Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1976. november 12., péntek Berte Valéria ítseatása Szerencse» (Folytatás az l. oldalról.) nek kapcsán .;lén már mint­egy 2400 vagon édesipari ter­méket készítenek Szerencsen. Ezután üzemlátogatás követ­kezett. A Politikai Bizottság tagja megtekintette a csoko­ládéosztály pörkölő részlegét, a csokoládétárolót, a táblás desszert, a cukorka és a kézi desszert osztályt. Az üzemben elbeszélgetett a munkások­kal, majd a szocialista bri­gádvezetőkkel találkozott a tanácsteremben. Kovács Miklósné tájékoz­tatta a vendégeket arról a nagyszerű munkáról, amelyet a Szerencsi Csokoládégyár­ban tevékenvkedö 122 szo­cialista brigád 1200 (aoia. többségükben nő. kifejtett az utóbbi évekb n. Nagy részül; van benne, hogy a csokolá- désyárban nemcsak a terme­lési és a minőségi eredmé­nyek javulnak állandóan, ha­nem ezek a kollektívák nagv segítői a szocialista emberi kapcsolatok kialakításának és formálásának. A 16 éves ■múltra visszatekintő brigád- mozealomra igen büszkék az üzemben. A kötetlen beszél­getés során számos brigádtag és brigád vezető elmondta, hogv a korszerű?'tett üzem­ben mennyire megváltoztak az élet- és munkakörülmé­nyek. Beszéltek azokról a tö­rekvésekről. amelyekkel ered­ményesebbé akarják tenni mindennapi munkájúkat, megfelelve a szocialista bri­gád iránti hármas követel­ménynek. — Jó érzés hallani, ahogy itt a Szerencsi Csokoládé- gyárban a szocialista brigá­dok tagjai és vezetői beszél­nek a munkáról és a közös­ségi életről — mondta Benke Valéria a megbeszélésen. Ez­után arról szólt, hogy éle­tünk gyarapításáért, szebbé tételéért mi mindent tesznek országszerte a szocialista bri­gádok tagjai. Részletesen be­szélt azokról a minőségi vál­tozásokról. amelyek e kollek­tívákat napiatokban jellem­zik. Végül hangsúlyozta, hogy amiről itt a brigádvezetők között hallott, az úgy érzi, egybeesik közös törekvése­inkkel. Az eszmecserét követően Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagia emléksorokat jegyzett a szocialista brigá­dok n unióiéba, majd elbú­csúzott a szerencsiektől és az esti órákban visszautazott a fővárosba. mozantbiki látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt . küldöttsége Jakab Sándornak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a KB párt- és tömegszerveze­tek osztálya vezetőjének ve­zetésével a FRELIMO Köz­ponti Bizottságának meghí­vására október 31—november 5. között látogatást tett a Mozambiki Népi Köztársa­ságban. Az MSZMP küldöttségét fogadta Samora Machel, a FRELIMO és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke. A küldöttség megbeszéléseket folytatott a FRELIMO más vezetőivel is. A barátság és a szolidari­tás légkörében folytatott tár­gyalásokon a magyar kül­döttség méltatta azokat a si­kereket. amelyeket a FRE­LIMO és a mozambiki nép a nemzeti felszabadító harc­ban. a nemzeti demokratikus forradalom megvalósításában elért. Elismerően szólt arról a segítségről, amelyet a FRE­LIMO és a Mozambiki Népi Köztársaság a térség felsza­badító mozgalmainak nyújt. Elítélte a rhodesiai fajüldö­ző rendszer agresszióját Mo- zambik és a többi környező ország ellen. A FRELIMO képviselői tá­jékoztatást adtak az ország­ban zajló forradalmi átala­kulásról. a politikai és a gazdasági helyzetről, az im­perializmus és a reakció el­lentámadási kísérleteiről. Nagyra értékeljék a mo­zambiki nép felszabadító har­cához nyújtott sokoldalú ma­gyar támogatást. Az MSZMP és a FRELIMO képviselői hangsúlyozták a két párt, a két nép és állam közötti baráti kapcsolatok, az együttműködés és a kölcsö­nös segítségnyújtás további erősítésének szükségességét a proletár internacionalizmus elvei alapján, az 'imperializ­mus és a kizsákmányolás el­len, a társadalmi haladásért vívott harcban. , Gvakorlali nap a kertész tanárok továbbképzésén Tegnap, csütörtökön gya­korlati bemutatók töltötték ki az ország minden részé­ből Miskolcra érkezett szak­középiskolai. és szakmunkás­képző intézeti kertészmér­nök-tanárok programját. Először az AGROKON- ZUM miskolci központjában a vállalat sokirányú tevé­kenységével ismerkedtek meg, majd a vállalat I. szá­mú telepén a zöldségfélék téli tárolását tekintették meg. Ezt követte egy rövid üzemlátogatás a Magyar Hűtőipari Vállalat miskolci telepén, majd a továbbkép­zés részvevői autóbusszal Felsőzsolcára utaztak, ahol a Nagymiskolci Állami Gazda­ság .gyümölcsösét tanulmá­nyozták. Itt Tóth Ferenc kertészeti főágazatvezető is­mertette a gazdaságnak a zöldség- és gyümölcster­mesztésben elért eredmé-1 nyeit, valamint a város el­látásában betöltött szerepét. Délután Tokaj-Hegyaljára utaztak a továbbképzés -résztvevői, s ott a történel­mi borvidék első számú gaz­dájának, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkom­binát szőlőültetvényeit, a szőlőfeldolgozás módozatait, a legkorszerűbb eljárásokat tanulmányozták. Tokajban, a Rókóczi-pincében Porkoláb János pincemester tartott előadást a tokaji borok ke­zeléséről, érleléséről és a bo­rászati munka számos össze­tevőjéről, feladatáról. a PKP konoressziis (Folytatás az 1. oldalról) A portugál társadalom a kapitalizmus és a szocializ­mus között ingadozik, bár alapvetően tőkés társada­lom. A tőke pozícióinak helyreállítása ellenforrada­lomba torkollna. Csak a szocializmus fe­lé fejlesztve a gazdasá­got és a társadalmi vi­szonyokat lehet orvosol­ni az országos gondo­kat. Cunhal hangoztatta az 'an­tifasiszta, demokratikus erők legszélesebb összefogásának fontosságát, továbbá a nép és a fegyveres erők szövetsé­gének nélkülözhetetlenségét. Csak ezzel tudják megaka­dályozni a jobboldal hata­lomra jutását és szocialis­ta—kommunista koalícióval felváltani Soares egypárti szocialista kabinetjét. Végül kiemelte a PSZP-vel való együttműködés fontosságát. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága a Portugál Kom­munista Párt VIII. kong­resszusához küldött üdvöz­letében a többi között a kö­vetkezőket írja: A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja sokra értékeli az SZKP-t és a PKP-t össze­kötő szoros barátságot és proletárszolidaritást, amely a marxizmus—leninizmus kö­zös nagy tanításának elvein alapszik. A szovjet emberek új sikereket kívánnak a testvéri Portugál Kom­munista Pártnak ahhoz a harcához, amelyet a nép nemzeti érdekeiért a demokratikus vívmányok megvédéséért vívnak, to­vábbá a belső és külső re­akció arra irányuló szaka­datlan kísérletei ellen, hogy aláaknázza és felszámolja ezeket a vívmányokat. A Portugál Kommunista Párt tapasztalatai meggyő­zően tanúsítják, hogy a pro­letár internacionalizmus el­veihez való hűség és a szo­lidaritás minden olyan nép­pel, amely igazságos ügyért harcol, erősíti a kommunis­ta mozgalom minden oszta­gának és a íjiozgalom egé­szének pozícióit. A PKP in­ternacionalista magatartása megszerezte számára Mo- zambik, Angola, Bissau- Guinea népeinek és a por­tugál gyarmati rendszer ré­gebben elnyomott vala­mennyi népének, a beke és a szabadság valamennyi harcosának megérdemelt tiszteletét. A PKP proletár interna­cionalizmusának reális meg­nyilvánulása az a szilárd, kompromisszum nélküli harc is amelj’et az antikommu- nizmus és a szovjetellenes- ség ellen vív, bárhonnan indul is ki az. M cm egészen két év alatt az Egyesüli Államok korina­B§ nya egyazon ügy kapcsán harmadszor is élt az ENSZ ■*® Biztonsági Tanácsában megillető vétójogával. A BT tagfelvételi bizottságának szerdán megtartott zárt ülésén az USA képviselője ismét leszögezte: kormánya nem tá­mogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a világszervezetbe. Az erre irányuló javaslatot Guayana ter­jesztette elő, társszerzői pedig: a Szovjetunió, a Benin Köztársaság, Kína, Líbia, Panama, Románia, Svédország és Tanzánia. Mint látható: az országok oly széles köre támogatja Vietnam jogos igényét, amelyek egyébként tár­sadalmi berendezkedésüket illetően jócskán különböznek egymástól, s több kérdésben eltér a véleményük. Abban viszont megegyeznek, hogy a bátor harc árán szabadságát és országa egységét kivit ott Vietnam öl) mil­liós népét megilleti a hely földünk békéjéért és biztonsá­gáért felelős világszervezetben. Mi sem lenne természete­sebb, mint hogy az indokínai népek győzelmével végző­dött erőpróba lezárta után a fő felelősségei viselő ameri­kai kormány számol vetne a realitásokkal és igyekezne a nemzetközi együttműködésbe bevonni egykori áldozatát, a hős vietnami népet. Annál is inkább, mert a komoly erőt képviselő és nagy nemzetközi tekintélynek örvendő VSZK aktív közreműködése nélkül nem képzelhető el tar­tós biztonság megteremtése Délkelet-Ázsiában. Ehelyett azonban az USA mondva csinált ürügyekkel gátolja, késlelteti Vietnam ENSZ-felvételét. Bennett ame­rikai ENSZ-küldött vétóját azzal indokolta, hogy kormá­nya nem rendelkezik elegendő információval a vietnami háborúban elesett, illetve eltűnt amerikai katonák sorsá­ról. Arra hivatkozott, hogy a pénteken a kapcsolatok ren­dezéséről Párizsban kezdődő amerikai—vietnami megbe­szélések eredményességétől teszi függővé Washington jö­vőbeni magatartását az ügyben. Néhány száz amerikai katona sorsáról van szó. akik ag- resszorként érkeztek Vietnamba és eltűntek a háború viharában. Ezzel szemben a hanoi kormány — sajnos — elegendő információval rendelkezik arról a mintegy mil­liónyi vietnami állampolgárról, akik az amerikai agresszió következtében elpusztultak. Tarthatatlan továbbá az a zsaroló ízű amerikai/ igény, hogy a párizsi tárgyalások eredményességétől teszi függővé Vietnam felvételét. Az - ENSZ nem amerikai magánklub, hanem egyetemes nem­zetközi szervezet, amelyben tucatszámra rendelkeznek tagsági igazolvánnyal olyan országok is, amelyek meg nem rendezték vitás ügyeiket. Starego Miasta-l, a főváros egyik látványosságát. Az 1953-ban újjáépített piactér házait ma már enyhe patina borítja, s hangulatában van valami a párizsi Montmartre és a római Piazza di Spagr.a levegőjéből. Itt minden ház­nak külön története, legendá­ja van. A déli oldal ..Bazi­liszkusz-házának” pincéjében a monda szerint valaha me­sebeli sárkány tanyázott, ugyanezen az oldalon az 5. számú ház Wojciech Oczkó- nak, Báthori István híres or­vosának háza volt. Varsóról azt tartják, Euró­pa legszellősebb városa. A mintegy 140 lakótelepet — amely mind a háború után épült — széles sugárutak kapcsolják össze. 1974-ben adták át a Visztula pártján haladó 21 kilométer hosszú Wislostradát, amely teher­mentesíti az egyre zsúfoltabb belvárosi útvonalakat, ösz- szeköttetést teremtve a vá­rosközpont és a lakónegye­dek. városkörnyéki pihenő­helyek között. Á lengyel fővárosban és környékén körülbelül 2300 üzem. gyár termel. A szél­irányt figyelembe véve a könnyűipari üzemek délkelet­re, a nehézipari üzemek északra, északnyugatra tele­pültek. Miközben csodáljuk a w.ilanowi plakátmúzeumot, III. Zsigmond szobrát, vagy a Barbakánt, ezek az adatok is bekerülnek a jegyzetfüzetem­be. Mint ahogy az is. hogy Varsónak 26 múzeuma. 21 színháza van. Tizenegy felső- oktatási intézmény található a fővárosban, évente több mint 60 ezer diákkal ismer­tetve meg a tudományok tit­kait. Egyszer volt. hol nem volt, a Visztula habjaiból előbuk­kant egy sellő. s az elámuló halásznépnek egy város szü­letését, dicsőségét, boldogulá­sát jósolta. Ez a város Varsó. A háború nehéz évei alatt volt olyan időszak, amikor a varsóiaknak joguk lett volna kételkedni a sellő jóslatában. De ők nem kételkedtek so­hasem. Hittek és bíztak. Ezért is rendkívüli ez a város. Hajdú Imre (Folytatjuk) wévávos A város ősi. és az ősi vá­rosnak legendája van: Egy­szer volt. hol nem volt, a Visztula habjaiból sellő buk­kant élő, s a mazóviai halá­szoknak megjósolta a város alapítását, dicsőségét. A jós­lat beteljesedett, valamikor régen — a mondákban nincs időszámítás — Wars és Sawa megalapították Warsawát. De nemcsak a legenda ősi, a történelem is régóta tud e helyről. Már Ptolemaiosz is feltüntette világtérképén, mint a Balti-tenger felé indu­ló római és görög kereskedő­karavánok egyik kedvező fek­vésű átkelőhelyét. Eleinte gázló volt. aztán szinte a semmiből nőtte ki magát á város ... 1939. szeptembér 1-én reg­gel hat órakor 1 millió 300 ezer szív dobogott a lengye­lek fővárosában. Varsóban. Azután jöttek a Luftwaffe bombái, jött a hatévnyi meg­szállás, és 800 ezer szív meg­szűnt dobogni. ,,És Varsó mégis él v hirdeti a fran­cia filmesek megrázó doku- mentumfilmje. és hirdeti az újra lüktető, önmagát kinövő főváros. Idegenvezetőnk körbeka- lauzol a városon. — Ez. a Marszalkowska sugárút — mondja, majd már a királyi vár előtt járunk, aztán pedig az óváros gyönyörűen újjá­épített piacterén. Ott van Chopin szobra, az olt az Is­meretlen Katona sírja, az a tavon épült klasszicista palo­ta pedig Szaniszló Ágost ki­rály nyári rezidenciája vdt. Egyszercsalc megáll gépko­csink egy utcasarkon, egy fánál, egy furcsa kapunál, amely különös formájú kerí­tésben folytatódik. Nézem az utcatáblát. A Dzielna és a Marchlevcski utcák találko­zása. — Itt kezdődik a Muranőw városrész, és itt kezdődik a hajdani varsói gettó területe — mond ja vezetőnk és a ka­pura mutat. — A hírhedi Páva börtön bejárata. Még a cári hatóságok építették 1823-ben. Hazafialtal őriztél; itt mindig, többek közölt az 1868-as lengyel felkelés részt­vevőit. 1939-töl 1944-ig e fa­lak között a Gestapo volt a „gazda". Adatok szerint 10(1 ezer lengyel sínylődött, a börlönceilákba zsúfolva. Kö­zülük 30 ezret végeztek ki a városban, vagy a Puszcza Kampinowska erdejeiben. Hatvanezren pedig koncent­rációs táborokba kerültek. A börtön egykori bejárata melleit minden tavasszal le­velet bont egy magányos ja. Törzsét emléktáblák borítják be, rajta sok-solc név. Var­sóiaké. lengyeleké. Nevei azoknak, akik éllek, s akik elpusztultak. Értelmetlenül, emberleien körülmények kö­zöli. mégis hősként. A fa körül télen, nyáron olt a virág. Sok-sok virág. S reggel, este gyertyák égnek. Jeléül a kegyeidnek cs az emlékezésnek. Aki Varsóban jár, nem mulasztja el felkeresni az óváros piacterét, a Rynek Felhőkarcolók, lakótelepek mindenfelé. A háború romjaiból új, szebb Varsó nőtte ki magát. A Búgtól az Oderáig (I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom