Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
1977. január 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gondolatok a zöldségtermesztésről Köztudott, a zöldségnövé- nyek éghajlat-, talaj- és mun. kaigényes kultúrál-;. Állandóan magas hőmérsékletet, sok napfényt és csapadékot, jó szerkezetű talajt igényelnek, s mivel gépesítettségük csak részben megoldott, jelentős kézi munkaerőt kívánnak; Hazánk alkalmas zöldségter. mesztésre, éghajlati adottságaink ehhez a feltételeket biztosítják. A magyar zöldségtermesztésre — néhány kertészetet leszámítva — évszázadokon át a ház körül kialakult konyhakerti forma, áz úgynevezett önellátás volt .jellemző. A társadalmi átalaku. lások, a városi lakosság és az ipari munkásság számának megnövekedése, a kert nélküli emeletes lakóházak elszaporodása ezt a régi. telje-, sen kézierőre alapozott termesztési módot, ha teljes égé. szében nem is számolták fel, de méreteit, jelentőségét le- zsugorították. Ma kevesebb a zöldséget termesztő, önellátó ember, megnőtt azok száma, akik napi szükségleteiket vásárló- ivén t a piacon szerzik be. Ugyanakkor zöldségfogyasz. tásunk is rendkívüli módon megemelkedett. Ha csak a 15 évvel ezelőtti szinthez viszonyítunk : 15—20 százalékkal nőtt az egy lakosra eső zöldségfogyasztás. Az elmondottakból következik, hogy évről évre több zöldségre van szükségünk. Vonatkozik ez a primőr és tömegárura, a félkész és Kész tartósított termékekre egyaránt. A zöldség ellátás zavartalan biztosítása politikai feladat is, hiszen egyike azoknak a. közszükségleti termékeknek, amelyeket nap mint nap fogyaszt a lakosság. A cél a zöldségnél sem lehet más: annyit és olyan mi. nőségben megtermelni, hogy olcsó áron, zavartalan ellátást biztosítsunk. Erre pedig — bármilyen dicséretes is, a kertbarát, a kiskertmozgalom ilyen irányú tevékenysége — csak a nagyüzem képes. Egyelőre azonban. — s ezt le kell szögezni —, néhány kivételtől eltekintve a nagyüzemi zöldségtermesztés nálunk még gyermekcipőben jár, s bizony voltak évek, amikor nem léptünk előre, csak egy helyben topogtunk. Oka több is volt: gazdaságaink — tisztelet a kivételnek — idegenkednek a zöldségtől. Kétségtelen, a búzát, kukoricát jóval egyszerűbb és kifizetődőbb megtermelni. Nálunk nagyüzemi szinten, sőt általánosságban sem beszél, hetünk olyan kertészeti hagyományokról, mint például Bulgáriában van. Jelenleg gond még a fajták kérdése, a gépesítettség helyzete, főleg a betakarítási munkák gépesítésének színvonala nem megnyugtató, pedig kézi mun. kaero egyre Kevesebb van. Ma még több helyen látjuk, de a jövőt illetően nem sok perspektívát rejt magában: ha egy gazdaság 30 hektáron 10—12 zöldségnövényt termeszt. a megyei mezőgazdasági szervezési bizottság legutóbbi ülésén elhangzott: megyénk zöldségtermesztését idea legalább 12 százalékkal kell növelni. Ennek a számadatnak ismeretében kerestük fel az Állami Gazdaságok Országos Központja Borsod—Heves megyei főosztályán Pénzes László főosztályvezető-helyettest, hogy megtudakoljuk: mit tesznek megyénk állami gazdaságai azért, hogy a tavalyinál színvonalasabb legyen Borsod megye zöldségellátása? — Főosztályunk megkülönböztetett figyelmet fordít a zöldség- és burgonyatermesztésre. Mivel a Heves megyei állami gazdaságok a zöldség- termesztés szempontjába' kedvezőbb körülményekkel rendelkeznek, épppn ezért a fejlesztés nagyob részt náluk jelentkezik. Rögtön hozzá kell tennem; ezek a fejlesztések Borsodra is kihatnak, hiszen a megye és Miskolc ellátásában jelentős részt vál. lalnak a Heves megyei gazdaságok, amelyek az ÁGKER és az AGROKONZUM útján értékesítik árujukat. A Hevesi Állami Gazdaság vezető, sével rövidesen megalakul egy zöldségtermesztő és -feldolgozó közös társulás, amely tároló, feldolgozó kapacitásával megyénk ellátására is kedvezően fog hatni.. . Borsodban állami gazdasági szinten a zöldségtermesztés csak a Nagy-miskolci és a I-Iejőmenti Állami Gazdaságra korlátozódott. Ä két gazdaság 1076-ban 631 hektáron termesztett zöldséget. A nagy-miskolci gazdaságnak fontos városellátó szerepe van. Az előbb említett összterületből 491 hektáron ez a gazdaság termesztett zöldséget. Tavaly 300 hektáron borsót. 52 hektáron babot. 50 hektáron sárgarépát és petrezselymet. ezenkívül kisebb té- te1 elvben fejes és kelkáposztát. karalábét, uborkát, 6 hektáron pedig melegágyi primőr árut, paprikát, paradicsomot. Emellett 200 hektár volt a burgonyával beültetett területük. . — Idén. ha nem is látványos lépésekkel, de mégis lépünk előbbre a zöldség- termesztés vonalán. A Nagy- miskolci Állami Gazdaság 300 hektárra, növeli a burgonya vetésterületét. Ugyanebben u gazdaságban elkezdődik egy 300 vagonos hűtő-tároló épne- se, amely az V. ötéves tervben elkészül. A borsó termesztését két év alatt a nagy-miskolciaktól átveszi a Eehi'Állami Gazdaság. Ebben az evben 100 nektáron, jövő. re mar 300 hektáron terem itt. a konzervipar részére nélkülözhetetlen hüvelyes. Ez a gazdaság belép a Gödöllői Borsótermesztési Rendszerbe is. Az idei évtől kezdve valamennyi Borsod megyei állami gazdaságunk 10 hektár területen termeszt vegyeszöldséget. amellyel elsősorban az üzemi konyháik igényeit elégítik ki, de bizonyos meny- nyiség ebből is kerül a piacra. Jelentős lépésnek tartjuk, hogy a Nagy-miskolci Állami Gazdaság több mint 3000 négyzetméter fóliaterület alatt — az idén először — palántát állít elő. A tervek szerint az így előállított, mintegy félmillió palánta kedvezően befolyásolja majd a háztáji zöldségtermesztés fellendítéséi is. Ugyanakkor utóhasznosításként a gazdaságnak 75 ezer fej karalábé és 300 mázsa paradicsom nteg- termeszlésére is lehetősége nyílik ... Pénzes László valóban nem beszélt látványos előrelépésről. Ugyanakkor azonban az ellenkezőjét sem állíthatjuk, miszerint nincs fejlődés. Sze. rény körülmények között, más elvárásokkal párhuzamosan, s nem azok rovására, mégis tapasztalható előrehaladás. Persze az elmondottak után sem tartjuk lehetetlennek — igaz, ez már legfeljebb a jövő esztendők feladata lehet —. hogy a borsóhoz és burgonyához hasonlóan más. az adottságoknak jobban megfelelő kultúrák nagyobb arányú termesztésére specializálódjanak azok a borsodi állami gazdaságok is, ahol a zöldségtermesztés eddig talán szóba sem került. Érzésünk szerint — és azt hisszük, nem járunk messze az igazságtól — ennek azért nem mindig csak objektív akadályai vannak. Mindenesetre az tény: zöldségből évről évre többet fogyasztunk. Szeretnénk, ha ez a tendencia a jövőben sem változna. Ehhez azonban több zöldséget kell termelni! Ez pedig nemcsak a fogyasztók érdeke kell. hogy legyen, hanem a gazdaságoké, és legalább anv- nyira a kereskedelemé is. G näheres szem lélel változásról viszont csak akkor beszélhetünk. ha. minden érdekeit. azt az elvet palira: a zöldsé.nen csak a vásárló nyerhet! Hajdú Imre Mit terveznek Mákvölgyön? A Mákvölgyi Bányaüzem a BSZV legnagyobb termelő egysége. Eves terve csaknem egymillió tonna szén kitermelése. Ezzel van szoros összefüggésben az a nagyarányú termelés- koncentráció és szociálpolitikai célkitűzés tervezése, amelyek kivitelezéséhez már ebben az évben hozzákezdenek, új lejtősakna épül Edelényben Mint. ismeretes, az edelé- nyi I—IV-es aknában hosszú évekig tartó kísérletezések eredményeként sikerült megoldani a H-es telepi szén gé. pl berendezéssel történő lefejtését. Ennek megfelelően állapították meg az akna tervét, amely 130 vagon naponta. Igen ám, de a Il-es telep, re épült függőleges akna kapacitása csak 90 vagonra lett méretezve, s emiatt szülésé- gos.se váll egy új lejtősakna építése, amelyen a termel- veny gumiszalagon kerül majd a felszínre. A lejtős- akna tervdokumentációi most készülnek, s várhatóan márciusban kezdenek a kihajtásához. Ide irányítják Rudolf, telepről az üzem egyik legjobb falazóbrigádját, amelynek Paróczki József a vezetője A függőaknára koncentrálják a műhelyeket és a raktáraltat is. Szanálják a kolóniákat Mind Rudolftelepen. mind Alberttelepen az érintett dolgozók nagy megelégedéssel fogadták az üzem vezetőinek azt az intézkedését, hogy még ebben az évben sor kerül 72 darab célcsoportos bányászlakás megépítésére. A kormány ugyanis engedélyezte azoknak a laka. soknak a lebontását, amelyek gazdaságilag már nem újíthatok fel. Takács István, az üzem Igazgatója elmondotta, liogy Mákvölgyön jelenleg 160 lakás vár lebontásra. A települések összképét rontó régi kolóniákat az ötéves terv folyamán véglegesen felszámolják. A 72 darab célcsoportos bányászlakás beruházási költségeit a megyei tanács biztosítja. Kivitelezését a vállalat, illetve a Mákvölgvi Bányaüzem építési csoportja vallalA Miskolci Pamutfonóban, az orsózó üzemrészben dolgozik Csernyi Istvánná, a Kiváló Dolgozó címmel többszörösen kitüntetett fonónő. az Előre szocialista brigád vezetője. A III. műszakban dolgozik. Ez a szakmány megnyerte az 1976. évi gyári munkaversenyt. A brigád a munkából példamutatóan kivette a részét. Képünk előterében a brigádvezető lát. ható, amint kötözi az elszakadt fonalszálakat. Fotó: Szabados György 3§ li kilowattóra A szelek energiája A szélenergia kihasználására mind több gondot iordila. nak hazánkban is. Számítások igazolják, hogy földünkön évenként 38 billió kilowattórára tehető a szelek energiája. Hazánkban egyelőre a mezőgazdaságban lehetne jól hasznosítani: egy kilowatt teljesítményű szélgéppel két hold földet lehetne öntözni. A hazai szélenergia munkabizottság hatáskörébe tartozik ez a téma. Nálunk a Kis- és a Nagy-Alföld a legalkalmasabb szélgépek telepítésére. Itt évente egymilliárd kilowattóra áramot lehetne termelni. 80 négyzetkilométer területen 220 géppel. Már működnek szélgépek, de nem tökéletesek. Pápa környékén 1964-ben felállítottak egy 1000 wattos szélerőművet, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most Székesfehérvár mellett akarnak felszerelni újabb egykilo- watfos gépet. Hazánkban közepes erősségű a széljárás, és havonta 3 —4 napig alkalmas energia- termelésre. iák. Az új lakásokat természetesen azok kapják, majd. akik az üzemnél dolgoznak és jelenleg kolóniákban laknak. Oktatási központ Szuhakállón A közművelődési törvény végrehajtása sarkallta a Borsodi Szénbányák politikai, gazdasági vezetőit arra. hogy folyamatos képzés és tovább, képzés biztosítása céljából egy adót helyen oktatási központot alakítsanak ki. Erre a célra a bezárt szuhakállói 11-es akna külszíni objektumait találták alkalmasnak. A volt irodaépületekből és raktárakból 4 tantermet és 25 fő befogadásra alkalmas kol. légiumot alakítanak ki. Helyt adnak majd itt a technikusok továbbképzésének, a különböző szaktanfolyamoknak, munkásakadémiáknak, lö- megszer vezeti, pártpoli t i ka i oktatásoknak is. Azt szokták mondani: minden kezdet nehéz, de a bátraké a szerencse!. .. Ezzel a közismert mondással is jeliemezhetö mindenfajta kezdeményezés, amiben — kisebb-nagyobb mértékben — egyfajta kockázat is megtalálható. Ha nem is ugyanezekkel a szavakkal, de hasonló értelmezéssel — az alkotás tiszta és nemes szándékával fogalmazott nemrégiben a Kazincbarcikai városi Pártbizottság kibővített ülésén Molnár Gyula, a Borsodi Hőerőmű Vállalat igazgatója, amikor azt mondta: — A kísérletezés mindig kockázattal jár. De ha sikert, eredményt akarunk elérni, akkor ezt vállalni kell... A BHV-nál nagyon bátran, jól felkészültén és a kor követelményeinek megfelelően „útjára indítottak” egy kezdeményezést, ami hivatalosan még csak 1977. január 1-töl van érvényben, de az ezt megelőző időszakban már intenzív próbálkozásokat tettek mintegy előkészületeként a kezdeményezés gyakorlati megvalósításának. Az újszerű módszer lényege nagyfokú anyagi ösztönzéssel függ össze és arra épül, hogy egy és ugyanazon munkát, egy és ugyanaz a kollektíva, egy meghatározott összegért végez el. E törekvés lényege a hatékonyság, ami mindenekelőtt a gépek és berendezések karbantartására és javítására vonatkozik és mindenféle gazdasági tényező alapján országosan is figyelemre méltó eredményekkel jár. Az eredményekről szólva Mislei Tibor, a vállalat munkaügyi osztályának a vezetője mondott el néhány példát, nem titkolva azt sem, hogy sokat, nagyon sokat várnak ettől a kezdeményezéstől, amit még a múlt évben részletesen megbeszéltek a dolgozókkal. A céljuk az, hogy mindenféle karbantartást saját kivitelezésben végezzenek el. Korábban ezekre a feladatokra többnyire az Erőmű és Karbantartó Vállalatot (ERŐKAR) kérték fel. Főként olyan munkák elvégzésére adtak megbízást, amit saját kivitelezésben nem volt erejük és lehetőségük elvégezni. Az új módszer a vállalatnál az „Egyösszegű utalványozás” néven vált ismertté és egyre népszerűbbé. S hogy mi ebben az újszerű ? ... Korábban például egy főjavításra — amit az ERŐKAR végzett el — 1500 órát „tábláztak be”. 'Most, ugyanezt a munkát saját kivitelezésben 500 óra alatt végezték’el, pedig 1200 órát szabtak meg a kivitelezés időtartamaként. Természetesen a hivatalosan megszabott javítási időre — tehát a normára — „rátették” a megfelelő bért is, amit a legközelebbi fizetéssel kifizettek a javításban részt vevő dolgozók számára. Ezt a pénzt akkor is megkapták volna, ha nem 500. hanem 1200 óra alatt tesznek eleget feladatuknak. A nagyfokú időmegtakarítással csak nyert a vállalat, hiszen az így felszabadult kapacitást máris „bevethették” más területre. Természetesen sokféle feltétele és követelménye van annak, hogy az „Egyöszegű utalványozás” érvényesítése minden tekintetben kifogástalan és hatékony legyen. Feltétlenül szükséges a jó előkészítés, az anyagellátás, mindent egybevetve a körültekintő üzem- és munkaszervezés. Ide tartozik az ellenőrzés rendszeressége és szigorúsága is. Mert tegyük fel: egy feladatot száz munkaóra alatt 12 embernek kell elvégeznie, de csak — különféle okok miatt — tíz ember dolgozik a javítás kivitelezésén. Természetes, hogy az erre a munkára megszabott időnorma, alapján kifizethető bért nem 12, hanem 10 ember kapja meg. Ami azt jelenti, hogy akkor személy szerint — az eredeti tervtől eltérően — egy-egy dolgozónak több pénz jut. Jogos lehet a kérdés: nem okoz-e feszültséget ez a fajta módszer a bérezésben, s az anyagi ösztönzésben is. Arról van ugyanis szó, hogy az „Egyösszegű utalványozás” — szorosan vett szigorúsággal mérve — elsősorban a 380 karbantartót érinti. Nem kifogásolják-e a vállalat többi dolgozói, hogy ők netán kimaradnak ebből a lehetőségből?... Nincs mit tagadni azon. hogy bizonyos fokú feszültségekkel számolni kell. A vállalat vezetői azonban erre is gondoltak és — a sajátos körülményekből kiindulva — keresik, kutatják az anyagi ösztönzés újszerű módszereit más munkaterületeken is. Ehhez számításba veszik a hagyományos lehetőségeket — célprémium stb. — és más forrásokat is. hiszen az „Egyösszegű utalványozás” szorosan összefügg a munkálatok alapos előkészítésével. lebonyolít ásóval, tervezésével, irányításával stb. Az a tény, hogy a Borsodi Hőerőmű Vállalatnál már tanúi lehetünk a korszerűbb munkamódszerek bevezetésének, példa kell, hogy legyen más üzemek, vállalatok, intézmények szántára is. Egészen bizlos, hogy hasonló munkastílus érvényesíthető lenne — természetesen a sajátos helyzethez, igényekhez és követelményekhez igazítva — például az építőiparban, a kohászatban, a vegyiparban és egv sor más munkahelyen. A BHV minden érdeklődőnek szívesen ad felvilágosítást, örömmel közli eddigi tapasztalát alt, csak „kopogtassanak” az ajtaján. Tóth Ferenc.
