán, a kertészetben dolgoz­tam. 1948-ban kerültem a Miskolci Közlekedési Válla­lathoz. Akkor még nehéz volt a bejutás, rosszabbak voltak a munka- és szociális körül­mények is. Később, éppen 25 éve kerültem az autóbuszra. Most az 1-es, a lül/B-s és a 2_es vonalon járok. — Szeretem ezt a szakmát. Naponta 1800—2000 embert viszek az autóbuszon. Az uta­soknak több mint fele név szerint ismer, ki Jóskának, iá öregnek (szólít. Azt tartom, hogy a legjobb zsűri az utas. Minden indulásnál, minden megállásnál, minden forduló­nál zsűriznek. Annák örülök •— mondja jóleső büszkeséggel •—, hogy 25 éves autóbuszve- z.etésem ideje alatt eddig nem érkezett be eljenem panasz. Meg vagyok elégedve, a kere­setem felmegy havi 5000—• 5500-ra. Igaz ebben sok fá­radtság, éjszakazás, lemondás van. de ez ezzel a szakmával jár, s ami jó, a családom is megértő, és ez sokat segít — Természetes, hogy meg­értő vagyok — szólal meg a gépkocsi vezető felesége —, hi­szen magam is 1950 óta dol­gozom a vállalatnál. Ma mái' derűsen emlékszik vissza a kezdésre. Ügy ter­vezték. hogy amíg a bútorra összejön a pénz, hat hónapig dolgozik villamoskalauzként. Dehát csupa idegenseget, ke­serűséget. érzett. Ha egy utas hangosabban rászólt, vissza­szólt, az egész éjszakát végig- bögte. — Egy másik, aki hat éve dolgozott, akkor biztatott: „majd akkor szólj, ha lehúzol annyi évet, mints én!”. Hat évet?! döbbentem meg. S most? — Ha újból kellene kezdeni az életet, megint csak ennél a vállalatnál köt­nék (ki. Ifj. Magyar József, az autó­fényező szakmát választotta. 1971-töl dolgozik az MKV-nál. — Nem mindegy, hogy mi az ember első benyomása a munkahelyén, hogyan fogad­ják. Engem itt mint ismerőst, mint a vállalatnál dolgozó családtagját fogadtak és ez ittragasztott. Negyediknek Ilonka, Ma­gyar Józsefné jött a kollektí­vába. Korábban az egyik gyárban dolgozott, de a csa­ládi „termelési értekezleten” annyi szó esett a kollektívá­ról, hogy öt is ide húzta a szive. — 1973-ban jöttem ide. Először bérletpénztáros vol­tam, aztán bérelszámoló let­tem. — Akkor nagyon jól ismeri a családtagok keresetét? — Nemcsak azt. Higyjemeg. hogy az autóbuszvezetők mind jól keresnek. A 4—5 ezer fo­rintjuk megvan a fiatal sofő­röknek is. A monoki Kossuth Tsz egyik szántóföldi művelésre alkal­matlan, az erdők alján húzó­dó. lejtős határrészében gyü­mölcsös telepítésére készítik elő a talajt: rigolírozzák. mű­trágyázzák és hektáronként 500 mázsa szerves trágyával javítják. Három év alatt — célcsoportos beruházási tá­mogatással — 100 hektáron — A vállalatnál ismerked­tek össze? — Nem, másüti dolgoztam — válaszol a kérdezett, ifj. Magyar Józsefné. — Annyi jót hallottam az MKV-ról, hogy idejöttem. Guminyilvántartó vagyok. Az is vonzott: mi­lyen jó lesz, hogy majd egy műszakban, együtt járunk munkába. Ez nem sikerült, de a többi minden rendben. A rokonság, sógorság itt még nem ér véget. Itt van a keresztfái,. Bolha József mű­szerész. Itt dolgozik az uno­katestvérek egész sora: Bolha János kárpitos, Kormos Fe- rencné —. aki villanyszerelő férjével együtt van itt —, Bárány Janosné tolatásvezető, Lopota Jánosné diszpécser kisegítő, aztán az asszony unokatestvére: Józsa Ferenc- né villamos kocsi vezető. Azt mondják, hogy ez itt nem ritkaság, hiszen szép számmal vannak az MKV-nál a Halász família férfi és nőtagjai is. Gyakori, hogy a férj és a fe­leség is itt dolgozik. A beszéd témája visszaka­nyarodik a kezdethez. Magyar és felesége albérleti szobában kezdték, ahol ágy, asztal, s az esküvőkor kapott lavór, húsdaráló, tésztaszűrő képvi­selte a „vagyont”. Később ta­nácsi lakást kaptak, aztán 1964-ben Diósgyőrben saját házat vásároltak, ahol — Ilon­ka a férje és a két gyerek ki­vételével — a-család együtt Halak Az ifj. Magyar József­nek most vettek házhelyet. Ott építeni akarnak, ebben számítanak a, vallalat segítsé­gére is, amelynek fejében az ifjú ember tíz évre „leköti” magát. E család esetében ez csak formális, hiszen a Ma­gyar família minden tagja idekötötte az életét. Ilonkáék, akik bérházban laknak, már kocsit is vásároltak, a csa­ládnak van egy víkend telke, ahol valamennyien szépén el­férnek. Az autóbuszvezető felesége mosolyogva büszkélkedik: — Vasárnap mindig kilenc személyre főzök! — Néhá nekem az ebéd vége — jegyzi meg a család­fő — másként végződik, mint a többié. A fiaméit nyugod­tan megihatnak egy fröccsöt, sörözhetnek, én meg felhaj­tok egy pohár vizet és indu­lok szolgálatba. — Amikor kezdtük, nem hittem volna, hogy ilyen jól alakul életünk sora. Nem rossz ez a vállalat — szűri ki véleményét az autóbuszve­zető felesége. — Sok jót, sok rosszat meg­értünk — összegez a családfő —, s az a taoasztalatom, hogy a mi szakmánk teljes embert, nagy felelősségérzetet, lemon­dást kíván. De minden nap meghozza a maga örömét. Magyar József sok társa­dalmi feladatot is vállal. A „November- 7.” brigád veze­tője. Az elmúlt évi munkával az ezüst fokozatot érdemel­ték ki. Ez a tömör vázlat egy di­nasztiáról. Egyről a sok közül. Olyan emberekről, akiket a hivatás köt a vállalathoz, s a hűség, a vállalathoz való tartozás apáról fiúra, kereszt- fiútól unokatestvérekig tere­bélyesedik. telepítenek diófa „erdőt”. Az idén ősszel 40 hektáron ke­rülnek a földbe a diófacse­meték. Igen gyorsan, a „ha­gyományos” dióféléknél egy­harmadnyi idővel korábban termőre forduló diófákat te­lepítenek. Ha minden jól megy, akkor öt év múlva már „verik” az első termést a bányába. podik az elismerés?! rendezéseket kiszerelni! Kolaj László Miért nem volt kelendő a szikszói naposcsibe ? százezer tenyésztoj ássál ke­Csorba Barnabás Diófa „erdő” a monobi halárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom