Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
ESZÄK-MÄGYARORSZÄG 6 1976. december 25., szombat M mmml „Életünk a föld..." A hegyoldalak 45 fokos szögben, három oldalról szaladnak a falu, Szögliget felé. Fenn, a gerincnél fákkal sűrűn benőve, lejjebb legelőkkel, szőlőkkel, nadrágszí j-parcellákkal tarkítva. Csak délkeletre nyitott a völgy, arra, amerre tova- íut a Ménes-patak... Fehér és fekete. Két véglete a világnak. A fehér a tisztaság, a fekete a nehézség szimbóluma. Kevés hó takarja a szögligeti határt. Kilátszanak a hantok feketéi. Fehér és fekete, tiszta és -nehéz. Olyan, akár az erre lakó emberek élete. Kovács Sámuel: — Hetvenkilenc éves leszek szeptemberben Ésik Andrásné: — Megértem hetvenhatom esztendőt A legidősebb, Zemlényi Mihály: — Nyolc évtizede taposom a földet, lassan már hét évtizede lesz, ■ hogy megküzdőm vele — Megküzdőm vele — csengnek fülembe a kimondott szavak. Életsorsok summázása ez, a szögligeti embereké, a három égtájból összefutott lejtők gazdáié, akik indultak napról napra, és birkóztak a földdel. Hívta őket mindennap a lejtő, a nadrágszíj-par- cella, a nyirok. — Mit jelentett nekem a föld? Abból éltünk. Nekem hat gyerekem volt, élni csak kellett valamiből. Mindezek Kovács Sámuel szavai. Ésik Andrásnp, született Pores Julianna, még tömörebben fogalmaz: — A föld jelentette nekünk az életet. Nem nagy szavak ezek. Az élet itt búzát jelent és burgonyát, az állatoknak árpát és zabot. Mert az élethez ezek kellenek. Ezek is... — A mi életünk derekán a föld volt a biztonság, a jövő, olyan, mint ma a nyugdíj. Ha úgy adódott, hogy a földet el kellett adni, meg is sirattuk. Zemlényi Mihály: — A mi földjeink kötött, rideg, nehéz talajok... Keservesen adják ide gyümölcsüket. Van, akinek ingyen se kéne ez a föld, de mi, szögligetiek, mégis ragaszkodunk hozzá __ ö k mondják ezeket, életük alkonyát taposok, akik bölcseletüket onnan a föld- ‘böl szívták, a rideg nyirokföldből, amely nehéz volt mindig, akár eső hullt, el;ár a nap tüze hevített. Ahogy elmondják hitvallásukat. a földről, egy életútja tekintenek vissza. Napokra, , évszakokra, évekre, a generációk felcseperedésére, sejtjeik lassú pusztulására. Es eközben mindig ott forog a nyelveken ez a szó: föld, ez a négy hang, melyet más népek ilyen ízesen kiejteni sohasem tudnak. A föld nekik jelkép. A leélt évtizedek jelképe. Az emlékeké, a verejtéké, az izgulásé, .az örömé és mindenkoron az életé Meg lehetett élni a földbői? Kovács Sámuel: — Mag, mert meg kellett ... Persze más munkát is vállaltam, meszel égettem, szeszfőzdében dolgoztam __ É sik' Andrásné: — Vagy tíz hold földön gazdálkodtunk az urammal. Termett, mert dolgoztunk. Teremnie kellett! Zemlényi Mihályné. Holló Julianna: — Az uram is, én is árva gyerekek voltunk. Amikor összekerültünk, nem volt semmink. Napszámba jártunk, én cselédnek. Éjszaka fontam, és még a legutolsó tojást is eladtuk. így vásároltunk apránként 10 hold földet... Zemlényi Mihály: — Az erre való föld több trágyát, több szántást és kapálást kíván. Búzánál csak öt-hat szemet termett egy mag ... Küszködés volt ez mindig, s mi ezt mégis olyan természetesnek tartottuk, mint azt, hogy van nap, éjszaka, tél és tavasz. Kár, hogy a mai emberek akarva, akaratlanul a földet, a földdel való bajlódást a legutolsó sorba sorolják. Megbecsültebb hely illetne meg a mezőgazdaságot, mert a táplálék, amit évről évre ad a föld, az az élet alapja. Ahogy a régi öregek mondták: a föld arany. Elbeszélik, visszaemlékeznek, ők, akik most sem emlékekből élő öregek. Nyugdíjasok, de mindennap tesz- nek-vesznek a ház körül, a földön, amely annyiszor szóba kerül ezen a decemberi délelőttön. Valameny- nyi idős ember hétköznapjaira példa Zemlényi bácsi földszeretete. — A paraszti munka nekem megnyugvás. Most is van egy kis háztáji szőlőterületünk. Én minden esztendőben újra- és újrapótolom a hiányzó, kipusztult szőlőtőkéket. Tudom, nem jó föld, bor sem terem rajta sok, öt tőkén, ha egy liter, és az is benne van vagy ölven forintba. Mégis, miért csinálom? Nem más ez, mint ősi ragaszkodás a röghöz. Amíg az egészségem engedi, csinálom. Hatvannyolc éve immár, hogy újra és újra megküzdőm a földdel ... Fehér és fekete ezekben a napokban a szögligeti föld. Kihalt a határ, szuny- nyad a táj. Utam szántás mellett visz tovább. Lehaj- lok a röghöz. Olyan, mint megdermedt lávafolyam. Mozdulatlanná tette a fagy, keménnyé, halottá. Telet dermed végig, de tavaszijai újra eled, újjászületik. S kezdődik a szögligeti ember birkózása a földdel. Néha szelíd, játékos ez a küzdelem, de nem ritka, amikor a föld nem tiszteli az embert. Olyankor pedig vérre-verejtékre megy a harc. Ha az ember gyenge, hagyja a magáét, mindene odavész. Ök, Kovács Sámuel, Esik Andrásné, Zemlényi Mihály és felesége, meg mások is. tudják ezt. Ősöktől tanulták, maguk küzdelmén tapasztalták. Vajon az utódok meghallgatják-e őket. eltűnődnek-e azon, amit mondanak? Hajdú Imre j, Fotó. L. J. — Van saját könyve? — Igen, körülbelül 50. — Rendszeresen olvas? — Igen. — Milyen könyvtárnak tagja? — Az iskolai könyvtárnak és a községi könyvtárnak. —, Mit olvasott utoljára? — Móricz: Rokonok. — Legutolsó öt olvasott könyve? — Móricz: Rokonok, Illyés Gyula: Puszták népe, Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Rejtő Jenő: Az elátkozottak, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígért. , — Minek alapján választ ki egy könyvet? — Először is az író és a cím szerint, másodsorban a tartalom szerint, de ajánlás alapján is. — Melyik a legnagyobb könyvélménye? — Dúmas: Monte Cristo grófja. A kérdésekre 54-en válaszoltak, s ha ebből csak egyetlenegyet emelünk is ki teljes egészében, az azért van, mert talán ez az egyik legtipikusabb. Ami azt jelenti, hogy ha akadt néhány olyan válaszoló fiatal, akinél a legutolsó öt olvasott könyv között — az éppen eseoókes kötelező olvasmányon kívül — csak csupa Rejtő-könyvi szerepelt, olyan is volt, akinél határozottan kimutatható volt: olvasmányait tudatosan választja, érdeklődési körének megfelelően, továbbtanulási szándékával megegyezően. Ami ettől „eltér”, az is igényes, válogatási szintet mutat. A szerencsi Bocskai István Gimnázium két negyedik osztályának tanulói vállalkoztak arra. hogy segítenek válaszaikkal, s így valamiféle képet kaptunk arról: mit és mennyit olvasnak azok a 18 évesek, akik mögött idestova 12. tanulással eltöltött esztendő áll. Nos, a kép nem iá olyan rossz, hiszen — s ezt alátámasztják a könyvtári statisztikák is — a közép- iskolások többsége rendszeres olvasó. A mi vizsgálódásunk esetében például mindössze egyetlenegy tanuló válaszolt határozott nemmel arra a kérdésre, hogy rendszeresen olvas-e, s egy másik tanuló igenlő válasza mellé hozzátette még, hogy ez az azért elfoglaltságától is függ. S bár meglehetősen vegyes az „írójegyzék”, többé-kevés- bé meghatározzák a kötelező olvasmányok. A kötelezőket — kimutathatóan — olvassák a diákok, ámbár továbbra is igaz, hogy többnyire az utolsó pillanatban. Sz egyébként lemérhető az iskolai könyvtár forgalmán is. (A szerencsi Bocskai István Gimnáziumban például több mint 14 ezer kötetes iskolai könyvtár áll a tanulók rendelkezésére, s igen jó a kötelező olvasmány anyaga.) Egyébként tóbbé-kevésbé meghatározó szereppel bírnak a tanulók olvasmányaiban az iskolai könyvtárak. Az 54 válaszoló fiatal közül például csaknem a fele kizárólag az iskolai könyvtár tagja, jóllehet a másik fele — egy-két kivételtől eltekintve — az iskolai könyvtáron kívül még egy, általában a községi könyvtárnak a tagja, de tízen három könyvtár beiratkozott olvasói. A könyvtáraknak tehát határozott jelentősége van a fiatalok olvasmányválasztásában. még akkor is, ha a könyvtáros hatása korántsem mutatható ki egyértelműen. Sőt. a fiatalok válaszai arra engednek következtetni, hogy ez a hatás meglehetősen csekély, sokkal inkább az motiválja a választást, hogy mi a divat az iskolában. Habár ezt így, ilyen konkrétan csak egyetlenegy fiú fogalmazta meg, a válaszokból megállapítható, hogy két „divatos” szerző van jelenleg a gimnáziumban : Rejtő Jenő és Dallos Sándor. Rejtő mindenkinél — összesen három fiatal nem jelölt meg Rejtőkönyvet — és Dallos a Munkácsv-életregénnyel a lányoknál. Korántsem valamiféle álszenteskedés vonatja le a következtetést: az irodalomtanításban, az olvasóvá nevelésben, a válogatásra való tanításban általában vannak még adósságaink. (Jóllehet a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban végeztük ezt a felmérést, meggyőződésünk, hogy általánosíthatók tapasztalataink.) Másféleképpen aligha magyarázhatnánk az olyan válaszokat, amelyek pedig bőségesen előfordultak, hogy annál a fiatalnál is, aki egyébként Thomas Mannt, Móriczot, Illyést és Gorkijt jelölte meg többek között, mint most olvasott szerzőket, a legemlékezetesebb olvasmány Jókai: Szegény gazdagokja. Nem Jókai és nem a romantika lebecsülése, de talán túlontúl is sokan e körből jelölték meg legnagyobb könyvélményüket. Igaz, olyan is volt, aki Solohov Emberi sorsát, vagy Nexö Szürke fényét vallotta nagy könyvélménynek. Mégis Hardy Egy tiszta nője, Viktor Hugo Nyomorultakja és Jókai művei szerepeltek a leggyakrabban, sőt Rejtő is előfordult. Különös ellentmondása ennek, hogy egy olyan fiatal jelölte, amelyik korábban azt írta: legalább 800 kötetés családi könyvtár áll otthon rendelkezésére. Igaz viszont, hogy — mintegy következetes maradva saját magához, ő volt az, aki kizárólag csak Rejtő-könyveket jelölt meg legutolsó öt. olvasott könyvként. S há már a saját könyveknél tartunk, örvendetes módon, ma már szinte minden fiatalnak legalább 50—80 saját könyve van, ami a könyvnek a fiatalok életében való jelenlétét már mutatja, habár jeÚi azt is. hogy még nem szükség számukra a saját kiskönyvtár. De könyvvel, függetlenül attól, hogy munkáscsalád vagy értelmiségi család gyermekei-e, már valamennyien rendelkeznek. Igaz, általában előnyösebb helyzetben vannak az értelmiségi szülők gyerekei. ök általában 300— 800 kötetes könyvtárból válogathatnak otthon is, de akadt olyan munkásgyerek is, aki megjegyezte, a saját könyvei csak egy csekély töredékét teszik ki a család könyveinek. S volt olyan is, aki arra a kérdésre, hogy minek alapján választ, hengerész édesapját jelölte meg. mint egyik ajánlót. S ha ez még nem is általános, mégis csak jelzi, hogy a korábbi különbség csökken a különböző családok ilyen indí- ta fásában. Ötvennégy válasz talán nem elégséges egy szigorúan vett szociológiai igényű felméréshez, de bizonyos tanulságok megvonására mégis alapot nyújt. Mindenekelőtt ahhoz, hogy kimondjuk: az olvasóvá neveléshez, a könyvnek, mint ismeretforrásnak a felhasználásához szélesebb ráhatásra lenne szükség. Feltűnően kevés ugyanis az oiyan fiatal, akinél a könyv választásában az a ludatosság szerepelne, ami elengedhetetlenül szükséges lenne már ebben a korban, s ami tükrözné érdeklődési körüket. (Az 54 fiatal közül egyetlen olyan volt, akinek biológiai érdeklődése tükröződött könyvválasztásában is. S habár érezhető volt a különbség a szakosított tantervű és az általános tantervű osztály tanulóinak olvasmányaiban — az előbbiek javára — a könyv többé-ke- vésbé csak mint szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van jelen életükben. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni. A könyv mint ismeretszerző eszköz, még nem vonult be a 18 évesek él étébe. Hogy miért? A válasz meglehetősen bonyolult. Lehet, hogy maguk a tanulók sem számítják az ilyen olvasmányokat olvasmánynak. De az is igaz. nogy idő kell, amíg jelentősebben előrelépünk — s az új, két év múlva életbe lépő tantervek nyilvánvalóan nagy segítséget nyújtanak majd ebben — a könyv és a tanuló viszonyában. És a műközpontú irodalomtanítás segíthet majd abban, hogy igényesebben és szélesebb körben válasszanak olvasnivalót maguknak. S akkor talán egy teljesebb ..jelen magyar irodalom” lesz jelen olvasmányélményeikben. amelyből például a költészet szinte teljesen kimarad. Mert most, ha hiányolhatunk valamit, akkor ezt is hiányolhatjuk. Csutorás Annamária ■ i i ! Altác István: i i i Virágok! i Virágok ! i i J Zuhany rózsája, éui lény, * szelíd szemedre ráncvet. l i — Milyen szerelmes liincmény l esózze kedves lényedet?... l I I Tested törékeny dália; { locsolja lenne locsoló i Viuvázz. ha édes arcodat J oihével leni be a hó . — A>arczi munkája
