Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-09 / 83. szám

1977, április 9,, szombat É5ZAK-MAGYARORSZAG 3 A vállalások rangja Hőfokmerő gyűjtődobozt épít be Koritár József műszerész, a VEGYÉPSZER dolgozója a PVC—III. monomerüzemének építésénél. Párbeszéd egy feltalálóval „II magam útját járom...” a szocialista brigádok te­vékenysége, s maga a mozgalom, vagyis a kollektívák között kialakult versengés az utóbbi eszten­dőkben kiváló eredményeket hozott. Munkájuk; a szűkebb értelemben vett kötelesség­teljesítés melletti pluszt is ideszámítva, nagymértékben hozzájárul, hogy a vállalatok és üzemek mind szebb sike­reket érnek el termelésük fokozásában, gazdálkodásuk, végső soron az egész népgaz­daság eredményeinek javítá­sában. A mozgalom, a versengés, az inspiráló erő arra, hogy a kollektívák „győztesek” le­gyenek, s ennek érdekében az „ellenfelet” túlszárnyaló, okosabb, hasznosabb fel­ajánlások megvalósítását tűzzék célul. Az ötletek meg­születésében, a jobbat segítő vállalásiak megtételekor meg­határozó: mennyire ismerik a brigádok, az egyes dolgo­zók akár közvetlen munka­helyük, akár egész gyáruk terveit, éves elképzeléseit. Nyilvánvaló, hogy többet ígérni csak úgy -lehet, ha is­mert az alap, a munka sze­rinti kötelezettség. Ugyanígy fontos, hogy a követelmény­támasztás is reális legyen —, nem alacsony, a kollektíva képességeit, tartalékait lebe­csülő, ám ne is túlzó, erőt meghaladó. Mindkettő káros a mozgalom számára: az egyik bizonyos mértékű pasz- szivitást — „csak ennyire tartanak képesnek” —, vált ki, a másik hiábavaló eről­ködés érzését alakítja ki. 0 csepeli munkások fel­hívásához csatlakozott megyei gyárak, kisebb üzemek vállalásait olvasva elmondhatjuk; szocialista brigádjaink zöme ismeri, ér­ti miért az, és számokban miért annyi szerepel a mun­kahely éves tervében. Tud­ja, hogy saját posztján mit kell tennie ezek teljesítésé­ért, vagy túlszárnyalásáért. Az ezek alapján kidolgozott vállalásoknak rangja, becsü­lete van az egész üzemen, — Éjszaka dolgoztam. Ivo- ’ rán reggel kezdtük a beszél­getést, lassan a délhez érünk, mégis újra és újra azt kér­dezi tőlem: miért tettem, te­tszem, vállalom. Igen, nekem Halász' Lajosnak az elsuha­nó évek már öszesre festet­ték a hajamat. Én mégis friss, s ahogy az üzemben, a középhengerműben mondják, örök fiatal, örök tettre kész ember vagyok. Nincs ebben semmi rendkívüli. Ez a lé­nyem, ilyen vagyok, ilyen­né formált a társadalom, ilyen akarok lenni, ha még egyszer születnék, akkor sem lennék más ember, aktkor i sem tenném másképpen. — Szeretem az embereket, szeretem a mozgalmi mun­kát. Ezt a szülői házban szívtam magamba. Szeretem a mozgalmi munkát látni, érezni, hallani, cselekedni, szervezni, emberekkel törőd­ni. Ez még a felszabadulás első éveiben szívódott a vé­rembe, amikor ifjúsági ve­zetőként. dolgoztam. Az évek elszaladtak, ma is a korom­nak megfelelően, bőven le vagyok terhelve. Tagja va­gyok a pártvezetőségnek, a vállalati szakszervezeti ta­nácsnak. az SZMT-nek, a SZOT-pak és felelőse még néhány megbízatásnak. Szí­vesen teszem, csinálom, ez. ad érlelni 1 az. életemnek, ez. őrzi meg. frissíti fel újra a m u n káked ve t, a 1 k ot n i vá ­gyást. vállalaton belül. Azért, mert többet ad annál amit köte­lességből, ha úgy tetszik, a fizetésért tenni kell, s mert ez a többlet a nagyobb kö­zösség javát szolgálja. Nem véletlen, hogy az. ilyen fel­ajánlások inspirálják a többi szocialista brigádot. Az ered­mény nem is marad el; újabb, esetleg még jobb öt­letek születnek. Nem érdemes, nem hasz- nos titkolni, hogy ellenpél­dákkal is elég gyakran talál­kozhatunk. Olyan Ígéretek­kel, vállalásokkal, amelyek a mozgalom rangján aluliak. Lebecsülik annatc fontosságát, mozgósító, lendítő erejét. Az ilyen helyen vagy nem is­merik vállalatuk és közvet­len munkahelyük feladatait a szocialista brigádok, vagy munkaverseny-szervezési hiányosságok, esetleg kényel­messég miatt nem fordítanak kellő gondot és figyelmet, nem törik elégggé a fejüket, miben tudnának többet nyúj­tani a „kell”-nél. Jó néhány vállalást említhetnénk, ami nem több mint egyszerűen a nyolcórás munkaidő ledol­gozása, nem ígér nagyobbat, mint az időarányos tervek maradéktalan teljesítését. Aztán szólhatnánk bizonyos kulturális vonatkozású fel­ajánlásokról is. „Évente két színházlátogatást teszünk”, „közös brigádkirándulást szervezünk”, „a brigád min­den tagja fejleszti politikai, szakmai tudásáat” — olvas­tuk egy sor vállalásban, éves brigádszerződésben. — Vajon mennyivel nagyobb értékű ez, mennyivel több, mint amit egy szocialista brigád- tagnak egyébként, felajánlás nélkül is meg kell tennie? Kell-e ehhez plusz munkát, szellemi és fizikai energiát befektetni? A válasz nem is lehet más: egyetlen ilyen vállalás káro­san befolyásolja az adott gyár többi. brigádjának mun­káját, esetenként lehetetlen­né teszi a másik tartalmas, előrevivő felajánlásának a — Igen, a Lenin brigád... Igen szerencsés az összetétel. Nagy része törzslag, aki e mozgalom megszületésének pillanata óta tagja, erőssége a brigádnak. Van öt nődol­gozó, gyermekes anya, és ör­vendetesen vannak fiatalok, olyanok is, akik az NDK-ból jöttek vissza. Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon nehéz összehangolni 25 ember vé­leményét, gondolkodásmód­ját, közösségi, egyéni érde­két. Szeretek törődni ezekkel a derék fiúkkal, s törődni is kell, Oda kell figyelni az ap­ró, de számukra fontos csa­ládi, vagy egyéb ügyekre. Meg kell hallgatni a vélemé­nyeket, a jogos, vagy jogta­lan sérelmeket:, s el keil tud­ni választani ocsút a búzá­tól. — Nem bírom elviselni a tétlenséget, a lazaságot. Ha ilyet látok, rögtön szóvá te­szem, próbálom megszüntet­ni. Tudom és tapasztalom, hogy rendkívül fontos a pél­damutatás. Gyakran előfor­dul, hogy hiányzik ember, bár nem feladatom, de én állok a helyére, hogy gyor­sabban menjen a hengercse­re, másodDercékét, időt nyer­jünk. S tapasztalom akkor is, ha társadalmi munkáról van szó, és azzal kezdem; fiúk megyünk és csináljuk. — Mi az eredmény? Bri­gádunk. a TV. ötéves, terv­időszakban 7 ezer tonnával termelt többet; a tervezettől. Szép szakma a miénk. Jó teljesítését is, mivel a tech­nológiákból adódóan egymás­rautaltság van a kollektívák között. Szocialista brigádjaink, üzemeink egy része még ezekben a hetekben egészíti ki éves vállalásait. Annak fi­gyelembevételével amit az első negyedévben elértek. Nem közömbös, hogyan ala­kul termelésük a további ki­lenc hónapban, s az sem; •megalapozott, konkrét ígére­tet, valóban rangot jelentő vállalásokat tesznek-e az országos mozgalomhoz csat­lakozva. Hogy így történjék, elsősorban a gazdasági, tö­megszervezeti vezetőkön, „helyi bontásban” a szocia­lista munkaversenyt, brigád- mozgalmat közvetlenül irá­nyító szakembereken múlik. A többi viszont a kollektívák és irányítóik feladata. A ta­pasztalat az, hogyha megis­mertetik őket tennivalóikkal és a lehetőségekkel, aligha okoz gondot számukra nem­csak az, hogy mit vállalja­nak pluszként, hanem azok teljesítése sem. E mlítettük: jó néhány üzemben nem fordítot­tak kellő figyelmet és gondot a vállalások megté­telére, pontosabban tartalmá­ra. A korrigálás azonban so­ha sem késő! Lehet és ahol erre szükség van, kell is módosítani, pontosítani a fel­ajánlásokon ; a mozgalom rangjához, eredményeink el­érésében betöltött szerepé­hez méltó vállalásokkal ki­egészíteni a helyenként for­mális, a „mi is csatlakoz­tunk” jegyében kidolgozott ígéreteken. Ebben a keve­sebb maradéktalan teljesíté­se is nagyobb érték, mint a látványos vállalás, ám kis eredményt hozó végrehajtás. N. I. érzés tudni, érezni, hogy amit hengerlünk, arra valahol nagy szükség van. És jó volt érezni, hogy a többletered­mény valahol nagyon hiány­zott, vagy éppen többletvalu­tát hozott az országnak. Nem dicsekvésként mondom, de megkapjuk az erkölcsi, anya­gi elismerést. Kétszer érde­meltük ki a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet, és a város fejlesztésére végzett társadalmi munkáért jubileu­mi emlékérmet kaptunk. — Az V. ötéves tervidő­szak első éve is kitűnően si­került: a tervet 5 ezer tonna hengerelt áruval teljesítettük túl. (Csak örök vetélytársunk, a Kalló István vezetésével dolgozó Gagarin brigád elő­zött meg ezer tonnával.) Most a második év el? '-három hó­napjában is kitűnően hala­dunk, a középhengerműben a mi kollektívánk, a Leni,n brigád érte el a legjobb ered­ményt. — A mi brigádunk olyan, mint egy jó csálád. Ila valaki építkezik, a többi készsége­sen segít. Ha a társadalom­nak szüksége van ránk, ak­kor is készen állunk. Tavalv például háromszor tartottunk kommunista műszakot. Az egyik műszak bérét azokra szántuk — a Gyermekváros lakóira, a szociális gondo­zottakra —. akiknek a ka­pott pénznél is talán többel ér. hogy érzik az emberi se­gítséget, a hengerészszív me­legét. Az egyik brigádtagunk Délután fél 3-ra beszélünk meg találkozót a lakásán. Néhány percet késik. Magas, vállas, határozott fellépésű, nyugodt tekintetű, magas homloké. — A könyve az elmúlt, év­ben jelent meg a Műszaki Kiadónál. Az igazat megvall­va, még nem láttam .. . — Megmutatom — áll fel készséggel a fotelból, s le­teszi az asztalra a kisalakú, 200 oldalnyi művet. A címe: 100 újítás a gépiparban. Nemcsak hazánkban, ha­nem a világon is egyedülálló alkotás. A műszaki irodalom­ban úttörő munkának szá­mít. — Miért írta? — Ne gondolja, hogy a pénzért — emeli fel a hang­ját. — Közkinccsé akartam tenni száz, a gyakorlatban bevált újítási javaslatot. meghalt, felesége két gyerek­kel magára maradt. Elhatá­roztuk, hogy törődünk velük. Voltak brigádtagok, akik pél­dául a húsvét előtti lakás­festésben is segédkeztek munkatársunk özvegyének. Van egy nagycsaládos tíz­gyermekes brigádlagunk. Ide aztán elkel a segítség. Az egyik gyermekét mi stafí- roztuk ki. Az pedig, hogy le­töltötte a katonaidejét, ide­jött a brigádba dolgozni. — Szeretem az őszinte em­bereket, szeretek őszinte len­ni. Őszintének lenni, néha nagyon nehéz. Lent is, fent is, a brigád- és a gazdasági vezetés is azt várja, hogy amikor szólok, őszinte véle­ményt mondjak, az igazat, csakis az igazat. Néha ez keservesen nehéz,, hiszen a szemlélet embereket érint Az őszinteség olyan, mint az éles borotva, ha az ember nem vigyáz, nem bá­nik vele meggondoltan, sa­ját masát is megvágja, — Az LKM-ből többed magammal küldöttként ve­szek részt a szocialista bri- gádvezetök V. országos ta­nácskozásán. Ott voltam az 1972-ben tartott negyedik ilyen nagy seregszemlén is. Tudok hasonlítani, le tudom mérni az azóta elért fejlő­dést. S ha szót kapnék, van mondanivalóm, van javasla­tom. Bőven. Örülök ennek a megbízatásnak, a tanácsko­zásnak. mert tudom, hogy továbbfejleszti a mozgalmat, és még nagyobb megbecsü­lést szerez a mozgalomban részt vevő brigádok és tagok számára. Csorba Barnabás Hasznosítsák, ahol csak lehet. Igyekezett megismertetni az olvasót az újítási szemlé­lettel, gondolkodásmóddal. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladva, magyarázatokat fűzött a javaslatokhoz. Ám, Tóth József gépész- mérnök, a Diósgyőri Gép­gyár technológusa már köny­ve megjelenése előtt is is­mert volt. — Az apám is komolyan újított, százötven ötletét va­lósították meg. Nekem már több mint kétszáz újításom van. — Valamennyit bevezet­ték? — Természetesen, hiszen azért csináltam — feleli ma­gabiztosan. — Országszerte vannak újításaim. — Említsen egyet... — Megoldottam a kúpfo­gaskerekek hazai előállítását. Szerintem jobb is, mint az NSZK-ból importált. A két­százezerre kalkulált újítási díjért pereskedem a vállalat­tal. — Megnyeri ? — Nyolcszor fordultam már bírósághoz, mindannyi­szor sikerrel. Ezúttal is biz­tos vagyok a dolgomban. — Mennyi újítási díjat vett fel eddig? — Nem számoltam, de olyan százezer körül lehet. El is ment mind a találmá­nyok megvédésére. Azt tar­tom: az újítás, a találmány mozgalmi előiskolája. Őszinte csodálattal nézem a 31 éves fiatalembert. Négy szolgálati találmánya van a DIGÉP-ben. ötöt az Energia­gazdálkodási Intézetnél, hár­mat a Magyar Tudományos Akadémiánál jelentett be. — Egy kis légszennyezésű, takarékos belsőégésű motor­ra az USA-ban kértem vé­dettséget — jegyzi meg. — Jogos büszkeséggel hozzáte­szi: — Vagy húsz országban Van bejelentett, találmányom. Angol, német, francia, orosz nyelven írt leveleket mutat, Maga fordítja, saját kezűleg megválaszolja. Az­előtt nem tudott gépelni, megtanulta. — Hogyan győzi idővel, energiával ? — Korán kelek, későn fek­szem. Reggel léi 6-kor már a gyárban vagyok, műszakkez­désig a dolgaimmal foglal­kozom Gyakran műszak után is bentmaradok. Céltudatosan él, megszál­lottja a munkájának, az új. a jobb keresésének. Három évig alkalmazott matemati­kái tanult, esti tagozaton. Aspirantúrát végzett, készül a kandidátusi disszertációra. — Értekezésem a varrat nélküli csőgyártás gépi be­rendezéseinek fejlesztéséről szól. Négy szabadalmat fog­lal magába. Sokan belekezd­tek már a témába, aztán fel­adták. Nekem sikerült... — Nem gondolja, hogy túl­ságosan erős tempót dikitál magának? — Csak így lehet előre lépni, alkotni. ^ Benyit a felesége, gőzölgő feketekávéval kínál. A há­zigazda nem iszik ... — Ha álmos vagyok, al­szom. Egyébként dolgozom. —- Mit csinál szabad ide­jében ? Felkapja a fejét, visszakér­dez: — Mi az, hogy szabadidő? Munkaidőt és pihenőidőt is­mérek. Az aktív pihenés hí­ve vagyok. Beszélgetek, vé­leményt cserélek emberekkel, olykor 20—30 kilométert gya­logolok az erdőben. ‘ Sportszeretetét a huszas éveiből örökölte. Súlyt emelt, a DVTK-ban, első osztályú szinten. Ma is több tucatnyi érmet őriz a fiókban, ugyan­ennyit elajándékozott a gye­rekeknek. Nemrégiben nagyszerű fel­ajánlásával hívta fel magára a figyelmet. A jubileumi munkaverseny keretében vál­lalta, hogy az idén 25 újí­tást kidolgoz és bevezet^ ez­által ötmillió forintot és két­ezer normaórát megtakarít. Felhívással fordult az ország újítóihoz, buzdítva őket ha­sonló vállalásokra. — Állom a szavam — ígé­ri. — Tíz újítást már elké­szítettem. Nehezen szánom rá maga­mat a kérdésre: elismerik-e az igyekezetét, a munkáját? — Nem az számít, hanem amit az ember megalkot. Egyébként kerülhettem volna már feljebb a ranglétrán; de nem akartam. ÜWóként kap­tam két ezüst és két arany fo­kozatot. Háromszor megnyer­tem a Kiváló Ifjú Mérnök versenyt. Feltalálóként szeretné a gépek szei kezeiét úgy meg­tervezni. hogy az mindin­kább közelíts? a biológiai lé­nyek mozgását. Belsőégésű motorjának működése példá­ul. az ember járácát. araszo­ló mozgását utánozza. — Bízik-e álma valóra vál­tásában ? — Feltétlenül. Bármennyi­re is sokan vannak gáncsos- kodók, nem tudnak elked­vetleníteni. A magam útját járom . . . Búcsúzom. Észre sem vet tűk. hogy már négy órája be­szélgetünk. s beesteledett, A ház előtti téren önfeledtet' ugrándoznak, viháncolnak a gyerekek. Értük, nekik is al kot Tóth József. Kulaj László Az LKM küldötte Azeiőhenget

Next

/
Oldalképek
Tartalom