Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1976. december 19., vasárnap Víz-sivatagban 0® Ha az olvasó a címek alapján tengerre gyanak­szik, nem téved, mert állí­tólag valamikor tenger bo­rította a tájat. Hullámai a tokaji hegység lankáit mos­ták. A víz sok százezer év­vel ezelőtt visszahúzódott, s egykori medrébe vágta kanyargós útját a Tisza és a Takta. Az öbölszerű be­mélyedés a tarcali magas­latról ma is jól kivehető, és aki a víz. nyomát kere­si, meglepődve „csodálja” a kisebb-nagyobb tavak lán­cának mozdúlatlan víztük­rét. De hogyan kerül ide víz? A Tiszától elhódított, gá­takkal őrzött területre. Igaz, az 1800-as évek ele­jén lóként halászok lak­ták Tárcái vezér, boráról híres faluját. Az akkori névjegyzék 106 halaszcso- portot tartott számon, amelyben 600' ember járta a kanyargó folyó náddal borított holtágainak, csak általuk ismert ösvényeit. Rá pár évre megkezdődött a hatalmas tiszai vízszabá­lyozás. Vásárhelyi Pál és mérnökei egyenesítették ki előbb papíron, majd kubi­kosok ezreinek keze által a lekervényes folyó ágait. De az erős gátak őrizte Tisza innenső oldalán ott marad­tak a holtágak tucatjai. A környék legnagyobb „víz­tulajdonosa” a tarcali To- kaj-hegyaljai Egyesült Ter­melőszövetkezet. Főmező­gazdásza Stramszky Dezső: — Amióta a Tiszalöki Erőmű duzzaszt, a Tisza vízszintje magasabban van part menti földjeinknél. A talajvizet a felszíntől fél méter választj'a el. Tárcái alsó házainak pincéjét víz borítja. A nemrégiben meg­épült tokaj-hegyaljai fő­csatorna tovább rontotta a helyzetet. Szántóterületünk felén — több mint ezer hektár — az elveteti, nö­vényállomány kipusztul. Ha a hegyről körülnézek, min­denütt vizet látok, több száz tavat, amelyből ? egy- egy szárazabb vízdarab szinte „segítségért kiált”. A tőmondatok, amelyek­ben a főagronómus ismer­tette a helyzetet, úgy tű­nik, szívesen használná az S. O. S. jelzést. Idén az Állami Biztosító a kipusz­tult kultúrákban keletke­zett belvízkárt 15—20 mil­lió forintx'a becsülte. Mezözombor és Tárcái közös gazdaságai két évvel ezelőtt egyesültek. Az így kialakult termelőszövetke­zet rögtön „nagy fába” vágta a fejszéjét. Elhatá­rozta, hogy az évtizedfor­dulóig erőteljesen fejleszti növénytermesztését, belép a nádudvari KITE rendszeré­be, és ezen a jól jövedel­mező alapon megteremtheti majd a nyereséggel kecseg­tető állattenyésztő ágaza­tot. Ennyit röviden arról a tervről, amely úgv néz ki, „kártyavárként” omlik ösz- sze. Az elnök, Bénvi János a termelőszövetkezet árbe­vételét hozza fel példának: — Nyolcmillió forintunk ragadt a sárban. Ennyi be­vételtől estünk cl az idén az 1973-as gazdálkodási évünkhöz viszonyítva. A nagy teljesítményű rend­szergépek és a nagyfokú műtrágyázás ellenére évről évre esünk vissza. Az el­múlt két évben a sokéves csapadék átlagának másfél- szeresét kaptuk, s így szó ' szerint elborít minket a Víz. Ősszel a - Rába-Steiger traktor csak 20 napot tu­dott dolgozni. Kilencszáz hektáron nincs megforgat­va a talaj'. Nyáron, a leg­nagyobb aszályban besza­kadt a nehéz ei'őgép alatt a megkérgesedelt talajfel­szín. Évente 3—4 millió fo­rint értékű kiszórt műtrá­gya nem hasznosul. A riasz­tó adatok után illik meg­kérdezni : nem látták ezt előre? Behozzák-e a nagy teljesítményű gépek az áru­kat, ha egyszer nem tud­ják kihasználni őket? — Mindkét esetben a válaszom: nem — mondja határozottan az elnök. — Ma már elmondhatom, vagyis inkább érzem, el­siettük a rendszerbe lépést. A sok eső, a belvíz elúsz­tatta a határt, és ezt yi- szont nem láthattuk előre. Ha az egész országban min­dent kiéget az aszály, ná­lunk akkor volnának a leg­nagyobb termések. Bényi János kárvallott­nak érzi magát: — Fia megmaradtunk volna a régi technológia mellett, és lánctalpasokra alapoztuk volna a talajmű- velést, akkor nem itt tar­tanánk. Így viszont sárba ragadt milliókról beszélnek, ame­lyet nemcsak az árbevétel­ből kieső nyolcmillió forint jelent.. És a megalapozat­lan tervre a pontot feltette a Tárcái felett elvonuló sok zivatar, amely az emberek­ben, vezetőkben egyaránt vihart kavart. A vezetők dolga nap­jainkban és a jövőben: megtalálni az utat, amely­re a közös gazdaság meg­rekedt szekerét kigóíüítsék. Nekik kell választ találni­uk arra a kérdésre, fi°gy érdemes-e növénytermesz­tést folytatniuk és ha igen, akkor azt miként tegyék. A terület vízmentesítése, csa­tornahálózat kiépítésé, szi­vattyútelepek üzembe ál­lítása jóval meghaladja az üzem pénzügyi erejét. Vi­szont a jelenlegi lecsapoló rendszer — a tsz vezetői szerint — rosszul működik. Különben sem elég a bel­vízmentesítéshez. A megol­dás sokkal inkább a lehe­tőségek kihasználásában mutatkozik. — Mint minden rossznak, a belvíznek is van jó ol­dala. Igaz, csekély^ vi­szont az elzsombékosodó legelőkön, szántókon, ha művelési ág változást kér­nénk, külterjes viszonyok között tarthatnánk juhot. Ez a terület akár tízezer anyát is elbír, mert a juh igénytelen állat, még a sa­vanyú füvet is legeli, hasz­nosítja. Így a takarmány nem? kerül pénzbe. A nö­vénytermesztést pedig azo­kon a területeken folytat­nánk, ahol a reményen kí­vül garancia is van a si­kerre. Elsősorban kalászo­sokkal foglalkoznánk, hi­szen azok betakarítási vagy talajmunkái megelőzik az esőket., És építenünk kelle­ne egy szőlőfeldolgozót, mert a mustért többet ka­punk. Amit a főagronómus fel­sorolt, az mind kiút, mert megszünteti a termelési bi­zonytalanságot. A mezőgaz­daság legnagyobb, ki nem számolható kockázatát, az időjárás kedve/.ötlenségél csökkenteni képesek. Hogy mennyire, az a megválto­zott tervek alaposságától függ, a talajviszonyok be­számításától kezdve a köz- gazdasági vonzatokig. De ha a vágyak valósággá vál­nak, nem kell naponta fürkésző szemmel figyelni az eget, s akkor a jövede­lem, az eddigi csökkenés helyett, nőne. (kármán) s, álfán és gépjárműszereies A SZERENCSI Bocskai István Gimnáziumban 1974 szeptemberében indult elő­ször gép- és gyorsíró osz­tály. Az akkori harmadiko­sok közül most már jó né- bányan gép- és gyorsíró­ként dolgoznak a különbö­ző munkahelyeken, sőt az egyik tanulójuk magyar— gépírás' szakon tanul a nyíregyházi főiskolán, , Né- gyessy István igazgató nem mulasztja el, hogy felhívja a figyelmet az iskola dísz­udvarán az egyik tablóra, a rajta látható három kis­lány a gimnazisták részére szervezett országos gyors- és gépíró versenyben első helyezést hozott az iskolá­nak. A gyors- és gépíró osz­tály megszervezésével in­dult be a gimnáziumban 1974-ben a fakultatív okta­tás. Idén már államigazga­tási ismeretekből is, vala­mint gépjármüszerelésből és -vezetésből is érettségiz­hetnek diákok. Az állam- igazgatási osztály bizonyít­ványának „minősítése” ugyan még nem rendezett — a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának feladata lesz annak eldöntése, hogy milyen képesítésnek számít majd az így végzett tanul­mány —, de igen nagy ér­deklődés nyilvánul meg a tanácsok részéről. A gép­járműszerelés és -vezetés pedig sikeres vizsga után hivatásos vezetői engedélyt jelent maj'd: ami a tovább nem tanulóknál kenyérke­reső szakma is lehet. Jóllehet, még igen kevés tapasztalat van az iskola- vezetés mögött a fakultatív oktatást illetően, Négyessy István igazgató kedvező eredményekről számolhat be. Ebben persze az Is ben­ne van, hogy az iskolában a fakultatív tárgyak taní­tásához jó feltételeket te­remtettek. A gép- és gyors­íróteremben például tel­jesnek tekinthető a felsze­reltség. A tanulók — egy ilyen csoportban 25-en van­nak — szalagról kapják az anyagot, a tanár hangszó­rón keresztül adja az uta­sításait a diákoknak. Érde­kes tapasztalat — legalább­is gimnázium viszonylat­ban —, hogy a jobb elsajá­títást és begyakorlást rit­mikus zenére végűk a diá­kok. A tapasztalat szerint így 25—30 százalékkal csök­ken a vétett hibák száma, javul a teljesítmény. Vég­ső soron azonban az a leg­fontosabb, hogy a leányta­nulók az érettségi bizonyít­vánnyal együtt speciális is­mereteket is szereznek, ami elhelyezkedésüket, munká­ba állásukat előnyösen be­folyásolja. Az igazgató is ezt húzta alá, s ismételte meg a gépjárműszereléssel és -vezetéssel kapcsolatban is. A műhelyterem mellett — ami igen jól felszerelt — saját tanpályát építettek ki, s az Autóközlekedési Tan­intézettel közösen történik a vezetés gyakorlati okta­tása. Az elméleti ismerete­ket mérnöktanár adja át a gyerekeknek. A fakultatív oktatás be­vezetésének egyik fő oka az volt, hogy a gimnázium el­végzése után tovább nem Csupa figyelem a lányok arca. A billentyűkön egyszer­re — ritmikus zenére — kell leütni, hogy hibát no vétsenek. W. . .. , j .mmmtwmm mmxúíiü­A makettek is az alaposabb ismeretszerzést segítik tanuló fiatalok elhelyezke­dése — különösen a lá­nyoknál — szakismeret hiányában elég nehéz volt. A fakultatív oktatás beve­zetése azonban az iskolai élet megszervezésére nagy feladatokat ró. Hiszen azt jelenti, hogy a második osztály elvégzése után fel­bomlik a hagyományos osz­tályközösség, érdeklődés és választás szerint szerveződ­nek részben új , osztályok. Hiszen az a fiatal, aki va­lamelyik fakultatív tárgy tanulása mellett dönt, fel­hagy a második idegen nyelv tanulásával, eggyel kevesebb biológiaórát kap, negyedikben nem tanul pszichológiát, és mentesül — természetesen — a gya­korlati foglalkozás alól, amely az első és a máso­dik osztályban ebben az iskolában szabás-varrásból, illetve műszaki ismeretek­ből tevődik össze. Az álta­lános gimnáziumi tananya­got így csak azok tanulják végig, akik valamelyik fel­sőfokú oktatási intézmény­ben kívánnak továbbtanul­ni. Egyébként a gimnázi­umban tervezik a műszaki rajznak, mint fakultatív tárgynak a bevezetését, ré­szint, hogy segítsék a mű­szaki jellegű felsőoktatás­ban tovább tanulni szán­dékozókat, részint, mert a műszaki rajzra általánosan igény van. S az iskola ta­pasztalatai szerint a fakul­tatív oktatás előnyéit igen jól felmérték és felmérik az üzemek és a különböző szervek. A gép- és gyors­íróterem berendezéséhez például több mint 150 ezer forint segítséget kaptak különböző szervektől, üze­mektől. A FAKULTATÍV oktatás bevezetésének — kipróbá­lásának — általában vol­tak ellenzői is. A szerencsi Bocskai István Gimnázium eddigi tapasztalatai a be­vezetés mellett szólnak. $ ez — mostanában aktuális — a pályaválasztást is megkönnyíti. Csutorás Annamária GALYÓ GÉZA Külvárosi este Sötét villanypóznák merednek fel, vakon tapogatják az eget, csak a hatalmas telihold világol, ragyogó cintányér, csendítik ágak, mintha dobverők, átütve ícllcgct. A madár most eltévedne, jajongana fészkét keresve, de c világszéli külvárosban ilyenkor á madár se jár, lustsárkányok szállnak, királylányt rejtegetnek a házak, tévétől kékhomályú szobáikban gondokhoz gyűlik gondja a világnak. Vonatfiitlyel sikongja el magát a távol, csak a hatalmas telihold világol, és magára hagyva csikorog a táj. BENCZE JÓZSEF ERDŐ Csupa csont-bőr az erdő, szarvasok nyoma berzenkedik csak, tüskök oltárán fejszeszertartás bedagadt ágak dongáján a jégcsap. Piros orruk, mint a paprika, alagúlján pára-páva sürög át, délre a hóból kikel egy rőzseláng, s a kupac ember süti a szalonnát. KALÁSZ LÁSZLÓ Ég nő fölöttünk: ritka látszat! mióta már: eltűri Földünk ívelését a szivárványnak! mert bclé-belékapkodunk keressük elejét: felszívna! színei közt válogatunk s pehelyként hull százszínű szirma 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom