Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január 1., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

Randevú Svejkkel

MIG A VENCEL-TÉR felől az egykori Királyi-sző- lőshegy lassan emelkedő utcáinak minden talpiz- munlcat igénybe vevő apró kockakövein haladtam, az ' egykori kis falucska, a Bo- jiáte — a Csatatér — felé, Jaroslav Hasek halhatatlan hőse, Svejk, a derék katona invitálása járt az eszemben. Ö ugyanis egy hadosztálybírósági kihallgatás után így búcsúzott Vodic- kától, öreg árkász barátjától:. „Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a «Kehely”~ben, a Bojisten.”

Aki elolvasta a derék katona kalandjait a világháborúban, úgy érzi,, hogy ez a meghívás neki is szól, és bár a „megbeszélt” találkozó ideje bizony régen elmúlt mái-, Prágában járva,

1 nem akarja lekésni a randevút. Ezért az U kalicha, a „Kehely” vendéglő, amely az író idejében csak afféle külvárosi kiskocsma volt,- ma már keresett idegen- forgalmi, sőt „afféle” zarándokhely. A világhírűvé vált és mindig zsúfolt kocsmában nehéz helyet találni, de az egyik hosszú asztalnál szívesen szorítottak helyet. A teli söröskorsót kérés nélkül tette elém a ferencjózsefi idők szerint öltözött pincér. A „pivó” egysége itt fél liter, s nem hiszem, hogy nagy sikere lenne a felszolgálónál bár-; kinek is, aki csak egy pohárral rendelne. Néhány pogácsa nagyságú, de alá n- gos ízére emlékeztető sült tészta is került az asztalra.

A bábeli zsongásban ismerkedtem a helyiséggel, ahonnan egykoron elindult a világháborúba és a világhírnév felé Svejk, ami- kor is így szolt Palivec úrhoz, a kocsmároshoz: „Volt öt söröm és egy kiflim í; virslivel. Most adjon még egy stampedli sligovicát, aztán el kell menjek, mert le vagyok tartóztatva.” Közben megszólalt a pénzbedobós zenegép, régi polkát nyekeregve, szinte karikí- rozta a ferencjózsefi időket, mint ahogy itt még sok minden. Magának a császárnak életnagyságú fényképe is, ahogy díszegyenruhájában pózol, de az orrán ott az ominózus öccsét, melyet egy légy ejtett rá ... És a falakon mindenütt képek, karikatúrák, festmények, Svejk viszontagságos vándorlásairól Josef Lada stílusában, aki nemcsak barátja, a bohém kalandokban társa volt Ha- seknak, hanem írásainak legjobb illusztrátora is. Svejk jellegzetes figurái mellett ott vannak a derék katonatársai, cimborái, bajtársai, felettesei, ellenségei és lopott kutyái, annak a világnak a figurái, amikor még két osztály, első és másodosztály volt Prága nyilvános illemhelyein is... A falról köszön a vendégre Otto Katz Feldkurat — tábori lelkész — Müllerné, a takarítónő, Palivec úr, a kocsmáros, Lukas főhadnagy, akinek egy ideig Svejk puccerja volt, Vo- dicka, az öreg árkász, Ba- loun. a főhadnagy új tiszti- szolgája, aki hosszú szakállt viselt, aki civilben molnár, s aki egv- aránt- szereti a gyomrát civilben és katonamundérban, Vanek számvivő őrmester, aki civilben drogis- 1a, és akinek a bor mellett mindig nagyon tetszettek a szép szavak ...

ÉS A FELIRATOK, a sveiki világszemlélet nlá- nozhatatlan esszenciái, Mint

például: „Mivel az ember nem tudja, mit fog csinálni néhány millió év múlva, semmit se vonjon meg magától.” Érdemes jellegzetes és „meggyőző” érvelésére is felfigyelni: „ ... a harctéren minden évszakban nélkülözhetetlen a rum, éppen úgy, mint a bor ...” A svejki filozófia gyöngyszeme azonban alighanem mégis a következő mondat, amely szintén a falról mosolyog ránk, miszerint: „Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.”

Idős asztaltársam. aki, mint általában a prágaiak, közvetlen és beszédes, az itt mért 12-es pilzeni sört dicsérte. Később kiderült, hogy nyugdíjazásáig sörgyári szakmunkás volt. Készséggel oktatott a sörivás „mesterségére”, mely szerint már „az sem mindegy, hogyan és milyen pohárba töltjük á sört...

A „Kehely”-ben pedig, amely az átalakítások után ma már elvesztette korábbi intim hangulatát és inkább vendéglátóipari kombinátra hasonlít — úgy tűnt — a randevúra érkezett vendégek elfelejtkeztek Svejk- ről, a derék katonáról, aki meghívta őket este hatra, rögtön a háború után. Ették a kalichi gulyást, a ros- tonsültet Müllerné módra, a csehek legsajátosabb és kitűnő nemzeti ételét, a .,vepfové, knedlik, zeli”-t az. az sertéssültet gombóccal és párolt káposztával, itták a sligovicát, a hegyi borókapálinkát, a 12-es pilze- nit, koronával csalták ki a polkát a régi zenegépből, beszélgettek, énekeltek. Svejk pedig, a „der brave Soldat”, a derék katona, a rég letűnt világban mulatozott bajtársaival, cimboráival, mesélte végtelen történetkéit.

KINT, átellenben a híres sörözővel, a késő esti órákban is villogtak a hegesztőpákák. Itt épül Prága új büszkeségének, a metrónak egyik állomása.

Oravcc János

Újév napján szolgálatban

Mint az elmúlt tizenegy év alatt sokszor, most is rövid és csöndes szilveszter volt Jäger Béláéknál, a Sa- jóbábony, Vörösmarty út 14. szám alatti házban. Nem érte el a hajnalt, és a vígságot is halkabbra kellett szabni. Jáger néninek pihenni kellett, mert ma reggel ismét műszakba, ügyeletbe indult. A család: férje és gyerekei, unokája ehhez igazították az ünnepet.

— Tudja, idővel megszokja az ember, hogy a I karácsonyi vagy az u.iévi ünnepek alatt nem lehet családja körében az ember. Ahol sokan vannak, mint I mi is, ott minden fillérnek helye van — jól jön az ünnepi műszakért járó plusz pénz. Aztán meg folyamatos, háromműszakos üzemben nincs vasárnap, nincs ünnep, valakinek mindig ' vállalnia kell a munkát.

Ősz hajú, 48 éves nsz- szony. Éppen csak hazaért az előző műszakból, amikor beszélgetünk. Nehéz napja volt, látszik rajta: szívesen ül le pár percre, mielőtt vacsorát csinál a családnak, meg készíti őket a másnapra.

— Az új év első napján talán nem lesz olyan nehéz a munka, mint máskor, hiszen csak ügyelünk, az egész üzemben ketten leszünk szolgálatban.

Amikor elsorolja, mi mindent kell végeznie, mégiscsak soknak tűnik: kezelni kell a levegökompresz- szort — ez az üzem adja a gyár többi részlegének a sűrített levegőt. Az automata műszerek nem állhatnak le a többi .folyamatosan termelő üzemben ... Aztán kocsiszámra érkezhet az alapanyag, le kell fejteni a tartályokat. Sok lenne a kocsiállásért kiszabott büntetés, ha ott vesztegelnének a vágányokon. — Minden óra számít.

— 11 éve dolgozom az Észak-magyarországi Vegyiművekben, ebben az üzemben is eltöltöttem már jó néhány évet. Amit rámbíztak. eddig még mindig elvégeztem. Gondolhatja, ha ennyi esztendő alatt egy szóbeli megrovásom sem volt. Nem panaszkodhatom. meg is becsülnek az üzemben.

— Az ünnepek elölt a művezetőm megkérdezte, nem jönnék-e be valamelyik nap. Nem tudtam nemet mondani... Inkább én, mint valamelyik távoli községben lakó munkatársam, inkább én, mint egy huszonéves fiatal... Én már idősebb vagyok, nekik jobban kell a Szilveszteri mulatság. Tudom a saját gyerekeimről.

— Férjem is megszokta az évek során, hisz’ ő is itt dolgozik a gyárban, már 18 esztendeje. Szíjgyártó, negyedik éve műhelyvezető.

— Itt vertünk gyökeret, innen is fogunk már nyugdíjba menni. Családi házat építettünk, ahogy apránként futotta a pénzből, lassan be is rendeztük. Ide kötnek a gyerekek is; Giziké, Joli családostól velünk lakik. Kati Pesten dolgozik, oda ment férjhez a nyáron.

A lakás ízlésesen berendezett. az egész portán látni. dolgos emberek lakják. , Elégedett, boldog család, még ha a két szoba kicsit szűk is hetüknek. Jáger ;

néni nem is emlékszik, mikor váltottak haragos szót.

N. I.

A színművész

Fehér Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház művésze:

— Először is jó egészséget. Másodszor pedig jó szerepeket. Legalább ilyen feladatokat, mint amilyeneket ebben az esztendőben kaptam. Nem panaszkodha- tom. Játszottam a Három nővérben, Osztrovszkij Zivatarjában és most is játszom a Monna Vannában. Marco Colonna olyan szerep, amilyen lehetőségem eddig még nem volt. Sportnyelven szólva: ilyen labdába még nem rúgtam ... Sok izgalmas színházi feladatom volt, számomra ugyanis minden feladat izgalmas, mert csak jó színészt és rossz színészt ismerek, s nem tudok megkülönböztetést tenni az úgynevezett könnyű műfaj vagy komoly műfaj között sem következésképpen, de a Monna Vanna különös feszültségteli színházi élményem, s bizonyára ezt érezte meg a közönség is. De ebben a feszültségteli légkörben el lehet égni. Hát ezért kívánok magamnak jó egészséget... A harmadik kívánságom pedig, hogy a lányom olyan lendülettel folytassa tanulmányait a Zeneakadémián, ahogy elkezdte. Most első éves. És persze, hogy mindez teljesülhessen: béke legyen.

A női szabó

Papszász Miklósné, a Kézműipari Vállalat kazincbarcikai üzemének dolgozója:

— Sokat. Mint sokan, én is egy lakást várok itt, Kazincbarcikán. Nem biztos, hogy megkapjuk, hiszen az igénylésem nem olyan régen van bent, de várni azért lehet. Itt az üzemben is sokat beszélgetünk arról, ki mit szeretne. Nagyon egyszerű vágy: ha sikerül a felvételi, szeretnék beiratkozni a gimnáziumba. A férjem elektroműszerész, és ő is akar továbbtanulni, s ha minden lehetőség adott, elhelyezkedne majd itt, Kazincbarcikán. Ha ez sikerülne, őt felvennék a főiskolára, tudom, hogy nekem egyelőre halasztani kellene a tanulást. Mégis azt kívánom, sikerüljön az ő felvételije.

Az útgazda

Dávid Tivadar, a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának az osztályvezetője. A folyamatos téli útüzemeltetés megszervezéséért, irányításáért és ellenőrzéséért felelős. Ütgazda is ilyenformán, folyamatosan ügyeletes.

—• Először is azt szeretném, ha lenne egy jó, igazi tél, jöjjön amikor jönnie kell, és menjen el idejében. Az utóbbi években rendhagyó évszakokat tapasztaltunk. Hó helyett víz jött, tavasz helyett hideg. Mi télen a hóra készülünk,' a hó ellen állunk mindnyájan munkára készen. Szakemberként is azt kívánom tehát, hogy legyen jó telünk, hóval, hideggel, ami nem je- .lenti a viharos szeleket, bénító hóakadályokat is. Hiszen az út arra való, hogy közlekedjünk rajta. Mi egyébként nemcsak télen, ezért dolgozunk az év minden papján is. Így tehát, ha az új esztendőről beszélünk, azt is kívánom, hogy sikerüljön valamennyiünk érdekében a ránk váró feladatokat:, útszélesítéseket, burkolatmegerősítéseket, felújításokat rendben, időben megoldani. Otthon, a családban nem várunk jelentősebb fordulatra. Két fiam van, jó egészséget remélek magunknak.

t

I

i

!

A tsz-tag

A. Gondos István állatgondozó, pontosabban ellető a borsodsziráki tsz-ben.

— Valamivel jobb évet szeretnék, mint az volt, amelyik most mögénk kerül. Nem mintha ez olyan rossz lett volna, de azért lehet jobb is. Az igaz, hogy az időjárás sok mindent befolyásol, de a jobb eredményhez mégiscsak a jobb munkának van köze. Es ha én jobb évet szeretnék jövőre, azt úgy gondolom, hogy lelkiismeretesebb munkát is szeretnék. Mert csak azzal együtt lehet jobb. A mi munkánk itt az állatok körül, az ellelésnél különösen fontos. A lelkiismeretességről itt nem úgy szólunk, hogy lehet, hanem úgy, hogy lelkiismeretesen kell dolgozni. Másként nem megy, másként nagy bajok lehetnek. Gépeink és minden szükséges felszerelésünk megvan, szerintem legalábbis mindenünk megvan, ami kell. Valaha nemigen láttunk ilyeneket. De ezt persze sol\ minden másra is mondhatom. Ezek tudott dolgok olyanok előtt, akik valaha ismerték a falut, meg most is ismerik. Nem mennék vissza a régi világba, pedig akkor még fiatal voltam. Mit kívánnék még? Egészséget, békességet. Ezt a kettőt kívánom, mert más egyebünk megvan. Nyugodtan mondhatom, megvan.

A buszvezető

Homonnai György huszonegy éve a Volán 3-as számú Vállalatának buszvezetője:

— Szeretném, ha az új esztendő is ugyanolyan jó lenne, mint az 1976-os volt. Mi lehet a legnagyobb öröme egy buszvezetőnek? Ha baj nélkül, baleset nélkül elviheti utasait céljukhoz. Valamennyien érezzük a felelősséget. Nos, ezt az évet sikeresen zárjuk. Nem mondom, sokszor nehezítette az én dolgomat is a csúszós út, a sűrű köd. Nagy távolságot kell nap mint nap megtennem. Ki tudja, hányszor tettem meg az utat egy év alatt Debrecenig és vissza? Nagyon szeretem a munkám, s ezt az útvonalat is megkedveltem. Az új esztendőben is erre járok majd, hajnali ötkor már felülök a kocsimra, csakúgy, mint eddig Nyugodt, balesetmentes közlekedést kívánnék 1977-ben is: a volán mellett ülőktől több figyelmet, s az utasoktól pedig egy kicsivel több megértést.

— Még valamit szeretnék, ha teljesülne. A kislányom érettségi előtt áll. Mi mást várhatnék, mint jé érettségit és egy sikeres felvételi vizsgát?

t