Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

— 1977, május 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ' Í“V P*\ Túl a „mélyponton” A brigádvczelővel feldobo- gunk a vaslépcsőkön, az eme­letnyi magasságban meghú­zódó irodahelyiségek egyiké­be! Az a sejtésem, hogy a be­szélgetés színhelyének körül­tekintő kiválasztásával némi időt akar nyerni, hogy mit, s mennyit mondjon el a Di­mitrov brigád életéből. Mol­nár Árpád lényegre törő em­ber. Udvarias, s kicsit szo­morkás mosollyal közli: — Most rossz brigádot fo­gott ki. — Mire gondol? — Magam is újságolvasó ember vagyok. A lapokban többnyire kiemelkedő mun­káról, szép eredményekről. ír­nak. A mi életünkben nincs szenzáció. A múlt év nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, nem csináltunk any- nyit, mint az előző évben. Az ifjú ember őszinteségé­vel megkönnyítette a mun­kámat, hiszen pontosan azt mondta el, amiért idejöttem. A diósgyőri kohászat Dimit­rov brigádjának életútja gyö­nyörűen íveit felfelé. 1973- ban megkapták az arany fo­kozatú kitüntetést, a kővetke­ző évben a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádra címet, Utána ezüst, bronz fokozat jött, s a múlt évi eredménye­ikkel csak a brigád címig ju­tottak el. Az igazsághoz tartozik, hogy n durvahengerműben magas­ra emelték a mércét. A hen­gersori brigádok közül egyik sem kapta az ezüst fokozatot, a bronzot is kevés. Kivétel a Kádas Imre vezetésével dol­gozó Gagarin, amely a Vál­lalat Kiváló Szocialista Bri­gádja címet érdemelte ki. Molnár Árpád is úgy véli: ■— A fejlődést évről évre újból bizonyítani kell. Arra céloz, ha egy kollek­tíva elér egy szintet, a követ­kező évben — joggal várják — attól többet kell nyújtania. Ali a viszonylagos visszaesé­sük oka? A Dimitrov brigád tavaly 7 Százalékkal hengerelt több árut' a tervezettől, és minden tonna hengerelt áru gyártásá­nál 8,2 kilogrammal kevesebb anyagot használtak fel az elő­írtnál, ami igen nagy értékű megtakarítást eredményezett. — Voltak talán kimaradó- zások? A brigádvezető jóleső ér­zéssel, s jogos büszkeséggel mondja: ■— Mi nem ismerjük a ki­maradást, a késve bejövést sem. A brigád vezetőjét és több tagját arról faggatom: — Milyen a brigádtagok közötti együttműködés? Az egyöntetű vélemény az, igaz, a munka hevében elő­fordul, hamarább kiszalad az emberekből a nyers vélemény, dühösen mondunk valamit, de a műszak végén, mint elvá­laszthatatlan jó barátok hagyjuk el a gyárat, s agyár, kapun túl is barátok mara­dunk. Kialakul bennem az a vé­lemény, ha a termeléssel nincs baj. akkor a mozgalom ! másik két elemével a szocia- I lista módon váló éléssel, ta- ! nulással lehet „bibi”. Nns, ez *s csak részben igaz. A 15 ember közül. 7 külön társa­dalmi funkciót vállal és vé­gez. Molnár Árpád például a Inlgád vezetőség mellett a Pártalapszervezet vezetőségé­nek tagja, és a brigád fő erős­ségei: Csorna Imre pártbizal­mi, Veréb János szakszerve­zeti bizalmi, Sziklai István KlSZ-titkár. A múlt évi viszonylagos mélypont legjobban az üze­men, a gyárkapun túli meg­mozdulásokban, 1 á rs a d a lm i munkában van. A kiváló ki­tüntetést kapott Gagarin bri­gád túlnyomórészben iskola, óvoda patronálásban 32(5 óra, az ugyancsak blokksori Bala­ton László brigádja 312 óra társadalmi munkát végzett, a Dimitrov brigád öt tagja, mindössze 20 órát tud „fel­mutatni”. — A fiúk leszűrték a tanul­ságot, s ez évben rákapcsol­tak. Jól dolgoznak. A vasas Centenárium alkalmából kom­munista műszakot tartottunk — mondja Sebestyén János üzemvezető, s a Dimitrov bri­gád tagjai az elsők között vol­tak, többször is jelentkeztek. m Adatok tanúsítják: az év első negyedében 3,4 százalék­kal hengereltek többet az előírtnál, .s a négy blokksori kollektíva közül 3,9 százalé­kos löbbleteredménnyel Ba­latoniék előzték meg őket. — Igaz, többet adunk a ter­vezettől — mondja Csorna Imre —, de nálunk nem is a mennyiség az első, hanem azt mondjuk: a minőség és az anyagkihozatal a legfonto­sabb. A munkánk igen nagy figyelmet kíván. Ezt nem le­het muszájból csinálni. A hengerészszakmát szeretni kell. Én szeretem, sokan sze­retjük. Vérünkké válik a munka, az együttműködés, itt pergetjük le az idővel való versengésben életünk nagy ré­szét. A munka fizikailag nem kíván sokat, szellemileg ne­héz feladat az ezer—ezeregy­száz fokos anyagot nézni, az irányítókarokkal az öt láb­pedállal dolgozni, érzésből szó nélkül megérteni a kormány- pádon dolgozó másik ember célját, akaratát, harcolni a másodpercekért. A hengerészszakma rajon­gója Veréb János is. — Szeretem ezt a szakmát. Szeretem látni, tudni, érezni, hogyan formálódik az anyag. Mi látjuk el a többi henger­sort, a kovácsüzemeket, s tu­dom, hogy ami anyag innen továbbmegy, valahol nagy szükség van rá. Ez évben ed­dig jól ment a munka. Jó az anyagellátás, nincs üzemza­var, s igyekszünk úgy csinál­ni mindent, hogy jobb legyen az eredmény a tavalyitól. A kormánypad egyik ütésén középmagas, életének delén már túljáró ember Novak István elöhengerész munkál­kodik nagy szorgalommal. — Harmincegyedik éve dol­gozom a hengersornál. Dol­goztam az „ősi” hengerdében is. Ott kemény, nehéz volt a munka. Most jobb. Itt a szel­lemnek, a reflexnek kell jól működnie. Űi dolgozók jöttek, sokat változik minden, én meg indulásra készülök. Be­töltőm az 55. évet, s decem- | bér 31-én megválók a hen. l gersortól. Nehéz lesz ... A hatalmas csarnokban a hengersorok előtt röpke ideig figyelem a gigantikus mun­kát. a fejem fölött elzúgó darut, amely szorgalmasan szállítja az izzó öntecseket a blokksorra. Vezetőjéről Pá­linkás József darusról sok jót mondanak. Nehéz a feladata. Képzeljük csak el, milyen hőség csaphat rá. amikor a nyitott kemence fölött áll és a daru karja kiemeli az izzó anyagot, A mellém álló Csorna Imre bátorít: — Menjen fel hozzá kicsit beszélgetni. A kíváncsiság tagadhatat­lanul vonz. de őszintén be­vallva, a magasban gomolvgó, forró levegő elveszi vállalko­zó kedvemet. Csorba Barnabás Gazdagodé szeaifistvársiak A szentistváni VII. Párt- kongresszus Tsz-ben idén is jelentős összeget fordítanak beruházásokra. Ez évben — többek között — befejezik az 1100 férőhelyes juhhodály építését. Augusztus végére tervezik a cserépváraljai sző­lőfeldolgozó átadását, a gaz­daság új kovácsműhelyét pe­dig rövidesen üzembe helye­zik. A termelőszövetkezet párttitkára elmondta, vala­mennyi beruházás építése jó ütemben halad, nincs lema­radás, így azokat a tervezett határidőre átadják. Hernódcéce határában 1972 júniusa óta üzemel a Heinéd vidéki Sertésztenyésztő Társulás modem telepe, a Szerencsi Állami Gazdaság, a monoki Kossuth és a szerencsi Lenin Tsz-ek közös vállalkozása. A sertéskombinát azzal a céllal- jött létre, hogy minél több hízósertést bocsásson a népgazdaság részére. A telep jelenlegi kapacitása több mint 10 ezer darab 100—110 kilogramm súlyú sertés évente. A hizlaláshoz szükséges takarmányt saját Skjold rendszerű takarmánykeverőjükben állítják elő, amelynek teljesítménye óránként 2,5 tonna táp. A kan- és kocaszállásból, fiaztatóból, elő- és utóhizlcilóból álló kombinát épületeinek szel­lőztetése teljesen automatikus, s legtöbb részlegnél már az ete­téshez sem szükséges az emberi erő. Az állategészségügyi előírá­sok szigorú betartása mellett 18 szakmunkás látja el az egész telepen a tenyésztéssel és a hizlalással kapcsolatos teendőket A telep saját keverőüzemében (képünkön balra) ötféle takar­mánykeveréket állítanak elő. Képünkön: Drozsdik István zsákokba tölti az elkészült tápot. A granulált kocatápot (képünkön jobbra) 11 komponensből: szójából, kukoricából, árpából, búzából, kor­pából, hallisztből, húslisztből, valamint vitamin és ásványi pre- mixekből állítják elő. A hizlalás vonatkozásában 100 kilogramm takarmányból 28 kilogramm súlygyarapodást érnek el a telepen. Fotó: Szabados György Lakásépítés A népgazdasági terv és a megyei tanácsok idei prog­ramja alapján az ÉVM-ben összesítették a lakásépítés- és fenntartás 1977.. évi célja­it. a A népgazdasági terv 88 000 lakás építésével uzámol. A fővárosi és a megyei taná­csok programjai összessé­gükben ezt valamivel túl akarják teljesíteni, s 88 600 lakás építését irányozzák elő. Ebből 31 900 állami és 56 700 magánépítkezési for­mában jön létre. A magán­építkezések nagyságrendje is lényegében megegyezik a népgazdasá'gi tervben számí­tottal, összetételében azon­ban kis mértékben eltér at­tól. Valamivel több lesz a társasház és kevesebb a csa­ládi ház, mint ahogy azt ere­detileg tervezték. A 88 600 lakás építésével valójában 67 600 család szá­mára teremtődik új otthon, mert különféle okok miatt 21000 lakás megszűnik. A fővárosban 17 302 lakás épül, 4624 szűnik meg, az öt ki­emelt nagyváros közül Deb­recenben 2233-mal, Szegeden 1724-gyel, Miskolcon 1565-tel, Pécsett 1487-tel, Győrött pe­dig 1138-cal gyarapodik a lakáéok száma az idei épít­kezések és lebontások egyen­legeként. A tanácsok a kezelésük­ben levő lakások fenntartá­sára az idén összesen 4,8 milliárd forintot költenek, 9 százalékkal többet, mint ta­valy. A karbantartási mun­kákon kívül 16 700 lakást felújítanak. A lakosság részére végzett szolgáltatás fontos politikai és társadalmi kérdés. Ezért, a párt- és a tanácsi szervek időközönként napirendre tű­zik, s megvitatják a szolgál­tatóipar helyzetét, a fonto­sabb fejlesztési feladatokat. Ezt tette legutóbb a Leninvá- rosi Pártbizottság és a vá­rosi tanács is, amikor az érintett vállalatok vezetőivel áttekintette, hol tartanak a társadalmi szükségletek ki­elégítésében. Dr. Kertész István, a Leninvárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára vitandítójában — többek között — elmondta: a lakossági szolgáltatás egy dolgozóra jutó értéke a ne­gyedik ötéves terv végére a, korábbi 290 forintról 346 fo­rintra eme lkedett. Ez ugyan elmarad az országos és a me­gyei átlagtól, azonban Lenin- város sajátos helyzetét te­kintve, az említett összeg nem lebecsülendő, hiszen a negyedik ötéves tervidőszak­ban mintegy 60 százalékkal növekedett a város lakóinak száma. Az eddigi gyakorlat pedig azt bizonyítja, hogy az új tulajdonosok kisebb mér­tékben veszik igénybe a kü­lönböző szolgáltatásokat. A tanácskozáson szó esett arról, hogy nem tartják tel­jesen megfelelőnek a lakos­sági szolgáltatás színvonalát. A probléma abban keresen­dő, hogy a nagyarányú ipar- telepítés és a városfejlesztés üteme meghaladta a szolgál­tatóipar fejlődését. A legna­gyobb feszültség a gépjármű- javítás (csak Leninvárosban 1200 személygépkocsit tarta­nak nyilván), és a textiltisz­títás területén jelentkezik. Ebben a városban a lakos­ság igényeit jelenleg egy or­szágos és két tanácsi vállalat, öt kisipari szövetkezet helyi részlege, 15 főfoglalkozású és ugyanennyi mellékfoglalko­zású kisiparos igyekszik ki­elégíteni. Sok még az úgyne­vezett „fehér folt” a szolgál­tatásban. Ilyen például az asztalos-, autófényező-, ka­rosszérialakatos-, hegesztő-, gumijavító szakma. Hogyan dolgoznak az egyes szolgáltatást végző vállala­tok, szövetkezetek? A város­gazdálkodási vállalat, ame­lyik a legnagyobb ilyen egy­ség Leninvárosban, fő fel­adata a kommunális jellegű szolgáltatás, elsősorban a mi­nőségi munkát helyezi elő­térbe. Ennek elérése döntően attól függ, milyen eredmé­nyeket tudnak felmutatni a munkafolyamatok gépesítésé­ben, és a korszerű szolgálta­tási módszerek kialakításá­ban. Ez utóbbi területen a lakossági igények eddiginél jobb és gyorsabb kielégítését szolgálja, hogy a vállalat több hozzáértő szakembert bízott meg az elvégzendő munkák pontos feltérképezé­sével, amely végső soron a vitás esetek számának csök­kenését eredményezi majd. Említésre méltó az is, hogy megkezdődött a városgazdál­kodási vállalat új központi telephelyének kialakítása. A fejlesztés megvalósítása egy­ben azt jelenti, hogy to­vább javulnak a szolgálta­tással kapcsolatos tevékeny­ség tárgyi és személyi felté­telei, szervezettebbé, hatéko­nyabbá válik a különböző részlegek munkája. A textiltisztító-szolgáltatás színvonala Leninvárosban is elmarad a követelményektől. Látni kell azonban, hogy eb­ben nem a városban levő felvevőhely a hibás. Mint az ezen a tanácskozáson is fel­színre került, túl sok panasz érkezik a lakosságtól. Első­sorban azért, mert a vállalási időt nem tartják be, sokszor a minőség is erősen kifogá­solható, és bizony előfordul, hogy a reklamációkra csak késve kapnak választ a pa- naszttevőlc. További javulást ezen a területen a most épü­lő, s várhatóan az év végére elkészülő gyorstisztító sza­lontól remélhetnek a város lakói, bár a meglevő kapa­citáshiányt csupán ez a léte­sítmény nem képes meg­szüntetni. I,. L. A imv a fényhez hoz­Í*UW|^J zá tartozik az ár­nyék, úgy van a jónak rossz oidala is. Szükség az ellen­tétek egysége, hiszen ki ér­tékelhetné nélküle a szépet, vagy megbecsülhetné-e az első tavaszi napot? A jóban is így lapul a rossz, mert biztos, ha százan ünnepel­nek, a százegyedik kesereg­ni fog ... Ki tudna vitatkozni a kiskörei vízlépcső haszná­ról? Egymaga hét megyé­ben biztosítja az öntözés le­hetőségét, hiszen tárolóteré­ben már az első kiépítési ütemben 300 millió köb­méter vizet tart vissza. Az ország csapadékhiámyos te­rületei közül 300 ezer hek­tárra vezetheti el — csator­nahálózaton át — az éltető nedvet. Energiát termel, nö­veli az árvízvédelem biz­tonságát, s olyan ipari ..óriások” vízigényét elégíti ki, mint a leninvárosi hő­erőmű. vagy a vegyikom­binát. Hajózhatóvá válik a szőke Tisza, mert a fel­duzzasztott folyó Kisköre cs Ti szál ők közötti szakaszán eltűnnék a hajózást hosszú hónapokon át akadályozó gázlók. A „dicshimnuszt” még folytathatnánk a* Bálá­tól egyötödét kitevő „tó” idegenforgalmi, • sportolási és üdülési lehetőségeivel. Egyszóval mindazzal, amely a kiskörei vízlépcső ‘érde­me. Ki tudna vitatkozni a hasznok halmazáról? Sen­ki, sőt. még ott sem, ahol aggodalommal figyelik a fo­lyó vízszintjének emelkedé­sét. Például Tiszakesziben, ahol idén nr'-.- egv méterrel, 1980-ban pedig 3 méterrel fog „magasabban” folyni a falu határában a Tisza. Ez a hajózás szempon* 'ából bi­zony' -a örvendetes tény. nem ugyanezt az érzést váltja ki a gátak melleit hat­ezer hektáron gazdálkodó Tiszámén ti Termelőszövet­kezet vezetőiből. Az áradá­sok, a zöldár eddig is a leg­több nehézséget jelentették itt, mert az ártéri területe­ket „elfoglalta” a víz, sőt, számos táblán belvíztenger keletkezett. Van olyan idő­szak. amikor a szövetkezet területének felén hullámo­kat hajt maga előtt a szél. Idén várhatóan csak június hónapban szárad annyira fel a /talaj, hogy művelhető legyen... A folyó szintjének növe­kedése hasonló helyzetet te­remt, hiszen a víznyomás a talajvíz függvényévé leszi a mezőgazd isági termelést. Ez pedig indokolatlan koc­kázat. A termelési bizton­ságot egyféleképpen lehet fokozni, hogy művelési ág­változással. több száz hek­tár területet begyepesíte­nek, az eddigi legelők egy részét feltörik, szántóföldi termesztésbe vonják és er­dőt telepítenek. Ezt megelő­zően pedig feltétlenül szük­séges a belvízrendezés, a kémiai talajjavítás, mert a földek ezek nélkül évről évre „biztosan” nem fognak teremni. A tsz erejét felül­múlja a meliorációval járó hatalmas költség, mert a szá' utasok szerint a beru­házás 20—25 millió forintra tehető. |Y„m akarunk gazdasá­n 1/1,1 gossági adatokra hi­vatkozni, hogy a ráfordítás gyorsan visszatérül, elég a képzelt egyenlet végered­ményére utalni: értékes termőföldeket menthetünk meg. Mert végső soron a sár és, a belvíz nem termel hasznot, s éppen ezért, ezeknek a területeknek a sorsa nemcsak a termelő- szövői kezel érdeke, hanem a népgazdaságé is. — kármán —

Next

/
Oldalképek
Tartalom