Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-09 / 57. szám

1977. március 9., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

i

i

i

i

i

t

i

i

i

A vállalati vezetők, üzletkötő-kereskedelmi szakemberek általában a legnagyobb elismeréssel szólnak arról, mennyire gyümölcsöző a kapcsolatuk külföldi partnereikkel. Határidőre megérkezik az igényelt berendezés, alapanyag, nincs baj a számla kiegyenlítésével, a fizetési fegyelemmel, ugyanakkor keserűen panaszolják, hogy ez vagy az a hazai vállalat alig tesz többet a szállítási szerződés, megkötésénél; nem küldik* a kért. árut, sőt némelyik több hónapos fizetési hátrányban van.

Más szóval, kitűnő a kooperáció gyáraink, vállalataink és a külföldi cégek közöt t, ám meglehetősen döcög az ötven, vagy pár száz kilométerre levő hazai üzemmel. Mindebben az a legfurcsább, hogy a reklamáló, azt kifogásoló, vállalat maga is „terhelt”, — ugyancsak nem tartja be a szerződést akár termékszállításról, akár fizetésről van szó.

Nem szükséges bizonygatni, milyen károkat okoz mindez az egyes üzemeknek, összességében az egész népgazdaságnak. Elég egyetlen felelőtlenül gazdálkodó, szerződést megszegő vállalat, s máris elindul a lávina. Mulasztásuk érezteti hatását a Velük kapcsolatban állóknál is. Például a késedelmes alapanyag-biztosítás másutt akadályozza a termelést, a fizetési késedelem nehéz helyzetbe hozhatja a partnert, aki emiatt sem termelni nem tud a megfelelő intenzitással, sem más üzemekkel, esetleg a tőle importáló cégekkel szembeni kötelezettségének sem tehet eleget. A termelés lefékezése nyilván helyileg is érezteti kedvezőtlen hatását, bizonyos mértékben tétlenségre kárhoztatja egy-egy vállalat dolgozóit, károsan hat a munkafegyelemre. nem utolsósorban csökkenti az eredményeket, megbonthatja más gyárak gazdálkodási egyensúlyát.

Nem véletlenül mondják főbb' borsodi vállalatnál is: olykor borotvaélen táncolunk, hajszálon múlik, tudunk-e fizetni, s ha akarunk, egész apparátust mozgósítani kell, hogy a kintlevőségeinket, jogos követeléseinket behajtsuk. Ez legtöbbször csak hónapokig húzódó pereskedéssel sikerül...

Az elmúlt évben egyedül Budapesten 24 ezer gazdasági vonatkozású per adott munkát a jogászoknak, közöttük számos, megyénkben működő vállalat jogászának is. Budapestet említve érdemes szólni arról, hogy a perek során nem kevesebb, mint 5 milliárd forint volt a tét. Természetesen ez csak a vitatott járandóság! Hogy ennek visz- szatartása, „elfekletése” mekkora összeggel károsította a társüzemeket és az országot, arról nehéz lenne összesítést készíteni. Sok helyütt ugyanis pontosan arról van szó: tudnának fizet“’, időben alapanyagot, berendezést, alkatrészt szállítani, mégsem teszik. Olykor munkaszervezési hiányosságok miatt, nem ritkán rosszul értelmezett vállalati érdekekre hivatkozva.

Pozitív és negatív példák megyénkben" is vannak, sőt az utóbbiak tavaly meglehetősen elszaporodtak.

Az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyára 1977-ben a bázishoz mérv? 14 százalékkal növeli termelését, ezt meghaladó mértékben bővíti exportját, vagyis a dollárelszámolású külföldi szállítás eléri a 23 százalékos emelkedést. Az úgynevezett közvetett export, a gyárral kapcsolatban álló üzemek munkájának elősegítésén keresztül realizálható export ez idő alatt 44 százalékos felfutást ér el 1976-lioz képest. Mindezt nem szívességből, hanem a közös érdekekből kiindulva, a népgazdasági előírások figyelembevételével vállalják és teljesítik. Segítik a többi üzem munkáját, mert ezzel hosszabb távon

saját gyáruk eredményeihez járulnak hozzá. Ezen túlmenően a velük kapcsolatban állókén, végső soron országos célt, külkereskedelmünk mérlegét segítik egyensúlyba hozni.

Említettük, hogy olykor nem vállalatainkon múlik bizonyos kötelezettségek teljesítése. Jó példa erre a Bor- sodnúdasdi Lemezgyár, ahol az elmúlt évben több ízben okozott nagy gondol a vevők fizetési elmaradása, a százszámra indított behajtási perek miatti plusz munka. Vevőik hasznosabbnak vélték pereskedni, mint a kapott áruért fizetni, hiszen sem késedelmi kamatot, sem plusz büntetési összeget nem kellett adniuk. Így pedig a gyárkapun belül megéri az elodázás, a huzavona.

Ügy gondoljuk, további jó és elítélendő esetek, példák felsorolása nélkül is nyilvánvaló, mennyire árt az ilyen vezetői szemlélet a népgazdaság egészének, mennyire gátolja a „óbb termelési, gazdálkodási eredmények elérését, más vállalatok éves célkitűzéseinek, expprtkötelezett- ségeinek teljesítését. A „gyárkapuig terjedő gondolkodás”, a szerződési fegyelem megsértése ugyanis nem pusztán vállalati belső ügy, nem egykét gyár egymásközti' pénzben kifejezhető vitája és pereskedése. Jóval több ennél!

Ez a több pedig megkívánja, hogy a vállalati vezetők, üzletkötő-kereskedelmi szakemberek messzebbre lássanak a gyárkapunál, az előnyös üzletek megkötésekor pedig figyeljenek, ne csak a határon túlra, hanem a hazai kooperáció javítására, vevőik itthoni igényeinek a kielégítésére. Már csak azért is, mert régi igazság: minden vevő egyúttal árusító. Ha nem is nekem, talán éppen annak, akitől én vásárolok, amelyik partnertől a vállalatok, üzemeink beszerzik a termeléshez szükséges anyagokat és felszereléseket.

N. I.

Hálás földeken

Az öreg, akivel egy nyári napon a határban találkoztam „megelőzte” az elnököt. Apró, töpörödött ember volt, napszíttá arccal. A földet nézte, mást aligha láthatott, hiszen mellére buktatta fejét görnyedt háta. A rög magához vette szeme világát, de sok év tapasztalatát adta cserébe, mert amit akkor mondott., télen is igaznak bizonyult: Porzik a föld, megérezte az aszályt, de nem hagyta magát elpusztítani, s annyit fog teremni, amennyit fáradtál érle.

Középpontban az ember

— A föld nem volt hálátlan. — nyugtázta később a jóslatot Nyeső István, a her- núdnémeti Hernádvölgye Termelőszövetkezel elnöke. — Bebizonyosodott, ha megfelelő a talajművelés, ha földbe tesszük a szükséges tápanyagokat, ha gondosan vetjük el a magot, akkor az eredmény sem marad el.

— Egv-egy helyen, más gazdaságban a „ha” az időjárásnak szól. Ha nem esett Volna hetekig aZ eső, vagy ...

— Nem azt akartam mondani, hogy függetlenek vagyunk az időjárástól, és nekünk mindegy a korán beköszöntő fagy, az aszály, és a belvíz. Volt olyan hetünk, amikor attól rettegtünk: egyáltalán kicsövezik-e a kukoricánk. De a kifogástalan la- lajművelésünknek és tápanyag-utánpótlásunknak köszönhető, hogy végül is 1976- ban hektáronként 74 mázsát (!) takaritoltunk be.

Ez pedig olyan szélsőséges évben, mint a tavalyi, nagy eredmény. Ha hozzátesszük, hogy a termelőszövetkezet egyik iparszerű termelési rendszerünknek sem tagja, akkor könnyen kétkedéssel fogadhatnánk a hírt. Miért? Nem titok: a rendszerek gépi ellátottsága jobb, magasabb fokú technológiával dolgoznak. Ennek ellenére a hernádnémetiek kukorica termésátlaga évről évre nagyobb a rendszer-gazdaságokénál. A magyarázat?

— Az emberekben van — vélte Körösi László főagro- nómus. — Hiába a legkorszerűbb gép, ha az ember az újjal is úgy szánt, ahogy a régivel megszokta. Lehet a példa nem a legtökéletesebb, de sok időnkbe került, amíg megértettük az emberekkel, ma már másképpen kell dolgozniuk. Mert az eredmény mindig a ráfordított munkát tükrözi.

Figyelő szemmel

— A traktorban sok kapcsolási fokozat van. Ami azt ielenti, ha a traktoros teljesítménybérben dolgozik, akkor ügyet sem vet az előírt sebességre, hanem igyekszik gyorsabban haladni. Több hektár több pénz. — szólt közbe Dióssy Ferenc üzemgazdász. — Így pont abban nincs érdekelve, hogy azon a területen, amelyet ő vetett be, hány tő kel majd ki. Viszont, ha az agronómus figyelő szemmel jár a határban, és észreveszi az embertől függő hiányosságokat, akkor ki tudja ezeket javítani. Elemi dolgokról van szó, amelyek nem jelenthetnek újdonságot, hiszen a rendszerek technológiai fegyelme éppen ezekre a tényezőkre épül, és a betartásuk ezért kötelező. És lényegében, sajátosságaink figyelembevételével így alakítottuk mi is ki önmagunk rendszerét. Ez kiterjed a vetésmélységtől kezdve, a különböző munkák sebességi fokozatáig.

Lapoztam a tervekben, s mindenütt a munkafegyelem betartásának fontosságával találkoztam. Mert a munka minőségét csak az emberi hozzáállás döntheti el. És mindvégig, ősztől őszig nagyon oda kell figyelni, hogy á 74 mázsás kukoricatermés meglegyen.

— Az ember szerepe.a termesztésben meghatározó — hangsúlyozta az elnök. — Különösen ott, ahol a termelési szint magas. Mit. értek ez alatt? Olyan fettételekét, amelyekkel mi rendelkezünk. Jó tala j adottságok közepette, korszerű gépekkel dolgozhatunk. Csak példaként: a nagy teljesítményű Rába— Steiger erőgéptől a lucerna- lisztüzemig szinte mindenünk megvan, ami a nagyüzemi termeléshez szükséges. Így a hozamok növelését nem a lóerők számának „emelése”, vagy a tápanyag-utánpótlás fokozása határozza meg, hanem a munka minősége.

De a tárgyi feltételekről elfeledkezni nem szabad. És ezért lehet a falu határában időszakonként robbanásokat hallani. A legújabb módszert kapcsolták össze a legősibb eljárással, és ebben példát

A Sa,jászén tpét éri Üveggyár szinte elképzelhetetlen villás emelő targoncák nélkül. A belső anyagmozgatást segítő gépeket a targoncajavító műhelyben javítják. A képen Fazekas István és Szalma István a villás emelők Diesel-motorjainak felújítását, főjavítását végzi.

Gyorsmérleg

A gyorsmérleg előzetes adatai szerint a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó 100 vállalat múlt évi gazdálkodásának eredménye 7.6 milliard forintos nyereség. 1975-ben íl t! milliárd forint volt. de mive! a múlt év elejétől módosított szabályozók megváltoztatták a nyereségképzés teltételeit. az összehasonlítás az ciöző év eredményeivel csupán Közvetett lehet. A szabályozó változások olyan irányelveket követtek, hogy az iparban átlagosan mintegy 35 százalékos nyereségcsökkenést három év alatt hozzák be a vállalatok, vagyis, ény- nyi idő alatt érjék el az 1975. évi szintet. Ezt figyelembe véve a könnyűipari ered- ménvek kedvezőnek tekinthetők. mivel csaknem egy év előnyre tett szert: az iparág 1976. évi nyeresége az 1975. évinek ugyanis 86 százaléka. Bár eltérés most is van. mégis a 100 vállalat közül mindössze egy vállalat, a Savaria Cipőgyár volt veszteséges.

W u

Ötvennégy gépnél

iss fiiéi

Társulás

Megyénk gyümölcstermelő gazdaságai közül a legnagyobb és legkorszerűbb hűtőtárolója a Bodrogközi Állami Gazdaságnak van a sárospataki vasútállomás szomszédságában. Egyelőre 400 vagon alma és körte kezelését, tárolását tudják végezni benne. A közelmúltban tovább fejlesztették, mert húszmillió forintért egy modern, olasz gyártmányú al- maosztályozóval szerelték fel.

A költségekhez a Nagymiskolci. a Léhi és a Hejö- mecti Állami Gazdaságok, továbbá e gazdaságok gyümölcstermését exportáló HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat is hozzájárult. A hűtőtárolót tovább bővítik, mert mind a négy állami gazdaságnak máris több, száz hektárt kitevő fiatal almáskertje van, sőt a jövőben újabb területeken végeznek telepítést. ,

mutatnak a megye gazdaságainak. Ebben az évben 3 ezer (!) vagon szerves trágyát terítenek szét 760 hektáron szórókocsikkal és robbanóanyaggal.

A jót átvenni

Körösi László még hozzáfűzte: — Ez nem jelenti azt, hogy területeinket nem műtrágyázzuk. Talajaink tápanyagszintjét a termésátlagokhoz tervezzük. Mivel azok magasak, — tavaly a búzánál 45, a kukoricánál 74 mázsa hektáronként — természetes, hogy műtrágyáznunk kell. De négyévenként még a legkisebb földdarabunk is megkapja az istállótrágya adagját. Így az eljárás összes előnyével rendelkezünk; javítjuk talajaink szerkezetét és a három fő elemen — nitrogén, foszfor, kálium — felül, olyan ásványi anyagokat juttatunk a talajba, amelyek a növényi élethez nélkülözhetetlenek. És nem tartom mellékes szempontnak azt sem, hogy olcsóbb, mint a műtrágyázás. ..

Átvenni a jót, hogy a rosz- szal felhagyjunk. Akár egy törekvés összegezéséül mondhatnánk el az előbbi mondatot, Mert hosszú időre visz- szamenőleg, itt Hernádnéme- tiben ez volt a cél. Kidolgozták, átalakították saját körülményeikre a rendszerek tapasztalatait, megteremtették a szerves trágyára alapozott tápanyag-utánpótlást, és megszilárdították a munkafegyelmet. Ennyiben térnek el megyénk- sok gazdaságától.

És ez a nagy termések „titka”...

Kármán István

„Ahogy kártolsz, úgy fonsz” — tartja egy régi mondás. A szólásmondás igazsága még a fonómesterség kezdeti szakaszában gyökerezett — aktualitása azonban, ha lehet így fogalmazni, örök érvényű. Ä Miskolci Pamutfonóban is azt vallják: a pamut minősége, további sorsa a kártolóban dől el. Ennek ellenére a kártolóról valahogy mindig kevesebb szó esik, mint a többi fonodái üzemrészről. Pedig nincsenek híján a „látványosságnak” sem: a tisztítóból ide került bundatekercsek elemi szálaikra bontódnak, kialakul a pamuttekercs, amit aztán vékony fátyollá formálnak. A parputfátyolból lesz a kártolt szalag, amelyet a nyújtóüzembe továbbítanak.

A kártolóüzem korszerűsítése 1971-ben kezdődött, akkor érkeztek ide az első, nagy teljesítményű lengyel berendezések. Azóta folyamatosan érkeztek az új kártológépek: jelenleg 54 gép üzemel a kártolóban. Ezek kezeléséhez mindössze 9 fonónő szükséges, az esetleges javításokat pedig két lakatos, no és a művezető végzi. Ennyi a III- as műszak létszám;), a kártolóban. A termelés ..parancsnoka” Seregélyes János művezető.

— Mindenképpen sajátos a helyzetünk — mondja. — Egyrészt, mert a többi, 80—90 fős létszámú üzemrészhez képest igencsak „kicsik” vagyunk, másrészt pedig mi nem mérhetjük például kilométerben a termelést. Nekünk mindig úgy kell dolgoznunk, hopv a nyújlóüzemben * dolgozók anyagellátása folyamatos legyen.

— Milyen szervezési feladatokat jelent ez?

— Ez a módszer talán ösztönzőbb, mintha a teljesítmény alapján mérnénk munkánkat. így ugyanis egy percre sem lehet „lazítani”, hiszen a nyújtók nem állhatnak miattunk. A folyamatos anyagellátás érdekében rendszeres kapcsolatot tartunk a nyújtóüzemrész művezetőjével; így mindig elegepdő mennyiséget tudunk továbbítani a szükséges termékekből. A kártolóban órabérben dol- goznaka fonónők, ezért munkájuk legjellemzőbb mutatója a minőség. Tavaly, a műszakok közti minőségi versenyben a második helvezést értük el. Felmértük, hogy mi a „gyenge pontunk”: a munka- módszerünkön kell egyet-- mást változtatnunk. Fokozottabban kell ügyelnünk a gépek tisztaságúra, és az elektromos biztonsági berendezések megfelelő működtetésére.

A fiatal művezetőt kedvelik a dolgozók, mindenkor hallgatnak a szavára. Ezzel kapcsolatban így beszél:

— Fegyelmezési problémáim eddig még nem voltak. Senkit sem kell „noszogatnom” a minőségi munkára: családos asszonyokról lévén szó, egyiküknek sem mindegy, hogy fizetéskor mennyi pénzt visznek haza. Azt hiszem könnyebb nőket irányítani — lelkiismeretesebbek, mint a férfiak.

— Adott-e már valakinek írásos figyelmeztetőt ?

— Igen. Az elmúlt évben két olyan eset fordult elő, amikor ehhez a módszerhez kellett folyamodnom Mindkét esetben technológiai vétséget követtek el a dolgozók, balesetveszélynek téve ki ezáltal magukat.

— Milyen problémákkal keresik meg a művezetőt az asszonyok?

— Többnyire a munkával kapcsolatos problémáikkal fordulnak hozzám a dolgozók. Ám, nem megy ritkaság számba az sem, amikor a legszemélyesebb gondjaikkal keresnek meg. Ha biztos tanácsot nem is tudok mindig adni, sokszor a meghallgatás is könnyít a panaszko- dón. Mindenképpen előnye a kis létszámú üzemnek, hogy itt sokkal családiasabb a légkör, mint a nagyobb üzemrészekben.

— Milyen szerepe van a művezetőnek a munkaversenyben?

— Figyelemmel kísérjük a munkaverseny mindenkori helyzetét: a meósok irodájában minden műszak eredmé- nveit jegyzik. No. és a munkaversenyben ami talán a legfontosabb: ellessük a többiektől a jól bevált szakmai fogásokat. Jóllehet megvan, a hivatalos technológiai előírás. a 20—30 éves törzsgár- dalagok azonban csak jobban ráéreznek az apróbb szakmai fogásokra. Arról oél- dául nem szól a szabályzat, miként állítsunk be <*gy kést a gépen, hogy még jobb légyen a minőség. Az ilyen rutinfogásokat nemcsak a munkaverseny, hanem az üzemi érdek miatt is érdemes átvenni a sokat tapasztalt munkatársaktól.

D. II.

Kooperáció itthon