Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)
1977-03-20 / 67. szám
<* ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1977. március 20., vasárnap ' . IrV ; ?tés A férfi ül a széken, és kitartóan a szoba sarka felé néz. Mindkét kezét háta- mögött tartja, ujjait össze- fonja. Félmondatok, félig mondott szavak, néha egy- egy vállrándítás ... Közben csak a sarkot nézi. A férfi, aki a széken ül embert ölt. A munkatársát ölte meg, egy olyan embert, akit azon a napon felesége és hathónapos gyereke várt haza. A férfi, aki embert ölt, most sem tudja felmérni, mit tett. Csak ül a széken, kitartóan nézi azt a bizonyos pontot a szoba sarkában. — Szerda volt. Ugyanúgy indultam el műszakba, mint máskor. Az egyik munkatársammal reggel arról beszéltünk, borjút kéne venni __Elmentünk ott, S ajógalgócon egy házhoz, amikor végeztünk, a kocsmában találkoztunk.,. Ittunk. Nehezen beszél. Nem a lelkifurdalás, a megbánás az, amiért nehezen formálja a mondatokat. Egyelőre nem tudni, hogy mi. Hosz- ‘ szú-hosszú csend tölti meg a szobát. Nemcsak a kérdésekre adott válaszok, hanem a kérdések is késnek. Mert ugyan ki az, alá szégyentelenül, minden lelkifurdalás nélkül merne kérdezni olyan embert, akiről azt hiszi, lelkifurdalása van? A férfit láthatóan nem zavarja a sok, szinte már félszeg, ügyetlen kérdés; csak a sarokba néz, s automatikusan válaszol. — Megtörtént... Ezen már úgysem lehet változtatni. Meg akartam ijeszteni, ezért is mentem be az udvarba, ahol a szerszámainkat tartottuk... Értse meg, egész reggel vert! Kesztyűvel ütött. Mondtam neki, vedd le a kesztyűdet, kiállom én úgy is az ütéseket. Én nem ütöttem egyszer sem vissza ... Sohasem verekedtem még, ő meg sokszor büszkélkedett azzal, hogy neki nyolc ember is mehet... Monoton, gépies hangon mondja, mintha csak arról beszélne, hogy milyen munkát végzett. Segédmunkás volt. Nehéz foglalkozás; állandóan kemény, s az időjárás viszontagságait, szelet, havat, esőt, forróságot kellett elviselni valameny- nyiüknek. Az utóbbi időben a falu halárában fúrtak. Ezen a napon, bár 6 órakor kellett volna kezdeni, nyolc óra után sem álltak munkába. A brigád együtt ivott.. — A kocsmában is, meg a boltban is voltunk. Béla volt a legrészegebb. Állandóan kötekedett velem. Ö, aki nyolc osztályt végzett, azt hányta az én szememre, hogy én csak egy osztályt tudtam kijárni... Ütött is. Tanúim is vannak rá. Látták azt is, amikor pénzt kért tőlem, hogy vehessen még italt. Elővettem 200 forintot, azt mondtam neki, itt van, vegyél érte, de tudd meg, a családomtól, a gyerekeimtől veszed el. Ö összetaposta a földre dobott pénzt, azután ismét ütlegelni kezdett. Én csak hátráltam, nem ütöttem vissza, hiszen életemben nem ütöttem még meg senkit. A többiek, ahogy mondja, csak nézték. Szóltak ugyan a fiúnak, hogy ne bántsa, hagyja békén. Nem használt... És Gyula, akit a rendőrség emberölés alapos gyanúja miatt vett őrizetbe, miután elmondta az eseményt, ismét elhallgat. Három gyermek apja. Feleségének nincs munkahelye, a gyerekekkel foglalkozik. A legkisebb négyéves múlt. A másik kettő már általános iskolába jár. „Mit fog nekik mondani ezután?” A választ nem érteni. Valahogy úgy hangzik, hogy meg kellett ennek történni. i* — Min gondolkozik? ( Hosszú hallgatás után válaszol. — A gyerekek... Mi lehet ugyan velük? ■— teszi fel mintegy önmagának a kérdést. — Maguk most.. 1 — szakad félbe a mondat. — Én csak meg akartam ijeszteni! Itt azt mondják, hogy megöltem. Nem tudom ... A rendőrségi jegyzőkönyvbe diktált vallomásban elismerte tettét. Elmondta, hogy azon a reggelen körülbelül két deci pálinkát ivott. Miután az őt egész reggel inzultáló fiatalember; megölte, ott maradt a helyszínen. Látta, hallotta, amint az orvos megállapította a halál beálltát. Nem tudni miért, de úgy gondolja, hogy nem ölt. Csak meg akarta ijeszteni. — A gyerekek? — kérdezi vissza. — Iskolába járnak. Biztosan iskolába járnak. Az asszony meg csak eladott valamit, hogy el tudja őket tartani. — A felesége mit mond a gyerekeknek, ha kérdik, hol az apjuk? Megvonja a vállát. — Nem tudom... Rájuk, meg a Béla gyerekére is gondolok. Kedden, még az eset előtt, találkoztam Béla feleségével. A kocsiról ugrottunk le, amelyik minket munkából vitt haza. Béla felesége ott állt a gyerekkocsival. Ügy gondoltam, megnézem a kicsit. Másnak, amikor ez a baj megtörtént, rosszul is esett, hogy a Béla vert en- gemet. — Nem lehetett volna elkerülni? — Nem kellett volna a kocsmába menni. Meg inni. De értse meg, én még sohasem bántottam senkit! Csak meg akartam ijeszteni akkor, amikor már én is ideges lettem. — Megölt egy embert. Hallgat. Látni, bizalmatlanul fontolgatja a hallottakat. Azután ismét másfelé néz, nem a kérdező szemébe. Kezét már ölében tartja, ujjait fehéredésig; szorítja. Arckifejezésén azonban nem változik semmi. — Embert öltem?.-j * Amikor megáll az ajtóban, és hátranéz, nem tudja, hogy’ köszönjön .., Pusztafalvi Tivadar Tcllingcr István munkája UTASY JÖZSEF: Márciusra Lomhul a hó. Márciusra buborékokat fú a föld: kupolát a tücsöklukra, kupolát a tücsöklukra. Gyújtózsinór minden gyökér: rügy robban, reped a göröngy, ,s fakad a fű, szakad a fény, fakad a fű, szakad a fény! JUHÁSZ JÓZSEF: Hogy észrevégy Mindig ott leszek, ahol hiányzóm. Füvek, fák, fodormenta-levelek lélegzése közt, szíved dobogásának szüneteiben, kapaszkodó gyökér könnyfonatában képlékenyen, deformáltan, iszonykendővel arcomon, matuzsálem-vágyaktól gyöngyözve, hogy észrevégy ... Orszáps tanácskozás 3 SZÉűÉfOlÉi Három esztendővel ezelőtt, 1974-ben adott otthont első ízben Kazincbarcika országos pedagógiai tanácskozásnak, s immáron második alkalommal várják a résztvevő pedagógusokat, pedagógiai szakembereket az ország különböző településeiről a borsodi városba. A rendező szervek szakemberein kívül — és természetesen a hazai érdeklődő pedagógusokon kívül — 350 tanító, tanár részvételére számítanak az április 6-tól 8-ig tartó háromnapos tanácskozássorozaton, melynek témáját ebben az esztendőben a szaktantermek adják. A tanácskozássorozat megnyitójaként aktuális oktatáspolitikai kérdésekről, va-. lamint a korszerű ismeret- szerzés és a szaktantermi munka kapcsolatáról hangzanak majd el előadások, “melyekhez kapcsolódva különböző szekciókban vitatják meg a szaktantermi oktatás eredményeit és problémáit a résztvevők. Az országos pedagógiai tanácskozáshoz kapcsolódva több oktatással összefüggő kiállítás is nyílik — így például a TANÉRT rendez kiállítást, s a különböző szaktantermeket is bemutatják egy tárlaton —, valamint ekkor kerül sor a megyei úttörő kulturális bemutatóra is. A pedagógiai tanácskozás témájából egyébként már korábban pályázatot írtak ki a rendező szervek a pedagógusok részére. A pályázatra 95 pályamunka érkezett be, s az eredmény- hirdetésre, valamint a díjak átadására április 8-án, É a tanácskozás záróülésén kerül sor. A tanácskozás résztvevői egyébként ajánlásokat is kidolgoznak, amelyekkel a szaktantermi hálózat fejlesztéséhez, a szaktantermekben folyó oktató-nevelő munka színvonalának javításához szeretnének hozzájárulni. * BIZONY, nem kevésszer — főleg lucskos őszi, vagy hideg téli napok reggelén — így kezdte a hetes a jelentést: „... az osztálylétszám 32, hiányzó nincs... a jaj- halmasiak még nem jöttek ...” A kisvonat késett, vagy nem jött, a lovas szekér csak most ért be — fél 9—9 óra táján, aztán ilyen vagy ehhez hasonló mentegetőzéssel többnyire megérkeztek. Köztük volt másfél évtizede még Papp László is. — Nagy volt a mi családunk: anyám nem érkezett mindenkivel külön foglalkozni, neki elég volt a főzés, a mosás, a takarítás ... én meg elmentem, hagytam a tanulást, elmentem focizni a gyepre, és rúgtuk estétől reggelig a labdát. Az első ötödik osztályban el is vérez- tem ..., de muszáj volt a nyolc osztályt elvégezni. Persze, nem rögződött még akkor az ember agyába, hogy az iskolát a magam haszna miatt kell kijárni. Annak idején még az ember mindig a könnyebbet látta, hogy jobb focizni, mint körmölni a házi feladatot... Jajhalom közigazgatásilag Taktaharkányboz tartozik, de akik ott élnek, mindennapi munkájukkal a Szerencsi Állami Gazdasághoz kötődnek. — Arról volt valami elképzelése, hogy mihez kezd a nyolcadik befejezése után? __ Nyilván, mint tanyasi . gyerek, az egész mindenség- gel közel álltam a mezőgazdasághoz, mert az egész mézőgazdaság ott zajlott körülöttem, benne voltunk a közepében. Minden elképzelésem az volt, hogy traktoros iskolába kerüljek. Nem volt nekem olyan nagy vágyam, hogy én egy vasesztergályos legyek, mert tényleg ezt az ember nem ismerte, nem tudta mi annak a lényege, mit lehet abban megszeretni ... Másfél évtized benne gyillemük már egy mondatban: — Jelenleg raktárvezetői beosztásban dolgozom a gazdaság jajhalmasi kerületében. A MAGUNK dolga-e, hogy honnan hova értünk? Magunk tudjuk, olykor felmérjük, ha nem is beszélünk róla. Mert egy helyben is maradhatunk. Papp Laci tizenöt évvel ezelőtt hazavitte azon a nyári napon az általános iskolai bizonyítványát. Sorsa, útja, vágya első állomására megérkezni. beli fiukkal tették a rájuk osztott tennivalókat, mígnem beiratkozhattak az alapfokú traktorvezetői iskolába. Öt azonban „jónak tartotta” a gazdaság arra is, hogy ezután vontatóvezetői képzésre küldje. És akkor még gondolt egyet: ha már megvan az alapképzés, a katonai szolgálat előtt a személy- és tehergépkocsi vezetői jogosítványt is megszerzi... — Leszerelés után, természetesen, jöttem vissza, és mindjárt gépkocsivezetői állományba is vettek, így lettem önnálló sofőr, akinek már saját kocsija van. Minden este én állítottam le, minden reggel én indítottam be, nekem kellett karbantartani Szóval, az állami gazdaságé volt. de az ember úgy a sajátjának is tekintette. Azért is, mert többször kiragadta ez a beosztás a tanyából, az egész országot bejártuk anyagokért, vásárlás céljából. Mindjárt jobb érzéssel töltötte el az embert, hogy nemcsak itt vagyok a tanyán, hanem az országot járom, ismerem meg... — Nem jelentett ez ugyan, akkor valamiféle rossz érzést is, hogy jobban láthatóvá lettek a különbségek? — Nem, mert talán kihagytam azt, hogy amikor leszereltem, hatvannyolc őszén megnősültem. Most, ugye, ezek a távollétek olyanok voltak, hogy az embert jó érzéssel töltötte el az országjárás, és egy ilyen érzés volt az is, amikor ment hazafelé, a célját elérte és tudta: a -család várja.. Ez megint egy olyan érzés volt, amit az ember szívesen elraktároz, úgy... a lelkében ... — És a raktárvezetői beosztás ? — EZ ÜGY alakult, hogy egy sáros őszön az abaúj- szántói szakközépiskolások segítettek a gazdaságban a répát kiásni. Mi pedig szállítottuk őket reggel és este. Az egyik tanár feltette a kérdést, mert beszélgettünk több témáról, hogy nem vol- na-e kedvem levelező úton tanulni. Nekem mindjárt tetszett az egész téma, elmondtam- a feleségemnek, hogy milyen ajánlatot kaptam. Ajánlatot? ... hát nekem az volt, mert elmondták, hogy ilyen is lehetséges ... Nekivágtam. A második év egy kicsit nehezen ment... nehezebb volt a helyettesítés, kit tegyenek a kocsira: ez, nyilván, idegesítőleg hatott énrám is, meg a gépkocsielőadóra is, mert én bejelentettem, hogy nekem menni kell, ő meg mondta, hogy akkor most kit tegyen az én helyemre. Hát én nem tudom, mondom neki, de nekem menni kell, én erre beiratkoztam, ezt nekem csinálni kell. Aztán ... egy szomorú eset kapcsán raktárvezetőt kerestek. Megkérdezték, mit szólok hozzá? Én mindjárt azt hoztam fel, hogy elég kellemetlen nekem a gépkocsivezetői beosztásból iskolába járni, és döntöttem ... Az évek széthordanak bennünket. Néha egy futó „hogyvagyra” találkozunk, s napok kellenek bizony, hogy megtaláljuk egymást — válaszra kíváncsian. Papp Lászlót egy vasárnap délután a taktaharkányi fut- ball pályán sikerült utolérnem. Nem ment a csapatnak ezen a vasárnapon, de róla még a morgó, zsörtölődő drukkerek is ejtettek egykét „mit ér egyedül”-féle elismerést. Ott volt a pálván az elkeseredetten próbálkozó srácok között, a maga harminc évével, apró termetével, ki tudja honnan való szívósságával, küzdőképességével. — Az idén abbahagyom ... mondta már jóval a meccs után, az időből kiszaladt — vagy az időt összehordó — beszélgetés végén. — Nem egyeztethető össze már ez nekem a tanulással. A harmadik évet járom, jön az érettségi. Nyilván, nem akar az ember eldobni magától három évet az iskolában, hogy be tudjon jönni edzésre. Meg aztán az a helyzet, hogy így, a fiatalokkal már nem lehet felvenni a versenyt. Mert bár az embernek a tudása nem sokat kopik, mégis, az állóképessége megfogyatkozik. És, ami már nekünk otthon a legfontosabb: a feleségem is beiratkozott közgazdasági szakközépiskolába, Mi skolcra kell neki bejárni. A srác, a fiúnk általánosba jár, én is tanulok... , És a srác, meg a többi jajhalmasi gyerek az iskolában már nem szerepel a későn érkezők között. Autóbusz viszi-hozza őket, és nanköziotthon is van. ILYENKOR. vasárnap azonban nincs más közlekedési lehetőség: biciklivel, vagy gyalog kell nekivágni az útnak. Jajhalmára. A fut- ballpálya szerencsére a közelebb eső részen van. A falu szélén üres telkek, házhelyek mellett visz az út. Egy mozdulat megállít, kéz mutat abba az irányba: — Itt vettem én is házhelyet ... most. tavasszal, majd megkezdjük az építkezést ... Te nagy József Jajhalomból is megérkeznek munkába állt. A magakoram r
