Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 2 1976. december 7., kedd Dr, Bruno Kreisky Ifi akarunk tartani az enyhülés politikája melleit (Folytatás az 7. oldalról.) Dr. Bruno Kreisky az ebé­den mondott pohárköszön tő­jében kiemelte: — E mostani ausztriai láto­gatásban kifejeződik az, hogy az elmúlt évtizedekben minden területen, igy gazda­sági, kulturális és politikai téren is különleges kapcso­latok fejlődtek ki közöttünk. Néhány nappal ezelőtt, a mostani tárgyalásokra való felkészülés során átnéztem néhány anyagot, s jó­magam is elcsodálkoztam azon: immár milliós nagy­ságrendben mozog azoknak a száma, akik a magyar ha­táron át beutaztak Ausztriá­ba. Úgy vélem kapcsolataink fejlesztése során sokat elér­tünk abból, ami a helsinki dokumentumok alapjául szolgált. A kancellár a továbbiak­ban emlékeztetett a két or­szág közötti kapcsolatok leg­fontosabb elemeire, így az árucsere, a művészek köl­csönös látogatásaira, a tu­ristaforgalomra. Hozzáfűzte: ..Közöttünk nincsenek prob­lémák az emberi kapcsola­tok terén. Ha pedig mégis adódnának, akkor a láloga lás idején érinteni fogjuk fcs — tapasztalatból tudjuk, hogy gyorsan, eredményesen megoldjuk azokat". — Kezdetben kapcsola­tainkat illetően a körülmé­nyek kedvezőtlenek voltak, határainkon felmerültek problémák. Amióta azonban létrehoztuk a közös bizott­ságokat. s mindkét oldalról kölcsönös a jó szándék, hogy jószomszédi viszonyt tart­sunk fenn, efféle konfliktu­sok csak véletlenül adódhat­nak. Országaink — a nem túl nagy Ausztria és a szin­tén nem túl nagy Magyar- ország — bebizonyították, hogy két nép akkor is bé­kében élhet egymás mellett, két állam akkor is fejleszt­heti kapcsolatait egymással, ha rendkívül eltérő, külön­böző társadalmi rendszerhez tartoznak. Úgy vélem, ilyen­formán hozzájárultunk ah­hoz. hogy Európában az eny­hülés politikája érvényesül­jön. Ismerjük azt a politi­kát, amely ellentétes az eny­hüléssel. S éppen, mert sa­ját tapasztalatunkból ismer­jük, ki akarunk tartani az enyhülés mellett. Tulajdon­képpen ez adja, első titkár úr, az ön ausztriai meghívá­sának mélyebb értelmét, is­merjük azt a nagy munkát, amelyet személyesen népéért végez, és tudjuk, hogy mi­lyen nagy az Ön tekintélye népe körében, ez még ér­tékesebbé teszi számunkra az ön itteni látogatását. Dr. Bruno Kreisky a két ország népének jólétére és együttműködésére emelte po­harát. Kádár János Kapcsolásaink megfelelnek a helsinki záróokmánynak Kádár János bevezetőben köszönetét mondott a meg­hívásért, a fogadtatásért és dr. Bruno Kreisky hozzá in­tézett szavaiért, majd eze­ket mondta: — A magyar—osztrák kapcsolatok jelenlegi hely­zetét értékelve elmondha­tom, hogy értékelésünk azo­nos az önével: megítélésünk szerint állami, politikai kap­csolataink rendezettek, gaz­dasági és kulturális kapcso­lataink fejlődnek, állampol­gáraink tömegesen keresik fel egymás országát. — A régmúltban — (jólle­het népeink között volt bi­zonyos sorsközösség — a magyar—osztrák kapcsol a ­tok bonyolultak voltak. Ezt a múltat azonban már ma­gunk mögött hagytuk, íj em­beri szokás szerint inkább a jóra emlékezünk. Hozzá tar­tozik az igazsághoz, hogy különböző okok miatt a ijin- sodik világháború utáni újabb keletű kapcsolataink­ban is voltak problémák egy időszakban. De ez az időszak is elmúlt, s csupán azért emlékeztetek rá mert an­nál nagyobbra becsülöm azt a közös erőfeszítést, amely- lyel a viszonyunkat zavaró kérdéseket megoldottuk. — Meggyőződésem, hogy országaink és népeink valódi érdekeiből kiindulva kellett és kell rendeznünk közös dolgainkat. Talán nem meg­alapozatlan dicsekvés. ha azt mondom. hogv mi már a helsinki értekezletet meg­előzően is Helsinki szellemé­ben kezdtünk hozzá kapcso­lataink rendezéséhez. Mert azt teljes bizonyosságai állít­hatjuk, hogy kapcsolataink megfelelnek a helsinki zá­róokmánynak. Nagyra érté­keljük, hogy kapcsolataink a jelenlegi szintre fejlődtek, már csak azért is, mert az eredményeket nem erőfeszí­tések nélkül értük el. S bar visszatekintve a fejlődést örvendetesnek tartjuk, to­vábbi eredményeket szeret­nénk elérni. — Felhatalmazva érzem magam arra, hogy ne csak saját nevemben beszélje!:: magunkkal hoztuk vezető testületeink, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, továbbá a ma­gyar nép üdvözletét. Bizto­sítom önt kancellár úr, s az Osztrák Köztársaság kormá­nyát és népét, hogy a Ma­gyar Népköztársaság részé­ről teljes a készség kapcso­lataink továbbfejlesztésére. Kívánjuk, azon munkálkod­junk, hogy a magyar—oszt­rák kapcsolatok minden fon­tos területen úgy alakulja­nak, hogy példaként szolgál­hassanak a különböző társa­dalmi rendszerű országok közötti jó viszonyra. Abban a meggyőződésben hangoz­tatjuk ezt, hogy ez feljes mértékben megfelel a két ország, a két nép valódi ér­dekeinek, nagy várakozással tekin tűn k m eg beszél ései n k elé. amelyek minden bi­zonnyal újabb előrelépést hoznak majd ezen a téren. Kádár János a továbbiak­ban kifejezte reményét, hogy a mostani látogatás jó alkal­mat kínál a kél ország javát szolgáló munkára. — Amikor ezért dolgozunk — folytatta — meggyőződé­sem, nemcsak a magyar és az osztrák nép alapvető ér­dekeit, hanem — erőinkhez mérten — Európa egészének érdekeit is szolgáljuk. Ma­gyarország is, Ausztria is kis ország, lehetőségeink tehát szerények. De tenni tudunk, s kötelességünk is,, hogy hoz­zájáruljunk az európai hely­zet jobbátéfeléhez. Örvende­tes. hogy a nemzetközi po­litika számos kérdésében együttesen, vagy azonos irányban tudunk tevékeny­kedni: Mi azon leszünk, hogy e kérdések körét tovább bő­vítsük. Végül Kádár János jókí­vánságait fejezte ki dt;. Bru­no Kreiskynek és feleségé­nek, az ebéden részt vett oszt­rák vezető személyiségek­nek. „Minden jót kívánunk jő szomszédunknál-;, Auszt­riának és népének” — zárta pohárköszöntőjét. \ l Dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök és felesége hétfőn este a Iíofburgban vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A szívélves légkörű vacsorán dr. Rudolf Kirchschläger és Kádár János pohárköszöníöt mondott. Szovjet líbiai tárgyalások Moamer El-Kadhaíi ezre­des, a Líbiai Arab Köztár­saság forradalmi parancsnoki tanácsának elnöke hétfőn az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének meghívására hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. ­A líbiai államfőt és kísére­tét a repülőtéren Nvikolaj Podgornij. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és más hivata­los személyiségek fogadták. Hétfőn a Kremlben meg­kezdődtek u szovjet—líbiai tárgyalások. A részvevők megelégedéssel nyugtázta1-. hogy erősödnek és fejlődnek a két ország kölcsönösen előnyös, egyenjogú kapcsola­tai. Mindkét fél kifejezésre juttatta a kél ország közötti politikai, gazdasági, kultúra­4 mindkét ország népeinek ér­dekeit szolgáló bővítésére Kénünkön Podgornij fogadja Kadhafit A sajtonapi köszöntők ismétlő furcsa­sága: újságírók fogalmazzák őket, az ünnepeitek méltatják önmagu­kat. Ebből következik, hogy több esztendő megemlékezését újraolvasva sem találni patétikus szólamokat, nyilván restellte volna a téma feldolgozásával megbízott bármelyik kolléga, s helyette sorolta a hi­vatás, a pálya kötelmeit. Ezek — a fejlő­dés velejárójaként — minden évben gya­rapodnak. Igaz, hogy ezzel párhuzamosán gazdagodott és gazdagszik a kifejezési mód, az eszközök tára. A sajtó. nagyhatalom — találó megálla­pítás, korunkban érvényes igazán, amikor az írott sajtó mellett általánossá vált a rádiózás, a tévézés. Amikor a világ bár­mely tájáról az eseményt követő percek­ben befuthat a jelentés, a kép, a hang vagy a leírt szöveg. A nagy hírügynök­ségek gyorsasága mindössze percnyi, órá­nyi előnnyel mérhető. Földünk szinte ösz- szezsugorodott, esténként a képernyőn kontinenseket utazhat be- a néző, a „kap­csoljuk” jelzést követően Amerikából vagy éppen Japánból érkezik kép és hang, A nyomtatott sajtó — bár sokan jósolták bukását — állja a versenyt. Ha gyorsaság­ban nem is vetélkedhet, győznie kell az összefüggések bemutatásával, kommentá­lásával, s azzal, hogy az írás megmarad. Dokumentuma lehet az olvasónak, ha az megőrzésre érdemes. Aki dolgozik vele, gyakorta panaszolja az újságcsinálás gondjait. A papír fossz minőségét, a terjesztés átkait, de a pana­szok is „fejlődnek”, tegnap még dicseked­tünk volna a ma korszerűtlennek ítélt megoldásokkal. Nincs megállás, mindig többet kell nyújtani az ismeretlen isme­rősnek — az olvasónak, a hallgatónak, a nézőnek. A több jelent mennyiséget és minőséget. A mennyiségre kár sok szót vesztegetni. Az információ olyan áradata önti el a szerkesztőségeket, hogy valójá­ban a válogatás a nehéz. Minden nap ké­szülhetne lap vagy műsor, akár csupán a meghökkentő hírekből, vagy oldalakaj. tölthetne meg a fegyveres összecsapások­ról szóló jelentések tömege, sajnos; vagy órákig onthatná a telex az új alkotások lelőhelyét, készítőik nevét, a mű hasznos­ságát, i Fontos és jelentéktelen eseményekből válogat a sajtó, s ahogy válogat, amit ki­választ, az hovatartozását mutatja. Eliga­zodni segít a világ dolgaiban. Ahogy se­gít, amilyen céllal az elkötelezettségét bi­zonyítja. Soha ilyen igény nem vplt a tisz­tánlátásra, s mert az információk sokfé­lék, sok helyről érkezők, minden eddiginél nagyobb szükség van a határozott elviség- re, a világos állásfoglalásra. Hazánk lakosságának döntő többsége naponta tájékozódik az úgynevezett tö­megkommunikációs eszközök segítségével. A rádiózás, a tévézés, az újságolvasás ilyen-olyan mértékben hozzá tartozik min­denkinek az életéhez. Milliók véleményal­kotását befolyásolni rendkívüli felelősség. A sájtó napján illendő a példákra is em­lékeztetni: a Vörös Újság, az illegális Sza­bad Nép teremtette szocialista újságírás hagyományaira. Az igazsághoz ragaszkod­nunk, a dolgozó nép iránt el kötelezetten szólnunk — alapvető kötelesség. E nélkül nincs, nem lehet szocialista társadalmat szolgáló sajtót .művelni. Ám a pályát azért is szereti meg mind jobban az újságíró,' mert rákényszeríti a fejlődéssel való lé- péstartásra. Nem lehet büntetlenül hóna­pokat vagy heteket sem „kihagyni”, mert aligha pótolható a mulasztás. Álszerénység nélkül megállapítandó, hogy ennek a mesterségnek is megvannak a korlátái. Az unalomért, a rossz fogalma­zásért terheli felelősség a riportert, a szen­záció azonban nem egészen tőle függ. Az újságíró lelke szerint minden napra szál­lítaná az izgalmat, világgá kürtölné1 sike­reinket. De nem tehet mást, mint a való­ságból merít, a lényeket sorolja. Hiába reked be az igyekezettől a. sportriporter, ha a csapat gyengén játszik, de talán még a dadogva, vagy pöszén bejelentett világre­kord is válthat ki ujjongást. Az újságíró nem ad. nem adhat mást, mint a való­ságot, Képesség, tehetség dolga, hogy mi­ként tart tükröt a valóság elé, rátermett­ség dolga, hogy a kép színes vagy törede­zett, homályos vagy kristálytiszta, de mást nem adhat, mint amit. tükrözni hivatott. a szakma folytonosan specializálódik. Sokféle érdeklődésű kolléga írása tölti meg a hasábokat, szerzi a rá­dió, a televízió anyagait. Valamiben azon­ban egységes ez a mesterség: hazai gya- j korlóinak abbeli meggyőződésében, hogy a 1 .szocialista társadalom építése, védelme az alapja a sokféle gondolatnak. 1 k ti u k n u n b g k 1< s ;é v Ti 2 ti l $ fi l } 7 1 < 1 8 ] \< i I 1 1 Megemlékezés s magyar sajti napjáról Epos Vance nyilatkozata Ötvennyolc évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság. Az évfordulón, amely egyben a magyar sajtó nap­ja, héttőn délelőtt koszorú­zás! ünnepséget tartottak a Magyar Sajtó Házában. Pálfy József, az Újságíró Szövetség elnöke köszöntöt­te az ünnepség részvevőit, majd Egressy István elsza­valta Majakovszkij: Teli lo-i rokból című versét. Ezután Máté György, az Újságíró Szövetség elnökségének tag­ja mondott ünnepi beszé­det, Méltatta az első magyar legális kommunista lap meg­jelenésének, jelentőségét, s utalt arra. hogy a forradal­mi újságírás előtti tisztelgés egyben elkötelezettség a kom­munista újságírás, a ma fel­adatainak vállalása mellett. Ezután! koszorúkat helyez­tek el a Vörös Újság már­vány emléktábláján az MSZMP Központi Bizottsá­ga, a Minisztertanács Tájé- .koztalási Hivatala, a Nyom­da-, a Papíripar és á Sajtó Dolgozói Szakszervezetének és a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének- nevé­ben. továbbá a Népszabad­ság szerkesztő bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, valamint az új­ságíróiskola hallgatóinak képviseletében, A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége a sajtónap alkalmából foga­dást adott a Magyar Sajtó Házában, melyen részt vet­lek a lapok és a sajtószer­vek vezető munkatársai. Megjelent a fogadáson Grósz Károly, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának osztályve­zetője és dr. Várlconyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. ' Finn nemzeti ünnep Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Urlio Kekkonen köztársasági elnököl a Finn Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György. a Minisztertanács elnöke Mártii Miettunen miniszter- elnökhöz. Apró Antal, az or- szággyűlés elnöke Veikku Helle parlamenti elnökhöz intézett üdvözlő táviratot. Paul Jyrkänkallio. a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe a finn nemzeti ün­nep alkalmából, hétfőn foga­dási adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke, Cselerki Lajos, az Elnöki Tanács li lkára. dr. 1Szekér Gyula, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Ino- kai János, az országgyűlés alelnpke. ■ Czinege Lajos ve­zérezredes. honvédelmi mi­niszter. dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Rácz Pál külügyi államtitkár, s a politikai, a gazdasági, a kul­turális és a társadalmi élet sok más vezető személyisé­ge. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai kép­viseletek sok vezetője és tag­ja is. Cyrus Vance, az Egyesült Államok kijelölt külügymi­nisztere külpolitikai kérdé­sekről nyilatkozott a News­week című hetilapnak. A hétfői számban megjelent nyilatkozatában Vance ki­emelte a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok jelentősé­gét. Hangoztatta: különösen fontosnak tartja, hogy moz­gásba lendüljenek a hadá­szati fegyverek korlátozásá­ról szóló szovjet—amerikai tárgyalások. A sikeres SALT- tanácskozások ugyanis — mondotta — jelképezik azo­kat a kapcsolatokat; ame­lyeknek a két nagyhatalom között szövődni keli. Cyrus Vance üdvözöl le Leon.vid Brezsnyevnek James Carter- hez nemrég küldött üzene­tét. amelyben az SZKP KB főtitkára újólag hitet tett a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolaiainak to­vábbi javítása mellett, Cyrus Vance síkraszállt a közel-keleti válság rendezé­se mellett. Azt a vélemé­nyét hangoztatta, hogy az időpont ma „különösen ked­vezőnek tűnik” az átfogó kö­zel-keleti rendezéshez és ezért,az új washingtoni kor­mány elsőséget kíván bizto­sítani a válság rendezését célzó erőfeszítéseknek. A kijelölt külügyminiszter hangsúlyozta, nem látja in­dokoltnak, hogy a közel-keleti kérdésekben igénybe vegye Henry Kissinger mostani külügyminiszter szolgálatait. Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nemzetközi válság esetéri él­jen Kissinger tapasztalaiéi­val

Next

/
Oldalképek
Tartalom