Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-09 / 83. szám
1977, április 9,, szombat É5ZAK-MAGYARORSZAG 3 A vállalások rangja Hőfokmerő gyűjtődobozt épít be Koritár József műszerész, a VEGYÉPSZER dolgozója a PVC—III. monomerüzemének építésénél. Párbeszéd egy feltalálóval „II magam útját járom...” a szocialista brigádok tevékenysége, s maga a mozgalom, vagyis a kollektívák között kialakult versengés az utóbbi esztendőkben kiváló eredményeket hozott. Munkájuk; a szűkebb értelemben vett kötelességteljesítés melletti pluszt is ideszámítva, nagymértékben hozzájárul, hogy a vállalatok és üzemek mind szebb sikereket érnek el termelésük fokozásában, gazdálkodásuk, végső soron az egész népgazdaság eredményeinek javításában. A mozgalom, a versengés, az inspiráló erő arra, hogy a kollektívák „győztesek” legyenek, s ennek érdekében az „ellenfelet” túlszárnyaló, okosabb, hasznosabb felajánlások megvalósítását tűzzék célul. Az ötletek megszületésében, a jobbat segítő vállalásiak megtételekor meghatározó: mennyire ismerik a brigádok, az egyes dolgozók akár közvetlen munkahelyük, akár egész gyáruk terveit, éves elképzeléseit. Nyilvánvaló, hogy többet ígérni csak úgy -lehet, ha ismert az alap, a munka szerinti kötelezettség. Ugyanígy fontos, hogy a követelménytámasztás is reális legyen —, nem alacsony, a kollektíva képességeit, tartalékait lebecsülő, ám ne is túlzó, erőt meghaladó. Mindkettő káros a mozgalom számára: az egyik bizonyos mértékű pasz- szivitást — „csak ennyire tartanak képesnek” —, vált ki, a másik hiábavaló erőlködés érzését alakítja ki. 0 csepeli munkások felhívásához csatlakozott megyei gyárak, kisebb üzemek vállalásait olvasva elmondhatjuk; szocialista brigádjaink zöme ismeri, érti miért az, és számokban miért annyi szerepel a munkahely éves tervében. Tudja, hogy saját posztján mit kell tennie ezek teljesítéséért, vagy túlszárnyalásáért. Az ezek alapján kidolgozott vállalásoknak rangja, becsülete van az egész üzemen, — Éjszaka dolgoztam. Ivo- ’ rán reggel kezdtük a beszélgetést, lassan a délhez érünk, mégis újra és újra azt kérdezi tőlem: miért tettem, tetszem, vállalom. Igen, nekem Halász' Lajosnak az elsuhanó évek már öszesre festették a hajamat. Én mégis friss, s ahogy az üzemben, a középhengerműben mondják, örök fiatal, örök tettre kész ember vagyok. Nincs ebben semmi rendkívüli. Ez a lényem, ilyen vagyok, ilyenné formált a társadalom, ilyen akarok lenni, ha még egyszer születnék, akkor sem lennék más ember, aktkor i sem tenném másképpen. — Szeretem az embereket, szeretem a mozgalmi munkát. Ezt a szülői házban szívtam magamba. Szeretem a mozgalmi munkát látni, érezni, hallani, cselekedni, szervezni, emberekkel törődni. Ez még a felszabadulás első éveiben szívódott a vérembe, amikor ifjúsági vezetőként. dolgoztam. Az évek elszaladtak, ma is a koromnak megfelelően, bőven le vagyok terhelve. Tagja vagyok a pártvezetőségnek, a vállalati szakszervezeti tanácsnak. az SZMT-nek, a SZOT-pak és felelőse még néhány megbízatásnak. Szívesen teszem, csinálom, ez. ad érlelni 1 az. életemnek, ez. őrzi meg. frissíti fel újra a m u n káked ve t, a 1 k ot n i vá gyást. vállalaton belül. Azért, mert többet ad annál amit kötelességből, ha úgy tetszik, a fizetésért tenni kell, s mert ez a többlet a nagyobb közösség javát szolgálja. Nem véletlen, hogy az. ilyen felajánlások inspirálják a többi szocialista brigádot. Az eredmény nem is marad el; újabb, esetleg még jobb ötletek születnek. Nem érdemes, nem hasz- nos titkolni, hogy ellenpéldákkal is elég gyakran találkozhatunk. Olyan Ígéretekkel, vállalásokkal, amelyek a mozgalom rangján aluliak. Lebecsülik annatc fontosságát, mozgósító, lendítő erejét. Az ilyen helyen vagy nem ismerik vállalatuk és közvetlen munkahelyük feladatait a szocialista brigádok, vagy munkaverseny-szervezési hiányosságok, esetleg kényelmesség miatt nem fordítanak kellő gondot és figyelmet, nem törik elégggé a fejüket, miben tudnának többet nyújtani a „kell”-nél. Jó néhány vállalást említhetnénk, ami nem több mint egyszerűen a nyolcórás munkaidő ledolgozása, nem ígér nagyobbat, mint az időarányos tervek maradéktalan teljesítését. Aztán szólhatnánk bizonyos kulturális vonatkozású felajánlásokról is. „Évente két színházlátogatást teszünk”, „közös brigádkirándulást szervezünk”, „a brigád minden tagja fejleszti politikai, szakmai tudásáat” — olvastuk egy sor vállalásban, éves brigádszerződésben. — Vajon mennyivel nagyobb értékű ez, mennyivel több, mint amit egy szocialista brigád- tagnak egyébként, felajánlás nélkül is meg kell tennie? Kell-e ehhez plusz munkát, szellemi és fizikai energiát befektetni? A válasz nem is lehet más: egyetlen ilyen vállalás károsan befolyásolja az adott gyár többi. brigádjának munkáját, esetenként lehetetlenné teszi a másik tartalmas, előrevivő felajánlásának a — Igen, a Lenin brigád... Igen szerencsés az összetétel. Nagy része törzslag, aki e mozgalom megszületésének pillanata óta tagja, erőssége a brigádnak. Van öt nődolgozó, gyermekes anya, és örvendetesen vannak fiatalok, olyanok is, akik az NDK-ból jöttek vissza. Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon nehéz összehangolni 25 ember véleményét, gondolkodásmódját, közösségi, egyéni érdekét. Szeretek törődni ezekkel a derék fiúkkal, s törődni is kell, Oda kell figyelni az apró, de számukra fontos családi, vagy egyéb ügyekre. Meg kell hallgatni a véleményeket, a jogos, vagy jogtalan sérelmeket:, s el keil tudni választani ocsút a búzától. — Nem bírom elviselni a tétlenséget, a lazaságot. Ha ilyet látok, rögtön szóvá teszem, próbálom megszüntetni. Tudom és tapasztalom, hogy rendkívül fontos a példamutatás. Gyakran előfordul, hogy hiányzik ember, bár nem feladatom, de én állok a helyére, hogy gyorsabban menjen a hengercsere, másodDercékét, időt nyerjünk. S tapasztalom akkor is, ha társadalmi munkáról van szó, és azzal kezdem; fiúk megyünk és csináljuk. — Mi az eredmény? Brigádunk. a TV. ötéves, tervidőszakban 7 ezer tonnával termelt többet; a tervezettől. Szép szakma a miénk. Jó teljesítését is, mivel a technológiákból adódóan egymásrautaltság van a kollektívák között. Szocialista brigádjaink, üzemeink egy része még ezekben a hetekben egészíti ki éves vállalásait. Annak figyelembevételével amit az első negyedévben elértek. Nem közömbös, hogyan alakul termelésük a további kilenc hónapban, s az sem; •megalapozott, konkrét ígéretet, valóban rangot jelentő vállalásokat tesznek-e az országos mozgalomhoz csatlakozva. Hogy így történjék, elsősorban a gazdasági, tömegszervezeti vezetőkön, „helyi bontásban” a szocialista munkaversenyt, brigád- mozgalmat közvetlenül irányító szakembereken múlik. A többi viszont a kollektívák és irányítóik feladata. A tapasztalat az, hogyha megismertetik őket tennivalóikkal és a lehetőségekkel, aligha okoz gondot számukra nemcsak az, hogy mit vállaljanak pluszként, hanem azok teljesítése sem. E mlítettük: jó néhány üzemben nem fordítottak kellő figyelmet és gondot a vállalások megtételére, pontosabban tartalmára. A korrigálás azonban soha sem késő! Lehet és ahol erre szükség van, kell is módosítani, pontosítani a felajánlásokon ; a mozgalom rangjához, eredményeink elérésében betöltött szerepéhez méltó vállalásokkal kiegészíteni a helyenként formális, a „mi is csatlakoztunk” jegyében kidolgozott ígéreteken. Ebben a kevesebb maradéktalan teljesítése is nagyobb érték, mint a látványos vállalás, ám kis eredményt hozó végrehajtás. N. I. érzés tudni, érezni, hogy amit hengerlünk, arra valahol nagy szükség van. És jó volt érezni, hogy a többleteredmény valahol nagyon hiányzott, vagy éppen többletvalutát hozott az országnak. Nem dicsekvésként mondom, de megkapjuk az erkölcsi, anyagi elismerést. Kétszer érdemeltük ki a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet, és a város fejlesztésére végzett társadalmi munkáért jubileumi emlékérmet kaptunk. — Az V. ötéves tervidőszak első éve is kitűnően sikerült: a tervet 5 ezer tonna hengerelt áruval teljesítettük túl. (Csak örök vetélytársunk, a Kalló István vezetésével dolgozó Gagarin brigád előzött meg ezer tonnával.) Most a második év el? '-három hónapjában is kitűnően haladunk, a középhengerműben a mi kollektívánk, a Leni,n brigád érte el a legjobb eredményt. — A mi brigádunk olyan, mint egy jó csálád. Ila valaki építkezik, a többi készségesen segít. Ha a társadalomnak szüksége van ránk, akkor is készen állunk. Tavalv például háromszor tartottunk kommunista műszakot. Az egyik műszak bérét azokra szántuk — a Gyermekváros lakóira, a szociális gondozottakra —. akiknek a kapott pénznél is talán többel ér. hogy érzik az emberi segítséget, a hengerészszív melegét. Az egyik brigádtagunk Délután fél 3-ra beszélünk meg találkozót a lakásán. Néhány percet késik. Magas, vállas, határozott fellépésű, nyugodt tekintetű, magas homloké. — A könyve az elmúlt, évben jelent meg a Műszaki Kiadónál. Az igazat megvallva, még nem láttam .. . — Megmutatom — áll fel készséggel a fotelból, s leteszi az asztalra a kisalakú, 200 oldalnyi művet. A címe: 100 újítás a gépiparban. Nemcsak hazánkban, hanem a világon is egyedülálló alkotás. A műszaki irodalomban úttörő munkának számít. — Miért írta? — Ne gondolja, hogy a pénzért — emeli fel a hangját. — Közkinccsé akartam tenni száz, a gyakorlatban bevált újítási javaslatot. meghalt, felesége két gyerekkel magára maradt. Elhatároztuk, hogy törődünk velük. Voltak brigádtagok, akik például a húsvét előtti lakásfestésben is segédkeztek munkatársunk özvegyének. Van egy nagycsaládos tízgyermekes brigádlagunk. Ide aztán elkel a segítség. Az egyik gyermekét mi stafí- roztuk ki. Az pedig, hogy letöltötte a katonaidejét, idejött a brigádba dolgozni. — Szeretem az őszinte embereket, szeretek őszinte lenni. Őszintének lenni, néha nagyon nehéz. Lent is, fent is, a brigád- és a gazdasági vezetés is azt várja, hogy amikor szólok, őszinte véleményt mondjak, az igazat, csakis az igazat. Néha ez keservesen nehéz,, hiszen a szemlélet embereket érint Az őszinteség olyan, mint az éles borotva, ha az ember nem vigyáz, nem bánik vele meggondoltan, saját masát is megvágja, — Az LKM-ből többed magammal küldöttként veszek részt a szocialista bri- gádvezetök V. országos tanácskozásán. Ott voltam az 1972-ben tartott negyedik ilyen nagy seregszemlén is. Tudok hasonlítani, le tudom mérni az azóta elért fejlődést. S ha szót kapnék, van mondanivalóm, van javaslatom. Bőven. Örülök ennek a megbízatásnak, a tanácskozásnak. mert tudom, hogy továbbfejleszti a mozgalmat, és még nagyobb megbecsülést szerez a mozgalomban részt vevő brigádok és tagok számára. Csorba Barnabás Hasznosítsák, ahol csak lehet. Igyekezett megismertetni az olvasót az újítási szemlélettel, gondolkodásmóddal. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladva, magyarázatokat fűzött a javaslatokhoz. Ám, Tóth József gépész- mérnök, a Diósgyőri Gépgyár technológusa már könyve megjelenése előtt is ismert volt. — Az apám is komolyan újított, százötven ötletét valósították meg. Nekem már több mint kétszáz újításom van. — Valamennyit bevezették? — Természetesen, hiszen azért csináltam — feleli magabiztosan. — Országszerte vannak újításaim. — Említsen egyet... — Megoldottam a kúpfogaskerekek hazai előállítását. Szerintem jobb is, mint az NSZK-ból importált. A kétszázezerre kalkulált újítási díjért pereskedem a vállalattal. — Megnyeri ? — Nyolcszor fordultam már bírósághoz, mindannyiszor sikerrel. Ezúttal is biztos vagyok a dolgomban. — Mennyi újítási díjat vett fel eddig? — Nem számoltam, de olyan százezer körül lehet. El is ment mind a találmányok megvédésére. Azt tartom: az újítás, a találmány mozgalmi előiskolája. Őszinte csodálattal nézem a 31 éves fiatalembert. Négy szolgálati találmánya van a DIGÉP-ben. ötöt az Energiagazdálkodási Intézetnél, hármat a Magyar Tudományos Akadémiánál jelentett be. — Egy kis légszennyezésű, takarékos belsőégésű motorra az USA-ban kértem védettséget — jegyzi meg. — Jogos büszkeséggel hozzáteszi: — Vagy húsz országban Van bejelentett, találmányom. Angol, német, francia, orosz nyelven írt leveleket mutat, Maga fordítja, saját kezűleg megválaszolja. Azelőtt nem tudott gépelni, megtanulta. — Hogyan győzi idővel, energiával ? — Korán kelek, későn fekszem. Reggel léi 6-kor már a gyárban vagyok, műszakkezdésig a dolgaimmal foglalkozom Gyakran műszak után is bentmaradok. Céltudatosan él, megszállottja a munkájának, az új. a jobb keresésének. Három évig alkalmazott matematikái tanult, esti tagozaton. Aspirantúrát végzett, készül a kandidátusi disszertációra. — Értekezésem a varrat nélküli csőgyártás gépi berendezéseinek fejlesztéséről szól. Négy szabadalmat foglal magába. Sokan belekezdtek már a témába, aztán feladták. Nekem sikerült... — Nem gondolja, hogy túlságosan erős tempót dikitál magának? — Csak így lehet előre lépni, alkotni. ^ Benyit a felesége, gőzölgő feketekávéval kínál. A házigazda nem iszik ... — Ha álmos vagyok, alszom. Egyébként dolgozom. —- Mit csinál szabad idejében ? Felkapja a fejét, visszakérdez: — Mi az, hogy szabadidő? Munkaidőt és pihenőidőt ismérek. Az aktív pihenés híve vagyok. Beszélgetek, véleményt cserélek emberekkel, olykor 20—30 kilométert gyalogolok az erdőben. ‘ Sportszeretetét a huszas éveiből örökölte. Súlyt emelt, a DVTK-ban, első osztályú szinten. Ma is több tucatnyi érmet őriz a fiókban, ugyanennyit elajándékozott a gyerekeknek. Nemrégiben nagyszerű felajánlásával hívta fel magára a figyelmet. A jubileumi munkaverseny keretében vállalta, hogy az idén 25 újítást kidolgoz és bevezet^ ezáltal ötmillió forintot és kétezer normaórát megtakarít. Felhívással fordult az ország újítóihoz, buzdítva őket hasonló vállalásokra. — Állom a szavam — ígéri. — Tíz újítást már elkészítettem. Nehezen szánom rá magamat a kérdésre: elismerik-e az igyekezetét, a munkáját? — Nem az számít, hanem amit az ember megalkot. Egyébként kerülhettem volna már feljebb a ranglétrán; de nem akartam. ÜWóként kaptam két ezüst és két arany fokozatot. Háromszor megnyertem a Kiváló Ifjú Mérnök versenyt. Feltalálóként szeretné a gépek szei kezeiét úgy megtervezni. hogy az mindinkább közelíts? a biológiai lények mozgását. Belsőégésű motorjának működése például. az ember járácát. araszoló mozgását utánozza. — Bízik-e álma valóra váltásában ? — Feltétlenül. Bármennyire is sokan vannak gáncsos- kodók, nem tudnak elkedvetleníteni. A magam útját járom . . . Búcsúzom. Észre sem vet tűk. hogy már négy órája beszélgetünk. s beesteledett, A ház előtti téren önfeledtet' ugrándoznak, viháncolnak a gyerekek. Értük, nekik is al kot Tóth József. Kulaj László Az LKM küldötte Azeiőhenget