Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 1977. április 29., péntek Végre igazi Rita, Judit és L,aci Mondjatok verset otthon! Fojtó Rózsa tanárnő szolfézsórát tart. Kiss Laci zongorajátékát figyeli H. Légrádi Katalin tanárnf Hegymegi Ernő Rudolf Ildikó kéztartását igazítja. Negyvenötnek kellett volna lenniük, de csak negyvennégyen voltak. Az egyik csapatot ugyanis három helyett ketten képviselték. De ez csak apró kis epizód volt a kisdobosok immár hetedízben megrendezett megyei szép kiejtési versenyén, ahol — noha a kezdet előtt váltig bizonygatták, hogy „semmi izgalom” —, azért, palástolva az izgalmat, meglehetősen sokat izegtek, mozogtak a kis- dobos-nyakkendős fiúk és lányok. Hiszen a többségükben negyedikes gyerekekre nem kis felelősség hárult: járásuk, vagy városuk színeit kellett képviselniük — méltóképpen. S habár már a megyei döntőbe jutás is tiszteletre méltó sikernek számított, játék ide vagy oda. gondolom, minden csapat győzni szereteti volna. Egy versenyen pedig mégsem lehet mindenki győztes. • A megyei úttörőelnökség — mint mondottuk — immáron hetedízben rendezte meg a versenyt, szép példát, mutatva, s követésre méltó hagyományt teremtve. Mert a kisdobos szép kiejtési versenynek, amelyen versmondásból, mese- és történetmondásból és olvasásból kellett helytállniuk a pajtásoknak, nem kisebb a célja, minthogy már ebben a korban, tehát igencsak idejekorán felhívja a figyelmet; szép anyanyelvűnket nem elég korán kezdeni ápoini, s hogy az anyanyelven keresztül a gyermekek értelmi és érzelmi neveléséhez egyaránt tágra nyílik az út. Nos, az években egymást követő versenyek igazolják, az immáron hagyománynak számító kezdeményezés lét- jogosultságát. S mutatják azt is, hogy az általános iskola alsó tagozatában az olvasás A Miskolci Szimfonikus Zenekar legutóbbi’koncertjét az elmúlt héten már megismert Gonsalo Romeo kubai karmester vezényelte, közreműködött Nancy Casanova, ugyancsak kubai zongoraművésznő. A műsor ezúttal nem változott a meghirdetetthez képest, csak a sorrend cserélődött fel: Csajkovszkij VI. (Fatetikus) szimfóniája került az első félidőre, s a koncertet Amadeo Roldán Három kis poémája zárta. Gonsalo Romeo egy héttel korábbi (a népszerű zenekari bérletben elhangzott) koncertjéről nem a legjobb benyomásokkal távoztunk, így bizonyos aggodalommal tekintettünk az újabb erőpróba elé. Szerencsére a hétfő esti tapasztalatok jóval kedvezőbbek. A fiatal kubai karmester kitűnően ismeri Csajkovszkij partitúráját (kotta ^nélkül vezényelte), nyilván világos elképzelése is van róla, hogyan kellene megszólaltatni, s hozzátenném: ez az elképzelés jó, romantikus túlzásoktól mentes, kerüli a szentimentaliz- must, mely oly gyakran tesz Csajkovszkij-előadásokat elviselhetetlenné. Az elképzelés gyakorlati megvalósításánál érzem a problémát. Gonsalo Romeo vezénylő mozdulatait nyugodtan nevezhetjük látványosnak, akár virtuóznak is, de nem mindig célszerűek. Néha úgy tűnik, mintha önmagának dirigálna, s a zenekarral való kontaktus hiánya óhatatlanul is az össz- játék rovására ment. Érzé- ittom szerint több időre volna mzükséji, hogy a karmester és megtanításával párhuzamosan egyre színvonalasabbá válik az olvasóvá nevelés is, ha úgy tetszik, az irodalmi nevelés. Ez ebben az esztendőben különösen kitűnt, ami nem kevésbé tudható be a megyei úttörőelnökség pályázati kiírásának is. Az idei versenyre ugyanis a derűs, vidám választás volt a mérvadó. Azaz egészen pontosan: közelítették a gyermekek életkorát, ami önmagában feltételezte, hogy olyan versekkel, történetekkel léptek elő, amely életkoruknak megfelelt, amelyet átélhettek, amelyet magukénak vallhatták. Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly versei hangzottak fel a leggyakrabban, s a történetek között az életszerű mesék. S még az olvasásszöveg is kötődhetett mindennapi élményeikhez — egyszóval életközeiben voltak a művek és a gyerekek. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a vers- és a prózamondás színvonala is igencsak javult az elmúlt évekhez képest. Tisztábban, érthetőbben, magyarosabban beszéltek a gyerekek. Ez azonban nem jelenti, hogy a megyei szép kiejtési versenynek nincsenek megszívlelendő tanulságai. Mivel ide valóban csak a legjobbak jutottak el. a legjobbak közül is a legjobbak, feltétlenül elgondolkoztató az olvasási készség színvonala, illetve maga az olvasás. Bár az világosan kitűnik, hogy alsó tagozatos gyermekeink áttekíntőbben olvasnak, legalábbis ezen a versenyen — s ez figyelmeztető kell, hogy legyen! — a pontossággal elég sok baj volt. Csakúgy, mint a hangsúllyal. S ez minden valószínűség szerint annak a rovására írható, hogy az utóbbi időben kevesebb az iskolában a hangos olvasás, a zenekar megszokja egymást. Különösen jól mutatta az összeszokottság hiányát az első és az utolsó tétel, ahol a zenekarnak a lassú tempók miatt jóval többet kellett volna segíteni, míg a két középső tétel lendülete sok nehézségen átsegíti az együttest, ezért ezek előadása sikerült a legjobban. Másodszorra Beethoven c- moll -zongoraversenye hangzott el Nancy Casanova előadásában. A fiatal zongora- művésznő játéka a második tételben tűnt a legmeggyőzőbbnek, szépen árnyalt, jól megformált interpretációja muzikalitásról tanúskodik. Az első és különösen a harmadik tétel kevésbé sikerült. Egy bizonyos merevség (ami bil— lentésmódján is tükröződött) volt érezhető, melyet írhatunk a fellépéssel járó izgalom számlájára (a memóriazavar erre látszik utalni), de lehet adottság is, ennek eldöntésére egyszeri hallás alapján nemigen vállalkozhatunk. A műsort Amadeo Roldán, kubai zeneszerző (1900—1939) Három kis poémája zárta. Érdeklődéssel vártuk a kompozíciót, hiszen kubai zeneszerző műve nem mindennap hangzik el nálunk. A zenekar fúvós- és ütőrészlegének a felduzzasztása e századi jelenség, sok érdekes hanghatás érhető így el. amiben jelen esetben sem volt hiány. Engem a poémák leginkább az amerikai szórakoztató zenére emlékeztettek, amellett, hogy némi népzenei hatás is érezhető bennük. Színes, hatásos hangszerelés, feszes ritmus teszi népszerűvé ezeket a darabokat, Gonsalo Romeo is otthonosan mozog ebben a stílusban, igy e művek pergő, eleven előadásban szólalhattak meg. Finta Gábor s hogy a gyerekek otthon is inkább magukban olvasnak. Márpedig a szép magyar beszédet nem lehet magunkban gyakorolni. A verseny, az verseny. S ezen a versenyen az ózdi járás színeiben „felvonuló” do_ maházi általános iskola tanulói győzedelmeskedtek. Holló Rita. Holló Judit és Virágh Laci. Rita ráadásul megnyerte a versmondó kisdobosok versenyét is. Laci és Jutka pedig az olvasásban, illetve a történetmondásban egyéniben a második helyet szerezte meg. Csapatban Kazincbarcika város végzett a második helyen, közülük La- borczy Edit, a kazincbarcikai Május 1. úti Általános Iskola tanulója mese. és tör. ténetmondásban győzedel. meskedett. A csapatverseny harmadik helyezettje a miskolci járás lett, s az ő olvasójuk. a girincsi Tornán Gyöngyvér szerzett még első helyezést. S ezek után nem lehet kétséges, hogy a legboldogabb felnőtt a domaházi csapatot elkísérő tanítónő, Zergi Benőné volt. aki már a nyugdíjkorhatáron túl szívvel-lélekkel — és mint látszik, eredményesen — foglalkozik tanítványaival. Mondjatok mesét, mondjatok verset gyerekek — adhatták útravaóul a résztvevőknek, s a döntőbe már be nem jutottaknak, a verseny után. És olvassatok sokat is gyerekek! Hiszen ezen a versenyen végső soron nem egyének, nem is iskolák, vagy járások győztek. Az évről évre megrendezésre kerülő megyei kisdobos szép kiejtési verseny győztese az anyanyelv lehet és a szépre vágyó gyerekek. Csutorás Annamária Margó ma elköszön A (eljes neve Csaló Já- nosne, de mindenki csak Margóként ismeri és szólítja. Százaknak, meg ezreknek pedig névtelenül ismert ismerőse. Ezek a százak és ezrek a miskolci Kossuth mozi látogatói, akik jól ismerik azt a csendes, halk szavú asszonyt, aki az előadások kezdete előtt a jegyszedők közelében áll, aki azonal intézkedik, ha valami panasz adódik, s egész munkájával láthatatlanul is jelen van a mozi életében. Mi, akik a szerdai sajtó- bemutatókra is járunk, különösen jól ismerjük, hiszen mind az clővetítések megszervezésében, mind a Hevcsy ívűn Filmklub létrehozásában együtt dolgoztunk, — az azóta elhunyt üzemvezető, Szekrényesi Lajos segítője volt. Tizennyolc évet töltött el a mozi szolgálatában, abból tizenötöt a Kossuthban, az utolsó tíz évben üzemvezetőhelyettesként. Margó ma elköszön. Munkával teli évtizedek után megérdemelt nyugalomba ▼ónul. Szerettük. Hiányozni fog. (hm) Elismerés *• Csütörtökön ünnepélyes külsőségek között átadták az Orvosi Hetilap Markusovszky- díjait az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete székházának Weil-termében. Tizenhat szakírónak, szakterülete kiváló művelőjének nyújtotta át az emléklapot és pénzjutalmat dr. Trencséni Tibor egyetemi tanár, az Orvosi Hetilap felelős szerkesztője. A külföldi orvosi szakirodalom ismertetéséért nyol- | can részesültek elismerésben. I Ugyancsak az ünnepségen nyújtották át a Medicina Könyvkiadó 1976. évi nívódijait. 1 Kilenc évvel ezelőtt, nyitolta meg kapuit a Lemnvárosi Állami Zeneiskola. A kapunyitás persze inkább formális volt, mint valóságos, hiszen a zeneiskolának nem volt kapuja, á legkülönbözőbb helyeken szétszórtan dolgozott és az eltelt kilenc esztendőben ötször költözött. Volt otthona óvodában, aztán általános iskolával, meg gimnáziummal társbérletben, volt alagsorban, s sokfelé, csak éppen alkalmas körülmények között nem. Az eltelt kilenc év alatt sokszor írtunk az iskola munkájáról, eredményeiről, az új szocialista város művelődési életében betöltött művészeti-közéleti szerepéről. Nem véletlen, hogy a komoly zene iránti érdeklődés az iskola megszületése után kezdett jelentkezni Leni nvárosban, s ma már a Filharmónia bérleti koncertsorozatot tart itt. Amikor elkezdték a munkát. 1968. szeptember 1-én öt tanszakon hat tanár működött és 150 növendéket tanítottak. Ma 14 tanszakon 18 tanár nevel a zene ismeretére 500 gyermeket. És Ernődön, meg Sajó- szögeden kihelyezett tagozatot is működtetnek. Az idei esztendő alapvető változást hozott az iskola életében. A Munkácsy utca 20. szám alatt egy négyszintes épületet kaptak, amely korábban egészségügyi célokat szolgált (az ötödik szint jelenleg is más célt szolgál), s ezzel az intézet elhelyezési gondjai megoldódtak. Sőt, szeptembertől — várhatóan — a jelenleg még utazó tanárok gondját is meg tudják oldani. Az új elhelyezés nemcsak földrajzi helyet biztosít, hanem azt is jelzi, hogy a zeneiskola tudatilag is jobb helyet kapott Leninváros életében. A városi tanács, valamint a város egyéb vezető szervei mérlegelték és méltányolták az iskola munkáját és művészeti-közéleti szerepét. Mérlegelték azt, hogy az oktatómunkán kívül mi mindent végez ez a kis intézmény. Hogy például az elmúlt évben 70 alkalommal szerepeltek a városban különböző formában, s az idén nem egészen négy hónap alatt már a negyvenedik szereplésnél tartanak. Ebben koncertek, növendékhangversenyek, társadalmi ünnepségeken való szereplések találhatók. Mérlegelték az iskola tanárainak, s elsősorban vezetőjének, Hegymegi Ernő hegedűművésznek sok irányú zenei szervező munkásságát, a város koncertéletének megszervezését. Ügy tűnik, a zeneiskola tanári karának kilencéves vetése lassan beérik, a zene Leninváros életének velejárója, és ezt méltányolták a városi vezető szervek, amikor végié méltó otthonhoz juttatták az iskolát. Hegymegi Ernő igazgató nem kis büszkeséggel kalauzol az új otthonban. Aligha van a megyében zeneiskola, amely hasonlóan jó körülmények között dolgozhat, ahol az a szó, hogj' zsúfoltság, ismeretlenné vált. Jó beosztás, tágasság, korszerű felszereltség jellemzi az épületet, igen jó a tanszeri felszereltség, hangszerellátottság szintén. Az igazgató egy nagy példakép, David Ojsztrah fényképét akasztotta , szobájának falára. E fénykép alatt beszélgetünk az eltelt kilenc évA Miskolc városi Pártbizottság, a pedagógus pártbizottság és a miskolci Földes Ferenc Gimnázium közös rendezésében nyílt kiállítás tegnap, április 28-án a Földes Ferenc Gimnázium nagytermében Fejlődő .városunk címmel. A kiállításon fotók és tablók segítségével dokuről, jelenlegi munkájukról. Kilenc év alatt 29 növendékük került középfokú ,zenei képzésre, zeneművészeti szakközépiskolába, s wÁok közül többen jutottak már főiskolára is. Elgy növendékük, a nyolcéves Mezei Rita az április 6-án, 7-én tartott országos zongoraversenyen második helyezést ért el. Csak a televízió Ki mit tud?, versenyéből ismert Nagy Róbert előzte meg. Most hat növendékük készül Zalaegerszegre, a Beethoven-emlék verseny re. Régóta szocialista együttműködési szerződés köti egymáshoz a Leninvárosi Állami Zeneiskolát, valamint a budapesti VIII. kerületi Vándor Sándor Zeneiskolát. Ezt a szerződést a közelmúltban ismételten megújították azzal a céllal, hogy a már jó. kialakult gyakorlat szerint évről évre megkeresik egymást, tanítási módszereiket kicserélik és azokat napi munkájukban hasznosítják, valamentálják Miskolc dinamikus fejlődését, a város arculatának változását. A rendezők külön figyelmet fordítottak arra is, hogy a kiállítási anyag segítségével bemutassák a város középfokú oktatási intézményeinek Miskolc fejlődésében be,töltött szere-' pét is. Az iskolai kiállítás. mint rendszeresen tartanak í közös tanári, illetve nővén-' dékhangversenyeket mindkét városban. A szerződés rend-! kívül sok érdekes és gyakorlatilag hasznos, az eddigi együttműködés során jól gyümölcsöző tevékenységet j rögzít és bizonyára a jövő- s ben Is igen eredményes lesz. Érdemes kiemelni a szerző-! dés egy mondatát: „A-Lenin'l városi Állami Zeneiskola felveszi Vándor Sándor nevét, ezzel is kifejezve testvéri i kapcsolatát.” Ehhez Hegymegi Ernő, aki maga is miskolci születésű, hozzáteszi)! hogy ..... a Vándor Sándor Zeneiskolával kapcsolaton túl, a Miskolcon született munkás zeneszerző, a kommunista művész iránti elkötelezettség is arra indít bennünket, hogy tanintézetünk Vándor Sándor neve alatt működjék tovább.” (benedek) Fotó: Szabados egyébként nyitva áll a város érdeklődő közönsége előtt, de nyilvánvalóan elsősorban más iskolák érdeklődő tanuló- ifjúságát várják rá. A kiállítást — amelyet Tok Miklós» Miskolc város Taná.sánal* elnökhelyettese nyitott meg — május 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Hanover senykró n ika Fejlődő városunk
