Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-22 / 44. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A, 1977. február 22., kedd A képernyő előtt Dobozy filmje, meg egy bohózat Az elmúlt müsorhé'íen a IX. magyar játékfilm-szemle adta elfoglaltság miatt meglehetősen hézagosán láthattam a képernyőt, de így is módom volt megnézni a Dobozy Imre írta és .Mihályfi Imre rendezte kétrészes tévéfilmet, A tizenhetedik nap című alkotást. S ez megérdemel egy, az átlagosnál hosszabb feljegyzést. Abban a kivételes helyzetben láthattam A tizenhetedik nap két részét, hogy a két adás közölt moziban is ültem és a szemle programjának keretében megnéztem A királylány zsámolya című mozifilmet, amelyet ugyancsak Dobozy Imre írt (s Fejér Tamás rendezett), történést idejében, mondandójában, nagyrészt fordulataiban is közeli rokona a tévéfilmnek, s mindkettő távoli leszármazottja a már szinte klász- szikus értékűként emlegetett, lí)S5-ös Dobozy—Keleti filmnek, A tizedes, meg a többiek című remekműnek. Ez a távoli leszármazás azonban — sajnos — nem értékjelző sem a tévé- film, sem a mozifilm esetében. A mozifilmről érdemben majd márciusi bemutatásakor kell szólnom, de említése itt is elkerülhetetlen. A felszabadulásról, közvetlen előzményeiről kevés magyar film született. Legalábbis történelmi súlyához mérten kevés a magas értékű Alkotás. Dobozy Imre több filmet is írt, és azokban változó művészi hatóerővel jelenítette meg azt a kort, amelyben, és azokat a körülményeket, amelyek között magyar emberek, magyar katonák várták a történelmi fordulatot, miként viselkedtek a változások napjaiban, mivé lettek közvetlenül a felszabadulás után, miként reagállak egy új világ napfelkeltére. A tizenhetedik nap tizenhét nap történetében mondja el, miként jutott el néhány merőben más neveltetésü magyar tiszt a háború egyszerű megúnásától, és a németekkel való szinte véletlenszerű szemberfordulástól — néhány katonával együtt — a tudatos harc vállalásáig, amikor már nem egyszerűen karhatalmi feladatokat kell ellát- niok, hanem kitörni készülő német egységekkel megküzdeni a szovjet haderők segítőtársaként. Dobozy Imre — mint ismeretes — maga átélt hasonló napokat, s talán új tévéfilmje is egy önéletrajzi töredék átfogalmazása. Hitele vitathatatlan. Nagyon jól tudjuk, hogy Horthy tisztjei — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — nem váltak egyik napról a másikra antifasisztákká, aktív antifasiszta harcosokká. Még ha a német kommandót már el is unták, az úri magyar világhoz kötődtek ezer érzelmi és érdek-szállal. Átállásuk őszinteségét kétkedéssel kellett fogadni, s ha maguk talán meggyőződéssel tették is, amit tettek, környezetük erősen lefékezte őket. Ezt ebben a filmben is érzékelhettük. De mindent elsősorban a történet felszínén tapaszhaló fordulatokból. Igen sok, a felnőtt néző számára ismerős történés, jellemző motívum sorakozott fel e filmben. Talán több is, mint egyetlen alakulatnál adódhatott, s nem egy közülük csökkentette a másiknak a hitelét. Bevallom, én még akkor sem voltam meggyőződve a két tiszt őszinte gondolkodás- és szemléletváltásáról, amikor az utolsó kockákon ütközetbe indultak, mert azt nem ^ábrázolta meggyőző hitellel a film, hogy ezek az emberek valóban megváltoztak-e tizenhét nap alatt, vagy mentek, mert mást nem lehellek, Lehet, hogy később igaz hősök lettek, de lehet, hogy a koalíciós időszak restaurációs kísérleteinek katonai segítői közé kerültek. Fordulatos történetet kaptunk, de jóval kevesebb lélektani motivációt láttunk, mint a. téma kívánta volna. Egyes részek oktalanul elnyúltak, mások már-már sematikus mozzanatokká tömörödtek. Pedig megért volna ez a téma valamivel több írói és rendezői gondosságot is. ■Ve Nem láthattam a hét bizonyára egyik legszórakozlalóbb adását, a Ki mit tud? soros fordulóját, láttam viszont A szabin nők elrablása című zenés bohózatot, örülök, hogy láthattam. Régi-régi ismerősöm ez a bohózat, a hajdani vándor- színész dali társulatok, meg a vidéki rejtett drámaírók karikatúrába hajló históriája. A színpadi változatot többször is láttam, többek között Bilicsi Tivadarral Rettegi Fridolin szerepében, meg éppen másfél évtizede a miskolci kamaraszínházban (mert akkor még az is volt!). Fordulatai, dalbetétei ismerősek hát, s ezért vártam a találkozást. A Tv Zenés Színháza sorozatban bemutatott játék nem okozott csalódást, még ha nem is sorolható a sorozat legigényesebb' és legsikeresebb vállalkozásai közé. Száz percnyi szórakozást ígért, s azt nagyrészt meg is adta. Talán valamivel inkább háttérbe szorult a tévés átdolgozásban Rettegi Fridolin, hiányzott egy-két, a színpadról ismert bon mot, de egészében kellemes szombat estét biztosított. Különösen tetszett Bilicsi Tivadar és Márkus ,László. ' Benedek Miklós Két képzőművészeti monográfia A művészet kiskönyvtára című. méltán népszerű sorozatában két monográfiát adott közre a közelmúllhap a Corvina Kiadó. Az. egyik valójában nem új. hanem harmadik kiadás: Telemi Katalin Benczúr C-yuláról szóló kötete, amely 52 festmény — részben színes — reprodukciójával. több .szöveg- közti fotómásolattal kiegészítve mutatja be korának népszerűségben felülmúlhatatlan festőfeiedelmét. több évtizedes, egészen a húszas évek végéig ható és a magvar művészeti életet döntően befolyásoló tevékenységét. A kötetből a széles körben ismert, nagyszabású történelmi kompizíciókon ,kívül arcképeinek, életképeinek, mitológiai jeleneteinek legjavát is megismerheti az érdeklődő olvasó. / Ugyancsak Telepv Katalin a szerzője a másik. Iványi Grünwald Bélát bemutató kötetnek. Ezt is félszáznál több festmény reprodukciója. sok szövegközti kép gazdagítja. A szerző évekig tartó kutatómunkával hozta felszínre Iványi Grünwald különböző alkotó korszakainak legértékesebb müveit. A kötet mintegy hiánypótló is, mert a naeybánvai művésztelep tagjai közül már csak Iványi Grünwaldról nem jelent meg monográfia s a nagyközönség főként az élete vége felé. nem ritkán a kereskedelem csábításainak engedve alkotott: munkáit ismeri. Telepy Katalin tanulmánya alapja lehet az Iványi Gr ii n wald-él e lm ű élőit, éle lektől mentes, elfogulatlan értékelésének-. Boros Zsolt rajza Ady-emlékest Nem leszállított helyárak... Ady Endre születésének 100. évfordulójára emlékeznek Sárospatakon február 22-én, kedden. Este 7 órakor a Rákóczi Gimnázium dísztermében dr. Király István, Kossuth- és állami díjas egyetemi tanár, az ősi iskola egykori diákja tart előadásL Ady Endre költészetéről. Egyik szakközépiskolánk negyeaik osztagának szülői értekezletén hangzott el — szülő, édesapa szájából a következő vélemény: — A fiam. sajnos nem tanul tovább. Hiába biztattam. Az a véleménye, hogy dolgozni megy, szakmáját kamatoztatta. Bejön hozzánk az üzembe, ahol én is dolgozom, szakmunkás lesz. így. leszállítóit helyáron kezdi az életpályáját. Mit lehelek? Esetleg később megszerzi maid a technikusi képesítési. A több éves tapasztalattal rendelkező mérnöktanár osztályfőnök, — maga is hasonló gonddal, hasonló helyzetben levő szülő — a megjegyzésre frappánsan, egyenesen reagált: — A fiú, tanulmányi eredményét tekintve jelentkezhetett volna főiskolára. Megkapta volna tőlem a szükséges javaslatot. Véleményem szerint azonban helyesen döntött. A mi feladatunk, iskolánk elhivatása elsősorban az, hogy magasan kvalifikált, érettségizett szakmunkásokat képezzünk és neveljünk. A város, a megye számos nagy- és középüzeme százszám várja, kéri tőlünk a végzősöket. legtöbbjüket mint leendő középvezetőt. Sajnos, az igényeknek csak elenyésző részét tudjuk kielégíteni. Az egymást követő évek első hónapjai a társadalmat alkotó családi közösségek jelentős részénél kisebb-na- gyobb viták, szócsaták közepette. a fiatalok életpályáját, élethivatását eldöntő eszmecserékkel telnek el. S e meditációk sokszor bizony a kii. lönböző nézetek összeütközésével párosulnak. Attól függően : mennyire valóban reális, valóban társadalmi szinten gondolkodik a szülő és a végzős diák: mennyire reális, vagy irreális a diák W pességenek, értékének meg méretése. Bizonyos vonatk* zásban érthető ez. hiszen s# szülő fia, lánya életútját sze retné arra a pályára irány1 tani, amit ö maga egykor»* objektív társadalmi, anyai okok miatt nem érhetett e S az igazi csalódás sok es«1 ben nem akkor követkéz*1 be, amikor a, gyermek vél* ménye, elképzelése más, 1>* nem akkor, ha a szülő i*’ pirációjára hallgatva nek1 vág a lehetetlennek és es? leg csalódik. Egyetemek, íf iskolák statisztikái, a tans# kék, tanárok „emléktára1 számos tényt, tragédiát, fi* talkori meghasonlást őrizni e témakörből. Mert a búid csalódása; a rádöbbenés’ * ön-túlértékelésre, egy égé’ életre szóló, kiható bátort* lanság, csalódás kezdete 1* hét. A cikk elején említett s8* lői vélemény adott esetbe1; társadalmi szükségleteid adott szintjén más, társad*! mi Jellegű problémára is uta Közismert1 tény, hogy sza* középiskoláinkban. — kük nősen egyes szakterületeit* tekintve — sokszoros a tv jelentkezés. Jelentős teW azok száma, akik — mel mások jobban megfeleltek* iskola által támasztott „meí méretes” követelményén* — kívül rekedtek az iskoi kapuján. Pedig céljuk az >s kolatípus céljával megeg)’* zően az volt, hogy jó szid; emberekként dolgozzun*; majd az érettségi, s az ez** párosítóit szakmunkásba nyitvány megszerzése utá* Borsod megyében éven* kétezer körüli fiatal vég* a szakközépiskolákban. (á idén 2024. s 2472 első é?6’ fogadnak az iskolák.) gyénk nagy- és középüzen'* ezzel szemben több mi* tízezer jól képzett szakm11* kast várnak. A szakmunka* képző intézetek által kikéi zett fiatalok létszámát teki"’ ve is csak 40—50 százalék* sikerül betölteni a munkáik lyeknek, gazdasági, termek;' feladatainkat tekintve a h* ány évről évre nő. EgyáU*' Ián nem közömbös teh*- hogy a szakközépiskolát vég zettek hány ..százaléka fogk1' ja el azt, a posztot, amely1' készült, gyümölcsöztél! ‘a tár sadalom számára azt a szak mai és anyagi „befektetést amelyet tanulásához ‘ n<& éven keresztül az állam bi* losított. Ha a számadalokn* maradunk, tény hogy j szakmunkásképzőben végzc!' továbbtanulók létszámán** egy részét „pótolja” a ginT náziumokban végzett és k vább nem tanulók szán’* Csakhogy: akik a gimná# um befejezése után nem >*' nulnuk tovább — ha szak mát választanak. — még lek aláb két évig nem jöhetne' számításba, mint. ezakmunK* sok, mint a társadalmi te*' melésben tevékenyen rés* vevő állampolgárok. A kies*- tehát mindenként jelentősA szülők, a tanárok, az js' kólái közösségek hozzáállni meghatározó a fiatalok ék1' útjának orientálásában, i) ej' zel párhuzamosan jelent0’; nagymérvű a felelősség is. 4 elmúlt évek tapasztalatai, j' pályaválasztást egyre inkát" reálisan, tudományos, szűk mai hozzáértéssel ' segí'1 munka feltétlenül a jó ir* nyú fejlődést tanúsítja. ESf egy példa azonban még d gyelmezlet arra. hogy az ed1' béri értékek, a munkait*' lyek. a társadalomban elfok lalt és elfoglalható poszt?1’ megítélésében nem mind*; reális. „Leszállított helyáro^ értékel olyan alkotó te?*' kenységet. amely a társad*' lom szempontjából nélkülit*' hetetlen. S mindezt ros** mérce, helytelen. szuWeld1' értékítélet alapján: Főnk’ társadalmi, társadalompoli11' kai íeladal változtatni ** ilyen szemléleten.. Barcsa S> Ä húskombináthoz felveszünk — tehergépkocsi-vezetőket, — autóbuszvezetőt, — mérlegjavítót, — autófényezőt, ‘ — autóvillamossági szerelőt, — motorszerelő mellé segédmunkást, — férfi, női segédmunkásokat betanulásra, férfi, női segédmunkásokat, — férfi öltözőőröket (lehet nyugdíjas is), — raktárosokat (kfészáruraktárba). Jelentkezni lehet a húskombinátban, a 8-as autóbusz végállomásánál. / Továbbá felveszünk ózdi és sátoraljaújhelyi üzemünkbe — férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet az ózdi és a sátoraljaújhelyi üzemvezetőnél. i