Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

1977. február 24., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Az anyagellátás buktatói

Feljegyzések a MÁV Járműjavítóban

— Légfékszerelő-lakatosok vagyunk, a szakmánkban bárhol dolgozhatunk — mondja Ignácz Zoltán, a MÁV Kiváló Brigádja címmel kitüntetett közösség vezetője. — Amiatt azonban már igenis bosszankodunk, ha nincs lég- fékalkalrész, s más munkára kényszerülünk, például alvázat kell javítanunk. Hogy mentsük a menthetőt, ezért gyakran bontótelepekre futkosunk anyagért, felújítjuk és ismét felhasználjuk a régi alkatrészeket. Ám, meddig lehet ezt így csinálni?!

Országos gondról van szó, hiszen sokfelé akadozik a folyamatos anyagellátás. A hiánycikkek listája üzemenként változik, s — sajnos! —mostanában meglehetősen „gazdag”.

— Minket különösen érzékenyen érint az anyaghiány, mivel a MÁV Miskolci Járműjavító Üzem anyagban nagyfogyasztónak számít — jegyzi meg Hajdú Pál, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője. — A 35 típusú kocsi javításához ötezerféle anyagot használunk fel, ez évben 120 milliós értékben. Az összeg a ráfordítási költségek kétharmadát teszi ki, s akkor még nem is említettem a hatvanmilliós any ages fogyóeszköz készletet.

Az üzem anyagellátása központi megrendelés alapján történik, ami nem éppen kedvező. Miután sokszor kapnak egyes igénylésekre nemleges választ, saját maguknak kell a szükséges anyagokat beszerezniük. Ez a tevékenység komoly utánjárást igényel, nem beszélve arról, hogy kevés a rendelkezésünkre álló pénz. Az elmúlt évben 11 milliót költöttek anyagok vásárlására, : s háromszorosan lépték túl a megengedett határt, Az illetékesek tarthatják is majd érte a hátukat...

— Soha ilyen rosszul évet még nem kezdtünk, mint az idén — panaszolja Varga Zoltán üzemigazgató. — Rendszeresen anyaghiánnyal küzdünk, ennek következtében akadozik a munka, ideges . a légkör. Nagyok a feladataink, hiszen hétezer kocsit kell kijavítanúnk. Ebből jottányit sem engedhetünk, mert a vasútra éves szinten

134 millió tonna áru elszállítása vár. A tennivalók ellátása ugyanakkor elképzelhetetlen üzembiztos vagonok nélkül.

A VII A osztály részlegvezetője, Tanyi Ferenc gépelt jegyzéket mutat:

— íme a hiánycikkek lis- • tája. Csak nálunk negyvenhatom tetei! Az üzem összes anyaghiányát képtelenség lenne pontosan felmérni. Az első negyedévre 211 löbblen- gelyes fővizsgát. 350 több- tengelyes futójavítást és részlegvizsgát, valamint 30 YP- tipusú sínmezö szállítókocsi elkészítését irányozták elő számunkra. De hogyan feleljünk meg a követelményeknek, ha az eddig eltelt, nem egészen két hónap alatt is már háromszor kellett átcsoportosítanunk a létszámot?!

Az évet az önműködő szerkezetű dozátoros (Fads) kavicsszállító kocsik javításával kezdték. Rövid ideig végezték ezt a munkát, ugyanis kiderült: nincs 14 és 15 colos gumikarmantyú, a munkahengerhez és a fékhengerhez. Átálltak a sínmezö szállítókocsik gyártására, ám csak huszonegyet készíthettek el belőle, mert elfogyott a 260- as U-tartó. Jelenleg kohászati kocsikat állítanak elő, viszont ez a munka sem haladhat zavartalanul, mert kevés a 6 és 10 milliméteres acéllemez.

— Minden átállás egyenlő egy kudarccal — ismeri el tárgyilagosan a részlegvezető. — Bármennyire is igyekszünk őszintén beszélni az emberekkel, alig használ valamit. Az ilyen ideges hangulatban aztán törvényszerűen szülik egymást a szervezetlenségek, hatványozottan jelentkeznek a hibák. A dolgozók kapkodnak, sietnek, amiért nem is lehet nagyon őket elítélni, elvégre teljesítménybérben fizetik vala- mennyiüket.

Nyeste István gyárrészleg- vezetö megerősíti az elhangzottakat. Hozzátészi: a rossz anyagellátásban felelőtlenség volna csak a gyártókat hibáztatni, lévén, hogy saját területükön is bőven akad még tennivaló. A MÁV például nem mindenkór időben adja be a kocsikat javításra,

s ez Tokozza a nehézségeket. Előfordul, hogy egyidőben sok vagon érkezik be karbantartásra, máskor viszont kevés. A tervek betartatására, az ütemezésre tehát jobban oda kell figyelniük az illetékeseknek'.

Az említett anyagféleségeken kívül mi minden hiányzik a járműjavító raktáraiból? Hajdú Pál ezeket nyilatkozza:

— A szükséges félezer fajta kötőelemből mindenkor hiányzik néhány tucatnyi. Megemlítem az M—24-es csavart, 00-től 140-es méretig, az ászokcsavart, kúpos kivitelben, továbbá az illesztő- csavart. Ezeket szükségmegoldásként vagy mi gyártjuk, drágán és elavult módszerekkel, vagy kisiparosnak adunk megrendelést az elkészítésükre. Hiánycikkek a szögacélok, az A—50-es és A—52-es acéllemezek, illetve egyes szerszámok, gépalkatrészek. Kirívó eset: öntött csőszárat fejjel már két és fél éve nem kaptunk az acélöntő- és csőgyártól.

— Mit tudnak tenni ebben a helyzetben?

— Amit csak lehet, mi magunk megbütyköljük. Mi tagadás, naponta kénytelenek vagyunk megalkudni, megszegni az előírásokat. A 10- es kapupánt-csavar helyett hatlapfejü csavarral fogatjuk fel a faburkolatú kocsik oldalait. holott ez drágább, s roncsolja a fát, vagyis csökkenti az élettartamát. Ütközőtányér és ütközőszárny gyártásához a szabványban szerepeknél alacsonyabb minőségű acéllemezt és acél-' -csövet használunk, mivel a jobb minőséget lehetetlenség beszerezni.

Vannak tehát MÁV-rende- letek. amelyek minden bizonnyal fontosak, csak éppen a betartásuk ütközik anyagi jellegű okokba.

Az bizonyos, hogy tarthatatlan a mostani állapot az üzemben. Illusztrálásként szolgál ennek megítélésére az, amit Tari Ferenc mesélt:

— Megállított egy csoport- vezető, s kért, adjak neki 6 darab csavart. Nem tudtam rajta segíteni...

Kolaj László

Este tíztől reggel hatig

Éjszaka a hűtőházban

A Magyar Hűtőipar Miskolci Hűtöházában ezen az éjszakán körülbelül ötvenen dolgoztak. Legtöbbjük vidékről indult, este hét-nyolc óra körül, hogy időre érkezzen. Nagy részük lány, asszony, akik már évek óta „váltóba” járnak. Fizikai munkát végeznek, egy-egy műszak alatt sokan mázsákat emelnek. Vastag munkásruhában, pulóverben, kiskabátban dolgoznak a hidegben, ami ilyenkor télen tálán még csípő- sebb, mint az év más hónapjaiban.

A feldolgozó egységekben mintha csak gépek • dolgoznának: a szalag elejénél levő tartályokban ládaszám emelik be a burgonyát, s a berendezés végén mosva, hámozva, hasábra vágva, fagyasztva, sütve kerül a zsákokba. Égy műszak alatt —. ha nem áll le a berendezés — 1.5 vagont kell feldolgrzni. Addig, amíg a szalagon fut a burgonya különösebben nem veszi igénybe az ember erejét. De amikor a zsákolásra kerül a sor, próbára teszi a zsákolóban dolgozó asszonyokat.

— Négyen vagyunk itt. és egy műszak alatt 150 mázsa hasábburgonyát kell csomagolnunk — mondja Kiss Er- nöné, aki több, mint tíz éve hűtőházi munkás.

Szalaszendről jár be minden nap. s ha el akarja érni a műszak elejét, már este hét órakor indul otthonról. Az éjszakai műszak a „legrázó- sabb”. Nehezebb ilyenkor megmozgatni másfél tonnát, álmos is az ember, beszédre pedig nem jut idő. Mint a legtöbben, ő is teljesítményben dolgozik. A havi két és fél ezer forintért itt meg kell dolgozni.

— Naponta hat órát utazom. Szalaszendről nem éppen pihentető a bejárás, ezután a műszak után is lesz délelőtt tíz óra. amikor hazaérek.

*

Éjfél után jár az idő. Puskás József művezetővel járjuk a hűtőházat.

— Nyáron más a helyzet — mondja. — Akkor, amikor a különféle gyümölcsök és zöldáruk szezonja van itt. ki lehetne a kapura tenni a ..telt ház” táblát. A feldolgozásban akkor van a csúcs. A dolgozók is jóval többet keresnek, és természetesen jóval többet is dolgoznak.

Ahol a felezett, mélyhűtött szilvát tasakolják szintén asszonyok dolgoznak. Unalmas munka, különösen éjjel. Először a behajtott kartono'- kat bontják ki. Utána következik a rekeszek fel töltése, majd a ragasztás, a címke elhelyezése és legvégül, a szi- getelöpapirok behelyezése után a kész — ötkilogrammos csomag — elszállítása. Ezt a munkát csak kézi erővel lehet végezni. Egy műszak alatt az itt dolgozó nők egyenként 1300 kilogramm súlyt emelnek meg. Mont- vajsaki Lászlóné is. Ináncs- ról jár be, a férje — ellentétes műszakon — szintén itt dolgozik.

— Alig találkozunk — mondja. — Az átlagfizetésem két és tél ezer forint, nyáron azonban ettől sokkal több. De akkor fárasztóbb is a műszak, sokszor túlórázni kell. Hogy miért vállalom? Hat éve dolgozom itt. jó a kereseti lehetőség és valahogy „hozzánőttünk” a nehéz munkához.

*

A hütőház lelke a gépház. Itt „csinálják” a hideget, amely a több vagon áru frisNők az üzemben

A Beton- és Vasbetonipari Müvek Miskolci Gyárában Szabó Sándorné. Pető Jánosné és Búza Jánosnc mozaiklap gyártása közben. Fotó: Szabados György

A többletből szépül a lakás

Normában

Önálló tudományos csoport alakult

A hét elején a Miskolci Pamutfonóban a MTESZ Borsod megyei Szervezetén belül megalakult a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület első önálló üzemi csoportja. Az alakuló ülésen megjelent Tóth Béla, a TMT képviselője és dr. Nagy Kálmán, a MTESZ ' elnökségének képvi- selöje. Öttagú vezetőséget választottak. amelynek elnöke dr. Szigethy Tibor, a fonoda igazgatója lett, és elfogadták a munkatervet -is. Régi kívánság teljesült az önálló csoport megalakulásával, amely egyben bázisa is lesz a borsodi könnyűipari üzemekben később alakulandó csoportoknak.

seségét biztosítja. A tárolókban —27 Celsius-fokig, a gyorsfagyasztóban pedig —46 Celsius-fokig megy le a hőmérő higanyszála. A hűtőtér) rendszer több tucat kilométernyi hálózatában 30 tonna ammónia biztosítja a fagypont alatti hőmérsékletek Holló László gépész mondja'-:

— Egy gondunk van, mégpedig az, hogy nem kapunk védőitalt. A különböző értekezleteken már szóvá tettük ezt, de eddig mégsem oldották meg. Á tröszttől azt válaszolták, hogy ennek a hűtési rendszernek nem szabad „engedni”, de hát ez a rendszer is „enged”. Teljes tömítést nem lehet elérni, ezt „fent” is tudják. Jelenleg is harminc százalék a levegő ammónia-szennyeződése, és ez az évek során kikezdi a dolgozók gyomrát, légútjait. A bérre nem lehet panaszunk. de hát az egészség még fontosabb.

*

Kint már világosodik. A munkások és a művezető is fáradtabb, mint este tízkor, Lassan veget ér a műszaki Gépállás nem voll, a mai napra kitűzött ..termelés'' hasábburgonyából és felezett szilvából eléri a tervezett mennyiséget. Az asszonyok indulnak átöltözni, indulnak haza. Sokan közülük bizony csak másfél-két óra múlva kerülnek ágyba. Azután este kezdik elölről...

Pusztaíalvi Tivadar

A Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukciója több szempontból megváltoztatta a gyári dolgozók életét. Sablonos szólam, — mert néhol elkoptatták —, de a csoko- iádégyári munkások valóban nagy családdá kovácsolódtak, mégpedig olyanná, amelyben számítanak, sokat jelentenek a történések. Senkinek sem közömbös, hogy mennyire tudnak megfelelni az elődök állal megteremtett, kivivőit világhírnévnek. iN agyőt fejlődött a világ, fontos volt tehat. hogy mennyiségileg és minőségileg fejlődjék a szerencsi‘termék is.

Tóth István termelési osztályvezetővel végigmegyünk a gyáron. Megcsodálunk egy- egy ügyes gépet, gépsort és, ahol látjuk, hogy nem zavarunk túlságosan, néhány percig elbeszélgetünk. A feldolgozó üzemben először Kis- várdai Júliával találkozunk. Megtudjuk tőle. hogy tavaly osztálykiszolgálóként, most selej tol vaszt oként dolgozik, egyébként 12 éves korában lépett be először a gyárba, egyszer leszámolt, de summa summárum, régi dolgozó már.

— Nyolcéves a kisfiam, egyedül nevelem, sok mindenben érzem a gyár segítségét. Tavaly ősszel kértem, hogy helyezzenek teljesítménybéres munkakörbe.

— Milyenek a tapasztalatai?

— örülök, hogy így alakult, átlagosan 400 forinttal magasabb a fizetésem. A többletből kitelik a lakbér. kitelik néhány könyv, vagy egy szép váza, ebből csinosítom a lakást és a kisfiamnak is több ajándék jut..

Kubi Károlyné, súlyos műtéten esett át és a teljes gyógyulás után ő is sa.iat kérésére került „normás” helyre.

— Szeretek szalag mellett dolgozni, nem tudom miért, de nekem - kényelmesebb is. A jövedelmem jelentősen nőtt. néni marad el a férjem fizetése mögött.

Turánszki Ferencné húszéves. nemrég jött vissza a szülési szabadságról.

— Három műszakba jöttem vissza, nemrég vettünk lakást, keli a pénz. A munka sem nehéz a gép mellett, egyetlen műszak alatt megtanultam. megszoktam az új munkát.

Szilágyi Zoltánná, a feldolgozóüzem főművezetője sajnálkozik, hogy nem beszélhetünk most azokkal, akik időközben cukrászipari szak- képesítést szereztek. A másik műszakba jönnek majd. A bizonyítvány és a norma

bevezetése jelentősen megnövelte a fizetésüket.

— Egyéb előnyei is vannak a normának — mondia. — Jó kollektíva a miénk, de azért senki sem tagadja, hogy az órabéres időkben egv-két. ember ' lassította a munka ütemét. Teljesen érthető: ha látom, hogy a szomszédom lassú, minek hajtanék én. ha a bérem azonos az övével. Konfliktus is adódott, ilyen okokból, mert aki tudja magáról. hogy- gyorsabbak, biztosabbak a mozdubtíai. «M?az nehezen viseli el, hogy any- nyit keres, mint a leglássúbb ember. Mindent összegezve: találkoztak a vállalati és az egyéni érdekek.

Hasonlóképpen vélekedik a cukorkaüzem főművezetője, Árvái Józsofné is, majd bemutatja a formázó munka- brigád vezetőjét. Slíz Istvánt. El kell távolodnunk a géptől. mert nem halljuk egymás szavát. Egy fiatalember azonnal a helyére áll.

Visszakérdez: — Milyen hatással volt a norma bevezetése a brigádszellemre? Ma már nincsenek olyan nézeteltérések. amelyek azelőtt abból adódóan voltak, hogy vannak lelkiismeretes és kevésbé lelkiismeretes munkások. Ma mindenki igyekszik, mert zsebre megy a játék. Jobban kihasználjuk a'munkai dót.

— A formázóbrigád géppel dolgozik és a gép elromlik időnként. Szenved-e hátrányt ilyenkor a brigád?

— Igazságos rendelkezés van erre, de még nem tökéletes. Az emberek teljesítőképessége változó. Vannak műszakok, amikor átlagon felüli kedvünkben vagyunk, máskor meg lassúbb az iram, hiába is erőltetjük magunkat. Ezek a teljesítményingadozások kiegyenlítődnek. De mi van. ha a gép éppen akkor romlik el, amikor nii játszva túlteljesítenénk a száz százalékot? A karbantartók nem mindig sietnek, nekik nem kerül oénzbe az idő. órabérben dolgoznak.

A termelési osztályvezető közbeszól, elmondja, hogy a gyár illetékesei most foglalkoznak a karbantartók bérezésével. olyan megoldáson törik a fejüket, amely érdekeltté teszi majd őket is a teljesítmények alakulásában.

Pontos adatot nem sikerült megtudni, de a gyári dolgozók köVüibelü) 90 százaléka dolgozik jelenleg normában. Ebben az évben tovább nő az arány, hiszen i norma- rendszer mindenkinek meg tetszett Szerencsen.

Lévay Györgyi