Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
J ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1976. október 3., vasárnap „Az ároknak tövénél, Ároktő most is áll...” Legenda és valóság Csörsz árka. Ezt a címet viseli Tompa Mihály egyik elbeszélő költeménye, amelyet gyermekkori emlékek nyomán írt. Csörsz árka. Így nevezik azt a sekély árokrendszert, amelynek nyomai megyénkben — többek között — Ároktő község határában lelhető lel. De mondják, Csersz-, Csősz-, ördög-árkának is ... Rege, árok és egy név: Csörsz. Keressük a kapcsolatot közöttük. Kutatjuk a Csörsz árok titkait, a valóságot. Kezdjük a vizsgálódás „útját” Tompa Mihály- nál .. . és a legendánál. A költő, aki Dél-Borsodban is gyerekeskedett, az erre élő emberektől meseszerű történeteket hallott. Az árokról, annak születéséről. És egy fiatal királyról. aki a Csörsz nevet viselte. Élt valamikor a magyar föld területén népével egy longobárd uralkodó, aki viselte a Rád nevet. Békét- len király volt, háborúskodott elegei, a bőrében sohasem fért. Egyik háborúja alkalmával — hogy ellenségét legyőzze — frigyre hívta Csörszöt, a szép avar királyt. Győzelmet hozott Rád és Csörsz szövetsége, kemény csatában por- bahullt az ellenség feje. A csata után a zsákmány elosztására került volna sor igen ám, de Csörsz nem formált jussot sem mire. Se aranyra, se kelmére, se paripára nem vágyott. Mindössze egy dolgot szeretett volna: elnyerni Rád szépséges leányának, Délibábnak a kezét. Rád nem akart ebbe a házasságba- beleegyezni, de mivel szövetségesét nem merte megsérteni, a leány kérést súlyos feltételekhez szabta: építsen Csörsz olyan viziutat a két ország között, hogy hajóval tudjon leánykérőbe menni. Csörsz elfogadta a feltételt, hazament és jobbágyaival elkezdte a csatorna építését. Hajtotta népét éjjel-nappal, mígnem zivataros nyári éjszakán a töltésen parancsolgató Csörszöt egy villám agyonütötte. Erre népe szétoszlott, az ároképítés abbamaradt. Ennyi a Tompa által rímbe öntött monda rövid története. De mit tudnak erről Ároktő községben, ahol a hagyomány szerint az árokásás megkezdődött? A 79 éves Berkes Józsi bácsi a következőket mesélte: — En még a nagyanyámig hallottam az árok történetét. Ez a Csörsz nagy úr volt, herceg, vagy valami ilyenféle. A Tiszától a Dunáig akart árkot építeni, hogy hajóval v.gye a menyasszonyát. Kemény ember volt, nagyon sáneolta a népet. Fz i' lett a veszte. Az. egyik robotos nem bírta már a munkát és egy parittyából elhajított kaviccsal átszakította Csörsz koponyáját. Szörnyet is halt az mindjárt. Ennyit tudok az egészről. Sipos Sándor tanár másképp ismeri Csörsz halálát. — Nálunk, Tarnaszent- miklós és Kisköre környékén az a történet járja, hogy Csörszöt egy cigány- prímás ütötte agyon a hegedűjével, amiért éjjelnappal muzsikálnia kel-' lett. .. A faluszélen, közvetlenül a szentistváni út mellett megtaláltuk a „nevezetes” árkot. Olyan 20—30 méter széles sekély csatorna. Egy méternél nem mélyebb az úttest szintjéhez számítva. A szélén akácfák, jegenyék szegélyezik. Távolabb a kertek végében húzódik tovább. Hát nem éppen mondái látvány! Valót mondott Berkes Józsi bácsi. Legtöbb helyen silány gyom verte fel, itt-ott szemétdombok tarkállanak. Szombati Janosné háza közvetlen az árokpartra épült. — Ha nagy eső van, akkor az egész árok megtelik vízzel. Néha felér a házunk padkájáig... A falun túl ne menjenek. Még- ennyit sem látnak belőle, mint itt. Fellöltődölt, éppen hogy csak észrevenni valami mélyedést... Tulajdonképpen mi a valóságos története a Csörsz, ároknak? A Csikvári Antal szerkesztette Borsod vármegye történetében a következőket olvashatjuk: „... a Csörszárka a VII. századból való lehet, bolgár népek egykori hatalmára mutat . ..” Dr. Borovszky Samu vármegye története ekképpen informál: „Kétségkívül szláv eredetű építmény az a hatalmas sáncz, amely Ároktőnél kiindulva a Tiszától talán a Dunáig terjed, s Csörszárka nevet viseli. A Csöi’sz név a szláv cert (ördög) szó változata, s bizonyára nem kezdettől fogva viseli e nevet. 1747- ben egy határjárás Csősz- Árkának mondta, de ez az eredeti névnek magyarosabb módosulata. Ezt a sán- czot a szlávok, talán az avarok parancsára készítették . ..” A honfoglaló magyarok az itt élő szlávoktól azt hallották: az árok építője a csert, az ördög. Az ároknak őseink —erre utalnak a mondák is — hajózási jelleget tulajdonítottak. Pedig valójában az árok egy védelmi rendszer része volt, magyarul erődítmény. Thaiy Tibor erről a következőket írta: „Ez a ku- bikgödör, amely a sánc előtt húzódott, megzavarta őseinket, és ároknak vélték a földbástyát. De azért nem jártak messze az igazságtól, ... mert a sáncároknak 'vízelvezető jellege is volt, és veszély esetén bel,e lehetett vezetni a Csinosét, a Nádort, a Kányát, az Ostorost, Rimát, Egert, Laskót, Tárnát, Gyöngyöst, Gyandát és talán még a Zagyvát is . . . A Iöltés teteje, amely rőzsé- vel kiégett agyagból volt, télen-nyáron kitűnő utat jelentett az év nagy részében járatlan Állóidon keresztül." (Györ-ök) építése. , Kik építették? A már elmondottakon kívül egyes kutatók az avarodra esküsznek. Ez a nép 5ö9-ben jött a Duna-Tisza vidékére és életükre jellemző volt a védősáncok,- a földvárak, az úgynevezett avargyűrűk Dr. Patay Pál által vezetett 3 tagú munkaközösség szerint — és ez látszik legelfogadhatóbb állásfoglalásnak — a IV. Század elején, a 320-as években Nagy Konstantinus császár döntő győzelmet aratott az akkor e vidéken élő szarmatákon, s ezt követően az ellenségből szövetséges lett. A szarmaták építik meg a szóban forgó védelmi rendszert,' azzal a céllal, hogy majd ez útját állja a nép- vándorlás hömpölygő áradatának. Építéséhez legalább 15 millió munkanap kellett, hiszen hossza — párhuzamos sáncokról van szó —, a Dunakanyartól az Aldunáig, mintegy 1500 kilométerre tehető. Valószínűleg több, részietben készült, és például Ároktő és Szentistván között nem is készült el teljesen. A rómaiak a Dunakanyarnál és az Aldunánál erős erődrendszert építettek ki. E két hely között, előretolt védelmi vonalként húzódott a Csörsz árka. Az az elképzelés, cél, amiért, az árokrendszert, a védelmi vonalat létrehozták kudarcot vallott. Tanúság erre a történelem, az elpusztult szarmata nép, a megdöntött római birodalom. Tompa mondája fennmaradt, él, és áll Ároktő is, a mondabeli árokásás megkezdésének színhelye. A mai általános iskolások irodalomórán tanulják a Csörsz legendát. Az ároknak tövénél, j, Ároktő most is áll Borsodban a Tiszának Sok év letűnt, mióta / füzleple partinál, Az árok megszakadt. J De a regének ajkán Csörsz árka /elmaradt. Hajdú Imre Kitáncolom a lelkemet... SKíll, í no világban élünk. Sietünk, szaladunk. Belefúrjuk magunkat reggel' az utcán áradók forgatagába, versenyt futunk a .gyorsszállító eszközökkel. Megyünk, sokan — más irányba. Mikor találkozunk? Két ismerős ösz- szeíut az utcán. — Szevasz, öregem, hogy vagy? — Tudod, most. . . — kezdenénk a mondókánkal, de a kérdező siet. így hát rövidre fogjuk mi is a választ : — Szevasz, le is, öregem; hogy vagy? Láttam egyszer egy embert. Ült az íróasztalánál és rohant. Láttam többször egy embert: felállt az asztaltól és táncolt. Egy, két, há\ négy -— ezt mondta vagy énekelte. Miközben megállt a rohanás; csendes folyású mesévé mozdult. Érdekeseket, szépeket mondott, kérdezett és válaszolt. Kónya Erzsébet a maga huszonévével kicsit megrökönyödik. Csak nem azért ülünk itt este hat órakor, hogy ilyen „intim” dolgokat kiteregessünk. — Kicsit szégyellem azokat, a munkahelyi láncokat, . . . azért néha nevetséges is .. . dehát a mozgásigény — (szükségét érzi a „mentegetőzésnek”. / Azért jó, hogy mondta, bál- nem kell magyarázkodnia. Láttam már próbákon a táncegs'üttesben: bemelegítő, lazító, tágító gyakorlatok; ugrások, forgások és ezek kombinációja — egy órán keresztül. Láttam már művelődési házakban táncolni, táncházakban „háziasszonykodni". meg hát, így igaz, a munkahelyen is táncraperdülni. Jó hát, hogy szabadkozik, mert még rám maradna: a munkaidő egy részében táncra akarom buzdítani az embereket, Külföldi turnékon még nem láttam. Hány országban is járt már eddig? — Remélem, nem jelent szerencsétlenséget: 13 országban. — Akkor hát megéri a sok próba, az együttesben való táncolás .. . ___iWlll nPlll nemezért l ltHI, Í1CII1, csinálom — most már igazi a sza- badkozás. Az az isteni jó, hogy megmutathatom, hogy felmutathatom, mi született; hogy részt vehettem az alkotásban; igen, ez a legizgalmasabb, amíg megszületik valami, aminek részesei vagyunk. Ha táncolok. akkor egészen más ember vagyok. A próuák jelentik számomra a jóleső fizikai fáradtságot. Amikor táncolok: számomra az az igazi kikapcsolódás, az végig ünnepnap, azt jelenti nekem, hogy ami bennem van, ami összegyülemlett tapasztalat, élményanyag azt ki tudom fejezni. — Ügyes táncos, ahogy én meg tudom ezt ítélni. Mióta táncol? — Egészen „pirinykó” voltam még: három évesen kezdtem balettozni, ezt csináltam 17 éves koromig. Aztán kerültem néptáncegyüttesbe. „Ügyes” táncos voltam, technikailag meg tudtam csinálni azokat a lépéseket, amit a koreográfia előirt, és a magaménak is érezhettem. De igazán akkor táncos valaki, ha már sok megélt élményanyaggal rendelkezik és ez megkapja a táncban azt a formát, amiben kifejeződhet. A tánccal mindent ki lehet fejezni .. . — És most mi a legnagyobb problémája? Úgy értem: mi izgulja leginkább mindennapi eleiünkben?. — A közömbösség, mégpedig az emberi közömbösség . . . nem vagyok kiábrándult, nem; de erről ne beszéljünk inkább . . — Miről beszéljünk? — Ami számomra a lényeges, a fontos ... Az igazán fontos dolgok, az éleidben igazán fontosak . . . — Nos. hát mik azok? — Szóval számomra a hétvégi ház nem olyan fon-- tos; hogy minden lakásban legyen televízió, az sem olyan fontos. Az inkább fontosabb lenne, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Számomra nagyon fontos lenne; hogy a baráti kapcsolatok,, a baráti beszélgetések ne legyenek a túlbiztosított, a házba bezárt kényelmesség áldozataivá. — Ezek ellen is táncol? — Hm . .. igen, valahogy így lehet mondani, hogy ezek ellen is táncolok. Láttam egyszer egy ismeretterjesztő színes filmet. A virágnyílást mutatta be felnagyítva-l'elgyor- sítva. A születő élet teljességét láttuk. Láttam Kónya „Zsókát” az Ugrós és legé- nyes-ben táncolni egy községi művelődési házban. A tánc mozdulatait, a részleteiben hónapokig gyakoroltakat egy egésszé mozdította, fogta valami belső eró, ami mar túlnő a „technikán”. E teljesítményéért a Zalaegerszegen rendezett kamaraié ne-feszti válón szólótáncosi díjat kapott. — Abban a táncban igen lényeges emberi kapcsolatok vannak bezárva, azokat kell kibontani. Már az első pillanatban érezni lehet, éreztetni kell, hogy az az ember soha nem jól kezd kapcsolatai kialakításába, már az első pillanatokban érezni lehet a tragédiáját: és ettől már rettenetesen emberi lesz az egész . . . Sokszor azt képzelem. hogy amit tánc közben érzek, azt biztos, hogy a másik ember is érzi, és... ez olyan már szinté, mint a szerelem ... — Mit hozott magával a külföldi utakról? — Az élményeket. Az embereket azért rövid idő alatt meg lehet ismerni. Csodálatosak az olaszok. Megyek az utcán, jönnek szembe velem, a szemembe néznek és olyan éneklő az egész . .. nagyon barátságosak, kedvesek . . . érdekes, hogy ez volt eddig a legnagyobb élményem. Így képzeltem el őket es ezt is kaptam. — És mi lesz, ha már nem táncol? — Akkor majd tanítani fogok. Az a szerencsém, hogy a tánc a munkámmal is összefügg, és abban is egyre jobban megtalálom az örömömét. Apukám munkásember — mindig azt láttam, hogy a munkája kielégíti, hogy örömet okoz neki. Mindig ez hajtott engem is: hogy kifejezhessem magam, hogy az alkotás örömét megérez- zem. Kónya iirzsébcl . eon született, Debrecenben szerzett könyvtáros-népművelői diplomát, most Miskolcon népművelő. Ezt még le kell írni. És még mi í mindent le kellene — ezep töprengek az utcán. Ö ma is próbára ment: az Avas Táncegyüttes tagja. Az utcán már megritkult a tömeg. Csak a villany- rendőrnél cövekelnek fiatalok. Talán már délután is lit álltak. Kónya Zsóka azóta már bemelegít, gyakorol. Készül, hogy elmondja a lelkét i.. Ténagy József HEREN CSY SÁNDOR Kereslek, elérlek Kereslek sugaras őszben falcvelzuhatagban kereslek akkor is, ha rügyek ökle kipattan kereslek hóhullásban is forraló érett nyárban várlak terített asztalnál s üresen kongó házban előttem mész az utcán nézlek és mégsem látlak lehetnék magzatod is vállalnálak halainak lélegzeted madara rámszall, beterít szárnyad öled tüze megeget magamnak kitalállak lehetnél mozdulatom gondolatom reményem itt élsz bezárva melyen sejtjeim börtönében ckhózik velem a magány füstfüggönyös köd a reggel elérlek bckcrítlck türelmet virágzó csönddel BORSODI GYULA Didaktikus ballada A hídépítők közül egy munkás lezuhant, a szája vért lehelt s alkoholszagot. Mondják, cl-eltüiu észrevétlenül, nem csinált különben sok bajt, vagy nagyot s míg lassan-hülő vérébe fagyott, összefutott a döbbenet s a néma borzalom hallgatag karéja. Mentő rikoltott, — erre vártak s tisztelettudóan félreálltak mikor a roncsot beemelték s körös-körül a meredt gerendák a sirató! elénekelték Ezzel vége lett, de kérdezte az cgyikí Ki a felelős? Hogy juthatott eddig? S elkezdtek tízen is tíz irányba menni, közben egyet mondtak: Nem felelős senki! Nem felelős senki, csak aki leesett! Sajnos —, hiszen így volt, — a dolog megesett! Letört kar ki nem nő, halott föl nem támad, tegnapért már rossz bort ne keverj a mának! — Hiába buzog föl lelkűnkben a bánat? Hiába buzog föl, de csak hadd buzogjon. Fus'son át testünkben minden idegpályát, — egy munkás lezuhant, vér vérié ki száját, Búcsúszava nem volt, melyet hazaküldjön, minden sürgönytiróton e szörnyű hír üljön: „Itallal öltük meg, mi vagyunk a vétkes, hogy induljunk el most két kis gyermekéhez? Hogyan adjunk számot, embertársak róla, vagy hallgassunk talán, mintha mi sem volna? Hiszen már mindnyájan tudjuk, ki a vétkes, én, te, ö, mi, ti, ok — mint egy az egészhez! Tanító fonákul oktatta a jóra, társa nem követte, mintha ott se volna, Munka nem kötötte, eszme nem hatotta, elveszett lett rögtön, amint az üveget csörrenni hallotta, csak megpillantotta!” Vigyázzunk hát jobban, — legyek prédikátor, míg ez ősi kórból majd az is kilábol kit vonatok visznek és vonalok hoznak városból falunak, faluból városnak, mégse nyúl utána dolga-vcgezetlen, s lia majd megszomjazik, inni fog, — de szebben! Inni fog, de azért, hogy a szomját oltsa és nem az életét síkos kőre esve, — — Jenek és tanuljunk! Itt feküdt a teste.-- ___
