Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
1976. november 20;, szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 rm Másfél évvel ezelőtt helyezték üzembe a meleg esa- varanya-sajtoló gépet az on- gai csavargyárban. A kezdeti bizonytalankodás, a szokásos „tanulóidő” után, a megtett intézkedéssorozat hatására ez év közepén ugrásszerűen felfutott az AKS—63 termelése. — Augusztusban naponta átlagosan 39 ezer 390 csa- varanyát készítettünk — nyilatkozta szeptember első napjaiban Mihalik János üzemgazdasági osztályvezető. — A mennyiség 164 százaléka az első félévi átlagnak. A .napi norma 60 ezer darab ezt négyszer szárnyaltuk túl a hónap folyamán. A szakember még hozzátette: — A 9.85 millió darabos éves tervünket feltétlenül teljesíteni akarjyik. Ehhez 47 ezer csavaranyát kell gyártanunk naponta. Vagyis az augusztusinál 30 százalékkal többel. Koseczky Barna üzemegységvezető mondta: — Szeretnénk stabilizálni a 80 ezer darab fölötti eredményi. Egyszer pedig megcélozzuk a 100 ezer darabot. Bodnár Imre termelési osztályvezető így beszélt: — Szeptemberben 1 millió csavaranyát akarunk előállítani. Aztán a következő hónapokban is egymilliót. Ha ■sikerül, alighanem megszűnik a hiány az M—20-asok- ból. A napokban megkérdeztük az ongai gyár említett vezetőjét: Mi valósult meg a tervekből? — Az egymillió csavaranyát még nem tudtuk elérni — válaszolta Mihalik János. — Szeptemberben 754 ezer dai'abol készítettünk, napi állagban 31 ezer 415- öt Októberben tovább romlott a gép teljesítménye, s átlagosan mindössze 26 ezer 920. csavaranyát sajtolt naponta. Veszélybe került az éves terv teljesítése... — Az okok? — összetett gondról van szó. Anélkül, hogy el akarnám hárítani magunkról a felelősséget. kijelenthetem: elsősorban a. nem megfelelő ózdi alapanyag okozza az alacsony termelést. Megkérdeztük Bodnár Imrét is. A termelési osztály Vezetője szintén az ózdi hengerelt koracél minőségere hivatkozott. Rossz-e az ózdi hengerelt acél? Az ongai gyárban tett látogatás során saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy valóban sok a selejt az alapanyagban. Sváb Imre idegenáru-útvevő és Veres Imre gyártóeszköz gazdálkodó szakszerűen elmagyarázták : — Alakilag deformáltak a szálak. Gyakori az úgynevezett csukás vég, .azaz torzullak az acélrudak végei. Ráadásul a levágás is ferde. Mutattak egy július közepén készült jegyzőkönyvet Eszerint az ongai gyár 210 tonna acélt reklamál, mivel tetemes a seleji. — A rossz acél kiválogatása időkiesést, plusz munkát okoz. A deformált szálak tönkreteszik a drága nyugati villamos induktort, üzemzavarokat idéz elő. S további termeléskiesés keletkezik, amikor a rossz anyag ■miatt át kell állnunk egyik méretű csavaranya gyártásáról a, másikra. Mivel a csukásvégeket le kell vágnunk, veszteség, hulladék keletkezik. Megkerestük a panasszal a másik felet, a gyártó Ózdi Kohászati Üzemeket. Polen- csifc József, a műszaki ellenőrzési főosztály' vezetője elővette az „ongai dossziét”, mely a téma kapcsán lefolytatott vizsgálat anyagait tartalmazza. — Elöljáróban szeretném megjegyezni: 1974-ben és 1975-ben 4460 tonna hengerelt acélt szállítottunk az ongai gyárnak. Komolyabb reklamáció nem történi. Az idén. október végéig 3872.43 tonna anyagot szállítottunk az ongaiaknak, s ebből 230,32 tonna acél minőségével kapcsolatosan emeltek kifogást. — Mit tettek a reklamáció kapcsán? — Július 9-én kaptuk meg az ongai levelet...s hat nappal később megbízottunk megjelent a helyszínen. Elismertük a hiányosságot, azt, hogy vannak görbe, végtorzult, ferdén levágott szálak. Vállaljuk: térítésmentesen megfelelő minőségű acélt szállítunk a selejt helyett. — Véleménye szerint, mennyi a selejt? — Megbízottunk 22 tonnát említett. A mennyiség alig többi mint fél százaléka az eddig leszállított alapanyagnak. Ez az arány is magasabb azonban a gyári szintű reklamációnál, mert az nem haladja meg az egytized százalékok — A 22 tonna valóban elenyésző a 3872 tonnához képest, a reklamált 2.10 tonnának azonban már 10 százaléka. Ennyi selejt pedig komoly gondot okozhat — vetettük közbe. •— Elismerem. Azt hiszem azonban, hogy az általunk felajánlott újra szállítás korrekt eljárás. A termelésben ugyanis kétségkívül keletkeznek selejtek, s ez alól mi 6em vagyunk kivétel. — Milyen intézkedéseket tettek azért, hogy a jövőben jobb acélt kapjanak az on- guiak? — Felhívtuk a hengerészek figyelmét a ollókések beállítására, arra. hogy csak egy sorban szabad vágni az acélt. Intézkedtünk arra is, hogy még itt, a gyárban dobják ki a rossz szálakat, Ügy hallottam, azóta nincs panasz az acél minőségére. — Ezt mi is megerősíthetjük. A laza kötegeléssel viszont baj van. — Egyelőre ezen nem tudunk változtatni — felelte a főosztályvezető. A jövőben fokozatosan csökkentjük a régi hengermű termelését, ugyanakkor növeljük az RDH kapacitását. Az onnan kikerülő acél jobb minőségű lesz, s a kötözést is korszerű gépek végzik. Eddig az ongai panasz és rá az ózdi válasz. Nem vitás: jogos a csavargyáriak reklamációja. Ezt a másik fél is elismeri. Az ózdiak mellett szól, hogy dicséretes gyorsasággal reagáltak a panaszra. Mi több, miután ismételten hiába kérték azon- gaiaktól a selejt mennyiségének megállapításét, maguk mentek el a gyárba. Eljárásuk tehát feltétlenül korrekt. Nincs kizárva azonban annak lehetősége, hogy a jövőben nem fordulhat elő hasonló eset. A szakemberek tudják, régi gépek, berendezések üzemelnek az ÓKÜ- ben, ezekkel pedig nem tehet teljesen hibátlan minőséget előállítani. Kívánatos lenne tehát, ha a két gyár illetékes felelős \ vezetői leülnének, s megbeszélnék a gondot, valamint a tennivalókat. Mindkét fél csak hasznát látná. Az mindenki elölt világos, hogy a jövőben kedvezőbb geometriája alapanyagra van szükség a csavargyártáshoz. Egyszerűen pazarlás, gazdaságilag káros a korszerű, nagyteljesítményű AKS—63 géphez minőségileg nem megfelelő acélt használni. Ha pedig az ongaiak ezek után sem tudnak egymillió csavaranyát gyártani havonta, már csak önmagukban kereshetik a hibát! Kolaj László A Diósgyőri Gépgyár szivattyú gyáregységében dolgozik Béres Ferenc lakatos. Jó munkája elismeréséül négy alkalommal kapta meg a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A képen: sorozatban készülnek a TTA— 42 12 típusú szivattyúk, melyek a most épülő lakóházak hidegvíz-ellátását biztosítják. A gyáregység a hazai igények kielégítésén kívül, e szivattyútípusból a Szovjetuniónak és az NDK-nak exportál. Fotó: Fojtán László ' KÉSIA KGST mezőgazdasági állandó bizottsága növényvédelmi és karantén konferenciáját november 16. és 18. között Budapesten tartották. Megtárgyalták a növényvédelmi karanténszervezet tevékenységét és korszerűsítését. valamint a gazdasági, módszerfejlesztési és technológiai kérdéseket. A KÉT TERMELÉSI szintet egymástól elválasztja a „csoda”. Hogyan is lehetne másként magyarázni, hogy egy év alatt, lombhulláslól, lombhullásig ugyanazon a hegyalatti földdarabon 40 mázsával többet adott a kukorica. A szakemberek mosolyogva magyarázzák, — s lám, milyen egyszerű —nem természetfeletti dolog ez. Az üzem belépeti a termelési rendszerek egyikébe. Lehet válogatni, hiszen sok van belőlük, de mindegyikük közös jellemzője az iparszerű termelés. Drága, nagy teljesítményű gépek, szinte órára kidolgozott ‘ technológia — kérem, csak ennyit az egész. Lám. milyen egyszerű. Pedig a szakembert könnyű zavarba hozni, ha rákérdeznénk. hogy valahol — hadd ne nevezzük meg merre — miért nem következett be a várva várt csoda. Ott nem duplázódtak meg az átlagok, ott a vezetők értetlenkedve állnak és mérlegelnek — vajon elég lesz-e a többlet termés a törlesztés kifizetésére? Igen, a törlesztésre, ahol kukoricával fizetik ki a gépek árát, a-melvekkel a földeket művelik. És mi lesz azoknak az embereknek a sorsa, akik a kellően meg nem alapozott döntéssel rosszabb anyagi helyzetbe kerültek? És a vezetők nem értik az eseményeket. Hiszen látták és hallották: a termelési rendszereké a jövő. Az ellentmondás látszólagos. És a magyarázat nagyon egyszerű. Elég felkapaszkodni Ernőd fölé a dombra, a vízválasztón megállni, és körülnézni. H a Valaki így sem érti. kérdezze meg Kon ez Istvánt, a Szabadságharcos Termelőszövetkezet növénytermesztő ágazatvezetőjét. A mondat, amit válaszként hallhat, általánosságnak tűnik: „Nem mindig gazdaságos a gépesítés, de elkerüli letétien.” Mivel a dombtetőn gépet alig látni, a kijelentése magyarázatra szorul. Már egy évtizede, hogy ezt a mondatot tekintik Ernődön a termelés távlati céljának, és a „gépesítés jegyében” szerveznek át minden ágazatot. A hatvanas évek közepén felismerték — és ez Miskolc közelében törvényszerű — a munkaerő-vándorlás és a kiöregedés megfordíthatatlan folyamat. A vezetőség döntése akkoriban ugyancsak zárt kapukat döngetett, hiszen a tagságnak érdeke sok esetben ellentétes volt. sőt homlokegyenest. éltérő. A részes kaszálás és a többi, terménnyel fizetett munka megszüntetése mőrgolódáshoz, ellenkezéshez vezetett. A korszakot visszaidézve bizony, a termelési eredmények sem bizonyították a gépesített nagyüzem kialakításának szükségszerűségét. De a vezetők ragaszkodtak a választott úthoz.,- és ahogy múltak az. évek. bebizonyosodott, nekik volt igazuk. Az. üzemet nem érte váratlanul a munkaerő-' csökkenés, pedig 280 tagjának több, mint fele ma már nyugdíjas és járadékos. A KÉTEZER HEKTAR szántóterületű gazdaságban nehezen megoldható terveket dolgoztak ki. Számokkal, átlagokkal érvelhetnénk, hogy bizonyítsuk a nagyarányú gépesítés kellő pénzügyi alap hiányában milyen rendkívül nehéz feladatot jelenteit. Az állami, támogatás rendszerének kihasználása és a termelési hagyományok szerencsés beépítése a nagyüzem módszereibe, viszont évről évre megteremtette a bővített újratermelés, a beruházások alapját. Hat év alatt így sikerült 20 millió forintot a termelés fejlesztéséibe fordítani. Kialakultak a szántóföldi növénytermesztés NDK és szovjet gyártmányú gépsorai, felépült, az új szárítóüzem. és a 140 vagonos magtár. A termésátlagok pedig szinte megduplázódtak. A tez tagsága most már úgy határozott, hogy belépnek a gödöllői búza- és borsótermesztési rendszerbe. A termelés fejlesztésének összegezése megyénk sok új rendszergazdaságának példaként szolgál. Ernődön azután léptek be a rendszerbe, amikor azt lényegében már megvalósították. előfeltételeit megteremtették. Óriási a különbség ! így a termelési eredmény, de a keserűség is elmarad. Több éves időszak alatt önerőből megteremtették azokat, a feltételeket, amelyeket más gazdaságokban a rendszerek nagy gépeitől vártak máról holnapra. Az átmenet hosszúnak tűnik, viszont a fejlődés végeredménye masáért beszél. A gödöllői rendszer, amelyet választottak. lényegében azokkal a gépekkel és növényekkel dolgozik, amelyek itt már hagyományosak. A tápanyaggal feltöltött talajok, az emberi, vezetői hozzáállás. az. ágazati rendszer —és még sorolhatnánk -r--, az elmúlt Hz év alatt kialakultak. Amit leírtunk, természetesen csak az érem egyik oldala. Sokszor mondták már, a termelés fejlettségének meghatározója bármely mezőgazdasági üzemben az. állattenyésztés. Elég azt vizsgálnunk, és akkor a gazdálkodás egészéről teljes képet nyerünk. Itt az emödi vízválasztón, a Bagolyváron tényleg érdemes körülnézni. A több. mint 400 férőhelyes szakosított tehenészeti telepen egy év alatt ugrásszerű javulást értek el. Idén 700 literrel több tejet fejnek állatonként, és várhatóan száz literrel ..túlteljesítik” a bűvösnek tartott 3000 literes tehenenként! „határt”. A megyében ilyen arányú fejlődésre kevés a példa. Ha Németh Ferenctöl. a főállatte- nyésztőtől a hogyanra kérnénk választ, azt mondaná.: magyaráz helyettem a táj. A domb alatt ugyanis félkörben karámozva. ka ró zva, 200 hektáron z.öldell a gyep. Felhajtó úttal kettévágva, hogy az állat a füvet ki ne tapossa, a falutól, a vasúiig a villanypásztor szakaszaiban legelnek a csordák. A látvány dicsérete helyett, foglalkozzunk inkább gazdaságosságával. Az. olcsó gyep kedvezően befolyásolja a tejtermelés önköltségét. Már tehenenként! 2800 liternél jövedelmező az állattartás! A telep mellett a jó minőségű silókészlet több évre elegendő. Es ez, a kiugró eredmény csak , a takarmány bázis megteremtésével magyarázható ? Korántsem. A következetes tenyésztői munkával, amelyről a nemrégiben Holstein Frízzel keresztezett állattál- lomány „árulkodik”. De ez már a jövő. MINT A BAGOLYVARI telep is. ahol kis ráfordítással megteremtették a korszerű állattartás' feltételeit. A tehenészeti telep mellett, régi zsúptetős, juhaklok é.s sertéstelep átalakításával, új férőhelyeket készítettek. Milliókat takarítottak így meg, s talán azzal is. hogy minden új beruházást —1 szárító. triagtár stb. — úgy építenek, hogy a jövőben bővíteni tudják. Igaz, mindezt felmérni egy látogatás kevés, de a pár órás ismerkedésből is kiszűrhető: itt. Ernődön jól tudják; a „csodát” nem adják ingyen ... Kármán István Újabb kedvezmény Kifizetődi sertéshizEaíási akció a serléslartó kisferiolikaei A sertéshúsellátásban jelentős szerepük van a kistermelőknek. akiknek tenyésztési és hizlalás! tevékenységéhez az idén már számos kedvezményt biztosítottak. A legújabb ilyen kedvezmény az, hogy a nagyüzemekben jól bevált, biztos jövedelmet biztosító bérhizla- lási akciót a kistermelőkre is kiterjesztették. A nagyüzemek kihasználatlan férőhelyeiben már több ezer sertés hízik a bérhizlalás! akció keretében, és most a sertéstartó vagy sertésférőhellyel rendelkező kis. termelők is bekapcsolódhatnak a bérhizlalásba. Minden kistermelő, aki legalább három, vagy ennél több malac felhizlalására vállalkozik az akció keretében, a rahizlalt súly, minden kilogrammjáért (IS-j-ö forint) összesen 23 forint bcrhizlalá- si költségtérítést kap a Borsod megyei Állat forgalmi és Húsipari Vállalattól. A malacok vételi nettó- súllyal kerülnek átadásra. A végelszámolásnál 100—125 kilogramm élősúly közötti hízókat vesz át a vállalat, és a ráhizlalt mennyiséget vételi nettósúllyal fizeti ki. A kistermelői bérhizlalást akció további kedvezménye, hogy a kihelyezéstől számított tíz napon belül 500 forint és a kihelyezéstől szá. mított 3 hónapon belül 700 forint, azaz összesen 1200 forint kamatmentes takarmányvásárlási előleget kaphat a termelő. Ez a takarmányvásárlási előleg — amennyiben azt a kistermelő igényli — csak a végelszámolásnál kerül levonásra. A bérhizlalásra kihelyezett állat megbetegedése esetén az igazolt állatorvosi költségeket is a vallalat fizeti, és az esetleges elhullás vesztesége sem terheli a kistermelőt, abban az esetben, ha iga. zolja, hogy az állat elpusztulását. nem az ő gondatlansága okozta. Az addig ráhizlalt súlyt , elhullás esetében is megfizeti a vállalat. További kedvezmény, hogy a sertéstartó kistermelő saját nevelésű malacát is bér*' hizlalásba veheti át a vállalattól. Ac igen előnyös, jövedelmező bérhizlalást akcióra 1976. december 3I-ig lehet i jelentkezni a Borsod megyei Állat-forgalmi és Húsipari Vállalat kirendeltségein, területi felvásárlóinál. Az akcióra jelentkező kis. termelők kockázat nélkül, a ; takarmányköltség kamat, i mentes megelőlegezésével igen jól hasznosíthat iák üres sertésférőhelyeiket, és há- ] rom vagy több sertés felhizlalásával jelentős jövedelemre tehetnek szert. Pénteken dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár elnökletével a minisztériumban ülést tartott a Központi Szállítási Tanács, amely a vasút fuvarozási gondjainak enyhítéséről, az év végi csúcsforgalom zavartalan lebonyolításához szükséges intézkedésekről tárgyalt. Az államtitkár megállapította. hogy az utóbbi hetekben, főleg az exportíeladatok növekedése mialt ’ a vasút nem tudta kielégíteni a fuvarozási igényeket. A minisztérium úgy ítéli meg, hogy a torlódó feladatok is megoldhatók, a feszültségek enyhíthetek a közúti közlekedés — a Volán és a közületi gépkocsik — fokozottabb bevonásával. Ezért a minisztérium a KSZT javaslata alapján kötelezte a Volánt, hogy a vasútról közútra terelhető áruk fuvarozását soron kívül vállalja el, s felajánlották a lehetőséget, hogy egyebek között cukrot, lisztet, pam'rt* zsákolt műtrágyát és a köny. nyűt pari üzemek napi 1—5 vagonnvi áruját a következő hetekben elsősorban a közúton továbbítsák rendeltetési helyére.
