Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-06 / 55. szám

1977. március 6., vasárnap E5ZAK-MAGYARORSZAG 5 Zárszámadási noteszlapok Aki nur járt zárszámadási közgyűlésen, az tapasztalhat­ta, saját szemével láthatta, ez az esemény a parasztember számára többet jelent mint csupán egy év pénzügyi mér­legének megvonása. A kívül­álló is észreveszi, az össze- sereglett emberek tömegéből árad valamiféle ünnepélyes­ség; a tekintetek élénkefcbek. kíváncsiabbak, a mozdulatok k i mérteb bek, jelentőségtelj e- sebbek. Mintha csak erre a néhány órára színházterem­mé változnának az öreg kul- túrházak és a széksorokban helyet foglalók hittel valla­nak Juhász Gyula szavait: Ki itt belépsz, templomba lépsz be . .. Ilyenképpen a magyar Paraszt mindig akkor visel­kedett, ha az eseménynek, tör­ténésnek jelentőséget, nagy fontosságot tulajdonított. Az elmúlt évtizedekben különö­sen nagy átalakuláson ment át a földművelő életforma, de ez a paraszti tartás, a külső­ségekben is megmutatkozó önálló véleménynyilvánítás mit sem változott. A parasztembernek ünnep a zárszámadás. Egy nagy tükör, amelyben alaposan megvizsgálhatja önmagát és azt a nagy családot, amely­nek ő egyetlen, de mindenki mással egyenértékű tagja. Be­vallom. hogy szeretem a zár- számadási közgyűlések han­gulatát. A számok logikája szerint átalakított esztendő értékelését hallgatva, figyel­ve a számok mögé is látó szemeket, űzőkét, akik szél­ben vetetlek, aszályban ön­töztek, sárból mentették a termést, most együtt látva embert és eredményt, elfog egy különös, de kellemes ér­zés, értelem és érzelem szülte impresszió, amit ők, a hét­köznapi csaták hősei motivál­nak. Számomra e „nagycsaládi'’ összejövetelek legintimebb, éppen ezért legizgalmasabb pillanatai a hozzászólások­nak. A szóló ember lassan beszél, megrágja a. szót., egy­szerű formában fogalmaz, ugyanakkor cáfolhatatlan va­lót mond. Nem egy alkalom­mal a hozzászólók keresetlen mondatai érzékletesebben Vonták meg az éves munka mérlegét, mint u közgazdasá­gi műgonddal összeállított el­nöki beszámolók. Az idei zárszámadások fel­szólalásai közül háromnak az emlékét idézem fel. Elmon- dóik korban, helyben, beosz­tásban is különböznek egy­mástól, de mondanivalójuk lényege rám gyakorolt hatá­sa mindhárom esetben egy­értelmű volt. Lakásba „Alulírott, részünkre ki­utalt Sajószentpéter... ut­ca .. szám egy szoba kom­fortos tanácsi bérlakás jo­gáról ezennel lemondunk és bejelentjük, hogy azonnal el­költözünk. Bejelentjük to­vábbá, hogy a részünkre ki­fizetendő lakáshasználalbu- véle'li díjra igényt «nem tartunk, mivel lakásunkban albérlő tartózkodik, akinek elhelyezéséről gondoskodni nem all módunkban.” Ehhez hasonló tartalmú, hivatalos bejelentések gyak­ran kerülnek Péter András, a sajószenIpéteri tanács el­nökének Íróasztalára. — Sok gondol okoz ne­künk az ilyen bejelentés. A tőbérlő építkezik, vagy el­költözik és közben felvesz egy albérlőt, alti azután, hogy egyedül marad a la­kásban. félév múlva beadja igénvéi a főbérlö jogcímre. Az eltávozott főb“rlőlt síitá­iéban *az alábbi lévé'he? hasonlóan zárják soraikat ..... akinek elhelyezéséről nem áll módunkban eondos- kodnl A tanácsnak vi­szont köte'essécn megoldani ezt a problémát. ú-i 1-ikásü'Tvi rendelke­zés V részében, a végre- hah á«t "'tárásoknál n kö­vetkezőket olvashaHuk Jog­cím nélkül lakó személyek makkoshotykai mezőőr fel­szólalása nemcsak engem, a tsz vezetőit is meglepte. Vers­ben értékelte az elmúlt év két legjelentősebb esemé­nyeit, az aratást és a szüre­tet. Elöljáróban leszögezem: versei nem irodalmi alkotá­sok, (néhol nem egyezik a szótagszám, sántít a rím) de ö nem is irodalmi babérok megszerzésére törekedett. A hallgatóság sem így vizsgálta a verseit, s éppen ezért olyan sikere volt, hogy azt legfel­jebb 'a kifizetésre kerülő pré­mium múlta felül. Verseiből nem hiányzott a fricska, a humor, amely kedvre derítet­te a hercegkúti zárszámadás valamennyi résztvevőjét. Az 'egyik kombájnodról. Leitner Ferencről például így stró­fáit: Leitner mindiq siet. tel­jesít eleget / csak kombájnja olykor hullatja a szemel. Akadt néhány olyan, aki meg viccelte: / Aratáskor már az új cvre is vetsz te? A másik kombájnos Espák Pál se maradt ki a költe­ményből: A Lapiskatetőn Es­pák Pali lázit. / nem megy a gépem — mondja, legtöbbet csak javít, / Lemaradni azon­ban ö sem igen akar / beteg, lelt az öreg kombájn, nem megy úgy mint tavaly. ! Most. is a kezében egy elszakadt ékszíjjal / fenyeget valakit huszonkettes kulccsal. A tavalyi szüret Hercegkú- ton is sok veszödséggel járt. De lássuk csak mit mondott erről a mezőőr krónikás! A harmadik soron Stumpf Já­nos magyaráz / a puttonyosra rászól, hozzad már. ne vitázz.1 / Vinném én hallod, de itt maradtam állva mind a két csizmám leragadt a scjrba. A zárszámadási beszámoló­ból kiderült, néhány kisebb mezei lopás történt a tsz-ben. A versben megbíráltak csak erre vártak, s máris jött a visszavágás. — Bérli, nem akkor farag­tad te ebeket az ei>es ríme­ket, amikor a tolvajokat kellett volna elkapnod? A visszavágás talált. A vá­rai lan kérdésre Farkas Ber­talan nem tudott válaszolni. © A mezökeresztesi zárszám- adás számomra legkedvesebb felszólalását Farkas Gábor bácsi, a tsz alapító tagja mondta el. Ott volt ö a kez­detnél. a termelőszövetkezeti mozgalom bölcsőjénél, részt vállalt a legnehezebb mun­kákból, a nélkülözésekből, részese volt egy hőskornak, amit ma már csak az emlé­kek őriznek. Szavai gazdag bölcsességről árulkodtak, ta­el helyezése: „Ha tanácsi bérlakásban a lakásbérleti jogviszony megszűnése után olyan jóhiszemű szentély maradt vissza jogcím nél­kül, aki abban a bérlővel legalább ül éve együtt Iá- kuli. es az a lakásigénye mértékének also határát nem haladja meg, a lakás­ügyi hatóság köteles a la­kást részére — kérelmére — kiutalni.. A lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személyek elhelyezése' ..A lakásban jogcím nélkül lakó rosszhi­szemű személy az elhelye­zéséről maga köteles gon­doskodni. Hu e kötelezettsé­gét nem teljesítette, a kö­rülmények mérlegelésével, vagy költözzék vissza a ko­rábbi lakásába, illetőleg a tulajdonában álló üres la­kásba (szükséglakásba), vagy a bérlővel (használóval) együtt költözzék annak új lakásába, vagy költözzék a szamara biztosított szükség- lakásba. albérleti lakószo­bába. ágybérletbe vagy mun­kásszál ásra '' — Eddig a rendelet. Mii tudnak ebből megvalósítani? — Sainos nem olyan egy­szerű a valóságban, mint ahogyan ezl olvashatjuk. A legnehezebb kimondani azt, hogy ki a jó- és ki a rossz­nulságul szolgálnak a ma ge­nerációjának. — Mi nyugdíjasok örülünk a szép eredményeknek, mert úgy érezzük, ezeknek mi is részesei vagyunk. A ház alapjait mi raktuk le. mi húz­tuk fel a falakat, takartuk be tetővel, a maiakra vár a lévé, a bútor beszerzése. Mert sem iái. sem a szövetkezel mai dolgozói nem mondhatják: mar mindent elértünk. Amink van, legyünk rá büszkék, amink nincs azl szerezzük meg becsületes munkával. Amit mi kezdetben Lettünk, a mának tettük. Ti is cseleked­jetek hasonlóan a jövőnek . . . «*• A legtöbb számvetésen -szóba került a jövő. a hogyan to­vább és ezzel kapcsolatban a fiatalok kérdése. — Kevesen vannak — mondták — pedig hát nagy szükség lenne a stafétabot-átvevőkre. Szerencsére nemcsak az óhaj hangzott el. az is meg­fogalmazásra került, mit kell tenni, bogy a fiatalság von­zónak érezze a termelőszö­vetkezetet, a ! mezőgazdasági munkát. A sályj Bükkalja Tsz ezen a téren valamennyi gazdaság előtt jár. Nemcsak mondo­gatták, hogy jó lenne. ha több fiatal dolgozna náluk. Ennek érdekében tettek is. Jó magam emlékszem volt olyan időszak, amikor hat .szerződőit fiataljuk tanulta egyszerre a szőlészszakmát az abaújszántói szakmunkás- képző iskolában. Marsalkó Gizi: Tarjányi Gizi, Veres Er­zsébet és a többiek azóta mint szakmunkások dolgoz-- nak a dél-borsodi gazdaság­ban, szakmájukban, falujuk­ban, szövetkezetükben. Ezért nem volt meglepő, hogy a sályiak zárszámadá­sán a tagság soraiban nagyon sok fiatalt láttunk. Közülük sokan szavukat is hallatták. Különösen tetszett a KISZ- titkár, Papp László hozzászó­lása, aki mintegy summázta mindazt, ami a sályi fiatalok véleménye. Beszámolt az ered­ményekről. gondokról, el­mondta elképzeléseiket, ter­veiket, érvelt, cáfolt. Szavai­ból érződött: Sály. a szövet­kezet életük, munkájuk szín­helye. összetartoznak, egyek gondjaival, egyek örömeivel, s vállalják a közös jövőt. Ta­lálóan fogalmazta meg a zár­számadó közgyűlés Vendége. Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára: — Ügy érzem, itt Sályban megtalálható az a fiatal nemzedék, amelyik ga­ranciát jelent az idei. vala­mint, a jövő tervfeladatainak, elképzeléseinek megvalósítá­sához. nak a maga szabályai. A rosszhiszeműséget nagyon nehéz bebizonyítani. Példá­ul az az albérlő, akinek tu­domása van a főbérlők el­költözés! szándékáról, mégis beköltözik a lakásba, eleve rosszhiszemű. Ezt viszont jóformán csak maga az al­bérlő bizonyíthatja be. Már­pedig maga ellen nem mond terhelő adatokat senki, — Veit már arra példa, hogy kiköltöztettek valakit? — Bizony akadt, nem is kevés. A múlt év júniusától négy csaladot kellett kila­koltatni. A közelmúltban pe­dig három albérlői szólítot­tunk lel. hogy hagyja el a lakást Találkoztunk olyan rafinált emberekkel is. akik tudták, hogy kilakoltatás vár rájuk, és amikor megkapták a szükséglakást, az előtte levő napon egy másik csa­ládot költöztettek be a régi lakásukba. Három esetben ..maradt” így vissza lakó. Kénytelenek voltunk erélyes eszközökhöz nyúlni. ■ Persze bennünket,is kötnek az elő­írások. hiszen utcára nem lehel kitenni senkit. Ne­künk kell. gondoskodni az elhelyezéséről és arról, hogy ez az elhelyezés megfelelő legyen. — Milyen módszerekkel Ha vendégünk jön. vala­mennyien arra törekszünk, hogy elsősorban a szépet, a jót mutassuk meg neki. Ilyenkor kerülnek a Iáira a legfinomabb falátok, a leg­jobb italok, mintha Lucullus volna a házigazda, vagy ép­pen a vendég. Az ilyen ma­gyaros vendéglátásra mond­ja azt okkal-joggal a népi bölcsesség, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas”. Valahogy így vagyunk ez­zel akkor is, ha külföldiek látogatnak el hozzánk! Ha­zánknak és életünknek in- kább csak a szebbik, napo­sabbik oldalát, mutatjuk be, persze nem azért, hogy meg­tévesszük őket. csak így szoktuk meg. Egy alkalom­mal a fejlődő országokból érkező fiatalok látogatlak el KISZ-esekhez. Nehezen in­dult meg a beszélgetés. Am a levegőben lógó