Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1976. december 5., vasárnap a Közművelődés — törvény szerint Másfél hónapja hozott törvényt az országgyűlés a közművelődésről, s jóllehet a végrehajtási utasítás még várat magára, a legkülönbözőbb fórumokon állandó téma, mit is jelent ez a törvény, mit kell tenni majdan végrehajtása érdekében, milyen feladat hárul ebből az egyes emberre, és a közületekre. Ez volt a központi gondolata annak a tájékoztatónak is, amit a napokban a Parlamentben Pozsgay Imre kulturális miniszter tar­tott. Alighanem téma lesz ez a legkülönbözőbb állami és társadalmi fórumokon az elkövetkezendő hetekben, hónapokban is. Nem úp dolog, a törvény tárgyalása során is sokszor szóba került, lapunkban is foglalkoztunk vele, hogy a közművelődési törvény előz­ménye az 1974. márciusi párthatározat, amely közmű­velődési párthatározat néven lett ismert, és lett erjesztő- ,ie, új tettekre, kezdeménye­zésekre serkentője egész közművelődési életünknek. Az MSZMP Központi Bizott­ságának határozatát 1974- ben igen széles körben vi­tatta meg az egész társada­lom, és már a párthatározat alapján — nem várva az abban meghozandónak jel­zett törvény megszületését — hozzákezdtek a határozat célkitűzéseinek realizálásá­hoz. Állami alsóbb fokú szer­vek részéről csakúgy szület­tek állásfoglalások és hatá­rozatok, mint napvilágot lát­tak kormányszintű intézke­dések, megkezdődött egy rendkívül egészséges érdek­lődés és közművelődési tar­talmú gondolkodás. Sőt, nem egy helyen már a párthatá­rozat szellemében jól funk­cionáló új kezdeményezések is. (Gondoljunk csak például a Mindenki iskolája rádiós és televíziós tömegoktatási sorozatra, a magasabb szin­tű tv-egyetemre és hason­lókra.) Miért kellett hát ezt a társadalmi cselekvést, ezt a rendkívül egészséges moz­gást most törvénnyel is sza­bályozni? — vetődhet fel és bizonyára vetődik is fel sok­felé a kérdés. nevellek is' nevelnek, és ez a többszörös kölcsönhatás a közművelődés fogalmában természetszerűbben kifeje­ződik. uanranm nem tapiai a szel vezeuiexv. Szükséges volt e törvény megalkotása többek között azért, mert a közművelődés fontosságát tekintve nem lehet ezt, az egész országot átfogó tevékenységet sem a spontaneitásra, sem a helyi esetlegességekre bízni. A párthatározat ugyan irányt mutat és célokat jelöl ki, de a realizáláshoz részletesebb és gyakorlatibb útmutatás, sőt rendelkezés szükséges. Nemcsak intézményeket, ha­nem személyeket, embereket érint a közművelődés és a vele kapcsolatosan szükséges cselekvések és változások sora. és mert. nem lehet a Végrehajtás mikéntje egyé­ni elképzelésektől, vagy aka­rattól függő, a Magyar Nép­köztársaság érvényes jog­rendje szerint a közművelő­dés folyamatának további helyes irányulását törvény­nyel kellett szabályozni. Szükséges volt *a törvényes szabályozás azért is. mert egy több évtizeden át gya­korlatban volt fogalmat is át kell értékelni, meg kell vál­toztatni. Ez pedig nemcsak a fogalom átértékelését és megváltoztatását jelenti, ha­nem nagymértékű szemléleti változást is kíván. Az 1974- es párthatározat szakított a korábbi „aufklerista” szemlé­lettel, amikor a népművelés meghatározás helyébe a köz­művelődés fogalmát léptette, és ennek használatát jelölte meg kívánatosnak. Szakíta­nunk kell ugyanis azzal a, szemlélettel, hogy míg egyik oldalon állnak a népműve­lők. a. másikon azok. akiket ezek művelnek. Teljesen el­avult fogalom, és teljesen elavult gyakorlat lenne már ez. A nép, a széles tömeg nem egy szűkebb réteg ál­tal végzett felvilágosítás, népművelés tárgya, hanem a művelődésben pklívan részt­vevő emberek közössége. Az állampolgárok művelődési, önművelő jellegű aktivitása régóta illuzórikussá tette a -hWábftlfi és a művelendő vaslat é' Amióta a párthatározat megszületett, de különösen a törvény alkotásának előké­szítése, majd meghozatala óta sokszor képezi vita tár­gyát, hol is van a határa a közművelődésnek, milyen fajta tevékenységek sorolha­tók be a közművelődés zász­laja alá. Tagadhatatlan, hogy minden szellemi tevé­kenység közművelődés hatá­sú, de mégsem kívánatos ez­zel mindent felcímkézni. Er­re nincsen szükség, nem kell minden emberi cselekvést a közművelődés fogalomkörébe beterelni, mindent ezzel a jelszóval „átpolitizálni”. Kü­lönösképpen vigyáznunk kell. ne történhessen akár jószándékú visszaélés sem a közművelődés fogalmával és gyakorlatával. Mert például nem helyettesítheti a köz- művelődés az iskola rendsze­rű oktatást, illetve tanulást. A még oly jól szervezett és kiváló előadókkal megtartott ismeretterjesztő sorozatok sem pótolhatják az iskolát, amely minden művelődési munkánkban megkülönböz­tetett figyelmet élvezve, a legelső helyen áll. Jóllehet a közművelődés eleve feltéte­lezi az iskola jelenlétét, sőt mint a törvény is kimondja, az iskolavégzést tekinti a .művelődés alapjának, még­sem mosható össze a kél,, fo­Veti viaaóciuufii iriiiHir.^i galom, nem szabad, hogy közművelődési cselekvésekre hivatkozásai bárki is háttér­be szorítsa a pótolhatatlan iskolát. Nem veszi át a közműve­lődés a termelőüzemek te­vékenységét sem. Nem he­lyettesíti a szakképesítés magadását célzó tanfolyamo­kat, iskolákat, egyebeket. És nem szükséges, hogy termelő­üzemekben a közművelődési téma kerekedjék a termelés fölébe. De igenis az kell, hogy az első helyen álló ter­melést mindenkor értelmes, művelt emberek közreműkö­désével végezzék, és a köz- művelődés segítségével, a közművelődési eszközök és módszerek felhasználásával váljék mind több emberből mind alkalmasabb, művel­tebb termelő. A közművelő­dési törvény az iskolázottság és a termelés gondjain 'túl nem oldhat meg egyéb tár­sadalmi problémákat sem. Nem lehet adott esetben gaz­dasági, termelési, társadalmi ellentmondások eltakarására használni, nem húzható rá a közművelődési céloktól elté­rő gondokra, cselekvésekre a közművelődési célkitűzés, de az 1974-es párthatározat szel­lemében igen sokat segíthet szellemi életünk gondjainak megoldásában, és ezen ke­resztül közvetve társadalmi, adott esetben gazdasági és termelési kérdések jobb meg­oldásában. Természetszerűen szellemi életünkhöz állhat legköze­lebb a közművelődési tör­vény realizálása, annak job­bá tételéhez adhat több se­gítséget, támogathatja, elő­mozdíthatja az olyan társa­dalompolitika alakulását, amelyben a szellemi élet különféle pontjai, nézetei egymáshoz egészségesebben közelíthetők. egy azonos végső cél. érdekében mind­inkább azonosíthatók. A közművelődési törvény végrehajtása, illetve a köz­művelődési élet irányítása állami feladat. Ugyancsak ál­lami feladat a működés ;fel­tételeinek megteremtései. Ez természetesen nem jelentheti a közművelődési tevékenység „államosítását”, sőt éppen az a cél, hogy a törvény végre­hajtása szabadítsa fel mind jobban a közművelődés erűit, és az anyagi erők koncentrá­lásában is elöbbrelépésre ser­kentsen, okosabb, célszerűbb gazdálkodásra figyelmeztes­sen. A következetes végre­hajtás a rossz pnállósdinak, az önmutogató versenyzés­nek is gátat kell, hogy szab­jon. Természetesen, az álla­mi irányítás nem zárja ki a tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezetek közműve­lődést irányító munkáját, kü­lönösképpen amit azok ér­dekképviseleti feladatokból adódó és közművelődési jel­legű teendőik fokozottabb el- I látására, a munkahelyi mű­velődés, a szocialista brigá­dok, a tradicionális múltú munkás művelődési intézmé­Miskolci Téli Tárlat iskolc képzőművészeti l¥A életének mindig várt és számon tartott ese­ménye a Téli Tárlat, mely ugyan jelentőségében nem vetekedhet az országos gra­fikai biennáléval — más a kiállítások funkciója még ak­kor is, ha a két kiállítás „váltja egymást”, s a párat­lan években a biennálé, a páros években a Téli Tárlat megrendezésére kerül sor a Miskolci Galériában. Meri ha a Téli Tárlattól nem is kíván­juk meg, hogy teljességre tö­rekedve pontos — vagy vi­szonylag pontos — képet raj­zoljon fel egy-egy képzőmű­vészeti ág, műfaj adott álla­potáról, törekvéseiről (az or­szágos grafikai biennálé kap­csán jogosan kérhetjük szá­mon ilyen elvárásainkat is!), visísont többé-kevésbé erőtel­jesen jelezheti egy-egy kép­zőművészeti ág törekvéseit, s egyfajta diagnosztizáló •jel­leggel kétségkívül bír. Más kérdés, — s képzőművészeti berkekben erről elég sok szó esik mostanában szűkebb pátriánkban 'is —, hogy a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége Észak-magyarországi területéhez tartozó művészek munkásságát, tehát a terüle­ten élő művészek sajátos vagy éppen az általános kép­be illő alkotótevékenységét egy szűkebb kitekintésű tár­lat határozotabban kénvisel­hetné. A miskolci Téli Tárlat­nak — mint minden hasonló területi tárlatnak •— ugyan­is olyan szerepe is . lenne, hogy „felmutassa'’ a benne élő alkotók művészetét. Nos, e mostani Téli Tárlat kapcsán el kell mondanunk, hogy ezek az elvárások tel­jes igénnyel aligha fogalma­zódhatnak meg, s legfeljebb a tárlaton kiállításra került, rendkívül erőteljes grafikai anyag kapcsán kísérelhetünk meg valamiféle kapcsolatot keresni a magasabb színvo­nal és a területen élő, alko­tó művészek „szakmai irá­nyultsága” között. A grafikai anyag az, amelyik a legki- egyensúlyozottabbnak tűnik, bár művészi törekvéseiben természetszerűen más-más jellegzetességeket hordoz. A díjazott Feledy Gyula, Nagy Gábor és Püspüky István mű­vei mellett viszont feltétle­nül meg kell említenünk Csohány Kálmán három réz­karcát (Berzsenyi versek II. III. és VI.), Czinke Ferenc, Lén key Zoltán és Barczi Pál rézkarcait, Bálványos Huba három tusrajzát (Vagongyári rajz I. II. III.) és Bognár Árpád kollázsait (Boszor­kány, Sárkány és galamb.) A teljességre való törekvés igé­nye nélkül említjük a tehet­ségét mind jpbban kibonta­koztató Mezey István nevét s ajánljuk az érdeklődők fi­gyelmébe Révész Napsugár lemezlitográfiáit. J óllehet a pénteki meg­nyitón átadott nyolc díj közül négyet festő­művész 'kapott, a festészeti anyagot éreztük a legkevésbé kiegyenlített színvonalúnak. Tölg-Molnár Zoltán, Kárpáti Tamás, Szentgyörgyi József és az ugyancsak díjazott Má­zsáról! Miklós mellett a fes­tő „minőségben” kiállításon most először bemutatkozó Pető János Kövek című mun­káját, és Trischler Ferenc két; pasztelljét (Anya gyermeké­vel és Gilgames az élet fűvé. vei) néztük szívesen. Az utóbb említett fiatal alkotó néhány munkájával egyéb­ként nem is olyan régen ta­lálkozhattunk ugyancsak a Miskolci Galériában, amikor a Fiatal művészek stúdiója kiálításon díjat nyert. Anél­kül, hogy részletkérdésekbe bocsátkoznánk, kockáztatjuk meg azt a megjegyzést, hogy a festészeti anyag nemcsak színvonalában maradt alatta a grafikai anyagnak, hanem bekerült néhány olyan mun­ka is, melynek színvonala mélyen a kiállítás átlag színvonala alatt marad, vaf amely törekvéseiben, stílus ban merőben elüt —, s e által megbontja azt — a k állítás egészétől. Örömmel tapasztaltuk x szont, hogy a korábbi éve llez képest jelentősen nőtt szobrászati anyag — szobro kisplasztikák, érmék — szí vonala, amit nemcsak Vari Éva nagydíja jelez. Vari Miklós három alkotásáv kétségtelenül egyre jobbí gazdagodó (s egyszerüsöd művészetről győz meg mii két. Értékes a Téli Tárlí érme anyaga is. Viszonyk kevés a textil: Zs. Kovái Diana és Nagy Gy. Marg munkáit emelnénk ki közi lük. A miskolci Téli Tárlatra V művész 429 alkotását küld el, s közülük száz alkotó 21 munkáját állították ki*vég1 is a Miskolci Galéria ideig! nes otthonában, a Kossul utcában. E nagy anyag elb lyezése, élvezetes „tálalása a művészi élményt nem roll boló, hanem azt segítő berni tatása Szamosi Ferenc érd me. Igaz, ehhez nemcsak minigalériát és a nagyterme hanem a folyosót és a színpr dot is fel kellett használni Érdemül szolgáljon, hogy mosoha körülmények közi) (s nem utlsó sorban az ópi létből adódó széttagoltság ki körülményei között is) egys1 ges kiállítási rendezett.. V égezetül engedtesse meg, hogy elmondjul az -idei Téli Tárla gyengébb pontjai ellenére i — úgy érezzük — egyene lenségei mellett is jó színvi nalúnak bizonyul, s a korái bi évekhez viszonyítva mi gában hordozza a képzőm) vészeti életben tapasztalhat pezsdülést. így a január 2-i nyitva tartó kiállítást érdi mes megtekinteni. 1 1 Csutorás Annamária nyék tevékenységének segí­tése végett, azok további bő­vítésére végeznek. Szükséges azonban azoknak az egysé­ges közművelődési munkába való intenzív bekapcsolódása, például a szakszervezeti mű­velődési intézmények területi feladatvállalása. Ugyanakkor viszont feltétlenül szükséges az oktalan párhuzamosságok felszámolása is. Néhány gondolatot emel­tünk ki a közművelődési tör­vény szabta feladatok soka­ságából. A közeljövőben vár­hatóan megjelenő végrehaj­tási utasítás bizonyára rész­letes rendelkezéseket tartal­maz majd, de néhány elvi kérdést nem haszontalan jó előre tisztázni. A kulturális miniszter minapi tájékozta­tója ehhez adott jelentős se­gítséget, Benedek Miklós VJajiuu AybőOU portréja A következő esztendő els kelében, január 6-án mula ják be a premiermozik Sán dór Pál rendező új filmjét' , a Herkulesíürdői emlékeket, . Ehhez kapcsolódva adják közre a Filmek és alkotók,e" című sorozathoz hasonló újabb kiadványsorozat első-0' számát. A sorozat címe Szí-’111 nészportré lesz. Első alka­lommal Garas Dezső portré-1 ja jelenik meg. A népszerűE művész „színészi természet-; rajzáról” Molnár Gál Péter' irt tanulmányt, Ragályi Ele-1 mér pedig az operatőr szem-' szögéből elemzi a színész ar-i cát. Megtalálható a füzetben; Baló Júlia Garassal készí-1 tett interjúja, s természete- sen gazdag képanyag leszi; teljessé a művész életpálya--' ját felelevenítő kiadványt. b­ív Hangverseny )ú dóig lalmi asabb A.u tár­rendszer «adatomra, mely lehetővé te- és igé- szí az emberi lényeg sokol­A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfői hangverse­nyén bolgár vendégművészek szerepelték: az eavüttestJPob- rin Pejkov vezényelte, közre­működőit Georgi Badeo he­gedűn. A műsoron Kazand- zsiev Ünnepi zene című kom­pozíciója, Csajkovszkij D-dÚr hegedűversenyé és Sosztako- vics VI. szimfóniája szefépéltT Sajnos a műsorismertető fü­zetből Kazandzsíev teljesen kimaradt (csak annyit árult el, hogy bolgár művet hal­lunk), így a közönség egy ré­sze — aki nem olvasta vasár­nap lapunkban — csak talál­gathatott a szerző személyét illetően. Ugyanitt szívesen vettük volna a vendégművé­szek rövid bemutatását. Dobrin Petkov személyé­ben határozott, energikus, el­képzeléseihez szigorúan — néha túlságosan is — ra­gaszkodó karmestert ismer­tünk meg. Tökéletes fegye­lemre. maximális pontosság­ra törekszik — ez legfőbb erénye. Egyéniségéhez Soszta- kovics szimfóniája áll a leg­közelebb, legjobb teljesítmé­nyét is ebben nyújtotta: ke­vésbé éreztük meggyőzőnek viszont Csajkovszkij tolmá­csolását. Vezénylési stí­lusa nálunk kissé, szokatlan: hatalmas, energikus mozdula­tok, olykor vulkánszerű kitö­rések jellemzik, s fenyegetik a hegedűsök, csellisták első sorait. Az először elhangzó Ka- zandzsiev-művet vegyes ér­zelmekkel hallgattuk, amint hogy a vonósegvüttesre írott darab sem egységes stílusá­ban és eszközeiben: hagyo­mányos és újszerű elemek egyaránt megtalálhatók ben-' ne. Talán nem tévedek na­gyot, amikor azt állítom, hogy a mű értékeit nem a mo- dernkedö újítások, (például különböző zajeffektusok, improvizatív részek stb.) je­lentik, hanem elsősorban a hagyományos módon meg­komponált anyag, s ez ulob biak kedvéért fogadjuk el mint egy-egy új színt; — egye hangszerek „rendeltetéseik nes” használatát, A zeneka végig nagyon igyekezett é mindent megtelt a mű érté keinek felszín re h ozása ért. A Csajkovszkij hegedűvel' seny szólistája, Georgi Bade' kétségkívül kitűnő hegedű technikailag biztosan ■urallj1 hangszeréi, szép . tónussal hajlékony, kifejező hangol játszik. Játéka magabiztoi részleteiben is kidolgozott, ^ mint a ráadásból is meggyé zödhettünk, Bach stílusában i: járatos. A zenekar jól kísér1 sehol nem nyomta el a szó listát, szép zenekari közjaté kokat hallottunk az első té leiben, puha, kiegyenlítet hangzást a másodikban, s né hány jól sikerült szólót harmadik léteiben (fuvola oboa, fagott). Petkov viszon — kissé száraz hangvételé bői adódóan — a mű egye■ színeivel adósunk maradt. Az est második részébe) Sosztakovics VI. szimfóniái hangzott el. A műsor techni kailag legigényesebb dapabji komoly erőkifejtésre késztet te a karmestert, és zenekar egyaránt. Az 1939-ben kom ponált szimfónia a bagyomá nyostól eltérően lassú tétel lel kezdődik, s még két má sik tételből áll, melyből a; utolsó hatalmas tempójával sodró lendületével igen néhé feladatot ró az előadókra. A karmester igyekezett a vég' sokig kihasználni a hatásle' hetőségeket, de a harmadik tételben a zenekart olyai| gyors tempóra késztette, ami már a le játszhatóság hátáról súrolta. Az óriásira duzzasz­tott együttes becsületére 'vá­lik, hogy ilyen körülményei' közt is kitűnően helytállt, végeredményben nagyban hozzájárult, hogy maga a má is komoly közönségsiker) aratott. Pinta Gábor*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom