Észak-Magyarország, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-02 / 27. szám
1977. február 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Létszámstop helyeit... r Az egy esztendővel ezelőtt, 19711. januárjában életbe lépett és létszámstop néven ismertté vált rendelet a legtöbb vállalatnál, üzemben, annak idején élénk visszhangot váltót, ki. Mint ismeretes, a rendelet hozzávetőleg százféle adminisztratív munkakörre, létszámfelvételi zárlatot írt elő. Ami a reagálást illeti, a magyarázat egyszerű: sok vállalatnál, ahol korábban, úgyszólván tetszés szerint állíthattak be íróasztalokat, vehettek ,íel melléjük ügyintézőket, olykor érthetetlen rendeltetésű csoportok, osztályok létrehozásával is „jelezték” fontosságukat, egyszeriben gúzsbakötve érezték kezüket. A rendelet ugyanis lezárt egy zsilipet, amelyen át évek hosszú során folyammá duzzadt az irodák, az ügyintézők, az adminisztratív munkakörűek száma. Nem vitás, nagyon időszerű, szükséges volt a rendelet . kidolgozása. Gátat kellett vetni az adminisztratív létszám növekedésének, sőt elő kellett segíteni annak csökkentését. Az intézkedés célja ennél persze több volt: az is, hogy az adminisztratív munkakörökben nélkülözhető dolgozókat a termelőmunkába irányítsák át. A vállalatoknak ezt a feladatot úgy kellett volna megáldaniuk, hogy észszerűbb munkaelosztással, jobb szervezéssel helyettesíteni tudják az eltávozó „irodistát”. Nincs mit titkolni rajta: a zsilip lezárásával egyidőben ■némi túlzással fogalmazva — vetélkedő indult; melyik vállalat, hogyan, milyen fondorlattal tudja megtalálni a kiskaput, kijátszani a rendelet szigorú előírásait, becsempészni az előadót, titkárnőt. Volt ahol úgy oldották meg, hogy fizikai állományba vettek fel dolgozót, ám egyidejűleg megsúgták neki: rövidesen „kiemelik”, vagyis íróasztalt kap. Máshol, más módszerekkel érték el ugyanezt a célt. A létszámstop-rendelet lehetőséget biztosított rá, hogy indokolt esetben a gazdálkodó szervek felettes hatóságuktól engedélyt kérjenek az eltávozott adminisztratív létszám pótlására. Hogy milyen mértékben éltek ezzel a lehetőséggel, arra jó példa a Borsod megyei Tanács felügyelete alá tartozó 46 vállalat, 120 ipari szövetkezet, ugyanennyi termelő- és szakszövetkezet/ és egy sor más tanácsi szerv. Az elmúlt évben a stop által zárolt munkakörökben ezeken a területeken 1400-al csökkent az adminisztratív létszám. Ugyanakkor 1100 kérelem érkezett a megyei tanácshoz, illetve ezt megelőzően a közvetlen felügyeleti szervekhez, zömében bérelszámolók, könyvelők, SZTK-ügyintézők, gépírók pótlására. Az 1100 kérelemből a Borsod megyei Tanács 800-at talált indokoltnak —, ezeket engedélyezte is. Ha a rendelet célját tekintjük, bár nem elégítettek ki minden igényt, még ez a szám is magasnak tűnik. Nyilvánvalóan a nem tanácsi vállalatoknál, a minisztériumok felügyelete alá tartozó üzemeknél is ilyen, talán még ennél is rosszabb volt az arány. Ez év január 1-től módosított „létszámstop-rendelet” lépett érvénybe, a korábbinál bizonyos vonatkozásokban enyhébb előírás,„felvételi tilalom helyett, létszámnövelési zárlat. Ez az előzőnél jobban figyelembe veszi a vállalatok, termelőüzemek, rajtuk keresztül a népgazdaság érdekeit, segíti az eredmények javítását. Ugyanak- •kor továbbra is gátat vet az adminisztratív létszám indokolatlan növekedésének. Miért volt szükség a módosításra? Az elmúlt évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok esetben ténylegesen indokolt volt, hogy a tartósan távol levő adminisztratív munkaerőket, (GYES-re, katonai szolgálatra távozott, vagy huzamos ideig beteg dolgozókat) pótolni tudják. A tilalom ily módon, esetenként már a folyamatos munkát, nemritkán a termelést is gátolta, ez pedig ellentétes volt a rendelet céljával, tö- rekvésével. Az új előírás — mint említettük — bizonyos könnyítést jelent, a vállalatok munkáját jobban segíti. Ám megtartotta a korábbi szigort, egyben továbbra is, sőt az eddiginél jobban ösztönöz az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodásra, hatékonyabb munkaszervezésre. Stop helyett tehát csak növelési zárlat. Ez egyben azt jelenti, hogy a vállalatoknak továbbra is minden lehetőséget meg kell keresniük és találniuk arra, hogy adminisztratív létszámuk ne növekedjék, sőt, a lehetőség szerint csökkenjen. Ez saját érdekük is. Saját érdek, hogy a munkaerő-források fokozatos kiapadása miatt, az adminisztratív, ügyviteli munkák jobb megszervezésével, kisebb létszámra való elosztásával e területekről való munkaerő-átirányításokkal a közvetlen termelői munkában foglalkoztatottak számát növeljék. Ez nyilvánvalóan átmeneti nehézségeket okozhat a „papírmunkában”, de jobb szervezéssel^-hosszú 'távon megtérül. Áz egyén — mind, az „irodista”, mind a fizikai munkás — s az egész vállalat számára. N. I. A Miskolci Pamutfonó orsózó üzemrésze látható képünkön. Itt fejeződik be a fonalgyártás, amikor a nagy kopszokra felorsózott készterméket elszállítják a szövöttekbe, kötődőkbe. Nem könnyű munkahely, a gépet folyamatosan kell kiszolgálni, annak idején ebben az üzemrészben vezették be először a munkaközi szünetet. Tokaj-Hegyalján szőlőtermeléssel és borgazdálkodással 3 állami vállalat, 12 termelőszövetkezet, 8 szakszövetkezet foglalkozik nagyüzemi méretekben. Az állami vállalatok 1490, a tsz-elc és a szakcsoportok 2000— 2000 hektárnyi közös és háztáji, illetőleg tagsági területen, az egyéni gazdák pedig 1216 hektáron termelnek szőlőt. A baromfiállomány Sárospatakon a háztáji gazdaságokban az utóbbi években megkétszereződött, a szarvasmarhák és a sertések száma viszont csökkent. Ezzel szemben a Kossuth Tsz- ben a tehenek és hízómarhák száma az utóbbi három év alatt 900-ról 2000-re emelkedett. A hagyományokhoz híven M hírnév kötelez Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat három megye területén — Borsod, Heves és Nógrád —, az ország területének egyhatod részén fejti ki tevékenységét. A vállalat 126 szocialista brigádja kimagasló eredményeket ért el 1976-ban, a nyereség elérte a 148,6 millió forintot. Ebben az évben jelentősen megnövekednek az EMÁSZ feladatai. Többek között 7,5 százalékkal nagyobb villa- mosenergia-értékesítést terveznek, mint. az elmúlt évben. Ez 4 njillió 639 ezer megawattóra energiának felel meg .(1970-ban 4 millió 313 ezer 760 megawattóra villamos. energiát „adtak el” a fogyasztóknak). Több millió forintot költenek a műszaki eszközök fejlesztésére. Uj járműveket, technikai berendezéseket, műszereket vásárolnak. Még ebben az évben átadásra kerül a Sa- .ió-parti telepen az új műszaki bázis, ahová a Baross Gábor utcai telepről költöztetik át dolgozóikat. Erre 19 millió forintot költenek. Hasonló összeg ráfordításával bővítik a salgótarjáni üzemigazgatóságot is. Az ÉMÁSZ bővíti tevékenységi körét is. Többek között átveszik a 120 kilovoltos villamos távvezetékek építését, szerelését. így ni. Kazincbarcikán, az épülő PVC —III. nagyberuházáshoz még ebben az évben a vállalat biztosítja a 120 kilovoltos energiát. A krónikás szerint Kis Jankó Bori, a matyó népművészet mestere soha nem járt külföldön. Híre azonban eljutott a világ csaknem minden részébe. A nyomdokaiba lépő ügyes kezű hímző usz- szonyok ma tovább gyarapítják a szinte egyedülálló értéket jelentő hagyományt. Az általuk készített hímzések, különböző matyó ruhadarabok, ajándéktárgyak keresett áruvá váltak nemcsak hazánkban, hanem a távoli országok piacain is. Számos elismerés, magas kitüntetések egész sora tanúskodik róla, hogy a mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet betölti feladatát. A szövetkezet, amely ma már egy nagy • termelőüzemnek számít, hiszen két és fél ezer asszonynak és lánynak biztosít munkaalkalmat; Mezőkövesden és a járás több községében, egyik fö feladatának tekinti, hogy a mezőkövesdi kézimunka a helyi ízlés és hagyomány mértéke szerint továbbra is megőrizze matyó jellegét, művészi színharmóniáját. Mezőkövesdről évenként sok millió forintot érő textilruházati terméket, női blúzokat, gyermekruhát, vegyes kézimunkát és különféle ajándéktárgyakat szállítanak külföldre. Ezáltal jelentős devizához jut a népgazdaság. Az elmúlt évben a szövetkezet; több mint 45 millió forint értékű exportszállítást tervezett; Már az első hónapokban kiderült azonban, hogy aligha tudják vállalásukat teljesíteni. Akadozott az anyagellátás, s ráadásul a külföldi üzletkötések sem a- várakozásnak megfelelően alakultak. Bár némely áruféleségből, mint például a női blúzok, matyó babák stb., számottevő termelésnövekedést értek el, a szövetkezet exportadóssággal zárta az évet. Ebben közrejátszott, hogy a női blúzok anyagának minősége sem olyan volt, mint amire számítottak, így a késztermék értéke is alatta maradt a tervezett összegnek. Végül is, amikor az év végi számadásra került a sor, kénytelenek voltak tudomásul Venni, hogy a szövetkezet nem teljesítette exporlíeladatát, azaz közel 10 millió forinttal adósak maradtak. Ezt a nagy kiesést még a belföldi értékesítés nagyarányú növelésével sem tudták pótolni. Ez volt tehát a helyzet 1976-ban. Mi várható ebben az évben? — vetődik fel önkéntelenül is a kérdés. Az éves terv kimunkálása során a szövetkezet vezetői arra az, elhatározásra jutottak, hogy megkísérlik már 1977-ben pólóim az exportból származó kiesést. Ezért módosították az 1977. évi tervüket, amit a középtávú terv összeállításakor hagytak jóvá. Ennek megfelelően, az eredetileg megállapított 98 millió forintos árbevételi tervet 105 millió forintra emelték fel. Az eredeti és a módosított terv közötti 7 millió forint többlet árbevételt. az exoort fokozásával igyekeznek előteremteni. Nem lesz tehát könnyű az 1077-es esztendő sem. Lázár Gáspár- né, a Matyó Háziipari Szövetkezet elnöke azonban bízik a sikerben. Mint elmondta, a szövetkezetben dolgozó nők már számtalanszor bebizonyították: képesek a legnehezebb feladatok megoldására is. Az elnökasszony joggal lehet optimista: a Matyó HISZ vezetősége széles körű piackutatás eredményeképpen több mint 55 millió forint értékű exportszállításra kapott konkrét megbízást. Ebből a tőkés országokba történő kivitel összege meghaladja a 43 millió forintot. A belföldi piacra az4.dén' csaknem 50 millió forint értékű árut termelnek. A legnagyobb vevő a Népművészeti Vállalat, amely 30 millió forint értékű termékre tart igényt. A budapesti Skála Arpház 3, a Divatszalon 2 millió értékű árut vásárol. A különböző kiskereskedelmi vállalatok 13 millió forint értékű textilruházati terméket, vegyes kézimunkát, ajándéktárgyat rendeltek erre az évre. A megnövekedett követelményeknek azonban csak abban az esetben tud a szövetkezel kollektívája megfelelni, ha a termelési kooperációban érdekelt vállalatok, üzemek, s az illetékes külkereskedelmi szervek maradéktalanul teljesítik a munkából rájuk eső részt. A többi már a Matyó Háziipari Szövetkezet hozzáértő, dolgos kollektívájának munkáján múlik. Lovas Lajos Ólombetis munkaeszíiiz K rapa. kasza, borona, puttony... százszámra sorolhatnám azokat a munkaeszközöket, szerszámokat, amelyeket a íöldet művelő parasztság évszázadokon, sót évezredeken át használt. Egyesek már-már a feledés, homályába vesztek, helyüket új eszközök vették át, míg mások még most, a XX. század második felében is jellemzői a paraszti munkának. Néhány évtizede ez a lista olyan munkaeszközzel bővült, amely annak előtte bármelyik foglalkozást, bármelyik szakmát jellemezhette volna, csak éppen a paraszti munkát nem. A könyvről van szó, a szakkönyvről, az ólombetűs szakismeretről. Paraszt és könyv... Élnek még sokan olyanok, akik tudják, valamkor „nem illett” össze ez a két fogalom. Társadalmi elmaradottságánál fogva a paraszt megvetette a könyvet, forgatását haszontalan időtöltésnek tartotta, ugyanakkor a társadalom kegyeltjei lenézték a tanulatlan, tudatlan földművest. Ma könyvet forgató parasztembert látni nem újdonság, nem számít érdekességnek, éppen ezért jó dolog ezt leírni. Akárcsak azt, hogy évről évre nő a közkedvelt, köny- nyen érthető, olvasmányos szakkönyvek száma, amelyek nemcsak azok érdeklődését keltik fel. akik a mezőgazda- sági munkát hivatásszerűen végzik. Hány olyan vasutas, kohász, bányász vagy orvos él ebben az országban, aki szakkönyvből tanulta meg a hétvégi kertjében telepített szőlő metszését, a paradicsom és paprika termesztését, a növényvédelem mikéntjét? De a parasztemberek közölt is sok ezer azok száma, akik a könyvek, folyóiratok rendszeres olvasásával bővítették az őseiktől átvett tapasztalatokat. Növekvő számuk mindenkit meggyőz arról, hogy a könyvet, a szakismeretet egyre inkább igényli a mező- gazdasági tevékenységgel foglalkozó ember. A mezőgazdasági termelés „forradalma” nemcsak kivívta a szakkönyvek létjogosultságát, hanem azok mindennapos használatát, forgatását a szakemberektől szükségszerűen meg is követelik. A szakkönyv termelőerővé vált., ólombetüs munkaeszközzé. Lépést tartani ' a mező- gazdaság berkeiben napról napra változó világgal a szak- irodalom ismerete nélkül ma már elképzelhetetlen. A 'Számos kiadvány, a sok ez,er példányszám azt bizonyítja: a fent említett igazságról már nem kell meggyőzni az agrár szakembereket. Tudják ők ezt nagyon jól. Munkájuk során nap mint nap tapasztalják az ismeret hasznosságát, vagy éppen hiányát. Jó látni a termelőszövetkezeti irodákban, hogy a könyvszekrény, s benne az értékes szakkönyvek nem csupán holmi szobadíszek. Arról, hogy egyre többet és gyakrabban forgatják, árulkodik a könyvborító kopottsága, a könyvekből itt is, ott is kikandikáló jegyzetek. Némi túlzással mondhatnánk: mutasd meg a szakkönyveidet, és azokat látva megmondom milyen szakember vagy! Ojra február van, s immár hagyomány, hogy a legrövidebb hónapunk ismét a mezőgazdasági könyvek hónapja. Idén újra gazdagabbak leszünk 44 könyvújdonsággal, és bővül ismeretünk azokon az ankétokon, szakmai előadásokon, amelyeket a könyvhónap alkalmából országszerte tartanak. Ezekben a hónapokban mindenfelé teljes ütemben végzik a téli gépjavítást., az erő- és munkagépek ellenőrzését, felújítását. Most van legtöbb idő szakismeretek felújítására. ellenőrzésére, netán bővítésére is. Az idei gazdasági évre való felkészülés nemcsak a gépek üzembiztonságát jelenti. Készülni — mégpedig alaposan — az embereknek is. kell! S ehhez nélkülözhetetlen munkaeszköz a szakkönyv. A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából elsősorban erre gondoljunk! (ha)