mondatok­nak nemesük a nyelvi ne­hézség volt az oka. Keresték a közös hangot! és azokat a tényeket, amelyek érdeke­sek, izgalmasak, és ezáltal vonzóak lehetnek a másik Iszámára. A rangidős házigazda vég­re feltalálta magát, ismertet­te a szőkébb és a tágabb kollektíva életét, azokat a fontosabb dolgokat, amelye­ket jellemzőnek tartott. Az elhangzottakra valóban már peregtek is a kérdések. — Milyen feltételek kö­zött tudtok sportolni? — Létesítményekkel nem vagyunk túlságosan elké­nyeztetve, de az az igazság, hogy aki sportolni akar. az megtalálja rá a lehetősegei. — Milyenek a művelődési és szórakozási lehetőségek ? — Van saját, rádiónk, új­ságunk — amely az Okta­tási Minisztérium szerint a legjobb az országban —. vara filmklubunk, és „rendes mozink” is. De a klubok és a sok-sok rendezvény is ar­ra szolgál, hogy a lehetőség­hez képest minden szórako­zási. vagy éppen művelődési igényünket kielégíthessük. Kényelmesen, helyben. — Van-e lemorzsolódás? — Van. persze, de hát ez törvényszerű, van aki „lin- kóci” és nem tanul. van. aki szerelmes lesz és ezért hagy­ja abba a tanulást, és van, aki idegösszeroppanást sáp. De számszerűségét tekintve, ez nem jellemző. Jellemző lett volna vi­szont. ha a fiatalok valami­vel másképpen, nem olyan szűkszavúan, szót ejtettek vol­na arról is, hogy körülbelül hányán, milyen mértékben látogatják a klubokat, ese­tenként a tárlatokat stb. i gyekeznek megakadályozni a visszaéléseket? — Eddig a gyakorlat az volt, hogy ha bejelentették az albérleti igényt, elfogadtuk. Most viszont előzőleg külön­böző szempontok szerint ki­vizsgáljuk. Megnézzük: jut-e hat négyzetméter terület egy lakóra, van-e szándékában elköltözni a közeljövőben a főbérlőnek, , vállalt-e más városban állást. igértek-e neki lakást, és így tovább. Gyűléseken kértük a lakók és a szomszédok segítségét is, szóljanak, ha tudomásuk­ra jut egy lakó elköltözést szándéka. Persze ez inár ki­csit kényesebb dolog. Az •Építési és Városfejlesztési Minisztérium állásfoglalása alapján néhány, megépülő ú.i lakásban biztosítani kel! szükséglakásokat a bírósági végrehajtások folyamatossá­ga miatt. A cél az. hogy példamutatóan meggátoljuk ezeknek az eseteknek az is­métlődését. Az sem ártana, ha nagyobb lehetőséget biz­tosítanának a tanácsoknak a büntetések kiszabásánál. Je­lenleg ugyanis szinte köny- nyebben jutnak lakásból azok az emberek, akik az említett visszaéléseket elkö­vetik. mint azok. akiknek jogos igénye már évek óta bent van a tanácson. Monos Márta Mert nyilvánvaló, hogy az egyes rendezvények más es más látogatottságnak örven­denek, ami jobban képet adott volna a tanulóifjúság igényszintjéről, mint a bir­toklás tényének egyszerű is­mertetése. Jellemző, sőt ál­talános. a diákok tanulmá­nyi ösztöndíja. A biztos ösz­töndíjra az egyik bangladesi vendég ezt jegyezte meg: — Nálunk ilyen lehetőség nincs, ha lenne, nem kellett volna abbahagynom az egye­temet a negyedik évben. Aztán cserélődtek a szere­pek. Most ők beszéltek, és a házigazdák tettek fel kérdé­seket. Am többnyire a dol­gok félszínét figyelve, csak ott kutatva, elmaradtak a ,:miérT’-ek. Az egyik külföl­di valamennyiünknek jól- esően csengő mondatára — „Már sok európaival talál­koztunk. de csak itt vettük észre, hogy azonos értékű embernek tekintenek ben­nünket is” — sorra jöttek a fárasztóén sztereotip kérdé­sek : — Mi a véleményed Ma­gyarországról? Milyenek az itteni emberek? Az iÍven kérdésdömpingre persze udvariassá torzul a válasz. — Mindenki kedves, ba­rátságos. Bar még csak ke­vés helyen voltunk, de azok nagyon tetszettek ... Végül egy indiai fiú. aki már hat éve él hazánkban. így ve­tett véget a hasonló kérde- zősködéseknek. — Nézzétek, egy országról csak akkor lehet „véle­ményt” mondani, ha egy hétig tartózkodunk ott. En­gem már éppúgy bosszant, mint a magyarokat, ha nem jön a busz, és késve érek a munkahelyemre, ha beme­gyek a cipöboltba. de az el­árusító kislány a labamra való cipóért már lusta be­menni a raktárba, vagy ha a S forintos almához a 4 fo­rintosból tesznek. Aha... a felszín alatt mintha mozdulna valami. És egv iraki fiatal mindjárt észre is veszi. — Valamelyikötök elmon­daná-e saját szavaival, ho­gyan érvényesül a munkás­osztály vezető szerepe? Az első válasz egy kicsit sutára, dogmatikusra sike­rült : — A párt politikája olyan, hogy a munkásosztály érde­keit szolgálja... De mert a zavart, és kis­sé csalódott arcokon lát­szott, hogy a külföldi ven­dégeli ennél többet, valami mást vártak, ezért néhány példával szemléltettek az előbbi mondatot. — Én soha nem tanulhat­tam volna egyetemen, ha nem így van, hiszen az apám kőműves,... az anyám hivatalsegéd. — A fizikai dolgozók gye­rekeinek egyetemi előkészí­tő tanfolyamokat tartanak. — A munkások hamarabb kapnak lakást, és nagyobbak a kedvezmények. Lá ni csak. hogy néhány szóban is mennyi érv gyűlt össze. Ezt valahogy az egyik beszélő is érezhette, mert túllőve a célon. így sum­mázta mondanivalóját: — Jobban élünk, mint dolgozunk. No. no, azért ez mégis túlzás. A^ajon kitől hallhatta, vagy leshette el ezt az „el­vet” az eddig még nyilván nem dolgozó egyetemista? És ha elleste, valahol, nem a legjobb helyen kukucskált. Mert igaz lehet, hogy X, vagy Y keveset dolgozik, de az „ABC’’ többi ..betűi” rá­juk is dolgoznak, azonos, esetleg még kevesebb pén­zért is. Jellemző lehet tehát egyes helyeken ez a tény. de azért — szerencsére — nem általános. Ha vendégelt jönnek hoz­zánk. mindig mutatunk és bemutatunk valamit. Ám bármilyen jó szándékú is le­gyen ez a tájékoztatás, fon­tos. hogy a tényeket, az ér­veket rangsoroljuk, megkü­lönböztessük a jellemzőt az általánostól, tudjuk, hogy mi a lényeges és mi az el­hagyható. Őket. és saját ma- gunkal is becsapjuk, ha másképpen tesszük: Igaz. hogy tanulnunk kell a mások és magunk tapasz­talataiból. Egy ilyen találko­zás tanulságait azonban va­lahogy mélyebben, tartalma­sabban lehet levonni, mint ahogy azt az egyik házigaz­da tette: — Ennek a látogatásnak is van egy tanulsága: hogy jobban megértsük egymást, több figyelmet kell fordítani a nyelvek elsajátítására. Azt hisszük, nagyobb ta­nulsága lehel ennek a talál­kozásnak a viszonylagos el­zártság. Ami megmutatko­zott abban, hogv korántsem minden kérdés és válasz tört a lényegre, és nyilvánvalóvá váll. a kihagyott lehetöségr gél. Ezt az egyik külföldi kí­nálta tel valamennyiünk ne­vében. — Mit üzentek hazánk fiainak, lányainak? A gondolatok, érzések vi­szonylagos éretlenségét, hiá­nyosságait mutatták, hogy a spontán megfogalmazás és az üzenet elmaradt. .4 kihagyott lehetőséget utólag mindig megbánja az ember. Es többnyire le is vonja a szükséges következ­tetéseket ... Buchert Miklós i Fröccsöntő gépen készülnek a műanyag gyermeksfpok a j borsodsziráki Bartók Béla Tsz műanyag üzemében. 1 Fotó: Laczó .1 rizsei Hajdú Imre kerülő utakon hiszemű. Ennek is megvan­A hercegkúti Remény Tsz közgyűlésén Farkas Bertalan Ha v eüdéitek jönnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom