Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

E5ZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. január 22., szombat Hadár János az Opera előadásán Ferencsik János Kossuth- díjas, kiváló művész 70. születésnapja alkalmából, pénteken újította tel az Ope­raház Mozart: Figaro házas­sága című operáját. A nép­szerű klasszikus mű ezúttal is Ferencsik János dirigálá­sával szólalt meg. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki részt vett az elő­adáson. szívélyesen gratulált a jubiláló Ferencsik János­nak, és további sikereket, jó egészséget kívánt. Az ünnep­ségen ott volt Pozsgay Imre kulturális miniszter. A tüntetései! „mérlege” és következményei Egyiptomban, a kétnapos népi megmozdulások után kissé enyhült a íeszültség. Továbbra is érvényben van a kijárási tilalom. Kairóban a tereken, a Nílus hídjainál, és a kormányhivatalok épü­leteinél, változatlanul pán­célautók, harckocsik, vala­mint katonákkal megrakott teherautók vannak. Az A1 , Ahram című lap közlése szerint, a tüntetők, illetve a rendőrök és kato­nák közötti összecsapások következtében 65 személy meghalt, és a sebesültek száma, több mint 800,’ Letartóztatási hullám sö­pört végig az országon. Egyiptomi sajtójelentásek szerint összesen több mint kétezer embert vettek őri­zetbe. A kormányellenes meg­mozdulások méreteitől meg­rémülve, a hatóságok ugyan­akkor visszakoztak a „nyi­tott kapuk” politikájával ösz- szeíiiggő gazdasági terveik bevezetésétől. A nemzetgyű­lés terv- és költségvetési bi­zottsága felfüggesztette an­nak a kormányhatározatnak a bevezetését, amely szerint csökkentik az alapvető élel­miszerek állami ártámogatá­sát, amihez a külföldi hite­lezők ragaszkodtak, azt állít­va, hogy erre az egyiptomi gazdaság „megjavításához” van szükség. Ugyanez a bizottság a Nemzetközi Valuta Alaphoz, az Egyesült Államokhoz, a nyugat-európai országokhoz, és a gazdag arab kőolajter­mel ö országokhoz fordult, hogy nyújtsanak Egyiptom­nak évi 1 milliárd egyiptomi font nagyságú segélyt „a gazdasági nehézségek leküz­désének elősegítése érdeké­ben”. Eltemették Dzsemai Bijedicset 1 Pénteken Szarajevóban, nagy részvét mellett, magas rangú párt- és állami, vala­mint a köztársasági és helyi vezetők és több ezres tömeg jelenlétében búcsúztak el Bosznia-Hercegovina főváro­sának új temetőjében Dzse­mai Bijedicstől és feleségé­től. Az utolsó tiszteletadás vé­gén a két koporsót a jugo­szláv néphadsereg- alakula­tainak díszsortüze és a gyász­induló hangjai mellett bo­csátották le a sírba. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, pénteken délelőtt látogatást tett a jugoszláv nagykövet­ségen. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Miniszterta­nács nevében kifejezték részvétüket dr. Vitomir Gas_ parovics nagykövetnek. Dz-se- mal Bijedics, a JSZSZK Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöke, tragikus elhunyta al­kalmából. A MEGYEI KÖZLEKEDÉS-BIZTONSÁGI TANÁCS ÉS A MAGYAR AUTÓKLUB MEGYEI SZERVEZETE RENDEZÉSÉBEN 1977. JANUAR 23-AN, VASÁRNAP, DÉLELŐTT 10 ÓRAI KEZDETTEL, A SZOT-SZÉKIIÁZ SZÍNHÁZTERMÉBEN műsoros uniós talál kozó Konferál: KERTÉSZ PÉTER rádióbemondó. Műsor:­Közlekedési tájékoztató előadás; KRESZ-vetélkedő (értékes tárgynyeremények), Vezeti: Ithreli József szerk. riporter. A MISKOLCI CENTRUM ÁRUHÁZ RENDEZÉSÉBEN divatbemutató Konferál: SZABÓ PÁL propagandista. Közreműködik a FLAMINGÓ tánczenekar BELÉPÉS DÍJTALAN! Mindenkit szeretettel vár a rendezőség FIGYELEM! A Miskolci lakáskarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet motortekercselő részlege költözködés miatt, előreláthatólag 1977. január 19-től 1977. február 5-ig az ügyfélfogadást szünetelteti Az új telephely pontos cimc: 3508 Miskolc, Szputnyik u. 8. sz. A téli gondokról Carter nyitánya „Én, Jimmy Carter...” — így mondta a főbíró után az eskü szövegét az Egyesült Államok 39. elnöke, altit 52 évvel ezelőtt James Earl Carternak anyakönyveztek, ám ö a fiúsán és népieseb­ben hangzó Jimmy néven je­gyezte be magát az elnökök és a világpolitika anyaköny­vébe. Amerikában egyéb­ként is sokan használják a fiú- vagy becenevüket: pél­dául Harry Truman elnök is élt vele.) Carter elnök más módon is igyekezett hű ma­radni a választás előtti ön­magához, „népies’-’ jelszavai­hoz: nem vett kürtőkalapot a beiktatásra, ami a zsaket­tel együtt elődei „egyenru­hája” volt, gyalog sétált vé­gig a Pennsylvania Avenue-n, amely a politikai hatalom két fellegvárát, a Fehér Há­zat és a kongresszust össze­köti, és főként igyekezett népünnepély jelleget adni a beiktatásnak. A módszeres Carter ,-— egy öreg washingtoni hírlapíró szerint — alaposabban és aprólékosabban készült fel a kormányzásra, mint 40 év óta bármelyik elnök. S bár politikailag Ford igyekezett terelgetni utódja útját, ja­vára írandó készsége a folyó ügyek zökkenők nélküli át­adására. A friss elnök elkerülte elő­dei politikai programmá vált szónoki fordulatát valamely ,.új irányról”. ..Nem akarok új álomról beszélni ma, ha­nem a régi álomban való friss hitet szeretném ösztö­nözni” — utalt Carter a so­kat emlegetett „amerikai álomra”, ami a probléma- j mentes élet Hollywoodban j stilizált ígérete. „Megtanul­tuk, hogy a több nem szük­ségszerűen jobb” — szólt Carter az amerikai típusú fejlődés torz túlzásainak fel­ismeréséről. Az új elnök be­széde a Carter-kampány stí­lusát idézte: a kormány igyekszik „felzárkózni” a nép erényeihez — biztatta orszá­gos hallgatóságát Carter, megígérvén, hogy tanult „a közeli múlt hibáiból”. Az amerikai rádió útján az új elnök néhány szavas külön üzenetben is szólt a külföldhöz, hangoztatván, hogy az egyik legnagyobb or­szág belpolitikai változása óhatatlanul kihat az egész világpolitikára. A beiktatási beszédet, minden hangsúlyét, a prédikátori stílusban rej­tőző politikai „kódszavait” máris elemzik a világ fővá­rosaiban. Figyelmet keltett, hogy Carter kerülni ígéri az Egyesült Államok erőfitogta­tását, és főként azt, hogy a világméretű fegyverkezési verseny korlátozásának szüle-' ségességét hangsúlyozta, még­hozzá előrelépést ígérve 1977-re: ezt a hírmagyarázók egyöntetűen — és örömmel — a SALT-tárgyalásokra ér­telmezik. Éppen ezért minő­síthette az egyik vezető szov­jet Amerika-^szakértő bizta­tónak Carter elnök nyitányát. Szadat a Közel-Keletről Anvar Szadat egyiptomi elnök a norvég és a svéd te­levíziónak adott nyilatkoza­tában kijelentette, hogy a „közel-keleti játszmában az Egyesült Államok tartja kéz­ben a kártyák’99 százalékát”. Hozzáfűzte, ha az Egyesült Államok is úgy akarná, Genfben' egy hónapon belül meg lehetne állapodni a kö­zel-keleti rendezés feltételei­ről. Szadat, aki nyilatkozatát még az egyiptomi tömeg­megmozdulások kirobbanása előtt adta, elismerte, hogy Egyiptom súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. A kismamák és a munkahely Borsod megyenen évről év­re több a gyermekgondozási segélyen lévő fiatal anya. Az elmúlt öt évben számuk 85 százalékkal nőtt. Napjaink­ban a munkahelyekről a nő- ctoigozók mintegy negyven százaléka van távol, s ezért különösen a nagyrészt nőket foglalkoztató üzemeknek kell munkaerő gondokkal számol, niuk. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa mellett mű­ködő nöbizottság az utóbbi időben, nagy ügyeimet fordí­tott a gyermekgondozási se­gélyen lévő nődolgozók hely­zetére. Az üzemek, intézmé­nyek nöfeleiősei, szakszerve­zeti bizottságai felmérték a kismamák és munkahelyük kapcsolatát, s keresték a le­helőseget arra. hogyan tud­ják beöonni a különböző ok­tatási formákba a fiatal anyá­kat. Az SZMT nőbizottsága csütörtökön megtartott ülésén összegezte a tapasztalatokat, s meghatározta a’ további ten­nivalókat A felmérések szerint a gyermekgondozási segélyen lamely középfokú oktatási formába. A megkérdezettek­nek viszont több mint a fe­le egyáltalán nem akar ta­nulni. Megyénkben pedig már szép számmal vannak üze­mek, vállalatok, ahol ösztön, zik a gj'ermeküket gondozó anyákat a továbbtanulásra. A Lenin Kohászati Művek pél­dául kérdőíven tudakolja a nődolgozók továbbtanulási szándékát, az Ózdi Kohászati Üzemekben vagy a Diósgyő­ri Gépgyárban tájékoztatják őket a tanulási lehetőségek­ről. Jó kezdeményezésse' ta­lálkozunk a Miskolci Köz­lekedési Vállalatnál és a Tiszai Vegylkombinátban: amíg az édesanyák tanulnak, a nődolgozók vigyáznak a gyerekekre. Az üzemek legnagyobb ré­sze sokféle formában tartja a kapcsolatot a gyermekgondo­zási segélyen lévőkkel. Több helyütt szerveztek .már kis­mama klubot, máshol isme­retterjesztő előadásokat tar­tanak részükre. A kismama találkozókat egyre több mun­kahelyen tartják meg rend­lévő nődolgozók közel 19 szá­zaléka visszamegy dolgozni a három év letelte előtt. Az üzemeknek, vállalatoknak ér­deke, hogy minél szorosabb kapcsolatot teremtsenek a kismamákkal. Ismerjék a terveket, ne essenele ki a munkafolyamatból. A gyer­meküket gondozó anyák szinte kivétel nélkül igénylik is a törődést, szívesen veszik a Iá. togatást, a meghívást. Mivel azonban idejüket leköti a gyerekek gondozása, a ház­tartás, csak kevesen tudnak időt szakítani az üzemben lé­vő rendezvények látogatására, a tanulásra. A kismamáknak már csak kis hányada nem végezte el a nyolc általánost, sokkal többen kapcsolódnak be va­szeresen: az összejöveteleken tájékoztatják őket az ered­ményekről. a várható mun­káról. Az ifjúsági parlamen­ten például a Pamutfonóban és a Miskolci Csokoládégyár. ban vettek részt szép szám - mai a kismamák. A felmérések viszont. azt is igazolták, hogy több mun­kahely egyáltalán nem tart kapcsolatot a gyermeküket gondozó anyákkal. A nőfele­lősök ezért javasolták a szak­szervezeti bizottságoknak, hogy kapjanak helyet -a kol­lektiv szerződésekben, a szo­ciálpolitikai tervekben a kap­csolattartás hatékony módjai, s kísérjék figyelemmel a kis­mamákkal való törődést, se­gítésük lehetőségeit. (mm) Tél van, hosszú-hosszú évek óta, igazi, kemény, bőséges hóval „megáldott” tél. Oszin, lén szólva már reg elszok­tunk az ilyen ki tar tó, állha­tatos, konok, makacs léitől, mint az idei. A tél ősidők óta örömet és gondot jelent az embereknek. Űrömet a té­li sportok rajongóinak, a gj i_- rekekneii, a felnőtteknek, a turistáknak: általában a ter­mészet rajongóinak, a hegyek kedvelőinek. Ugyanakkor gon­dot, sok-solc munkál, fárad­ságul, többletkiadást,'- és költ­séget az országnak, a társa­dalomnak, valamennyiünk­nek. Most az utóbbival, a problémákkal, a nehézségek­kel, a küzdelemmel kívánok foglalkozni. Talán induljunk ki egy ki­csit korábbról, a nyár végi és őszi nyilatkozatokból, amikor az illetékes szervek vezetői, felelősei optimistán, könnye­dén nyilatkoztak a téli fel­készülésről. E megnyilatkozá. sok általában magabiztosak, derűlátóak voltak: arról biz­tosították az ország lakossá­gát, hogy a legnagyobb gond­dal és körültekintéssel ké­szültek fel a télre. Készen- ' létben állnak a hóekék, a hó­marók, a só- és homokszóró gépkocsik, és ami a legfon­tosabb, kiválóan megszervez­ték az úgynevezett hóügyele- ti-diszpécseri rendszeri, az utak állapotával kapcsolatos felvilágosítást és tájékozta­tást nyújtó információs há­lózatot. Ez eddig mind nagyon szép és jó, és ami azt illeti, meg­nyugtató is. Ezek után aztán mindenki nyugodtan, derűlá­tóan, kétségek nélkül várhat­ta a telet. Amint azonban le­esett az első hó, azon nyom­ban tapasztalhattuk, hogy nem is annyira egyszerű a helyzet, mint ahogyan azt előre jelezték és sejttették. Valahogy mindjárt akadozni kezdett a közlekedés, zavarok keletkeztek az ellátásban, késtek a vonatok, az autóbu­szok, csúszóssá, nehezen jár­hatóvá váltak az utak és a járdák. A mellékutcákba pe­dig néha napokig sem lehe­tett behajtani járművekkel. De sorolhatnám még tovább a hóesés okozta nehézsége­ket, gondokat, a napi munka megszokott ritmusát, ütemét hátráltató problémákat. Most ezek után biztosan azt várja az olvasó, hogy lehú­zom a „keresztvizet” a köz­tisztasági vállalatról, a vasút­ról, a Volánról, és mindazok­ról a szervekről, vállalatok­ról, intézményekről, amelyek feladatai közé tartozik a té­li >,menetrend”, „életritmus” zavartalan biztosítása. Nem ezt teszem! Bár azt is látni kell, hogy bizony nem mindenütt volt a legjobb a felkészülés, és azóta sem a legkörültekin­tőbb, nem a legtökéletesebb a munka megszervezése, a ko­rábbi tervek végrehajtása, Sokszor egy kicsit jobb, össze­hangoltabb munkával az ille­tékes szervek és azok veze­tői bizony többet tehetnének az eddigiektől. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy egy szokatlanul kemény tél­Az EDOSZ központi veze­tősége pénteken az élelmi­szeripar 1977. évi feladatairól tanácskozott. Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes be­számolójában elmondotta, hogy a termelés az elmúlt évihez képest idén 6 száza­lékkal növekszik. Az elő­irányzat teljesítésének alap- feltétele. hogy a mezőgazda- sági termelők elegendő mennyiségű árut adjanak fel­dolgozásra. A termelés szerkezete idén változik, de ezt inkább ob­jektív adottságok okozzák. lel, sok havazással, dermesz. tő hideggel, csupán csak az erre hivatott szervek aligha tudnak egyedül, magukra ha­gyatva megbirkózni. Nyuga­ton, Keleten, a világ minden táján, ahol tél a tél. az egész társadalom összefogására van szükség ahhoz, hogjr a min­dennapi élet, a termelőmun­ka ne bénuljon meg és ne legyennek jelentős kiesések és károk. Hányszor, de hány­szor olvastuk és tapasztaljuk, hogy gyárak, üzemek, hiva­talok dolgozói, és nem utolsó sorban katonák, diákok ra­gadnak lapátot, csákányt, hogy segítsenek a hó eltaka­rításában. a közlekedés és az ellátás zavartalan biztosításá­ban, a jégpáncélba burkoló­zott utak mégtisztításában. De nemcsak nálunk van ez így, hanem az egész világon ez tapasztalható. Egy-egy rendkívüli tél során némely országban, szinte az egész hadsereget mozgósítják az élet normalizálására, a megszo­kott életritmus biztosítására.. Félreértés ne essék, ezzel nem felmenteni akarom az erre hivatott intézményeket, vállalatokat a felelősségük és kötelezettségeik maradékta­lan elv’égzése alól. Sói, néha el is kell őket‘marasztalni a tehetetlenségért, a szervezet­lenségért, a kényelemért. De azt is látni kell, hogy néha bizony egyedül képtelenek megbirkózni a rendkívül ne­héz, idényjellegű feladatok­kal, rájuk zúduló gondokkal. Létszámuk általában télen sem több, mint más „köny- nyebb” évszakokban. Felada­taik és tennivalóik viszont a sokszorosára nőttek. Kendkí­vüli hómunkásokat viszont alig lehet kapni. Pedig már nem is ingyenes, társadalmi munkát kérnek a hó eltaka­rításához, mint valamikor ré­gen. A jelentkezőket megle­hetősen magasan díjazzák. Mégsincs elég jelentkező, mégslncs elég munkáskéz. Eb­ből adódik aztán az, hogy egy-egy kiadós havazás után, a nyilatkozatok ellenére sem kielégítő a lakosság ellátása, nincs elég kenyér, tej és más élelmiszer, késve, akadozva érkezik a szállítmány. Mégis mit lehetne tenni? Semmi mást, mint jobban összefogni a téli gondok el­hárítása érdekében. Ahogyan ősszel a mezőgazdasági ter­mények betakarítását társa­dalmi üggyé tudjuk tenni, amikor „foglalkozási ágaktól” függetlenül, szinte mindenki segíti a falut, a termelőszö­vetkezetet, az állami gazda­ságot, úgy érzem ugyanezt meg lehetne tenni télen is. Mindenekelőtt azonban csak akkor, ha a feladatok, a gon­dok az erre illetékes szervek erejét és felkészültségét meg­haladják. De ezt semmiesetre sem helyettük. W. L. semmint termeléspolitikai 'el­képzelések; a termelési struk­túra módosulását egyelőre nagyobbrészt a rendelkezésre álló alapanyagok mennyisége befolyásolja. Az élő állatot és állati terméket feldolgozó iparágakban a termelés aZ 1975. évit csak 2,5 százalék­kal haladja meg, a növényi termékeket előállító ioar- ágakban viszont (1,3 szá*aU**- kos növekedést irányoz elő a terv. Az élvezeti cikkeket termelő üzemekben 7.9 szá­zalékkal több árut gyártanak majd, mint tavalyelőtt Az élelmiszeripar feladatairól í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom