Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)

1977-03-02 / 51. szám

1977. március 2,, szerda ^£SZ AK - MÄGV ARORSZÁG 3& Megyénk bányaüzemeiben Követelmény: a minőség — Éves .szinten 2fl34 állng- kalóriás szenet kell termel­nünk — mondja Kőhalmi István, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat minőségellen­őrzési osztályának vezetője. — A fűtőérték és a terve­zett 5 millió 150 ezer tonna szorzata adja az összes hő­mennyiségei, ami 15.1 terra- fcalóriával egyenlő. Első szá­nni követelmény tehát a munkánkban a minőség. Ha nem tudjuk biztosítani , az előirt átlagkalóriát, a lema­radást csak többlettermelés­sel egyensúlyozhatjuk. Tudvalevő, hogy sehol másutt nem befolyásolják annyira az ember tevékeny­ségének eredményét a termé­szeti körülmények, mint ép­pen a szénbányászatban. Tudniillik, a föld alól csak azt lehet kibányászni, szál­lító berendezéseken a nap­szintre juttatni, ami ott fel­lelhető. Nem lehet például alacsony fűtőértékű telepből kiváló minőségű szenet ter­melni. — A bányaüzemeink által művelt borsodi és ózdi szén- medence egyaránt kedvezőt­len kifejlődésű, más szóval: tektonikailag zavart, területek — folytatja az osztályvezető. ■— Nagyszámú vető, bő ho­zamú rétegvíz, sár, fedőho­mok, magas kőzetnyomás hátráltatja a vájárok és tár­saik termelőmunkáját. Vál­tozatos képet mutat a tele­pek szeneinek fűtőértéke is: Tervtáron 2(i()0, Egercsehiben 4200 kalóriás szenet bányá­szunk. Ki gondolná: a gépesítés bizonyos értelemben kedve­zőtlen hatással van a szén minőségének alakulására ? Az önjáró biztosító egységek ugyanis adott állandó ma­gasság kiképzését igénylik, a széntelep elvékonyodása. el- Vetödése esetén tehát med­dőt is vág a maróhenger. A géppel jövesztett szén kevés­bé darabos, mintha robban-' lásos módszerrel bányásznák, s bármennyire is ügyelnek a darabos szemhullásra, erősen aprózódik a kőzet. Önként adódik a kérdés: lehet-e minőségi munkát vé­gezni a szénbányászatban? A válasz egyértelmű: igen! A hogyanra pedig példa aho­gyan a borsodi szénbányá­szok dolgoznak. Persze, mind­ez nem véletlen, hiszen a vállalatnál örökös tóma a minőség fokozása, beszélnek erről termelési tanácskozáso­kon, műszaki értekezleteken. — A tisztán termelés nem könnyű feladat számunkra, hiszen jelentős mennyiségű éghetetlen anyagot is fel­színre küldünk — említi Kő­halmi István. — Januárban a kibányászott termék 3.7 százaléka, 17 ezer tonna volt a meddő. Mind a munkahe­lyi, mind a külszíni meddő- válogatást már régebben be­vezettük az aknáknál. A be- rentei szénosztályozóműben dolgozó asszonyok és lányok az említett hónapban 14 ezer tonna meddőt szedtek ki a szállítószalagokon utazó szén­ből. A szén minőségét azáltal is javítják, hogy óvják a vízszennyeződéstől. A föld alatti munkahelyeken úgyne­vezett csorgákban vezetik el a vizet, összegyűjtik a zsom- pokban, majd szivattyúk se­gítségével továbbítják a kül­színre. Elterjedt az utóbbi időkben a rétegvizek fúró­lyukakkal való előzetes le- csapolása, ami ugyan sqk pénzbe kerül, mégis megéri a ráfordítást. A vállalat nyolc termelő­üzemében kibányászott szén 43 százalékát a háztartások­ban, 57 százalékát az ipar­ban használják fel. A legna­gyobb ipari fogyasztó a Bor­sodi Hőerőmű, ami a szén 47 százalékát hasznosítja gőz- és villamos energia előállí­tására. A szenek milyenségét szigorú szabványok írják elő, s ezek alapján jut a szén­bánya vállalat az árbevétel­hez. — Az idén 360 forint 50 filléres átlagos árbevételt terveztünk, azaz ennyiért ad­juk el a szén minden egyes tonnáját — tájékoztat a szak­' ember. — Egyszérű számtani művelettel tehát bárki kiszá­míthatja, hogy éves árbevé­telünk megközelítően 1,85 milliárd forint lesz. A magasabb fűtőértékű, darabosabb szénért érthetően többet adnak a piacon. A szemnagyságot alapul véve, a legértékesebb szén a kocka­darabos, melynek tervezett aránya 33,2 százalék. Ezt ál­talában elérik, illetve túl­szárnyalják az aknáknál. Egyébként a szocialista bri­gádokat ösztönzik a tisz­tább, darabosabb szén ter­melésére, hiszen amennyiben elmaradnak az előírástól, ak­kor 25—25 százalékkal csök­kentik a mozgó prémiumu­kat. — A szén nyolctizedét ma már gépesített frontokról küldik a felszínre. Könnyű belátni tehát, hogy ezeken a tömegtermelő munkahelye­ken lehet és kell a legtöb­bet tenni a minőség javítá­sáért. A megfelelő élű, dő- lésszögü vágókésekkel ellá­tott maróhenger darabosabb szenet jöveszt. Kulcsszerepet töltenek be a gépek kezelői, hiszen ők irányítják, tartják karban a masinákat, gon­dosságuk, avagy lelkiisme­retlenségük döntően kihat a szén minőségére. — Sok múlik a szén to­vábbításán, szállításán is. Nemrégiben felmérést végez­tek a bányáknál, hogy mi­képpen lehetne csökkenteni a termék útközben valló ap- rózódását. A tapasztalatokat hasznosítva, úgynevezett zu­hanásgátlókat építettek be a gurítókba, a tároló bunke­rekbe, spirálcsúszdákat készí­tették. — Mit kívánnak tenni a szén minőségének további ja­vításáért? — kérdezzük be­fejezésül a minőségellenőrzé­si osztály vezetőjétől. — A korszerűbb, nagyobb teljesítményű maróhengerek vásárlása révén darabosabb szenet termelhetünk. A szén meddőtartalmának csökken­tése válogatással már nem fokozható, a járható út itt is a gépesítés. A .szénbányá­szati tröszttel történt megál­lapodás után megkezdődtek a kísérletek a kutatóintézetben egy modern szénmosó beren­dezés kifejlesztésére. A med­dőt és a szenet tökéletesen szétválasztó berendezést a berentei osztályozóban he­lyezzük majd üzembe, s a beruházás 100—150 milliós ráfordítást igényel. Kolaj László A következő lépés: az oltás Ahol szőlő. Kint re csak a metszőollók csattogása hallatszik. Bent, a kellemes meleget érezzük, a tágas termeket érzékeljük, s látjuk a serényen dolgozó asszonyokat. 'Zizzennek, néha reccsen­nek a kacsokkal összeölelke­ző, összegubancolódott, hosz- szúra nőtt szálvesszők, meg­bámult, fás testük ezer mó­don próbál kapaszkodni egy­másba." De hiába minden el­lenállás, az asszonyok gya­korlott keze rendet tesz a kuszaságban, szálanként vá­lasztják szét a vesszőtöme- get. S akkor már a metsző- olló nem ismer kegyelmet. A kéz parancsára gyakorta csettint, s ilyenkor mindig lehull egy-egy barna vessző­darab. Méretre vágott alany­vessző — szakszerűen, pon­tosan meghatározva így ne­vezik ezt- az 50 centiméter hosszú, kacsoktól megtisztí­tott, ceruza vastagságú vég­terméket. Kiszely L ászióné, Bodnár Barnáné, Holló Ferenc né és a többiek ... December vé­gétől bíbelődnek az alany­vesszők méretre vágásával, itt aj Ültetvény tervező Vál­lalat tállyai telepén. — A saját anyatelepiink- röl december vénén takarí­tottuk be a termést, mi úgy nevezzük ezt a folyamatot: letermelés. Azóta állandóan tart a feldolgozás Persze már egy jó ideje andornak- tálnni anyagot dhloozunk tel, mivel a miénkkel január kö­zepéig végeztünk — sorolja Kiszelyné, akinek már tíz esztendeje minden télen ugyanez a munka biztosít kenyeret. Nyolc óra alatt sokszor és sokat nyír a metszőolló, a csukló nem pihen. A mű- sza'k végére elfáradnak a végtagok izmai, meggémbe- rednek a szerszámot szorító ujjak. Ezzel az andornaktá- 'lvai anyaggal máskülönben is több a munka, ugyanak­kor a végtermék mégis ke­vesebb. — A mi alapanyagunk egész éven át jobban volt gondozva, ezért könnyebben is tudtuk feldolgozni. Keve­sebb volt rajta a kacs. nem találkoztunk ennyi öblyös, kacshasított vesszővel — mondják panaszképpen az asszonyok. 6 Egy dolgozó napi teljesít­ménye most. átlagosan 1200 —1400, méretre vágott alany- vessző. A bérezés teljesít­mény alapján történik. Ezer darabért 80 forintot kapnak. Hu jobb a nyersanyag, több a végtermék; olyankor az ügyesebb kezűek a kétezer darabot is elérik, és akkor a boríték is vastagabb ... * Székely Endre, a tállyai telep megbízott vezetője és Veszprémi Miklós telepveze­tő-helyettes elmondják, idén az anyateleoükről — még lábon — mintegy 360 ezer vessző előállításához elegen­dő anyagot adtak el a helyi Bártíai Szabó Gyula-Szak- szövetkezetnek, amellyel a vállalat hosszú távon kötött szerződést. A szerződés az oltványtermesztés fellendíté­sét célozza. — Nálunk- nincs biztosítva sem a terület, sem az olt- ványlermesztéshez szükséges egyéb kapacitás, ezért kötöt­tük meg ezt a szerződést a szakszövetkezettel, A szövet­kezet dolgozói beoltják a tő­lünk vásárolt alanyvesszőket, ezeket az oltványokat mi visszavásároljuk és magasabb áron külföldön értékesítjük. Az alkalmazásunkban álló dolgozók közül kilencen fog­lalkoznak oltvány elő f llitás- sal. Meggyőződésünk, anya­gilag jól járnak ... Az udvaron egy ponyvás teherautóra kétszázas köte­geltbe csomagolva alanyvesz- szőt pakolnak. Telik a plató a vesszővel, ezer ilyen köteg fér fel rá. — A feldolgozott andor- naktályai anyagot minden hé­ten teherautó viszi Abasárra, ahol az ottani Rákóczi Tsz tagjai oltják be — mondja a telepvezető. Az udvarra kihallatszik a metszőollók csattogása. Most már tudjuk, az épület falai között, tágas termekben, kel­lemes melegben, ahol az usz- szonyok dolgoznak serényen: szőlő van születőben. (ha) Az 1975 decemberében át­fa íriszlal Nem találok feleletei rá, vajon mit csinálhat a mun­kaidejének nyolc órájában az a fiatal, lány. akii újab­ban mindig ott látok egyik Borsod megyei nagyüze­münk irodájában. Ez az iroda, olyan „előszoba’’ fé­le, sokszor várakoztam már ott az üzem egyik vezető­jére, akitől gyakran kapok fontos, értékes információ­kat. A várakozás alkalmas a szemlélődésre is, cs így lettem figyelmes arra, ho­gyan lesz mind zsúfoltabb ez az iroda. Három éve még csak kelten iktattak, adminisztráltak itt. aztán szorítottak helyet a külön asztalt birtokló másik gép- írónönek, és néhány hete újabb ismerősöm lett. Az iroda sarkában egy szé­ken ott szorong egy kis­lány is, igaz, csak napi hat órában kénytelen kényel­metlen pózban nézni a semmit: Néha elküldik ugyan a szomszédos irodá­ba. még ritkábban az iro­daház melletti műhelyek­be is. Egyébként nem sok érdeklődést tanúsít a körü­lötte dolgozók papírmunká­ja iránt, Egyik alkalommal az esztergályos műhelyből jött vissza, és a kezében hozott papírokon ott maradt ola­jos ujja nyoma. Az iroda adminisztrátorai megrótták és sürgősen elküldték ke­zet mosni. Mert az irodai munkához tiszta kéz kell, És a kislány, akit valami­féle ostoba irodai munkát fétisizáló szemlélet arra kényszerűéit, hogy nap­számra üldögéljen, lehet többet nem is meri majd az esztergályos műhelyben gyakorlati munkát végző kortársait, a szakmát ta­nuló lányokat megkérni, hogy csak kicsit engedjék közel a géphez. Mert az történt ugyanis, hogy mi­után átadta az irodából küldött papírokat, odasom- fordált az esztergagéphez. Es az alatt a néhány perc alatt, míg közel volt az alkotást jelentő munkához, megérzett valamit abból, milyen nagyszerű érzés a tessék-lássék munka he­lyett valódi, mérhető és örömet jelentő munkát vé­gezni. Olyan munkát, amihez sokkal több kedve, talán tehetsége is lenne. Akkor hát mégis miért vá­lasztotta, vagy választatták vele ezt a kényszeredett, örömtelen munkakört? A feleletadáskor ifjú ismerő­söm elbizonytalanodott. A szülei valami olyasmit plántáltak bele, hogy neki fel kell emelkedni. Való­ban igaz, az esztergályos műhely a földszinten van, az iroda a második eme­leten... S. 15. adóit miskolci húskombinát megháromszorozta a Borsod megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat termelőkapa­citását. Kétszázezerrel több sertést tudnak levágni pél­dául egy év alatt és mint új lehetőség, megkezdődhetett a dobozolt sonka és a húskon­zervek gyártása is. De sok minden kell ahhoz, hogy egy ilyen jelentős kapacitásnöve­kedést maximálisan ki is tudjon használni egy válla­lat. Mert hiába képesek fo­lyamatosan termelni a gép­sorok, ha néha ra.ég az Is gondot jelent, hogy minden poszton mindenkor álljon egy ember. Nagy fluktuáció­val küszködik a húskombi­nát. noha igazán korszerű munkahelyeket és igényes szociális ellátást biztosít: Az optimális létszám elérése ér­dekében minden tisztességes módot megragad a vállalat, de mindezek ellenére is ke­vés az ember, a szakmun­kás és a segédmunkás is. Megkérdezhetnénk, hogy-mi- ért építettek ilyen nagy ka­pacitású üzemet, ha ilyen kevés a környéken a szabad munkaerő? Az előzetes fel­mérések nem számoltak ilyen létszámigénnyel. A vi­lágpiac diktál: a munkaigé­nyes termék drágább és ke­lendőbb nyugaton és kele­ten is. Ilyen a dobozos son­ka, amelyet csomagolni, cím­kézni kell. Hogy a mainál többet gyárthasson a kombi­nát, ahhoz sokkal több és több gyakorlattal rendelkező munkásra van szüksége. Egy új gyárban gondokat okozaz üzemeltetési rutin hiánya is. A gépek megismerése, a mun­kafolyamatok megtanulása időt vesz igénybe. A tandíj az éves eredmény összegét csökkenti. Mindenki előtt ismeretes, hogy milyen hathatós intéz­kedéseket kellett hozni a kö­zelmúltban azért, hogy le­gyen elegendő hús itthon, hogy jó áron exportálni is tudjunk. Az intézkedés hatá­sa pontosan mérhető az ál­latforgalmi és húsipari vál­lalatnál. Nos, a tanácsi szek­torban egy év alatt 14 ezer­ről 19 ezerre nőtt a koca- állomány és 5 ezer 200 ko­cával többet tartanak ma a borsodi kistermelők is. A korszerűtlen hizlaldák miatt nem mondható el hasonló jó eredmény a nagyüzemek Há­za tájáról. A vállalat nem tudta teljesíteni maradékta- lgnúl vágómarha-felvásár­lási tervét. Főleg a kister­melők portáján csökkent a tehénállomány, ennek okai összetettek. A vágómarha­export ennek ellenére jól sikerült, az élő állatok 80 százaléka A minőségű volt. Kedvező szerződések jöttek létre a vállalat és 28 mező­gazdasági termelőszövetkezet között a juhállomány növe­lésére, s ezek az együttmű­ködési szerződések több év­re szólóak. Itt kell megje­gyezni, hogy nagy hangsúlyt helyez a vállalat a partner­gazdaságokkal való jó kap­csolat kialakítására. A kapacitás kihasználtsá­gának mutatói egyetlen hús­ipari termelési tevékenység­ben sem érték el a száz százalékot 1976-ban. Az elő­zőekben taglalt, főként ob­jektív nehézségek mellett természetesen olyan okok is közrejátszottak ebben, ame­lyek csak részben foghatók rá a kezdeti nehézségekre. Nem volt például kielégítő a vágásokból nyert húski- hozaral mértéke, a mellék- termékek hasznosítása. A termelékenységi muta­tók alig haladják meg a nyolcvan százalékot, de 8.6 százalékkal magasabbak az 1975. évinél. Az Állatforgal- mi és Húsipari Tröszt ér­tékelte azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a borsodi vállalat kifejtett: a munka­erőszerzési akciókat. a számos évközi intézkedést, a karbantartó apparátus buz­galmát, a többféle, kitűnő minőségű új terméket és azt, hogy a megye hússal és hús­ipari termékkel történő el­látása jó volt az elmúlt év­ben. A tröszt jelentős összeget visszafizetett a vál­lalatnak a külkereskedelmi eredményből és így az éves mérleg 8,1 millió forint nye­reséget mutat. A dolgozók nyereségrészesedés gyanánt 17 napi bérnek megfelelő összeget kapnak. A- vállalat minden dolgo­zója tudja, hogy nem a fel­lélegzés ideje köszöntött be 1977-tel, hanem a bizonyítá­sé. Szűnőben vannak az ob­jektív nehézségek, a húsipar és a népgazdaság több és jobb terméket — eredménye­sebb -gazdálkodást vár. A húskombinátnak a jövőben fizetnie kell, törlesztenie a beruházási összegért. Vannak már tapasztalatok, gyarapo­dott a szaktudás és konkrét tervek születtek a tartalékok kiaknázására. Ésszerű mun- kaerő-átcsoportosítási prog­ramot határoztak meg, fokoz­ni kívánják a teljesítmény­bérben dolgozók arányát, mindenütt bevezetik a mun­kanormákat, csökkentik a géphibából adódó állásidőket és a kiesett munkaórákat, ösztönzőbb prémiumrendszert vezetnek be. Intézkedési ter­vet dolgoztak ki továbbá a költségek csökkentésére, a ta­karékosságra ... Nem eléged, nek meg a tavaly elért 5,9 millió dollár értékű export­tal. - ' Az első hónapok eredmé­nyei azt mutatják, hogy ha­tékonyak a vállalati intézke­dések. A termelés program- szerű. JLcvay Györgyi A Diósgyőri Papírgyárban a dolgozók többsége nő. Képünkön éppen cukrásztálcát készíte­nek. A régi gépsor mellett ni ár modernebb, új géppel végzik ezt a munkák

Next

/
Oldalképek
Tartalom