Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

T977. mcíjus T.; vasárnap HSZAR-MAGYARORSZAG 11 Alfa holdbázis A televízióban nagy siker­rel vetítik az Alfa holdbázis című fantasztikus angol fil­met. Mint a legtöbb hasonló filmben, itt is inkább a fan­tázia, semmint a tudomány kerül előtérbe. Cikkünkben nem a tévéfilmet kívánjuk bírálni, hanem a tudomány eszközeivel egy igazi holdbá­zis építésének lehetőségéi próbáljuk megvizsgálni. Búvóhely­óvóhcly-bázis Az 1 !)(i()-as évek közepétől a mai napig több tucat auto­mata, és hat Apolló-expedí- eió szállt le a Holdon, illetve tért onnan vissza. Az igen látványos amerikai expedí­ciók az Apollo—17 küldetésé­vel váratlanul befejeződtek. A tudomány ugyanis felis­merte, hogy a Hold igazi megismerése, felkutatása vagy inkább birtokbavétele rövid időtartamú expedíciók­kal nem lehetséges. A Holdat akkor lehet csak igazán meg­ismerni, ha a kutatók állandó menedéket találnak, és ak­kor is a Holdon maradnak, amikor beköszönt az ottani kéthetes éjszaka, vagy pe­dig a kéthetes nappali forró­ság. A legközelebbi expedíció tagjainak egy felszín alatti barlangot kell keresniük. Eb­be a kavernába légzsilippel ellátott felfújható műanyag falat helyeznek el. Ez lesz az első „búvóhely” a Holdon. Ha ezt a kavernát megközelítő­en a földi körülményeiének megfelelően felszerelik, s az űrutasok megszabadulhatnak súlyos űrruhájuktól, akkor ez már óvóhelynek nevezhető. De ez még mindig kevés. Ilyen kavernákat valahol a Hold felénk forduló oldalá- ' nale egyenlítőjétől nem túl­ságosan messze kell megke­resni, mert így aránylag ) könnyű a Földdel rádiókap- j csolatol tartani. Kél hónap (ímiliában Miért van szükség föld alat- ; ti menedékre? Elsősorban azért, mert a Holdnak nin­csen légköre, nincs ózonré­tege, ami megvédené a kuta­tókat a Nap gyilkos erejű j ultraibolya sugárzásától. De j védelmet kell találni a világ- I űrből érkező nagy energiájú I kozmikus sugárzás ellen is. I Az űrhajósöltözék rövid idő­re minden ellen védelmet nyújt, ám senki sem tudja, mi történne egy emberrel, ha egy-két hónapig kellene űrru_ hában tartózkodnia. Erről a menedékhelyről ki­indulva a holdautóval, vagy a terepjáróval fel lehet de­ríteni több mint tíz, vagy száz négyzetkilométeres terü­letet, főként krátermentes vi­déket, ahol űrhajókilövő bá­zist építhetnek és ahol meg­építhetik (a Földről hozott előregyártóit elemekből) az el­ső igazi holdbázist. A hold­bázist a mai elképzelések szerint jórészt a talaj alá fog­ják süllyeszteni, azonban lesznek kilátókupolák (va­lószínűleg speciális műanyag­ból) és légzsilipek bejárati kapuval. Az első holdbázis akkor lesz igazi, ha a két legértékesebb „kincset”, az oxigént és a vizet a helyszí­nen tudják előállítani, ha ezeket nem a Földről kell „importálni”, a kutatók gond­jainak legalább fele megszű­nik. Az elektromos energiát minden bizonnyal napelemek révén nyerik és a kéthetes éjszakára akkumulátorokkal tárolják. Hol«l város A holdbázisról kiinduló expedíciók újabb támaszpon­tokat keresnek majd és az automata rakéták további felderítéseket végeznek. En­nek révén további bázisokat fognak építeni. Több hold­bázis rendszeréből valami­lyen középponti vidéken épí­tik meg az első holdvárost. A város a bázisokhoz ha­sonló elvek alapján épül majd fel, csak nagyobb mé­retekben. A kilátókupolák te.ljes biztonsággal védik az embert a világűr minden tá­madásától. még az alattomos meteoroktól is. amelyek sza­kadatlanul záporoznak a Hol­don. (A Hold légköre leg­alább 50 billiószor ritkább, mint a Földé, ezért a meteo­rok ott nem égnek el.) A holdvárosra, amelynek tekin­télyes része a felszín alatt épül, ráillik majd a jelző: a tudomány városa, E cikk elolvasása után so­kan kérdezhetik, mire jó mindez? AZ űrhajózás előké­szítő korszakának nagy gon­dolkodói már régen megvá­laszolták a kérdést. Minden lehetséges földi tudomány óriási mértékben előrelen­dülne, ha a Holdat (és ké­sőbb a bolygókat) legalább annyira megismernénk, mint a Földet. Kutatni kell a Hol­dat azért is. hogy jobban megismerhessük a Földet. Holdbázis, vagy holdváros építése jelen pillanatban még jóval meghaladja a Föld tudományos és technikai ci­vilizációja teljesítőképességé­nek a maximumát. A tudo­mány békés és egyenletes fejlődése lehetővé teszi, hogy ez a nagy munka évezre­dünk utolsó éveiben elkez­dődjék. Gauscr Károly Á vietnami „rizseskosarak" Az öt délkelet-ázsiai orszá­got átszelő és megterméke­nyítő Mekong folyó Vietnam déli részén torkollik a ten­gerbe. A hatalma^ tolyam tengerbe veszése előtt, szét­szórva édes vize minden kin­csét, a világ egyik legdusab- ban termő földjévé tette a nagy kiterjedésű deltavidé­ket. Ezért nevezték el a Me- kong-deltát az ország „ri- zseskosarának”. Az elnevezés arra utal, hogy e vidéken te­rem a lakosság fő táplálékát jelentő rizs töbotóge, de ar­ra is utal, hogy itt él az el­sősorban csak rizst termelő parasztság nagy része Vietnam rizsiéi melésének a fontosságát bizonyítja, hogy már az 1930-as években egyedül Vietnam több mint lő százalékát adta a világ évi rizstermelésének. Ennek ellenére — igaz, ebben a II. világháború is közrejátszott — 1044—43-ben krónikus éhínség pusztított, amikor is 2 millió ember halt éhen A ikésöbbi háborúk során súlyosbította a helyzetet, hegy a Mekong-delta Dél­Vietnam területére esett. Északon csak a Vörös-folyó deltájában folyt jelentősebb rizstermelés. Ez koráboan kevés volt az itt élő lakos­ság szükségleteinek a kielé­gítésére, mégis a 60-as évek­től már jobb termés eseten exportra is jutott. A rizster­mő terület kétfelé szakadása a magyarázata annak a vi­etnami mondásnak, hogy Vi­etnam két része tulajdonkép­pen két rizseskosár: együtt himbálóznak egy árus bam- buszrűdjának a két végén. Mindkét folyódeltát fo­lyócskák és csatornák egész hálózata lcpti össze; mindez a gazdag rizstermést szolgál­ja. A háború befejeztével a Vietnami Szocialista Köztár­saság a károk helyreállításá­val párhuzamosan mindent elkövet a termelés fokozása érdekében. Bulldózerek segít­ségével tisztítják meg a fo­lyócskák medrét az iszaptó) és a lerakódon hordaléktól A munka befejeztével jelen­tősen megjavul a körnvék rizsföldjeinek a vízellátása. Korunk húsa a baromfi Már régen elfelejtettük azt az időt, amelyről szólva Veres ré­téi* a felszabadulás utáni gyűlé­seken azt mondta: a paraszt ak­kor eszik csirkét, ha vagy ő, vagy a csirke beteg. S azt is, hogy akkoriban nagy kincs volt a tojás: a falusiak piacra vitték« hogy az árából sőt, paprikát, vagy egy pakli dohányt vegye­nek. Manapság egy fő átlagos baromfihús-fogyasztása 1« kiló. az egy főre jutó tojásfogyasztás pedig mintegy 270 darab nálunk. De nemcsak hazánkban lendült fel a baromfifogyasztás, a világ érdeklődése is a baromfi felé fordult. Miért? A legfontosabb ok: a baromfihús és a tojás ide­ális táplálék. Heti _ HONVÉDELMI NAP BAKTAKÉKEN A csereháli napok rendez­vénysorozat keretében az MHSZ encsi járási vezetősé­ge április 24-én jól sikerült honvédelmi napot rendezett Baktakék községben. A szí­nes programban az MHSZ életét bemutató kiállításra és lövész kupaversenyre került sor. A lövészverseny egyén’ győztesei: Kopcsó István (Hernádvécse). Jablonkai Já­nos (Gagyvendégi). Fekete Béláné (Hernádvécse) volt. Csapatban a legjobb ered­ményt a hernádvécsei mező­gazdasági szakiskola MHSZ- csapata érte el. és megnyerte az 1977. évi Csereháti Kupát. A rendezvényt színessé tette a haditechnikai eszkö­zökből rendezett kiállítás és a filmvetítéssel egybekötött előadás. A helybeli és a kör­nyező községek lakóin kívül megtekintették a Járási Üttö- rőolimpia lövészversenyén részt vevő pajtások és csa­patvezetők is. Varga István Encs KÖSZÖNÖM, HOGY GONDOLNAK RÁM... A Borsodi Szénbányák Központi Szénosztályozómű gépjavító műhelyében dol­goztam a Koszigin szocialis­ta brigádban, mint lakatos. Sajnos balesetet szenvedtem, s véglegesen megrokkantam. Kaptam egy háromkerekű, molgrliajtású rokkantkocsit, hogy kimozduljak a négy fal közül. A brigáddal nem szakadt meg a kapcsolatom. Amikor evekkel ezelőtt meg­hibásodott kis jármüvem, ők megjavították. A inapokban személyesen meglátogatlak, látták, hogy ismét rossz a kocsi. Fel­ajánlották. hogy elviszik, munkaidőn kívül megja­vítják és hazaszállítják. így is történt, rövid időn be­lül megjavítva, visszahozták. Megígérték, hogy nem feled­keznek el rólam, régi mun­katársukról. s a jövőben is tartjuk a kapcsolatot. A törődés, az önzetlen se­gítség kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el, amit leinti sem tudok, őszinte köszöne­tét szeretnék mondani a De­cember 3, szocialista brigád kilenc tagjának. Galambos István brigád vezetőnek. Ne- mesánszki Zoltán műszaki vezetőnek, s a központi gép­javító műhely személygépko­csi-javító részlegén dolgo­zóknál;. További munkájuk­hoz sok sikert kivan Marosvári líóla volt bányalakatos Pereces. Bánya utca 18. EMLÉKEZETES TALÁLKOZÁS VOLT . .. Kollégiumunk április 22- én. vendégül látta Bata Im­re irodalomtörténészt, a .kol­légiumi baráti kör” tagját. A mai magyar irodalomról esett szó, a téma mindenkit nagyon érdekelt. Üj, szá­munkra eddig ismeretlen ol­dalról világította meg az elő­adó a modern lírát, epikát és drámát. Segítséget kaptunk a felszabadulás utáni iroda­lom áttekintéséhez, megérté­séhez és felhívta figyelmün­ket az irodalmi folyóiratok­ra. összehasonlította a mai irodalmunkat a XIX. század irodalmával. A vers olyan, mint egy matematikapélda, meg kell dolgozni azért, hogy megértsd — mondotta. Lelkes tapssal köszöntük meg az előadást, majd bará­ti beszélgetés alakult ki Bata Imre és a kollégisták között. A közvetlen légkörben min­denki feloldódott, s egymás után hangzottak el a kérdé­sek, amelyelvre részletes, ki­elégítő választ kaptunk. Szeretnénk a jövőben még töb ilyen előadásnak otthont adni kollégiumunkban. Sarka Zsuzsa III b. o. tanuló Mezőkövesd MÁJUS 1 -RE ELKÉSZÜLT... Különös dologra ébredt Edelény nagyközség lakossá­ga az elmúlt napokban. Mint­ha sarkából akarnák kifordí­tani a főutcát, annyi mun­kás, munkagép, tehergépko­csi ' dolgozott, intézkedö-ná- nyitó ember nyüzsgőit min­denütt. Mint megtudtuk, a KPM Közúti Igazgatóság vé­gez itt. mintegy 2,5—3 mil­lió forint értékben útkorsze­rűsítési munkákat, s készíte­nek autóbuszkitérőket, amellyel a közlekedés meggyorsul. A munkát ápri­lis 15-én kezdték meg. és má­jus 1-re be is fejezik. A na­gyon pontos, gyors, és lelki- ismeretes munkáért őszinte elismerést érdemel a KPM Közúti Igazgatósága. Ez a munka egyébként ösz- szefüggésben van a közeljö­vőben átadásra kerülő ifjú­sági házzal, amellyel nem­csak az edelényi, de a kör­nyék valamennyi fiataljának ad államunk gyönyörű, hasz­nos ajándékot. Az elmúlt két hét alatt nagyközségünk társadalmi munkában parkosítást is vé­gez. Reméljük, hogy a nagy igyekezethez az időjárás is kedvezően hozzájárul, s így nagy ünnepünkön, május I- éii. a megszépült főutcán sok­sok piros és nemzeti színű lobogó alatt még több meg­elégedett, boldog ember vo­nul fel. Gonda György Ed el én v Humerzsák Mi kell a jó avagy hogy osztunk tizedes törtet egész számmal? — Paula, adott friss vizet az aranyhalaknak? — Nem, asszonyom, hiszen még a tegnapit sem itták meg! * Egy eszpresszóba belér egy férfi, vállán egy majommal. — Hol a csudában szerezte ezt a förtelmes bestiát? — kérdi a mixer. — Loltón nyertem — hang­zik a majom válasza. * Egy oslói bárlulajdonos a következő szövegű táblát he­lyezte el a pult felett: „Aki azért iszik, hogy felejtsen, szíveskedjék előre fizetni”. * A svéd Hellenfords plébá­nosa egyik miséjén felszólí­totta a hívőket, hogy vigyék el hozzá az összes nyomtatott művel, amehi mérgezi a lel­ket és elborítja az agyat. A következő nap a helyi kovács elvitte az adókönyvét. # Egy londoni színikritikus rövid, de igen velős kritikát írt egy újonnan bemutatóit darabról. A komédia címe: ..Rettenetes este”. A kritikus kommentá: ában mindössze ennyit írt: „Pontosan!’* Ülünk a vasárnapi asztal­nál. Az ebéd romjai csak sej­tetik azt a nagy pusztítást, amit derék családom tagjai végeztek az imént. A béke lágy hullámai lengik körül a kistányért, melyen púpozva áll a néhai csirke csonthal­maza. Nagybátyám előko­torja pináját, szerinte a pipa­füst .segít a csirkének a vég­ső elhelyezkedésben. — Kell az emésztéshez — mondja, hogy leszerelje az asszonyok születő ellenál­lását. — Kell a fenét — így az apósom. — Egy jó séta, az­tán ki a meccsre! Az kell az emésztéshez. — Szó sincs róla! Ebéd után egy fél óra alvás kell. így csinálta már a nagyapám is. A legnagyobb dologidőben is. Kint a nézőn leheveredett a fa árnyékéba, pihent, aludt egy félórát. Teli hassal nem lehet dolgozni. Ebben egyetértettek. Igen ám —szólt most anyó­som is —, de az öreg leg. alább nem pipázott. — Nem hát. bagózott! — Micsoda? — kérdi a lá­nyom. — Hát rágta a dohányt. Jó nagyokat köpött tőle. — Köpni a pipádtól is lehel. Még szívni sem kell. Elég hozzá a szaga. — Mi bajod már megint a pipámmal? Igenis, kell az emésztéshez! A régiek mind pipáztak. Nem is volt annyi gyomorfekélyes ember, mint ma! — Írd meg Buga doktor­nak. hátha bemondja a rádi­óba. Gyomorfekély ellen pi­pafüst. Nem is futballmeccs! Attól nemcsak fékéivt lehet kapni, hanem gutaülést is. — Kész vagy a leckéddel? — Ezt én kérdeztem a lá­nyomtól. s csodálatos hatása van. A két öreg úgy néz rám, mint a gyilkosra, felhörpintik a kávét, nagybátyám indul a szobába, apósom a meccsre. A gyerek bizonytalanul bó­lint, erre nem számított. — Mutasd a számtanodat! — Átmegyünk a szomszéd szobába, az ajtó nyitva ma­rad. A gyerek hozza a füze­tet. Tizedes tört osztása egész számmal. Nézem, az osztás jó, csak éppen a tizedesvesz- szőt elfelejtette! kitenni. Visz- szaadorn neki. — Nézd csak meg, valami nem stimmel. — Nézi, szá­molja újra, ugyanaz jön ki persze, de a vesszőt most sem teszi ki. — Na — mondom türelme­sen. — Kétezernégyszázhet- venhat egész tizennyolc szá­zad osztva tizenhéttel. — Ne engem nézz, a fü­zetedet! — Nézi. de tudom, nem látja. — Na, mondd el a szabályt. Hogy osztunk tize­des törtet egész számmal? A gyerek hallgat. Azért is türelmes leszek. — Na. hozd ki a könyvedet, — Kihozza. Lapozgatom, megtalálom. — Itt van dőlt betűvel. Ceruzá­val alá is húztátok. Figvelj! Tizedes törtet úgy oszthatunk egész számmal, mintha maga is egész szám lenne, de a há­nyadosban kitesszük a tize- desvesszőt akkor, amikor az osztandó egész részének az osztási maradékához hozzá­vesszük az osztandó tizedeit Megállók. — Mi ez? Az esz. tandó egész részének... —Rá­jövök. hogy most én váeok olyan buta képet, mint a lá­nyom az imént. Ránézek, lá­tom ő is észrevette. Ettől vég­leg dühhé gurulók. — ...osz­tandó maradásihoz hozzá­vesszük ..., micsoda is­tentelen baromság ez! — Hir­telen úgy érzem, ha most en­gem kérdeznének meg. hogy is kell tizedes törtet egész, számmal osztani, én sem tud­nám. Hallgatok. — Anya! — kiáltok — gye­re be! — A feleségem bejön, kezében a konyharuha meg egy tányér. — Hallgasd csak! — Felolvasom neki is. Fi­gyel. de kezében jár a törlő­ruha. — Ne hadarj! Ezt nem le­het megérteni. — Leteszi a tányért, ő olvassa. — Az osz­tandó maradékához... A ta­nárnő ezt nem magyarázta el? — fordul lányunkhoz. — Nem — mondja a gye­rek, ami nyilvánvaló hazug­ság. de rajtunk nem segít. Nyögve, sihajtozva felkel nagybátyám. Átjön, ő is elol­vassa. — Világos, világos. Azt akarja mondani, hoev ha az osztásban a tizedesvesz- szőhöz érünk, a hányados­ban is ki kell tenni. — Ezt én is tudom, de mi az. hogy z osztandó mara­dékához... Hát persze, vilá­gos! Ha folvtatjuk az osz­tást... Üristen! Hogv egv ötö­dikes gyereknek miért kell úgv fogalmazni, nehogy vé­letlenül megértse* — Szerintem a tankönyv írója sohasem pipázott, liven mondatot csak az ír le. aki­nek rossz az emésztése — mondja diadallal na- bá­tyám A gyerek végre kiteszi a tizedesvesszőt, a feleségem tovább törülget nagybátyám megnyugodva fekszik le is­mét. én pedig eltűnődöm, hogy Buga doktor felfedezte-e az összp'ognőst a jó emésztés és az ötödikes számtankönyv megértése kö-unt Szatmári Lajo*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom