Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

1977. február 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ■V­Hétköznapok küzdelmei a diósgyőri durva- és középhengermüben 1976 a diósgyőri kohászat középhengermüvében rekord­év volt. A kollektíva — a tervezettől — 15 ezer tonná­val több termék gyártását vállalta, és ez még plusz négyezerrel több lett. így — fennállásuk óta először — 314 ezer 88 tonnás eredményt jegyezhettek be az üzem tör­ténetébe. A rendelések 9!),!) százalékának, a járműprog­rammal és a kormány által kiemelt nagyberuházásokkal kapcsolatos feladatuknak tel­jes egészében eleget tettek. © — Tudjuk, megértettük: népgazdasági szempontból szükséges az egyenletes ter­melés, kiszállítás. A vasút >gy tud kocsikat biztosítani, s a feldolgozó üzemek is így tudnak hajrák nélkül, egyen­letesen termelni. A legfon­tosabb — magyarázza Tóth Aurél üzemvezető — a prog­ram megfontolt, jó összeál­lítása. — Nincs tárolási helyünk, így lehetőleg olyan megren­deléseknek teszünk eleget, amelyeknél a szállítás folya­matos. A járműprogrammal kapcsolatos termelést rend­szerint a negyedév elejére ütemezzük, hogy legyen idő az adott műveknek a henge­relt áru feldolgozására. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk az exporttermelést. A tőkés cégek olyan minőséget várnak, hogy a szelvénye­ket szinte darab szerint kell elbírálni. A másik fontos felada­tuknak azt tekintik: jó álla­potban legyenek a henger­sorok, egyéb berendezések, időben elő legyenek készít­ve a szükséges szerszámok, pótalkatrészek. A középhengermű műsza­ki, gazdasági —, s a vele ki­tünően együttműködő —po­litikai, mozgalmi vezetői igen jó kapcsolatban vannak a durvahengermüviekkel. Az együttműködés kihat az anyagellátásra, a programo­zásra, a termelés egyenletes­ségére. © Suta Emil párttitkár sze­rint: a párt termelésirányító szerepe egyaránt érvényesül a fő célkitűzések meghatá­rozásában, s a mindennapi operatív munkában. A párt­tagság egységes cselekvő erő, a párttagok — kevés kivé­teli öl eltekintve — húzóerőt jelentenek minden feladat megoldásában. Végit István műhelybizolt- sági titkár úgy vélekedik: igen jó az együttműködés a párt- és szakszervezeti cso­portok, bizalmiak és a mű­szaki partnerek közölt. En­nek kihatása a jó munka­légkör, s .a megfelelő erköl­csi, anyagi elismerés. Mindhárom vezető nagy elismeréssel beszél a 40 szo­cialista brigádról. Az egyen­letes termelés, a rekordered­mény abból fakad, hogy va­lamennyi kollektíva teljesí­tette, vagy túlteljesítette vál­lalását. Valójában szinte egy­forma erővel „húznak”, még­is kiemelkedik a Kalló Ist­ván, valamint Halász Lajos vezetésével dolgozó két hen­gerészbrigád és a kikészítő­ben munkálkodó Baráth. Bé­la, s Tóth László vezette két karbantartó szocialista bri­gád. A „kulcsemberek” jó hoz­záállása olt kezdődik, hogy ők jóval a műszakkezdés előtt már a munkahelyen vannak, s érdeklődnek, „no, pajtás, mi újság?” Elhang­zik ilyen válasz: „kétszer utána állítottam a hengert, lehet, hogy a csapággyal van baj”, Így az új műszakosok e berendezés állapotának teljes ismeretében veszik át, s folytatják a munkát. — Nálunk mindenkivel szót lehet érteni — mondja az üzemvezető. — Nagy ré­szük régi dolgozó, összeszo­kott kollektíva. A hengeré­szek, lakatosok, kikészítők között sok olyan ember van, aki széles látókörű, ismeri az összefüggéseket, s így mint egyenrangú szakember­rel lehel megbeszélni a fel­adatokat. — Ha valami tennivaló van, nem várok feltétlen igent. ŰR ismerik alaposan a maguk munkaterületét, s jó, hu felhívják az esetleges, várható hibákra is a figyel­met . Gyakran adnak kitűnő tanácsokat. Évek óta szokás volt, hogy a szögacél hen­gerlését „felülről” kezdtük, 90-es, 80-as és így tovább. A hengerészek azt javasolták: változtassuk meg a sorren­det. Következzen így: 80-as, 90-es, 75-ös. Kitűnően bevált e módszer, nincs fennakadás a hengercserében, nem kell várni a melegítésre. Ez az év nehezebb lesz a tavalyinál. A népgazdasági, a gyári érdekek azt kíván­ják, hogy az idén a tavalyi csúcson felüli eredményt ér­jenek el. Kalló István álla­mi díjas előhengerész ezt mondja: — Az évi eredményt ja­nuárban lehet „megfogni”. A mi brigádunk úgy döntött: minden 8 óra alatt 5 tonná­val teljesítjük túl a tervet. Ez 1977-ben 1600 tonnányi anyagnak jön össze. S ha most jól kezdünk, az év si­keres lesz. Az üzemvezető sűrűn lejár az üzembe. Van. amikor meg­jegyzi: „ejnye, hát tudtok ti jobban is dolgozni”. A leg­többször ez hangzik el: „Jól megy fiúk. • köszönöm” Igaz, hogy az anyagiasság nagyon fontos tényező, de az üzemvezető tapasztalata az, hogy a „köszönöm” sokszor mindennél többet jelent. Ért­hető is. Aki szereti. a szak­máját, szívvel-lélekkel dol­gozik, az joggal elvárja a munka értékelését. © A középhengermű csak úgy tud egyenletesen dolgozni, ha a durvahengerműtől egyenletesen kapja a bugát. Az utóbbinak *a nemesacél­hengerművet is el kell lát­nia anyaggal, amely . falja” az acélt. Tavaly a gyár „szí­ve”, a blokksor 44 ezer ton­nával adott többet, mint ere­detileg tervezték, s így több anyag jutott a buga-, a ge­rendasornak, illetve a közép- és a nemesacél-hengermű­nek. Sebestyén János, a durva- hengermű üzemvezetője el­mondja, hogy sikerült- bizto­sítaniuk az egyenletes ter­melés feltételeit. Ehhez tar­tozik, hogy tavaly a nagyol­vasztó és az acélmű egyenle­tesen termelt. Elősegítette, hogy a hidegacél-tartalékot lehetőleg a program szerint szállítsák a durvába A múlt év szeptemberé­ben jól sikerült a nagyjaví­tás. Igaz, a 12 nap kiesés miatt alaposan megapadtak a készletek. Beszélgettek a dolgozókkal, s ennek hatá­sára — különösen novem­berrel kezdődően — minden sor egyenletesen, feszítet­tebb tempóban dolgozik. A hengersorok ellátásával most nincs gond. A blokk- sor például januárban 76 000 helyett 82 ezer tonnát hen­gerelt. A gerendasor 750 tonnával termelt többet. A bugasor csúcseredménnyel dolgozik: 10 ezer tonnával hengerelt többet a tervezet­től. — A sikerek magyarázata az — mondja Sebestyén elv- társ —, eljutottunk odóig, hogy a brigádmozgalom azt adja, amit várunk tőle. A brigádok itt is mind ki­tűnően dolgoznak. Mégis ta­lán a Kádas Imre és a Gom­bos József vezetésével dol­gozó blokksori, a Béres La­jos és a Szabados Vince ve­zette bugasori; valamint Kas­sai László és Bige Gyula ge­rendasori brigádjai munkál­kodnak kiemelkedően. A munkát elősegítette, hogy bizonyos mérvű változást vé­geztek a szervezés és az er­kölcsi és anyagi ösztönzés területén. Korábban együvé tartoztak a hengerészek és a kemencemunkások, a for­rasztárok. Most külön-külön brigádokba tartoznak. Ko­rábban akadt brigád, amely csak a saját teljesítményé­vel törődött. „Kirabolta” a kemencéket, s az abléz vár­ni kényszerült, amíg az anyag felmelegedett. Most ebben is változás van. A kol­lektívák erkölcsileg és anya­gilag elsősorban abban érde­keltek, hogy a sorok folya­matosan dolgozzanak. Emel­lett a brigádok termelését, különösen a minőségi mun­kát, a fajlagos anyagkihoza­tal javítását külön is nyil­vántartják, elismerik. A középhengerművel kezd­tük, s a durvahengerművei fejezzük be a cikket A va­lóság más; a hengersorok, SM-acélmű és az eleklro- • kemencék, a kohók munká­ja r szorosan egybekapcsoló­dik. Egyik sem tud a másik nélkül jól dolgozni, egyenle­tesen termelni. A végtermék­ben „csapatmunka” van, sok ezer dolgozó kemény mun­kája ölt anyagi formát. Csorba Barnabás A leninvárosi olcfinmű egy részlete esti üzemben Sály, B ük ka \ ja Tsz:; — .4z 1976-os gazdasági év — az aszályos időjárás elle­nére — úgy vonul be ter­melőszövetkezetünk történe­tébe, mint az eddigi legered­ményesebb esztendő — hang­súlyozta Szabó József elnök, a sályi Bükkalja Termelő­szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén. amilyen többek között megjelent Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács titkára, és dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Az elhangzott beszámo­lókból. hozzászólásokból ki­tűnt: a sályi gazdaság —, amely 1970—74 között több termelési évet zárt alap­hiánnyal — az elmúlt két év során felzárkózott az ered­ményesen gazdálkodó szö­vetkezetek közé. — Sikerült legalapvetőbb elmaradásainkat felszámolni, ugyanakkor megteremtettük a nyugodt, folyamatos ter­melőmunkához szükséges legalapvetőbb feltételeket. Termelőszövetkezetünkben megvalósult a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesz­tés. A szőlőterületről 1976- ban IS ezer mázsás, az őszi- barackosból 140 vagonos ter­mést takarítottunk be. Ezek oz eredmények szövetkeze­tünkben rekordnak számíta­nak. — hangzott el az elnöki beszámolóból. Elégedettek lehetnek a sá- lyiak a növénytermesztés és az állattenyésztés eredmé­nyeivel is, hiszen az előbbi ágazat árbevétele 6, az utób­bié 9.1 százalékkal haladta meg a tervezettet. Nem le­het panasz a palackozóüzem­ben dolgozók munkájára sem, mert az elmúlt év fo­lyamán 11,8 millió üveg két- decis és 340 ezer üveg lite­res Márka üdítő italt palac­koztak. A Bükkalja Termelőszö­vetkezet eredményes gazdál­kodását mi sem bizonyítja jobban, mint az a 9,6 millió forintos tiszta nyereség, amelyről a közgyűlés során adtak számot a tagságnak. Ezekből az eredményekből jelentős részt vállalt az a 10 . brigád, amely munkája ju­talmául elnyerte a szocialis­ta brigád címet. A közgyűlésen jelentős fi­gyelmet fordítottak az idei tervek megvitatására. A nö­vénytermesztésnek 9. az ál­lattenyésztésének 10 száza­lékkal kell túlteljesíteni az 1975. évi szintet. Ez a terv reális, teljesíthető. Ennek és a még jobb eredményeknek az érdekében — ezt hangsú­lyozták a hozzászólók is — nagyobb figyelmet kell for­dítani a munkaszervezésre, az agrotechnikai fegyelem betartására, valamint a ren­delkezésre álló eszközök gaz­daságos kihasználására. A sályi termelőszövetKezet közgyűlésén felszólalt Cse­terki Lajos is, aki kiemel­kedőnek nevezte a gazdaság elmúlt évi eredményeit. — Nagyon sok év becsüle­tes munkájának gyümölcse érlelődött mea Súlyban. Ez a tsz annak idején úgy kezd­te a munkáját, hogy a jö­vőbe tekintett, s vállalta né­hány esztendő nehézségeit. Hogy jól gondolkodtak, azt a mostani eredmények igazol­ják legfényesebben —hang­súlyozta. Szólt azokról a feladatok­ról, amelyek népgazdasá­gunkra várnak ebben az esz­tendőben. Elmondta: nemir­reális célok ezek, olyanok, amelyek megoldására képe­sek vagyunk. — Aki élen jár. az vállal­jon több feladatot! Nekünk egy tőkénk van: a bizalom. Ez, valamint az összefogás, a mi legfőbb erőforrásunk, és ez tonnákban, mázsák­ban, milliókban mérhető... Beszéde végén az Elnöki Tanács titkára eredményes esztendőt, sok sikert kívánt a sályi Bükkalja Termelő­szövetkezet valamennyi dol­gozójának. (ha) Miskolcra koncentrált erők Épül a htttőház Három, egyenként ezerva- gonos hűtöház épül jelenleg az országban. Nagyjából egy­szerre kezdődtek az építke­zések és nagyjából egyszer­re kell, hogy befejeződ- ienek. A székesfehérvári be­ruházás kissé elhúzott a má­sik kettő előtt, a zalaeger­szegit kiemelt beruházásként kezelik, a miskolci hűtőház­hoz pedig nem sikerült ge­nerálkivitelezőt találni. Első hallásra tehát elég siralmas­nak tűnik a miskolci épít­kezés helyzete. Szerencsére nem egészen így áll a dolog. A tervek jók és csak itt-ott szorultak bizonyos fokú mó­dosításra. Ez a generálterve­ző, az Energia-gazdálkodási Intézet jó munkáját dicséri. Kovács Gyula, a Magyar Hű­tőipar beruházási főosztályá­nak vezetője nem is nagyon csodálkozott, hogy nem kap­tak generálkivitelezőt ehhez a beruházáshoz. — Borsod megyében olyan nagyszabású építkezések van­nak jelenleg, hogy a mi 650 millió forint értékű beruhá­zásunk a „kisebbek” közé tartozik. Érthető, hogy nem találtunk olyan építőipari vállalatot, amely Vállalta volna a munkák koordinálá­sát. Így aztán mi. illetve a miskolci gyár egy lelkes kol­lektívája vállalta ezt a na­gyon nehéz szerepet. A gyár főmérnökének, Pásztor Al- bertnek irányításával né­hány műszaki és adminiszt­rációs dolgozó irányítja az építkezést. Pásztor elvtárs­nak — szerencsére — van­nak már építkezési tapaszta­latai, így jó kezekbe került az irányító munka. — A generálkivitelező hiá­nya miként befolyásolja a költségeket? — Azt hihetnénk, hogy megtakarítjuk ily módon a generálkivitelezőnek fizeten­dő összeget. Sajnos, nem így van. Nehezíti a helyzetet, hogy egyes építőanyagokat kénytelenek voltunk a hűtő- ipar fejlesztési alapjából megvásárolni. Ennek az a következménye, hogy az or­szág többi hűlőházai, egy ideig megsínylik a miskolci építkezést, hiszen az oda tervezett összegeket i'de kell most fordítanunk. Ez nem okoz konfliktusokat, mert mindenki megérti, hogy mennyire fontos a miskolci ezervagonos hűtőház felépí­tése. Nagyon nagy összege­ket fordítunk jelenleg kül­földi bértárolásokra. Áruin­kat lengyel, osztrák és NSZK-beli hűtőházakban tá­roljuk és ezért kemény dol­lárokat kell fizetnünk. A ha­zai beruházások rendkívül fontosak, minden évben na­gyobb igény lesz egyrészt az új gyártósorokra, másrészt a tárolóterekre. A gyár főmérnökének irá­nyítása alatt álló kis csoport számára faházat helyeztek el a gyárudvaron. Nyugodt, csendes helyet igyekeznek teremteni e nagy jelentősé­gű munkához. Az irodákban példás rendre és hallatlan áttekinthetőségre törekednek. Az építkezési adminisztráció dossziéit színes filctollakkal jelölik és így pár perc alatt a legkisebb kis levél is meg­található. Rend van. és nyu­galom ... Nos, olyan szaka­szába jutott az építkezés, hogy egyszerre több építő­vállalat dolgozik a terepen. Így aztán egymás kezébe ad­ják a kilincset az építésve­zetők, brigádvezetők. Egyi­kük egy fontos tartóoszlop beemelését adja hírül, mási­kuk tanácsot kérni jön. és van, aki még csak a szerző­dés előkészítéséről tárgyal. — Hány vállalat dolgozik jelenleg itt? — Számolni kell — mond­ja Pásztor Albert. — Három építőipari vállalat, a vil­lanyszerelőipari vállalat, az út- és vasútépítők, a harsá- nyi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet építőbri­gádja, a Közlekeoési Építő Vállalat, ismertebben a met­róépítők, most pedig egy óra múlva megkezdjük tár­gyalásunkat a budapesti TÁ- SZI képviselőjével, aki a bu­dapesti Duna Tsz építőioari részlege számára köti • meg alvállalkozói szerződését. A Duna Tsz a Hőtechnikának segít majd. Egy hűtőház építkezésén nagyon nagy je­lentősége van a hőszigetelő munkának, szeretnénk, ha létrejönne ez a szerződés is. Pontos és jó minőségű mun­kájáról híres a Duna Tsz építőrészlege. — Tehát több budapesti építő dolgozik itt. Hol lak­nak, hogy élnek itt? A kérdésre egy budapesti­nél is távolabbi vállalat, a dunaújvárosi 26. számú Ál­lami Építőipari Vállalat if­júsági szocialista brigádjá­nak vezetője válaszol: — Kényelmes IBUSZ-szo- bákban lakunk és mondha­tom, jól érezzük magunkat. Színházba, moziba járunk, kaptunk egy asztalifocit, amellyel eltöltjük az estét, no és jól szórakozunk a va- csorafőzéssel is. Tegnap pél­dául brassói aprópecsenyét főztünk. Gebei Bálint kilenctagú if­júsági brigádja amolyan uta­zó brigád, dolgoztak már külföldi építkezéseken is. öl éve vannak együtt, fiatalok és munkájukról mindenütt — most Miskolcon is — nagy elismeréssel szólnak. Jól szervezett, gyors munkáról tesznek bizonyságot a hűtő­házi építkezésen. Hajas Bá­lint, a dunaújvárosi építés­vezető és Pásztor Albertéit csoportja között igazi kolle­giális viszony .alakult márki. — Milyen is lesz hát ez az új ezervagonos hűtőház 1978 decemberében, az átadáskor? — Természetesen korszerű. A legkiválóbb hűtőipari gép­sorok dolgoznak majd. az anyagmozgatást gépek vég­eik, a tárolóterek gazdaságo­sak lesznek, és az sem ér­dektelen, hogy mindenben megfelel a legújabb, legszi­gorúbb környezetvédelmi elő­írásoknak. Bővülhet a gyárt - mánysltála, némely új ter­mék laboratóriumi kísérlet alatt áll; — Hogyan alakul a lét­szám ? — Csupán kétszáz fővel növekszik, ebből adódóan ie- lentösen nő az egy főre eső termelékenység Lévay Györgyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom