Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
...» ESZÄKoMÄGYAROKSZAG 8 1976. december 25., szombat ,■: létünk a föld..." A hegyoldalak 45 fokos szögben, három oldalról szaladnak a falu, Szögliget felé. Fenn, a gerincnél fákkal sűrűn benőve, lejjebb legelőkkel, szőlőkkel, nad- rágszíj-pareellákkal tarkítva. Csak délkeletre nyitott a völgy, arra, amerre tovafut a Ménes-patak... Fehér és fekete. Két véglete a világnak. A fehér a tisztaság, a fekete a nehézség szimbóluma. Kevés hó takarja a szögligeti határt. Kilátszanák a hantok feketéi. Fehér és fekete, tiszta és -nehéz. Olyan, akár az erre lakó emberek élete. Kovács Sámuel: — Hetvenkilenc éves leszel: szeptemberben Ésik Andrásné: — Megértem hetvenhá- rom esztendőt A legidősebb, Zemlényi Mihály: — Nyolc évtizede taposom a földet, lassan már hét évtizede lesz, . hogy megküzdőm vele — Megküzdőm vele — csengnek fülembe a kimondott szavak. Életsorsok summázása ez, a szögligeti embereké, a három égtájból összefutott lejtők gazdáié, akik indultak napról napra, és birkóztak a földdel. Hívta ókét mindennap a lejtő, a nadrágszíj-par- cella, a nyirok. — Mit jelentett nekem a föld? Abból éltünk. Nekem hat gyerekem volt, élni csak kellett valamiből. Mindezek Kovács Sámuel szavai. Ésik Andrásnp, született Pores Julianna, még tömörebben fogalmaz: — A föld jelentette nekünk az életet. Nem nagy szavak ezek. Az élet itt búzát jelent és burgonyát, az állatoknak árpát és zabot. Mert az élethez ezek kellenek. Ezek is... — A mi életünk derekán a föld volt a biztonság, a jövő, olyan, mint ma a nyugdíj. Ha úgy adódott. hogy a földet el kellett adni, meg is sirattuk. Zemlényi Mihály: — A mi földjeink kötött, rideg, nehéz talajok... Keservesen adják lett... Persze más munkát is vállaltam, meszel égettem, szeszfőzdében dolgoztain ... Ésik Andrásné: — Vagy tíz hold földön gazdálkodtunk az urammal. Termett, mert dolgoztunk. Teremnie kellett! Zemlényi Mihályné, Holló Julianna: — Az uram is, én is árva gyerekek voltunk. Amikor összekerültünk, nem volt semmink. Napszámba jártunk, én cselédnek. Éjszaka fontam, és még a legutolsó tojást is eladtuk. Így vásároltunk apránként 10 hold földet ... Zemlényi Mihály: — Az erre való föld több trágyát, több szántást és kapálást kíván. Búzánál csak öt-hat szemet termett egy mag ... Küszködés volt ez mindig, s mi ezt mégis olyan természetesnek tartottuk, mint azt, hogy van nap, éjszaka, tél és tavasz. Kár, hogy a mai emberek akarva, akaratlanul a földet, a földdel való bajlódást a legutolsó sorba sorolják. Megbecsültebb hely illetné meg a mezőgazdaságot, mert a táplálék, amit évről évre ad a föld, az az élet alapja. Ahogy a régi öregek mondták: a föld arany. Elbeszélik, visszaemlékeznek, ők, akik most sem emlékekből élő öregek. Nyugdíjasok, de mindennap tesz- nek-vesznek a ház körül, a földön, amely annyiszor szóba kerül ezen a decemberi délelőttön. Valameny- nyi idős ember hétköznapjaira példa Zemlényi bácsi földszeretete. — A paraszti munka nekem megnyugvás. Most is van egy kis háztáji szőlőterületünk. Én minden esztendőben újra- és újrapótolom a hiányzó, kipusztult szőlőtőkéket. Tudom, nem jó föld, bor sem terem rajta sok, öt tökén, ha egy liter, és az is benne van vagy ölven forintba. Mégis, miért csinálom? Nem más ez, mint ősi ragaszkodás a röghöz. Amíg az egészségem engedi, csinálom. Hatvannyolc éve immár, hogy újra és újra megküzdőm a föld- _ Dive®1 — Van saját könyve? ódszert végül általánosít— Igen, körülbelül 5(tk. — Rendszeresen olvas — Visszatérve az eszté— Igen. kára: egy város rangját — Milyen könyvtáriindig emeli a sok fény. tagja? Mekkora energiát fogyaszt — Az iskolai könyvtiskolc közvilágítása? nak és a községi kön ,, tárnak — Tizenketezer lampaMit olvasott utoljáel-V van a városban, fali— Móricz: Rokonok. íu’üs "/'-ősből es higany— Legutolsó öt olvaiozaal’-’ubo] van a legtöbb, könyve? ,z 1500 kilowatt villamos — Móricz: Rokonok, n^jesitmény. Összehasonli- Gyula: Puszták népe. asuJ, annyit, hogy egy na- rinthy Frigyes: így h>Tbb !a,u °sszes leljesit- ti, Rejtő Jenő: Az elál1?"^60^ , mintegy 500 zottak. Sütő András: An;1 lowa)t- Te.hat ha,;om fa,u könnyű álmot ígért. ‘j-szes mosógépé, lampaja, — Minek alapján vál‘s,uzeme működhetne ab' ki eav könyvet’ ol a/ energiából, amelyet — Először7s az író é^olc közvilágítása igé- cím szerint, másodsorba^'61tartalom szerint, de aj — A díszvilágítás még lás alaoján is. ündig szegényes a megye— Melyik a legnagyiékhelyen ... Nagyon szépkönyvélménye? : sikerült viszont a Hősök — Dúmas: Monte Crirének díszvilágítása, grófja. A kérdésekre 54-en vá|{‘aimazíunk a téren. Szép szóltak, s ha ebből cíjadat VQ] mi is elégedettek va- a végeredménnyel. A "zsaszín fénnyel kedvező zást értünk el. Ritkán alolyan válaszoló fiatal. ak^azoU’ waUos néi a legutolsó öt olvasod z 1 ° 1 tl,7'1 .•!? , r[leg a könyv között - az éppe31ot es ax épületeket. A f-seockes kötelező olvas,nán 6gyeb újdonság is nyon kívül - csak csup; az alacsony parkvila- Rejtő-könyv szerepelt . . loahfte ’6n olvan is volt. akinél hatá:r,ol<’nbo1.keszul el-VUgy rozottan kimutatható vo!tdluk tlé,asarb olvasmányait tudatosan vá' ”Vfda bl2S , , lasztia, érdeklődési körénefimbatef?k-. ™eg ehel°,: nagy karokat okoznak / Féfnhalogéngőz-lámpákat „ /akalmaztunk a téren. Szép s na ODDOI c.^adat volt örültünk neki egyetlenegyet emelünk is teljes egészében, az aziunj. van, mert talán ez az eg}/t legtipikusabb. Ami azt lenti, hogy ha akadt néhá(a'‘ minden évben megfelelően, továbbtanuló-. sí szándékával megegyező-’ ... ... , , , en. Ami ettől „eltér” az h®ok; , « okt,alan igényes, válogatási szinteflok' LeheUseges, hogy ít utat \ vas-park világításának A szerencsi Bocskai Ist,.nst;'akaió-i^.‘í has°n10 ván Gimnázium két negye:ozokkel old-1.uk 1lleg' . dik osztályának tanulóival' kezdik az hívási z ta<ajoK... és újra megküzdőm a fold- nyíre az utolsó pilla A chilei őslakosság szemében sokáig idegen maradt a karácsonyi ünnep, és egy kicsit idegen még ma is. Már csak azért is, mert a spanyoloktól ismerték meg. Az aracanos indiánok Közép-Chile területén máig sem barátkoztak meg a karácsonyi ünnepekkel. Makacsul kívül rekesztik magukat az európai civilizációval meghonosodott szokásoktól. A karácsonyi ünneplés iránti ellenkezés fokozatosan oldódott, mert a chileiek szeretnek ajándékozni. Az ünnep külsőségeiben nem hasonlítható az európai karácsonyokhoz, már csak azért sem, mert Chilében ilyenkor kánikulai meleg vibrál. Így aztán a havat vattapihék helyettesítik a fenyőfán. A gazdagok illatos fenyőt visznek a legszebb szobájukba, feldíszítik, de szaloncukrot a chilei karácsonyfán nem találni. Annál több színes csecsebecsét, meg érett gyümölcsöt, köztük cseresznyét is, ami ilyenkor érik. A fenyőfa magassága egyúttal arról is árulkodik, milyen gazdag a család. Chilében ugyanis évek óta tilos az élő fenyők kivágása, es erre karácsony táján még inkább ügyelnek. Persze a gazdag családok mégis illatos fenyők alatt ünnepelnek. A szerényebb hajlékokban pedig kicsomagolják a tavalyi műfenyőt, s azt díszítik fel. Az ünnep olyannyira nem kötődik a fenyőhöz Chilében, hogy azok a családok, ahol ajándékra sem telik, fát sem állítanak. — Gyerekkoromban, amikor a mi otthonunkban nem volt fenyőfa, a rokonokhoz mentünk, velük ünnepeltünk együtt — emlékezik Anita Pazmino, Szekerük Sándorné, akivel a chilei karácsonyokról beszélgetünk. — Éjfélkor cserélnek a családtagok ajándékot és ezt annyira nagy titokban tartják, hogy az ünnep estéjéig a legkülönfélébb rejtekhelyekre dugják el a meglepetésnek szánt ajándéktárgyakat. Nem ritkán a szomszédba viszik át. lalkoztak arra. hogy segplmk'1! ? fenek válaszaikkal, s így Jövőre, valamiféle képet kaptunl1011^11^*-11'10^ úgy ’s> arról: mit és mennyit oI-llrn,' évek ezek a közvasnak azok a 18 évesék-Sításban. A fejlődés akik mögött idestova 12. tars 6S néha igazán kel- nulással eltöltött esztendies meglepetésekkel szol- áll. Nos, a kép nem i: olyan rossz, hiszen — s ez- Vajon mivel világí- alátámasztják a könyvtánk száz év múlva? statisztikák is — a közép. Talán még a kutatók iskolások többsége rendsze, tudják. Talán xenon- res olvasó. A mi vizsgáló? vagy valami mással? dásunk eseteben példát ndeneset.re fényesek lesz- mindössze egyetlenegy tajc a városok, nuló válaszolt határozó , .. nemmel arra a kérdést Lévai Györgyi hogy rendszeresen s egy másik tanuló igen! válasza mellé hozzátet’. még, hogy ez az azért foglaltságától is függ. 3 bi" meglehetősen vegyes „írójegyzék”, többé-kevé, bé meghatározzák a kötAmikor Anita még San- lező olvasmányok. A kötfg° de Chilében élt, min- lezőket — kimutathatóan -nütt énekelték a kará- olvassák a diákok, ámbpnyhívogatót, az utcákon, továbbra is igaz, hogy többeken, iskolákban. A ka- ‘ natbafsohy Chilében nem a család, hanem a nagyobb közösség ünnepe. Lemennek az utcára, összekapaszkodva énekelnek és a kisebb városokban ez felér egy fesztivállal. — Mit ajándékoznak, a chileiek karácsonykor? — A gyerekek — a kánikulára váló tekintettel — gyakran ilyenkor kapnak új fürdőruhát, aztán persze más ruhaneműket, cipőt is, sportmezeket, a legnépszerűbb klubok emblémáival. Ilyenkor a karácsony’ vásár felér egy közvéleménykutatással. Kiderül például, hányán imádják Chilében a Coló-Coló-t, amelyik olyan tábort tudhat maga mögött, mint nálunk a Ferencváros. Anita Pazmino hosszú évek óta él Miskolcon, az európai karácsonnyal itt ismerkedett meg. Két kislányának, férjének díszíti fel a fenyőfát, az ajándékokat igazi meglepetésnek szánja. A havas, téli karácsonyt tartja igazinak, csak a Vilancicos hiányzik, ami a chilei karácsonytól elválaszthatatlan. A Vilancicos karácsonyhívogató. Pásztorokról, szegényekről énekelnek a chileiek, és arról, hogy az ünneptől többet várnak, mint ajándékokat. Az utóbbi évek chilei karácsonyáról Anita semmit sem tud. Levelek, üdvözlőlapok érkeznek a szülőktől, a Chilében élő testvérektől, de azok tartalma a legszigorúbban vett családi közlendőkre, korlátozódik. Az ünnepek hangulatáról már nem írhatnak. Anita a gyermekévei karácsonyát őrzi emlékében, es a jószívű, kedves rokonokat, akik mindent megosztottak velük. A gazdagok asztalán rózsaszín languszták, rákok illatoztak, aranysárgán csillogott kristálypoharukban a bor. A hosszú levelű illatos fenyő alatt csodák bújtak meg a színes dobozokban. Játékok, kápráztató csecsebecsék. Friss fenyő nem jut min-- den chilei otthonba, a játékok, a gyermekszemnek kedves csecsebecsék is sokhelyütt csak az almokban jelennek meg. .Az aracanos indiánok pedig még azt sem akarják tudni, mikor van karácsony. Nagy József M tékozló regéje Arany János, a színész k, ti „A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: En nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lelt volna bár!) Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre út-nyitó. Légvárak-, ábránd-, s délibábért.. 1 Tanulság: egy vándor cipó.” A varázslatosan őszinte verset az idős Arany János írta a Kapcsos könyv egyik . lapjára, melyben fiatalkori eltévelyedését gyónja meg önmagának. A nyilvánosságnak már csak mint egy izgalmas, nagy kalandot meséli el „ifjúkori bűnét”, a színészpályát, a Bolond Istók második énekében. Debrecen — a kollégiumi diák Arany János idejében — főhelye volt a magyar színészeinek. Nem volt az országban város. mely olyan állandó lakhelye lett volna Tháliának, mint a puritán kálvinista Debrecen. Nemcsak mulatságnak, hanem a nyelv megkedvelésére és kipallérozására is hatalmas eszköznek tekintették Debrecenben a színészetet 1835 augusztus elején Nánásy Gábor a városi tanács költségén állandó színházat építtetett. A következő év februárjában a híres kollégium egyik diákja jelentkezett a direktornál. nagy zavartan előadva, hogy ő a kollégiumból kilépvén „actor”, vagyis színész szeretne lenni. A diák neve: Arany János. Professzora — Sárvári — ajánlólevelét elolvasva, az igazgató mosolyogva pillantott a volt eminens diákra, s bár feleslegesen, de felvette a társulat tagjai közé. — S az 1836-os kollégiumi érdemkönyvben ez áll Arany János neve mellett: „A nyilvános vizsga előtt távozott, különben eminens”. Egy hónap múlva nevét már a színlapon, illetve a színlap végén találjuk. A társulat 1836. március 3-án az „Ördögróbert”-et mutatta be. amelyben Arany János először lépett fel Egy tanácsost játszott. Másnap új szerepkörben lépett fel: inast alakított. Rövidesen egy újabb inast, a „Számkivetett magyar” című szo- morú,játékban, s a rendezők ősi rossz szokása szerint a hónap darabjainak minden inasát Arany Jánossal játszatták el. A következő hónap némi változást hozott. A „Neszlei torony” című rémdrámában már egy tisztet személyesít meg. Dumas hatásos darabjában, a „Korona cs vérpad”-ban. az udvarnokok egyikét játssza. A hónap közepére viszont újra visz- szaesik neve a színlap aljára: egy pásztorfiú. Csalódása gyors volt és végleges. A két hónap alod ugyan1 27-szer játszott de szerepei alig-alig voltak többek a semminél. A színház kulisszák mögötti élete is kiábrándította, „már a puszta bennlét is megalázott’ — írta húsz évvel később. A társulat — régi szokás szerint — tavasztól tavaszig szerződött, május elsején feloszlott. Arany kétségbeejtő állapotba jutott. Hazamenni irtózott, hiszen idős szüléi fiskálist akartak belőle nevelni. A mentő szalmaszálat a volt társulat egyik tagja — Hubay — nyújtotta feléje, aki azokból, akik más- társulatnak néni kellettek, újabb csoportot szervezett, s a Felvidék felé tartott Arany, mint egyetlen megoldást, elfogadta a meghívást. Első állomásuk Nagykároly volt. Egy csűrben ütötték fel Thália oltárát. Arany fúr. farag, függönyt varr, kulisszát fest. sőt még a színlapokat is ő írja. A remélt szerepek azonban itt sem jöttek, neve ismét a legutolsó. A társulat nyomorgoit. Gyulai Pálhoz írt önéletrajzi levelében így emlékezik vissza: ..Képzeld a nyomort! Pádon hálni, kabáttal takarózni, s kölcsön kérni ruhát, míg az ember mosat.” Nem is bírja sokáig ezt az életet. Má- ramarosszigeten játszott, mikor Hubaytól kikérte a díjakból neki 'járó húszast, és elindult Szalonta felé. szüleihez.- A színészettel így hát örökre szakított, de a színházzal sohasem. Drámafor- dftásokkal — pályája minden szakaszán — komoly elmélvedéssel. szenvedéllyel foglalkozott. Tagja volt a Nemzeti Színház és az Akadémia drámabíráló bizottságának, s ió barátja maradt kora első színészeinek: Egressy Gábornak és Szerdahelyinek. Erőss Ágota 7
