Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
1977. február 16., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A ^ csákányra ritkán van szükség Lyakóbányán ’ Munkaruha, gumicsizma, műanyag lej védő, Co-ön- mentő készülék, elektromos lámpa. Beöltözünk, s indulunk a bányába. Négyszáz méter mélységbe röpít le a kas. a lyukói aknában. Gyalogolunk. Működő gu- miszalagsor mellett vezet az utunk, összesen 3200 métert építettek be belőle a már termelő és a még szerelés alatt álló gépesített frontokon. — Vállalatszerte folyamatos a korszerű, nagy termelékenységű tömegtermelő munkahelyek kialakítása — jegyzi meg kísérőnk, Kemény Gyula szervező mérnök. — Ennek érdekében mi is széles körű fejlesztést valósítottunk meg itt, a délkeleti bányamezőben. Az előkészítés évekig tartott, s az első, 100 méter homlokszélességű komplexen gépesített frontfejtést február elsején helyeztük üzembe. Első és legfontosabb: a maximális biztonság. Ha ugyanis az ilyen „széngyár” Valamilyen oknál fogva nem termelhet, megáll az élet az aknában. Tűz esetére olyan vízcsőhálózatot építettek ki, amelyről 100 méterenként lecsatlakozási lehetőség van. A borsodi szénmedencében először ebben az aknában szereltek fel a gumiszalagsor meghajtó berendezései fölé bizonyos hőmérsékletnél működésbe lépő automatikus vízpermetező készüléket. A gépek és a termelés irányítása a diszpécserközpontból történik, a hangosanbeszélő pedig az összeköttetést biztosítja. — A beruházás mintegy 130 millió forintba került — folytatja a gondolatsort a szakember. — Ám, a költségek mégis megtérülnek, hiszen a bányamezőből hárommillió tonna szenet küldhetünk felszínre. Ráadásul nyereségesen termelünk. A fronton hosszan elnézzük, amint az 1000 milliméteres tárcsa töri, zúzza a kőzetet. Egyszerre V0 centimétert harap le a szénfalból, s percenként 3 méteres sebességgel halad előre. A szén vastagon ömlik a kaparóba, a felszálló por rátelepszik a még fehér pajzs biztosító egységekre. — Az eredmények igazolják az előzetes várakozást — újságolja Varga András frontkörlet-bányamester. — Naponta 2,6 métert hasítunk le a széntelepből, s a fejenkénti műszakteljesítmény 20 tonnával egyenlő. , Akár sétálhatnánk is a fronton, még csak meg sem kell hajolnunk. A két és fél méter vastag széntelepet két szeletben jöveszti le a maróhenger, a felső vágás utón azonnal előre lépnek a pajzsberendezések. Farkaslyukon szerelték össze az egyenként 58 mázsás egységeket, hidraulikus részeket, tárnokát, amelyeket Nyugat-Németor- szágból szállítottak. „Lábaik” deréknyi vastagságúak, s 70 tonna terhet képesek megtartani. Az acélhengerekben 200 atmoszféra nyomás feszül. — Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk: beváltak nálunk a pajzsberendezések — állapítja meg a bányamester, s megpaskolja a vastestet. — Egyszerű a kezelésük, megbízhatóan működnek. Igaz, mi is mindent megteszünk az üzembiztonság érdekében, így például a külszínről, csővezetéken „hozzuk le” az ivóvizet az emulzió készítéséhez. A szénfalat homlokkitámasztók tartják, nehogy a leomló kőzet balesetet okozzon. A 83 biztosító egység olyan katonás rendben sorakozik. mintha „vigyázz!”-t vezényeltek volna számukra. Szemet gyönyörködtetően szép a fejtés. Víznek, sárnak nyomát sem látni. A lyukói- ak előrelátását dicséri: előzőleg fúrólyukakkal lecsapolták a fedű kőzetek vizét. ' A kiállófülke irányából Halász György brigádvezető érkezik. Zalka Máté nevével dolgozó kollektívája hírneves, legutóbb a déli egyes számú fronton értek el kimagasló teljesítményt. — Négy éve vagyok együtt jóban, rosszban a csapattal, ez alatt megismertem. Éppen ezért merem kijelenteni: méltán bízták rájuk a világszínvonalú technológiát. A brigadérosnak láthatóan jólesnek Marosi Gyula aknász elismerő szavai. — Annyit máris megígérhetek — mondja —, nem okozunk csalódást. Az aranyfokozatra, vagy a Vállalat Kiváló Brigádja cím elnyerésére pályázunk. Magas teljesítmény esetén aztán vastag lesz a boríték is. A januári 230 forintos műszakbérnél alább nem adjuk ... Minden együtt van tehát Lyukóbányán a sikeres munkához. A pajzsos fronton alkalmazott technológia kétségtelenül mór a jövőt jelenti. A csákányra ritkán van szükség, annál inkább kívánatos a szakmai képzés, a nagyobb tudás. Kifelé menet még megnézzük a P2-es jelű, ugyancsak 100 méteresre tervezett front beszerelési munkálatait. A pajzs biztosító egységek kilenctizedé már ott áll az induló utcában, s hamarosan hozzálátnak az egyéb teendők elvégzéséhez — Az indulás időpontja: március elseje. Előtte persze már szeretnénk próbaüzemelést tartani — említi Varga András. — Ha pedig rendesen termel majd, csak győzzék a munkát a szállítóberendezések ... — Mennyi lesz a várható mennyiség? — Naponta felszínre küldünk 220—230 vagon szenet. Persze, az sem kizárt, hogy valamivel többet... Kolaj László Eredményes útkeresés Jól alkalmazkodtak az adottságokhoz A hegyvidék, ahol a völgyekbe települt ember gazdálkodni kényszerült, egyet jelent a kedvezőtlen adottsággal. A termőtalajtól megfosztott meredélyeken, a „sovány” földeken gyengébbek az átlagok, magasabbak a termelés költségei. A fejlődést, az évről évre magasabb szintet nehéz feladat megvalósítani, — mert, hiába veszünk fel hitelt és kezdünk dolgozni a legkorszerűbb eljárásokkal, éppen ezek válnak gátjaivá a fejlődésünknek, hiszen akkora termést soha sem takarítanánk be, hogy kifizessük árukat — érvelnek ezekben a termelő- szövetkezetekben a szakemberek. És elégedetten rábólintanak, hogy kimerítették a fejlődést szolgáló lehetőségeket. Boldogkő vidéke, a sziklán magasodó vár alatti faluval, távolban az egymásra kapaszkodó hegyekkel, a fenyvesek, sziklás legelők váltakozó színfoltjaival is ilyen kedvezőtlen adottságú vidék. A turista, aki ide gyönyörködni, szemlélődni jött, talán látványrombolónak érez- né az ember munkáját, az az ekehasította földeket. Pedig a három falu határában gazdálkodó Hunyadi János Termelőszövetkezetben kezdetben — annak idején — másképp értékelték a lehetőségeket. Kért Imre elnök: — Mi nem úgy vetettük fel a kérdést, hogy egyszeri tetemes anyagi ráfordítással megszüntethetnénk a kedvezőtlen adottságot és ezzel megteremthetjük a fejlődés alapjait. A célunk az alkalmazkodás lett. Nem megváltoztatni, átalakítani a tájat, hanem beilleszkedni a környezetbe, s azzal foglalkozni, amit az megenged. Persze a fejlődés így lassú folyamat lesz, de idén már 4,5 millió forint tiszta jövedelemmel zárunk, ez pedig úgy érzem minket igazol A mór tízéves munka a lehetőségek felmérésével kezdődött. És kiderült, hogy számtalan tényező van, amelyeket kötelesség figyelembe venni, mert ha egy apróságnak tűnő mozzanat kimarad, akkor az egész elképzelés kudarcra van ítélve. — Nálunk is elkészültek a talajvédelmi tervek. Ezek nélkül nem tudjuk kiválasztani azokat a kultúrákat, amelyeket sikerrel termeszthetünk. Egyben a melioráció legolcsóbb formáját választottuk, hiszen a termőtalaj lemosódása ellen olyan növények vetésével védekezünk, amelyek tenyészidejűk alatt takarják, óvják a talajt. Ilyenek a kalászosok is. Szántóterületünk felén, 700 hektáron foglalkozunk velük. A kockázat nagy. Hiszen a szakkönyvek kifejezetten tiltják, hogy háromszor kerüljön ugyanabba a táblába a búza, mert betegségek lépnek fel és leromlanak az átlagok. Itt ennek ellenére a múlt évben kimagasló — alföldi szintet elérő —, nagy termést adott; hektáronként 42 mázsa terményt takarítottak be a kombájnok. Sikerült a legkisebb költségvonzatú elképzelést megvalósítaniuk, de nagy odafigyeléssel, talajfertőtlenítéssel és tápanyagvizsgálatokkal, hogy megelőzzék a gondokat. — Telepítettünk még 50 hektáron kajszit. Területünk egy része a híres gönci tájkörzetbe tartozik és ezt igyekeztünk kihasználni. Tavaly már 2,1 millió forint értékű .barack termett az ágakon. Lényegében az előző két kultúra jelenti a szövetkezet jövedelmező növénytermesztését. Hiszen harmadik társuk a takarmánynövények széles skálája, üzemen belül kerül felhasználásra. Az állattenyésztés aránya napjainkban mór nagyobb, mint — a sok helyen nye- reségesebbnek vélt — növénytermesztésé. — Hétszáz szarvasmarhánk és 600 anyajuhunk van. Ez viszonylag nagy szám az üzem méretéhez képest, ráadásul a jövőben mindkettőt fejleszteni akarjuk. Ehhez meg kellett teremteni a takarmányalapot. Mivel elA Tiszai Vegyikombinát nyersanyagbázisának teljes kihasználása érdekében évi 40 ezer tonna kapacitású polipropiléngyár épül. Jelenleg a technológiai berendezéseket szerelik. Az új gyár 1978 végén kezd üzemelni A kilenc kis település igen mostoha határát egyesítő bódvaszilasi Bódvavölgye Tsz-ben fontos szerepük van a melléküzemágaknak. Már az elmúlt évben is sok asz- szonynak és lánynak biztosított állandó munkalehetőséget a közös gazdaság kis szövőüzeme. Ugyanakkor a 2,5 millió forintos termelést elérő szövőüzem nyeresége a mezőgazdasági termelés fejlesztését is segítette. Ez év második felében egy újabb, már 120 gépegységes szövőüzem kezdi meg a termelést a tsz-ben. A 8,8 millió forintos beruházással épülő üzem gépei folyamatosan kezdik meg a munkát, s az év utolsó öt hónapjában megkétszerezik a szövőüzem eddigi termelését. köteleztük magunkat, hogy szarvasmarha-állományunkat tejtermelésre alakítjuk át, 15 millió forintért egy 316 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet építettünk. Állományunkat osztrák vöröstarka fajtával kereszteztük. A termelés költségeit úgy • igyekeztünk csökkenteni, hogy a szántóföldig takarmánytermesztés arányai mérsékeltük, helyette 130 hektáron intenzív gyepet telepítettünk. A karámozott területen az állatok természetes körülmények között legelnek, sőt a gyep első kaszálásával téli tömegtakar- mányt nyerünk. A beruházásokat a gazdaság természetesen nem bírta önerőből megvalósítani. Az állami támogatási rendszer ésszerű igénybevételével, saját pénzügyi alapjának teljes felhasználásával viszont megteremtette ennek a jövedelmező termelésnek gazdasági feltételeit. Átgondoltan valósították meg az új létesítményeket, mert mindenütt a dolgozó ember áll a központban. Hogy Boldogkőváralján van munkaerő, — a bejárók ismét otthon vállaltak munkát — elsősorban a szociális létesítményeknek köszönhető, amelyek a tehenészeti teleptől kezdve a korszerűen felszerelt műhelyig megtalálhatók. — Soha nem álltunk ilyen jól — állította az elnök. — Gépi felszereltségünk kitűnő, a talajaink visszanyerték eredeti termőképességüket, évről évre magasabb termelési szintet értünk el. A kedvezőtlen adottság embert gyötrő munkája lassan már csak az öregek emlékében él. — kármán — Az üzemi zaj hol erősebben. hol tompábban verte az ablakokat. Átbújt a réseken. betört a terembe, ahol a taggyűlés tanácskozott. Akik a széksorokban ültek — az LKM elektroacélműve I-es alapszervezetének tagjai — megszokták a monoton zajt. Ügy vették, hogy rá sem figyeltek. De figyel- tek a beszámolóra, amelyet az alapszervezet titkára Kiss Sándor a vezetőség nevében terjesztett elő. Az egész évi munkát összegző értékelésre és az azt követő vitára a nyugodt hangvétel, a tárgyilagos elemzés volt a jellemző. A beszámolóban elhang- zottakhoz kinek-kinek volt mondanivalója, véleménye, javaslata. A kezdetben nehezen induló szó a vitában mind szélesebb mederben kapcsolódott a legfőbb teendőkhöz és feladatokhoz. Ami mind a beszámolóban, mind a vitában újra és újra visszatérő gondolat volt, az a jelenleg legfontosabb és a távlatokat tekintve is a legsürgetőbb feladatokra irányította a figyelmet. Ezek a selejt csökkentése, a technológiai és munkafegyelem megjavítása, a takarékosság, valamint a biztonságos, folyamatos munka feltételeinek a megteremtése. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában egyöntetű volt a vélemény: úgy dolgozni. ahogy azt a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek is megkövetelik. Ehhez viszont az kell — többek között —. hogy napról napra, hónapról hónapra, tehát részleteiben is mindenkor teljesítsék az éves tervet. Arról van ugyanis szó, hogy az acélműi gyáregységnek — amihez az elektroacélmű is tartozik — 196 ezer tonna termék legyártásáról kell gondoskodnia az év végéig. Már az év elején úgy döntöttek, hogy ezt a mennyiséget 200 ezer tonnára felkerekítik, ami azt jelenti; egy egy műszaknak a kötelezettsége (négy műszakról van szó) 50 ezer tonna. — Ezt a mennyiséget el- sősorban a selejt csökkentésével tudjuk biztosítani — hagsúlyozta a párttitkár. — Egyetlen százaléknyi sele.it- csökkentés 2 ezer tonna többletacélt jelent — számította ki gyorsan. A termelésben az egész évre kijelölt célhoz ilyen forrást kiaknázatlanul hagyni nagy mulasztás lenne. A célba éréshez még hónanok vannak hátra. Idő -tehát még van. Most már csak a további szorgalmas, minden percet okosan gazdaságosan kihasználó munkára van szükség. s arra. hogy mindenki tudása legjavát adja. s te- i gye ezt példamutatóan. A példaadásban a kommunisták szerepe, felelőssége az első helyen szerepel, hiszen, mint azt a beszámoló is megfogalmazta: ..A kommunisták egyedül nem oldhatják meg a feladatokat.. De ösztönözhetnek, tettekre mozgósíthatnak, aminek egyik elengedhetetlen követelménye: élen járni a munkában. Mind a beszámolóból, mind a vtából kiderült: a tervek gyakorlati kivitelezéséhez megvannak a feltételek. A feltételek okán a vitában résztvevők mindig — ahogy mondani szokás — nevén nevezték a gyereket. Sándor Zoltán, amikor elismeréssel szólt arról, hogy a 11-es és a 14-es kemence brigádjai segítik egymást, azt is szóvá tette, hogy a technológiai fegyelem még „nem az igazi.. ” Lőrinc László a szakszervezetben dolgozó kommunisták felelősségét hangsúlyozta, majd arról beszélt, hogy- brigádjuk a múlt évi versenyben elért első helyezést igyekszik továbbra is megtartani. De figyelmeztetett arra is: e helyezés, e siker nem jelentheti, hogy elbizakodjanak. Klamancsek Lajos olyan veszélyforrásokra hívta fel a figyelmet, amit — hangsúlyozta — a taggyűlésen is kötelességének tart elmondani. Az öntőcsarnok túlzsúfoltságára utalt, egyben kérve a pártszervezet vezetőségét is, szorgalmazza a kritikus helyzet megoldását. Nyitrai Dániel az acélmű pártvezetőségének a nevében köszöntötte a beszámoló taggyűlést, amely kritikusan. nyíltan tárgyalta és értékelte a végzett munkát. Hován László a pártcsoportok munkájának a fontosságáról beszélt, majd szakmai kérdésekben egyetlen problémára hívta fel a figyelmet; még mindig eléggé sok az elektródatörés amin feltétlenül változtatni szükséges. Györki Imre bácsi így fogalmazott: — Brigádvezetőinktől azt szeretném kérni: törődjenek többet az emberekkel. Rőczei Sándor a fiatalok nevében kért szót és elmondta: a pártszervezet és a KISZ közötti kapcsolat erős szálakból szövődött. Az üzem fiataljai eddig is sok segítséget kaplak az alapszervezettől. Ezt a támogatást kérik és igénvlik a jövőben is. Taskó Gyula a seleit erőteljes csökkentését tartotta elsőrendű feladatának épnúgv, mint Üveges Balázs, Fazekas Gábor. Tóth Béla és mások . Szót kért a vitában a gyáregység vezetője Jung János is. aki közölte: megpályázták a kiváló gyáregység címet. Ehhez kérte az elekt- ró I-es alapszervezet segítségét és támogatást. Mindvégig optimista hangvétel, tenniakarás. és nagyfokú felelősségtudat csendül ki a taggyűlés munkásából, ami egyben azt is jelenti, hogv e munkahelyen felkészültek a megnövekedett feladatok megoldására. T. F.
