Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4

1976. november 12,, péntek

A múzeumi hónap tapasztalataiból

Mintegy két hete ért véget az idei múzeumi hónap a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóságon, s a figyelem már az t977-es esztendő felé fordul; készül az új év munkaterve. A múzeumi és műemlékvédelmi hónap azonban mégsem merülhet feledésbe. Igen sok gyakorlati tapasztalattal szolgált a múzeoló- gusoknak, túl azon, hogy a nagyközönség számára is rendkívül sok művelődési, ismeretszerzési lehetőségei adott. |

— Mit hozott a múzeuló- gusok számára az októberi múzeumi .ónap? — Kérdésünkre dr. Szabadfalvi József, a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője ad tájékoztatást.

— Elsőként a tömegkapcsolatok erősödését, mint igen fontos tapasztalatot kell megemlítenem. Erősödtek kapcsolataink Miskolcon és a megyében egyaránt. Különösen jó hatásúnak ítéljük a Lillafüredi Állami Erdei Vasúttal már hosszabb idő óta fennálló kaocsolatunk további erősítését. A vasút diósgyőri telephelyén rendeztük meg a miskolci képzőművészek kiállítását és több előadást is tartottunk ott, valamennyit igen nagy érdeklődéssel fogadták. De hozhatnék hasonló példát a tömeg- kaocsolat erősítéséről vidékről is. Például a szerencsi múzeum kiállításait mintegy húsz szocialista brigád látogatta, több ankét, kötetlen beszélgetés keretében ismerkedtek a brigádtagok a látottakon túl a múzeum egyéb munkájával.

— Kiemelte a szerencsi kiállításokat és egyébként is hangsúlyozta a kapcsolatait vidéki erősödését. Tudna még erről valamit mondani a múzeumi hónap kapcsán? ’

— A megyében valameny- nyi múzeumnál, gyűjteménynél igen sok és nagysikerű rendezvény-sorozat jelentkezett. Általában a múzeumi hónapban jelentősen megnövekedtek a vidéki hálózati rendezvények. kiemelkedő példa ismét Szerencs, valamint Özd. Szerencsen a múzeumi hónap során hét nagy figyelmet érdemlő találkozó, előadás, kiállítás volt, szocialista brigádvezetők találkozója három alkalommal is a már említett kiállítások kapcsán, sőt a helyi általános iskolával közösen ú.j kezdeményezés is született: a múzeumi mozi. Igen értékesek voltak az ózdi rendezvények. a különböző gyártörténeti bemutatók, a megváltozott munkáséletmódról szóló kiállítás, a többféle néprajzi és gyártörténeti jellegű rendezvény. Keleméi-, Gö- mörszőlős, Mezőkövesd, Le- ninváros, Hejőkeresztúr, Tokaj, Széphalom ugyancsak sok értékes, nem egyszer a helyi jellegen túl mutató rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Ebben az időszakban nyolc időszakos kiállítás várta a látogatókat a naevczámú, állandó kiállítás mellett, és bizton megállapíthatjuk. hogy októberben a Borod mep.vei múzeumi hálózat igen jelentős előreAz elmúlt őszi lyukóbányai tűzesetről készített dokumen- tumfilr.et Magyar József filmrendező, aki Miskolcon igen sokszor szerepelt már kisfilmjeivel. s a fesztiválokon mindig sikerrel kerültek vászonra legújabb munkái. A lyukóbányai bányatűzről készített kisfilmje kisérőműsorlépést tett közművelődési funkcióinak teljesítésében.

— Csongrádi vendéganyag szerepelt Miskolcon a múzeum képtárának kiállításán- Erről legyen szives tájékoztatni.

— Űj színt jelentett a Borsod megyei és csongrádi kapcsolat. Ez múzeumunk életében friss kezdeményezésnek számít. A szentesi Koszta József Múzeum állandó kiállításának anyagát kaptuk kölcsön. így láthatta a miskolci közönség Koszta József alkotásait. s ennek cseréjeként a mi kéotárunk gyűjteményéből kölcsön adtuk A magvar grafika mesterei című válogatásunkat.

— Hallottunk a múzeum és a Nehézipari Műszaki Egyetem kapcsolatáról is.

— Mint korábban az Észak- Maavarorszás hírül adta, a Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karáról dr. Csókás János professzor és a geofizikai tanszék munkatársai kutatásokat végeztek a mi abaújvári ásatásainknál. Ennek, a geofizikai eszközökkel történő archeológia! kutatásnak a részleteit itt most szükségtelen elismételni, hisz a lan is beszámolt róla. Mindeneseire egv újfajta együttműködés alapjait vetettük meg. és az egyef3mmel való javuló kapcsolatokat ielzi. hogy a múzeumi hónán során kiállítást rendeztünk az egyetemen a műemléki és régészeti kutatásoknál alkalmazott geofizikai módszerekről és ugyanebben a témakörben ankét is volt, amelynek egyik előadója a már említett dr. Csókás János professzor, a másik nedig Gádor Judit régész, múzeumunk munkatársa, az abaújvári ásatás vezetője. Itt említem meg, hogy a mérések Abaújvárott most is folynak, hihetőleg hasonlóan eredményesek lesznek, mint a korábbiak.

— Az eddig említettek valóban azt tanúsítják, hogy sokat hozott a múzeum ..kóriyhájára” is a múzeumi hónap. Mi az, amivel a mű-1 zeum segített más szerveket?

— Nagyrészt ez már az eddigiekből is kitűnik, de megemlítem még az iskolai és egyéb gyűjtemények segítése érdekében végzett munkánkat: munkatársaink 43 különböző gyűjteményt: mértek fel iskolákban, művelődési intézményekben, s adlak tanácsokat azok kezelőinek, sőt megyei szintű tanácskozáson is gondolatot cseréltünk e gyűjtemények lelkes ápolóival, kezelőivel.

ként már megjelent az elmúlt hónapban, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban pedig november I4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor mutatják be ünnepi külsőségek között. A vetítés után az előadás részvevői találkoznak és gondolatokat cserélnek a rendezővel.

A debreceni Csokonai Színház operatársulata november 15-én, hétfőn este egy egy- felvonásos operával és egy kétrészes táncjátékkal vendégszerepei Miskolcon, a színházban. Az este hét órakor kezdődő előadáson bemutatják Mascagni Parasztbecsület című operáját, Darida Miklós rendezésében és Tar- nay György vezényletével.

Anélkül, hogy egyetlen szót is váltottam volna a miskolci Szőnyi-terem kiállító művészével, Üjváry Lajossal —, s anélkül, '-.ogy korábbról ismertem volna munkásságát — meg voltam győződve arról, hogy Üjváry mélyen kötődik a népművészethez. Nem formai jegyek, s nem stilá- ris kötődések és átültetések sugallták a gondolatot, sokkal inkább az a megmagyarázhatatlan —, vagy éppenséggel nagyon is magyarázható — közelítésmód, amely tájképeiben általánosan fellelhető. (Később, amikor még a megnyitó előtt szót váltottunk egymással, a festőművész, a képzőművészeti gimnázium tanára elmondta: csángóföldi visszatérései alkalmával sokszor gyűjtötte az ott élő emberek dalait, s az ott kötött barátságait „dokumentálják” az emlékbe kapott népművészeti tárgyak. „Eszmei értékük felbecsülhetetlen” — vallotta, s ezt a fajta magatartást érezheti ki a látogató is képeiből.)

Üjváry Lajos elsősorban a táj festője — miskolci tárlatára legalábbis ilyen jellegű alkotásokkal érkezett. De számára a táj — érezhetően — természetes élettér, nem pedig valamiféle felvett stílus. Az ember és a táj viszonyában az állandóság ragadja meg, s következésképpen az 'zonosi ’ása a mérték. S mindez — vallott hite szerint — nem mond ellent annak, hogy napjaink életritmusa felgyorsult. életközege változik, s hogy a technika is más ma. mint holnap. Az ember "ést a természet viszonya örök

majd hazai bemutatóként Goldoni Két úr szolgája című művének táncjáték-változata kerül színre. A táncokat tervezte, rendezte és betanította Barkóczy Sándor, vezényel Kováts Zoltán. Mind az operánál, mind a balettnél a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar működik közre.

marad — hirdeti —, mert maga az Ember, természetében nem változik. Talán ezzel a szemléletté! is magyarázható, hogy Üjváry Lajos nem hódolt be a stílusok gyors változásának. Szőnyi István és Pór Bertalan egykori tanítványa elsősorban tónusainak gazdagságát használja fel ahhoz — a nagyon tiszta szerkesztésmód mellett —, hogy hasson. A tiszta közelítés, a mesterségbeli kvalitás, felkészültség, a megfestett táj, világ belső rokonsága teszi élővé, s rokonszenvessé festészetét.

Üjváry Lajos — legalábbis az utóbbi időben — nem tartozott a gyakorta kiállító művészek közé. A Csík István Galériában 1960-ban megrendezett kiállítást Szekszárdon követte egy' 1962-ben, s azóta önálló tárlattal sokáig nem jelentkezett. Most viszont — a miskolci tárlatot közvetlenül megelőzően — ismét volt kiállítása Szekszárdon, s a gyermekkor kedves emlékű falujában Hőgyészen. S e kiállítás —. amellyel egyben Miskolc képzőművészetet szerető közönségének is bemutatkozik — egy belső világában gazdag, tiszta szándékú művésszel 'ismertet meg bennünket. I

Üjváry Lajos kiállítását —, amelyet az elkövetkező hetekben tekinthetnek meg az' érdeklődők a Képcsarnok Vállalat miskolci Szőnyi Ist- ván-termében — tegnap, november 11-én. délután nyitotta még dr. Végvári Lajos művészettörténész.

(cs. a.)

(bm)

Vasárnapi bemutató

Tűz Lyukóbá

Tájak mögött az ember

Hangversenykrónika

A Filharmónia bérletsorozatának harmadik hangversenyén a Miskolci Szimfonikus Zenekart Sándor János vezényelte. A műsoron Szőllősy András III. Concertója, Ha- csa turján Gordonkaversenye és Mendelssohn Skót szimfóniája szerepelt, a gordonkaszólót Percnyi Miklós játszotta.

Az igényes műsor jó lehetőséget kínált arra, hogy a zenekar felkészültségét több oldalról is lemérhessük, hiszen nyilvánvaló, hogy lényegében jelent más feladatot a III. Concerto vonós kamaraegyüttesre írott anyagát és a Skót szimfóniát megszólaltatni vagy szólistát kísérni. Feltehetően az együttesnek is hasznára, válik, hogy az utóbbi időben szélesedik a repertoár, s a különböző stílusokban Való nagyobb jártasság feltétlenül hasznára válik egv-eg' adott mű előadásának is. A hétfői vendégkarmesternek, Sándor Jánosnak így sikerült végig kezében tartani az irányítást: az együttműködés a zenekar és a vezető között megbízható volt.

Különös érdeklődéssel vártuk Szőllősy III. Concertójá- nak miskolci bemutatóját, s a mű igen kedvező bel- és külföldi fogadtatása alánján a mércét is meglehetősen magasra helyeztük. A III. Concerto érdemei közé tartozik a tömörség, az eszközök mértékletes alkalmazása, s egyfajta letisztult rendezettség, melyet oly gyakran jogosan hiányolunk más kortárs zeneszerzők műveiből. A sokféle, újszerű hatás nem tetszik öncélúnak vagy esetlegesnek, hanem beilleszkedik a darab egységesnek tűnő hangzásvilágába. Az előadó kamaraegyüttes minden tagjának szinte szólisztikus feladatot kellett megoldania, s becsülettel helyt is álltak. Sqndor János elsősorban a ritmus oldaláról közelített a feladathoz, fő gondja a mű összetartása volt. A közönség megértéssel fogadta a darabot, bár egyszeri elhangzás alapján természetesen csak felületes benyomást szerezhetett róla..

Hacsa turján gordonkaversenye jó alkalmat, kínál a szólistának, hogy virtuóz képességeit bemutassa. Percnyi Miklós élt is a lehetőséggel, s imponáló biztonsággal játszotta végig szólamát. A második tétel előadása tetszett talán a legjobban: a lírai hangvételű tételben kitűnően érvényesüli1 szép, kifejező hangja és muzikalitása. A kardtáncra emlékeztető —, de annál kevésbé sikerült — utolsó tétel elsősorban ritmikus-motorikus jellegű, itt nem mindig volt tökéletes az összhang zenekar és szólista között. Perényi megérdemelt, nagy sikert aratott, s a hallgatóság lelkes tapsát még egy Bach szólótétellel hálálta még.

Az est második részében Mendelssohn Skót szimfóniája hangzott el. A mű a szerző legnépszerűbb kompozíciói közé tartozik) a közönség is felüdülésként fogadta az első rész modernebb hangvételű darabjai után. Mendelssohnt 1629-es skóciai útja ihlette e szimfónia megkomponálúsá- ra, s nagy elhitető erővel jeleníti meg benne a skót tájakat és embereket. Az előadás egészében véve meggyőző volt, bár a második tétel tempója kissé hajszoltnak tűnt. Erényként említem viszont '•> jói kialakított, egységes hangzásképet és összjátékot (talán az első tétel indítását kivéve), s egyes hangszercsoportok feltűnően szép játékát (gordonka. fafúvók). Sándor János végig jói kézben tartotta az együttesi, de a zenében rejlő szinlehetőségek teljesebb kialakításával néha adósunk maradt.

Végezetül: a koncert sikerében — érzésem szerint -*[ a résztvevő rr űvészek jó tel-í jesítményén kívül része vol‘j az érdekes, szokványtól ellé-i rő műsornak is.

Fin la Gábor

A munka jutalma

A SZOT a Szakszervezeti Munkáért (kitünletés arany fokozatát adományozta november 7-e tiszteletére Farkas Pálnak, az LKM csarnokmesterének. A" megtisztelő kitüntetés nemcsak társadalmi tevékenységének, hanem mindennapos munkájának, helytállásának is bizonyítéka.

*

Azt mondják, a kohónál eltöltött évek keménnyé, következetessé edzik az embert. A szólás igazát bizonyítja Farkas Pál csarnokmester is, aki több mint 20 éve dolgozik a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó gyáregységében. Besegítőként kezdte 1956-ban, majd jlvasztár, i'ö- olvasztár, 1975-ben pedig csarnok mester lett.

— Munkasikerekben, ' tapasztalatokban gazdag 20 esztendőt töltöttem el a kohók melleit — emlékezik Vissza a még mindig fiatalos megjelenésű, markáns arcú csarnokmester. — Pedig nem akartam olvasztár lenni, mindig kovácsnak készültem. Csakhál altkor — hinnék-e a mostaniak — sok volt a jelentkező. kevés a hely. Nem keseredtem el, hiszen meleg szakma ez is. az is. Meg aztán olyan közösség vett körül. amelyben akarva, akaratlanul is megtanul minden szakmai fogást, becsületességet az ember. Később jól hasznosítottam ezeket, mert majd’ 10 évig Szocialista brigád vezető is voltam.

— Amikor 1961-ben felvettek a pártba, megbízatásként a szakszervezeti munka erősítését kaptam. Bizalmiként kezdtem, később megválasztottak a műhelybizottság titkárának, és tagja lettem <* vállalati szakszervezeti tanácsúk és bizottságnak. Mindig és mindenhol az a cél vezérelt, hogy becsületesen, igazságosan képviseljem a kohónál dolgozó társaim ér: dekeit. Sokszor hangoztattam a fizikai munkások nagyobb anyagi megbecsülését és a szocialista brigád mozgalom erkölcsi elismerése mellett at anyagi érdekeltséget is szövő lettem a brigádvezetők III- országos .tanácskozásán. Társaim elvárják, hogy véleményüknek. gondjaiknak következetes szószólója legyek.

— Tavaly új feladattal bíztuk meg vezetőim; kineveztek csarnok-mesternek. A megváltozott munkakör fele-j lőséggel is jár. Ma mór nemi kell csapolni, de bármikor szívesen beállók segíteni, át-j adni a tapasztalatot, hiszei'j aki egyszer megpróbált-’, nehezen válik meg tőle. Tízévi főpl vasztár«««rom alatt megközelítően 250 ezer tonna vasat csapoltam a diósgyőri kohókból.

Szemes 1. János