Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

1977. január 11., kedd ~W~,

ESZAK-MAGVARORSZÁG 3

AZ 1976-OS esztendőt nem jegyzik majd a Borsodná- dasdi Lemezgyár legeredményesebb évei között. Pedig az induláskor, januárban-febru- árban minden úgy tűnt, megismételhetik 1075 szép sikereit. Az év végére mégsem így alakult. A gyár, tőle független okok következtében, több mint 100 millió forint értékű termékkel kevesebbet állított elő. Annak ellenére, hogy lehetőségeikhez mérten mindent elkövettek ennek a pótlására. Ám, az üzem- és m u n kaszervezési in tézkedésckkel, létszám-átcsoportosításokkal is csupán azt lehetett elérni, hogy az említett termeléskiesés ne növekedjék.

A termeléscsökkenést kiváltó okok között két tényt említett Gyárfás János igazgató. Mindenekelőtt, hogy a külföldről érkező alapanyag szállítása rendszerint késedelmes volt. Ez nemegyszer tétlenségre kényszerítette ‘ a dolgozók egy részét; sem ők, sem a gyár egésze nem tudták kihasználni a munkaidőt. A lemezgyár évente 25 ezer tonna lemeztekercset kap külföldről, ebből, vagyis az 197C-0S szállítmányból 3000 tonna a mai napig sem érkezett meg. Az ebből készíthető áru értéke 38 millió forint, — ez a múlt év számára elveszett. A másik, nem kevésbé fontos tény, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagi gondjaik miatt év közben stornózták a megrendelt terménytárolók megvételét. Ezek elkészítésére a gyár számított, felkészült —, a bosszúság később jött! A hazai megrendelések lemondása ugyanis szintén több tízmillió forinttal csökkentette a lemezgyár termelését és árbevételét.

Dicséretes, hogy e kedvezőtlen hatások részbeni ellensúlyozásának szükségességét a lemezgyár vezetői időben felismerték, és arra követendő kezdeményezéseket is megvalósítottak. „ .. .az elveszett, kárba ment munkaidőt pótolni, visszahozni nem lehet! Ám mindenütt van kisebb-nagyobb lehetőség rá, hogy a kiesett órákat — más területeken nagyobb teljesítmények elérésével — ellensúlyozzák ...” — mondta az igazgató.

EZT TETTÉK a Borsodná- dasdi Lemezgyárban, ehhez igazították a termelési eredmények javítását szolgáló

„ ... mi akkor az 50-es évek elején kezdőknek számítottunk ' a közös gazdálkodás- ban, nekünk még csak Hof- f erünk volt, nem voltak komplex gépsoraink, műtrágyával sem rendelkeztünk. Ma a ieözös gazdaságoknak szinte minden biztosított: állami támogatás, műtrágyák, gyomirtószerek, korszerű gépek. De megvan-e minden gazdaságban, az ott dolgozó emberekben a lelkiismeretesség, a felelősség?...”

A levelet, amelyből e részletet idéztük, idős Kincses László, 72 esztendős sajóbá- bonyi nyugdíjas küldte szerkesztőségünk címére. A feladó neve nem sokat árult el számomra. Mivel viselőjét nem ismertem — egyetlen név volt csupán. A hosszú levél olvasása közben azonban egyre inkább érdekelt: ki lehet ez az idős nyugdíjas, akit annyira foglalkoztat mezőgazdaságunk helyzete, hogy tollat ragad, észrevételeit, tanácsait papírra vetve elküldi hozzánk.

Elmentem a válaszért Sa- jóbábonyba.

Először furcsának hatott, hogy a levél íróját — a cím

tr

intézkedések egész sorát. Sok egyéb mellett növelték a teljesítménybérben dolgozók számát, ösztönzési módszerek alkalmazásával jó néhány munkaterületen vezették be a végzett munka szerinti bérezést. A központi irányelvek előírása alapján a termelő vállalatoknak azt kellett elérniük, hogy dolgozói le 50 százaléka lehetőleg teljesítménybérben végezze munkáját. Az irányelvek helyi „lebontása” 5 százalékban határozta meg a teljesítménybérben dolgozók számának a növelését. A tény ezzel szemben, hogy a lemezgyári munkások közel (10 százaléka ma már így dolgozik, a múlt évi növekedés a tervezett öttel szemben 9,5 százalékos, vagyis további 155-en dolgoznak teljesítménybérezés szerint. Más szóval: munkaidejük jobb kihasználásával, folyamatosabb munkavégzéssel, szervezettebben és gazdaságosabban, a korábbinál magasabb termelési értéket állítva elő. Ennek elérése nyilvánvalóan nem ment egyik napról a másikra. Kitartó politikai felvilágosító munkát kívánt, a vállalati és népgazdasági érdekek összehangolását, nem utolsósorban annak megértetését: ha a dolgozó fokozza teljesítményét, eredményesebben használja ki a munkaidőt, nemcsak a gyár és a népgazdaság, hanem az egyes ember — ki-ki végzett munkája alapján — megtalálja számítását.

A tények igazolták a várakozásokat, eloszlatták a kezdeti idegenkedést. Olyannyira, hogy az így dolgozók többsége ma már nem is szívesen térne vissza az órabéres munkára. Mindez érthető: a többletmunka, többletkeresettel járt; a normában dolgozók havi keresete a „berázódás” 2—3 hónapja után — átlagosan 10—15 százalékkal, forintban 250—300 forinttal emelkedett.

Természetesen a gyár is jól járt, több okból. Miután tavaly 59-cel tovább csökkent a munkáslétszám, felvételre pedig nincs lehetőség, a teljesítmények fokozásával sikerült elérni, hogy 1 nagyrészt pótolták a gyártól leszámol takat. Egyben az anyaghiányból adódó munkaidő-kiesést. is csökkentették más területen való jobb munkaidő-kihasználással, a

munkaerő ésszerűbb felhasználásával.

Bár a számszerű gazdasági, termelési eredményeket tekintve 1976-ban nem a legsikeresebb évet zárta a lemezgyár, más szempontból mégis igen hasznos, tanulságos és gazdaságos év volt ez. A kényszerű helyzet nagy lökést adott a már korábban megkezdett belső korszerűsítésnek, a munkaerővel való gazdálkodás folyamatos javításának. Ezt jelzi, hogy a múlt évihez hasonlóan, idén is 5 százalékkal kívánják növelni a normában, teljesítménybérben dolgozók számát. Tavaly mintegy 40 munkakört, köztük a legfontosabbakat; az acélöntvények megmunkálását, a tolózárak készítésének néhány műveletét, és a Rába-,Steiger trak- tor-kerékráfok előállítását érintette a Változás. Idén olyan munkafolyamatokra is kiterjesztik a jobb eredmények elérését segítő intézkedést, amelyek ugyancsak fontosak mind a gyár, mind a népgazdaság számára. Az előzetesén jelzett munkafolyamatok végzői — a múlt évi tapasztalatok alapján — máris kedvezően fogadták a „bevonásra’ kerülő üzemek dolgozói. Nekik sem közömbös: munkával, avagy tétlenül töltik a nyolc órát, s az sem, mennyivel többet visznek haza a fizetési borítékban.

A N OHM ÁSÍTOTT munkafolyamatok, munkakörök bővítésére már csak azért is szükség van, mivel az 1977- es év minden szempontból jobbnak ígérkezik a tavalyinál. Ezt a kedvezőbb helyzetet pedig mindenképpen ki kell használni, hiszen a múlt évről átjött termelési adósságot törleszteni kell, emellett az idei tennivalók sem húzódhatnak át a jövő évre.

A Borsodnádasdi Lemezgyár a múlt évi gondokból okulva máris megtette az első lépéseket ennek eléréséhez. Valamennyi vállalat és a népgazdaság számára is gyümölcsöző lenne, ha minél többen követnék a gyár példáját. Még akkor is. ha kevesebb, kisebb, hasonló gondoknak néznek elébe, mint az említett üzem.

Nagy István

w

alapján — lakótelepi bérházban találtam. Gyári nyugdíjas, ugyan mit tudhat ő a mezőgazdaságról? — gondoltam, s már kissé bosszankodtam is, hogy erre az útra vállalkoztam. Szerencsére hamar kiderült: a bérházban lakó gyári nyugdíjas, Kincses László valójában ízig-vérig parasztember.

— Tudja, ha van szabad időm, szabadulok a négy faltól, megyek a határba, gombázni, sétálni, és akkor látom, hogy itt is egy tízholdas terület parlagon, ott is egy csupasz földdarab. Olyan gazdagok vagyunk, hogy ezekre a földekre nincs szükségünk? Nem élnénk jobban, ha esek is nekünk teremnének? Mert én azt mondom, a föld csak akkor ér valamit, ha terem is, de nem ám gazt. és gyomot. Szóval, ezért is írtam a szerkesztőségbe ... Engem . bosz- szant, ha ilyesmit látok, ha nemlörődöníséget tapasztalok. Higgye el, nekem a föld a lelkem volt, és akkor tudtam csak igazán örülni, ha a munkámmal, meg voltak elégedve...

Hogy valójában kicsoda idős Kincses László? Elbeszéléséből tudom, hogy Erdélyben, Szilágyszentkirályon született. Nagyenyeden mezőgazdasági középiskolát végzett, majd szülőhelyén 15 esztendeig dolgozott a mezőgazdaságban. A háború után került megyénkbe, előbb Abaújvárra, majd Vil- mányba, az akkori vilmányi gépállomásra, agronómusriak. Körzetébe négy község, Hej- ce, Vilmány, Regéc és Mogyoróska községek tartoztak. Erről az 1954—57 közötti időkről mondta: — a hajnali 4 óra igencsak ritkán ért az ágyban. Mert a mezőgazda- sági munkát nem lehet csak az irodából, mint központi vezérlőteremből irányítani... Vilmányból ezután Sajóbá- bonyba került, főkertésznek a gyárhoz. Innen ment nyugdíjba, így lett gyári nyugdíjas.

— Azért most is tevékenykedem. A községi és a gyári parkban továbbra is elvégzem a szakmunkákat: a metszést, az oltást, az ültetést. Igaz, bérházi lakásban lakunk, de a lakótelep mellett vannak ólak, Így mi is larDancs Imre nagy teljesítményű üveggyártó automata gépen dolgozik a. Sajószcntpétcri Üveggyárban.

az

Ebben az évben több mint háromszáz millió forintot költenek a várossá nyilvánítás harmincadik évfordulóját ünneplő Tatabányára. Több olyan létesítménnyel gyarapodik a megyeszékhely, amely a bányásztelepülés további városiasodását szolgálja. A tervek szerint 670 lakást, összesen 180 személyes bölcsődét, 16 tantermes általános iskolát, 150 személyes óvodát építenek. Klubkönyvtárral, ifjúsági klubokkal és orvosi rendelővel is gyarapodik a város. Az orvosügyeletet URH adóvevő állomással szerelik fel. Folytatják a város első szállodája, a Crossbar-rendszerű telefonközpont, ez ezerszemélyes önkiszolgáló étterem, valamint az úttörő- és ifjúsági ház építését.

Elkészült a harmincéves bányászváros általános rendezési terve, amely az ezredfordulóig tartalmazza a városfejlesztési, várospolitikai feladatokat.

Világszínvonalú technológia

Hosszú évek óta szinte példátlanul jó a talajok vízellátottsága a téli hetekben. Ősszel bőségesen hullott csapadék, az akkori határszemlék azt mutatták, hogy a gazdag víztartalmú talajokban gyorsan fejlődtek az őszi vetésű növények, és az évelőnövények is megfelelően kifejlődve, jó állapotban várták a telet. Mivel már ho- vember végén leesett az első nagyobb hó, a tél első fagyrohama nem érte' védtelenül a fiatal vetéseket, a hóbunda általában mindenütt megóvta a fagykároktól a gabonát. 1977 első tíz napjában szintén kedvezően alakult az időjárás. Különösen az elmúlt hat-hét nap időjárását dicsérik a gazdák. Általában mindenhova jutott hótakaró, sehol sem maradtak „meztelenül” a vetések.

tunk sertést, meg nyulakat is nevelek. Tavasszal el-el- járogatolc metszeni a szőlőkbe. Sokan kérnek tanácsot tőlem, ezt hogy csinálja, azt hogyan kell. Szívesen segítek. A múlt évben lcertbarát- tanfolyamot is szerveztem. Volt is jelentkező, de azután csak hárman jöttek el. Ügy látszik az a baj, hogy nincs a doktori cím a nevem előtt...

A levél, amelyet küldött szerkesztőségünkbe, ott lapult a zsebemben. E levél nyomán mentem Sajóbá- bonyba, ahol tervekkel teli, tevékeny emberrel ismerkedtem meg, aki rövid idő alatt elmondta nekem, miért szívügye a mezőgazdaság sorsa. Amit gazdag, tapasztalattal a háta mögött tanácsolt, hasznos tanács. Pedig nem mondott új dolgokat, eddig még nem ismert eljárásokat. Amiről szólt, az minden emberi tevékenység lényege; munkaszeretet és lelkiisme- i retesség.

— A jobb gazdálkodás erőfeszítés és lelkiismeret kér- , dése. A vezető menjen ki a földre, ne csak papírokból, és az irodai szobából irányítson Műveljenek meg minden területet, használjanak ki minden adottságon Vezetők, dolgozók, a földel érezzék magúimnak. Dolgozni csak úgy j érdemes!...

(ha) I

A Borsodi Szénbányák egyik legnagyobb termelő- egységében, Lyukóbányán a terv teljesítése mellett nagyarányú műszaki fejlesztésbe kezdtek az elmúlt esztendőben. A 265 vagonos napi széntermelést ugyanis a hagyományos középszintű technológiával — a meglevő létszámgondot is figyelembe véve — már nem tudta volna biztosítani az üzem. Ezért egy új bányamezőben hozzáfogtak egy olyan kétszárnyú frontfejtés kialakításához, ahol a termelés komplex gépesítéssel történik majd. Ez azt jelenti, hogy a szén jö- vesztését és rakodását, valamint a munkahelyek biztosítását korszerű gépekkel, berendezésekkel oldják meg. A termelvény elszállítására' például mintegy 3200 folyóméter gumiszalagsort szereltek be. A fejtési körülmények jobbátételét a főtében levő vízdús homokréteg lecsapo- lásával biztosították. Balogh Béla, az üzem főmérnöke elmondotta, hogy az alapvágatokra a tervezett napi 3 méteres előrehaladási sebesség elérése érdekében két darab lengyel kaparót saját tervezésben úgy alakítottak át, hogy az egyik az előrehaladásnak megfelelően, a másik folyamatosan vonszolható előre.

A kétszárnyú front kialakításánál nagy gondot fordítottak a biztonságra is. A szalagvágatokban kiépítettek egy olyan vízcsőhálózatot, amelyről 100 méterenként le- csatlakozási lehetőség van. A borsodi medencében elsőnek itt szereltek be — a gumi- szalag-meghajtók fölé — olyan permetezőrendszert, amely bizonyos hőmérséklet elérése esetén automatikusan megkezdi a víz permetezését. A dolgozók fizikai igénybevételének csökkentése érdekében biztosították a gumi- szalagon történő személyszállítást.

A várható bányászati körülmények és a nyomásviszonyok — mint azt a főmérnök mondotta — a továbbiakban sem lesznek könnyűek, Íriszen a kérdéses területen több mint 400 méter a takaróréteg. Ezért már a vágatok kialakításánál a TH-gyűrű két fél méteren ké n ti távolságban építették be.

Ezek igen nagy értéket képviselnek — egyetlen biztosítóelem 2615 forintba kerül — éppen ezért nagy gondot kell majd fordítani a vssza- rablásukra.

A gépi berendezések működtetése távvezérléssel, automatikusan történik majd. Az információszerzés a 100 méterenként beépített hangosbeszélővel a bánya bármelyik pontjáról — így a kétszárnyú frontról is —biztosítva lesz.

Csak a gépi berendezések értéke meghaladja a 100 millió forintot. Ezek kezelése, karbantartása természetesen nagy szaktudást igényel. Az ismeretek megszerzése céljából már az elmúlt évben több szaktanfolyamot szerveztek a bányászok, a villanyszerelők és lakatosok számára, amelyek elvégzését szigorú vizsgákhoz kötötték.

A pajzsok beszerelését január 3-án kezdték meg. Mivel egy egység súlya 2 tonnán felüli, darupályát képeztek ki a vágatokban, s ezek segítségével kerülnek helyükre az egységek. Terv szerint va Pl-es (pajzsos egyes) fejtésnek február elsején, a P2- es fejtésnek pedig március elsején kell megkezdeni az üzemszerű termelést. A bányaüzem szakemberei azonban úgy határoztak, hogy mindkét fejtést fél hónappal hamarabb indítják, hogy a próbaüzemelés során észlelt hibákat, hiányosságokat legyen idejük kijavítani.

A frontszerelés nagy igényességgel történik. Minden műszakban egy bányamérnök és egy gépészmérnök irányítja a munkát, A dolgozók ösztönzésére eddig mintegy 150 ezer forint célprémiumot fizettek ki. sőt, többen x-észesültek Kiváló Dolgozó kitüntetésben is. Nagy bizakodás és várakozás kíséri tehát a kétszárnyú front indulását. amelynek naponta 220 vagon szenet kell adnia.

— Ha a terveink, elképzeléseink sikeresen megvalósulnak — mondta befejezésül az üzem főmérnöke —, akkor ez azt jelentené majd. hogy a Miskolci Bányaüzem a mai világszínvonalnak megfelelő technológiával termeli a szenet.

Török Alfréd